Zsuzsi hatéves. Óvodába jár, mellette néptáncra, szépen rajzol és szeret verset mondani. Van szép szobája, benne négy Barbie baba, építőkocka, labda, mesekönyvek, a teraszon bicikli. Van egy bátyja, Andris, igazi nagyfiú, már iskolába jár és kitűnő tanuló. Szereti a körtét és az epret, de a kindertojást is nagyon. Lerajzolta, mit kér karácsonyra, húsvétra, névnapra, születésnapra, általában meg is kapta ezeket és örült is neki. Szeret kirándulni, látta már a Balatont, a hegyeket, ült a Fogaskerekűn meg a Libegőn, ahol kicsit félt, de apa fogta a kezét. A tengert még csak tévéből látta, de anya megígérte, ha nagyobb lesz, elmennek. Zsuzsi kicsit válogatós, nem eszik meg mindent, nem szereti a sajtot, a babfőzeléket, a tegnapi zsemlét, a körözöttet. Amit szeret, azt is úgy diktálják néha belé – edd meg Zsuzsikám, a csirkecombot, nőj nagyra! Zsuzsiról több száz fénykép készült már születése óta. Van belőle albumban, babakönyvben, számítógépen, mindenfelé. Van téli, nyári, fürdőruhás és ünneplőruhás, van sportcipője, lakkcipője és Hello Kitty táskája, ahogy szinte minden kislánynak abban az oviban.
Döme is hatéves. Óvodába hol jár, hol nem. Ha hideg van és sár, nem jön a busz, elfogy anya pénze vagy nincs kedvük felkelni, akkor nem jár. Pedig az óvodában jó, van ott mesekönyv, építőkocka, labda – Dömének otthon nincs ilyen, saját szobája sincsen, az ágyát bátyjával, Jocóval osztja meg, a Jocónak van labdája, de úgy kell elcsórni tőle, amikor nincs otthon. Mondjuk Jocó mostanában alig van otthon, sajnos iskolában sem nagyon, pedig régebben jó volt játszani vele. Döme is szereti is a körtét meg az epret, ha véletlenül megterem, és ha nem fűtöttek volna be tavaly a körtefával. A múltkor volt itt egy néni, azt kérte, rajzold le, mi a kívánságod. Döme jó nagy csirkecombot rajzolt, de előbb megkérdezte, ételt is lehet-e rajzolni.
Döme nem tudja, mikor született pontosan, születésnapot nem ünnepelnek, ahogy anyák napját és gyereknapot sem, verset az oviban hallott először. Ajándékot akkor kapott utoljára, amikor apa fent járt Pesten, lomizott neki egy kismotort, de sajnos már kinőtte azóta. Döme még nem járt a faluján túl, igaz a tengert ő is látta a tévében, apa azt mondta, ha nyernek a lottón, biztos elutaznak oda. De már hetek vagy hónapok óta nem vett lottót sem, így nehéz lesz eljutni a tengerhez.
Döméről egyetlen fénykép készült mostanában. A néni csomagot hozott, és lefényképezte Dömét a kisautóval, amit a kinőtt ruhák mellé tett Zsuzsi és Andris édesanyja. Andris cipője pont jó Dömének – igaz kicsit le van focizva az eleje, de nem ázik át abban a sárban sem, ahol Döme játszani szokott. A fényképet a néni nemsokára elküldi Zsuzsi és Andris édesanyjának, hadd lássa, hová került az adomány. De egy másolat Döme szüleinek is jut.
Ma gyereknap van. Döme és Zsuzsi is egy-egy kindertojást tart a kezében, mindkettőt Zsuzsi anyukája vette ugyanabban a boltban, ugyanarról a polcról, hogy aztán az egyiket némileg szégyenkező arccal tegye az utolsó pillanatban a kinőtt ruhácskák mellé a papírdobozba. Zsuzsi gyorsan kettétöri a tojást– a csokit majd megeszem később – érdeklődve nézi a kis figurát, mikor apa segítségével szétbontja a műanyag tartót. Kicsit csalódott, ilyenje már van egy.
Döme az egész kindertojást, úgy ahogy van, műanyagostul, játékostul tömte be a szájába. Még sosem látott kindertojást, ha nincs ott a segítő néni, akkor nagy baj lehetett volna. Döme falujába lassan ér ki a mentő. Gyereknapon különösen lassan, sok a baleset a gumi óriáscsúszdák körül. Máshol.
(Az írás L. Ritók Nóra, a Nyomor széle blog szerzőjének történetei alapján született. Nóráék alapítványa és iskolája hátrányos helyzetű gyerekek művészeti nevelésével foglalkozik, de közvetlenül is foglalkoznak sokunknak elképzelhetetlen sorsú családokkal, gyerekekkel, adományokkal, támogatással és jó szóval)
