SZÜLŐSÉG

Az apa lekéste kisfia születését

2010. április 18., vasárnap 10:33 |

E hamufelhős vasárnapra egy pozitív szüléstörténet jutott: olvasónk kisfia annyira gyorsan érkezett, hogy az anyukának megijedni sem volt ideje.

Bár így igazán át sem érezhette a szülést, azért szerencsésnek mondja magát, hogy semmi nem vette kedvét a további gyermekvállalástól. Reméljük, apa odaér majd.

Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Első gyermekemre elég sokat, körülbelül két évet vártam. Igazi boldogság volt számomra, mikor a nőgyógyász megerősítette, amit sejtettem. (A rengeteg csalódás után abban a hónapban nem csináltam tesztet.)

A terhesség problémamentes volt, azzal a körülménnyel együtt is, hogy kb. 450 km-t utaztam minden vizsgálatra, ha tehettem, akkor a laborokért, vérvételekért is. A szüleim miatt döntöttem úgy, hogy náluk leszek kisfiam születésekor, mivel a nagy távolság miatt csak nagyon ritkán láthatják unokájukat. Így minden hónapban náluk töltöttem pár napot.

A szülés várható ideje előtt úgy 3 héttel aztán hozzájuk költöztem, akkor férjem utazgatott engem látogatni.  December végére voltam kiírva, de valahogy tudtam, hogy sokkal előbb érkezik a baba. A hónap első hetében jártunk, párom hétvége után hazament. Szerda éjjel fél 3-kor épp átfordultam a jobb oldalamról a balra, mikor elöntött a magzatvíz. Irány a vécé, majd zuhanyozás. Szüleimet 3-kor keltettem, hogy most bizony menni kell a kórházba. Olyan aranyosan, izgatottan ugrottak ki az ágyból.

Felöltöztünk, majd fél 4-kor hívtam páromat, hogy jöhet máris vissza, elindult a kisfiunk. (Akkor még naivan azt gondoltam, az első szülésnél átlagos 10-12 órás vajúdás vár rám, azalatt férjem kétszer is odaér hozzánk.)

Autóba be, négy óra után nem sokkal bent is voltunk a kórházban. Ügyeletes szülésznő fogadott, megvizsgált, és úgy ítélte meg, hogy ráérünk még az orvosomat hívni. Arra számított, hogy majd úgyis a következő műszaknak lesz dolga velem. Elkezdtünk adminisztrálni, körülbelül abban az időben kezdtem érezni a fájásokat. Egy idő után a szülésznő meglepődött, hogy milyen gyakoriak, és hogy mintha tényleg erősek lennének. Az aláírások végére jutottunk, gyorsan fel kellett „ugranom” a székbe, hogy megint megvizsgáljon. Kicsit idegesen hívta az ügyeletes dokit, aztán az én dokimat, mert kiderült, hogy nincs sok hátra kisfiam érkezéséig. Én akartam a beöntést, amiből csak fél adagot kaptam, hogy legyen idő az eredményére is. A borotválást nem hiányoltam, viszont protokoll volt.

Mivel a férjem még úton volt, édesanyámat hívtam be segítségnek, mentünk a szülőszobába. Nem sok dolga volt, párszor megtörölgette a homlokomat vizes ruhával, és kis vizet hozott, amikor jöttek a tolófájások. A dokim és a szülésznő villámgyorsan „feldobtak” az ágyra, amit pillanatok alatt átalakítottak, a nagy sietségben a szülésznő alig találta meg a lábam a 'papucsokkal'. Ekkor már csukott szemmel nyomtam, egyik lábamat doki, másikat a szülésznő, a hátamat édesanyám tartotta. Másodszorra ne nyomjak, tartsam vissza, aztán a következő mehet. Kis szünet után negyedik nyomásra kicsusszant Levente Áron 5 óra 48 perckor, nemtetszésének hangot adva. A hasamra tették, rám nézett a homlokát ráncolva, elcsendesedett. Szerelem első látásra. 2850 g, 49 cm volt akkor.

Gátmetszés volt, ami később hosszú heteken át fájdogált, de a doki profin varrta össze ( nagyon fájdalmas élmény volt), nem igazán látszik a helye.  A méhlepényre kíváncsi voltam, megnézhettem, érdekes szerv. Sajnos egy szépen kifejlett aranyérrel is gazdagabb lettem, ami két hét után múlt el. Valamikor, talán a varrás előtt, kaptam egy adag oxitocint a méh gyors regenerálódását segíteni.

Az újdonsült apuka a szülés közben megérkező unokatestvéremtől, hála a mai technikának, megkapta a telefonjára elsőszülöttje sztárfotóját, majd pár óra múlva személyesen is megismerhette kicsi fiát.

Vegyes érzésekkel emlékszem erre a szülésre. Annyira gyorsan történt minden, hogy nem igazán tudom azt mondani, hogy átszellemültem volna, hogy átéltem volna az eseményt. Furán hangzik, de mintha nem is szültem volna. Mindig valakire vagy valamire kellett figyelnem, és mikor végre a fájásokra koncentrálhattam, már nem volt rá lehetőségem. Ez nagy szerencsének is nevezhető, és igen, örülök, hogy így esett, hogy nem rettentett el rossz tapasztalat a későbbi szülésektől. Még a kórházi személyzettel sem voltak pozitív vagy negatív tapasztalataim, egyszerűen nem volt rá idő. Ezek után azt hiszem, nem tűnik furcsának, hogy a szülőágyon megfordult a fejemben, hogy igen, akarok még szülni.

k-pk

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.18 11:09:48dashikee

    De gyönyörű kisfiú! Sok ilyen szüléstörténetet még!:)

  • 2010.04.18 11:13:14linn

    huh, ez aztán a rapid szülés, gratulálok, és hidd el, 10 óra vajúdás alatt is nehéz átszellemülni...:)

  • 2010.04.18 12:09:12Subbantósdi

    k-pk:gratulálok a kisfiadhoz! Nekem nagyon sokban hasonló volt a második szülésem, szintén a fiammal, mert minden nagyon gyorsan történt, szintén adminisztrálás közben már szaladni kellett a szülőágyhoz és még állítgatták alattam és nem is sikerült rendesen kórházi ruhába öltöznöm, vagy öltöztetniük, mikor már arra kell koncentrálnom, hogy pár nyomás és kint legyen a fiam...igazából ezért is, meg mivel második szülés volt, az elsőnél sem tartott sokkal tovább az egész "esemény-sorozat", maximálisan megértem, hogy nem úgy látod ezt a dolgot, mint az, akinek ez hosszasabb, komplikáltabb, fájdalmasabb dolognak bizonyult.
    De a szülés élménye vagy nem élménye, ahogy vesszük, semmit sem változtat azon, hogy egy gyönyörű kisfiatok van, a szüleidre igazán számíthattál és a férjed is azért nem hosszú órák vagy akár napok után láthatott titeket először a nagy esemény után...
    Minden Porontyozónak, békés, napos, vidám vasárnapot kívánok!
    És aki még várja a babáját, valami hasonlóan könnyebb szülést, a jövőben. :o)

  • 2010.04.18 12:12:27Tonohaver

    Remélem, a "gyártását" nem!

    (Tudom(!) gonosz vicc,de nem hagyhattam ki.
    "I am sorry!" Csak a címre reagáltam, az elolvasás és reménybeli pozitív kommentek, hadd legyenek a hölgyeké!)

  • 2010.04.18 13:01:28koaladia

    Jó kis történet, én is hasonlókat kívánok majd magamnak pár hónap múlva.
    Barátnőm 20 órát vajúdott keményen, ennyire nem szerette volna átélni, úgyhogy én inkább a rövidebb verziót favorizálnám.

  • 2010.04.18 14:17:37farkasokkal tancolo

    Hát kérem, így kell szülni! :-)
    Bemenni, kitölteni a papírokat, felfeküdni, kinyomni, slussz.
    Csak gratulálni tudok.. :-)

    (Remélem most nem tojózol azon, hogy "elmaradt a szülésélmény!" :-) )

  • 2010.04.18 15:05:13szoloke

    Gratulálok!
    Az én szülésem fél órával volt hosszabb ennél, én hálás vagyok érte a fentieknek :)!

  • 2010.04.18 15:31:57Nagytimi

    k-pk!Szép kisfiad van!És irigy-irigy vagyok a rapid szülésedre,de talán majd a második gyorsabb lesz nekem is:)

  • 2010.04.18 16:52:17teleszivecske

    Gratulálok! Igazán szép kisbaba

  • 2010.04.18 17:21:27Bűbájos

    Aranyos ez a kép!

  • 2010.04.18 19:08:46k-pk

    Köszönöm, köszönöm, kedvesek vagytok. :)

  • 2010.04.18 20:13:23Brumibaby

    szép kisfiú:)

  • 2010.04.18 21:58:03gillian

    Klassz ez a sztori!
    Én 27 órát vajúdtam a fiammal, és a végén már nem éreztem a fájások szüneteit (minden egybefolyt), úgyhogy irigy-irigy!!! :) Talán a második nálam is kicsit gyorsabb lesz.
    Gratulálok a fiadhoz!

  • 2010.04.19 07:42:28Driennke

    Gratulálok!
    Én 15 órát vajudtam a kislányommal, végig kb. 5 perces fájásokkal, remélem a második nekem is rövidebb lesz.
    Édes a kisfiad.

  • 2010.04.19 08:47:59Billy Pilgrim

    leszarom

  • 2010.04.19 09:15:04Zahara

    Gratulálok a villámszüléshez. Már többen is iirtak itt szülés előtti papiirmunkáról. Az miaz? Én odaadtam a kiskönyvem, és kész. Ja, még az este folyamábn aláiiratták velem a kórházi protokollt és slussz. Mit kell még ezen túl adminisztrálni? Ezen túl csak gonosz dolgok jutnak ma eszembe. Például: miért fontosabbak a nagyszülők, mint az apa?

  • 2010.04.19 09:31:51k-pk

    Zahara

    Személyes adatokat vesznek fel, esetleges műtéti beleegyezés, ha gond van, kit kell értesíteni, egyéb korábbi betegségek, meglévők egyeztetése, stb. Egész sok papírt kellett aláírnom. :)
    A nagyszülő pedig azért volt fontosabb, mert nagypapa az első unokáját születése után csak kicsit több, mint egy évig szerethette. De ezt csak nem írhattam a szüléshez, hogy nehogy valaki belekössön a helyszínbe. Te kis gonosz. :) A felhők felett pedig ott van a nap, adjon ez erőt a pozitív gondolatokhoz. :)

  • 2010.04.19 10:03:16nanemárrr

    k-pk, hol történt mindez? Kíváncsi vagyok, hogy melyik kórház!

  • 2010.04.19 10:12:04Zahara

    Nohát, ez érdekes. Engem csak amolyan rutinszerűen kikérdeztek a felvételnél, de nem emlékszem, hogy aztán aláiiratták volna velem. Bár lehet, hogy csak kihagy a memóriám; furcsa lelkiállapot a vajúdás. Pont tegnap gondoltam erre először (3 hóval az esemény után) hogy majd' szét szakadtam a fájdalomtól, de nem jutott eszembe f.csillapitást kérni. :D
    Az apa-nagyszülő dolgot csak azért kérdeztem, mert én teljesen össze voltam/ vagyok nőve a férjemmel, és nem biirtam volna ki nélküle egy napot sem szülés előtt :D (ha nem muszáj). Mikor haza akarták küldeni a kórházból, mondván ebből nem lesz gyerek még másnap estig, én elbőgtem magam. Pedig egyáltalán nem vagyok siirós, sőt. No de ezt is, mint mindent, mindenki másképp csinálja, hogy egy hatalmas közhellyel éljek iigy hétfőn reggel.

  • 2010.04.19 12:04:34vernarancs

    "A szülés várható ideje előtt úgy 3 héttel aztán hozzájuk költöztem, akkor férjem utazgatott engem látogatni."

    Ebbe majdnem belekotottem, de aztan megse. Gratula!

  • 2010.04.19 12:22:27Zahara

    Hát én belekötöttem muhahaha. Ez itt még mindig a Poronty, nemde?

  • 2010.04.19 12:46:06vernarancs

    Az, mert?

  • 2010.04.19 13:12:29verity777

    Velem ugyan semmit nem adminisztráltak. Alá sem írtam semmit. Tényleg semmit. Odaadtam a kiskönyvet, a doki meg a szülésznő is ismert már. Aneszt. konzultáción voltam már, akkor aláírtam valamit, de az végig a táskám aljában hevert, mert nem volt szükség anesztesre. Ennyi. Utólag kicsit csodálkoztam, hogy hogyan vettek fel az osztályra, de valahogy sikerült nekik...

  • 2010.04.19 16:54:29k-pk

    nanemárrr

    Azóta megszűnt már a nagyon "értelmes" egészségügyi átszervezés miatt, a várpalotai kórházban voltunk.

  • 2010.04.19 18:56:20Mille38

    Gratulálok! Gyönyörű a kép, ezek a csukló-nyeklő párperces-órás képek csodálatosak. És nemcsak te voltál végtelenül szerencsés a végeshosszú szüléseddel, de anyukád is :) Úúúúúgy szeretnék ott lenni az unoká(i)m születésénél...

  • 2010.04.20 09:42:28Aegrisomnia

    Ejha, ahogy elnézem, fog még törni néhány leányszív.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta