SZÜLŐSÉG

Haldokló gyermekével lehet a szülő a Dóri Házban

2010. május 22., szombat 08:16

Mi, szülők a gyerekért általában mindenre képesek vagyunk. Még mielőtt megszületne, járunk mindenféle nyűgös kezelésre, ha szükséges, születése után hajlandóak vagyunk lemondani a pénzünkről, a hobbinkról, a karrierünkről, a szabadidőnkről vagy a fél vesénkről, ha arra van szükség. Ha kell, átmegyünk a falon, eljutunk a világ másik végén lévő klinikáig vagy egyetemig, gyűjtünk az Interneten és támogató imacsoportot szervezünk, ha a földközelibb megoldások kifogytak. Mégis van, ami ennél nehezebb. Elengedni, méltósággal, emberi körülmények közt, amikor a racionalitás már bezárja a kapukat, amikor a tudomány csak a fejét ingatja, amikor elfogy az akarat, az erő, végül a remény is, amikor úgy érezzük, a kérésünk az égről is visszapattan.

Amikor az utolsó mérföldet kell megtennünk – és akármilyen állapotban van a távozó, nem mindegy, mi és hogyan történik ezen az úton, ahol nincs mindenhol esély együtt végigmenni – pedig talán ez volna akkor a legfontosabb.

Az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépések történtek a daganatos betegségek gyógyítása terén, melynek nyomán a gyermekkori esetek több mint kétharmada gyógyítható. Ami más részről viszont azt jelenti, hogy a gyermekek egyharmada viszont nem.

Hivatalosan szerdán adták át a pécsi Dóri Házat, a végstádiumban lévő gyermekek számára létesített hospice-házat, ahol a szülő együtt lehet haldokló gyermekével, egészen az utolsó, és az utolsó utáni pillanatig. Hasonló intézmény a szomszédos Ausztriában már évek óta működik (például Burgenlandban), ám Magyarországon eddig csak felnőtteknek volt elérhető a hospice intézményes formája. Az alapítók maguk is gyermekeiket elvesztő édesanyák – Gyura Barbara, a Szemem Fénye Alapítvány alapítója és vezetője (elvesztett kisfiáról, Nailről könyv is készült), és Tari Zsuzsanna, a Dóri Ház névadója, a tizenhét évesen elhunyt Várdai Dóra édesanyja. Várdai Dóra (1987–2004) a megnyitó napján, május 19-én hunyt el. A jelképes megnyitó az ő emlékének is szól.

A ház nehezen született meg, az alapítvány, adományok, pályázatok forrásaiból. A pécsi székhelyű alapítvány vezetői több fórumon is elmondták, ehhez azért különösen nehéz volt támogatókat szerezni, mert az emberek többsége - egyébként érthetően - viszolyog a gyermekhalál gondolatától. Azonban attól, hogy nem szívesen beszélünk erről, tény marad, hogy míg a felnőttek számára már elérhető a méltóságban, szeretetben való elmúlás lehetősége, addig a végzetes betegségben szenvedő gyerekek szinte mindig rideg kórházi környezetben töltik utolsó napjaikat. Az otthon ápolás sok esetben olyan nagy megterhelést okoz az egyébként is óriási nyomás alatt lévő szülőknek, hogy emiatt kevesebb energiájuk marad arra, hogy gyermekükkel értékes közös perceket tölthessenek el.

Polcz Alaine és munkatársai voltak azok először a Gyermeklinikán, akik bátorították a szülőt, vigyék haza, ha ez lehetséges, az utolsó napokra a végstádiumban lévő gyermeket. Igyekeztek segíteni ebben, megszervezni azt az orvosi, lelkészi, pszichológusi támogató szolgálatot körülöttük, amely elviselhetőbbé, bírhatóbbá teszi ezt az embert próbáló időszakot. Van azonban, amikor ez nem lehetséges – orvosi okokból, vagy ha végképp kimerül a hozzátartozó szakavatott segítség nélkül. A Dóri Házzal a kórházak rideg világa helyett egy olyan helyet igyekeztek létrehozni, ahol a szülő segítséget kap, és nem egy rozoga műanyagszéken, esetleg az ott dolgozók ellenszenve közepette szenvedi át a gyermekkel a végső napokat-órákat,  egy olyan környezetet, ahol a fájdalom szakavatott kézzel csillapítható, és ahol az utolsó elköszönés szertartása közelebb áll a hajdani virrasztásokhoz,  ahelyett, hogy a halál után a test azonnal eltűnjék a szülő szeme elől, az intim búcsú mindenféle lehetősége nélkül.

A Dóri ház névadójának édesanyja, Tari Zsuzsanna elmondta, szeretnének levenni egy kevés terhet a család válláról, és ha szükséges, akkor vigaszt nyújtani nekik a nehéz pillanatokban, akár a gyász elviselésében is. A Ház megnyitója mellett kétnapos, nemzetközi gyermekhospice-kongresszust is tartottak 2010 májusában, 18-19-én. A gyermekhospice  ingyenes, komplex segítséget nyújtó szolgáltatás a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekek, és családjuk számára.

Legszívesebben azt kívánnám, maradjanak mind üresen a gyermekintenzív-ágyak, ahogyan a Dóri Ház is, minden gyerek vidáman és egészségesen eregesse a léggömböket így gyereknap táján, legyen rosszcsont, energiával teli, komisz kölök. Attól tartok, ez jelenleg nem teljesíthető – ma annyian küzdünk a születés méltóságáért, az emberi, bababarát körülmények megteremtéséért az újszülöttek ellátására létrejött kórházi osztályokon – azoknak a kicsiknek azonban, akiknek nem adatott meg, hogy egészségben felnőjenek, sokkal kevesebb figyelem jutott eddig. Pedig elemi igény, hogy az életből ugyanolyan méltósággal, ha lehet, a fájdalmak legkevesebbre csökkentésével, szeretteik körében lehessen kilépniük, ahogyan valaha az életbe megérkeztek.

Források: http://www.gyermekevek.hu/cikk/gyermekhospice_%E2%80%93_hogy_a_bucsu_bekes_es_szep_legyen/index.php

http://www.szememfenye.hu/hu/kongresszus.html#dorihaz

A témáról:

Polcz Alaine: Meghalok én is? (Gyermekek a halálról)

Polcz Alaine: Gyermek a halál kapujában

Hospice általában: http://www.hospice.hu/

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.05.22 10:26:18dodóó

    A Dóri ház vezetője :Gyura Barbara
    A Szemem fénye alapítványt ő hozta létre,miután elvesztette kisfiát Nailt.
    Egy könyve is megjelent, címe:Szemem fénye Nail.

  • 2010.05.22 10:30:02dodóó

    Pikka,a Dóri ház avatása előtti napon lett volna a Pécsi temetőben.
    Ha érdekel szólok mielőtt lesz,mert ha nem lesz sár akkor meg lesz tartva.Demjén Ferenc fog énekelni egy dalt.

  • 2010.05.22 10:32:35huhhh

    Vakmacska, csak arra a részére gondoltam a cikknek, ami az általad berakott linkben is szerepel. Tudomásom szerint sehol nincs fenn a neten, csak nyomtatásban olvasható teljes terjedelmében.

  • 2010.05.22 10:32:59Pikka

    Szólhatsz előtte, közelben lakok, ha lelkileg olyan állapotban leszek, akkor elmennék szívesen:)
    molnarm1kukacfreemailponthu-ra írhatsz:) Köszi

  • 2010.05.22 10:34:11huhhh

    Tengelic, nem kell megkövetned, egyetértek veled abban, amit írtál, ezzel kezdtem a hsz-omat.

  • 2010.05.22 10:35:50dodóó

    Látogatási tilalom!

    Ez volt az első ami beugrott mikor láttam a Dóri házat.
    Itt nem lesz.
    Sajnos az intenzíven(pont akkor) volt, mikor Rékát elvesztettük.Ő nem kerühetett volna ebbe a házba azt tudjuk,hiszem másféle gondok voltak vele,de mégis,mindenemet adnám ha azokban a percekben valaki ott lehetett volna mellette.
    Kell ez a ház és remélem hogy minél több támogatót találnak!

  • 2010.05.22 10:37:39tengelic

    Huhhh: kösz, csak olyan nehéz úgy fogalmazni, hogy senkit se bántson meg az ember. Valóban érezhette úgy egy intenzív osztályon vagy más gyermekosztályon dolgozó, hogy hátrányba helyeztem őket az onkológiával szemben, pedig nem állt szándékomban.

  • 2010.05.22 10:39:36tengelic

    dodóó: Egyet értek Veled, hogy ez a ház más. Én is ezt írtam, és örülök, hogy létrejött, kellene más nagyvárosokba is.

  • 2010.05.22 10:46:14huhhh

    És ismét csak ajánlanám a Szasz könyvet annak, aki még nem olvasta. Nekem sokat segít, ha kicsit elszállnék azzal kapcsolatban, mi a fontos és mi nem.
    [link]

  • 2010.05.22 11:07:34LickMyWounds

    Sírok... :(((
    Lehet valahol adománnyal támogatni ezt a kezdeményezést? Bármim amim van, szívesen odaadnám.

  • 2010.05.22 11:13:32Vakmacska

    Azt hiszem, az alapítvány honlapján (a linkről a többi adat is elérhető) megvan a számlaszám, egy százalékot is úgy tudom fogadnak.

  • 2010.05.22 11:15:09namény

    tényleg elírtam a napot.Azt akartam írni,hogy egy héttel előtte.Köszönöm a figyelmet.Akkor is minden gyereknek csak jót kivánok.Nekem is van három.

  • 2010.05.22 11:18:39dodóó

    Vakmacska itt voltál a megnyitón???

  • 2010.05.22 11:20:22namény

    Csorso!Én szivből sajnálok minden beteget még a felnőtteket.Ápoló vagyok és amikor embere haltak,halnak meg,nekem azok a napok szomorúak.

  • 2010.05.22 12:38:54Subbantósdi

    Maximálisan támogatom az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket...és még valami. Nekem, aki nem vagyok egy szentimentális tipus, most bizony könny csordult ki a szememből, a cikket olvasva...mert magam előtt látom ezeket a sorsokat... :oS

  • 2010.05.22 12:56:08dodóó

    2010.05.22 10:26:18dodóó

    Jah,látom benne van a cikkben is.

  • 2010.05.22 13:29:36kaligulady

    remelem mindig ures marad

  • 2010.05.22 13:49:19Cobold

    2010.05.22 09:24:06namény
    Nem a jövő héten lesz gyereknap? Május utolsó vasárnapja...

  • 2010.05.22 14:31:45brigoletta

    Azt hiszem ezek után érdemes átölelni azt, ami a miénk és egészséges!

    Nem is akarok belegondolni abba, hogy mi lenne ha...

    Nem tudom, hogy az egész életünk, küzdelmeink, örömeink és bánataink nem hiábavalóak, ha nem a gyermekeink csillogó szeméből kapunk hozzá energiát és megerősítést!

    Talán túldimenzionálom, de én nem engedném el a gyermekem egyedül az utolsó útjára! Elkísérném, még akkor is, ha a másik gyermekem(im) hiába várnák reggel tőlem a kakaót:(

  • 2010.05.22 14:33:56vrv

    Megsiratott, viszont arra tudna vki mondani vmit,h mütét után miért nem láthatod automatikusan a gyereket ha meghal?

  • 2010.05.22 15:01:21egy maréknyi dollár

    Támogatni pénzzel hogy lehet?

  • 2010.05.22 15:35:06namény

    Nagyon szomorú olvasmány,tényleg szivet rendítő.Én is azt kérem Istentől,hogy az az intézmény soha ne legyen egyetlen gyermek részére sem szükséges.Gyógyuljanak meg a kicsik és áldja meg Őket Isten jó egészséggel.

  • 2010.05.22 16:02:07drlucifer

    Bőgtem kicsit...

  • 2010.05.22 16:42:24Czumpákovics Izidóra

    Sírok... Polcz Alaint mindig csodáltam, egy ideig megpróbáltam bejárni daganatos gyermekekhez egy klinikára... Aztán a lelkem nem bírta, amikor láttam diagnózisokat és tudtam, hogy vége lesz hamar. Fiatal voltam akkor még.
    Viszont minden tisztelet azoknak, akik az utolsó napok méltó elviselését és a gyász feldolgozását segítik.
    Istenem, alányom csak kicsit lázas most és én márt ezt nehezen viselem:) Át is öleltem gyorsan!

  • 2010.05.22 17:21:50nudlo

    [link]
    :(((((

  • 2010.05.22 17:24:20tuk

    Na végre!Ez egy nagyon jó cikk.Mekkora erejük van ezeknek a nőknek,hogy ezt megcsinálták.Le a kalappal.

  • 2010.05.22 18:04:51Lümier

    2010.05.22 17:21:50nudlo
    Azt hiszem, hogy ez már megváltás volt neki.

    Nyugodjék békében.

  • 2010.05.22 18:35:42dodóó

    Szerintem is.
    Nagyon sokat gondoltam rá.

  • 2010.05.22 18:51:49elzsabo

    Jajistenem, nyugodjék békében...

  • 2010.05.22 19:02:11halászné

    2010.05.22 17:21:50nudlo

    Nyugodjon békében.

    Tegnap este pont rá gondoltam. :(

  • 2010.05.22 19:22:51nyúlmama

    2010.05.22 17:21:50nudlo

    Szörnyű....remélem, könnyű lesz neki a föld....

  • 2010.05.22 21:29:02Vakmacska

    Gondoltam rájuk mikor olvastam-írtam ezt.
    :((((
    Krisztina! Sok erőt....ha az nem segít, kegyelmet.

  • 2010.05.22 21:46:18mikka7

    tengelic!
    Sajnos tudok olyan nem onkológiai osztályról, ahol nem végstádiumú daganatos gyerekek is vannak, de a szülők csak látogatási időben lehetnek a gyerek mellett. A szívem szakad meg ezekért a szegény kicsikért, és a szüleikért is!

  • 2010.05.22 22:15:36dodóó

    2010.05.22 21:46:18mikka7

    Ha mindegyik osztályon minden gyerek mellett apa/anya esetleg mind kettő ott szeretne lenni,elég sokan lennének.

  • 2010.05.22 22:24:04mikka7

    dodó!
    Nem arról van szó, hogy bügyürektómia után őrizze a gyereket az egész család. Olyan gyerekekről beszélek,akiknek óráik, max. napjaik vannak hátra. Szerencsére ez nem igaz az osztály minden gyerekére, főleg nem egyszerre. Nem MINDEN GYEREKRŐL, hanem éppen A HALDOKLÓRÓL van szó.

  • 2010.05.22 22:34:34mikka7

    Dodó!
    Tudod, az a vérlázító, hogy az általam említett kórház felnőtt osztályain főorvosi engedéllyel a nem éppen haldokló, csak épp 72 órás postoperatív megfigyelésen lévő felnőtt mellett maradhat a teljes nagycsalád (nem túl kultúráltan). Hidd el, ezekkel tényleg sokan vannak, zavarják a többi beteget, és a személyzetet is a munkájuk végzésében.nekik van engedéyük,ez megoldható. Egy kicsi mellett maradni az utolsó óráiban nem. Szerintem ez akkor is tragikus.

  • 2010.05.23 08:31:52nanemárrr

    Istenem, Inez! Az egész családnak mielőbbi megnyugvást kívánok!

  • 2010.05.23 10:33:52Kvasztics Fedor

    Olvastam én is cikket a Dóri házról, néhány hónappal ezelőtt. Minden tiszteletem a kórházi dolgozóké, de saját tapasztalat, hogy nem figyelnek mindig, és nem szólnak. Anyukámmal évekig voltam otthon, és megígértem neki, itthon halhat meg. Az utolsó napjait mégis kórházban töltötte, mert nem figyeltek arra, amit én mondok... hogy ne heroikus lépéseket tegyenek, hanem segítsenek békében elmenni... és hogy ha nincs javulás, engedjenek haza. 10 ágyas intenzív szoba függönnyel leválasztott része... és bár vele lehettem - szék nem volt - utána rögtön ki kellett menni, és vitték el. Ennyit a búcsúról. Nem bírnám ki, ha a lányommal is ez lenne... Gondolom, akik a Dóri házért dolgoztak, azoknak ez segített túlélni... Nagyon remélem, minél kevesebb gyermek kerül oda.

  • 2010.05.23 11:01:47dodóó

    mikka,tudom.
    Átéltem mind kettőt.
    Azt is mikor vele lehettem és azt is mikor nem.

  • 2010.05.23 12:27:36Aurin

    Istenem, Inez!
    nyugodj békében kicsi lány, Szüleidnek pedig sok erőt. jobbat nem tudok :-(

  • 2010.05.23 12:34:37tereza

    ez komoly, hogy mo-n a szulok nem lehetnek mindig a gyerekuk mellett, ha az korhazban van? meg ha csak egy mandulamutetrol is van szo, es nem egy sulyosabb betegsegrol
    ott nem hagynam a gyerekemet, meg a nagyokat sem, es meg nappalra sem, nemhogy ejszakara!

  • 2010.05.23 12:57:10johnny29

    ...........Isten segitsen Nekik! Inez Gyonyoruszep Angyalka... En nem tudom, hogy ezt hogyan lehet tulelni..............

  • 2010.05.23 13:34:07champagne

    Feltépődtek a régi sebek, de megosztom veletek.
    2001 év eleje... Zsolti (unokaöcsém) gyönyörű, okos, végtelenül türelmes kisfiú.. 7 éves..
    Kiadják a kórházból, azt mondják, menjen el szépen, otthon, a családja körében, ha lehet..
    Lehetett..
    1 hónapig volt még a családdal, abból az utolsó 10-12 napot önkívületben, de békésen töltötte a családi ágyban, - apa és anya ott feküdtek mellette... beszéltek hozzá, próbálták az utolsó pillanatokat is megélni együtt.

    Még csak 7 éves volt, de megjárta a poklot.
    3,5 éves korában akut myeloid leukémiát állapítottak meg nála, attól kezdve gyakorlatilag a szegedi gyermekklinika onkológiai osztálya volt az otthona, ahol az öcsém és felesége felváltva töltötték bent a nappalokat és éjszakákat, csak hogy mindig vele lehessenek.
    De ez nem nagy dolog, ez a természetes! Egy szülőnek a gyermeke mellett van a helye.
    Csakhogy nem egy karfa nélküli műbőr széken, mert ott bizony az volt!
    Öcsém azon bóbiskolta át az éjszakákat, és csak akkor tudta magát kipihenni, akkor tudta kinyújtóztatni lábait, akkor tudott vízszintesen aludni, amikor a felesége felváltotta..

    De ott voltak, és azt hiszem SOHA nem mondanák azt, hogy ez nekik kényelmetlen volt, mert csak Zsolti számított.

    7 éves volt.. az utolsó 10-12 napot gyakorlatilag önkívületben töltötte,- viaskodott a lidércekkel, harcolt az ittmaradásért.
    Harcolt volna még tovább, de a teste már nem engedelmeskedett.
    Zádori Zsolti 2001-ben Szegeden, édesanyja és édesapja ölelő karjaiban az egyik éjszaka még sóhajtott egy utolsót...- és elment egy fájdalommentes világba.
    Nagyon szerettem...
    Igyekeztem nem felidézni a fájdalmat, és most ne haragudjatok, de ki kellett magamból írnom.

    Nagyon nagy kitartást, és jó egészséget kívánok mindenkinek!

  • 2010.05.23 14:04:49nyúlmama

    Azoknak meg, akik ezt a hát kiharcolták, minden elismerésem.
    A gyerekhalálnál azt gondolom, semmi nem lehet szörnyűbb.

  • 2010.05.23 14:12:10nyúlmama

    házat

  • 2010.05.23 14:53:49mireina

    Most olvastam a hírt, hogy Inez elment közülünk. Bízom benne, hogy egy boldogabb helyre távozott! Az édesanyjának, aki a kislánya gyógyulásáért a világot is kifordította volna a sarkából, most még több erőt kívánok. Nem tudom szavakba önteni, mennyire sajnálom őt és az egész családot. Őszinte részvétem.

  • 2010.05.23 16:23:27no comment 01

    "Legszívesebben azt kívánnám, maradjanak mind üresen a gyermekintenzív-ágyak, ahogyan a Dóri Ház is, minden gyerek vidáman és egészségesen eregesse a léggömböket így gyereknap táján, legyen rosszcsont, energiával teli, komisz kölök."és itt a sok porontyolvasó(tisztelet a kivételnek)akinek az a legnagyobb problémája,hogy felvegye a gyermekét, aki sír(bizonyára nem ok nélkül hiába írják a szakkönyvek az ellenkezőjét)vedd fel!!Addig szeretgesd és dédelgesd amíg lehet, ha nem így veszíted, de felnő egyszer..!Most olvasom, hogy INEZ is hiába szált harcba..:(((pedig én is nagyon reménykedtem..és a húgom kislányáért is csak reménykedem..:(

  • 2010.05.23 20:34:37Anhel

    2010.05.23 16:23:27no comment 01

    Igen, addig vegyük fel, addig szeretgessük őket, amíg lehet, bármi is az oka annak, ha egyszer már ezt nem tehetjük meg! Egyetértek. Ugyanakkor azt gondolom, a Poronty olvasói és kommentelői attól még problémázhatnak látszólag nemproblémákon, miközben ilyen tragédiák történnek más családokban, más gyerekekkel.
    Tegnap egész este a Dóri házról és a Szemem fénye alapítványról olvastam, másfél órán át csak csendesen bőgtem. (a kislányomat is Dórinak hívják és nagyon megérintettek Várdai Dóra édesanyjának írásai). Minden szó, mondat a szívemig hatolt, pedig egészséges a gyerekem. Mégis, amióta anya vagyok, rendkívül érzékenyen reagálok a gyerekekkel történő negatív dolgokra (legyen az betegség, bántalmazás, gyerekmolesztálás, halál, akármi). Csupa értelmetlen borzalom.
    Lévén pályán kívüli (hála az égnek), csak azt tudom tenni, hogy tájékozódom és segítek, anyagilag, ahogyan éppen lehetőségem van.
    Kérlek, ne szóld le azokat az anyákat, akik itt a porontyon arról panaszkodnak, hogy nem alszik/eszik/nehezen kezelhető, stb. a gyerek. Nem lenne jó, ha csak a gyerektragédiák okán oszthatnánk meg egymással a nekünk éppen aktuális problémáinkat.
    Inez családjának sok erőt kívánok és azt, hogy egyszer újra boldogok lehessenek! Inez nyugodjék békében!

  • 2010.05.24 00:44:44no comment 01

    Anhel: ezzel én senkit nem akartam leszólni..félre ne értsd..az, hogy nem értem őket az nem egyenlő azzal, hogy lenézek vagy leszólok valakit..vannak a porontyon azért hasznos cikkek is..:)mint ezek vagy azok, amelyeken segítséget lehet kérni..ha probléma van a gyerkőccel(ez nem egyenlő azzal, hogyan neveljünk tökéletes gyereket)szerintem minden szülő ösztönösen nevelje a gyermekét, aki meg erre nem érez rá..szakorvosoktól kérhet segítséget + erre vannak a védőnők.Nincs két egyforma gyerek..mindegyiket a természetéhez képest kell nevelni..egy szakkönyvben meg sokszor egyféle nevelési módszert írnak le..De itt nem is ez a lényeg..örülök meg nem is, hogy van ilyen ház:(:)egyfelől az lenne a legjobb, ha nem lenne ilyenre szükség, másfelől, ha már kell, hogy legyen szükség van rá.:(

  • 2010.05.24 17:12:01animmam

    Egy elvesztett csata.... Szegeny szulei! Az en anyam ket testveremet temette el. Iszonyatos erejuk van ezeknek a szuloknek! En nem tudom hogy elnem tul ha a gyermekeimmel barmi tortenne. Sajnalom. :-(

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta