SZÜLŐSÉG

Palkónapló: Pelenkás fenék huppan a padlón

2010. április 9., péntek 07:37

Be kell látnom, a babák élete nem egyszerű. Teli van nehézségekkel és váratlan fordulatokkal. Nagyot téved ugyanis az, aki azt hiszi, hogy Palkó talpraállása után pihenő következik, megkönnyebbülten törölgethetjük a homlokunkat, és fellélegezhetünk egy időre. Hát nem. Mert alig, hogy pár hete életében először, talán inkább véletlenül, mint tudatosan Palkó két lábra állt, máris itt az újabb izgalom. Palkó  ugyanis mindig és mindenütt talál kapaszkodót, amivel klasszul felküzdi magát álló helyzetbe, aztán csak áll, álldogál, hősiesen fújtatva, vagy úgy csinálva, mintha a világon semmi gond nem lenne, neki most éppen ilyenje van, álldogálhatnékja, de aztán csak elunja, elfárad, eltűnik a nagy önbizalom, és a győztesen álldogáló, mosolygó kis legény elkezd próbálkozni – a leüléssel.

Ez pedig a következőképpen néz ki: térd berogyaszt, fej lehajt, huppanási célpont belő, a fenék óvatosan közelíti a padlót, de közben a kéz továbbra is erősen kapaszkodik, rogyaszt, rogyaszt, de hiába, kurták a karocskák, a föld csak minimálisan közeledik, leülési kísérlet felfüggesztve. Palkó arcocskája kicsit kétségbeesett, de nem adja fel, nekiáll újra, és hát mi mást is tehetne, nem állhat itt napestig, gyerünk, próbáljuk meg még egyszer.

Jól megkapaszkodni, térd rogyaszt, magunk alá nézünk, engedjük, engedjük azt a terebélyes pelenkás feneket, nyúlik a kar, nyúúlik, nyúúúlik, aztán mégis vissza. Hűha, mi lesz ebből, olvasom a kék szemekből, ahogy ott állok, hangtalanul röhögve az ajtóban – mert ugyan kit érdekel ilyenkor a sercegő tűzhely –, Palkó pedig aggodalmasan körülnéz, aztán megint nekigyürkőzik. Remegnek a csülkök, nyúlik a kar, közeledik a padló, rogyaszt, rogyaszt, csúszik a kéz, aztán hirtelen puff! Palkó landol, kicsit önfeláldozóan, mert nem volt ám fájdalommentes az érkezés, azt látom a kis arcán, de értékelem, hogy ilyen önálló, mert bizony nem mindig az. Ha például Palkó a konyhában álldogál, a csempén, márpedig általában ott álldogál, hiszen az anyja is ott álldogál, akkor pár suta próbálkozás után segítségért vernyákol, naponta akár tízszer is, én meg rohanhatok földre segíteni a kis kókuszdiófejűt, aki öt perc múlva megint feláll valahol, hetven százalékos eséllyel olyan helyen, ahol magától leülni nem mer, de nem is nagyon tud.

Mert Palkó nem szívesen kockáztat, megtanulta, hogy hol kemény, és hol keményebb a padló, és nagyon is jól ismeri már a különböző esési formákat, hiszen mióta felül, feltérdel, feláll, naponta tízszer is hanyatt vágódik, orra bukik, elcsúszik. Hiába vagyok állandóan a nyomában, elkapni csak a legritkább esetben sikerül, mert Palkó heves és gyors mozgású kölök lett, aki felfedezte a magassági kormányt, és boldogan lubickol az új dimenzióban.

Így aztán, ha épp nem véres szájjal ordít, miközben én rémülten turkálom végig az ínyét törött fogak után kutatva, akkor derékig benne lóg a klotyóban, vidáman vakargatva a kakifoltokat, vagy leszedi a képkeretet a polcról, és az üveges felével lefelé ütögeti a földhöz. Kihajol a kiságyból és pár mozdulattal letakarítja az apja éjjeliszekrényét, kiveri a kezemből a bögrét, esetleg lerántja a terítőt az asztalról, vagy óvatosan lekapcsolja a számítógépet, hogy aztán az éppen elmélyülten dolgozó apja tíz másodpercnyi döbbenet után, amit a hirtelen elsötétülő monitor okozott nála, fúriaként rohangáljon körbe-körbe a lakásban, hogy ezt meg mégis hol tanulta ez a gyerek, és hogy most mi lesz az ő elveszett munkájával. Hát, édesem, ez a gyerek nem tehet arról, hogy te fél órája nem mentettél, próbálom védeni Palkót, aki “ez a gyerek” statuszában éppen azon örvendezik a szék mellett állva, hogy milyen jó kis felfordulást okozott. Aztán nekiáll leülni, én meg szólok az apjának, hogy te figyelj már, odanézz, és ketten röhögünk, mert Palkó nyújt és rogyaszt és kétségbeesik, nyújt, rogyaszt és toporog, nyújt, rogyaszt, rogyaszt, rogyaszt, puff, és irány a konyha, ott vannak a sütő gombjai, én meg indulok utána, somolyogva, mert nem lehet rá haragudni, mert így ahogy van, egyszerűen imádnivaló.

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.09 11:56:23Starlark

    FT: Nálunk pont a nagyi az akinél mindent lehet. Nálunk otthon gyerekzáras a tv így nem volt neki értelme nyomogatni a gombjait mert nem csinált semmit.
    Nagyinál viszont frakón kezel már mindent :)
    Épp ideje hogy szeptembertől menjen a napközibe :) Mármint a gyerek és nem a nagyi :)

  • 2010.04.09 12:41:05Subbantósdi

    Panzej: nagyon jó írás, végig nevettem az egészet! Nálunk is az volt, hogy mindkét gyerek amolyan biztonsági elemekre hajtott, tehát már csak akkor kezdett el felállogatni, kapaszkodva és így lépegetni majd elindulni, mikor már nagyjából a fejükben összeállt a folytatás, így valahogy mindkét gyerekem egész jól le tudott mindig csücsülni, ha kell.
    Nem vágodtak el, mint a liszteszsák.
    A pakolásról annyit, hogy a fiam pakolósabb, de a lányomnak is voltak azért olyan hónapjai, amikor eléggé oda kellett figyelni, hogy a lakás melyik területét tartsuk mindig zárva, ha nem tudunk odamenni és figyelni.
    Nálunk mondjuk alap, mivel a fiam szereti a wc deszkát emelgetni és lecsapdosni, ami eléggé idegesítő és amúgy se nyúlkáljon oda, mert tele lehet az a rész kártékony anyagokkal, hogy a wc és fürdőszoba álltalában zárva van. És a hálószobánk is, mert ott vannak virágállványok, meg törékeny dolgok, amik könnyen elérhetők.
    És nem szeretem, ha a nagyszekrény ajtajain lévő nagytükrőt is fogdossák, nyaldossák.
    Ezért ez a hely is tabu, ha mi nem megyünk be.
    A konyha is, mert ott mégiscsak éles szerszámokkal folyhat akár főzés, akár mosogatás is, szóval vizes, koszos dolgok és a járólap is csúszik, nomeg ott a sütő is, ami ugyan gyerekzáras, de azért még se fogdossa a gyerek, mikor épp kihűlőben van.

  • 2010.04.09 12:45:30nanemárrr

    FT, mi igyekeztünk minden olyat elpakolni, amihez nem szeretnénk, ha hozzáférne. Ami elől maradt, azt messziről szemlélheti, esetleg közelről apájával vagy anyájával, de ha egyedül piszkálja, akkor rászólunk és elhozzuk. Van saját leselejtezett telefonja, meg ilyenek, azt lehet buzerálni, de a működőket nem. A tv nekünk is alacsonyan van, de rajta van a gyerekzár, így csak néha téved oda a keze, hátha mégis be tudja kapcsolni, de nem. :) Konyhában az alsó fiókokban szintén olyan van, amit lehet rámolni, és ezzel el is van hosszú percekig, aztán persze megy és nyitja a gyerekzárral felszerelt szekrényeket, melyekben a poharak és bögrék vannak...na akkor szintén rászólunk, elhozzuk.
    Azt az elvet próbáljuk követni, hogy mindent tapasztaljon meg, de azért ne fordítsa fel az egész lakást. Azt sem szeretném, ha állandóan azt hallaná, hogy ezt ne, azt ne, így igyekszünk középen haladni, hogy mindenki jól érezze magát.

  • 2010.04.09 12:47:47LogiCa

    Nálunk is gond, hogy vendégségben kevesebbet lehet megengedni a gyereknek mint otthon. Mindkét mamánál többedik unoka a mi gyerekünk. Így már előre tudtuk, hogy mi a nagyszülők tűréshatára. Szerintünk náluk az ő szabályaik szerint kell viselkedni, mert az ő otthonukban vagyunk.
    Sokat hallgattuk annak idején, hogy a nagyobbik unoka mit tett tönkre, mit nyomkodott el, mit csapkodott. Lehet, hogy a nagyi már jó előre minket tréningezett. Már csak a nagyinak kéne észrevenni (és nekünk észrevetetni), hogy mindegyik unokájára ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. Míg a nagyobb továbbra is szinte szabályok nélkül garázdálkodhat, a mi gyerekünk folyamatos fegyelmezés alatt áll.

  • 2010.04.09 12:48:10nanemárrr

    Ja, a sütő ajtójának üvegét rendre összenyalogatja, de kizárólag az után, hogy letakarítottam...ha x napig nem takarítom, eszébe sem jut, ahogy csillog-villog, megy és körbenyalja a tükörképét benne! :)

  • 2010.04.09 12:53:41kinga1

    En latatlanban azt mondom, hogy en sem fogok semmit elrakni majd a gyerekeim elol, hanem rajuk szolok. Tanuljak meg, hogy vigyazni kell a berendezesre. Es akkor majd vendegsegben sem lesz gond.

  • 2010.04.09 13:06:05Magenta

    Ez nagyon aranyos volt, klasszul írsz, Panzej!

    Egy-két kommenten is irtó jót szórakoztam. :)

    A gép lekapcsolás nálunk is megvolt, a wc-be, fürdőbe nem tud bemenni szerencsére.
    Viszont múltkor vásároltunk, apja tolta a kocsit, benne a gyerek, közben nézte a reklámújságot. Lányzó nézegeti egy darabig, majd hatalmas csapással ki az apja kezéből, lapok szerteszét, mint a Ghost metrójelentében.
    Azt a döbbent arcot sose felejtem a férjemnél. Rommá röhögtem magam. :D

  • 2010.04.09 13:11:58farkasokkal tancolo

    2010.04.09 12:53:41kinga1

    Alapjában véve egyetértek, viszont speciel a távkapcs. mobil, mp3 stb dolgok olyanok, amiket el kell rakni (ja és a slusszkulcsot, ajtókulcsot stb - ezeket secperc alatt úgy el tudja dugni, hogy ihaj, jó ha véletlenül előkerül pár hónap mulva), ugyanis elég hozzá egy perc, hogy teljes erőből mondjuk földhöz vágja őket.

  • 2010.04.09 13:19:33nanemárrr

    Ajtókulccsal van sztorim: unokaöcsi 4 éves múlt, lenyúlta az anyja kulcsát...kérdezik tőle, hogy hova tette...erre ő, hát kidobtam a kinti kukába, aztán meg néztem az ablakból, ahogy a kukás bácsik beleöntik a kukásautóba...és tényleg így volt...haragudott az anyjára, gondolta bosszút áll, sikerült is...ne mondjam, hogy zár csere, stb. Szóval van amit nem hagyok elől sohasem!

  • 2010.04.09 13:28:17Ribizlee

    ah, szintén a kicsi a slusszkulcsot dugta el másfél évesen, amikor vendégségben voltunk...

    egy hét múlva került elő, a szennyestartóból

  • 2010.04.09 13:46:29ruju

    Jaj, ezt tényleg érdemes volt elolvasni, köszi! Mi is nemsokára itt tartunk. A nagynál nem emlékszem, ez hogy volt, csak az van előttem, ahogy két lábon egyensúlyoz, mind a két keze magastartásban, totyog és vigyorog. De édesek olyankor (is). A kicsi már kúszik - hátrafelé, meg feláll négykézlábra. Most éppen a szék alól visít, h szabadítsam már ki :-)

  • 2010.04.09 13:47:15e_e

    na, akkor en egy olyan gyerekkel gazdagitanam a palettat, aki 6 honaposan felallt es SOHA NEM AKART LEULNI. imigyen alldogalt 7 honapig, mig vegre egy honappal ezelott jarni kezdett.
    huh.
    palkobaba cuki srac.

  • 2010.04.09 13:47:31ruju

    Persze, mert hátrafelé pont útban volt a szék lába, amit ő vett a lába közé és nem tudott továbbmenni, khm, kúszni :-D

  • 2010.04.09 14:00:38mirka

    aranyos :)

    a fiam, miután felállt, egy-két hétig nem tudott visszaereszkedni, és vagy jelzett, hogy segítsek már, vagy eldőlt, mint egy darab fa, hátrafelé. nagyon sajnáltam olyankor, de ugyanakkor vicces látvány is volt :)

  • 2010.04.09 14:01:33zsiri

    akkorát röhögtem :-))))))))))
    Bírom, ahogy a világot látod, Panzej. Ez a nap is szebb lett Tőled.

  • 2010.04.09 14:04:00cat a

    subbantósdi és hol tartod a gyerekeidet, miután majdnem az összes lakrészt lezártad? udvar terasz stb.

  • 2010.04.09 14:16:44Starlark

    1 hétig jártam én is a pót sluszkulccsal mert eltüntette. Tudtam hogy a lakásban van vhol így annyira nem aggódtam.
    Elő is került a felmosóvödörből.
    Férjem meg is jegyezte hogy biztos jelezni akarta hogy ritkán mosunk fel :)

  • 2010.04.09 14:16:52R2D2 & C3PO

    Nyilván a gyerekszobában vagy a nappaliban. Nekik bizonyára van. ;-)

  • 2010.04.09 14:20:37phoboss

    De jó írás :D Tényleg lehetne hetente a Palkónapló, élmény olvasni!
    Palkó pedig imádnivaló :D

  • 2010.04.09 14:26:29cat a

    ez nállunk is van csak attól még a fél ház nincs lezárva a gyerekre + kezdetektől rászólva hogy nem nyúlhat a forró sütőhöz csaknem mindegy hogy kikerülünk 1 problémát vagy átvészeljük +tanítjuk a gyereknek hogy amit nem azt miért nem engedem ha 1000szer kell is elmondani

  • 2010.04.09 14:31:17R2D2 & C3PO

    Az sem mindegy, mikor tanítod meg a dolgokat a gyereknek, sőt az sem, hogy a gyerek akar-e tőled tanulni, vagy sem...

  • 2010.04.09 14:37:36korcsolya

    Hát ez nagyon jó volt. :) Az én nagyobbik fiam ugyanezt csinálta a roggyasztással. Panzej, köszönöm, jobb kedvem lett. :)

  • 2010.04.09 14:49:03intel

    Nem olyan regen volt. Fözök rendületlen a konyhäban... mär eltelt vagy 5-perc hogy nem hallottam a 22-honapos länykäm hangjät, SÖT nem is jött ki Mamamamäääzva. Gondoltam halkan megkeresem mi aranyosat csinäl. De ha rajzol akkor meg ne zavarjam.
    Persze... valahol, tenyleg gözöm sincs hogy hol, mert egyszer meg kisbabakoräban vettem egy hintöport amit sosem hasznältam. Na azt megtalälta a lelkem. Az egesz szoba, a narancssärga szönyeg az összes plüss, minden jätek, ägya a gyerek uszott a feher porban. Megszolalni sem tudtam. Csak azt lättam magam elött hogy minimum ket ora takaritäs, härom napos ejjel nappali szellöztetes. A länyom pedig mig en hüledeztem az ajtoban, nagyon hatärozottan, kezmozdulatokkal biztositva az ö tünderi kis halandzsa nyelven elmagyaräzta nekem erre miert is volt szükseg. Es utolso felvonäskent a kedvenc cicät beboritotta hintöporral. :):):)

  • 2010.04.09 14:56:40bavette

    Tényleg nagyon jó volt. És a kommentek is. :)
    Nálunk a wc-kefét még nem fedezte fel... Szerencsére. :) Az álldogálással meg úgy volt az elején, hogy (amellett persze, hogy esett is) mivel ő sokat ült térdelőülésben (vagy hogy hívják), így ő eleve a térdét is rogyasztotta és elég hamar megtanult leülni. Már csak azt kellene megtanítani, hogy a kanapéról/ágyról nem fejjel előre, teljesgőzzel kell lemenni... :S
    És én is vettem mindenféle zárat a szekrényekre, de valahogy jól választottam annak idején konyhabútort, nem tudja kinyitni. :) Szóval onnan még nem pakol.

  • 2010.04.09 15:39:15cat a

    R2D2 ahogy járni tanult elkezdtem és igen 1000szer elmondva újra+újra megtanulta nem hajlandóságról hanem kitartásról van szó mert az én nagyfiam is akaratos de nagyon és hogy példát mondjak mindig neki szedek levest először hogy hűljön és csak egyszer nem mondtam el neki hogy ne nyúlj hozzá forró magára is borította szerencsére nem lett baja, de metanultam hogy még nem elégszer lett elmondva pedig 3éves

  • 2010.04.09 15:48:49Magenta

    Nekem meg van annyi eszem, hogy messze tegyem és ne érje el a forró levest, amíg kicsi és magára boríthatja.

    Ne haragudj, de szerintem ez sima felelőtlenség.

    Vagy akár haragudhatsz is.

  • 2010.04.09 15:53:24lazzavazza

    Ilyenkor közveszélyesek a gyerekek, ez tény. Lassítva látom lelki szemeim előtt, ahogy unokaöcsém tipeg/rohan feltartott kézzel a vitrin felé (benne ugye a porcelán étkészlet). Még sikerült elkapni, de nem sok hiányzott...

    Azért jó lenne, ha nem csak arról szólnának a hozzászólások, hogy ilyen, vagy olyan jó a cikk. Ez a személyi kultusz nem menő. Szerintem ezt majd mindenki eldönti magának. Még az építő kritikának lenne értelme: Jóni jó, de lehet-e jobb?! A cím pölö rettenetes, mint valami gagyi gyerekvers első két sora.

  • 2010.04.09 16:11:16cat a

    nem haragszom ma csak simán gyilkolhatnékom van a szomszéd kutya irányába amiért a saját udvarunkon belecsípett a fiam lábába. szeretem az állatokat de azt a kis dögöt legszivesebben kiirtanám. át tud jönni a kerítés alatt, a gyerek a mienket simogatta az a kis rühes dög +odakapott és lett 1 véraláfutás a gyerek lábán

  • 2010.04.09 17:07:36kriszi

    lazzavazza,
    szerintem most egy kicsit kompenzál is a társaság, mert annak idején Panzej terhesnaplóját egy jelentős tömeg jelentősen és rendszeresen leszólta. Aztán az meg már rítus, hogy a babanaplókat már csak a baba miatt is megdicsérjük egy kicsit. És nem mindig kötelező építő kritikát megfogalmazni.
    (Én egyébként azon kevesek egyike vagyok, akik már az első pillanattól fogva teljes mellszélességgel - részemről az összes A kosaraimmal :D - kiálltak Panzej stílusa mellett, és most bőszen veregetem a vállamat, hogy ugye igazam volt :)
    A témához: a lányomat nemes egyszerűséggel cibáltam egy kicsit az elején, amíg meg nem értette, hogy nincs olyan messze az a padló. A fiam mellékneve az első átfordulástól kezdve "kamikaze", ugyanis soha egy pillanatig nem torpant meg semmilyen mozgásforma előtt. A leülést is így intézte, eleinte némileg fejjel lefelé ugyan, de ez nála bőven belefért :D

  • 2010.04.09 17:25:20szösznyúl

    Probalnek valami ertelmeset hozzaszolni, de Palko annyira-annyira-annyira-annyira-annyira-annyira cuki, hogy nehez koncentralni! :)

    Ocsem annak idejen a fal mellett jart folyton, ott lehetett tamaszkodni, meg tepkedni a dombormintas (ezert aztan bundraga) tapetat a falrol... Idonkent lathato volt, ahogy elmelyulten meg-megall es lefejt egy darabot. Gyerekmagassagban foltokban hianyzott a tapeta mindenutt.

  • 2010.04.09 17:38:24kriszi

    Szösznyúl, a fiam konkrétan erkélyt tervezett a konyhából :D Mármint még mászott, amikor nekiállt, és egy kézreálló műanyag szikével kifúrta a falat...

  • 2010.04.09 19:36:59nyúlmama

    Panzej, ez nagyon jó volt!Az én kicsiny fiam is olyan volt, hogy egy percre nem lehetett egyedül hagyni.
    A legemlékezetesebb az volt, amikor már kb két éves volt. Én telefonáltam a konyhában, ő bent volt a szobában. Egyszer csak égtelen üvöltés, telefon lecsap, rohanás be-de hol a gyerek?!A hang alapján találtam rá-bemászott a dohányzó asztal alján lévő polcba, vagy mi az, és nem tudott vissszamászni kifelé. Ettől aztán üvöltött, de úgy, hogy én sem bírtam kihúzni eleinte-kicsit a röhögéstől is.Milyenanyaazilyen!

  • 2010.04.09 19:48:44farkasokkal tancolo

    2010.04.09 19:36:59nyúlmama

    Nyúlmama ezt neked mesélem, mert te talán még emlékszel arra, hogy milyen volt a Saci gyerekbútor...

    Naszóval a kisebbik lányom másfél éves volt, amikor a vadiúj lakótelep vadiúj lakásásba költöztünk. És új lakás, új szoba blablabla, ide már nem hoztunk rácsos ágyat. Volt a saci 2 gyerekbútor amit megvettünk, ez olyan volt, hoyg nappal szekrényfal kétüléses kanapéval,este kihúzva kétszemélyes gyerekágy.
    A leesés róla nem volt téma, tekintve, hogy 20 centire volt a földtől, és amúgy is szőnyegpadló volt.

    Na egyik reggel megyek be a gyerekekhez - nagyobbik kislány 2.5 éves még édesdeden aludt, de a kisebbik sehol!!! Ráadásul nyár lévén az ablak is nyitva!!! Végigjártam az egész lakást, minden helységét, kinéztem az ablakon, hogy fekszik e flaszteron egy gyerektetem - tudom morbidul hangzik, de így volt - semmi!!

    A rémülettől már a saját szívverésem is hallottam, amikor halk röfögés üti meg a fülem... füleltem erősen, abbahagy... ujra... summa summárum, kisebbik lányom szépen legurult éjszaka az ágyról, begurult a Saci 2 gyerekbútor alá, és ott folytatta az alvást...

  • 2010.04.09 22:18:21Puszpanya

    Írtó édes ez a Kiskrapek! Szétröhögtem magam az íráson. Az az igazság, h imádok arról olvasni, h mások gyereke mennyi muris dolgot művel.. :D A baj az, h a saját gyerekemen már nem röhögök ilyen jól, mert féltem szegénykémet. Pedig nem vagyok (s remélem nem is leszek!!!) paramami. De, a lányomnak van egy számomra ijesztő hobbija, mégpedig, h nem vigyáz a fejére. Kisebb korában kedvenc szórakozása volt, h háton fekve kopogott a fejével a földön. Nagyokat röhögött rajta, h koppan a tarkója. Szóval félek az elindulástól. :D

  • 2010.04.09 22:30:39Magenta

    Puszpanya, nálam a fő gond, hogy ha valamit nem akarok engedni, akkor tudjak komoly arccal dumálni a gyereknek.
    Sajnos amikor magyarázok neki, annyira édes, néz komolyan a nagy szemeivel, a szája sarkában megjelenik a mosoly és már nevetek.

  • 2010.04.09 22:34:26Puszpanya

    Én is így vagyok... :D Már többször mondtam neki, ha "rosszat" csinált, h jajj meg jujj, meg mit képzelsz te magadról. Erre megvillant egy teli vigyort, mintegy kiröhög. Én meg sajna vele... :DDD

  • 2010.04.09 22:47:29Dortje

    Panzej! Ez a Palkónapló írtó jó. Nem tudok nem mosolyogni-nevetni rajta. Olyan jókat írsz, kösziiiii! (írhatnál hetente is ;) )

  • 2010.04.09 23:53:10nyúlmama

    Ft, na ez se semmi volt:)
    Jó éjt, én az előbb Pierce Brosnannal randiztam, jól fogok aludni!:)

  • 2010.04.10 06:40:02kriszi

    Puszpanya,
    elkeserítselek? A fiam lassan ötéves, de nem tanult meg vigyázni a fejére. Kisebb korában kimondottan fejnehéz volt, mindenhová fejjel előre ment. Most azért már koordináltabb, de mégis... A múltkor a nővére egy veszekedés hevében fejbe dobta valamivel. Éktelen bőgés, valami (szerencsétlen arckrémes tégely, nehezebb a szokottnál) azonnal kihajít, éktelen kettős bőgés (a nagylány azon nyíg, hogy ne dobjam ki), gyerek mutatja, hogy fáj a feje, nézem, hol a púp... és basszus, nem találom! Mégpedig azért, mert a gyerek fején a haj alatt van vagy öt púp, és képtelen vagyok beazonosítani, melyik keletkezett most (fejbedobás garantáltan csak egy volt). Szóval szerzett egy csomó puklit úgy is, hogy egy nyikkot nem szólt.
    Persze a korábbiak fényében ez nem meglepő. Nem tudott még járni, amikor felmászott a nővére után az asztalra. A nővére leugrott az asztal végén. Öcskös nem tudom, mire számított, lazán lépett utána. Beleállt fejjel a szőnyegbe rendesen. Azt mondta, hoppá, és mászott vissza...

  • 2010.04.10 06:52:40hinta-palinta

    A férjm kisgyerekként a slusszkulcsot berakta a fagyasztóba.
    A gyerekem a sütő biztonsági kampós zárját egy mozdulattal letépte másfél évesen.

  • 2010.04.10 07:53:21kriszi

    Hinta-palinta, igen!!! Félórás munkával felszereltük a fiókzárat, hogy ne üljön a gyerek folyton a fiókban. Tíz perc múlva megint benne ült. Ugyanis kinyitotta. Egyéves volt. Kétévesen kizárt a házból, a nővérét toltam be a wc-ablakon (ő fért be), hogy kinyissa az ajtót. Vannak azért sztorik...

  • 2010.04.10 11:02:55Puszpanya

    kriszi, én is valami ilyesmire számítok a fejével kapcsolatban, ismerve a kisasszonyt.
    :(

  • 2010.04.10 11:04:04Puszpanya

    Ja, újabb "mutatvány": teljes erejéből hátra csapja magát. Általában nincs semmi mögötte. De van, h igen... :)

  • 2010.04.10 16:36:20kriszi

    Puszpanya,
    nyilván nem fáj neki. Vagy született mazochista :D (Bocs...)

  • 2010.04.10 16:51:44Panzej

    Kriszi, közsi, hogy mindig kiállsz mellettem teljes A kosaraiddal! :-)) Olyan jól esett. De most komolyan, tényleg sokat fikáztak a terhesnaplóval? Én valahogy ezt soha nem éreztem, pedig már többen is mondtátok. És persze most is jöhet a negatív kritika, tárt karokkal várom, még akkor is, ha persze a pozitív jobban esik.
    Lányok, be van adva egy írásom Tündénél, majd egyszer megjelenik. Ahogy én látom, most jó sokan irogatnak ide. De, készül a blogom, hamarosan publikus lesz, legalábbis remélem.

  • 2010.04.12 09:30:34kinga1

    Panzej, azt hiszem megtaláltalak!:)

  • 2010.04.12 16:36:06lazzavazza

    Én is megtaláltam. Hosszú fejtörés után beüti az ember, hogy[link] és lám-lám.

  • 2010.04.12 16:36:45lazzavazza

    Szóval azt üti be, hogy panzej.blog.hu és akkor még látszik is...

  • 2010.04.12 18:21:49Panzej

    Na köszi. Pedig ez még csak próbajárat.

  • 2010.04.12 18:50:22nanemárrr

    Én is, én is, én is megtaláltalak Panzej! Akkor mostmár nem csak 2 hetente olvashatunk Palkóról, ha ellátogatunk "hozzád"? Lassan mi is az első hajvágáshoz készülünk...izgi lesz már látom! :)

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta