SZÜLŐSÉG

Akik nem kapnak ma virágot – pedig akár kaphatnának is

2010. május 2., vasárnap 17:48

Anyák napján már végigzongoráztuk magunkat, anyánkat, nagymamánkat, eltűnődtünk azon, apák napja intézményesen még mindig miért nincs nálunk. Van azonban egy nem elfelejtendő csoport – azoké, akik nagyon, de nagyon szeretnének-szerettek volna, mégsem lehettek anyák. Néhány történettel nekik nyújtok most át egy képzeletbeli csokrot – mert rajtuk, legtöbbször, igazán nem múlott.

Sokan vannak valahogy a környezetemben, idős nénik, középkorú asszonyok, velemkorúak. Végignézve az idősebbeken, a családfám egyik oldala van tele velük. Egyikük, nevezzük Máriának, csodaszép lány volt, hamar férjhez is ment, a férje vele egykorú volt, és igazán mintaházasságban is éltek. Csak a baba nem jelentkezett. Mária férje nem volt rest elmenni az orvoshoz – akkoriban ez nagyon ritka volt –, az orvos hüledezett is, aztán rákérdezett, és a kedves felesége? Ám Mária úgy gondolta, ha az Odafennvaló neki gyermeket akar adni, akkor fog is. Nem adott. Mária és férje egy korán félárvává lett rokongyereken élte ki leginkább apai-anyai érzelmeit, ahogyan Mária testvérének, és feleségének, Ilonának is a nővérek-öcsök gyerekei jutottak csak.

Ilona fiatalon, ötvenhatos emigránsként talált a férjére, már külföldön.  Máriával ellentétben ő szegény futkosott pincétől padlásig, hátha van orvosi megoldás – mivel egyértelműen tán ki sem derült, mi az akadály. Amikor közölték velük, kimerült az eszköztár, nagyon elszomorodtak – akkoriban jártak Magyarországon először 1956 után. Ilona sógornője hirtelen levegőt sem kapott, amikor azzal álltak elő, adják nekik az akkor két-három éves kis Esztert. „Te fiatal vagy, neked még lehet – mondták Eszter édesanyjának –, nekünk nem lehet. Hidd el, nem lenne nálunk rossz sora.” Persze a dolgok nem így működnek, Eszter Magyarországon maradt, a távoli rokonok végigasszisztálták, ahogy a kedves kislányból tüskés kamasz, magát kereső fiatal nő, majd tenyeres-talpas családanya lett. Vajon eltűnődtek-e utána, mi történik, ha velük megy akkor? A távoli országba azonban már nemcsak Esztert, de valamennyi testvér valamennyi gyerekét meghívták. Ha már sajátjuk nem született.

Marianna majdnem ötvenéves koráig reménykedett. Összeszámolva egy családi ház árát költötte kezelésekre, csodamódszerekre és csodaszerekre. Tökéletesen eredménytelenül. Kálváriáját végigdrukkolta az egész rokonság, de amikor felvetették neki, fogadjon örökbe – no, azt már nem. Maradt a bánat, a kárpótlásként megélt szép szakmai karrier, a rokon gyerekek szeretgetése.

alone

Gabriella tanár lett, egy gyerek helyett többszáz „gyereke” lett. Most, túl a nyugdíjkorhatáron, kollégiumi nevelőtanár – úgy van egyedül (soha nem volt férjnél), hogy sosincs egyedül. Húsz évvel ezelőtti tanítványai is rendszeresen leveleznek-telefonoznak vele, talán azért nem lett sajátja, mert akkor nem látta volna ennyire tisztán a fától az erdőt. Azt a hatalmasat.

És a  fiatalabbak  - Fruzsinát az isten is anyának teremtette, gondoltuk már húszéves korunkban is. Gömbölyű testéhez gömbölyű lélek is tartozott, már akkoriban is pesztrált kisgyerekeket, amikor mi még idegesítő kis lényeknek tartottuk őket, és a felelősségtől is rettegtünk volna. Fruzsina és párja is végigzongorázott minden lehetséges technikát és terápiát – amikor a lombik sem sikerült, Fruzsina feladta.  Nem lett, hát nem lett. Örökbefogadásra egyelőre ők sem gondoltak, ki tudja, mit hoz a jövő. Elméletben neki még van pár éve akár arra is, hogy mégis megfoganjon.

Mint Ágnes, utolsó történetem hőse, a reménysugár. Aki soha életében nem védekezett, de harminckilenc éves koráig elkerülte a gólya. Egy hosszú és viszonylag kiegyensúlyozott házasságból is kilépett harmincéves kora után, mert a férje, mint rájött, igazából nem is akart gyereket. Ágnesnek a kivizsgálásokon azt mondták, ne nagyon reménykedjen, ő pedig lépett – megindított egy örökbefogadási procedúrát, ráadásul szántszándékkal hátrányos helyzetű, némileg sérült gyerekre gondolt. Amikor egy kisfiúval elkezdett barátkozni, közben a szerelem sem kerülte el. Gondolta, miért is ne, miféle kockázatom lenne, mikor ágyba bújt a jóval fiatalabb férfival. Hogy nem sokkal utána rémült-boldogan lássa: terhes, ő, a „meddő”.  Azonnal tudta, ennek a gyereknek maradnia kell, akármit mond az apa. Aki meglepetésére szinte azonnal hajlandó volt Ágnest feleségül venni – egy kemény feltétellel. Az örökbe fogadandó kisfiúról ugyanis hallani sem akart,  csak a saját fiáról. Néhány átbőgött éjszaka után Ágnes elfogadta a feltételt – a sors néha furcsa kacskaringókra kényszerít bennünket. De ő végül, lemondás és feladás után, mégiscsak anya lett. És ha nem szül egyet sem, alighanem akkor is lett volna egy maszatos kéz, ami virágot nyom a kezébe anyák napján.

Róluk se feledkezzünk el ma.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.05.03 13:00:07Temptation

    Azoknak, akik most a "ne ítélkezzünk"-et mantrázzák:

    "Bármit mondasz, magadról beszélsz.
    Uralkodsz és elítélsz még úgy is, ha dicsérsz.
    Bárki szól, csak részigazságokról szónokol.
    Tudod, a pokolban bírónak lenni, hát
    az is csak pokol." (Eleven Hold: Törvénymentes hét)

    Csutkán ma rajta van a "világbéke hangulat" - pedig ő sem mindig ennyire toleráns.

    Ágnesnek pedig megvan a felmentése: nem ő visszakozott magától, a pasi "kényszerítette". Így nem is ő a hunyó.

  • 2010.05.03 13:00:15csutkababa

    ruju
    Én bátorkodtam magamról beszélni. És nagyon tisztelem azokat, akik ezt meglépik, nem megy tönkre a házasságuk, és az egészséges tesók is természetesnek veszik a sérült testvér életen át tartó támogatását, eltartását, segítését...

  • 2010.05.03 13:04:19csutkababa

    temptation
    Próbáld elviselni, ma te, hogy valakinek más a véleménye.
    Vagy éppen nincs neki kategorikus, kizárólagos véleménye.
    minden elismerésem, hogy te mindig el tudod választani a feketét a fehértől, és nem zavar a sok szürke árnyalat.
    Tudod, ez most nem rasszizmus, vagy egy nő, aki képtelen megtanulni, hogy a priznic az nem 3 db pézsé a gyereken.
    Ott helye van az imperativuszos kijelentéseknek.
    Itt SZERINTEM nincs.

  • 2010.05.03 13:08:49ruju

    csutka, az a legjobb, ha az ember tisztában van a korlátaival. Mi is letisztáztuk, hogy mi az amit tudunk vállalni és mi az, amit szeretnénk is. A kettő metszéspontjából lett a kislányunk.

    Ez már csak úgy, nem neked, mielőtt még ebből is sértődés lesz.

    Ágnes is letisztázta magában valószínűleg, hogy mi az amit szeretne és tudna vállalni, találkozott a kisfiúval, akit a "nagyfiúig" magában valszeg már "kisfiamnak" is hívott, erre jött valaki, meg a terhesség. Ilyen opció azonban nincs, hogy ja, az egészet csak addig szeretném, amíg nem leszek terhes, utána köszönöm szépen, de már nem kell a gyerek. Talán a pszichológusok is ezért vizsgálódnak annyit, mire végre pecsétes papíron van, hogy alkalmas vki az örökbefogadásra.

    (Mellesleg nálunk hányszor kétségbe vonták a "szándékunk komolyságát", pusztán a vérszerinti miatt...)

  • 2010.05.03 13:11:04Temptation

    No, még sincs világbéke?
    Én el tudom viselni, hogy más a véleményed.Mint ahogy más napokon is.
    És képzeld, még a feketén és fehéren meg a szürkén kívül látok színeket is.Megpróbálhatsz korlátoltnak beállítani, ettől még nem fogom elhinni magamról, hogy az vagyok.
    Imperatívuszok? Ezek nem azok voltak, Te akarod annak látni.Mert - ahogy én is- Te is ragaszkodsz a véleményedhez. Érvként meg ezt hozod fel.Én meg mást.
    Csak olyan fura, hogy Te, aki nem akarsz ítélkezni, mégis azt teszed, csak éppen nem Ágnes felett.

  • 2010.05.03 13:11:31Vakmacska

    Csutka, megelőztél - a gyerek 6-8 éves volt, fizikai és mentális problémával (igen, értelmi fogyatékos is volt valamennyire). Amikor a lány ismerkedni kezdett vele, a környezete reakciója a "tudod te, mit vállalsz?"-tól a "te nem vagy normális"-ig terjedt. Amikor terhes lett, akkor azonnal azt mondták neki "képes lennél kitolni a saját gyerekeddel?", szóval a fickó már csak hab volt a tortán, nyilván.
    Amúgy a sokat szidott TEGYESZ-nek is van néha felmentése, miért húzódik a procedúra és miért néznek millió feltételt - pl. azért is, hogy a szülőnek készülődő felnőtt valóban jól meggondolta-e.

  • 2010.05.03 13:11:51Auguszta Romanova_2

    Nezzuk maskepp.
    milyen ferfi az,aki megdug egyszer egy nala idosebb not csakugy,es mikor meghallja,hogy jon a gyerek,jaj dejo,elveszlek?
    Ez milyen gondolkodasra vall?
    miert nem mondta,rendben,idonket meglatogatom.
    vagy mars abortuszra.

    Szoval elkepzelheto hogy valamiert az a ferfi nem egy kelendo porteka volt a piacon,pl pont a nem szep szemelyisege miatt.

  • 2010.05.03 13:12:44másutt

    En sem akartam negativ lenni probaltam arra koncenralni, hogy "szegeny kisfu" es nem arra, hogy "ejnye bejnye anyuka".
    Ez 2 kulon dolog.

    Teljesen megertem, hogy bizonyos emberek bizonyos eletszakaszban nem tudnak "vallalni" dolgokat.

    Nekem egyszer volt egy rovid kapcsolatom egy elvalt ferfival aki felallasban nevelte fiait. Gyerekeit imado vasarnapi apuka. Huszonalig eves voltam, nem voltam keszen erre, nem vallaltam fel a reszvetet. Az anyasagra is csak 10 evvel kesobb lettem erett. 10 perccel kesobb talalt mas, olyan, erettebb not, aki boldog potmama lett.

    De nalam nem volt terhesseg a dologban, es nem volt visszautasitott arva.

    Megkerdojelezem annak a ferfianak a szive josagat, aki OTTHAGYNA a terhes nojet, csak azert, mert az egy orokbefogadas kozepen is van.
    Akkor a sajat gyereket is maga mogot hagyna, "koszi nem" (majd minden masodik vasarnap 3 ora eleg is)es akkor viszlat, ha a csaj "nem jol" valaszt??

    nekem fura.

  • 2010.05.03 13:13:39loreal

    Én ezt valahogy úgy látom, hogy ha megszülös és kiderül, hogy sérült persze , hogy hazaviszed és szeretetben neveled, de ha már a terhesség alltt kiderül dönthetsz...és döntünk is....mindenki másképp.Ha van már egészséges testvér, sokan az ő szempontjai is figyelembe veszik.

    Hát nekem valahol ez az örökbefogadós eset is egy picit ilyen. Itt is maradt egy döntési lehetőség, Ágnem pedig döntött, saját belátása szerint. Van aki másképp döntött volna.Van aki nem.

  • 2010.05.03 13:13:55horadi

    Itt egyébként szerintem az lehet a dolgok mögött, hogy M.o.-on az egyedülállók kullognak a sor végén a várakozók között, hiszen a Tegyesz a házaspárokat favorizálja, mondván egy gyereknek (főleg, ha öf. gyerek, ergo sokkal bonyolultabb, nehezebb őt felnevelni, mint egy vérszerintit) két szülőre van szüksége.
    Most az mellékes, hogy ez mennyire igazságos, hiszen nem biztos, hogy aki most házasként fogad gyereket örökbe, az nem fog elválni pár éven belül.
    A lényeg, hogy szerintem nem biztos, hogy Ágnes saját döntése volt, hogy nagyobbacska, sérült gyereket fogadjon örökbe, lehet, hogy megmondták neki a Tegyesznél, hogy egyedülállóként ilyen gyerekre van esélye, punktum. És Ágnes elfogadta ezt a helyzetet, mert gyereket akart és nem érdekelte az sem, ha nagyobb és sérült.
    Azonban amint lett apa és pozitív teszt is, hirtelen minden megváltozott és már ott volt, amit akart, nem kellett "beérnie" egy nagyobb, sérült gyerekkel.
    Szóval azt hiszem, itt Ágnes nem volt eléggé felkészülve az örökbefogadásra, illetve egy nagyobb, sérült gyerek felnevelésére, de ez főleg az illetékesek hibája, hiszen minek van akkor alkalmassági procedúra, minek kell tanfolyamot végezni, pszichológiai vizsgálatnak alávetnie magát egy leendő öf. szülőnek, ha a szakemberek nem képesek kiszűrni az alkalmatlan jelentkezőket?

  • 2010.05.03 13:14:04csutkababa

    ruju
    Egyetértek. Tisztában vagyok a saját korlátaimmal. Le is írtam fentebb.

    Ágnes meggondolta magát c. opusról: és mitől olyan biztos itt mindenki abban, hogy tényleg hazavitte volna? Mert azt állította? Mert látogatta párszor?

    nem stimmel: Ágnes földöntúli, jóságos önzetlen lény, mert szándékszik ÖF egy sérült gyereket.
    Majd: Ágnes egy önállótlan, kapcsolatfüggő, behódoló lény, aki feláldozza a sérült kicsi reményeit, a saját terveit, egy pasekért.
    Egy személyben egyszerre ezt ti el tudjátok fogadni?
    Valami nem kóser, valamelyik itt szerep, és nem őszinte akarás.

  • 2010.05.03 13:15:08papucsbojt

    En olyat ismerek egy barati csaladban, hogy az elso gyerek utan nem lehetett tobb. Es bar az anyuka es az elso gyerek is szeretett volna kistestvert orokbefogadni, a papa vetozta meg azzal, hogy nem lenne kepes valaki mas gyereket ugy szeretni, mint a sajat elsoszulottjet. Anyuka es kisgyerek belatta, hogy ez valoban nem lenne akkor egy idealis hely egy orokbefogadott gyerek szamara.

    Ezen is lehet filozofalgatni, hogy nade milyen klassz csaladba kerult volna stb. de szerintem mindenkeppen elony, ha az ember szepen felreteszi a ideait, es oszinte sajat magahoz, es meg be is meri vallani, hogy valamihez tul gyenge. Senkinek sem jo, ha valaki naivan megy bele egy ilyen proceduraba.

  • 2010.05.03 13:15:09Vakmacska

    Ruju, közben látom te is morfondíroztál ezen. Én már áttételekkel jutottam anno a történethez (ami már kb. hétéves), de úgy tudom, a gyereknek nem mondták, hogy "ő lesz az anyukád" pont a kockázatok miatt.

  • 2010.05.03 13:16:09bajor gizella

    nem tudom hány ember választaná a másét a sajátja helyett. én nem biztos hogy képes lennék. a férfi nem akarta az örökbefogadást. hát istenem. én meg nem akarok benzines csak hibrid autót. tudom hogy kegyetlen, tudom hogy szemét elsö hallásra, de ettöl még nem eröszakolhatta meg magát, és leélni egy életetet ugy hogy neki valami nem kóser. én nem ítélem el a nöt, bár nagoyn nagyon sajnálom a kisgyereket, de nem csak öt, hanem azt összes ilyen sorsú gyereket, és remélem hogy nem volt olyan korban hogy fel tudta volna fogni hogy mi történik vele.
    a másik pedig az, hogy én soha semmilyen körülmények között nem tudnák sérült gyereket vállalni, tudatosan, és egyszerüen képtelen vagyok elképzelni hogy ezt valaki megteszi. nem értem az indittatást egyszeróen. a biológia megeröszakolása ez a sztori. mindenhogy.

  • 2010.05.03 13:16:45csutkababa

    horadi
    Köszi, leírtad, amit próbáltam megfogalmazni, de te belülről természetesen sokkal jobban tudod.

  • 2010.05.03 13:17:36Brumibaby

    2010.05.03 13:11:51Auguszta Romanova_2

    Semmi baj, a nőnek így tényleg két gyereke lett.

  • 2010.05.03 13:18:03papucsbojt

    2010.05.03 13:14:04csutkababa

    Bocs, de a paseknal fontosabb szempont, hogy teherbe esett. Csak B terv volt az orokbefogadas, eredetileg sajatot akart, nem?

  • 2010.05.03 13:19:47Kukorica Janosne

    az, hogy a tobbi csaladtag "torkan kell lenyomni" egy serult testvert/egyeb csaladtagot, az azert most elegge sziven utott.
    bizonyos dolgokat mashogy kell csinalni, persze, de ahogy elnezelodok itt a Porontyon, nincs ket ember, aki ugyanugy elne otthon, nevelne a gyerekeit, tehat mi is a normalis, minek kellene alarendelve lenni? nem beszelve arrol, hogy - szerencsere - sok csalad nem teherkent elik meg a serult gyermek/egyeb csaladtag letet, hanem ez a termeszetes helyzet, es a gyerekek pl. nagyon sokat tanulhatnak tole es az egesz helyzetbol, es elvezhetik az ilyen egyuttelest. most akkor pl mozgasserult vagy vak embernek ne legyen gyereke, mert milyen mar lenyomni a torkan, hogy nem ep a szulo?
    termeszetesen sok minden fugg a fogyatekossag jellegetol es merteketol. a jelenlegi magyar jogszabalyok pl. nem ismerik el "munkanak" egy sulyosan serult gyerek apolasat, az otthonmarado szulok max. nyugdijat kaphat, es nem nagyon lehet szamitani tul sok tamogatasra. ez sajnos nagyon megneheziti a helyzetet.

  • 2010.05.03 13:20:35horadi

    Vakmacska!
    "de úgy tudom, a gyereknek nem mondták, hogy "ő lesz az anyukád" pont a kockázatok miatt."

    Akkor mit mondtak neki heteken keresztül, ki az a néni, aki folyton látogatja és egyre többet vannak együtt?
    Biztos, hogy ennyi barátkozás után már a kisfiúnak valamilyen szinten el lett mondva, hogy mi történtik és mi lesz ezután.

  • 2010.05.03 13:21:11Subbantósdi

    Nálunk szokás, hogy én veszek a nagymamámnak virágot ilyenkor. :o)

  • 2010.05.03 13:26:35csutkababa

    kukorica Jánosné
    Az én álláspontomat mondtam el, hogy én nem vinnék haza sérült sem saját, sem ÖF gyereket, sem elsőre, sem többedikre. Mert nem lennék rá képes. Ennyi. Ezt vállalom.

  • 2010.05.03 13:27:50loreal

    Kukorica Janosne

    Azért, mert ha már a szülők nincsenek a testvérekre marad a sérült ellátása....Mert ha szeretetben, csakádban nőtt fel és ezt akarják folytatni akkor ez azért elég nagy feladat.
    Én saját szememmel látom...a szomszédunkban egy sérült két egészséges a felállás, és a tesók már most tisztában vannak vele, hogy ez az ő feladatuk lesz később(már mind 30 felett vannak). Olyan valakiről van szó akit pár órára magára lehet hagyni , de egy napra már nem...tehát évi 365 napról van szó...örök életükre lesz + 1 kisgyerekük.

  • 2010.05.03 13:29:07loreal

    És még mázlisták, hogy ketten vannak egészségesek.

  • 2010.05.03 13:32:04Vakmacska

    Horadi, ilyen részleteket nem tudok, nem volt az illető sem közeli rokon, sem barát, én évek óta nem láttam már. Az tudom, hogy a környezete az első pillanattól kezdve elutasító volt, ha nem szül gyereket, akkor sincs valószínűleg könnyű dolga. Mivel segítségre nem számíthatott, szerintem is merész vállalkozás lett volna, bár mindenki maga tudja csak, mit bír. Sajnos elég kétélű ez itt Magyarországon - számos Piri néni, aki a ti történeteteket megkönnyezi a Nők Lapjában, hamar leosztana két egyformát lányának, Piroskának, ha egyedülállóként örökbefogadáson gondolkodna. Ismerek "nagymamát", aki nem vállalja unokaként a szőke, kékszemű, babaként örökbefogadott srácot sem. Ez nem Amerika.

  • 2010.05.03 13:34:02bajor gizella

    engem kifejezetten érdekelne hogy valaki miért szeretne sérült gyereket magának? miközben a világ többi nöje meg azért imádkozik honapokon keresztül hogy jaj istenem csak egészséges legyen. egyszerüen nem tudom elképzelni hogy egy egészséges lelkületü ember elsö gyereknek ráadásul egy fogyatékos kisgyereket szeretne.
    valami sulyos lelki problémára utal ez.

  • 2010.05.03 13:34:48Vakmacska

    Brumy, azt kell mondanom, igen.

  • 2010.05.03 13:36:30Brumibaby

    Macska, mi igen?:))))

  • 2010.05.03 13:40:46Vakmacska

    (hogy két "gyereke" volt...nemtom manapság mi van náluk, de az elején nagyjából ez)

  • 2010.05.03 13:42:30Brumibaby

    Ja, igen, erre gondoltam

  • 2010.05.03 13:44:26farkasokkal tancolo

    Horadi,
    "A lényeg, hogy szerintem nem biztos, hogy Ágnes saját döntése volt, hogy nagyobbacska, sérült gyereket fogadjon örökbe, lehet, hogy megmondták neki a Tegyesznél, hogy egyedülállóként ilyen gyerekre van esélye, punktum. És Ágnes elfogadta ezt a helyzetet, mert gyereket akart és nem érdekelte az sem, ha nagyobb és sérült."

    Ott a pont!!!

  • 2010.05.03 13:52:30Kukorica Janosne

    csutkababa: rendben, persze ezt elfogadom, nem mindenki tudna orokbefogadni, nem mindenki erezne megfelelo feladatnak serult gyerek neveleset, sot, nem mindenki akar gyereket sem, ez eddig oke.

    azert az en allaspontom tovabbra is az, hogy ez nem feltetlenul jelenti, hogy a tesok hatralevo elete rosszabb lesz vagy valamit lenyomunk a torkukon. az egeszseges testverek tervezesenel sem szoktak megkerdezni a mar meglevoket, hogy akkor ti is akarjatok-e, meg ha ez fejenkent kevesebb csokival jar is. es ahogy mar emlitettem, sok minden fugg a fogyatekossag merteketol es jellegetol.

    Agnes eseteben viszont (ha jol ertettem a horadi altal felvazolt folyamatot), valoszinuleg mar gyakorlatilag "megvolt" a serult gyerek, tehat elorehaladott allapotban tartott az orokbefogadas, tehat o volt elobb, a potencialisan egeszseges gyerek jott volna kesobb.

  • 2010.05.03 13:52:48Rosa Rugosa

    Igen?
    Akkor miért nem lett nevelőszülő?
    Én ismerek olyat, aki 3 év alatt 2 gyereket vett magához, tanárnő, egyedül.

  • 2010.05.03 13:56:21Auguszta Romanova_2

    Istenem,en komolyan meggondoltam tobbszor,hogy nem lennek kepes ugyanugy szeretni SAJAt masodszulott gyerekemet.Komolyan.
    Csaladban volt ket oszinte no,aki megmondta negyszemkozt hogy melyiket szereti jobban.mindeketto az elsot mondta.
    persze van forditva is.

  • 2010.05.03 13:56:21farkasokkal tancolo

    A történetben szereplő Ágnesről egy kritikus ponton bebizonyosodott, hogy MÉGSEM Teréz anya.

    Azért még nem kéne a keresztvizet lehúzni róla, titkon remélni, hogy a fiatalabb pasi majd úgyis elhagyja, és azt mondani, hogy ti okvetlenül ugyanebben a szituban máshogy viselkedtetek volna.

    Máshogyan működik ez élesben mint elméletben.

  • 2010.05.03 13:58:07Auguszta Romanova_2

    Mar miert utalna lelki problemara az,hogy valaki egy serult gyereket szeretni orokbefogadni?????

    Ha egy ember ugy gondolja,hogy szeretne segiteni valakin,es erre megvan az anyagi modja es a turelme,miert ne?
    Amerikban sokan direkt fogyatkost kernek.

  • 2010.05.03 13:58:15Kukorica Janosne

    loreal:
    persze, hogy nagy feladat, de amint mondtam, azert fugg a szitu a serultseg merteketol es jellegetol is. es ujra hozzateszem, hogy Mo-n kulonosen szar a helyzet, mert a serultek es csaladtagjaik nem szamithatnak kulonosebb tamogatasra sehonnan.

    ugyanakkor persze ott van, hogy mi tortenik, ha az egeszeges magzatnal oxigenhiany lep fel a szulesnel, ha az egeszseges bratyo 10 evesen ugrik fejest sekely vizbe, vagy az ep tini lany motorbalesetet szenved. ez mindenkivel elofordulhat. es akkor is a tesokra marad a feladat. vagy ok szamithatnak a tobbiekre, ha maskepp fogalmazunk.

    viszont ha orokbefogadasnal valaki tudatosan elkotelezte magat, hogy serult gyereket fog nevelni, akkor az ne tancoljon vissza, ha hirtelen lesz "helyette" egy egeszseges. nem valami jatekmacko ez, amit vissza lehet valtani.

  • 2010.05.03 13:58:52Rosa Rugosa

    Rita
    Szerintem nincs olyan, akit jobban szeretsz.
    Hanem van olyan gyereked, akivel teljesen egy húron vagytok, annyira értitek egymást. de szerintem ez nem azt jelenti, hogy jobban szereted. Talán csak jobban érted.

  • 2010.05.03 14:00:46Auguszta Romanova_2

    ugyanakkor persze ott van, hogy mi tortenik, ha az egeszeges magzatnal oxigenhiany lep fel a szulesnel, ha az egeszseges bratyo

    Ezert kell csaszar,es fegyelem otthon.

  • 2010.05.03 14:08:50Kukorica Janosne

    bajor gizella:

    mar miert lenne sulyos lelki problemaja? sokan gondolkoznak ugy, hogy ha mar orokbefogadnak, akkor olyan kisgyereknek szeretntnek otthont (es ezzel hatalmas eselyt) nyujtani, aki kulonosen nehez helyzetben van. a szep, szoke-kekszemu babakat gyorsan elkapkodjak, mig a "csunyacska", vagy roma, vagy serult gyerekeknek sokkal kisebb eselyuk van, hogy szereto otthonba keruljenek. szoval van, aki pont ezert valaszt nagyobb koru, serult gyereket.

    azt pedig mar meg akartam kerdezni, hogy azt hogy ertetted, hogy "a biológia megeröszakolása ez a sztori. mindenhogy"?

  • 2010.05.03 14:09:54Kukorica Janosne

    Auguszta Romanova_2:

    hehe. es akkor nem is harangoznak a labad kozott, mi? :)
    hozzaszolonak lehet hogy uj vagyok, de mar olvasgatom a blogot egy ideje :)

  • 2010.05.03 14:31:07Auguszta Romanova_2

    :DDD

  • 2010.05.03 15:38:13psyché

    Rita, amikor terhes voltam a masodikkal, folyton azon izgultam, hogy a masodikat biztosan nem fogom szeretni, mert az elsöert annyira, de annyira odavagyok. Aztan megszületett a kicsi es mostanra biztosan tudom, hogyha jönne egy 3. azt is pont ugy imadnam, mint a masik kettöt. A szeretetem intenzitasaban nincs különbseg kettöjük fele. Pont ugy van, ahogy RR irja: az egyikükkel nagyobb köztünk az összhang, de a masikat azert meg nem szeretem kevesbe. Söt, mivel latom, hogy öt ez zavarja, probalok kompenzalni nala, nehogy elhanyagolva erezze magat.

  • 2010.05.03 15:53:15fleurdelys

    Vakmacska: "Sajnos elég kétélű ez itt Magyarországon - számos Piri néni, aki a ti történeteteket megkönnyezi a Nők Lapjában, hamar leosztana két egyformát lányának, Piroskának, ha egyedülállóként örökbefogadáson gondolkodna. Ismerek "nagymamát", aki nem vállalja unokaként a szőke, kékszemű, babaként örökbefogadott srácot sem. Ez nem Amerika."

    a választás mindig adott: élem a saját életemet, a döntéseimmel - vagy élem a szüleim életét.

  • 2010.05.03 15:55:27bajor gizella

    itt most nem az elvi okairól besélek. itt arról van szó hogy mennyire nem fér össze az élettel ez az elv. és hogy egy ilyen döntés talán tulságosan is az önbüntetésröl szólna, amire a férj nem hajlando.

  • 2010.05.03 16:04:54Kukorica Janosne

    bocs, de meg mindig nem ertem. kinek az eletevel nem fer ossze?

  • 2010.05.03 16:07:04fleurdelys

    egyébként bárhogy gondolkodom, nem tudom elképzelni a szituációt. Ágnes 1-2 hónapja látogat egy már nagyobbacska kisfiút, körülbelül napok választják el attól, hogy hazahozza és néhány hét, hogy a nevére vegye. közben jól érzi magát egy férfivel - vele nem osztja meg, hogy mit csinál ágyon kívül? vagy akkor beszélgetnek kb. először mikor Ágnes a harmadik találkozáskor elmondja egy neki kb. idegennek, hogy hopp, ő most terhes? "drága, hogy is hívnak, csinálj már valamit, old meg az életem" - lehetőleg "vegyél el feleségül"? "szuper, elveszel, de rendes vagy". "ja, és holnapután hazahoznám azt a kisfiút akit hetek óta kisfiamnak szólítok és ő anyunak... mellesleg sérült."

    még mindig az az érzésem, hogy Ágnest nem nagyon kellett bíztatni arra, hogy a "saját" gyerekét válassza egy sérült örökbefogadott kisfiú helyett. sőt, nagyon boldog volt, hogy valakire rá lehet kenni egy döntést ami nem feltétlenül hangzik jól. még akkor is ha ez a valaki csak "reménysugár" hisz alig ismeri. ez azért is pozitív mert magyarázni lehet a döntést egy teljesen új élethelyzettel, hisz az örökbefogadást nem együtt találták ki. sokkal rosszabb helyzetben van szerintem az aki házasságban él és magyarázkodni kényszerül (ki tudja miért), hogy miért akar mindenképpen szőke gyereket - ugye mindig a férj az aki nem akarja és a nőt ez nagyon zavarja. aha.

    azt hiszem, óriási szerencse, hogy Ágnes nem néhány héttel/hónappal később esett teherbe.

  • 2010.05.03 16:40:49csimpilimpi

    fleurdelys - az honnan következett neked, hogy nem osztotta meg a csaj a fickóval, hogy mire készül? én úgy gondolom, hogy biztos beszéltek a kisfiúról, csak a házasságról nem. szerintem logikus: a fickó nem akarta elvenni a csajt, mert saját gyereke elvileg nem lehetett tőle, az örökbefogadandót meg előtte sem akarta. Ágnesnek is megfelelt ez így (hogy tudta, hogy a kapcsolatból nem lesz házasság), mert ő mindenképp akart gyereket. ha nem akarja elvenni (a fickó), akkor neki tulajdonképpen mindegy, hogy a csaj örökbe akar fogadni egy sérült gyereket, nem?

  • 2010.05.03 19:23:45epres négercsók

    Talán már nem olvassa senki, de azért leírom.
    Nekem, bár amúgy is eggyel több Nagyit adott az élet, mint az átlagembernek, kijutott egy pótnagymama - Mariska néni -, aki apukám pótanyja, aztán az én pótnagymamám is lett - amikor a Nagyimhoz mentem, mindig meglátogattam Őt is. Aztán jó pár évvel ezelőtt agyvérzést kapott, fokozatosan leépült szellemileg, és végül az egy szem (gyermektelen) fia idősek otthonába rakta, és megtiltott minden látogatást. Mariska néni azóta már sajnos a saját gyerekét se ismeri fel, és a fia nem is szereti, ha erről kérdezem, úgyhogy azt se tudom, él-e még szegény...

    Másik sztori: amikor anyukám megszületett, a nagyszüleim barátai, egy házaspár, azt mondták nekik, hogy adják oda anyukámat, mert ők biztosítanak neki minden földi jót, és a nagymamámék (akik akkor igen szegények voltak), kaptak volna érte egy tekintélyes összeget. Természetesen a nagyszüleim nem adták anyukámat, de anyum azért nagyon sokat járt át hozzájuk később is, hogy megörvendeztesse őket :)
    Szép dolgok ezek, és igen, érdemes ezekről az emberekről is megemlékezni néha.

  • 2010.05.04 02:52:48samudenis

    ez kivágta a biztosítékot! Miféle véglény az a pasi? Ha valaki örökbe fogad, vagy örökbe fogadni tervez egy gyereket, az olyan, mintha a sajátja lenne. Egy ilyen procedúrát leállítani, megtagadni attól a gyerektől az otthon lehetőségét, aki előtt már megvillantotta a reményt, na az nagggyon kegyetlen dolog. És bocs, mindenki, de ha egész további életemben kiflivéget kell rágcsálnom, nekem akkor sem kell olyan pasi, aki ilyen feltételt támaszt. Rengeteg anyuka tart el két gyereket egyedül, és nem mind vegetál, ez meg a másik fele. Azért, mert vki egyedül álló, többgyerekes anyuka, nem feltétlen lúzer.

  • 2011.04.09 13:18:56Ridita

    Csaknem egy éve született ez a poszt, nem valószínű, hogy bárki is elolvassa a hozzászólásomat. Mégsem tudom magamban tartani a véleményemet, mert felháborít, hogy mennyire elítéli a "közvélemény" szegény Ágnest. Szerintem helyes döntést hozott ő is és a fiatalember is. Annak ellenére, hogy sokan önzőnek tartják, vállalta, hogy felnevel egy alkalmi kapcsolatból fogant gyermeket. Ágnes örülhet, hogy rátalált a szerelem és családja is lesz, még ha nem is úgy, ahogy elképzelte. Az élet tele van meglepetésekkel és a boldogság érdekében sokszor nehéz, fájdalmas döntéseket is meg kell hozni. Sokan sajnálkoznak itt szegény "otthagyott" gyermeken, de én - örökbefogadási ügyintézésben jártas emberként - biztos vagyok abban, hogy a TEGYESZ dolgozói is mindent megtettek azért, hogy ismét kiajánlják egy másik családnak, és nagy valószínűséggel ma már egy örökbefogadó családban van, ahol szeretik, várták és gondoskodni is tudnak róla.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta