SZÜLŐSÉG

Két nő, öt gyerek, sok ló - voltizsünnep a Nemzeti Lovardában

2010. április 19., hétfő 16:05 |

„Anya, veszel nekem lovat? Legelhetne itt a kertben.”

Vasárnap reggel úgy döntök, önállósítom magam. Két gyerekkel eddig csak gyalog indultam el bárhová, most azonban ideje kitapasztalni, megy-e egyedül (a kölykök apjának sajátos munkarendje miatt) nagyobb távolság is, esetleg kocsival.

Az autót már előzőleg megpakoltuk gyerekülésekkel, most pedig a garázsból az udvarra vonszolt sportbabakocsik közt válogatok, melyiknek dönthető a hátulja inkább, mivel a mózeskocsis verziónk szállításához nagyjából egy üres Ikarusra lenne szükség, két hórukkemberrel. Az ócskábbik mellett döntök, valahogy az vízszintesebb. Hiába, csak szedtem össze valami rutint –a  tervezett indulási idő után alig negyedórával már kocsiba is vágjuk magunkat túlélőfelszereléssel együtt, irány a Kerepesi úti Nemzeti Lovarda.

Az Ügetővel ellentétben ez valahogy megmenekült, mementóként ácsorog a hipermodern Aréna mellett (amelynek cseles mozgórámpáján majd hanyatt esünk babakocsistól, kéne a harmadik kezem, egy a babakocsit fogja, egy a kapaszkodót, a lányomnak egy segítőkész ismeretlen ragadja meg végül a kezét), valaha itt tanultak rengetegen lovagolni, itt zajlottak öttusa-és díjlovagló bajnokságok, most valahogy elfeledett az év nagy részében. Most sincs óriási tömeg, bár a program sokat ígér, és teljesen ingyenes – ezért is merünk elindulni, ha valami katasztrófa miatt vissza kell fordulnunk félóra múlva, akkor nem buktunk el egy halom pénzt legalább. De a Nagy lómániás, a Voltizsünnepi programot megígértem két hete (Rosa Rugosa ajánlása alapján találtunk rá), nincs messze, és valahogy el kell kezdeni. A Kicsi rég elfeledett emlékeket hoz elő az úton – akárcsak valaha a nővére, ő is csak a piros lámpáknál üvölt mellettem, amíg át nem rámoljuk a babakocsiba.

A lóháton akrobatikus mutatványokat bemutató voltizs-show a fedett lovardában zajlik, ez talán Budapest egyetlen rendeltetésszerűen használt lovardája, a hajdani Ludovikát ugye a Természettudományi Múzeum használja, egészen másra. A célközönség jó része négy és tizenegy év közötti, aki nem a cirkuszban is látványos bemutatót nézi (hüledezve, hogy egy-két versenyző szerintünk még nincs tizenkettő sem, a harminc kilón is erősen innen, kizárólag lányok), az sorban áll a pónilovaknál, három is csatasorba állt ma, de lenne igény akár hatra is.

Az egyik lovat Pötyinek hívják, meg is üzenem Tündééknek, hogy Pötyit itt négylábú druszája várja. A gyeplőt minden értelemben kezében tartó nagy bajuszú bácsi katonás rendet tart, aki még nem volt, az jöjjön lovagolni, ne mondjad már, te most jönnél harmadszor, LOVAT HÁTULRÓL NEM KÖZELÍTÜNK MEG, emeli fel a hangját. Később ehhez jön még a „ Hát milyen szülő az ilyen, aki nem megy oda a gyerekével a lóhoz?"  - ezt majd Tünde is megkapja, amikor nem képes egyszerre  Málnit és Pötyit felrakni a pónik hátára, miközben Manna babakocsijára se ártana figyelni. (Csókolom, nem tudok háromfelé szakadni). Én az utolsó pillanatban besüvöltöm a korláton át, hogy az a lila kabátos az én gyerekem, csak itt gyí-paci-paripázom épp a másikkal, ezért nem tudok odamenni, így őt nagy kegyesen felteszi valaki a lóra (hogy másodjára egyedül száll le, azt csak utólag tudom meg).

Akinek a póni kicsi, próbálkozhat a nagyobb lovakkal, bár a futópályák nagy részén, a múlt heti időjárásnak köszönhetően hatalmas tavakban áll a víz, lelki szemeimmel kövér békakezdeményeket vizionálok beléjük. A nagyobb sárpacnikat a közlekedőutakon felfordított zöldséges ládára emlékeztető pontonok fedik, babakocsival kissé érdekes rajtuk közlekedni, ahogy a lovarda homokján is,

Tündéék délben futnak be, kiegészítve a Poronty-különítményt, utána újabb sorállás következik a már bemutatott póniknál, addig én elvonulhatok szoptatni, egy korláton üldögélve, a környéken senki, a szoptatós póló pedig jó találmány.

A nagyobb lányok utána leülnek kézműveskedni, lehet lovat színezni, batikvirágot ragasztani, Málni a leglelkesebb, de Veronika is szép képet csinál (a nyilván pedagógus végzettségű animátor megjegyzi, nagy ritkaság, hogy középre rajzol napocskát, ami az anyai és apai oldal kiegyensúlyozottságára utal, hah), csak Pötyi nem bír magával, mindenáron simogatni akarja a Bazi Nagy Kutyát (majdnem akkora, mint egy póniló), akinek egzotikus küllemű gazdája (forrónadrág, hátközépig érő copf, tűsarkú) épp nincs látótávolságban,  szerencsére utolsó pillanatban befut Pötyi apja, erősítésnek. Mire otthagy minket, a három lány már teljes egyetértésben rohangál és bámulja a lovasszámokat, a szünetekben íjász-és kutya-bemutatóval, az utóbbit otthagyják, hogy az ingyenes gumicsúszdán tegyék próbára ügyességüket és a mi idegeinket – a legtöbb gyerek legalább kétszer akkora, mint ők, és időnként az egész társaság egyszerre próbál lecsúszni. Végül is nincs messze a Baleseti Intézet, bár a csuda sem akar vele belülről is megismerkedni. És milyen jó, hogy nem a hatszáz-ötpercenként fajtába tartozik a játék, akkor gyerekenként legalább háromezernél tartanánk már.

Nagy megkönnyebbülésemre a csecsemőkkel nincsen gond, szundítanak vagy nézelődnek. Kell ugyan némi nomádos hozzáállás, mert persze a létesítményben, amit a hetvenes évek közepe óta lényegében változatlan formában használnak, semmiféle pelenkázó, szoptató vagy hasonló helyiség nincsen, a vécé erősen retró szemléletet (és némi fertőtlenítőszagot) áraszt, viszont nem is zavar senkit, ha a lovarda sarkában röptében pelenkát cserélek, vagy megetetem a gyereket, egy anyatárs a zöld fűre telepszik hasonló célból, háttal ül nekem, először azt hiszem, kutyát tart az ölében.

Pötyi a Pötyin
Pötyi a Pötyin

Délután három körül van, mi felnőttek már fáradunk-éhezünk, eddig vettünk összesen négy palacsintát, egy kürtőskalácsot, két sonkás zsemlét és elfogyott némi üdítő is, mivel minden gyerekünk nagyjából fotoszintetizál csak, egyik se mondja, hogy éhes lenne (még a gumicukros pult költeményei is hidegen hagyják őket),  a csecsemőket meg szerencsére könnyebb helyben ellátni. Hogy mi mi a csodáért várjuk meg még a tombolát is, az rejtély (nem vettünk ugyanis tombolajegyet, gondolván hogy addigra már rég otthon leszünk), viszont így van ki gratuláljon Tündének, amikor emelt fővel átveszi a fődíjat, egy lovas hétvégét az Aggteleki Nemzeti Parkban, büntiből hallgathatom egész úton hazafelé, hogy mi miért nem vettünk tombolajegyet. Majd tombolunk itthon, fiam, műanyag pónikkal.

Mivel természetesen feliratkoztunk a három ingyenes alkalmat ajánló lovastorna-edzésre is, valószínűleg nem utoljára fordulunk meg a Nemzeti Lovardában. Örömmel veszem tudomásul azt is, hogy észrevehetően érik agyilag a gyerek egy év alatt. Tavaly egy lovas-bemutató könnyes nagyjelenettel ért véget, mikor megértette, hogy minden hiszti és követelőzés ellenére sem vehetjük meg a voltizs-bemutató fehér lovát, hogy otthon aztán jól beállíthassuk a garázsba. Pedig bizonyára remekül mutatna az autómosó-készlet, a téligumi-szett és a leszerelt bébihinta közt.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.19 16:49:32Bazsarozsa

    Rosa, amúgy te voltál esetleg? (nem tudom hogy nézel ki, tehát akár állhattál mellettünk is:))

  • 2010.04.19 17:05:39bk

    Enyém gyerek állandóan a lottónyereményre utazna, amióta azt mondtuk, akkor veszünk lovat, ha nyerünk a lottón. :)

  • 2010.04.19 17:10:50Rosa Rugosa

    Nem, nem voltam.:)
    Nálam is befigyelt valami vírus, sajnos, a nagyok meg a Gerecse 50-re mentek.:)
    De örülök, hogy valaki járt ott.:)

  • 2010.04.19 20:09:00Vakmacska

    Amúgy ha valamire kíváncsi lennék ezen események kapcsán, azt kérdezném a nagyérdeműtől, hogy

    a) milyen messzire mertek menni sok vagy nagyon pici gyerekkel, esetleg a kettő kombinációjával?
    b) nálatok is van-e lómániás gyerek?

  • 2010.04.19 20:45:46mylittleboy

    Nem vgyok nagy segítség egy gyerekkel, de az én fiam rühelli az autósülést, így az unalmas autózást is, emiatt alig megyünk vmerre, de mintha javulás mutatkozna...A ló mániás meg én vagyok, oda jártam lovagolni edzésre pár éve még, jajjj de nagyon szerettem. Az viszont nagyon jó, ha a gyereke szeretik a lovakat, lovaglást:) Vegyetek lovat!!:)

  • 2010.04.20 06:28:27Brumibaby

    Vm, mi számít nagyon kicsinek? Mi 3 hónapossal 400 km-t mentünk szilveszterezni.

    Ló: a lányom évente elmegy egy egyhetes táborba (nem bentlakásosba), és olykor elviszem csak úgy lovagolni is, de se időben, se anyagilag nem fér bele több. A fiam pedig kategorikusan elzárkózik a lovaglás elől. Én az egyik ilyen alkalommal tettem egy próbát, de semennnyire se élveztem, úgyhogy nem szoktam rá.

  • 2010.04.20 07:17:35Vakmacska

    Igen, ilyen nagyonpicikére gondoltam, mondjuk fél éves alatt. Volt ausztrál ismerős, akik úgy vállaltak projektmunkát, hogy elhoztak egy 3 hónapost Sydneyből Budapestre, mert a feleség munkája is kellett. Jön ugye a nyár, és most tűnődöm, meddig nem extrémsport hónom alá csapni a kölyköket és menni valahová, ha nincs társaságom-segítségem éppen.

  • 2010.04.20 08:01:22manó99

    2010.04.19 20:09:00Vakmacska

    Mi 200 km mentünk 2 hónapossal szeptemberben,semmi gond nem volt .
    Sokkal rosszabb volt 3 hete, Sopronba menni vele.:)
    A nagylányom 10 éves ,ő már 5 éve lovagol.

  • 2010.04.20 08:36:13csutkababa

    Mindkettő lovagolt, évekig, mára kicsit csengett az érdeklődés.

  • 2010.04.20 08:36:56csutkababa

    mármint lefele:)

  • 2010.04.20 08:54:52zsomavi

    Én lányom is szereti a lovakat. Most épp azt találta ki, hogy vegyünk egyet. Mondtam, hogy nem tudjuk hol tartani, de az neki nem gond majd építünk egy istállót az udvarra. Erre a válaszom az volt, hogy akkor nyáron a medencét nem tudjuk felállítani. Ezen egy kicsit elgondolkodott majd azt mondta: menjünk el a fakovácshoz és csináltassunk falovat. Annak nem kell istálló és etetni sem kell, így nyáron lesz medence is és ló is. Már csak fakovácsot kell keresnünk.

  • 2010.04.20 09:08:54Brumibaby

    zsomavi:))))))

    Azzal már Trójában is baj volt...

    Különben meg, ha kell medence is, meg ló is, mit szólnál vízilóhoz?

  • 2010.04.20 09:39:47Aegrisomnia

    Júj =) Én is imádom a lovakat, lovagoltam is 9 évig. Aztán elmaradt, főleg egészségügyi okok miatt. Namindegy. Tervezem, hogy fogunk járni menni, csak már babával. Ő most 5 hónapos, szerintem másfél éves korában már megismertetem a lovakkal. Mondjuk nem azért, mert anyaisszerettenekediskell, hanem mert úszni nem akarom vinni még, az részemről ráér az iskolába, viszont a lovaglás rendkívül jó tartásjavító, és segít az egyensúlyérzék fejlesztésében is. Továbbá nem elhanyagolható szerintem, hogy türelemre int és segít egyedül megoldani helyzeteket, blablabla..
    Ha majd nem szereti, akkor abbahagyja, (amire látok esélyt, mert kisfiú) de az testi-szellemi fejlődésben segíti. Anyagilag nem lesz leányálom, de ebben van olyan mázlim, hogy 9 évnyi lovassporttal vannak akikre számíthatok. :)

  • 2010.04.20 09:54:00Vakmacska

    zsomavi,

    "Volt egy fakatona,
    Fából volt a lova,
    Kengyele-kantárja,
    A kádár munkája
    Fából a patkója,
    fakovács patkolta,
    Fából volt faragva
    a föld is alatta..."

    (Kányádi)

    így?

  • 2010.04.20 11:04:33zsomavi

    Vadmacska, ezt a verset nem ismertem, de lehet hogy a leányzó igen és ebből következtetett. Na ha megjön megkérdezem tőle.
    Brumibaby a víziló se rossz, de annak is kell a víz. Bár valszeg nem különbek a gyerekeim: azok is szeretnek dagonyázni. Uhh, mi lenne az udvarból, akkor inkább a faló.

  • 2010.04.20 12:11:36Rosa Rugosa

    Aegrisomnia

    nekem nincs 9 éves múltam a lovassportban, de az azért érdekelne, hogy egy másfél éves gyereket hogyan akarsz a lovakkal megismertetni?
    Mert ha úgy megismertetni, hogy megeteti répával, meg megsímogatja, azt értem, de gondolom nem a sportra gondoltál...:)

  • 2010.04.20 12:35:57manó99

    Rosa Rugosa

    Ahová mi járunk ott 2 éves volt eddig a legkisebb gyerek.Teljes menet felszereléssel pónin.
    Már nekem is ajánlotta,hogy vihetem majd a picurit.

  • 2010.04.20 13:30:26Rosa Rugosa

    Hát lovasoktatás (ami valóban az) szerintem 4-5 éves kor körül kezdődhet.
    Az, hogy valaki 2 évesen ücsörög a hátán, az azért nem az.
    Szóval a lovaglás tanulása az alaphangon heti 2x1 óra.
    Egy kiválóan képzett és teljesen megbízható lóval kb. 6 éves kortól tud a gyerek önállóan elboldogulni.

    Megtanulni mindenképp 12 éves kor alatt érdemes.

  • 2010.04.20 13:57:42Bazsarozsa

    RR, legtöbb lovardából 5-6 éves kor alatt elhajtanak hogy a ló meg se érzi meg a gyerek nem tudja követni az utasításokat.Mi tavaly óta bírtunk menni, amint találtunk egy háromnegyedes lovat:DDD

  • 2010.04.20 14:05:15Rosa Rugosa

    Na az Izlandiakra tekintettel, itt egy szuperül képzett izlandi pónhttp://www.youtube.com/watch?v=gG4NwU24FXI&playnext_from=TL&videos=kGbfNkxh0Bwi, a hátán egy 5 éves gyerekkel.
    Ez már a tanulás.
    És így kéne kezdeni.

  • 2010.04.20 14:05:45Rosa Rugosa

    na újra.

    [link]

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta