SZÜLŐSÉG

Tökéletes szülőnek lenni lehetetlen feladat

2010. március 8., hétfő 11:47

„A szükséges szeretet” - egy könyv arról, hogy modern világunkban életünk minden területén társas viszonyoktól függünk, amelyek között már a kezdetektől fogva kitüntetett szerepe van az anya-gyermek kapcsolatnak, melynek hatása aztán egész életünkön végighúzódik. Sokáig gondolkodtam, mivel is tudnám vonzóvá tenni ezt a valóban érdekes és izgalmas könyvet mások számára is éppen itt a Porontyon, ahol a „brit tudósok” és kutatásaik jó eséllyel igen mostoha fogadtatásra találnak. Mert ugye kétféle reakció lehetséges:

a.) már megint olyan evidenciák igazolására fecsérelték az időt és legfőképpen a pénzt, melyek egy óvodás számára is kézenfekvőek, és melyeket ennyi (mennyi?) pénzért én is megsúgtam volna nekik, illetve

b.) kit érdekelnek a nehezen érthető vizsgálatok és az ezekből levont következtetések, amelyekben egyébként sem hiszek, hiszen két (három-négy) olyan ember is van az ismeretségi körömben, akikre nem húzható rá egy az egyben a tudósok aktuális megállapítása.

Ha viszont valaki arra is nyitott és kíváncsi, ami a kettő között van, akkor egészen biztosan élvezni fogja Sue Gerhardt gondolatmenetét. Pedig a könyv már a címében is kétségbevonhatatlan evidenciát hordoz - ennél fogva tökéletesen kielégíti a Poronty-olvasók a.) pontban megfogalmazott kifogásait -, mert ugyan ki vitatná, hogy a szeretet szükséges és fontos. Különösen fontos a megszületéstől kétéves korig, amikor megalapozódnak a kapcsolatok és érzelmi viszonyok, vagyis - ahogyan a szerző írja - kifejlődik a „társas agy”. Az első két év meghatározó hatást fejt ki agyunk fejlődésére és formálódására, és alapvetően megszabja azt is, hogy felnőve miként reagálunk a mindennapok érzelmi megpróbáltatásaira.

Hasonlóképpen kézenfekvőnek tűnik, hogy a biztos alapok megteremtése leginkább és elsősorban a szülők - az anya - feladata, azzal pedig mindannyian gyakran szembesülünk a mindennapokban, hogy tökéletes szülőnek lenni lehetetlen feladat, a reális cél, hogy „elég jó” szülők legyünk.

Ehhez ad elméleti alapokat a könyv azzal, hogy szemléletes vizsgálatokon és kutatásokon keresztül mutatja be a szeretet, az anya és a gyermek közötti érzelmi összefonódás kapcsolatát az idegrendszeri fejlődéssel - egyúttal bebizonyítva, hogy a tudományos kutatások nem szükségképpen unalmasak és elvontak. Felvázolja a tipikus szülői hibákat és azok lehetséges következményeit (legyen szó akár szenvedélybetegségekről, evészavarokról, szorongásról vagy stresszről), és megoldási mintákat is javasol ezek elkerülésére.

Ami a legfontosabb, Sue Gerhardt meg tudott felelni annak az egyáltalán nem könnyű feladatnak is, hogy mindezt élvezetes és közérthető nyelven fogalmazza meg, hiszen egyáltalán nem a „brit tudósoknak” szánja a könyvét, hanem azoknak a gyakorló szülőknek, akik ilyenfajta válaszokat is keresnek a mindennapok kérdéseire.

Sue Gerhardt: A szükséges szeretet
Oriold és Társai, 2009.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.08 22:20:13psyché

    cant, nalunk abszolut bejött a viz. en ugy csinaltam, h amikor eszre vettem, h a kisfiam mar nem sziv ki egy rendes adagot ejszaka, hanem csak komfortszopizni akar, akkor bizony vizet adtam neki (jo hideget - tudom, kegyetlen egy anya vagyok) es par ejszaka alatt leszokott az ejszakai felkelesröl, illetve amikor kicsit nagyobb volt inni kert. Mivel ilyen eset nem tul sokszor fordult elö, gondolom, h tenyleg szomjas volt.

  • 2010.03.08 22:27:23cantaloupe

    FT,
    nem azt mondtam, hogy árt a víz, hanem azt, hogy ezzel, meg a teával is arra lehet kondicionálni a gyereket, hogy még 3 éves koráig is kel érte. Szóval kétélú kard!

    Psyche,
    köszi, ki fogom próbálni, de rendes hőmérsékletűvel. Végső esetben...

  • 2010.03.08 22:27:35másutt

    "Vizet viszont nem kap, mert hallottam, hogy ha arra ráharap, akkor később is kéri a szomjoltást. A szoptatás abbahagyása után is. Szóval ez visszaüthet..."

    Ezt nem ertem. Miert ne ihatna vizet?
    Lehet, hogy azert sir!!!

    9 honapos, ha egyaltalan nem kapna egy csepp anyatejet sem tobbet, akkor is rendben lenne, de a folyadek, meg a szilard kaja lassan elengedhetetlen, anelkul nagyon komolya bajok lehetnek. Vasat mar biztosan nem kap eleget...

    Szerintem.

  • 2010.03.08 22:29:21cantaloupe

    Másutt,
    cheerios-t eszik azért, abban van vas.
    Hidd el, engem is aggaszt már, hogy nem eszik. Mit csináljak, kiszedi a szájából a falatot, vagy kiberregi. Csak úgy eszik, ha ő teheti a szájába.

    Köszönöm az inputot, a vizet ki fogom próbálni.

  • 2010.03.08 22:32:23Magenta

    Még én is felébredek néha éjjel, hogy szomjas vagyok, pedig már elmúltam kilenc éves is, nemhogy hónapos. :))

  • 2010.03.08 22:32:38psyché

    cant, en ugy tudom, h (edes) teaval + tapszerrel valoban lehet öket kondicionalni az ejszakai felkelesre, de a viz önmagaban nem igazán tesz "függöve".

  • 2010.03.08 22:35:35cantaloupe

    Magenta, én is, főleg miután rendelek pizzát, amit agyonsóznak.

    De azért valld be, hogy egy 9 hónapostól durva óránként, kétóránként kelni. Még úgy is, hogy javarészt anyatejes.

  • 2010.03.08 22:35:54másutt

    kuuuul, nem tudtam a Cheerios-rol, legutobb, par hete meg az nem volt. hurra!

    minden szamit, nagyon jo elorelepes.

    tovabbra is azt ajanlom, hogy adj dolgokat a kezebe.
    nalunk az volt az attores.
    kikopte a a bananpepet, de kb 9-10 honapos utan elnyalta az egesz banant, mint a fagyit...
    akkor is, ha 3 oraig tartott es meg a plafon is bananos volt.
    vannak independens babak, akiket keptelenseg etetni, amig egyedul meg nem csinaljak.

  • 2010.03.08 22:38:48intel

    2010.03.08 22:06:37farkasokkal tancolo

    :) Én is ilyen vagyok :)

  • 2010.03.08 22:43:19intel

    2010.03.08 22:35:35cantaloupe
    Az nem lehet hgy ő ilyen?
    Nekem is durva hogy mostmár két éve nem aludtam át egy éjszakát sem, de a lányom mai napig kel legalább egyszer éjjel. Másfél évesen nyugdtan kelt háromszor is.
    Mi voltunk hülyék, mert egy bio teát adtunk neki, amiben valószinüleg volt valami amire allergiás a gyerek. Ettől folyamatosan hasgörcsei voltak. Elvettük a teát próbaképpen, már tudjuk hogy az volt a ludas, de a mai napig ébred kel, kijön, megkeres. És ez lesz még jó ideig, mert Ő ilyen. Ő még felnöttként sem fog átaludni egy éjszakát sem, mert ha nem inni akkor pisilni fog kimenni. Amugy a lányom iszik éjjel egyszer vizet. De nem csodálom fűtésszezonvan, kiszárad a levegő stb. Ha inni akar akkor igyon. 9-hónaposan még kel este... ó ha csak 9-hónapig kelt volna :)

  • 2010.03.08 22:46:05Magenta

    De azért valld be, hogy egy 9 hónapostól durva óránként, kétóránként kelni. Még úgy is, hogy javarészt anyatejes.
    ------------------------

    Hát, ezt valóban be kell valljam, az én tápszereseim ezt nem csinálták. Belegebednék, beismerem. De az nem megoldás, hogy nem adok inni a gyereknek, mert rászokik. Pár év múlva meg majd az lesz a baj, hogy nem iszik eleget. :)
    Egyébként igen, beismerem, hogy extra szerencsém van alvásügyileg a gyerekeimmel. De mindjárt jön madz és elmondja, hogy ez mennyire irritálja. :D

  • 2010.03.08 22:46:13deborah

    Hát az éjszakai felébredésekről, szoptatásokról és zombiságról mindent tudok. Amit a lányom művelt, hihetetlen volt. Most 7 éves és még mindig felébred éjjel. Jó, persze most már nem kell szoptatni. De 2 éven keresztül éjjel is szoptattam, nyugtattam. Minden éjjel többször. Igen, kikészültem.
    De az alternatíva csak az lett volna, hogy hagyom sírni. És azt abszolút nem akartam. Soha.
    Tudom, erről sokat lehet vitázni, érdemes-e így, ennyire. De tudtam, milyen az, ha sírni hagynak egy gyereket. Meg akartam tőle kímélni.
    Mindenkinek ajánlom a drjaygordon pont com oldalt. Ő sem hisz a hagyd-sírni elvben, s alternatívákat ajánl. Nekem sokat segített.
    Madz, Ft, egyetértek azokkal, amiket feljebb írtatok.

  • 2010.03.08 22:50:06intel

    Volt egy ismerösöm, akinek pár hónappal fiatalabb a kislánya mint az enyém. És csak volt ismerös, mert miután azt irta tanácsként valakinek egy fórumon, hogy mikor a lányát sirni hagyja akkor ő epilál, pórszivózik zenét hallgat. Ettöl a gyereknek nem lesz semmi baja, de a pelenkát kicserélte megetette aztán aludjon, vagy ha nem megy neki akkor bögjön. Tanulja meg a rendet. Hozzáteszem hogy kb egy egy hónapos csecsemőről nyilatkozott igy. Majdnem elájultam mikor lvastam ezeket a sorokat. Addig tartott a kapcsolat.

  • 2010.03.08 22:53:59cantaloupe

    Magenta, nem hal most sem szomjan, hanem cumizni akar, és bár a vízzel lehet, kiváltom ezt, de az ébredéseken lehet, hogy nem segít.

    De ki fogom próbálni, na.

    A sírni hagyás nem alternatíva, mert ül az ágyban és vissza sem akar feküdni.
    Meg az erős paprika, citrom mellbimbóra kenése sem. Ennél még a kómázás is jobb.

    Mindenkinek kösz a tippeket!

  • 2010.03.08 22:55:26psyché

    Az en fiam is felkelt, pontosabban felebredt meg 9 honaposan ejszaka. Nekem az volt a szerencsem, hogy egyreszt csak max. 2-szer, masreszt en a masodik keleskor ugy hajnali 5 körül bevittem öt az agyunkba, ahol megivott egy tapszert es utana edesen aludt(unk) kb reggel 9-ig. A masodik fiammal egyreszt szerencsem volt, mert szuper jol aludt mindig a sajat agyaban, masreszt nala nem müködött meg ici-picikent sem, h akkor most összebujunk es nagyot szunyalunk együtt. Most 3,5 eves es meg mindig nem tud mellettem aludni. Igy en alszom a matracon az agya mellett, ha beteg.

  • 2010.03.08 22:59:31deborah

    Nálunk a mi ágyunk mellett van egy matrac a gyereknek, hogy ha átjön éjszaka, már ne hozzánk másszon be, mert az 4 éves kora után roppant kényelmetlen lett. És jön is, minden éjszaka.

  • 2010.03.08 23:04:23intel

    AZ én lányom 8-hónapos koráig volt hajlandó velem aludni, aztán rájöttem hogy átkéne rakni a szobájába. 15-hónapos volt amikor megint kellettem. Még mindig kellek, de megint kezdem érezni hgy zavarom.

  • 2010.03.08 23:08:28Nyúlszőr

    Valamiért én sem hiszek a sírni hagyásban. És nem mellesleg, rettenetesen sajnálom a gyereket. Egyszer én is kipróbáltam, éppen egy "jótanácsot" követve, ami úgy szólt, hagyjam, majd elalszik. Hááát, mondjuk inkább úgy, hogy másfél óra múlva szinte elájult a kimerültségtől.:-( Olyan lelkiismeret furdalásom volt, hogy ihaj! És már nem volt pici, majdnem egy éves volt.
    Nekem nincs szerencsém, nagyon-nagyon rossz alvó a gyerekem. Csecsemőként (tápszeres, mondták, hogy jobban laktat, de bakfitty) is 2, legfeljebb 3 órát aludt egyhuzamban, nappal - fél éves kora óta - egyetlen egyet. Azóta majdnem 3 év telt el, de az eddigi alvásrekordom, amit egyhuzamban lenyomhattam, az 5 óra volt. A tegnapi éjszakát is számolva. Ma még nem feküdtem le - mert minek:-)
    Pontosítok, hazudam. 1x nem aludtam itthon, mert kléső éjszakáig dolgoztam, utána már nem autóztam haza - és a férjem elvállalta a gyereket arra a napra. Na, úgy éjféltől reggel 8ig úgy aludtam egyhuzamban, hogy állítólag meg sem mozdultam! A tesómék átjártak a másik hálóból, mert aggódtak:-) Ekkor 1 éves múlt a gyerekem.
    K.va kemény úgy dolgozni, hogy nem alszol, meg nyilván, bejárónőd sincs, a férjedet meg gyakorlatilag fényképen látod. Nem tudom, hol lesz a vége, de ha sír, én a mai napig megyek!:-)

  • 2010.03.08 23:17:20psyché

    Nyúlször, ha már 3 éves, akkor azért meg lehetne vele beszélni a dolgokat. Ez a matrac az ágy mellé elég jó ötlet. OK, ha nem tudsz aludni, akkor gyere át, ide a matracodra és aludj tovább. 3 évesen már sok mindent megértenek.

  • 2010.03.08 23:21:09cantaloupe

    Psyché,
    nélunk reggeli 6:2o-kor van az ébresztő, de általában ha adok neki pár dolgot, akkor azokkal félórát eljátszik, én meg alszom még picit. 7-kor jövünk le, aztán napközben van 3 alvása, mindegyik félórás. Kábé reggel 9-1o, 12-1 és 3-4 között. 7-fél 8 az alvásidő, de én nem tudok ilyen korán feküdni. na meg minek is, mikor óránként ébred, inkább kómázok, mint mélyalvásból ébredjek, utóbbi sokkal rosszabb.

  • 2010.03.08 23:30:44madz

    Magenta, hogy mi irritál engem?

  • 2010.03.08 23:31:43psyché

    cant, nem tudod kihagyni mondjuk a reggel 9-10 közötti alvasat? csereben lehet, h delben többet aludna, de gondolom ezt mar probaltad. Nehez rajönni, h mit is akarnak az ilyen picik.

  • 2010.03.08 23:37:25cantaloupe

    Psyche,
    hát ha fáradt, akkor szörnyű tud lenni. Nem hinném, hogy jól járok. :)

  • 2010.03.08 23:40:34psyché

    Cant, akkor kitartas. :-)

  • 2010.03.08 23:43:07Magenta

    madz, a jól alvó kölykök, egyszer említetted valahol. :)

    Viszont részemről jó éjt mindenkinek, én is megyek aludni jól.

  • 2010.03.08 23:49:22Anke

    Én gondolkoztam azon, hogy létre kellene hozni leendő szülőknek egy élményparkot, ahová minimum két hétre be kellene költözniük, csak így kaphatnának az államtól bármilyen támogatást a gyerek után.
    A park úgy lenne kialakítva, hogy ők lennének benne a csecsemők. Lekötözve, hogy ne tudjanak mozogni, ki kell várniuk mikor kapnak enni, pelenkába intézhetik csak el a dolgaikat, és csak akkor cserélhetik le a pelust, ha valaki kikötözi őket, óriás méretű bútorok, hogy paránynak érezzék magukat, csak egyedül lennének egy szobában, ahonnan csak üvöltve szólingathatnák a "szüleiket", fehér mennyezet lenne a fejük felett, éles neon fény a szobában, a bekapcsolt rádió csak üvöltve szól, stb. stb.
    Majd pár nap múlva egy kedves női és férfi hang kedvesen énekel nekik, megsimogatja a fejüket, beszél hozzájuk, egy hét múlva pedig kapnak némi díszítést a falra, közben babakocsiban úgy, hogy senkit nem látnak tologatják őket - lehetőleg egy rázós úton -, időnként a leendő szülő pár egymáshoz bújhat, hogy testközelséget érezzenek, de ezt még mindig sokszor megszakítva és rövid időre tehetik csak, persze időnként hiába üvöltenek kajáért, vagy peluscseréért "elfelejtkeznek" róluk, kapnának időnként olyan kaját, amitől úgy felpuffadnak, hogy mozgatásra legyen szükségük, ilyenkor is csak üvöltéssel hívhatnak valakit stb. stb.

  • 2010.03.08 23:50:48Anke

    Na kíváncsi lennék, hogy ez után az élménypark után melyik szülő hagyná magára a gyerekét, nemhogy sírni. :)

  • 2010.03.08 23:51:56madz

    Magenta, nemtommár, főleg, hogy enyém is jól alszik, szal még irigykedni sem tudnék :)

  • 2010.03.09 00:02:15Anke

    korcsolya,
    egyetértek, Gopnik minden könyvét ajánlom én is annak, aki tudományos oldalról szeretné megközelíteni a gyerek gondolkodását, érzelmeit, érzéseit (magyarul eddig megjeleng: Bölcsek a bölcsőben, A babák filozófiája)

    Viszont Bettelheim sok minden olyat állított hasraütés szerűen, amit sem maga, sem a kortársai nem bizonyítottak, és utólag kiderült, hogy több mindenben rosszak voltak a hipotézisei, lásd az autizmus okaként az anyák nemtörőmdömségét feltételezte. Egyébként a kutatói szakirodalom nem tartja számon a könyveit.

    Szerintem, ha könyvekről van szó, érdemes mindig a kortársaknál maradni és legalább a könyv hátulján a jegyzékben megnézni, hogy milyen szakirodalmakból dolgoztak, és mikoriak a szakirodalmak, a kutatási anyagok.
    Például legutóbb Ranschburg egyik könyvén röhögtem akkor, amikor megnéztem, nemrég adták ki, mint javított, átírt példányt és a legutolsó szakirodalom 1999-es volt benne. A Porontyon fórumozási szinten is tartok mindenkit annyira, és az olvasottak alapján tudom is, hogy itt mindenki tájékozott afelől, hogy a gyerekekkel kapcsolatos kutatások és vizsgálatok legtöbbje az utóbbi 5, de max 10 évben készült, nos, ha ezelőtti egy hangsúlyozottan 'tanácsokat adó' szakirodalom az már erősen kételkedve kell fogadni.

  • 2010.03.09 08:05:27Vowel

    erről a sok, már magazati korban is marhára sok rosszat teszel a gyereknek, ha veszekszel a pároddal/stresszelsz, stb...na, erről mindig az jut eszembe, hogy eső után köpönyeg, twenty-twenty hindsight... nekem már van 3 darab szorongó, egy talán ADD-s gyerekem, végigstesszeltem a terhességeimet, manapság is veszekszem a férjemmel, az egész lényem tele van stresszel. Talán, az lett volna a legjobb, ha az elején szűrnek, és megtiltják a terhességet, hiszen AUTOMATIKUSAN szorongó gyerekeket fogok szülni, kinek jó az? Tehát, ha már mindent elszartam azzal, hogy stresszeltem, esélye sincs a normális életre? Mert szerintem ettől még van. Ez nem csak az anyán múlik. A gyereken is.

  • 2010.03.09 08:06:55Vowel

    szóval, én azért imádom ezeket a könyveket, mert elég kellemesen stresszelnek...:)

  • 2010.03.09 09:22:51Rosa Rugosa

    Lehetne írni szülőknek olyan könyvet, ami a "Hogyan legyünk boldogtalanok" sémát követné.
    Felsorolna egy csomó mindent, amire a mindennapokban képtelen vagy, ezáltal egy teljesen sérült gyerek a végeredmény.

  • 2010.03.09 09:39:11farkasokkal tancolo

    Vowel, azért nem eszik ám olyan forrón a kását.

    Ami a terhesség alatti stresszt illeti, tulajdonképpen bizonytalan vagyok, hogy mi is számít annak? A mindennapos tömegközlekdés, a főnök piszkatúrája, a férjjel, anyóssal történő veszekedések? Vagy pedig valami valóban jelentős csapás (mint pl. a kis szomszédasszonyomé, akinek a terhesség első harmadában halt meg kínok közt az imádott anyja, és az apja is súlyos szívbeteg, amiatt is izgulnia kell, hogy mikor adja ő is fel ezek után).
    A kisbaba egyébként egészségesen megszületett, és nemigen hallom a falakon keresztül, hogy sírna a kicsi.

    És a szomszéd sírni hagyott Szilvkéből se lett lelki sérült, sőt ő volt az alfanőstény az osztályban.


    Szóval a terhességben meg a gyereknevelésben nincsen matematika meg egyenleg törvényszerűség. Ismerek 26 hétre 600 grammal született kislányt, akinek az égvilágon semmi baja nincsen, csak szemüveges, és ismerek tökéletes körülmények között várt és született, szeretetben nevelt súlyos részképességzavaros, sőt autista gyereket is.

    Szóval én úgy vagyok vele, hogy naccerűen el lehet beszélgetni az ilyen könyvekről, de nagykanállal enni őket csak arra jó, hogy önnön nyomorultságunkról kapjunk bizonyítékot.

  • 2010.03.09 10:16:56kerekbilincs

    2010.03.08 22:46:13deborah
    Nem csak az az alternatíva, hogy hagyod sírni. Már megint mondom, tök jó alvástanítási módszereket javasolt Bordás Gergő, Gekkos fazon. Hány percenként menjek be, mit mondjak, stb. (először 2 percenként, aztán 3, stb.). "nagykislány vagy, nem eszünk éjszaka, reggel fogunk enni" szóval szó szerint azt csináltam, amit tanácsolt, és pont annyi percig tombolt. Szóval igazából együtt vészeltük át az éjszakázásról leszokást. 2 nap volt, ahogy jósolta. Nem mondom, hogy azóta csak háborítatlan éjszakáink voltak, de azért 80%ban az van. És a nappali étvágya is rendbejött, nem kell a villával kergetni.

  • 2010.03.09 10:25:16másutt

    Miert gondolja mindenki, hogy a terhesseg alatti stressz aatt tomegkozlekedest ertettem?

    Itt olyanokrol van szo, mint amikor a kismamat veresre veri a pasija, hogy miert nem vetette el a gyereket, vagy miert lett nagy hasa.
    (ez a legnagyob stressz forras)
    Vagy meghal a jovendo nagyi es kismama hetekig sir.
    Otthagyja a pasija.
    Fedel nelkul marad.

    Ezek minde elofordulnak.

    A "nem adta at a helyet a fasz a buszon" stressz NEM hiszem, hogy hosszutavon idegbeteg gyerekhez vezetne. :DDD Ha igen, akkor vegunk.

  • 2010.03.09 10:42:43intel

    Szerintem ez csak kukacoskodás. Biztos nem gndolja komlyan senki, hogy valami kis veszekedés vagy közlekedési srtessz majd idegbajosság teszi a gyereket ugye? Akkor meg minek ilyen baromságokat irni?
    Ez nem stressz, ez csak egy pillanatnyi idegbaj, de nem maradandó dolog. Nem veszült az ember miatta napokig, nem sír miatta, nem szomorú, na meg leginkább a depresszió környékére sem fogja sodorni ha valaki nem adja át neki a helyet a buszon...
    Akkr lettem terhes amikor kiderült hogy az én drága kutyám szivbeteg. Megpróbáltunk megtenni mindent érte, hogy megtudjuk mi a probléma, szivspecialistához vittük stb. Nem derült ki. Már nagyn beteg volt mikor a kislányunk megszületett. 1-hónapos volt Hannah amikor otthon meghalt a kutyusom. Megvárta amig megszületik, amig annyira egymáséi leszünk, hogy nem fogok belehallni a fájdalomba. Ha elötte megy el, akkor nem biztos hogy igy alakult volna az életünk.
    Ez a stressz. Amikor elveszited azt akit szeretsz.

  • 2010.03.09 15:39:03deborah

    Kerekbilincs, amit írtál, azt alvástréningnek hívják. Ugyanúgy sírni hagyás, csak percekben építed fel az idejét. Nekem ez se jön be.

  • 2010.03.09 15:41:43cat a

    kedves moderátor! áruld el mi abban a homofób alpári vagy rasszista amit írtam mert még egyszer se jelent meg a mai kommentem?

  • 2010.03.09 15:48:13baudolinA

    cat a,
    két oka lehet: az egyik, hogy hosszabb volt 2e karakternél. A másik, hogy nem frissítetted az oldalt a komment elküldése előtt. Azt javasolnám, hogy copy-paste-et használj.

  • 2010.03.09 15:50:16a szív fészkei

    De tud hiányozni a net! Na de visszakaptam...
    A mostani anyák-apák úgy nőttek fel, hogy Dr. Spock-nemzedéknek hívják őket.[link] Mert nekünk ez volt a biblia csecsemő-kisgyerek-tininevelésben. Őszintén, nem emlékszem már kristálytisztán, de megengedő, szeretetközpontú volt. Sőt: már sok helyen olvastam, hogy túlontúl is, és az elharapódzott önzés, késői felnövés, stb. sokak szerint emiatt ölt ilyen arányokat. Nem tudom.
    Csak azt, hogy akkor ez volt a trendi nagyon sok fiatal szülőnél.
    Mi a terhesség alatti stressz? Minden. Olyan nincs, hogy a legnagyobb szerelemben, közös gyerek akarásában egyetértő pár soha ne veszekedne, ha a mama már hasas. De, igenis van balhé. Hallja bent a pici, ja - elkerülhetetlen. Ha most úgy élsz elolvasán épp ezt a könyvet, hogy jézus, azért is mindenáron fegyelmezem mindig!! magam,- nos akkor a belső feszültség fogja őt tönkretenni.
    Én a "csövön kifér"-módszert élem: lenyomni valamit megfelelésből, udvariasságból, stb. - életveszélyes.

  • 2010.03.09 15:56:07cat a

    kösz az infot baud

  • 2010.03.09 15:56:17a szív fészkei

    Nálunk az idősebb - 30 lesz - nagyon érzékeny, néh/sokszor nehezen kezelhető (de ugye neki megjött kétévesen a tesóka és az borította a status quo-ját egy életre), a kisebbik viszont a megtestesült tünemény mindmáig. Belőlünk lett mind2, én hordtam ki, szültem ugyanúgy mindkettőt. Testiekben a kisebbnek jutott több kín csecsemőkorában (és ugye első perctől el is volt szakítva tőlem két hónapig - még megfogni, sőt látni is 1 hó után engedték, mint korababát) mégis csodás és zavartalan vele a viszonyom. A nagyon kihozták szinte rögtön, azonnal mellre tettem és mégis vannak vad konfliktusaink máig vele felnőttként. Akkor??? Mit szúrtam el?
    Első nagy szerelmem 65 lesz idén. A leggenyább időszakban volt vele terhes a mamája,majd megszülte 45 májusában. Nem épp stresszmentes időszakban. Nála bájosabb (felszínes is, de az most mindegy), kedvesebb, társaságibb, kiegyensúlyozottabb férfit keveset ismertem. Szóval a könyvek is béklyózhatnak a sok rád zúdított szakszöveggel, adattal az élet meg néha cáfol... A saját alaptermészetét senki meg nem tudja változtatni, még a csecsemője kedvéért se. DE a Bettelheim - őt is egyelik ma már, hogy saját anyjához való viszonya több, mint ellentmondásos , meg az öngyilokja, stb. - nagy mondása az, hogy legyél ELÉG JÓ SZÜLŐ. Pont jó életfogytos program. :-)

  • 2010.03.09 16:09:25a szív fészkei

    Mielőtt mennék mamát fürdetni , (aki lepasszolt 3 hónaposan, de mégis szeretem...)
    Magatok közé venni a gyereket - hát eléggé a szex halálos ítélete. Mi mentünk át hozzájuk, ha bőgtek, nem volt vészes annyira (kurvarégen volt persze), ha kellett a nyugiig ledőltünk melléjük, de SOHA NEM VETTÜK MAGUNK KÖZÉ. Sőt, egész piciként megszoktattuk őket, hogy kopogjanak, ha hozzánk bejönnek. Megtették, aztán lehetett viháncolni a nagy ágyban együtt reggel. Értették ösztönösen, hogy van egy másik életünk is, nem csak az a körülöttük sertepertélő. Kiegyensúlyozott férfi-nő szerintem nyugodtabb szülő.
    Kibírták azt is, ha elmentünk néha este és más vigyázott rájuk (volt hiszti eleinte, de megbékéltek végül, ha nem láttak már minket. Lehet, hogy ez kegyetlennek hangzik, de nem esett szét a házasságunk máig. Azt is tudták, hogy más kölykeire mi vigyázunk, tehát ott is elmászkálnak néha a beste szülők.)
    De bármikor kellettünk, ott voltunk: suliban harcolni, ide-odavinni, jelmezt fabrikálni. Nem drogosok, nem piások, stb. Normálisan élnek párkapcsolatban.

  • 2010.03.09 19:46:16farkasokkal tancolo

    Szív fészkei, mi meg magunk közé vettük, és ugyanolyan rendes ember lett belőlük. Szóval nem ezen múlik. És nem azon, hogy mennyit streszelt az anya a terhesség alatt.

    Egyszerűen arról van szó, hogy mi szerettük őket, nagyon fontosak voltak nekünk (most is azok), és ezt éreztettük is.

  • 2010.03.09 23:13:53Anke

    Láttatok már a magyar címén Miből lesz a cserebogár című dok.sorozatot, amit Robert Winston készít.
    Ez egy nyomon követéses filmsorozat. 2000-ben született 25 gyereket követnek 20 évig, a valóságban többet is, egészen a magzati állapotuktól, persze közben a szülőket is figyelik. Minden évben vagy 8-10 részes sorozatot állítanak össze róluk. Gyönyörűen látni a gyerekeken a szülők stresszelését, a mintakövetést, látni a különbséget a sírni hagyott és a felvett gyerek között, látni milyen az önmegvalósító szülő gyereke.

    Mondjuk ez a minta így kicsi, tény, ahogy tény az is, hogy nyilvánvalóan egy ilyen filmhez jól megválogatták a karaktereket. A valóságban azonban többezres mintán dolgoznak a kutatók. Az agyműködés konkrétan mérhető, ez is tény, így tényként fogadható el annak összehasonlításból eredő eredménye. A legújabb csecsemő és kisgyermekkori agyműködéssel foglalkozó könyvek konkrét méréseken alapulnak, nem 1-2 éves mérésen, hanem huszonéves méréseken. Így a nyomonkövetés lehetővé teszi azokat a következtetéseket, amelyek levonnak ezekben a könyvekben a kutatók.

  • 2010.03.09 23:16:48Anke

    Azt kellene már általános iskolában, vagy óvodában elsajátíttatni és megértetni a leendő szülőkkel, hogy egy állat sem teszi le, hagyja ott a kicsinyét sírva.

    Szinte soha nem kerül említésre, hogy mi is főemlősök vagyunk, így egy Spock könyv kicsit spekuláció szagú egy Desmond Morris etológus által írt könyvhöz képest. A vicc, hogy mindkét ember egykorú és milyen felfogásbeli különbség van köztük. Sajnos Spock volt az, akit a média hamarabb eljuttatott a nagyközönséghez.
    Szívesen ajánlom Morris: Babafigyelőben, Bensőséges kötelék című könyveit, de más könyveit is.

  • 2010.03.09 23:37:07no comment 01

    Anke:én csak az utolsó hozzászólásod olvastam..de láttál te már olyan szülőt,aki kénytelen volt sírva otthagyni gyermekét a bölcsiben,mert mondjuk 27ezer forintból nem tudta volna még etetni sem..??Nah én igen..és ő is sírt..csak kénytelen volt..elmenni dolgozni..és nem mondhatta azt,hogy bocs főnök késtem mert agyerek sírt..ez a nagy magyar valóság..stim..??

  • 2010.03.09 23:58:06a szív fészkei

    ft, szerintem mi is szeretjük őket nagyon azóta, hogy kibújtak ide belőlem. Ahogy tőlem/tőlünk telik. És amit tudok/tudunk megteszünk értük ma is minden szempontból. Néha le is basznak mások, hogy ez már too much. De mindenki máshogy szeret és máshogy mutatja ki.
    És akkor is vannak-lesznek konfliktusok szülők és gyerekeik közt; én nem tagadom, hogy nekünk még mai napig is néha.
    Nem tudom, hogy fognak rám visszagondolni a gyerekeim, ha már nem leszek vagy nagyon vén és a hamut mamutnak mondom. Őszinte legyek? Valahol nem is érdekel. Ennél jobban nem ment nekem az anyaság.
    Engem a papám kétévesen otthagyott egy zárt kapu előtt, mert - a rám vigyázó néne valahová elkódorgott reggel a boltba, szóval nem volt otthon - neki meg mennie kellett időre tárgyalásra. Emberéletek múltak azon. Busz járt ott az utcában, néhány autó is (55-öt írunk). De bármi más is történhetett volna velem. Azt mondta, hogy ne menjek sehová, maradjak ott, majd vérző szívvel elment. Mit tehetett volna? Se telefon, se mobil akkoriban, hogy beszóljon, hogy késik (amit ma se lehet nagyon bíróságon).... Állítólag álltam ott, mint Katiban a gyerek, cm-t se mozdulva. Nagyon szerettem mindig apámat, ezt csak úgy mesélték, én nem emlékszem rá. Anyámat is szeretem (aki akkor épp vidéken dolgozott).

  • 2010.03.10 02:15:00Anke

    no comment 01,
    Bár nem ez a témája a topiknak, és ebből senkivel nem akarok nézeteltérést, mert ez különösen vita tárgya szokott lenni a Porontyon, mégis csak azt tudom neked mondani, hogy mi nagyon keményen spóroltunk mielőtt bevállaltuk a gyereket, úgy, hogy az egyszemet baj esetén akár egyikünk is etetni tudja három évig, havi 27-ből, - amit eltaláltál, mert én pont ennyit kapok havonta az államtól -, úgy, hogy ne kelljen bölcsibe adni, de legalábbis ne beszoktatás nélkül. Sőt arra is felkészültünk, ha esetleg halálos baleset érne bennünket, akkor ki legyen a gyerekkel legalább az első hat évében.
    Ez is magyar valóság.
    És megelőzném a további vitát az alábbi ténnyel és bízom benne, hogy nem bántódsz meg rajta, mert nem személyeskedésnek szánom:
    Az állatoktól az különbözteti meg az embert, hogy előre tud gondolkodni, akár több nemzedéknyire, tudja, hogy egyszer meghal, és előre el tudja tervezni az életét.
    Én igyekszem embernek maradni.

  • 2010.03.10 22:19:21no comment 01

    Anke:Nem bántódom meg..miért tenném..teljesen helyesen cselekedsz..és szurkolok,hogy soha ne üssön be..semmi..de én,már tapasztaltam az ellenkezőjét is..bármennyire is gondoskodsz előre..akár több évre is..mindig történhet valami,amire nem számítottál..ezt saját tapasztalatból mondom..nem ecsetelem mert hosszú lenne..:)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta