SZÜLŐSÉG

Figyelemkoldust nevelnek a kiégett anyák

2010. június 7., hétfő 10:02

Biztosan ismerős a jelenet: betolod a gyereket a játszótérre, aki boldogan beleveti magát a homokozó közepébe, te meg hirtelen szembe találod magad négy anyukával. Már az első mondatukból tudod, hogy frusztráltak és kiégettek, de késő elmenekülni: a gyermek boldogan lapátolja a homokot, te meg vele lapátolsz, csak hogy ne higgyék azt, hozzád is beszélhetnek. Ez nem segít, így is végig kell hallgatnod nyomorult életük minden apró részletét: hogy a férjük alig  van otthon, hogy gyűlölik a reggeleket, mert mindkét gyerek kakaóért ordít és fel kell öltöztetni őket és ők már idegbetegek a végére és az estéket is gyűlölik.

Az egyik kifejti, hogy ő azelőtt fontos hivatást töltött be egy nagy multinál. A másik a játszótérről próbálja elintézni az ügynöki munkáját. Kövér, elhanyagolt, zsíros haja lófarokba kötve, tekintete kiégett. A gyereke most beletrappolt gumicsizmában a pocsolyába, mire ő rávisít, hogy Milánka azonnal gyere ki onnan, Milánka persze nem érti, és te sem, hogy miért ne lehetne gumicsizmában pocsolyába menni? Mi értelme akkor a gumicsizmának? Kapva kapnak a témán: fél órában kivesézik, hogy ki milyen gumicsizmát vett a gyereknek, mennyiért és hol. A téma téged a legkevésbé sem érdekel, ezért csúszdázni invitálod a gyermeked.

Csúszdázás helyett odarohan a kövér anyuka biciklijéhez, magára rántja, gyorsan kihúzod alóla, megvizsgálod, semmi baja, hál' istennek. Felállítod a biciklit, visszarakoskatod a sárba hullott kabátot, táskát, kövér anyuka durcás fejjel odajön, bocs, mondod, válaszra sem méltat. Negyed óra múlva az ő gyereke rántja magára a biciklit, anyuka durcás fejjel elrángatja. Izgalmas téma kerül terítékre: az egyikük gyereke idefelé meg akart enni egy kutyakakit, mire az anyuka elrángatta, a gyerek meg ordított. Az egyik bevallja, hogy néha annyira elönti a vér az agyát, hogy csak a verés segít. Felkapod a gyereket és elmenekülsz a csúszdához.

Anyák! Miért kell befrusztrálni a gyerekneveléstől? IQ kérdése lenne, hogy egy anyuka szellemileg friss, érdeklődő, derűs lény maradjon, akivel másról is lehet beszélgeti, mint arról, mennyi kutyakakit tömött magába a gyerek? Vagy a frusztált anyuka már azelőtt is frusztrált volt? Ő az, aki durcás fejjel szolgál ki a szalámispultnál, esetleg unottan válaszolgat a bank ügyfélszolgálatán? Már frusztrált volt, mikor úgy döntött, gyereket fog szülni, vállalva ezzel azt, hogy figyelemkoldus, agresszív gyereket nevel föl? Nem lehetne egy kicsit élvezni az életet, a sétákat, a játékot a gyerekkel, nem lehetne szedni egy csokor virágot séta közben ahelyett, hogy Milánkát rángatjuk ki a pocsolyából, szitkozódva?

Edina

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.06.08 19:15:04Brumibaby

    nem lépes, képes

  • 2010.06.08 19:15:41Brumibaby

    És mi ez a halolajizé? Valaki segítsen, nincs türelmem visszaolvasni

  • 2010.06.08 19:22:01Nagytimi

    Brumi,omega 3 van benne,hiány depit okoz

  • 2010.06.08 19:22:42mspoppy

    Szerintem egy átlagembernek nem egyértelmű, mikor depressziós a másik, és mikor van "csak" a hócipője tele azzal, hogy minden az ő nyakába szakadt.

  • 2010.06.08 19:24:33Brumibaby

    mspoppy, nem bizony

  • 2010.06.08 19:26:33Nagytimi

    Nekem nem olyan régen sikreült kilábalnom belőle.Csutka mutatott utat,mert írtam neki miket érzek.Voltam háziorvosnál,elég volt vele beszélgetnem(rendelési idő után félórákat),egy kicsit idősebb néni,de nagyon jól kérdezett és meghallgatott,segített reálisan látni a félelmeimet(pl.egy elefánt sem tud feljönni a másodikra és rálépni a gyerekre).Mostmár tudom mennyire irreális,de akkor elhittem,hogy lehetséges.

  • 2010.06.08 19:28:01mspoppy

    olyasmi ez, mint hogy manapság szeretik az elevenke gyerekekre ráhúzni, hogy hiperaktív; vagy a megkésett mozgásfejlődésesekre, hogy "csak lusta a baba".

  • 2010.06.08 19:28:11Nagytimi

    Sajnos az én férjem sem tudta hova tenni ezeket a dolgokat.De támogatott amikor mentem.

  • 2010.06.08 19:32:46cozumel

    Timi
    de epp ezt mondom.
    Ne oldja meg, hiszen nem szakember, nem is tudja megoldani. Csak ne intezze el egy kezlegyintessel, hogy ugyan, nincs is semmi bajod.

  • 2010.06.08 19:42:13mspoppy

    most abszolút zsíroshajú szöveg fog következni, edinák, lapozzátok át!

    nemrég rájöttem, hogy hiába mondogatom a férjemnek, hogy mennyi teendő van (gyerek, háztartás, biznisz), nem érzi át. ezért megkértem, hogy írja össze, szerinte mi mindent kell csinálnom/-unk, mi mennyi időt vesz igénybe és szerinte melyik megterhelő, melyik kevésbé. Remélem, ha nem csak én mondogatom, hanem neki kell gondolkodnia rajta, akkor jobban nyomot hagy a fejében és jobban átérzi majd a helyzetemet, mert így néha olyan érzésem van, hogy csak ideig-óráig van foganatja a zsémbelődésemnek.

  • 2010.06.08 19:58:43Nagytimi

    mspoppy nem rossz az ötlet,majd számolj be mire jutott:)

  • 2010.06.08 20:13:03thylla

    mé© jobb, ha ki is próbálja pl egy napig -az sem az igazi, mert ugye nmem kell mosni - főzni - vasalni mindennap
    az igazi minimum 3 nap lenne, ott minden kifogy...

  • 2010.06.08 20:16:44kisfiúkmamája

    Hát nem tudom, én vagyok-e UFO, de nem nagyon szoktam panaszkodós anyukákkal találkozni és ha panaszkodik valaki, se zavar.
    Mert igenis vacak lehet esténként egyedül, igenis rossz lehet neki, ha kövér és csak az ügynökösködés az egyetlen munka lehetősége és még sorolhatnám.
    Szóval nem és nem értem azt a rosszindulatot és felsőbbrendűséget, ahogy a posztoló nír.

    Szerintem ez egy szemét poszt volt.

    És amúgy meg kikérem magamnak minden szülés után kicsit vagy nagyon túlsúlyos,vagy épp ellenkezőleg, szoptatástól csonttá fogyott, reggelikészítés közben olykor feszült, sáros csizmától néha kiboruló, és a magányos estéit csak pohár borral átvészelni képes, egyszóval hétköznapi élettel rendelkező, nem tökéletes, emberi anyuka nevében.

    Megyek is inkább.

    Ja most látom. Ezt egy Edina írta. Akkor minden világos.

  • 2010.06.08 20:17:36farkasokkal tancolo

    2010.06.08 20:13:03thylla

    Van egy ilyen sorozat a spectrumon, az a címe, hogy A mamit akarom! Arról szól, hogy a feleség elutazik 3 napra, és a férjnek MINDENT meg kell csinálnia amit neki a gyerekekkel, sőt a welness hotelben pihengető anya aki kamerán keresztül nézi az otthoni eseményeket (a férj erről nem tud), időnként még extra utasításokat is küld, olyat pl. hogy "estére 6 gyerek van meghíva pizsamabuliba, légyszi készítsd el a toortát és süss süteményt" meg hasonlók.

    A harmadik nap végére minden apa kivétel nélkül lógó belekkel csak néz ki a fejéből..

  • 2010.06.08 20:23:57mspoppy

    ft, láttam pár részt belőle, szerintem is tanulságos és üdvözlendő kezdeményezés, egyetlen hiányossága, hogy a hosszú hetek-hónapok monotonitásának problémáját természetszerűleg nem tudják érzékeltetni egy ilyen kampány-jellegű projectben.

  • 2010.06.08 20:26:00mspoppy

    De nagyon bírtam pl. azt az esetet, amikor apuci tömegközlekedésre volt ítélve (hisz a családi autóval amúgy ő jár dolgozni), és egyszerűen nem bírta abszolválni a feladatát, mert azt sem tudta, hol van a buszmegálló! :D :D

  • 2010.06.08 20:26:07kisfiúkmamája

    Na most olvastam bele a kommentekbe.
    Megnyugodtam. Ezek szerint nem én vagyok ilyen szánalmas liba, hogy
    ad 1 szerintem az anyukák többsége tök okés,
    ad 2 szerintem a gyereknelevés igenis néha vacak és megterhelő, sőt, vannak akár hetek, mikor folyamatosan fos minden
    ad 3 de amikor így van sincs semmi baj, mert ilyen az élet
    ad 4 nem főbenjáró bűn sem a kövérség sem a zsíros haj, bár persze jobb ha legalább ez utóbbi nincs, de van, mikor csakazértis úgy jön ki a lépés és akkor mi van?ettől még ember, sőt ANYA marad a másik
    ad 5 azilyennekminekgyerek aki így hazudik önmagának is, mint a posztoló.

    nya, szóltam, uff.
    Bocs, posztoló.Bár inkább te kérhetnél bocsánatot attól a sok százezer anyukától, akik néha igenis belefáradnak.

  • 2010.06.08 20:28:31R2D2 & C3PO

    De a rossz kedvet és a tehetetlenséget, hogy tudtátok elrejteni? Azt el tudom hinni, hogy 1-2 hétig megy, de azután csak fel kellene tűnnie, hogy valami nem kóser. (Főleg, ha közben azt képzeled magadról, hogy nem érdemelsz meg semmit. Nem kaptál egy kis csokit, virágot, ékszert közben?)

  • 2010.06.08 20:35:48Nagytimi

    Rath Nem tudtam elrejteni,mert még a telefonon keresztül is megérezte,hogy gáz van.De csak az irracionális vízióimat tudtam elmondani neki,erre pedig nem tudott mit lépni csak annyit:ez butaság!Kb egy hónapig ment ez egyre gyakoribb rosszkedvvel és félelmekkel,mikor írtam Csutkának.


    Anyámmal nem találkozunk,mert debreceni én meg Pesten,telefonban,meg nem fedezte fel és én sem terheltem vele,mert a húgom is akkor került kórházba többször egymás után(ez is dobott egyet rajtam lefelé).

    Szóval nálam ez volt.

  • 2010.06.08 22:11:24rath.dinen

    Szerintem próbáljuk elképzelni ugyanezt fordítva.

    Egész nap a gyerek(ek) után rohangálsz, nincs egy perced magadra, 25ször gügyögöd el egymás után, hogyan vették ki Emma manduláját a Tesz-Vesz Városban, a játszótéren megzabáltak a szúnyogok stb stb stb stb stb (mindenki tudja, neki személyesen mi megy az idegeire minden áldott nap), végre este fél nyolckor beesik a férjed (bár te már hatkor olyan állapotban voltál, hogy bekapcsoltad a Kisvakondot, és úgy maradt, te meg közben néztél ki a fejedből), alig várod, hogy legyen kihez szólnod, kinek elmondanod a problémáidat vagy éppen kire lepasszolni a fürdetést...

    ... és a pasi kelletlen. Morog. Semmi nem jó neki. Kritizálja, hogy miért nem vettél narancslevet. Ingerült, mert nincs a helyén a zoknija.

    .... és másnap is ugyanez.

    .... harmadnap dettó. Komor arccal bámulja a tévét, amíg te fürdetsz. Beszélgetést próbálsz kezdeményezni, látványosan unja, majd ingerülten kifejti, hogy milyen jellemző rád, amkt most mesélsz és mennyire utálja ezt benned.

    Te gondolnál arra, hogy ápoljad a lelkét? Nem az lenne az első gondolatod, hogy hogy lehet ilyen szemét, hogy szétcseszi azt a másfél óra családi életet, ami naponta jut neked? Hogy biztos szeretője van?

    Mert a depresszióban az a szar, hogy nem szánalmat vált ki, hanem ellenszenvet.

    Én legalábbis minimum olyan geci voltam akkor, mint a fent leírt fiktív pasi. És a párom csak azt látta, hogy megy tönkre a házasságunk. És én is csak azt láttam. Hogy tönkrement az életem, és a párom egy utsó szemét, aki miatt megkeseredtem. Pedig a hiba az én készülékemben volt. De tudtam volna olyat írni itt, ami alapjén kórusban mondták volna a poronytozók, hogy váljak. És úristen milyen jó, hogy kilábaltam és megmaradt nekem, mert szeretem és szeret.

  • 2010.06.08 22:20:49cozumel

    Hja, Rath, az megint egy masik szitu, amikor MINDKET fel nagyon szar etapon megy keresztul. Ezek olykor meg fel is erositik egymast.

    Nalunk is ez volt a kicsik elso eveben, az kurva nehez menet volt, hogy minek koszonhetoen, en mar nem tudom, de felismertuk, h a masiknak is szar, es onnantol tudtunk kimaszni a godorbol.

    De ha ez a felismeres csak az egyik fel reszerol tortenik meg, akkor az edes keves lehet.

  • 2010.06.08 22:24:36bohar

    Szerintem: a cím nagyon jó, a cikk kevésbé

  • 2010.06.08 22:26:48rath.dinen

    cozu: igazából nem is arra gondolok, hogy mindkettőnek beromi nehéz, hanem hogy csak úgy átlagosan nehéz. Nem hiszem, hogy most sokkal könnyebb lenne nekünk, mint akkor volt, de mivel már nem vagyok depi, sokkal jobb a hangulat.

    Csak nekem az a benyomásom, hogy a depiség általában nem romantikus, segítségre ösztönző bánatosságot jelent, hanem azt, hogy átmész elviselhetetlen szarcsimbókba, akire legszívesebben ráordítana a környezete, hogy szedd már össze magad!! Miért kell mindenből cirkuszt csinálni/miért kell mindent elrontani???

    És bár én már átestem ilyesmin, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy rögtön fölismerném vagy tudnék segíteni, ha máson törne ki hasonló. Szerintem nem lenne türelmem hozzá és hamar eljutnék oda, hogy ő tehet róla mert miért hagyja el magát és miért ront el mindent.

    Mert aki nem százas, az általában a környezetét is bántja (kivéve a sikeresen rejtőzőket), és ez először mindenkiből védekezést meg ingerültséget vált ki.

    De lehet, hogy csak én voltam olyan elviselhetetlen szarzsák, és a többi depis kellemes élettárs :-)

  • 2010.06.09 06:35:22nyúlmama

    rath
    Nem arról van szó. Hanem arról,hogy ha valakinél már kimondatott, hogy beteg, és kap is rá gyógyszert, akkor nem az a helyes magatartás, hogy azt mondom, hogy kutyabajod, és depi nem létezik,csak unatkozó hülyék vannak.
    Mert ettől tuti nem fog a helyzet jobbá válni.
    Nem arról van szó, hogy egy laikus ismerje fel a depit, és gyógyítsa meg. Hanem ha már felismert, és kezelés altt áll, akkor-nem kell élvezni, én sem élveztem anyámét-legalább ne mondja azt, hogy semmi bajod, csak unatkozol, vagy hisztozel.
    EZ persze az én véleményem. Mert egy vetegség az betegség.És legalább el kéne ismerni, hogy létezik, nem még azzal is nehezíteni valaki helyzetét, hogy még a gyógyszerit is csak sutyiba merje bevenni, mert ugye ne hisztizzen.
    Szigorúan magánvélemény,senkinek az életébe nem beleszólás.

  • 2010.06.09 07:01:00Lapis Lazuli

    Rath: Nem is tudom hol kezdjem. A depresszió egy betegség. A mélypont, a lehangoltság, a rossz kommunikáció a házastársak között, a kimerültség, a nehéz élethelyzetben vergődés az meg nem. Viszont, nehezítésképpen ezek a _tünetei_ (többek között) a depressziónak. Ha ki tudtál, ki tudtatok jönni belőle önerőből, akkor minden valószínűség szerint az nem depresszió volt. Amúgy nagyon örülök, tényleg, hogy rendbe jött a házasságod, az enyém, az első (nagy részben emiatt) tönkre ment. Mert beteg voltam, mert kimondatott, hogy betegség, mert utána is csak a mijafszé nem szeded má össze magad jött. Az rendben van, hogy amíg a nem beteg fél nem érti, addig védekezik, meg ingerült, de ha már megértette hogy miről van szó? Az meg külön kiborít, mikor esély sincs megértésre, mert a másik ostoba, szemellenzős előítéletei nem engedik. Nem ragozom. Bármit szívesen megteszek, megtennék, hogy a depresszió megítélése megváltozzon egy kicsit. Hogy ne kelljen senkinek előítéletből vagy ostobaságból épített falba ütköznie ÉS megmenthesse a házasságát.

  • 2010.06.09 07:20:35Lapis Lazuli

    depresszió:http://www.dura.hu/depresszio/diagnoszt.htm

    [link]


    [link]

    . "A depressziós nem tud “akarni”, értelmetlen tehát akaratára hivatkozni, az ilyen elvárások akár állapotát is ronthatják, ha pedig azt kívánjuk tudatosítani benne, hogy képtelen “akarni”, csak fokozzuk szenvedését. Semmi értelme arra szólítani fel, hogy szedje össze magát, vagy végezzen különféle tevékenységeket, neki ez nem megy, amitől maga is kínlódik.""Alapvető, hogy a beteg nyíltan beszélje- vitassa meg élethelyzetét kezelőjével, sőt hozzátartozóival."

    Nem kétlem, sőt, tudom, hogy egy depressziós ember nagyon kellemetlen a környezete, családja számára. Ennél csak egyvalaki szenved jobban: ő maga.

  • 2010.06.09 08:43:35Koriander

    Az, hogy valaki szaksegítséget vesz igénybe még a mai napig valami szégyellni való dolog, mert biztosan „dilis”, „rinyálós”, „lusta” magát összeszedni és ez simán elhangzik egy amúgy más szituációkban empatikus, odafigyelő partner szájából. szóval a megértelek, odafigyelek rád kedvesem, ilyen szituációkban sajnos már kevés, de a támogatása elengedhetetlen. Elég kemény és önmagában ellentmondásos helyzet.

  • 2010.06.09 08:48:36Lapis Lazuli

    Nagyon-nagyon nehéz helyzet ez a partnernek. Többek között ezért írtam Nyúlszőrnek a Nev.Tant. mert ott megpróbálják bevonni és ha kell segíteni a partnert, a gyereket is.

    Nyúlszőr??!! Itt vagy valahol?

  • 2010.06.09 13:42:43R2D2 & C3PO

    Rath, persze, igazad van. A családunkban is van depressziós, ismerős a helyzet. :-(

    Én csak azt nem értem, hogy nem lehet észrevenni.

    És talán ezért nem árt, ha mindenki leírja, mit élt át - talán akkor több embernek fel fog tűnni, ha a másik szarban van.

  • 2010.06.09 13:49:35farkasokkal tancolo

    No meg - gondolom - a szülés utáni depresszió és depresszió mint olyan sem ugyanaz, mert a szülés utáni depresszióból segítséggel könnyebben ki lehet jönni, mint az életen át megmaradó bipoláris, és csak tünetmentessé tehető deprsszióból. (Erre pl. nagyon jó példa Vámos Miklós: Anya csak egy van c. könyve).

  • 2010.06.09 13:54:05sarosmokaszin

    Én értem a jelenséget, és szerintem jó a poszt. Én is úgy tudok sajnálni gyerekeket a játszótéren, akiknek szegényeknek idegbeteg szülő jutott... vagy olyan, aki nem hajlandó odafigyelni rá egy picit sem, hiába kiabál neki... vagy olyan, aki állandóan egzecírozza, bármit is csinál. Vannak sajnos ilyenek, és engem is zavar, hogy ennek szem- és fültanúja legyek.

  • 2010.06.09 14:01:55rath.dinen

    Lapis: nkem úgy sikerült kilábalnom a dologból, hogy először is rájöttem, hogy bennem van a bibi. Ehhez kellett kb egy év :-( Ma is dühít, hogy ennyi időt elvesztegettem.

    Nálam, mint fent is írtam, az omega-3 hiány volt a mumus. Bevallom, addig azt se tudtam kb, hogy létezik ilyen nevű anyag. Erről tök véletlenül olvastam a Szendi könyvében. Egyébként úgy keveredtem a pszichológiai témájú könyvek közé, hogy kerestem valamit, ami megmondja a tutit, hogy ne menjen szét a házasságom :-) De nem találtam semmi szimpatikusat, így maradtam a Szendinél, és milyen jól tettem!

    Úgy voltam vele, hogy annyira rossz most, hogy rosszabb nem lesz, ha kiadok X ezer forintot egy táplálékkiegészítőre. Hátha bejön. És tényleg bejött. Ezért sikerült olyan "gyosan" kilábalnom.

  • 2010.06.09 14:08:50rath.dinen

    A nagy csapda ott volt nekem, hogy az ember hajlamos azt gondolni, hogy a lelki bajoknak CSAK lelki oka lehet. Ha boldogtalan vagyok, biztos az élethelyzetemmel van baj. Biztos a bezártság. Biztos a gyeses monotonitás. És nagyon-nagyon sok idő kellett, amíg észrevettem, hogy hullámzik a hangulatom, és ugyanaz a bezártság, monotónia és gyeses életmód az egyik héten hidegen hagy és jól érzem magam, a másik héten meg ok nélkül sírva fakadok.

    És akkor elkezdtem utánaolvasni, de nem találtam semmit, ami segített volna.

    Nem tudom, a tüneteim teljesen lefedik-e a klinikai depressziót, mert pl apátia vagy alvászavar nem volt jellemző, inkább a konstans reménytelenségézés, megkeseredettség. Sokszor sírva kérdeztem a páromat, hogy miért ment minden tönkre stb. És semminek nem tudtam örülni, ami még jobban elkeserített, mert tudtam, hogy azelőtt ezeknek örülni tudtam.

  • 2010.06.09 14:15:32rath.dinen

    Na és még annyit hadd mondjak el, hogy nekem a nagy tanulságaim azok voltak, hogy

    1, ebből más ember nem tud kirángatni, sajna, neked kell rádöbbenned, hogy baj van

    2, a depis ember világlátása nem feltétlenül megbízható. Ha egy depis órákon keresztül lefesti neked, milyen utolsó alak X, lehet, hogy minden sztori, amit elmond, igaz, de annyira egyoldalú és megkeseredett, sérelmeket felnagyító lehet ez az előadás, hogy ez alapján nem szabad az illetőről képet alkotni, főleg nem ítélkezni.

    3, nem szabad magad semmibe belehergelni. Sérelmeket ápolgatni, morogni az orrod alatt stb. Következésképpen másokat se szabad belehergelni, hogy a pasija milyen szemét, érzéketlen stb.

  • 2010.06.09 14:21:38rath.dinen

    Tegyük fel, hogy van egy konflikt otthon, "beszól" a pasid. Te duzzogsz stb, első adandó alkalommal az orra alá dörgölöd, milyen szemét alak, jellemző stb. Ezzel előrébb vagy? Nem.

    Ha valakit betámadsz, hogy "nem igaz, hogy nem tudsz a nőd mellé állni, amikor az beteg, milyen ember az, aki ilyenkor pikírt megjegyzéseket tesz stb", semmi nem lesz jobb. Egy ilyen támadás még senkit sem tett empatikusabbá. És ismétlem, nem ismerjük a kontextust, mikor mondta, miért mondta, hogyan mondta a fenti mondatot.

    Ahhoz, hogy Nyúlszőr kilábaljon, egy normális kapcsolatra van szüksége, nem egy konfliktusos, sértődös, másik orra alá dörgölős kapcsolatra.

    Fel kell ismerni, hogy mik azok a "sérelmek", amiket nem éri meg magunkban tovább ragozni. A maradékot meg higgadtan meg kell beszélni, és meg kell próbálni valami észszerű módon elejét venni a következő hasonlóknak. A duzzogás és a szemrehányás nem veszi elejét a konfliktusoknak, csak súlyosbítja őket.

    Ha meg tényleg szar a kapcsolat, akkor nyilván ki kell lépni, de azt nehogy egy fórumon beirogatott tanácsok alapján döntse el.

  • 2010.06.09 14:26:17Jedenew

    Na, ahogy így olvaslak bennetek, kicsit magamra ismerek. Lehet, rohanok is omega-3-ért a patikába. Vagy nem tudom, hova.
    Az a baj, hogy nálunk családi hagyomány a pszichológusellenesség (ld. hogy tudna segíteni egy idegen a bajon, ha magamon nem tudok segíteni; a depresszió amolyan úri huncutság, stb.)
    Ráadásul amellett, hogy borzasztó szkeptikus vagyok, a pszichológus szóról valami affektáló savanyú vénlány jut eszembe, szóval számomra már ahhoz is terápia kellene, hogy elmenjek valaha bármi pszis dologra.
    Ráadásul folyamatosan azt gondolom, hogy a levertségem, állandó aggodalmasságom, nem túl megalapozott önsajnálatom egy kiadós alvással sokat javulhatna. Fene tudja.

  • 2010.06.09 14:34:34Laliath

    Jedenew,
    ajánljak velem egykorú, csinos, kedves, jó humorú pszichológusnőt? ;)

  • 2010.06.09 14:37:46Lapis Lazuli

    rath.dinen: a lényeget tekintve egyetértünk. Az első gyerekem utáni depressziómat egy olyan pár mellett csináltam végig, aki nem tudott támogatni, a másodikat olyan mellett, aki tudott. Nagy különbség. Pedig ilyen, "beszólt nekem ez a szemét" érzéseim mindkét esetben voltak. Csak a másodiknál ki lehetett jönni belőle.
    Egyetértek veled abban is hogy nem tudunk semmit Nyúlszőr férjéről, azt tudjuk, h ő mit mond róla. Meg azt tudjuk, hogy nagyon nem jól van a bőrében.

    Bárcsak találna magának olyan megoldást, ami hosszabb távon is segít neki.

  • 2010.06.09 14:42:50Lapis Lazuli

    Jedenew: Én tudok velem korú jó humorú pasit is! A viccet félretéve: ha aggaszt, h betalált a leírás ellenőrizd segítséggel. Csak jól jöhetsz ki belőle. A legjobb, ha kiderül, hogy kutya bajod, csak fáradt vagy. A második legjobb, ha kiderül, h téves a pszichológusokkal szembeni előítéleted. ( Még annyit, a pszichoterápia közös munka, ha az elsővel nem tudsz együtt dolgozni, az ne vegye el a kedved.)

  • 2010.06.09 14:47:28Jedenew

    Köszi, lehet, hogy egyszer kérek majd javaslatokat. Pillanatnyilag külföld, amúgy meg vidék. De raktározom magamban az infókat.

  • 2010.06.09 14:47:35Laliath

    Amúgy komolyan mondtam. Ritka jó fej a csaj és azt mondják, hogy jó szakember is.

  • 2010.06.09 14:50:13Lapis Lazuli

    rath.dinen: ami problémás nekem: "Fel kell ismerni, hogy mik azok a "sérelmek", amiket nem éri meg magunkban tovább ragozni. A maradékot meg higgadtan meg kell beszélni, és meg kell próbálni valami észszerű módon elejét venni a következő hasonlóknak. A duzzogás és a szemrehányás nem veszi elejét a konfliktusoknak, csak súlyosbítja őket." Neked ebben igazad van. DE egy klinikai értelemben depressziós ember erre képtelen és alkalmatlan. Ha ilyen "feladatok" elé kerül az csak a "még erre sem vagyok képes" érzetet erősíti. HA valaki tényleg depressziós, akkor előbb kell neki segítség, (pszichoterápia és/vagy gyógyszer) és aztán fogja tudni megugrani amit leírtál.

  • 2010.06.09 14:52:29Lapis Lazuli

    Jedenew: Ha bármikor úgy döntesz, h javaslat kell _kérlek_ szólj. A listám gyakorlatilag kimeríthetetlen. Ha savanyú vénkisasszonyt szeretnél még az is van :))

  • 2010.06.09 15:05:31Jedenew

    Ok, köszi. Amúgy a túrógombócod nagyon bejött. :)

  • 2010.06.09 15:06:20rath.dinen

    Hát mondjuk nekem is csak utólag sikerült, most megelőzési stratégiaként használom :-)

  • 2010.06.09 15:22:56Lapis Lazuli

    Jedenew: jippííjéé! nem éltem hiába! (Én a fasírtba is azt rakok, tejbe áztatott zsömle helyett)

  • 2010.06.09 15:41:08Brumibaby

    Lapis. Túrógombócot?

  • 2010.06.09 17:17:31Jedenew

    Hű, Brumi. A túrógombócos fasírt jó ötlet. Ha még a húslevest is belegyúrnánk valahogy, akkor egy füst alatt megvan egy komplett vasárnapi menü.

  • 2010.06.09 18:27:46no comment 01

    tessé mire van időm visszanézni egy "cikkre"addigra a kedves anyukák máris főznek..:)nah akkor lehet tippeket adni a hétvégére..:)egyébként nekem a cikkel csak egy gondom volt a stílus:"mindenki hülye csak én nem vagyok az"

  • 2010.06.09 18:43:03Lapis Lazuli

    Brumi: :D jaja, nem fogalmaztam pontosan, átok ősz fejemre!

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta