SZÜLŐSÉG

Terhesnapló 5.0: Párizsban szeretik a kismamákat

2010. június 16., szerda 19:36

35. hét

+13,5 kg

Úgy tűnik, tényleg valahányszor elhatározom, hogy mostantól majd nyugodtan ülök otthon és lágy mosollyal az arcomon pici rózsaszín babaruhákat hajtogatok, valami mindig történik. Az egész kezd kísértetiesen hasonlítani az előző terhességem utolsó pár hetére, amikor képtelen voltam megülni otthon, eszeveszett kapuzárási pánikban rohangáltam a városban, a legképtelenebb kifogásokkal. Csak ezúttal nemcsak a kerületet, vagy a várost, hanem az országot is elhagytam egy rövid időre, és még kifogásom is volt rá: örvendetes, kiváló, boldog kifogásom.

Párommal a múlt szombaton ünnepeltük megismerkedésünk 21. évfordulóját, és bár nem töltöttük e több mint két évtized minden napját együtt (már Shakespeare is megírta a Szentivánéji álomban, hogy az igaz szerelmek története sosem volt bonyodalmaktól mentes), mi ezt az évfordulót szoktuk megünnepelni. Mivel ő a hetet Párizsban töltötte üzleti úton, hirtelen elhatároztuk az utolsó pillanatban, hogy csatlakozom hozzá a hétvégére. Az utamnak több célja is volt: megünnepelni a nagy eseményt, a szülés előtt még egyszer kettesben eltölteni pár napot, és kipróbálni, hogyan reagál kislányunk a távollétünkre. A legjobb barátnőm, aki szinte minden nap látja őt születése napja óta, és jobban ismeri, mint rajtunk kívül bárki más a világon, elvállalta, hogy vigyáz majd rá, mialatt mi a kórházban leszünk júliusban, és most a hétvégén is boldogan pótmamáskodott vele. Annyira lelkesen készült fogadására, hogy még egy hordozható gyerekágyat is beszerzett kölcsönbe pillanatok alatt, amint tervezgetni kezdtünk.

Tudtam, hogy a gyerek jobb kezekben nem is lehetne: barátnőm éveken át bölcsődében dolgozott, egy kisgyerek mellett volt bennlakásos nanny, és még elsősegélyből is képesített. Átvittem hozzá a bőröndnyi cuccot, ami a gyerekkel jár, a bilitől a babákon át egészen a nagy legós dobozig, megpusziltam a gyerkőcöt, aki a viháncolástól szemmel láthatóan már azt sem vette észre, hogy az ajtó felé hátráltam, és vágtattam az állomásra. Az új Eurostar vonalon nagyon kényelmes a 2 óra 15 perces út Párizsba és óránként mennek vonatok, amikre általában mind a 750 jegyet előre megveszik. Meglepett, hogy mennyi terhes nő van a kocsiban, legalább három ült a közelemben, kétség nélkül ők is azt használták ki, hogy vonattal az utolsó pillanatig lehet utazni, ellentétben a repülőkkel. További előny, hogy bármikor fel lehet állni sétálni, amit ki is használtam. Az út legviccesebb pillanata az volt, amikor rájöttem, hogy nem tudom már lehajtani az előző ülés támlájára szerelt kis tálcát, a nagy hasamtól már nem fért el.

Párom az állomáson várt péntek este, és két csodás napot töltöttünk abban a városban, ahol először 14 évvel ezelőtt járkáltunk együtt kézen fogva. Azóta persze nagyon sok minden megváltozott ott is, és egészen más élmény nagyon fiatalon és bulizósan ott lenni, mint a terhesség kilencedik hónapjában. Akkoriban ugye még nem az volt a fő kuriózum, hogy 11 órát alhatunk ébredés nélkül egy csendes, befüggönyözött szállodai szobában. De a környezet, a romantika, és a függetlenség most is szárnyakat adtak, és nagyon jól bírtam az egész napos mászkálást és városnézést. Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert tökéletes koranyári idő volt, 23-25 fok napsütéssel, és még a legegyszerűbb és legolcsóbb bagett a sarki pékségből is mennyei ízűnek tűnt. Azonnal konstatáltam, hogy a párizsi metróhálózat nem valami kismama- vagy babakocsibarát, szinte mindenütt lépcsők, kacskaringós folyosók voltak, és fülledt, meleg, levegőtlen szerelvények. Bár büszke vagyok az állóképességemre, bizony megéreztem a felszedett kilókat és a két és fél kilós gyereket a hasamban, gyakran meg kellett állnom pihegni többemeletnyi lépcső megmászása után.

Az emberek viszont nagyon kedvesek és előzékenyek voltak. Szinte mindenütt átadták a helyet és előre engedtek. Többször előfordult, hogy egy jó hosszú sor elejére lettem tuszkolva azonnal. A pincérek, bolti alkalmazottak, múzeumi őrök mind kedvesen érdeklődtek irántam, megveregették a vállam, gratuláltak, megkérdezték mikorra várjuk a babát, a saját gyerekeikről meséltek és összességében úgy éreztem magam, mint egy látogató VIP. Több helyen észrevettem, hogy a terhes nők külön bejáratot vehetnek igénybe, ahol nem kell sokáig sorban állni, és a metrón is külön kis táblával van jelezve, hová ülhetnek. Párommal egyetértettünk abban, hogy ez valószínűleg a latin országok híres család- és gyermekcentrikussága miatt van. Az emberek kedvessége nagyon jó hatással volt rám, és üdítően hatott azután, hogy a terhességem nagy részét Angliában töltöttem, ahol szinte senki nem emeli fel lesütött szemeit a tömegközlekedésben, és a várandósságomra semmilyen módon nem reagál szinte senki. Nagyon jól éreztem magam.

Londonba visszatérve egy jókedvű kisgyerek várt minket vasárnap este, aki szemmel láthatólag nem szenvedte meg távollétünket.  Szegény barátnőm kicsit viharvert volt, férjével elkövették a kezdők egyik hibáját: folyamatos kinti programokkal szórakoztatták a gyereket, aki természetesen teljesen lestrapálta őket. A napi többszöri játszóterezés, focizás, házi sütikék készítése, és egy nagyon energikus 2 és fél éves utáni futkosás meglepően fárasztó volt nekik, akik fiatal, gyermektelen házasok lévén boldog semmittevéssel és heverészéssel szokták tölteni a hétvégéket. Legalább az éjszakáik nyugodtak voltak, mert lányom este 9-től reggel 9-ig békésen aludt, és nem sírt fel minket keresve egyszer sem. Nagyon megnyugtatott, hogy ilyen jól sült el a  "jelmezes főpróba" az újszülött megérkezése előtt, így már biztosan tudom, hogy nagy baj nem lesz, amikor jó 5 hét múlva ugyanott lesz a lányunk egy pár napig.

Hétfőn elmeséltem egy francia barátnőmnek, aki maga is nemrégen szült, hogy mennyire el voltam ájulva a párizsiak kedvességétől és attól, ahogyan a terhességemre reagáltak. Ő a legnagyobb csodálkozással, kikerekedett szemekkel hallgatott. Marseilles-be valósi, de lakott Párizsban is, és világéletében úgy tapasztalta, hogy a párizsiak nem igazán előzékenyek egymással, vagy a terhes nőkkel szemben. Szerinte csak egyszerűen szerencsém volt, avagy a városlakók az én mosolyomra és jó kedvemre reagáltak. Hát igen, úgy tűnik minden relatív, ami egy Londonhoz szokottnak különleges kedvesség, az egy Marseilles-inek semmi említésre méltó. Avagy tényleg az emberek úgy bánnak velünk, ahogyan az arckifejezésünkből és viselkedésünkből adódóan azt kiváltjuk? Mindenesetre megígértem neki, hogy mostantól a franciák jó hírét keltem, és elmondom mindenkinek, hogy milyen kedvesek ott a kismamákkal.

Másutt

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.06.16 22:33:05oreille

    jól hangzik a program :-) aztán lassan hajtogasd össze a babaruhákat is.

  • 2010.06.16 22:36:39Wish1973

    az meg mán milyen érdekes, hogy, ha magyarországon kérdezgetnek arról, h mikor szül az ember, akkor minden önérzetes porntyos összehúzza a szemöldökét, h "most tényleg azt akarja tudni, mikor dugtunk védekezés nélkül?" ha itthon kezd el vki a sajátjáról mesélni egy terhes nő kapcsán, ha itthon lapogatják meg a terhes nő vállát,akkor az saját szarságával untatás, indiszkréció, privát zóna átlépése, stb, stb.
    ha párizsban, akkor az VIP-ség

  • 2010.06.16 22:54:18másutt

    Wish, sosem az szamit, amit mondanak, hanem hogy HOGYAN mondjak.
    Ha egy elozekeny gesztus kozben (helyatadas, elore engedes, vagy akar egy mezei MOSOLY) megkerdezik, hogy mizu, az kedves.

    Meg egy keretlen has simogatas is lehet kedves. Vagy olyan, hogy le akarnam harapni az illeto kezet.

    Ha valaki megkerdezi, mennyi van hatra es utana hozzafuzi a kis velemenyet ("huu, nagyon nagy a hasa, biztos, hogy nem ikrek?" vagy "nem eleg nagy a hasa, eleget eszik?" vagy "szerintem tutira fiu, olyan a formaja, a szomszednomnek is aszonta az ultrahang, hogy lany, aztan fiu lett, vigyazni kell am") az irrotalo, Gyulatol Hong Kongig.

    A masik, hogy a VIP kezeles NEM a kerdesekre utalt. Arra utalt, hogy 35 het alatt meg sehol nem engedtek elore, pedig naponta allok sorba a postan, kozertben, mindenutt itt Londonban, egesz nap kinn logok, es a britek mindeutt sorban allnak, meg a BUSZMEGALLOBAN IS!!!!. Altalaban irritalva erzik magukat, es ronda tekinteteket kapok, mert sok helyet foglalok a babakocsival.
    A vonatallomason ELFELE 25 percet alltam sorba egy Costa kavezoban egyetlen uveg asvanyvizzel a kezemben... es 10 ember elottem bonyolult kavekat rendelt ("dupla koffeinmentes JEGES Moccachino sovany tejjel, aszontam SOVANY TEJJEL!!!") amiket csigalassusaggal csinalt egy kis lany, egyik labamrol a masikra alltam es SENKI nem engedett elore, a guta megutott, mert indult a vonatom es leszakadt a labam.

    2 es fel oraval kesobb, meg ugy ereztem magam, mint egy "aldott allapotu" Madonna.
    A kulonbseg arconcsapos volt.

  • 2010.06.16 23:26:29Border

    Másutt,
    nagyon tetszett a naplód.
    29 hetesen jártam én is Párizsban, nekem a sokadik utam volt, az exnek az első. Napi 10-15 km-t gyalogoltunk, parkokban pihengettem.
    Mindentől függetlenül jó véleménnyel vagyok a franciákról, és igen, engem is többször kikaptak a sorból, hogy előnyt élvezhessek.

  • 2010.06.17 04:37:19Subbantósdi

    Másutt: nagyon tetszett a e heti cikked is. És most különösen nagy figyelemmel olvastam el, mivel Párizst mi is a férjemmel a kedvenc városunknak tartjuk, már kétszer volt több napot szerencsénk ott eltölteni és én bármikor összepakolnék és mennék is oda!:o)
    Egyszerűen imádom Párizst és még pár francia helyet úgyszintén.
    Amiket írtál, én is úgy vettem észre, hogy pl. a metró nem igazán gyerekbarát és olyanoknak sem jó, akik babakocsival közlekednének, ez tényleg elég nagy hiányosság...de azért van sok autóbusz is, amik viszont elég jól használhatóak, igaz, nem olyan gyorsak és valszeg sokszor át kell szállni.

  • 2010.06.17 07:06:52Laliath

    másutt,
    nagyon tetszett ez a cikk. Olyan jó hangulat árad belőle, hogy rám is átragadt belőle így reggel :)
    Remélem Lujza komolyan gondolja a fejreállást és az UH is meg fogja erősíteni ezt :)

    Az előzékenység Mo-n is érdekes dolog. Hasasan nagyon sokat álldogáltam metrón, míg a buszokon többnyire kaptam helyet. Kendőzve eddig mindig leültettek. Szóval azt hiszem nem lehet okom panaszra.
    Csak múlt hét végén akadtam ki az autósokra (nagyon), de szerintem azon a szitun a hátamon logó csaj nem változtatott semmit, csak mi szívtunk így nagyobbat :(

  • 2010.06.17 07:07:32manó99

    Irigykedem(ami csúnya dolog) Párizs miatt,de remélem egyszer még én is vissza jutok:))
    A kép szerint befordult.:DD

  • 2010.06.17 07:50:30Rosa Rugosa

    Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon sokszor a 40 feletti nők azok, akik átadják a helyet.
    Vagy vannak amolyan "menedzser" típusú férfiak, akik rászólnak a fiatalokra, hogy álljanak már fel és adják át a helyet.
    Vidéken meg volt olyan, hogy a buszsofőr bemondta, hogy adig nem indul, amíg a kismamának valaki át nem adja a helyet.:)))

    Valamint ha sok gyerekkel mész, az rontja a megítélésedet, én pl. álltam nagy hassal 6 megállót a villamoson, amikor mind a 4 gyerek velem volt.:)
    Pedig kék szemük van és még koszosak sem voltak.:D
    Valahogy mindenki nézett épp kifelé az ablakon.:)

  • 2010.06.17 07:57:32Rosa Rugosa

    Ja és gratula Lujzának a fejen álláshoz. Nagyon jól csinálja.:)))

  • 2010.06.17 08:06:39Vin

    Rosa, nekem 3x adták át, szintén 40 körüli nők. Egyszer a postásnéni előrehívott a sorban, ne tudd meg, mit kaptam, pedig csak egy levelet adtam fel és egy csekket fizettem be. A köv. alkalommal inkább elhárítottam a felajánlást, nem hiányzik, hogy leköpdössenek a pocakom miatt. Amikor megkérdezte valaki, hogy miért nem fogadom el, és elmondtam az előző alkalom megnyilvánulásait, a postás néni kijelentette, hogy akinek nem tetszik, átmehet egy másik sorba. Persze senki nem ment át, mindenki csak vasvillaszemmel bámult. Lassan ott tartunk, hogy rühellnünk kell a pocakunkat, sőt, egyáltalán, mit képzelünk magunkról, mert gyereket merünk várni.... undorító....

  • 2010.06.17 08:15:54kancellar

    A földhivatallal vagyunk egy épületben. A portásunk előre engedi a sorban azt aki pocakos vagy kisgyerekkel egyedül jött. Mondván a hallgatóságnak is jobb ha nem zajong a gyerek és nem esik össze a kismama. Elemsélte, hogy sokszor háborognak a várakozók, de ő lerázza, hogy a sarkon túl lehet bérelni kisgyerekeket még választhat is, hogy szőkét vagy barnát kér a sorbanállás kikerülésére. Ezzel viccesen célozva a helyzetre. Eddig mindenki kussban maradt ezután.

  • 2010.06.17 08:49:13Aurin

    kancellár, ez nagyon jó.
    szimpi a portás bácsi :-D

  • 2010.06.17 08:51:32bmbsz

    "Lassan ott tartunk, hogy rühellnünk kell a pocakunkat, sőt, egyáltalán, mit képzelünk magunkról, mert gyereket merünk várni.... undorító...."

    azért ne túlozzunk már ennyire! én átadom a helyet, a sorban sem köpöm le azt, aki kora, állapota miatt előre mehet. de emberből vagyok, vannak rossz napjaim és akkor igenis bosszant, persze szóvá még sohasem tettem. mert van, amikor én is rosszul vagyok, amikor nagyon sietek. akkor igenis bosszantó előreengedni valakit azért, mert terhes, főleg olyan helyen, ahol le lehet ülni, van kitéve víz, kulturált a mosdó stb.

  • 2010.06.17 09:26:58kancellar

    Na még az jutott eszembe az előreengedésről, hogy mikor terhes voltam akkor építkeztünk 8 hónaposan intéztem a lakhatási engedélyt. Az okmányirodában meg egy öltönyös pasi odajött hozzám (ketten voltunk össz-vissz), hogy engedjem már előre mert lejár a parkolójegye. Én meg finoman mondtam neki, hogy oké, hogy otthon vagyok és ráérek, de nézzen már rám, hogy nekem nem túl jó a melegben levegőtlen folyosón várakoznom.

  • 2010.06.17 10:17:01blond1234

    örülök a cikknek és hogy szerencséd volt párizsban. a franciák bunkók a terhesekkel és nem terhesekkel egyaránt. senki senkinek nem ad át semmiféle helyet a pincérek meg minél drágább az étterem annál meglázóbban beszélnek veled.

  • 2010.06.17 10:25:34másutt

    blond1234, osszessegeben en sem vagyok elajulva a csigazabalok modoratol...
    de azt kell, hogy mondjam, hogy ha megprobalsz 2 szot kiejteni franciaul es mosolyogsz, akkor csodakat erhetsz el naluk.

    az egyik pincer beszolt nekunk, mert a kavezoban a teraszon ketten rendeltunk egy eszpresszot (parom) es egy kancso hideg vizet (en)... igen, KANCSO csapvizet, nem Eviant, haha.
    "ENNYIIIIII?" kerdezte es elporoszkalt duhosen.

    azutan fenetudja mitol, de megenyult, es 10 perccel kesobb mar elmeselte, hogy 2 gyereke van otthon, az egyik 3 honapos es milyen aranyos. na.

    az evfordulos vacsi alatt a pincer rendben volt, megprobalt viccelni, de nem volt tul vicces, szegeny, aztan lefenykepezett minket. az egyik legrosszabb kep rolam, valaha, de ez nem az o hibaja, hogy rossz volt a feny es nagy a tokam. :D

  • 2010.06.17 10:25:56Veg_

    Huuu! Másutt, ehhez azért kellett egy kis bátorság :) Már hogy a 35. héten több órányira legyél vonattal a dokidtól...
    Gyerköc főpróba meg szuper, most már nyugodt lehetsz :)

  • 2010.06.17 10:38:42másutt

    Veg, lehet... ;)
    De az elozo heten voltam nala... minden zarva vaskapuval, gyerek nemcsak hogy nem lenn, de kb a bordaim alatt...
    Es 3 ora alatt barmikor visszaertem volna.
    Nem ugy gondolkodom, hogy "masik orszag, a kontinensen" hanem ugy, hogy 2,25 oras vonatut, kb annyi, mint Szeged?"

    Most mar megprobalok nem ugralni. Asszem. Bar a neheze most kezdodik, hormonalisan, kezdek nyugtalan lenni. Tegnap ejjel kettokor jott ram a takarithatnek, fel haromkor vittem le a szemetet, es ugy ebredtem ma reggel, hogy "uristen, ide rohan, oda rohan, millio dolgom van..." :O

  • 2010.06.17 10:41:22Brumibaby

    csigazabálók...? másutt, nemán...

  • 2010.06.17 10:51:13Nagytimi

    Nem sajnos Mo-n Bp-ről Debrecenbe nem lehet eljutni vonattal 2,5 óra alatt:(Kicsit irigykedem én is;).Mi a tizediket ünnepeltük,de csak telefonon,mert dolgoznia kellett.Azért így is jó volt.Örültem,hogy nem felejtettem el:)

    Lujza pedig maradjon így!

  • 2010.06.17 10:58:43Aurin

    Nagytimi, gratula! :-D

  • 2010.06.17 11:02:55nanemárrr

    Imádom Párizst! A férjem nincs oda a franciákért, de egyszer úgyis elviszem oda! :)

    Tényleg, hol van Baudolina?

  • 2010.06.17 11:06:47másutt

    Brumm
    minden rosszindulat nelkul, en nagyon szeretem a csigat. egyszer ettem egy fokhagymas-petrezselymes tesztas etelt, ami tele volt veluk, de tucatszamra a kis nyulos-ragosak, ez Calais-ben volt 2001-ben, azota nem talalok olyat, isteni volt!
    parom meg munkajabol adodoan sok idot tolt veluk, a szot a (lelki) tulelese erdekeben kezdte hasznalni itthon, megszoktam. :)

  • 2010.06.17 11:21:41Brumibaby

    másutt, ha Párizs nem vette ki belőled a vállalkozókedvet, meghívlak kies vidékb+i kertembe csigát gyűjteni, kb. van egy mázsa, amint erről a minap már borongtam itt egyet.

  • 2010.06.17 11:27:52másutt

    Brumi :)
    Jovore, talan.
    Oda most nem mehetek, mert repulore mar nem engednek fel, meg kulonben sem erne at a biztonsagi ov. :D

    Egyel addig helyettem is, sok fokhagymaval es petrezselymes vajjal, tojasos lapos fettucine tesztaval, ohde finom.

  • 2010.06.17 12:19:33Veg_

    2010.06.17 10:38:42másutt
    Annyi vonatut az itt 70-80 km, de értem, mire gondolsz. Sokan nem mernek már ilyenkor órákra távolodni a dokitól :) Mondjuk te amugy is vagányabb tipus vagy :)

  • 2010.06.17 12:27:42másutt

    vagyny, vagy felelotlen...
    nezopont kerdese
    :)

    en lerendeztem az orvossal, meg a magzattal, hogy julis 23.-an fogok szulni, az meg kerem 36 nap.
    az a kiirt napom.
    sem lelkileg, sem babacuccokkal keszen nem allok.
    egyetlen babapelenka nincsen itthon, nem vettunk meg baba agyat, es a baratnom juni 25 es juli 5 kozott nem lesz itt.

    eszembe nincsen szulni meg.

  • 2010.06.17 12:31:29Veg_

    Hát, ha már megbeszéltétek, akkor oké :D

  • 2010.06.17 12:37:53nanemárrr

    Ez a megbeszélés nálunk bejött annak idején. A férjem hétfőtől péntekig vidéken volt...megbeszéltem a gyerkőccel, hogy addig ne induljon el (mondjuk volt B terv, de mégis)...szót fogadott...csak a köv. héten hétfőn indult útnak kifelé!

  • 2010.06.17 14:24:14Sevy

    másutt: én is olvastam/hallottam a kövér nőkkel való összetévesztésről, no de persze ez csak egy hatalmas kifogás. Látszik egy nőn, hogy terhes, vagy kövér... aki annyira kövér, hogy nem látszik rajta a terhesség, az pedig ne is várja, hogy valaki átadja a helyet - mert nem titulálja terhesnek.
    :)

  • 2010.06.17 14:46:22bigyo83

    Hát, most mit mondjak. Én is irigykedem. De nem Párizs miatt, hanem hogy befordult a kislány...

  • 2010.06.17 15:54:20Anura

    Áá.. jaj, nemár.
    Én nagyon szeretem a csigákat, de nem megenni. Eső után, ha megyek a városban a járdára kitévedt példányokat vagy hazahozom, vagy visszadobom füves részre.
    Mióta egyszer láttam, hogy a begyűjtött csigákat lezögezett ládába teszik, ahonnan rettenetesen erőlködnek kifelé, de a házuk miatt nem férnek ki, és egymás hegyén-hátán (tiszta náci vonatok :/), és éhezve mennek a franciákhoz.. olyan iszonyatos lelkifurdalásom van azóta is.

    A franciák szerintem bunkók (voltam már ott), bár évekig tanulnak angolul, még egy városi vendéglátós se képes beszélni, úgy vannak vele, hogy az ő nyelvüket kell tudni másnak is.
    A csigazabálásuk miatt meg legalább annyira taszítók nekem, mint a kínaiak a kutyaevészet miatt.

    Azért mondok egy helyzeti poént is :)
    Ismeritek? --->

    A béka tolószékben, lábak nélkül begördül egy étterembe. Egy ipse éppen rántott békacombot eszik kétpofára. Odaszól neki:
    - Na mi van, ízlik, bazmeg?

  • 2010.06.17 16:58:35lilomama

    Mi Madridban voltunk tavaly nyáron még éppen repülőgép-kompatibilis állapotban, 6 hónaposan, már jó nagy hassal. Én így elkényeztetve még sehol nem éreztem magam. Nem volt olyan alkalom, hogy állnom kellett volna a metrón, mindehol rögtön felugrottak, a múzeumokban előre engedtek, a mosdóknál szintúgy. Szerintem ezek a déliek/latinok különös tisztelettel bánnak a várandós nőkkel.

  • 2010.06.17 17:58:01manka78

    másutt! Családunkban 2 kislány is július 23.-i. Mindkettő jól sikerült gyerek.:)

  • 2010.06.17 18:04:10másutt

    manka, pont ilyenre vagyom. julius 23.-i, jol sikerult gyerekre.
    addig meg keresztbe rakom a labam, lenn tartom a vernyomasom (nem nehez, ha nem beszelek csaladtagokkal!) es varok.

  • 2010.06.17 18:22:10manka78

    Szorítok! Na, én nem a lábammal.:D

  • 2010.06.17 20:28:44R2D2 & C3PO

    Én is imádom Párizst!
    Szerintem a franciák is jófejek. :-) (Pl. ott sosem súgtak össze a hátunk mögött az emberek, mint pl. Angliában... Viszont segítőkészek voltak.) A mogorvaságukról szóló közhelyeket az interneten (médiában) terjesztik, csakúgy mint a németek a precizitásukat. ;-)))

  • 2010.06.18 09:42:12Vin

    bmbsz, nem túlzok. ez vagy te, de más meg nem te vagy. vagy írj szimplán annyit, hogy ne kamuzzak! biztosan ezt teszem persze, hiszen itt anonymként sok értelme van.... a fenti mondatok tények voltak, ha neked nem tetszik, sorry.

  • 2010.06.18 10:50:19Vowel

    gratulálok a huszonegy évhez! mégha nem is mindennap együtt kéz, a kézben... mi is így csináltuk/juk. De mi még "csak" tizenöt éve...:)

  • 2010.06.18 10:57:28gyöngy1

    2010.06.17 15:54:20Anura

    Ez most vicc?
    Provokàcio?

    Csigaevés = libatömés
    "A franciák szerintem bunkók (voltam már ott), bár évekig tanulnak angolul, még egy városi vendéglátós se képes beszélni, úgy vannak vele, hogy az ő nyelvüket kell tudni másnak is." = angolok

  • 2010.06.18 16:28:09másutt

    Vélemény/Sgitség kéretik!
    Ma két ember is megjegyezte, külön, hogy "leszállt a hasam" es igen, érezhetöen lejjebb ment. Ja es gyerek nyom is "alul". Ugye ez nem azt jelenti, hogy közeleg az idöm??? Nekem kell még ez a 35 nap.... Mindegyik!!!
    Kinek mikor ment lejjebb a púpja?

  • 2010.06.18 16:36:39pirosalma

    2010.06.18 16:28:09másutt

    Ez szerintem egyénfüggő.
    Nekem is nyomakodott alul, de leszállni csak a vajúdáskor kezdett. Anyukám is mondta, hogy nem szülsz te még, mert annyira fent van a hasad. Ja. :D

    Mondjuk én is áhítoztam még azért a 3 hétért, de nekem nem jött össze.

    De azért ne izguld agyon magad, lehet, simán meglesz a 35 nap! :)

  • 2010.06.18 16:41:18hinta-palinta

    Másuutt, Lujzi stabilizálta a fejjel le helyzetet, nem akar többet forgolódni:)Nyugi. Fogadjuk, ez a két ember még a harántgyereket látta, nekik a fejjel le helyzet leszállásnak hat.Ki tudod tapintani, hol a feje?

  • 2010.06.18 17:05:21másutt

    Nem, de asszem az a kemeny pup a jobb oldalamon a bordaim alatt az a sejhaja.
    Fej valahol lenn.

    Ultrahang meg 10 nap.

    Ketfajta terhes no van. Aki mindent megtenne a 3. trimeszter vege fele, hogy elobb jojjon a gyerek, nyuglodik, mar alig birja. Szexel, curry-t eszik, vorosbort iszik es babakoktel recepteket keres....

    A masik retteg az egesztol, tok jol elvan terhesen, elvezi a csendet es nyugalmat a "vihar" elott, es boldogan tulhordana inkabb...

    Lehet tippelni, en melyik vagyok.

    :)

  • 2010.06.18 17:16:02kancellar

    Másutt, nyugi. Nem jelent sokat azon kívül, hogy befészkelődik a kiscsaj. Van aki két vagy több hétig is húzza "leszállt" pocakkal. Nekem spec nem tartott addig :) hétfőn doki látott, aszongya á még fenn van a hasa még nem mostanában fog szülni. Szombaton meg már találkoztunk a szülőszobában.

  • 2010.06.18 20:17:46Vin

    másutt, az én pocakomra azt mondta a bababolti eladó, hogy úristen, nem sok van már hátra, ugye? Merthogy nagyon lent van a pocakom. ez volt jún-ban, szeptemberben szültem.... a szintén júniusi egri kirándulásunkkor a pinceanyó is megdöbbent, amikor közöltem, mikor szülök. Aug. 8-án mindenórásnak néztek, pedig még volt hátra 5 hét. hát, ennyit erről...: ))))

  • 2010.06.18 20:38:55másutt

    Vin, koszi, ez nagyon boldogga tesz, en azt sem bannam, ha meg augusztusban is itt izelnenk egyutt. :)

  • 2010.06.18 20:49:19Vin

    ne aggódj, rendben lesz minden! Én is összeolvastam minden sz..t, aztán gyártottam az elméleteket, a gyakorlat meg csomó mindenben nagy ívben rácáfolt! szóval nyugi! ha jönni akar, jön, de simán benne van a pakliban, hogy marad még jó ideig. Ja, és a 41. héten szültem. szóval ne pánikolj, és szerezz be füldugót!! : ))

  • 2010.06.20 21:20:10márc23

    Nekem egy honappal szules elott szallt le a hasam,vegul. 5nappal tulhordtam.pedig ettm en a curryt...mondjuk nem is kemenyedett. Nyugi.

  • 2010.06.20 21:38:54másutt

    remeny. remeny. koszi.
    keresztbe rakom a labam es remenykedem.
    ma curry-t ettem, mert a kedvenc kis kavezomban az volt a napi ajanlat... de most egy darabig eleg...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta