SZÜLŐSÉG

A szülő felelőssége, ha a gyerek utál olvasni

2010. június 7., hétfő 15:22 |

Olvasni jó (iwiw-es alkalmazás szerint: menő is): magunknak, egymásnak, (a) gyereknek. Ahogy elnézem a könyvesboltok forgalmát: olvasni gyerekeknek jó igazán, legalábbis a gyerekkönyveknél mindig lelkesen válogatnak páran.

De tényleg olvasunk a gyerekeknek? Eleget, jót, jól? Régi alapigazság, hogy olvasó ember abból lesz, aki gyerekként eleget találkozott a könyvvel, olvasással, netalán olvastak is neki.

Amennyiben objektív képet szeretnénk gyerekeink olvasástudásáról, segíthet pár mérés.  Sajnos nem nagyon volt olyan PISA jelentés (Programme for International Student Assessment - Nemzetközi Program a Tanulói Tudás Feltérképezésére: 15 évesek körében 3 évente végzett felmérés: a matematika, a szövegértés és a természettudományok alkalmazása van a célkeresztben, hazánk 2000-től vesz részt benne), amiben az élmezőnyben szerepeltünk volna. A finnek például évek óta az élvonalban vannak, amiben igazán csak az az érdekes, hogy az oktatási rendszerükből sok mindent „tőlünk” kölcsönöztek, többek között a matematika-oktatásuk módszereit, aztán most a mi matematika tanáraink járnak hozzájuk tanulni.

Szokás megnyugodni a PIRLS-vizsgálat eredményein (Progress in International Reading Literacy Study - Nemzetközi Szövegértés-vizsgálat: 9-10 éves tanulók olvasásképességének vizsgálata, az iskolai és otthoni tanítási-tanulási szokások feltérképezése), mivel az 2006-ban is kihozta, hogy a magyar szülők igenis sokat foglalkoznak a gyerekeikkel és a gyerekek teljesítményét igen-igen meghatározzák otthoni erőforrásaik. Tehát megnyugodhatunk, hogy ugyan átlagosan (a kilencedik osztályban) nem tudunk olvasni, de jó családok okos (negyedikes) gyerekei igen.

Nemrég olvastam, hogy dán iskolás gyerekek átlagosan évi 80 könyvet olvasnak el. Ha nagyon gonosz akarok lenni, ez akkor is jó eredmény, innen nézve, ahol most vagyunk, ha azt a 80 könyvet csak átlapozzák és ebben az iskolai tankönyveik is benne vannak (nincsenek); mivel nálunk 2005-ben a lakosság 40 százaléka mondta, hogy évi minimum egy könyvet elolvas. 1968-ban 60 százalék volt az eredmény.

Pedig olyan ígéretesen indul: ha könyvesboltban járok, egy helyen biztosan vannak: a gyerekrészlegnél. Az óvodában azok is találkoznak mesekönyvvel, mesével, mondókával, akik addig nem. És aztán az iskolában lassan elhal az érdeklődés. Hol a hiba? Az olvasás tanításánál? A kötelező olvasmányoknál? Az évek óta nulla forintot kapó iskolai könyvtáraknál? Nem. Otthon.

Nyilván nem attól lesz rossz szövegértése egy gyereknek, ha csak napi 1 mesét hall; ha anya/apa néha elcsalja a szokásos fejezetet. Viszont attól már lehet, ha érthetetlen olvasmányokon kell átrágnia magát a gyereknek, ha (képileg, szövegszinten) igénytelen gyerekkönyvekkel találkozik, ha az olvasás a porlepte 100 évesek (emlékezzünk, egy gyereknek mindenki az, aki már érettségizett és/vagy csókolommal kell köszönni neki) sportja.

A szülők felelőssége az, hogy olvas-e majd a gyerekük. Az óvoda, iskola, könyvtárak segíthetnek, de az alapok otthonról jönnek. És akkor sem vallunk kudarcot, ha a gyerekünk soha nem olvas Dosztojevszkijt – viszont gond nélkül megtalálja a neki szükséges szakirodalmat és meg is érti. És hogy vége-e Gutenberg-gyerekgalaxisának? Véletlenül sem. Mesét utáló gyerek nemigen van, a mi felelősségünk, hogy megutáltatjuk-e velük a könyvet.

Mit olvassunk? - linkek bemelegítésnek:

Mit olvasson a gyerek? (korosztályonkénti könyvajánlás 2 éves kortól a 14 év felettiekig)

Milyen könyvet olvassak a gyermekemnek?

Mesebirodalom (Mintha Gombóc Artúr csokijai mesévé változtak volna. van kicsi, nagy, akarom mondani rövid, hosszú mesék és meseversek, azaz verses mesék) 

Olvasni jó!

Vérkönyvtáros

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.06.08 15:33:58egyremegy

    Magenta,
    mert nem a funtinelli boszorka főzte!

  • 2010.06.08 15:36:31Magenta

    egyremegy, hát funtinelli nem, de boszorka. :)

  • 2010.06.08 15:36:55Koriander

    pedig Mag jobb éttermekben A polenta kb. annyira sikkes, mint Márai :DD

  • 2010.06.08 15:38:25madz

    a funtinelivel úgy voltam, hogy az első kötet tetszett. főleg a tájleírás. komolyan, ha csak háromszáz oldal tájleírás lett volna, tök szívesen olvastam volna végig, jó volt benne az öreg. de a harmadik kötet felé már nagyon kivoltam, mikor még mindig csak rágták a puliszkát.
    (amúgy a Varázshegy az egyik legnagyobb könyvélményem :) )

    a pasim tök jó puliszkát főz. igen, a juhtúrós az ász. sok hagymával.

  • 2010.06.08 15:40:50egyremegy

    Olvasás...
    Én félek az iskolától. Félelmetes, hogy milyen erővel öli a gyerekek kíváncsiságát, vállalkozó kedvét. És ha van itt tanító néni, meg ne haragudjon... de a semmit, vagy esetleg némi krimit olvasó tanító nénik tömege tanítja olvasni a gyerekeket.
    Tudomtudomtudom, hogy van kivétel, de én magam körül érettségin helyesírásból tesztet író, sehová fel nem vettek, csak ide tanító néniket látok - a fiatalabb korosztályból.
    Ráadásul a rendszer... Oviban még elfogadjuk, hogy a gyerekek eltérő ütemben fejlődnek, iskolában meg aki nem lép egyszerre, az hülye.

    Hány lelkes, szorgalmas, talán nem túl okos kislányt láttam, aki először is azt tanulta meg, hogy kár a görcsért, neki úgysem sikerül.

  • 2010.06.08 15:41:04Magenta

    Hát én tojok rá, mi sikkes, könyvet azért olvasok, mert élvezem, kaját szintén azért eszek. Divat vagy sem.

    Szerintem normális ember nem azért olvas vagy eszik valamit, mert sikkes. Vagy csak én vagyok túl egyszerű tényleg.

  • 2010.06.08 15:41:43Magenta

    A puliszka meg vacak. :)

  • 2010.06.08 15:42:42egyremegy

    Magenta,
    akkor egyél polentát. :)

  • 2010.06.08 15:44:24Koriander

    madz egyetértünk, az első kötet zseniális, a második átmenet, a harmadik hanyagolható (nekem olyan érzésem volt, hogy berci míg írta füvezett).

  • 2010.06.08 15:46:48Koriander

    Mag nehari csak húztalak, ma egy csomó helyen egyetértettem Veled, csak nem jeleztem. adsz békepacsit?

  • 2010.06.08 15:47:44egyremegy

    Mostanában a két gyerekkel eléggé kész vagyok, a megoldás:

    Ha kicsit korábban kelek, olvasok néhány oldal szépirodalmat, és láss csodát! Esküszöm, az egész napom jobban szervezett, lendületesebb stb.
    Mit olvasok? Pl. Mikszáthot, s mint az imént kiderült, gőzöm nincs mi a mondanivalója (Kísértet Lublón). Azt hiszem a nyelv, a stílus is elvarázsolhat - még a prózában is.
    A Für Elise olvasása közben (autóban) rátévedt a tekintetem egy reklámplakátra. A nyelvi igénytelenség még soha úgy nem bosszantott. Pedig nem csípem annyira Szabó Magdát. Bár, az Ajtó.. Vagy Az ajtó... Vagy hogy.

  • 2010.06.08 15:51:18madz

    egyremegy, nekem ez is azt bizonyítja, hogy marhaság "mondanivalót" keresni. van egy csomó dolog, ami benne lehet, de ez a "mit akart mondani", ez nem tudom, hogy terjedt el.

  • 2010.06.08 15:53:57Lapis Lazuli

    A legundorítóbb az osztriga, rögtön utána a tejbegríz jön, ááá megfőzni is csak úgy tudom, h befogom az orrom és nem nézek oda. Szegény Nagy az oviban megkérdezte, hogy mi ez mikor először látott tejbegrízt.

  • 2010.06.08 15:54:56egyremegy

    madz,
    nem tudom. A "mit akart mondani" szerintem sokszor csak nyelvbotlás.

    Na, mondjatok már valamit az iskolára.

  • 2010.06.08 16:00:07madz

    hát nemtom, én túl soxor botlom bele ebbe a "mit akart mondani a költő"-be és mindig agyfaszt kapok tőle

    iskola, hát... ja. van olyan. meg van nem olyan is.

  • 2010.06.08 16:00:43pietra

    2010.06.07 17:35:09csib
    A szülő felelőssége is, az azért is, amit TŐLE LÁT. Hogyha azt látja a gyerek, hogy anyu-apu nézi az ertéelt, meg olvassa a szennylapokat, hogyan várjuk el tőle, hogy szeresse a könyveket???... márpedig átlagcsaládban ez a nagy helyzet, nem látja a kicsi, hogy anyuka egy jó regénnyel a kezében feküdne mellette a strandon.

    Ha tudnátok, mit meg nem adnék azért, hogy egy jó regénnyel a kezemben feküdhessek a strandon, miközben a 2,5 éves fiam jólnevelten bámészkodna mellettem. GY.E. (gyerek előtt) egy nyaralásra nagyobb csomagot tettek ki a könyveim, mint a ruháim. GY.U. talán még egy könyvet sem sikerült végigolvasnom, de épp az érintett akadna ki legjobban, ha én leülnék olvasni ahelyett, hogy játszótérre viszem/állatkertet építünk/locsipocsizunk/biciklizünk/gyurmázunk/kb. fél percenként hozzá rohangálok segíteni pisilni/napszemüveget feltenni/hintába beülni/létrára felmászni/stb. Neki meg egyszerűen lehetetlen olvasni, dührohamban tör ki, ha a (szigorúan általa kiválasztott) meséskönyvből olvasni próbálok és nem a saját szavaimmal mesélem el (mindig szóról-szóra ugyanúgy) a történetet. Bízom benne, hogy majd javul a helyzet, de pillanatnyilag a csib által vázolt módszer kivitelezhetetlen.

  • 2010.06.08 16:09:39Ribizlee

    egyremegy: nálunk pirospontot ad a tantónéni ha valaki bemutat a többieknek egy általa elolvasott könyvet, az első 'kötelezőt' együtt olvasták (nem a Kincskereső volt), és rendszeresen tart könyvtár-órát már elsőben is. most jobb? :-)

  • 2010.06.08 16:13:40egyremegy

    Ribizlee, aha.
    De mi van azzal, akinek két év kell, hogy megtanuljon írni, sokáig fogja rosszul a ceruzát, rém csúnyán ír,énekel, bukfencezik..

  • 2010.06.08 16:14:32Lapis Lazuli

    egyremegy: széttártkarú szmájli. (A mi sulinkban ez speciel rendben van.)
    Olyan van, hogy "mit akart mondani" ellenes slepp?

  • 2010.06.08 16:20:35Ribizlee

    egyremegy, jó kérdés - van aki kilógja magát, van aki cipeli magával egy életen át.
    nekem remek elméleteim vannak ezzel kapcsolatban, de iskolába vissza soha nem megyek dolgozni. evvan :-P

  • 2010.06.08 16:20:37Zahara

    Alakiitsunk? :) Mondjuk az én sziivügyem inkább a "kiolvastam" ellenes slepp.

  • 2010.06.08 16:29:05Koriander

    jó mélyre elásott kudarcélményeimet hozzátok felszínre, nekem erre a mitakartmondani kérdésre sosem sikerült a "tanárnéni mit akar hallani" megoldást beküldenem.

  • 2010.06.08 16:34:17egyremegy

    a "mit akart mondani" legyen mondjuk "értelmezési lehetőségek a, b, c...". Jó lesz így?

  • 2010.06.08 16:42:39madz

    egyremegy, így jó :)

  • 2010.06.08 16:52:31Tish77

    A PIRLS- tanulmány újra és újra bebizonyatja a tanárom által mondottakat: "Nem mindegy, hogy otthon a gyerek fejére könyvek, vagy sörösüvegek potyognak a polcról"

    Na igen. Nálunk az egész család imád olvasni, a lányomnak már pocaklakó korától az apja és én felváltva olvastunk. Ahogy nőtt, úgy vette ki a kezünkből a mesekönyvet és az áhitatos hallgatásból
    mára felolvasó est lett.
    Büszke voltam rá, hogy elsőben saját magától beiratkozott az iskola könyvtárába. Azóta is rendszeresen vesz ki könyveket.
    Itthon kb. 2000 könyv van, és tudja, hogy a könyv érték, az olvasás pedig nagyon jó dolog.

  • 2010.06.08 16:57:44gyöngy1

    "Mit akart mondani"? Ki lehet kergetni vele a vilàgból, és lehet hogy ezért nem olvasok verset, és a lànyoknak is csak Weörös Sàndort.
    Amùgy most kezdtem el ùjra olvasni, hogy a lànyok màr nagyobbak, addig nem ülhettem ùgy le hogy az egyik ne üljön az ölembe, vagy hùzott volna el hogy jàtszunk.
    Klasszikusokat nem nagyon olvasok, bàr most ùjra olvasom a Mester és Margaritàt és néha becsùszik egy Umberto Ecco, vagy Dumas (amùgy Szergej Lukjanyenko - örség trilógia, Dan Brown és hasonlók).
    Olvasàsi terveim kôzt szerepel a Káosz-örség, a Twilight trilógia és a Millénium-trilógia.
    Szeretnék angolul is olvasni, de az még nehézkes (az utolso szimbolumon 5ször annyi idöt töltöttem mint ha magyarul vagy franciàul olvastam volna), bàr élvezem (és nem szotàrazgatok).
    Reggel a lànyok làtjàk, hogy viszem a könyvvem, este hozom és nagyon megharagszom amikor a könyvjelzömet kiveszik. De a metron kivül ritkàn van alkalmam olvasni. Néha tartunk kanapé pihenöt, amikor a lànyokkal leülök a kanapéra, és mindenki a sajàt könyvét olvassa.
    Igazàn kivàncsi vagyok, hogy amikor a nagyobbik megtanul olvasni akkor hogyan alakul majd a könyv-szeretete (idàig elégedet vagyok).

  • 2010.06.08 17:00:57Koriander

    ejnye Tish a pocaklakó szó itt tabu, amúgy üdv, olvastam, hogy régi porontyozó vagy és grat a másodikhoz!

  • 2010.06.08 17:03:42Tish77

    Koriander: lehet, de mindig is különc voltam:)))
    Köszönöm a gratulációt, aranyos vagy!:)

  • 2010.06.08 17:24:41Brumibaby

    2010.06.08 16:00:43pietra

    Na ez ütötte meg az én szememet is, gyerek mellett a strandon olvasni? De szép is lenne... én még úszni is csak mostanában tudok egy hosszt, mióta ők is tudnak.

  • 2010.06.08 18:01:47Bazsarozsa

    Brumi szállj ki a fejemből.... erről külön írás született pont mikor ezt írtad:)))

  • 2010.06.08 18:25:54cozumel

    Ja, ez nekem is okozott mar fejtorest, konkretan a fiam mondta is egyszer, hogy de anya ti sosem olvastok. :O
    mert valoban nem olvasunk, AMIG ok ebren vannak, nekem az olvasas az egy nyugis allapotot feltetelez, es amig a gyerekek ebren vannak, addig ez nem all fenn.
    Nesze neked peldamutatas :)

  • 2010.06.08 21:39:50egyremegy

    Gyerek mellett én is nehezen bírok olvasni, pedig nekem hivatalból is kéne. Mikor visszamentem dolgozni, kérdezi az egyik főnök, hogy mit olvastam az elmúlt két évben Ulickajától. Mondom, huszonöt oldalt.

    Ez éppen nem volt igaz, de annyira felbosszantott.

  • 2010.06.08 21:45:51Starlark

    Cozu: Én is mondogattam anyámnak anno hogy miért nem olvas ő is mikor az olyan jó. Ő közölte hogy a munkahelyén annyit kell olvasnia és írni hogy betűundora van már.
    Akkor nem értettem
    most már kezdem.

  • 2010.06.08 21:53:29rath.dinen

    Starlark: szó szerint nekem is ugyanezt mondta anyám :-)

    Mondjuk én még nem undorodom a betűktől, de pl megfigyeltem, hogy filmben 2-3 műfajjal könnyedebbet szeretek, mint kamaszként. Kamaszként igénytelennek gondoltam, aki nem művészfilmet meg sorstragédiákat néz az esetek nagy részében. Ma meg megvan már a magam nyomora, nincs kapacitásom a máséra. Azt várom a filmektől, hogy 2 órára feledtesse el azt, ami még álmomban is kísért sokszor (semmi extra, csak az ÉLET :-))) )

  • 2010.06.08 22:14:01cozumel

    Rath

    DETTO!!!

    en voltam a muveszmozik kirughatatlan patkanya, esos novemberi delutanokon setaltam az egyiktol a masikig, lenyomva mindent a szitizen kejntol kezdve a brazilon keresztul a rosenkratzig, es utana fel ejjel nem aludtam, agyaltam, raktam magamban helyre a vilagot...

    Ma mar erre nincs kapacitasom. Meg mindig nem birom megnezni a romantikus komediakent definialt formedvenyeket, de egy dr hausznyi tragedia adag a maximum, amit el birok vinni magammal az agyba.

    Valamelyik nap az egyik adon belebotlottam a Master and commanderbe, hogy az nekem mennyire tetszett 10 evvel ezelott, gondoltam, megnezem megint. Odaig birtam, hogy a kb 14 eves fiucskanak elkezdtek fureszelni a karjat, es akkor kerestem valami lajtosat inkabb.

  • 2010.06.08 22:25:45madz

    na nekem ugyanez. fél éve vár rám az iszka utazása meg mittomén, és nincs hozzá kedvem, mert miután megézem a gilmore-t, már nem akarok fajsúlyosabb sorsokrók tudni aznapra :D

  • 2010.06.08 23:20:23Wish1973

    2010.06.08 16:13:40egyremegy,
    az hozzám jár:)

  • 2010.06.08 23:46:09farkasokkal tancolo

    Hát én is így vagyok vele, ma már szinte csakis kizárólag a sorozatokat és a vígjátékokat bírom nézni, és néha elcsodálkozom magamon, hogy fiatal koromban mennyi művészfilmet meg sorstragédiát bírtam végigülni.

    Ha most megint végig kéne néznem pl. az Antonioni filmeket, sírnék.

  • 2010.06.08 23:58:21R2D2 & C3PO

    A párom a múlt héten szögezte le, hogy az internet gyakorlatilag teljesen átvette nálam a könyvek szerepét. Olvasni kb. ugyanannyit olvasok, csak már nem szépirodalmat, hanem blogokat és híreket.

    A zifjúság is olvas (lehet, hogy nagyon sokat!), csak nem irodalmat és valószínűleg nem szakirodalmat. :-D

  • 2010.06.09 10:59:35Csöre

    Anke-tto: nem tudom, olvasod-e még, de a Thomas kapcsán két megjegyzés:
    A mesék (filmek) szerintem alapból jók. A gyerekek általában rajonganak a vonatokért, ezek a mozdonyok meg "gyerekek" igazából. A gyerekközösségek interakciói, a gyerek saját kis problémái, élményei jelennek meg. Nyilván nem szó szerint, és nem a szénszállítás problematikája nyugtalanítja a háromévest, de sokmindenre ráismer, érzelmekre, jó és rossz tulajdonságokra. Nekem az is tetszik, hogy nincs egyértelműen pozitív illetve negatív hős, minden mozdonynak van rossz és jó tulajdonsága is.
    A könyvek viszont, és ez vonatkozik az Egmont kiadó összes kiadványára, botrányosak. Helyesírási hibák, magyartalanságok, rossz tördelés, bukfencező szórend, tényleg, néha mintha fordítóprogrammal fordítanák (de nem, mert fel van tűntetve a fordító/ferdítő, nyilván volt 10 perce a munkára). És ezt a véleményt akkor is vállalom, ha itt nekem esik a kiadó egész gárdája, mert szerintem botrány, hogy olvasni tanuló gyerekek kezébe ilyen silány olvasmány kerüljön. Ráadásul ők adják ki az újságosnál kapható gyerekújságok kb. 80%-át (Micimackó, Hercegnők...), a szülő meg, ha nem olvas bele (és nem...), akkor nem veszi észre.

  • 2010.06.09 11:04:04Csöre

    Pontosítok: van angol nyelvű, Egmont kiadós könyvünk, és az jó. De az Egmont Hungary, vagy nem tudom, hogy hívják a magyarországi részleget, konkrétan nem foglalkoztat írni és olvasni egyaránt jól tudó munkatársakat, az biztos.

  • 2010.06.10 23:02:12Border

    A Thomas 11. és 12. részét csapnivalóan rosszul fordították.

  • 2010.06.10 23:06:53Border

    Szerintem olvasni csak az szeret igazán, aki képes a belső képek megteremtésére.
    Ezért a gyerekeknél praktikusabb a fejből mesélés, mert akkor az illusztrációk nem vonják el a figyelmét a belső képekről.
    Egy életkoron túl már a gyerekeket is be lehet vonni a saját mesébe, és ha képesek könnyedén folytatni, kiegészíteni, kommentálni a mese eseményeit, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a belső képet is megteremtette.

  • 2010.06.10 23:56:54farkasokkal tancolo

    És mi a van belső képpel azoknál, akiknek képzeletbeli barátjuk van, és arról mesél állandóan?

    Holott általában nem fejből, hanem könyvből mesélnek neki... de ezt a "ne képeskönyvből" elméletet már másoknál is hallottam. Csak azt nem tudom, hogy pl. egy kétévesnél, ezt hogyan lehet megoldani, aki imádja a szép képeket. Hiszen már baba korában is kapott kis leporellókat, textilből varrt könyvecskét, vízhatlan könyvecskét stb.

  • 2010.06.11 00:16:41cozumel

    Csore

    hat, engem a bartoserika konyvei gondolkodtattak el nagyon...
    Hogy lehet az, hogy amikor egy fejezeten belul mar tizedszerre irja le, hogy APa Anya Anna Peti es Gergo blabalbla, SENKI nem hivta fel a figyelmet, hogy kedves erika, esetleg neha lehetne am azzal helyettesiteni, hogy a _csalad_ blablabla... botranyosan szar, egyszeruen nem ertem, mit csinal a lektor/kiado???

  • 2010.06.11 00:21:31madz

    coz, régebben én is így láttam a bartoserika-fílinget, de most megfigyeltem, hogy a kétéves fiam mindig sorra veszi az egész családot egyenként, ha valamiről beszélünk. ha pl öltözködünk, mindenkiről el kell mondani külön, hogy apa is öltözik, mama is meg ő is. ugyanígy bármi mással, és rém fárasztó, de valahogy igényli ezt a szekvenciát és nem lehet helyettesíteni azzal, hogy "mindenki" vagy "család". szóval van a dologban valami...

  • 2010.06.11 00:36:53cozumel

    Nemtom Madz, lehet, hogy igazad van, de szerintem boven belefer az en variaciom is, miszeritn Bartos nem tud irni (viszont jo otletei vannak), a kiado meg szarik bele...

  • 2010.06.11 00:41:27cozumel

    Egyebkent ez a ne legyen benne kep mania is mostanaban kezd kialakulni, en konkretan nem emlekszem olyan gyerekkonyvre az en gyerekkorombol, amiben nem voltak kepek. Kicsikrol beszelunk ugye, mondjuk 2-5 evesekrol.

    De meg a Mar tudok olvasni sorozatban is voltak kepek, sot, a pottyos konyvekben is itt-ott, ezek mar inkabb 6-10 eveseknek valok voltak.

    Ettol meg faja volt a belso kepunk, szerintem. Igaz, masfajta kesz kepet nem annyira kaptunk, video, videojatek, szamitogep hianyaban. A tv-ben meg heti ketszer fel ora ertekelheto musor volt, az sem benitotta le a sajat belso kepunket.

    Szoval szerintem nem annyira a kepse mesekonyv a hibas, mint inkabb az, ha MINDENT keszen-kepen kap a gyerek.

  • 2010.06.11 01:49:52másutt

    cozu, madz, ugyanez megy nalunk is, jo par honapja, nagyon furcsa, idegolo es edi-bedi.
    papa tanyer, mama tanyer, baba tanyer.
    papa villa....
    grrrr
    :D

  • 2010.06.11 01:58:15Border

    Szóval, az olvasás élvezetének egyik fő komponense, hogy képesek legyünk arra, hogy az olvasott cselekménnyel kapcsolatban alkossunk egy képet, majd azon műveleteket hajtsunk végre. Ez a képesség, úgy fejleszthető, hogy fejből mesélünk. Kezdhetjük a napi történésekkel, mivel ezekről a gyereknek már van tapasztalása (hiszen részt vett azkon a programokon) így előhívni is könnyebb lesz ezeket a képeket. Ezek kezdetben egyszerű képek, később már lehet bővíteni a "látványt".
    Szabadjáték során pedig, ha egy ikeas famozdonyt koszos dízelnek, vagy büdös gőzösnek tart, akkor az azt jelenti, hogy sikerült belső képet/cselekményt létrehoznia.
    Tehát, ahogy Cozumel írja, nem a képeskönyv a hibás, hanem ha mindent készen kap ÉS még esélyt sem kap a feldolgozásra.

    A gondolkodás, problémamegoldás nagy része vizuális jellegű. Ezzel kapcsolatban van is egy örök sláger, amit kémia órán tanítottak nekünk (bezzeg erre emlékszem, másra nem nagyon, ugyebár nem véletlenül... :-)

    - Éjjel az omnibusz tetején, utazott Kekülé és álmodott. Akkor is a hat szén helyzetén, a benzol képletén gondolkodott. Álmában, hat kis majom egymás farkát kergette, felkiáltott Kekülé meglepetten. Ím itt a benzol mit kerestem, végre hogy megleltem a képletét. -

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta