SZÜLŐSÉG

El tudod-e engedni a haldokló gyereked?

2010. március 9., kedd 15:40

Nem vagyok képzett t(h)anatológus, bár érdekelnek Polcz Alaine szövegei, egyszerűen csak „foglalkoztat” a halál. Az utóbbi időben vettem észre ezt a jelenséget. Nem a kislány szüleinek motivációját akarom boncolgatni, hiszen teljes mértékben érthető és „szülői” a viselkedésük, és ízléstelen dolognak tartanám arról „vitát” nyitni Inez édesanyjával, hogy miért nem „engedik el” (értsd: miért nem mondanak le róla) a kislányt. Mert van nekem ugyan elképzelésem arra nézve, hogy mi legyen velem, ha kiderül, hogy menthetetlen és halálos betegségben szenvedek, aminek a lefolyása egyre ijesztőbb és kétségbeejtőbb (a magam számára az aktív eutanáziát szavaztam meg egy ezt engedélyező országban), de nem tudhatom, hogy vajon hogyan reagálnék én magam egy ilyen hírre (vajon tényleg meg akarnék-e halni, vagy inkább húznám, amíg csak lehet, akár szenvedések árán is), illetve hogyan fogadnák a családtagjaim és a barátaim ezt a döntésemet.

Inkább az foglalkoztat, hogy a szeptemberi poszton januárban megint kommentek jelentek meg. Sok. Csodavárás, talán így lehetne megfogalmazni. „Kell hogy legyen csoda”, írta valaki csupa nagybetűvel. Mert a kimondott szónak ereje van. Aztán valaki felvetette, hogy legyen egy bizonyos időpont, amikor minél többen gondolnak a betegre. Energiaküldés, hit a csodában, ő nem halhat meg, szómágia, relaxációs póz, zöld védőburok, gyertya, őrangyal, energiát átadni, aztán tusolás. Utolsó pillanatok, készüljetek, most-most-most megy az energia, tízmilliószoros nap van, csináljuk meg megint, most újabban pedig a ho'oponopono módszert javasolta valaki. Nekem ez nagyon távoli és érthetetlen, de úgy gondoltam, hogy nem azon a poszton fogom kifejteni a véleményemet. Aki ezt szeretné tenni, tegye, nem rondítok bele ott a segíteni vágyásába. Egyesek bennfenteskednek, mások kételkednek a csodában, ismét mások letorkollják őket. Küldjetek pénzt erre és erre a számlaszámra. Igen, de mire költik? És miért pont Ineznek, amikor másnak is szüksége volna a pénzre, „csak éppen” nem utolsó stádiumban van, hanem egészséges? Miért nem számol be az anya iwiwen arról, hogy mi a helyzet a kislánnyal? Mert néhány napja fent volt iwiwen, ééééén láttam. Hitvita: aki nem hisz a csodában és Isten megváltó erejében, az funkcionális analfabéta; aki hisz a csodában és imádkozik, az nem akarja elfogadni a tényeket.

Valóban csak arról szól ez az egész, hogy segítsünk valakinek az energiaküldéssel (a pénz ugyanis egyértelműen segítség)? Vagy azért ott van mindenkiben az az érzés is, hogy „de jó, hogy nem az én gyerekemmel történik mindez”? Nem ítélem el azt sem, aki erre gondol közben, de vajon van értelme mindennek? Közösségi élmény, hiszen valóban erőt ad az a tudat, hogy ebben az órában még sok-sok ember csinálja ugyanazt, amit én. Ártani nem árthat, mondják. Biztos ez? Nem ringatják magukat hamis hitbe? Ha meghal Inez (márpedig az eszem azt mondja: igen), akkor a szokásos részvétnyilvánító hozzászólásokon kívül mi fog még történni? Mindenki hirtelen depresszióba esik azért, mert minden erőfeszítésük ellenére mégsem történt csoda? Esetleg egyetlen napig felfüggesztik az acsarkodást? Vagy inkább megy az élet a maga útján (természetesen menni fog, miért ne menne), ugyanúgy egymásnak esnek más posztokon az emberek (akár a halálhír napján is), Inez családja eltűnik a net süllyesztőjében a „rákban meghalt gyerekek családja” kategória mögött, én pedig megkapom az 'érzéketlen tuskó' címkét azért, mert valahol a net másik felén publikáltam ezt a posztot.

(A poszt előző megjelenési helye a saját blogom volt)

baudolinA

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.11 19:43:25mspoppy

    "akivel apa lelep, ha dagadt maradsz szules utan" apa???? azt hittem FNA! vagy Remek Ember? :D :D - jut eszembe: hiányoznak win posztjai.

  • 2010.03.11 19:45:00mspoppy

    baud, köszi, de most nem érek rá. majd legközelebb. :D :D

  • 2010.03.11 19:51:29cozumel

    Poppy

    en termeszetesen FNA tag vagyok, hat pont ez a lenyeg, hogy lelepni csak apa szokott :D

  • 2010.03.11 20:01:55farkasokkal tancolo

    Azon a blogon éppen az imént kívántak gyors gyógyulást és minden jót.
    Na nekem meg ettől rándul görcsbe a gyomrom.

  • 2010.03.11 20:16:28madz

    ft, ettől nekem is...

  • 2010.03.11 21:39:26R2D2 & C3PO

    Nem tudom, csak én hallottam az empátia fogalmáról?
    Ezért érezzük át/meg a másik _érzéseit_.

    Ezért hiteles a katolikus pap, ha haldokló gyerekről, vagy leendő házasokról van szó; és ezért hitelesek az orvosok, tanárok, stb.

  • 2010.03.11 21:43:04rath.dinen

    Szerintem az a mókás, hogy itt kb minden résztvevő ugyanannyira rá van pörögve a témára, ugyanúgy orrvérzésig ismétli a véleményét, nem a másik mondókájára reagál, hanem arra, amit abba beleképzel, aztán nagy mellénnyel kifejti, hogy a másik mit rágja a szart, mért pörög rá a témára, mért ismételgeti ugyanazt és miért ad a szájába olyat, amit sose mondott :-)

    Ja, és hogy már nagyon elege van abból, ami itt megy (persze az ő aktív részvételével).

    Csajok, ne vegyétek már ilyen komolyan magatokat. Nem kell minden hülyeségre hisztérikusan reagálni.
    Ez a poszt deklaráltan egy megosztó írás, a szerző is elismeri, hogy indulatokat kavarhat. Nyilván ez is volt valahol a cél. Az indulatok felkavaródtak, akkor hol itt a baj?

    Az meg, hogy 700 kommenten keresztül nem tart ki a tapintatos kegyeletérzés, szerintem nem meglepő.

    Lépjünk már túl ezen! Ez csak egy blog! Virtuális valóság! Igaz, hogy a vitaindító téma egy valós eset volt, de aztán maga a cikk is, de a kommentek még inkább elkanyarodtak más irányba. Tök felesleges ezen felhergelnetek magatokat. Ha bármi hasznotok származott ebből a vitából (elgondolkodtatott, rádöbbentett stb) akkor azt vigyétek magatokkal, a többit meg hagyjátok a fenébe. Itt nickek vitatkoznak nickekkel, akik kb semmit nem tudnak egymásról.

    És nem, szerintem a legtöbben nem ugyanebben a hangnemben folytatják a gyerekkel. És tudjátok miért nem? Mert a gyereknek látják az arcát.

    Itt sem lenne mindenki ilyen frankó megmondóember, ha látnánk egymás arcát. Én se :-)

    Na, jó éjszakát mindenkinek, szeressétek egymást, ne idegeskedjetek hülyeségek miatt, talájatok boldogságot abban, ami igazán számít, a valós életetekben.

  • 2010.03.11 22:14:47macskaszemű

    2010.03.11 17:35:29baudolinA


    "Most akkor van jogom a véleményemhez vagy nincs? :D"

    ez lehetne a következő posztod címe
    :))))))))

  • 2010.03.11 22:33:52Magenta

    Remélem, Brumi versbe szedve megírja. :D

  • 2010.03.11 22:54:04farkasokkal tancolo

    Rath dínen, a poszt NEM a tapintatos kegyeletsértés jegyében íródott. A "tapintatos" blog az a másik. Ahol minden jót meg gyógyulást képesek kívánni egyesek, meg azon fossák a szót, hogy jusztse adok új infót rohadjatok meg.

    Ez a poszt egy lehetséges képzeletbeli esetről szól, hogy "ha te ilyen helyzetben lennél" el tudnád e engedni EGY BIZONYOS PONT UTÁN a gyereked? Igen vagy nem és ha igen miért igen, és ha nem miért nem? Illetve lehetett volna szó magáról a halálról, a gyerekhalálról, a sors furcsa kegyetlen fintorairól, és arról, hogy BÁRKI aki gyereket szült, a sorssal is újat húzott.

    Ehelyett mi volt? Hülye Boudolina, te minek szólsz bele, hiszen nincsen is gyereked. Meg: jaj hogyan lehet ilyet egyáltalán felvetni, most olyan rossz álmaim lesznek. És hasonlók.
    Meg. micsoda hülye kérdés, gyreeket soha nem lehet elengedni. Egyáltalán, mi az, hogy elengedni fujj.

    Hát meg kell mondjam, hogy a fiatal anyák nemigen alkalmasak komolyabb témák boncolgatására, az biztos. Maradjatok csak a szopinál meg a tápinál, gyüminél, főzinél, meg a kariajinál.

  • 2010.03.11 23:04:55nyúlmama

    Ft, lehet ezt a témát boncolgatni. Csak nem kell azt mondani, hogy aki segíteni szeretne-és segített is esetleg-a Inezéken, az ilyen , olyan, meg katasztrófaturizmus, meg élvezkedés, meg milyen már az, hogy gondolat átvitel.
    Honnan tudja azt valaki, hogy neki ez nem segített? (Örült neki, és ez már jó, jól esett neki, ez is jó, nem?)

  • 2010.03.11 23:09:43cozumel

    Erdekes a kettos merced FT...
    a sommas iteletedrol meg mar ne is beszeljunk.
    Az utolso bekezdesed ugy ahogy van, undorito.

  • 2010.03.11 23:10:40cozumel

    Mondom ezt ugy, hogy szerintem Baud posztja NEM kegyelet serto
    es ugy, hogy szerintem Baudnak (es minden gyermektelennek is) termeszetesen joga van kifejteni a gyerekekkel kapcsolatos gondolatait.

  • 2010.03.11 23:13:41farkasokkal tancolo

    Nyúlmama én nem azon húztam fel magam, hogy sokan együtt éreznek, és ezt egy bizonyos időpontban egyesítik, hanem azon, hogy ezt abban a hitben teszik, illetve azt akarják másokkal is elhitetni, hogy ETTŐL MEGGYÓGYUL. Egy különösen agresszív rákban szenvedő végstádiumban lévő 5 éves gyerek.

    Ha arról szólt volna a felhívás, hogy a szenvedéseit enyhítsük, illetve az anyát erősítsük, hogy elviselje majd ami rá fog szakadni UTÁNA, akkor én is beleszálltam volna.

    Attól meg majdnem agyvérzést kaptam, hogy még most is van olyan gyógyítónak nevezett förmedvény, aki MOST IS képes hetente 20 ezer ft-ot legombolni a szülőktől, és még most is van olyan némber, aki elhiteti velük, hoyg majd Brazíliában vagy hol "távműtéttel" meggyógyíttatja.

  • 2010.03.11 23:15:21meeko

    Ft, jogos, de reméljük, hogy a második bekezdésed nem igaz.

  • 2010.03.11 23:16:03meeko

    3., bocsánat, harmadik bekezdésed.

  • 2010.03.11 23:16:56Rosa Rugosa

    Szerintem meg az a sértő, ami jószándék és aggódás címén a másik poszton Inez fotója alatt megy.
    Bakker, hogy mindenki veri a mellét és aggódik... meg ostorozza azt, aki infót akart, közben meg be nem áll a szája.
    Á, ez tiszta szégyen.
    Ott szépen csöndben kéne lenni és egy kurva szót nem szólni.

  • 2010.03.11 23:18:32Rosa Rugosa

    Mondjátok meg, egy olyan gyerek neve alatt egymásnak rontani merő jóindulatból, aki má iszonyú kínok között él az anyjával együtt, ez milyen dolog?
    Semmilyen.
    Csúnya és gonosz.

  • 2010.03.11 23:21:47nyúlmama

    Ft, ebben igazad van. Én sem szeretem, amikor ilyen-olyan alternatív baromságokkal akarnak pénzt kihúzni emberek zsebéből.
    És az, hogy gondoltunk rá, nem került semmibe, nem gyógymódként használtuk, és hangsúlyozom, Kriszta örült neki, mert az együttérzés nagyon sokat számított neki.És tudod, nem csak utólag kell a szenvedést enyhíteni szerintem. Én ha lehetőségem van rá, mindig küldök pénzt ilyen esetekben,mármint ha konkrét esetről van szó.mert szerintem iszonyú érzés , ha azt érzed, hogy nem tudsz mindent megtenni, mert nincs pénzed. márpedig ma Magyarországon egy betegség kész anyagi csőd,te is olvastál e témában könyvet, azt hiszem.
    Én pont egymás után olvastam a Belli, várlak nálad a paradicsomban c. könyvet, meg egy hazai történetet, s már akkor arra gondoltam, mennyire más a két történet pusztán attól, hogy anyagilag ég és föld volt a két család helyzete,

  • 2010.03.11 23:24:48tistedur

    nyúlmama!
    "Egyesek bennfenteskednek, mások kételkednek a csodában, ismét mások letorkollják őket. Küldjetek pénzt erre és erre a számlaszámra. Igen, de mire költik? És miért pont Ineznek, amikor másnak is szüksége volna a pénzre, „csak éppen” nem utolsó stádiumban van, hanem egészséges? Miért nem számol be az anya iwiwen arról, hogy mi a helyzet a kislánnyal? Mert néhány napja fent volt iwiwen, ééééén láttam."
    ez az amit baud elítél-nem a segítség.

  • 2010.03.11 23:26:42nyúlmama

    Nem azért, mert a halált könnyebb feldolgozni , ha pénzed van. Hanem azért, mert megtehették, hogy teljesítsék az utolsó kívánságát, az utazást, és mert nem rokkant bele a család ebbe anyagilag.Épp elég szörnyű a betegség is önmagában, de ha még az is mellé jár, hogy mardosod magad, hogy nem tudtál mindent megadni, mert egyszerűen nem volt meg az anyagi háttered. Gyura Barbara könyvében ez elég jól benne van..

  • 2010.03.11 23:28:30no comment 01

    farkasokkal tancolo:hát nem tudom mi történt veled vagy ezt a reagálásodat mi hozta ki belőled..de maradjunk annyiban,hogy Boudolina-t senki nem hülyézte le..én ezt sehol nem olvastam(bár nem olvastam minden megjegyzést)én voltam talán az egyetlen,aki válaszolt a kérédére..és utána fűztem hozzá az én kihangsúlyozom..szubjektív véleményem..amelyben le is szögeztem,hogy ez nem támadás..csak másképp gondolkodunk,sajnálattal vettem viszont észre,hogy ő nem olvasott a sorok között..pedig,ha objektíven értelmezte volna,amit írtam..nem vitatkozik..csak,annyit tesz amennyit én,hogy elfogadja az én látásmódomat..és ezt a véleményem neked se sértésnek szántam...csak megrökönyödésemben írtam..

  • 2010.03.11 23:28:33nyúlmama

    tistedur,igen.Aki nem akar, ne küldjön, és kész. Ennyi. Nem kötelező.

  • 2010.03.11 23:32:25no comment 01

    tistedur:maradjunk annyiban,hogy ebben a helyzetben senki nem ítélhet el senkit..és nem kérhet tőle számon semmit..és bízzunk annyira embertársaink értékítéletében,hogy mérlegeli kinek segít és mennyivel..

  • 2010.03.11 23:34:12nyúlmama

    És mindenki magánügye, hogy segít-e ,vagy nem.

  • 2010.03.11 23:43:25cantaloupe

    FT,
    te meg, mint blogunk őskövülete írógéppel küldd be az irományod a Poronty szerk. címére, aztán majd ha mi, fiatal anyákok jóváhagyjuk, megjelenhet elektronikusan is. :P

  • 2010.03.11 23:44:42Rosa Rugosa

    2010.03.11 23:26:42nyúlmama
    Olyan szomorú ez az egész.
    Amit írtál, arról jutott eszembe a Boldog hercegből az a rész, amikor a fecske elvisz egy aranylemezkét a nagybeteg kisfiú anyjának, hogy a nagyon lázas gyereknek tudjon narancsot venni, mert azt kívánja, de ő nem tud.

  • 2010.03.11 23:46:01csimota

    Tudjátok, amikor orvosira mentem, az édesanyám, aki szintén zenész, azt mondta, hogy nem meggyógyítunk a legtöbb esetben, hanem jobb életminőséget próbálunk adni.
    Én gyakran azt mondom, hogy nagy fehér sámánnak néznek, aki három perc alatt körülugrál, dobot ver, köpköd párat és ennyi. Meggyógyultál. Kórház...ááá--- Hogy miért írom? Mert itt nem az elengedésről van szó, hanem arról, hogy szembe mer e nézni valaki azzal, hogy nem mindenható, akármennyire is szeretné, hogy végig kell menni lépésről lépésre és van olyan pont, ahol már csak egyfelé visz az út. Hogy kilincselnék-e? Igen. Hogy etetném, itatnám-e ezzel-azzal? Igen. De a frász kerülgetne, ha vadidegenek hamis illúzióba akarnának ringatni. Arra sokkal nagyobb szükségem lenne, hogy támogassanak abban, amiben vagyok. Áltatni a legszemetebb dolog a világon. Amikor napellenzőt teszel a másik szeme elé. Szerintem nagyon kevesen mertek őszintén beszélni a szülőkkel. Végigolvastam az Off-okat és a posztot is. Van gyerek, aki el fog menni, meg fog halni. Kegyetlen érzés lehet. De ahhoz, hogy békében el tudjon menni, ahhoz a szülei segítsége kell.
    folyt..

  • 2010.03.11 23:55:49csimota

    nem tudom leírni.. bocs...

  • 2010.03.11 23:59:41no comment 01

    kedves csimota:te most azt magyarázod,hogy ne higgyünk semmilyen lelki humbukban..de a másik szavaddal ezt agyoncsapod akkor mikor azt mondod,hogy vagy sugallod,hogy egy gyermek arra vár...szülei elengedjék lélekben..te,mint orvos neked aztán tudnod kell..itt akkor van vége,ha a szervezet feladja a harcot és összeomlik..ez a racionalitás..de,ha te elfogadod azt,hogy egy gyerek arra vár,hogy szülei elengedjék..akkor azt is el kell,hogy fogadd van másik véglet is..hát bocs nem tudtam a folytatásra várni..

  • 2010.03.12 00:17:45csimota

    nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy van egy pont, ahol hihetsz bármit a gyógyulásról, attól még nem fog meggyógyulni. Jelen esetben ez nem egy vakbélműtét utáni gyorsabb felgyógyulás egy amúgy egészséges fiatalnál. Ez sajnos egy végstádiumú gyermekről és a családjáról szól. Nem írom le a haldoklás fázisait, de a szülők reakciója teljesen "normális". Hiába nem akarod észrevenni, hogy nincs tovább, attól még nincs tovább. És ettől még sejted, tudod legbelül. A halál, nem-lét tényét nem lehet elfogadni, mert él, élsz, szeretsz élni. Ezt nem is akkor kell, amikor él valaki. De ez foglalkoztat, ez motoszkál mindenkiben, aki haldoklik, vagy akinek haldokló rokona, barátja van. Viszont ez nem szabad, hogy elidegenítsen a jelentől, attól, hogy el kell búcsúzni. Nem egy perc alatt. Ha lehet.
    akkor van vége, ha a szervezet feladja a harcot...effektíve igen. De nem mindegy, hogy az odáig vezető utat hogy teszed meg. Teszik meg. Nagyon hosszú lenne leírnom a legrégebbi barátnőm halálát és a családjának viszonyulását ehhez...de életem legborzasztóbb halál-élménye többek közt ilyenek miatt.

  • 2010.03.12 00:21:00csimota

    [link]

    az egyik legérdekesebb, legracionálisabb, legempatikusabb, amit valaha a gyászról, halálról olvastam.

  • 2010.03.12 00:21:38csimota

    megyek aludni...jó éjt

  • 2010.03.12 00:30:23csimota

    lelki humbuk...nekem az imádság sosem humbuk. Csak egy dolgot felejtünk el. Az imádság nem mantra, amit ha mormolsz, a mormolásnak varázs ereje van. Nem egy ütőkártya Istentől, amit ha bedobsz, a te akaratod érvényesül. Szeretnéd, ha az érvényesülne, ha bármit is kérsz, megkapod. Kérhetsz, de nem biztos, hogy azt kapod. Vajon nem az-e a jobb ajándék, ha azt kapod, amire valóban szükséged van???
    Én sz.sz frászt kaptam, hogy nem azért imádkoznak, küldenek energiát sokan, hogy tartalmas napjai legyenek ennek a kislánynak, hogy tudjon még elmenni az állatkertbe, hogy meg tudja enni a kedvenceit, hogy a szülei ne a halálát lássák benne, hanem annak a napnak a gyönyörűségét, amit együtt tölthetnek.

  • 2010.03.12 00:41:46a szív fészkei

    Kát dolog veri itt le folyamatosan a biztosítékot, hogy látom: 1./ hogy ki milyen és mennyi jogon mond erről véleményt, ill. a konkrét családnak árt-e vagy használ ezzel?
    Nos, szerintem bárki, aki nem anyázik, szemétkedik, az beszélhet, mert biztos nem aljasságból teszi, hanem a tapasztalatai diktálja a sorait. Minden vélemény érdekes lehet.
    Az hogy anya-e, hány gyerekes anya, volt-e ilyen élménye, volt-e halottja, min ment át: tulképp mindegy valahol - ha épp nem a kislányéknak, akkor esetleg más itt lévőnek tud adni valamit.
    2./ Másrészt tegnap du. kettőkör írtam, hogy a mama maga kérte ezt szó szerint féléve: "„Akinek van egy pozitív gondolata, vagy van olyan ismeretsége, csodadoktora vagy bármilyen ismerőse, akkor ossza meg velem. Amíg egy gyerek itt van, el nem engedik. Reménykedünk és bízunk, mindent megpróbálunk, ami a lehetőségeinkbe belefér”.
    Nincs jogunk a kérését felülbírálni, hisz ő nem lehet - érthetően - olyan higgadt és racionális benne a keserű sűrűjében , mint itt többen.
    Csodadoktort ajánlani nagy felelőtlenség lenne talán, hisz mit tudna tenni?? De pozitívan rágondolni és annyit kívánni, hogy legyen, ami számukra a legmegfelelőbb, az nem ördögtől való. Senki innen a mamát most rá nem beszélheti, hogy gondolkozzon logikusan és ez alapján döntsön és ne próbálkozzon tovább. Ösztönösen majd belátja, hogy mikor jön el ez a pillanat.
    Ha még nem érzi itt az idejét az az ő magánügye. Mi azért drukkolhatunk és azt kívánhatjuk csupán, hogy bírják ki ép ésszel.

  • 2010.03.12 00:57:29a szív fészkei

    És tényleg nem kéne senki hitét leszólni. A kapaszkodó mindenkinek más és más. Pl. Radnótinak a 2x2 józansága, mert egy annyira abszurdul őrült világban szenvedett, hogy ép ésszel az ki se volt bírható. De van, akinek ma, ebben a túltechnicizált atomkorban meg az angyalok vagy a sokezer éves módszerek adak erőt ilyesmi elviseléséhez.
    Ha most valaki Rafaelt hívja, hogy enyhítsen a sok itt olvasott szenvedésen, vagy a vigasz angyalát, akkor azt miért kell kicikizni? (Mondjuk engem nem érdekel a fikázás: sok mindent felhasználok a lelki komfortom érdekében.)
    De talán nem véletlen, hogy ilyen válsághelyzetben legtöbbször nem matematikai-fizikai képleteket, hanem ilyesmiket suttognak a legtöbben. Ám ha valakit a cáfolhatatlan és bebizonyított Pithagorasz-tétel nyugtat meg ilyenkor, akkor éljen vele. Let it be! - mondta Lennon.

  • 2010.03.12 07:04:20nyúlmama

    RR,szív:)))
    Egyébként az "egymásnak esést" nem azok generálták, akik eleinte azon az olalon voltak, és segíteni akartak, hanem azok, akik ebbe beleszólva ezt megkérdőjelezték. És most megint lehet "bennfentesezni", de valóban Kriszta kérése is volt, és valóban örült bizonyos dolgoknak.

  • 2010.03.12 08:31:25csutkababa

    cozumel
    Ez méltatlan volt. Farkasokkal táncoló most ugyan sarkítottan, de az én gondolataimat is leírta.
    Ne csak a személyre ugorj, gondolkozz is azon, amit írt.

    Itt alig van olyan, aki szembe MER nézni ezzel. Ez érthető.Ez a legzsigeribb rettenete z emberiségnek, hogy az értelme által felfogja majdani megsemmisülését.
    Minden vallás ezt akarja semlegesíteni!

    Mi a halál? Ki tudja. Amíg én élek, halál nincs, amikor meghalok, élet nincs.

  • 2010.03.12 08:50:25baudolinA

    macskaszemű,
    minek? Borítékolni tudnám a válaszokat.
    Igen: 32
    Nem: 75
    Igen, de bármiről is van szó, te kussolj vele, mert nincs gyereked, és ez egy baba-mama-papa blog, és különben is miért lógsz itt: 321

    :D :D :D

  • 2010.03.12 09:03:40csutkababa

    BaudolinA
    Írtam ám neked:)

  • 2010.03.12 09:05:21Ribizlee

    baud, ha meg lenne gyereked, akkor meg a 'van, de minekazilyennekgyerek' opcióra jönne 6422340 szavazat :-D

  • 2010.03.12 09:33:47macskaszemű

    2010.03.12 08:50:25baudolinA
    azért biztosan tanulságos lenne
    és lehetnek meglepetések is, a bizonytalan szavazók végleges döntése kapcsán

  • 2010.03.12 10:29:08Silverveil

    Szóval én magamnak megszavaztam a kommentelési jogot gyermektelenként is.
    Az anya-lánya kapcsolatban aktívan veszek részt, ebben nekem a "lánya" szerep jutott. A Poronty baba-mama-papa blogként lett aposztrofálva, ezért én, mint 380 hónapos baba szerintem nyugodtan csapkodhatom a billentyűket és a végén lehet, hogy pont eltalálom az egérrel a komment küldése gombot is. Ja és persze a többi baba (mama és papa) véleményére is kíváncsi vagyok.

  • 2010.03.12 12:43:07a szív fészkei

    Izé, csak naivan kérdem, látva, hogy újabb - már meg is halt - kislánnyal sokkolnak két napja... 5. hónapja depi, szürkeség, hideg fáraszt mindenkit,nem lehetne végre ellépni a sírgödrök, orvosi szobák világából kicsit?
    Így ömlesztve ennyi szörnyűség (mert a korababa-cikk is feltép sebeket, rettegtet, stb. azzal együtt, hogy jó tudni a fejlődés irányairól, stb.) már-már kioltja az empátiát. Túl sok ez egy adagba leküldve.
    Már egymásnak esnek emberek, hisz ez a tél kiveszi az erőt a lélekből, ez a sok borzalom még aggódóbbá tesi az alapból is sokat parázókat. Jó tudni a legújabb eredményekről, felkészülni baljós jelekre - de néha szünet is kéne a témában!

  • 2010.03.13 16:16:01vivace

    Követte valaki Gergely Alexandra blogját, és az ott kialakult közösséget?
    Az azóta már halott lány szülei orvosok, akik tudták, hogy meg fog halni a gyerekük. Megbeszélték ugyan a lányukkal, mi lesz, ha mégis meghal (miközben persze hittek a csodában, ők is kipróbáltak mindent a nyugati orvoslás csődje után), de azért a tüdőáttétet nem mondták el neki - sem a neten nem közölték, csak a halál után. A közösség jelentős része pedig küldte az energiát, imádkozott, agyalt, hogy milyen leveket igyon a végstádiumban lévő nagylány. Voltak értetlenek, akik semmilyen jelből nem hitték el, hogy hiába minden, voltak csodavárók, voltak tapintatos realisták (és volt 1 vagy két szemét ember, aki szurkolt a haláláért, de ők nem számítanak, mert az már a beteges kategória).

    ,,Csupán" annyi volt a különbség a két blog között, hogy az a közösség tiszta érzelmű volt és kulturált a kinyilvánításban.

    Ha valaki szülőként nem akarja, hogy szorítsanak a haldokló gyerekének,és hogy higgyenek a csodában, akkor ne tegye fel a netre a történetet. Ennek a kislánynak az anyja vállalta a nyilvánosságot, tehát nem hiszem, hogy gondja lenne abból, ha egyesek még a csodát várnák. Az is teljesen érthető, ha nem akar részletekkel szolgálni a mindennapjaikról. Ha jobban lenne,azt megírná. Ha meghalt volna, azt is tudnánk. Mi más lehet még fontos számunkra ebben a tragikus történetben?

  • 2010.03.13 17:56:55mspoppy

    bla

  • 2010.03.13 18:08:16mspoppy

    Kedves Ft, leírok egy történetet - ennyit talán még megtehetek fiatalságom dacára - a boncolgatást meg végezzék (ha kedvük tartja) az arra alkalmasok.
    Októberben szültem a második kisfiamat - ő is koraszülött lett. A kórházban - tapintatból - külön szobában helyezik el azokat az édesanyákat, akiknek a babájuk a PIC-re kerül. Egyik délután új szobatársunk lett, a körülötte sürgő orvosok és hozzátartozók párbeszédéből hallottuk, hogy ikerszülés volt, nagyon korán, kiló körüliek a babák - nem is igazán ezzel van a gond, hanem, hogy egy ritka rendellenesség miatt nem fejlődtek rendesen odabenn. A nővérek ellátták az anyukát, a hozzátartozók visszavonultak, csak az újdonsült nagymama maradt a kórteremben a lánya mellett, aki még a sokk hatása alatt volt. Hat órakor jött a biztonsági őr, hogy emlékeztessen a látogatási idő lejártára. Mondtuk a hölgynek, hogy maradjon nyugodtan, minket nem zavar, ide senkihez nem hoznak babát szoptatásra, minnyájunké odaát van, így visszaült az ágy mellé. Két perc múlva jött vissza a biztonsági őr és néhány keresetlen szó kíséretében kitessékelte a nagymamát. Ekkor odaültünk az anyuka ágya mellé, fogtuk a kezét és segítettünk neki enni-inni. Kapott nyugtatót, elaludt. Másnap tájékoztatták a korás orvosok a babák állapotáról - és a kilátásokról.
    A család két pártra szakadt: az édesapa nagyon igyekezett a racionalitás talaján maradni, a nagymama azon volt, hogy bizakodjanak. Az édesanya pedig csak őrlódött a kettő között. Nem tudta eldönteni, hogy átmenjen-e megnézni őket (a szüléskor csak az egyiküket láthatta), mi a "jó" ilyenkor? Ha minél hamarabb "elengedi" őket, vagy ha "ragaszkodik" hozzájuk?
    Az egyik édesanya így reagált az apa hozzáállására: "könnyen beszél, nem ő horda őket x hónapig".

  • 2010.03.13 18:09:42mspoppy

    Egyik éjszaka (vagy hajnalban - nem tudom, mert az időérzékemet addigra elvesztettem) viharkabátban betoppant a PIC ügyeletes orvosa - senkinek nem kívánom azt az érzést -, mert az egyik baba állapota kritikussá vált és szerette volna tájékoztatni az édesanyát és megbeszélni vele néhány dolgot.
    Ekkor az édesanya kétségbeesetten kapkodni kezdett, hogy látni akarja a kisbabáját. A doktornő meglepve kérdezte-konstatálta, hogy még nem volt odaát, a babáinál és engedélyezte a rendkívüli látogatást.

  • 2010.03.13 19:11:41khushi

    Sziasztok,
    Ebben témában szerintem nincs olyan hogy Jó megoldás. Ahányan vagyunk annyiféleképpen élünk meg és dolgozunk fel tragédiákat.
    Terhességem 24 hetében ikerlányoknak adtam életet; egyikük néhány órát másikuk 2 napot élt.
    Súlyuk fél kiló körüli volt, sem az orvosok sem pedig a család nem biztatott semmi reménnyel.
    Racionális embernek tartom magam de az a 2 nap alatt sokszor kellett kényszerítenem saját magam hogy el tudjam engedni.
    Vasárnap este megtettem, akkor veszítettem el a második kislányt.
    A körülöttem lévő emberek (család, barátok, kollégák) közül sokan többféleképpen reagáltak és ’dolgozták fel’ a mi tragédiánkat, ebből gondolom hogy nincs egyféle vagy nincs Jó módszer, mindenki azt alkalmazza ami számára működik.

  • 2010.03.13 23:32:20kitka

    Vivace én olvasgattam, küzdött ,volt akaratereje, és olvastam más ráknaplót is ,ahol az anya volt beteg , rettenetes élni akarás volt bennemert nevelni akarta a gyerekeit, minden csodaszert kipróbált összekpldulta a pénzt, nem sikerült. Egy anya a gyerekéért persze mindenbe kapaszkodik ami igér valamit amíg lehetőségei vannak, ha kell kér is hozzá, ez nem elítélendő.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta