SZÜLŐSÉG

Palkónapló: Nem lesz többé kisbabám

2010. március 12., péntek 14:15

Mostanában gyakran eszembe jutnak az utolsó percek a szülőszobán. Emlékszem, milyen megkönnyebbülten búcsúzkodtam a gépektől, bútoroktól, milyen vidáman repesett a szívem, hogy soha többé nem kell látnom őket, nem kell itt kínlódnom, préselnem, elviselnem. Aztán pár nappal később elbúcsúztattam magamban a szülészetet is, vígan és dalolva, én ide többet nem jövök, mert nem kell, többet nem szülök, és ez így lesz jó, méghozzá milyen jó, hurrá, megcsináltam.  Én két gyereket akartam, a férjem négyet, ez a három gyönyörűség egy kitűnő kompromisszum, szép család vagyunk, Palkó egy igazi happy end, bájbáj terhesség, viszlát szülés.

Jó volt ez az érzés, hála a szülőszobai élményeknek, ki is tartott sokáig, szilárdan, keményen, a lelkem elégedetten pihent, szinte felszabadult, hogy most már kezdhetek más dolgokkal foglalkozni, elkezdhetem tervezgetni a saját jövőmet, a hogyan továbbot, ami már nincs úgy kidolgozva, készen elém dobva, mint ahogy az anyaszerep volt. Aztán a múlt héten valami nagyon furcsa dolog történt. Azon kaptam magam, hogy nézek, illetve nem, nem is csak nézek, hanem csodálok egy hatalmas pocakot. A pocak természetesen egy kismamához tartozott, és egy kislány lakik benne, de ezek mind lényegtelen dolgok abból a szemszögből nézve, hogy a kismamának kisbabája lesz. Nekem pedig nem lesz több kisbabám.

Sohasem gondoltam, hogy ez így kimondva fájdalmas tud lenni. Eddig olyan könnyűnek és eldöntöttnek tűnt a dolog, ennyire futja, ennyit bírunk, ennyi fér az életünkbe, hát legyünk nagyon elégedettek a három szépen növekvő gyerekkel. És tényleg, ha így szépen végiggondolom, logikusan, észérvekkel megtámogatva, akkor meg is nyugszom. Igen, így van ez jól. Aztán a következő pillanatban megint azon kapom magam,hogy úgy nézek Palkóra, úgy puszilgatom Palkót, úgy emelgetem és úgy szoptatom, hogy ő az utolsó, ezek az utolsó hónapok, májustól nem lesz többé kisbabám, mert Palkó is átminősül gyerekké, és végképp véget ér egy korszak az életünkben. Még egy pár hónap, és nincs több szoptatás, apró kis test magamhoz szorítása, nincs több puha babaillat, ráncos talpacska, eltűnnek lassan az aprócska ruhák, és átvándorol a kiságy a gyerekszobába.

Furcsa ez az állapot, néha szomorú, néha, egy-egy „elegemvolt” nap után vigasztaló, de semmiképp sem visszafordítható. Nem, mert én ezt eldöntöttem, mert már sokszor átvizsgáltam magam, és mindig ugyanarra az eredményre jutottam, nevezetesen, hogy hat év otthoni gyereknevelés után más munkahelyet kell keresnem. Hogy néha még ez a három gyerek is sok. Hogy amellett, hogy imádom őket, sokszor úgy érzem magam itthon, mintha hibernálva lennék. Hogy voltaképpen ez nem is én vagyok, mert én már rég eltűntem valahol a húszas éveimben, amikor még csak ketten voltunk a férjemmel, és tisztán azért szerettük egymást, mert azok és olyanok voltunk, amik és amilyenek. Mert ideje volna visszakapni egymást, és egy kicsit másképp is szeretni, látni a másikat, nem csak a gyerekeken keresztül. És mégis. Ha akarom, ha nem, gyakran eszembe jut az egyik sógorom hatgyerekes keresztmamája, aki, mikor borzongva érdeklődtem, hogy mi vitte rá arra, hogy hat gyereket szüljön, azt válaszolta a világ legtermészetesebb módján: mert mindig kellett nekem egy kisbaba. Most már sajnálom, hogy akkor annyiban hagytam a témát, nagyon érdekelne, hogy végül hogyan élte meg az utolsó kisbabát, az utolsó gyereket, és adtak-e valamit vissza ezekből az évekből az unokák.

Mert az idő bizony nem áll meg a kedvünkért, nem nyújtja el a pillanatot, és legkisebb gyerekem megint egy lépéssel távolabb került a babatársadalomtól. Tegnap ugyanis Palkó felállt, legényesen szétvetett lábakkal megkapaszkodott a kád szélében, majd maga is elcsodálkozva azon, hogy mire képes ez a két puha, rózsaszín csülök, elvigyorította mind a hat fogát. És miközben a sógornőm, akivel épp a telefonon lógtunk, mindeme csodára tárgyilagosan csak annyit mondott, hogy épp ideje volt, neked minden gyereked olyan későn áll fel, én csak ültem dermedten, csendben leütve agyam fényképezőgépért őrjöngő gyakorlatiasabb felét és ittam a pillanatot, véstem az agyamba, mert nem lesz több ilyen, mert nem lesz több kisbabám.

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.14 12:24:37jazmine

    2010.03.13 22:13:26LogiCa,

    alapvetően, mert ha gyerekes családhoz megyek, fel nem merül, h ne vigyek ajándékot a gyereknek. A tesók meg elég hosszú időre jönnek ;)
    Másrészt én úgy csinálom, h ha a nagy nincs itthon, azzal fogadom, h hiányzott, h a tesók keresték. Ha elmegyek valamelyikkel, úgy jövünk haza, h ezt x tesó választotta neked, mert úgy gondolta, örülsz majd neki (de ez kölcsönös, ha eggyel megyünk, az itthon maradók kapnak valami jelképeset, pl. gyümi).
    Ha vita/verekedés van, akkor azt mondom, h nem kell egymást szeretni, de így nem viselkedünk, ennyi. Nem kell szeretniük egymást, de normálisan elviselni igen.

    Ideális korkül: szvsz amikor jön a tesó.
    Van, ami a kicsiben jó, van ami a nagyban. Az biztos, h a kicsi a szülőknek nagyon nehéz pár évig. A nagynál viszont nagyobb az esélye, h csak felnőttként kerülhetnek közelebb egymáshoz - de jobban kiélvezhető a adott gyerek kisgyerek kora (a szülőnek).
    Amit az enyémeken látok, h nagyon élvezik, h mindig van a közelükben gyerek. De kevesebb időm van egyre - ami jó is, mert így játszhatnak egyedül/többiekkel, nem lesem minden lépésük. Viszont a nagy kicsik vissza van fogva, sok program, játék akkor lesz igazán, ha mind elég nagyok lesznek hozzá. Ám a kicsik sok mindent jóval hamarabb csinálhatnak, mint ő, pont mert van nagyobb tesójuk.

    Én is bátyót szerettem volna, a lányomnak remélhetőleg élvezhető lesz, h van bátyja és öccse is.

  • 2010.03.14 12:26:14jazmine

    Wish, én pedig lányt vártam elsőre és a 12. uh-n már erősen biztosra mondták, h fiú. Sokk volt, de hamar elmúlt, nagyon jó, h nem szüléskor derült ki. A többieknél már nem érdekelt, mik lesznek, vagyis nem sokkolt volna a 2 fiú sem, a 2 lány sem, így meg tökéletes.

  • 2010.03.14 12:29:19jazmine

    Luci, iskolában már az enyémek sem, a bölcsi biztos, az ovi is. viszont direkt ikres anyuka óvónőt kerestem, hogy ha ő szól, h egymást elnyomják, szó nélkül kerül az egyik más csoportba.

  • 2010.03.14 12:33:08jazmine

    Ft, nagyon kicsi korkül után kevésszer szokott előjönni... Én még egy éve is borzongtam a terhesség gondolatától, pedig 2 év van köztük (és 8 perc), de úgy éreztem, h vagy terhes voltam vagy szoptattam. És most a 4. gondolata már nem annyira a terhesség/szülés/szoptatás miatt kísért, hanem mert annyira jó különbözőek, h vajon milyen lenne a 4. gyereknek? Nagyon élvezem a eltérő személyiségüket, h mennyire máshogy kiszámítható, mit akarnak, aztán meg összeborulnak, h rögtön vita is lehessen.

  • 2010.03.14 12:49:58Wish1973

    másutt, nálunk is 2 év 9 hónap, csak az egyszerűség kedvéért szoktam a 3 évet írni/mondani.

    baud, ha már felmerült a macska-téma. én pl. még véletlenül sem nyitnék meg egy macskás topikot:D
    de önvédelemből olyan topikokra sem járnék, ahol általam vágyott, de nem elérhető témákról írogatnak.
    szóval te kakukktojás vagy , akárhonnan nézzük:)
    psyché, hány éves a kicsi?
    5 éves korig az r-rel itthon sem izgatja magát senki

  • 2010.03.14 13:06:52a szív fészkei

    Na, sikerült egybeterelnem magam :-D .
    Én azért akartam fiút, mert a férjemnek volt egy már egy 5 éves lánya, és rettegtem attól, hogy az enyémet is hozzá hasonlítják mindenben.(mert ő már kb. kéthónaposan nagydoktorált, stb. :-)Tényleg nagyon szép és okos kislány volt, de ez a bezzegelés...) Szóval megtörtént és meg is sérültünk ebben.
    A fiam egyedüli kis tökösként virított a négy lányunokás anyóséknál. Őt nem tudták kivel összeméricskélni! (bár eleinte le is akartak róla beszélni, minek nekem kettő? jelszóval. Na, most örülnek, mint majom a farkának, hogy viszi tovább a családnevet ugyebár. Nem is akárhogy. De szeretem ezt is.)
    Amúgy szerintem jó kipróbálni mindkét nemet. A lányommal harcaink voltak/vannak, bazi nagy bőgős katarzisokat élünk át mai napig, ha egymásnak feszülünk. Kicsit egyoldalúan könyvel a drágám: a sérelmeit mp-re pontosan idézi zigóta korától, viszont amiket nyert vagy kapott általunk, az néha felejtős... :-) De azt a fajta féltékenységet, amit szoktak hervadó (khmm)anyákoknak felróni, hogy mennyire bántja a lánya szépsége, fiatalsága, soha nem éreztem, pedig hiú isten állatja volnék. Sőt, örülök, hogy szép a bestia...
    A fiam meg egy lovag a trubadúrok idejéből: még mindig ott a szemében a kétévesek térdölelő rajongása, hogy az ő mamája a legszebb! Meg mondja is, mai napig... Jó léleksimogató.

  • 2010.03.14 13:10:58Magenta

    Miért akarjátok baudolinÁba belebeszélni a gyereket?
    Miért abnormális az, ha valaki nem vágyik rá?
    Mitől "abnormálisabb", mint az, ha valaki programozó matematikus nő létére, vagy villamosmérnök, vagy szeret autót szerelni?
    Mitől abnormálisabb, mint hozzámenni valakihez azért, mert nagy a fasza?

    Remélem, ha bármelyik gyerekem nem akar, be meri vallani ugyanígy, tök karakán dolog (itt is, pedig itt mindenki milyen rohadt toleráns...).
    És ha valamelyik lányom ilyen ösztöndíjakat nyer el, mint baud, büszkébb leszek rá, mint ha szül egy gyereket, azt többen képesek kivitelezni ugyanis.

  • 2010.03.14 13:14:14jazmine

    Jó a két nem, de pl. a 2 fiam már most is teljesen más, akinek nagyobb gyerek van, az tudja ezt igazán alátámasztani.
    A lányom, meg, hát az teljesen egyértelmű hely. A fiúknak is az van, de másabb. Furcsa ez, mert tőlem nagyobb szószólója kevés van, h ne különböztessünk nemi alapon, aztán mégis. A lányom nő lesz, mint én, akárhogy viselkedik majd máshogy. A fiúknál meg remélem, h nem úgy válasszanak feleséget, h csak anyámra ne hasonlítson :D
    Kíváncsi vagyok, meddig látom még az arcukban a születéskori arcukat...

  • 2010.03.14 13:18:33a szív fészkei

    Nem akarok vészhuhogni a l-r tévesztéssel, de... A nagyobb is így beszélt (elég későn kezdte magát a műfajt) - kb. 5 évesen szűrték az ovi logopédusai és javították is sok hónapi fejlesztéssel. Akkor azt mondták, oké rendben, no problem majd a suliban.
    És mégis dislexiás/gráfiás/calculiás lett. Írásban mindig tévesztette ugyebár a b-d betűt. A többi történelmi rémregény: 13 év canossa iskolából ki-be.
    Mai napig nem tudjuk, mitől és hogyan??? Pedig olvastam előtte erről könyvet - ami akkor erről elérhető volt, mert ki tudta mi ez?? - egy olasz faszitól. Író volt és megzakkant persze attól, hogy a fia nem tud olvasni. (ez volt a címe.) Ő arra jutott, hogy nem mászott eleget a picije kicsiként, mert Szicíliában a skorpiók vagy mi miatt nem engedik a talajon kúszni a dedeket, folyton ölben vannak. Na, megnyugodtam, az enyém csak mászott jóformán, tehát nem lesz itt gond egy szál se...
    De mégis koppantam.
    Most állítólag - ha valaki ezzel küzdene - Angliában gyártanak színes lencsés szemüveget (sokért), ami valahogy összerendezi a kölyök szeme előtt a fránya bötűket, vagy mi... Csak hallottam róla.
    De szar egy ügy, azt meg kell mondjam ez a dis-izé. A mi időnkben a tanuló 30 %-a szenvedett ettől. Na bocs, megint beleköptem az idillbe... De sajnos van ilyen árnyék is.

  • 2010.03.14 13:28:07a szív fészkei

    jasmine, biztos két lányom is más-más lenne, ha így lenne. A fiús mamákat leírják ugye tűzokádó sárkánynak - anyósaim alapján teljesen jogosan :-D. Mert állítólag olyan nő nem születhet, aki az ő kincsüknek megfelelő párja (értsd az ő klónjuk) lehetne. Bár állítólag a lányos-fiús mamák ez alól kivételek, nem olyan elvetemültek... :-D Én szeretem a menyjelöltem, mert édes, jófej zseniális szöveggel, humorral, mit utáljam? Szereti a fiamat, ennyi elég. Meg a lány párját is szeretem.
    Tényleg nem értem, a szülők miért nem értik meg, hogy le kell választani magukat a kölyökről, persze ez nálatok még bőven odébb van...

  • 2010.03.14 13:34:54a szív fészkei

    egyébként a két nem különbözik. Én ezt, hogy fiúsnak nevelem direkt a lányom - nem fogom. Úgy kell nevelni, ahogy neki jó. ezzel együtt a mienk lány létére vizipólózott, mert az érdekelte. De ha azt az orrcsipeszes vizibalettot akarta volna csinálni, akkor oda hurcoltuk volna.
    De kislányként a Barbie-t gyepálta elég ridegtartásban, nem a medzsók érdekelték. Legó az meg mindkettő kedvence volt. Pörgős szoknyákat se csípte nagyon, hajasbabát sem hagyott magából csinálni.
    De mára azért 100 %-ig nő.

  • 2010.03.14 13:38:13jazmine

    Én akkor sárkányosdokom, mikor a férjem poénkodik, h a lány fiúsítva lesz. Mert Egy lány úgy érték, lánynak, nem attól, h fiús vagy lányos. 2 fiú tesó mellett pedig bármi lehet, jelenleg autózik, lő, tolja babakocsit és főz. Pont mint a tesói.
    És nem ő legbújósabb, ő inkább macska. Ha akar bújni, nagyon tud, ha nem, akkor hozzá se érjünk, amúgy köszöni, megvan egyedül kiválóan.

  • 2010.03.14 13:47:58Wish1973

    szív, az r-l más tészta, mint a b-d. az első esetben a képzés helye hasonló, ha hallás útján jól differenciál, akkor kisebb a gond. a b-d egymás tükörképei. gond még akkor szokott lenni, ha vki beszédben zöngétlenít. tehát nem meglát, hanem mondjuk meklát vmit. az r-l nem klasszikus mumus.
    dys-ügyben anyám is megjárta a hadak útját az öcsémmel, akkoriban még nem nagyon volt ennek irodalma. első körben ért.fogynak könyvelték el. ma azért már könnyebb dolgunk van.

  • 2010.03.14 13:52:35psyché

    wish, a kicsi 3,5 eves. hallas utjan jol megkülönbözteti öket, de mondjuk a repa, retek, mogyorot azt lepa, letek, mogyolonak mondja.

  • 2010.03.14 13:55:10psyché

    2010.03.14 13:18:33a szív fészkei, en meg most is sokszor tevesztem a g-d-t irasban, ha gyorsan kell irnom valamit. Szoval, lesz kitöl örökölnie a gyereknek. :-)

  • 2010.03.14 14:00:37Wish1973

    psyché, sehol nem foglalkoznak r-l javítással ebben a korban. lehet játékos ajak-nyelv-gyakorlatokat játszani vele, lekvár lenyalása száj széléről (fent-lent, m2 oldalon), kanálról, zizi megtartása, hintáztatása nyelven, buborékfújás, láng fújása, táncoltatása, h ne aludjon el, puszi dobása, mittoménmi, hogy erősödjenek, ügyesedjenek a beszéddel kapcs. izmok.

  • 2010.03.14 14:02:04Lapis Lazuli

    Tereza: igen, a lényeg, h nem lehet megúszni, h _valami_ ne hiányozzon, vagy ne filózz arról, vajon mi lenne ha... és a lényeg, h Felicitasz egy félmosolyt is tett a végére.

  • 2010.03.14 14:22:29Lapis Lazuli

    Hogy miért olvas és ír valaki olyan blogba, ami személyesen nem érinti? Én egy csomó olyat olvasok, sőt főleg olyanokat, amiben nem vagyok érintett. Pont az érdekel, amiben mások mint az én életem, gondolkodásmódom. Boud: bocs, h kezdő kommentelőként... reggel óta pörög ezen az agyam. Azt írod, h az a baj, h a szüleid nem fogadják el a döntésedet. Anyámmal én is hasonló cipőben járok, (bár nem gyerek-vállalás ügyben), közben anya vagyok és gyakran érzem, h nem tudom megadni a nagy fiamnak azt a szintű elfogadást amit várna tőlem. Attól tartok be kell lássam illúzió azt várni, h az embert a szülei mindig tökéletesen megértik, és amíg erre várok mindig gyerek maradok egy kicsit, így hát nem csoda, ha anyám nem látja be bármennyire is szeretem már nem vagyok gyerek. Áhh remélem nem zavaros, és főleg nem akarnék kioktató lenni, csak engem is nagyon foglakoztat ez a kérdés mostanában

  • 2010.03.14 14:25:57a szív fészkei

    Persze, én is tanultam magyart :-) - tudom, hogy ezek más és más tészták. Csak nálunk ezek voltak a fő jelek - 21 éve, amikor ennek még itthon tényleg annyi volt a reakció tanarak szájából, hogy vigyem kisegítőbe, mert lusta+hülye - passz...
    Amit meg én írásban művelek, az a Rosetti-kő megfejtésének mai átirata kéne, hogy legyen, ha érteni is akarja valaki. Mindent tévesztek mindennel, nincs türelmem írni. :-D
    Piciként naná, hogy nem tud r hangot tisztán kiejteni a legtöbbje - ez nálunk is nagycsoportban volt téma, iskola előtti szűrésként. Ezt találtam amúgy ehhez:[link]
    A b-d tévesztés már elsőben jött ki írásgyakorlásnál, na akkor küldték volna kisegítőbe lazán. De gondolom, ez ma már nincs így: a dis-dolgok ismertek a legtöbb pedagógus, stb. előtt. Tom Cruise ugye azért lett sci-s - mondják - mert ők ígérték neki az ettől való megszabadulást.
    Minálunk az vált be (sok könny árán, stb.), hogy szótagolva olvasott és sokat. Lassan, de megértve.

  • 2010.03.14 14:31:30a szív fészkei

    Kedves Lapis, mint nagy lovak szüleje mondom: nem tudok kibújni a szülőségből. A férjem se. Néha lefogjuk egymást (magunkat), hogy ne pofázzunk már megint bele az életükbe. Én néha magamat se értem, más hogyan tudna? Próbál egy szülő ilyesmit, aztán jön az, hogy a pokol útja jószándékkal van kikövezve... Sokszor belefutottunk ebbe.
    De mindig ugranék segíteni meg észt osztani még ma is.

  • 2010.03.14 14:48:56baudolinA

    Lapis Lazuli,
    szerintem itt nincs kommentelői hierarchia, ugyanolyan jogod van leírni a véleményedet, mint másnak. Lehet, hogy akkor rosszul fogalmaztam fennebb: nem várok én tökéletes megértést (annál is inkább, mert én magam sem tudom ezt nyújtani), csak azt, hogy _kéretlenül_ ne kapacitáljanak. Tehát ha nem hozom fel a témát (és nem áttételesen, hogy "milyen édesek xy gyerekei", hanem konkrétan a saját gyerekvállalásomat), akkor ők se tegyék.

    Én sem boncolgatom a 36 évesen meghalt anyai nagyapám esetleges jellemhibáit (a róla hallott történetek alapján), mert tudom, hogy anyának ez még akkor is fájna, ha igazat mondanék. Mert neki az az ember egy szent, és egyszerűen nem visel el semmiféle bírálatot az apjával kapcsolatban.

  • 2010.03.14 14:51:06Lapis Lazuli

    Szív: áhhh, rettenetes :-), Én ismerek olyan anyát aki nagyon nagy önfegyelemmel visszavonult, na jó, valamennyire, mint anya. Történetesen ő az anyósom. Mindig van bennem egy jó adag önkritika, hogy amikor arra ácsingózom, h anyám fogadjon el, és ne szóljon bele ésatöbbi, akkor éppen nagyon is olyan jeleket küldök, h gyerek vagyok. Akkor meg, ugye hogyan várhatnám, h felnőttnek kezeljen. Broáf, tiszta Csernusdoktor vagyok...csak azt akarom ebből kihozni, h "gyerekként" is meg lehet érteni, hogy ez a játszma igaziból soha nem ér véget, és akkor már egy kicsit (nagyon kicsit :-) )könnyebb.

  • 2010.03.14 15:01:58Lapis Lazuli

    Boud, sztem értem mire gondolsz. Soha nem izélgetem anyámat, áhh még felsorolni is unom mi mindennel. Aztán mégis mindig jön, h neki mi nem tetszik abban, ahogy a gyerekemet nevelem, vagy, h nálunk le kell venni a cipőt, stb, stb... és akkor bennem is ott a kérdés, ha én meg tudom állni, akkor ő miért nem? Hát mert az anyám. De, ha már ez a kérdés felmerül gyerek vagyok megint. Játszma ez, és elég fájdalmas tud lenni. Már nem is remélem (na, jó egy kicsit remélem :-)), hogy ki tudunk ebből keveredni. Na és amikor ezt elfogadom, akkor jobb egy kicsit. Ez a mi anya-lánya játszmánk. Fájdalmas tud lenni, de a miénk. És _van_ kivel játszanunk.

  • 2010.03.14 15:03:14Lapis Lazuli

    Anya, ha olvasod: látom, h minden második vessző kimaradt... igazad van :-DDD

  • 2010.03.14 15:16:41a szív fészkei

    Lapis, azt mondják, hogy amíg élnek a szüleid - ha te magad akár 80 is vagy: éljenek az abház öregek ugye!- addig gyerek vagy és punktum. :-) De szerintem megmondhatod neki nyugodtan, hogy nálatok ez és ez van érvényben és kész. Én is felfogtam, hogy noha nem úgy élnék, ahogy pl. a fiamék, de közöm?? Ott náluk semmi. Tehát egy vélemény után tartom a szám. Annyit nem ér meg, hogy ezen huzakodjunk. Mindenki talál beleszólni valót mások életébe, ha az a lánya, fia, akárkije is. Talán, hogy a saját fontosságát vagy hasonló magának bizonyítson.
    Nekem az a nagyon fura, hogy anyám, állapotából adódóan, már inkább a gyerekemnek számít - és ennek nem a fizikai része rossz... Csak felborul a rend. Persze azért beleszól, amibe lehet :-D és hagyom.

  • 2010.03.14 15:18:56a szív fészkei

    hasonlót - akartam írni

  • 2010.03.14 15:20:50a szív fészkei

    Mi azt játszmázzuk a lánykámmal, hogy megkérdez, aztán ezerrel annak ellenében cselekszik. Tényleg nagy meccsek ezek szülők és gyerekeik között, év nem számít.

  • 2010.03.14 15:31:07Lapis Lazuli

    Szív, nekem sajnos még/már 20 éves koromban (40 vagyok) kellett ezt (anyám a gyerekem) megélnem, aztán meggyógyult. Nekünk rengeteg feldolgozni valónk lenne. De ez off, bocs érte. .

  • 2010.03.14 15:32:07psyché

    Wish, köszi a tippeket. A lekvaros biztosan bejön majd neki, mert nagy lekvarrajongo.:-) Amugy meg allandoan puszit dobal, puszilgat. De nem egy-egy puszit dob vagy ad, hanem renegeteget. Neha mar idegesitö amit csinal ezen a teren.

  • 2010.03.14 15:46:39a szív fészkei

    Lapis, szerintem mindenkinek rengeteg feldolgoznivalója lenne és van a szüleivel. Én tényleg nem hiszek abban, hogy csak mámor és égi béke egy ilyen kapcsolat - mondjuk balhézni is legjobban csak a hozzám legközelebb állókkal tudok (mások nem izgatnak annyira, hogy kiboruljak miattuk). Azon, hogy miért nem értik meg, amit akarok, miért nem az a véleményük takkra, mint az enyém, stb.?? Ahol nincsenek konfliktusok, ott valaki nagyon aláveti magát a másiknak - mondom én. Aztán az a legszarabb. Szerintem meg lehet és kell kérdőjelezni egy anya vagy egy apa szavait, tetteit is, meg is lehet beszélni, stb. Ami legjobban utálok egy családban, az a sunyítás és a szőnyeg alá söprés. Mert az egyszer nagyot robban.

  • 2010.03.14 15:54:05a szív fészkei

    A mintacsaládoktól meg kiver a víz. Ismertem egy ilyet, a fiam gy exbarátjáékét. Tüncibünci mama (nagy karrierrel) snájdig apuka (de kopaszodott, amit nem szabadott mutatnia: otthon is sildes sapiban kellet járkálnia a tökély jegyében), két full-kitűnő szőke, engedelmes fiúskával, tipptopp lakás nagyamami segedelemme... Örök archaikus mosoly a szülők száján, minden maga a mennyország folyton. Igaz, vendégek nem nagyon járkáltak oda bele.
    Aztán a skatulyából kihúzott, mindig mindenben a topon lévő anyukát egy év alatt elvitte a legagresszívabb mellrák négy-öt éve. Amikor már lazíthatott volna a családi csilivilin kicsit, hisz felnőttek jóformán a fiai. Szerintem - szomszédjaik is mondták - egy természetes pillanat nem volt az életükben, csak kifelé virítottak.

  • 2010.03.14 15:54:47a szív fészkei

    írni nem tudok, csak mószerolni :-)

  • 2010.03.14 16:05:16baudolinA

    Hogy jön ide a mellrák?

  • 2010.03.14 16:09:52a szív fészkei

    Kiütötte magát a folytonos agyon megfeleléssel. Nem én analizáltam, a család vonta le ezt. Ami a lényeg, aki egész életében megfeszül, az jóra nem vezet.

  • 2010.03.14 16:12:24baudolinA

    Értem, de bocs, akkor ebbe nem mennék bele.

  • 2010.03.14 16:24:49a szív fészkei

    Tesók:[link] Nekem volt kétszer is sünöm, de eszembe nem jutott lezuhanyozni őket. Mit mulasztottam!

  • 2010.03.14 23:01:13Wish1973

    szív, nekem is meggyőződésem, h a rákok nagy része lelki eredetű. persze, a napi 2 dobozt elpippantó ember tüdőrákja nem az, de a nőgyógyászati rákok nagy többsége azokat éri utol, akik a nőiességükben alaposan el lettek nyomva/tiporva. nyilván a hpv miatti méhnyakrák sem ez a kategória. anyám nagyon beteg volt 2 éve ilyenkor. akkoriban, ahogy beszélgettem emberekkel, egyre többen mesélték, h ennek is, annak is...és többségében olyanok, akik nincsenek benne egyetlen rizikócsoportban sem, viszont magánéletileg nem épp optimálisan alakultak a dolgaik.

  • 2010.03.14 23:04:23Auguszta Romanova

    nőgyógyászati rákok nagy többsége azokat éri utol, akik a nőiességükben alaposan el lettek nyomva/tiporva.

    Ezt hogy erted?
    Megcsalva?
    Megverve?

  • 2010.03.14 23:15:03Wish1973

    többek között igen. de ideértem a színjátékra kényszerülőket is (lehet az jó házasság vagy tartósan az orgazmus megjátszása), a magányosokat, az elhagyottakat, elhanyagoltakat, a meddő nőket, az "asszonyállatként" tartottakat. nagy kalap, sokáig lehetne sorolni. lehet, h van szakirodalma is, aki linket vagy statisztikát kér, az máshol kopogtasson. ezek csak meglátások.

  • 2010.03.15 17:42:36baudolinA

    Valahol talán egyet is tudnék érteni (bár elég szkeptikus fajta vagyok, és nem is ismerem ezeket a dolgokat behatóan), de amióta nekem kifejtették, hogy aki görcsöl menstruációkor, az nem fogadta el a saját nőiességét, azóta nagy fenntartással kezelem ezeket a(z akár lehet is bennük valami) megközelítéseket, mert könnyen átmennek valamiféle áldozathibáztatásba (értsd: miért színlelt pl. szuper házasságot, miközben könnyen lehet, hogy a háttérben olyasmi volt, amiről nem tudunk, és a nő nem azért színlelt, mert a látszat megtartása volt a kedvenc szórakozása, hanem mert ezen múlott az, hogy aznap megverik-e vagy sem). És itt nem rátok gondoltam, amikor áldozathibáztatókat mondtam.

  • 2010.03.15 18:09:17baudolinA

    Jézusom, milyen hosszú mondat lett belőle. Mentségemre szolgáljon, hogy hosszú napom volt.

  • 2010.03.15 21:45:17Panzej

    Sziasztok!
    Köszi szépen a sok bíztatást, örülök, hogy tetszik a Palkónapló! Magenta, az a cucc az első kép hátterében egy réges régi terítő, még Belgiumban vettük egy régiségpiacon fillérekért.
    BaudolinA, én rettenetesen görcsölök az első menstruációm óta, pedig akkor még férjnél sem voltam :-) A szülések óta jobb a helyzet. Én azt mondanám, hogy ez a görcsölés nem feltétlenül lelki dolog, nálam szerintem inkább alkati, családi, mamám is szenvedett vele.

  • 2010.03.15 22:17:11Wish1973

    baud, sztem nem írtam olyat, h mindenkire általános érvényű. amúgy, ha azért játszik, h ne verjék meg, az épp elég elfojtás ahhoz, h testi tüneteket, betegségeket produkáljon.
    ezzel együtt nem záratnám be a sote-t, mondván, h a vakbélgyulladástól a csípőkopásig minden lelki eredetű. na meg, ha már gond van, akkor így is-úgy is orvos kell, max. a megelőzésben kaphatnának nagyobb teret a mentálhigiénikusok.

  • 2010.03.16 00:47:17Felicitasz

    Hát, izé... én nagy lelkizős vagyok, és egyet is értek azzal, hogy amikor betegségek okait elemezzük, akkor azok mögött lehetnek ilyen tendenciák - gondolom, te is csak ennyit mondtál, Wish - csak nagyon zavar, amikor hirtelen megfordulnak a másik irányba már nem létező összefüggések, és úgy lesznek belőlük érvek.
    (Bocs, nekem meg elméleti napom van, de mindjárt megtalálom az értelmes szavaimat is.)
    A bogár meg a rovar esetére gondolok... szóval, hogy megalázás, elnyomás, megjátszás, megfelelés, abuzálás stb. stb. okozhat rákot meg egy csomó egyéb betegséget, de visszafelé már nem stimmel az érvelés, hogy ha ilyen és ilyen betegség van, akkor annak hátterében egy ilyen és ilyen történés keresendő, és ha találunk egyet, akkor ki lehet mondani, hogy az volt az ok. Mert nem feltétlenül.
    Szóval, valami olyasmit gondolok, mint Baud, hogy mentálhigiénés oldalról rengeteget lehet tenni a megelőzésért, vagy ha már megtörtént a baj, akkor azért, hogy mentsük ami menthető. De az az irány nagyon veszélyes, hogy a fizikai problémából kiindulva keresünk lelki okot a háttérben.

  • 2010.03.16 00:48:09a szív fészkei

    Palkó nagyon életrevaló és szép fiúcska, gratulálok a kedves mamának! :-)

    A már idézett Halász Judittól olvastam, hogy gyógyulás után átértékelt mindent, és ezért többé nem lesz az a szőke, lágy tünemény, aki addig volt, amíg majdnem meghalt a mellrákban. Jobban érvényesíti a maga érdekeit - és nem hiszem, hogy őt csépelte valaha is a zura, a Rózsa. Csak tán nem szeretett vitázni, mint ember és feleség, így olyankor is sokszor háttérbe vonult, amikor nem kellett volna.
    Az említett Babika, szegényke - RIP - állandóan görcsösen megfelelt egy általa álmodott polgári ideálképnek: soha nem mert hibázni (férj se, gyerekek se hibázhattak.) Ha láttam volna egyetlenegyszer picit kócosan műmosoly nélkül, lehet, hogy leülünk dumálni - két kisfiúnk akkoriban legjobb barátok voltak - és számára kiderül, hogy senkinél se kerek a perec. Így ő se erőlködjék annyira. De nem volt vele senki ilyen viszonyban közel s távol.
    Én is olvastam, hogy a menzeszes görcs=nőiesség elutasítása. Hát én aztán mindent kipróbáltam, ami nőciség és élvezem a mai napig, hogy az vagyok... Nem volt élmény a francba, nagyon nem, de én meg olyan adónak vettem, hogy annyi jóért, ami a nőséggel jár, ezzel fizetek havonta egyszer. Mindennek ára van-alapon.
    Most meg már öt éve hawaii, elmúlt - van a klimaxnak is áldásos hatása, így azt se tartom tragédiának és betegségnek. (és mi pénz ment el tamponra, betétre, gyogyóra, atyaég!!)

  • 2010.03.16 01:02:00a szív fészkei

    Mondjuk a Kepes is lelki okokra vezette vissza a nyolc évvel ezelőtti betegségét, pedig nagyon nem a megvert htb-k tipusát adja.[link]
    Ő kedves, roppant megértő, kellemes ember volt régen is, teli gyerekekkel - de mégis így látja az okokat. Nem tudok arról, hogy beborult lenne valamiféle vallásba, hitvilágba (lánya volt krisnás), világos agyú és okos, művelt, higgadt pasinak tartom számon. Bródy is hasonlóképp vélekedik a maga bajáról.

  • 2010.03.16 01:08:38a szív fészkei

    Barátnőm rákkutató biológus SF-ban, a legnagyobb ilyenre szakosodott gyógyszerkonszernél. Itthon a Kékgolyóban dolgozott. Látott szegény karón varjút, mindenfélét sok évtized alatt.
    Ő se tudja, mitől lesz egyvalaki rákos, miért nem a másik. De a lelki tényezőt se zárja ki. Fogalmuk sincs erről - ahogy mondta őszintén. Csak keresik a megoldást rá kémiailag (nekik ez a szakmájuk), de szerinte se elég csak a vegyszer.

  • 2010.03.16 01:45:49Felicitasz

    Csak a vegyszer teljesen biztos, hogy nem elég. (Szerintem az csak olyankor elég, amikor megvan pontosan a leirtandó szervezetidegen cucc, és olyan kockás az összefüggés, mint pl. hogy na akkor step baci, penicillin, és teljesen érdektelen, hogy hiszel-e benne vagy nem, meg akarsz-e gyógyulni vagy nem. Egy bakteriális középfülgyulladás meg FOG gyógyulni, ha rámegyünk a neki való gyógyszerrel.
    De mindenben, ami ennél komplikáltabb, benne vagyunk lelkileg is - csak más dolog az összefüggések keresése és más dolog az indokgyártás, pláne ha külső személytől érkezik.)

  • 2010.03.16 07:40:40Lapis Lazuli

    Felicitasz, te nem én vagyok véletlenül? Vagy "álmomban két macska voltam, és játszottam egymással"?

  • 2010.03.16 16:56:30a szív fészkei

    ha még jön ide valaki, betegségokokról újabb teória és csodaszer:[link]

    Nekem esélytelen, mert se matekozni, se orvosolni nem tudok. De hátha valakit érdekel azért.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta