SZÜLŐSÉG

Sulinapló: Anya, nem akarok iskolába menni!

2010. március 8., hétfő 14:38

Sokkoló információkat kaptam a múlt heti iskolai fogadó órán. Úgy mentem el, hogy az előző fogadó órához hasonlóan majd megint megdicsérik a lányomat, hogy milyen aranyos, figyelmes, és mennyit jelentkezik. A villámlátogatáson azonban kis híján lefordultam a székről. A tanítónők ugyanis közölték, hogy nagy gondok vannak a gyerekkel.

A téli szünet után két hétig beteg volt Málni, nem ment iskolába. A tanítónők szerint ekkortól kezdett romlani a helyzet. Elmondásuk szerint már nem csacsog és játszik a szünetekben, visszahúzódó lett, nem jelentkezik, órán nem figyel, figyelme elkalandozik. Arra kértek, találjak ki valamit. „Kár lenne érte” – fogalmaztak.

Azóta ezen agyalok: mit tudok tenni? Leültem vele megbeszélni, hogy milyen fontos az iskola, példákat hoztam fel, hogy mennyi sikerélményt ad neki (például hogy a kedvenc macskás könyvéből már egyedül el tudja olvasni a macskák fajtanevét, hogy ha odafigyel, mennyire szépen tud írni, stb.), és próbáltam még inkább felkelteni az érdeklődését. A napokban úgy látom, hogy nem sikerült valami fényesen.

Hiába kérem, nem hegyezi ki a ceruzáit, bent azt mondja, nincs tornacucca, azért nem tornázik (közben ott van a suliszekrényben a frissen mosott tornaruha), a házi feladatot elbliccelné, ha hagynám, és úgy érzem, magasról leszarja az egész iskola-dolgot. Arra is gondoltam, hogy talán kishúga születése változtatta meg ennyire, (a téli szünet előtt született), de itthoni viselkedése nem ezt mutatja – az első dolga hazaérkezéskor, kézmosás után megsimogatni a kicsit, beszél hozzá, dajkálja és szeretgeti.

Tegnap – életében először – azt mondta, nem szeretne iskolába menni, sokkal szívesebben maradna itthon játszani. Hová lett a reggelente izgatottan iskolába készülő, délutánonként önszorgalomból gyakorló, vidám gyerekem? Hogyan tudom visszaterelni az útra, amelyről máris letérni készül?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.09 16:09:10deborah

    Loreal, olvastál már Vekerdyt? Ranschburgot? Egyéb gyerekpszichológust?
    Nem, nem mindenki szenved ettől. De aki igen, az megérdemelné a jobbat.

  • 2010.03.09 16:10:36farkasokkal tancolo

    A magyar iskolarendszernek kétségkívül van még mit és hová fejlődnie (olyan sokat nem is kéne agyalni az áttervezésén, éppencsak átvenni a többi országtól - meg a waldorftól - azt ami bevált és elhajítani azt ami nem), no de azért túlzásokba nem kéne esni, valahogyan mindenkinek sikerül az az embertpróbáló dolog, hogy elvégzi az általános iskolát, hacsak nem folyik a nyála.

  • 2010.03.09 16:14:14monsterwoman1

    vááááá. utálom ezt az alternatív iskola dumát. Mindegyik iskola egy alternatíva.
    És igen, sztem a legtöbb hagyományos iskolában az elsős gyerek szenved. semmi átmenet nincs az ovi és az első között. túl vannak terhelve.És nagyon sok szeptemberben még csillogó szemű, lelkes kisgyerek fél év alatt eljut arra a szintre, hogy nem szeret iskolába járni.Pontosan azért, mert nagyon meg akar felelni, de nem segítik, inkább lenyomják. Ráadásul gyakori dolog, hogy az első döccenőnél leírják, ami végképp kedvét szegheti.Nem általánosítani akarok.Nem állítom, hogy mindenhol így van, mert ismerek mostani elsőst, aki imádja a sulit.De nagyon sok a frusztrált gyerek. Szerintem.

  • 2010.03.09 16:18:01farkasokkal tancolo

    Na és régen nem szenvedtek a gyerekek? Nem voltak időnként fáradtak? Dehogynem. Csak éppen ki nem szarta le.
    Nem lehet abban bízni, hogy egy gyerek élete egészen a felnőttkoráig és még azután is csupa heje huja pillangó, szivárvány és tündérmese. Időnként vannak csalódások, megtorpanások, kudarcok. Éppen attól (is) fejlődik a jelleme, hogy ezeket hogyan képes feldolgozni, és talpraállni.

  • 2010.03.09 16:23:22monsterwoman1

    2010.03.09 16:18:01farkasokkal tancolo
    aha.akkor majd ezentúl lesz.arom, ha a gyerekem szenved, mert majd akkor lesz normális felnőtt...hahaha
    Nem arról van szó, hogy agyontutujgatom a Bercikémet, mert összeveszett a Karcsikával.
    A vázolt problémát többnek látom ennél. Vannak fokozatok, ft.Nemcsak demagóg szélsőségek...Csalódások, kudarcok, megtorpanások.Igen, amikből, ha ki tud jönni a gyerek, jó. Ha meg nem, akkor nyilván segítségre szorul.

  • 2010.03.09 16:26:02deborah

    Hát FT, nézz körül az országban és lásd, milyen fasza, hogy a mostani felnőtteket már kisgyerekként eloltották, megalázták, önbizalmát elvették a poroszos iskolákban. Igenis legyen tündérmesés játszó gyerek, amíg csak lehet. Járjon olyan iskolába, ahol érdeklődésének megfelelően fejlődhet, ahol nem terhelik le, ahol nem kínozzák hülyeségekkel. Nem fejlődik a jelleme attól, hogy 6 éves korában túlterhelik, hidd el.

  • 2010.03.09 16:35:18farkasokkal tancolo

    Éppenséggel én csupa oylan emberrel találkozom, akinek a ki ha én nem, ez nekem jár, ezt én megérdemlem stb az életvezérlő elve. És igazán nem lehet azt mondani, hogy a mostani felnőttek csak ülnek és magukba roskadnak depressziósan mint kutyaszar a fűben. Tüntetnek, lázadnak, sztrájkolnak, tiltakoznak stb.

    Szóval olyan nagyon nem törte meg őket a magyar iskolarendszer.

    A másik pedig, hogy "ebben az adott esetben" sincsen olyan mély tragédia. Semmi olyan nincsen benne, ami egy normál gyerek normál életében ne következne be: azaz éppen mostanság nemigen akaródzik neki iskolába menni, mert jobb otthon.

    Én speciel írtam, hogy akkor tán nem kéne a napi 8 óra, de hát ez ugye megoldhatatlan.

    Nagyon sajnálom, de van éppen elég KOMOLY tragédia is egy gyerek életében ahhoz képest, hogy most itt azon sajnálkozzak, hogy meg lesz nyomorítva meg hasonló. Nem lesz megnyomorítva, el fog múlni ez az időszak, és ujra csacsogni fog és örömmel megy majd iskolába.

  • 2010.03.09 16:39:50deborah

    FT, az általad leírt ember azért viselkedik így, mert belül márpedig meg van győződve arról, hogy ő semmit sem ér. Megkeményedik kívülre, hogy leplezze a sérült énjét.
    De ez már nem Málniról szól.

  • 2010.03.09 16:45:00loreal

    monster

    2010.03.09 16:14:14monsterwoman1

    igen nagy az átmenet, és ezen pl az sem segt, hogy a kát intéznényt(óvoda-iskola) felülről tök ellentétesen nyomják....az óvodai elvek egyre inkább arra irányulnak, hogy csak szabadon(egyre szabadabban, a pár tíz éves rutinhoz képest)....és utána jön a full kötött iskola....tehát vagy ultra mázlista vagy és kikapsz egy csúcs óvónénit és utána egy csúcs tanítónénit aki önkéntesként áthidalja a határokat, vagy igen szenvedni foga gyerek az átmenetttől, mert nagy a különbség.

  • 2010.03.09 16:45:41monsterwoman1

    2010.03.09 16:35:18farkasokkal tancolo
    szted csak végletek léteznek? "kihaénnem"-"depressziós". Attól ember az ember, hogy lázad meg sztrájkol meg tüntet????:)))))Egyben igazad van. Az agresszió valahonnan az elfojtásokból ered.Meg a depresszió is. Tehát a kutyaszar és a lázadó közt lehet, hogy nincs is olyan nagy különbség.
    Remélem, hogy Málni hamar kijön ebből a nehéz helyzetből, és szívesen jár újra iskolába.

  • 2010.03.09 16:46:17loreal

    Deborah, igen olvastam, de csak azért mert valamit elolvasok nem hiszek benne egyből....örülök, hogy te alternatív párti vagy...én a mai Mo-on úgy gondolom ez nem egy jó választás, de szerencsére mindenki csak a saját gyereke iskolájáról dönt.

  • 2010.03.09 16:50:33monsterwoman1

    2010.03.09 16:45:00loreal
    akkor most egyetértünk? Vagy mégsem?
    Számomra az a csúcsszuper óvónéni, aki hagyja a gyerekemet játszani, és nem akar belőle kiselsőst csinálni négyévesen. És az a csúcs tanítónő, aki észreveszi a gyerekem erősségeit, és támogatja a fejlődésében, nem pedig lenyomja azért, mert valamiben nem kiemelkedő, csak átlagos.

  • 2010.03.09 16:53:36cozumel

    Brumi

    en azert szolok hozza idonkent, mert from tajm tu tajm muszaj kiadnom magambol az iranta erzett undort.

    Tudod, mint amikor etelmergezest kapsz, akkor muszaj hanyni, mert utana jobb lesz.

  • 2010.03.09 16:54:26loreal

    monster,

    nos számomra a csúcsszuper óvónébi felismeri az óriási szakadékot és megpróbál kicsit foltozni rajta....a csúcsszuper tanítónéni ugyanezt teszi...
    Magyarul óvónéni az évek során egyre több figyelmet követel....tanítónéni pedig játékosabban áll a kérdéshez

  • 2010.03.09 16:57:17loreal

    De ha ultra modern felfogású óvónénit kapsz ki, akinek az az elve, hogy hagyjuk csak a gyereket a maga utján menni , semmi nem kötelező, hagy játszon át minden fogalakozást és utána besikerül egy őskövület tanítónéni aki szerint az iskolában már az a dolga a gyereknek , hogy egyenes háttal üljön 45 percig, akkor igencsak pórul jár a gyerek

  • 2010.03.09 16:59:22sztroberi

    deborah: ha mindig olyan iskolába jár a gyerek, ahol az érdeklődésének megfelelően fejlődhet, és mondjuk épp nem érdekli az írás-olvasás, nem fog megtanulni? ha az egész általános- és középiskolában mindig az érdeklődése, a kedve van előtérbe helyezve, akkor az első munkahelyén is mondhassa majd azt, hogy bocsika, nincs kedvem átlagokat számolni, inkább szeretnék pillangóra vadászni? az iskolának épp az a feladata, hogy a gyereket felkészítse arra, hogy biza egyszer dolgozni kell, ha pénzt akar (vagy nyerni a lottón).

    annak, hogy egy elsős gyerek 4 hét otthonlevés után, amiből ráadásul 2hét a karácsonyi ünnepkör volt, nem olyan lelkes az iskolában, tök érthető. 4 hét vakáció után a tengerparton én se kitörő örömmel megyek vissza a melóba. ennek nincs köze az iskolához, az elvárásokhoz, max. ahhoz, h jó volt otthon lenni (meg persze ahhoz, és anya a másik gyerekkel meg bezzeg otthon van, akkor én is akarok).

  • 2010.03.09 17:06:58monsterwoman1

    2010.03.09 16:59:22sztroberi
    a gyerekben eredendően benne van, hogy pillangóra szeret vadászni, vagy átlagokkal számolni. A jó iskola segít abban, hogy mire felnő, valóban a képességeinek és természetének megfelelő hivatást válasszon. A rossz iskolábol meg lehet, hogy kikerül egy "pillangóvadász", akiből átlagokkal számoló "szakember" lesz....

  • 2010.03.09 17:09:09monsterwoman1

    ja. és aszongya a férjem, szerinte megint gyereket akarok. annyit lógok itt. úgyhogy cáfolandó, inkább most lépek. sziasztok

  • 2010.03.09 18:11:42R2D2 & C3PO

    Szoktátok olvasni az ellenőrző blogot?
    Vagy egy-egy tanárét (aki a munkájáról ír)?
    Vagy tanárokkal a munkájukról beszélgetni?

    Nekem valahogy mindig az a benyomásom, hogy

    - kiábrándultak,

    - nem értik a világot.

    Úgyhogy, mindig alapból a tanár kompetenciáit kérdőjelezem meg, többnyire joggal.

    Szerintem a Málni tanítónénije nincs a helyzet magaslatán.

    A gyerek előtt most kellene felvágni a tudás gyümölcsét (tudjátok, ami miatt nem a Paradicsomban élünk, ;-D). Ezzel szemben elveszi a gyerek kedvét a suliba járástól.
    Én mindig szerettem suliba járni, mert hihetetlenül érdekes. Nagyon sokszor sokkal, de sokkal jobb volt, mint otthon punnyadni.
    Sajnálom Málnit, mert _ezt_ az érzést nem ismeri...

  • 2010.03.09 19:20:55deborah

    Monsternek igaza van.

  • 2010.03.09 19:36:06farkasokkal tancolo

    Én nem jártam ovodába. És otthon olyan szabad voltam mint a madár, a nagymamám gyakorlatilag mindent megengedett nekünk az öcsémmel.

    És mikor elsőbe mentem, akkor azonnal fekete klottköpenyem volt fehér gallérral, és minden órán hátratett kézzel kellett ülni, és akkoriban még - igaz, csak néha - de egy két pofon is elcsattant, ha valaki nagyon rossz volt. Máskülönben a pad mellett térdeplés, sarokba állás járta, szamárpadba ülés, iskola után bezárás egy vagy két órára a tanterembe.

    Ennek ellenére nem emlékszem, hogy valaha is kivertem volna otthon a hisztit, hogy én nem akarok iskolába járni. Mert tudtam, hogy iskola van, és oda kell járni. És meglehet időnként nagyon szarul éreztem magam (ha most felelevenítenék néhány szitut, akkor az alter anyukák azonnal a kardjukba dőlnének), de ALAPJÁBAN VÉVE szerettem iskolába járni. És augusztus végén már számoltam a napokat, hogy mikor kezdődik az iskola. Pedig olyan nagyon jó tanuló se voltam...

    Csak éppen abban is volt valami jó, (nekem is), hogy a szüleim le se szarták mi van az iskolában. A tanulás a te dolgod - ezt mondták.

    És egyszerűen nem értem, hoyg manapság már egyesek abból is tragédiát csinálnak, ha BÁRMI kis atrocitás éri a gyereket az iskolában. Hogy jajj most mennyire sérül a lelke! Sérül egy kicsikét igen. Kb annyit, mint mikor a macska végigkarmolja az ember kezét, fáj egy kicsit, de begyógyul nyomtalanul, és van fájdalomemléke. Lehet gyerekkort végigcsinálni sebek karmolások nélkül? NEM. Aki ezt hiszi, csak áltatja magát.

  • 2010.03.09 19:39:06farkasokkal tancolo

    (folyt).
    És ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne figyeljünk oda. Mert vannak normális sérülések, és vannak olyanok amik mélyre szaladnak, amit már kezelni kell.

    Speciel a Málnit ért atrocitások nálam bőven beleférnek a normál tartományba. Jó, hogy beszélünk ezekről, de vészharangokat megkongatni nem kéne.

  • 2010.03.09 20:30:14monsterwoman1

    hmmm..."alter anyuka"...:))) ezt beteszem a többi közé.Szóval a világ közepe az te vagy, kedves ft, ezért belőled kell kiindulni.Én meg tudnék mesélni saját élményekről, meg arról,ami nem gyógyult nyomtalanul.
    A "normál taromány" eléggé relatív fogalom. Én nem kongattam semmiféle vészharangot. Olvasd el a poszt első bekezdését. Meg a kommenteket is. Akkor talán rájössz, hogy nem osztogattam tanácsokat.Úgy gondolom ugyanis, hogy ez Málni és Tünde küzdelme, amivel bizonnyal meg is birkóznak.

  • 2010.03.09 20:38:03farkasokkal tancolo

    "A vázolt problémát többnek látom ennél. "

    Ezt pl. te írtad kedves M.w.
    Én meg úgy látom, hogy ez nem több mint amennyit mond: most nincsen kedve iskolába járni, mert otthon jobb.

    És ha nem lenne napközis, ez fel se merült volna szerintem, mert fél napot vígan el tudna tölteni az iskolában, ha tudja, hogy ebédre már otthon van. Én se voltam napközis. Lehet, emiatt nem undorodtam meg az iskolától.

  • 2010.03.09 21:00:59bajor gizella

    bakker sok műhó semmiért:)
    a gyerek járni fog a délutáni foglalkozásokra. én is jártam, és mert láttam anyukámon hogy milyen boldog től, én is nagyon boldog voltam. nagyon szerettem-szeretem anyukámat.
    a zongoraóra fárasztó volt, tehetségem volt. tehát nem veszi ki a különóráról, miért is tenné. isibe kell járni, szóval igen szerintem ennyi, kész. megint minden rendben van.

  • 2010.03.09 21:06:49bajor gizella

    nekem is van hasonló kaliberű problémám. milyen színű harisnyát vegyek fel kék csizmához? megy e a lila és a piros együtt?

  • 2010.03.09 21:08:19Rosa Rugosa

    Szerintem az iskola (bármelyik) akkor leginkább a stressz forrása, ha a szülő (önkéntelenül is) annak látja és a saját megfelelési kényszerét ráragasztja a gyerekre is.

    Kicsit lazábban kellene állni a dolgokhoz.
    Én senkivel ne tanulok, néha kell, mert lazul a fegyelem, de soha nem rendszeresen!
    És csak kikérdezek, azt is szúrópróba szerűen, illetve tanulási technikára adok tanácsot a gyereknek. Az ő dolga a tanulás.
    Egy dolog van, ha szüksége van segítségre, akkor kérjen!
    És segítek.

    Szerintem ha anyuka fosik az iskolától, a gyerek is fog.

    A tanárokkal való beszélgetést azzal szoktuk kezdeni, köszönjük, a jó tulajdonságokat ismerjük, elő a farbával, őszintén, milyen hiányosságokat lát a gyereknél.
    Erre általában a tanár megkönnyebbül, hogy nem kell 10 pozitív mondattal felvezetni azt az egy negatívat, amit valahogy el kéne mondania a gyerekről.
    Eddig mindig partnerre találtunk a tanárban, ugyanakkor azt is megmondtuk, ha valamivel nem értettünk egyet.

  • 2010.03.09 21:21:08anyatájger

    Tünde, azt, h Málni hogyan viselkedik az iskolában, amikor nem vagy ott, azt a tanítónő el tudja mondani. én kábé egy órán át beszélgettem a gondozónőkkel erről és megnyugodtam, amikor kiderült, h ugyanolyan a fiam a bölcsiben, mint otthon.
    kérdezz rá, telefonon vagy személyesen, beszéljetek erről, mert kiderülhet egy-két dolog. a gáz akkor van, ha Málni otthon egy tündér, suliban meg egy ördög (erős túlzással persze).

  • 2010.03.09 21:23:44anyatájger

    sok dolog összejött most nektek, ezek egyenként is megviselhetnek egy szorongóbb gyereket. a fáradtságról meg ne is beszéljünk...
    de nemsokára itt a tavaszi szünet! még sosem vártam ennyire :)

  • 2010.03.09 22:35:59Anke

    Most nyalni fogok, mert szerintem Tünde, vagy Málni nagyon jól választotta ki a különórákat.
    LL-el is egyet értek, az iskola másodlagos, nem véletlenül hívják közoktatásnak, mégha ez nekünk fáj is. Ha a szülő megteheti, mert például maga is tanár és még ideje is van rá, akkor bizonyos tantárgyak iskola nélkül is elsajátíthatóak. A gyerek úgyis mintát követ. Például, ha a szülőt nem látja olvasni, mérhetően kevesebb az esély, hogy valaha olvasó ember lesz, ha nem látja a szülőt tanulni, úgy felnőttként ő sem nagyon fogja továbbképzeni magát (ne a kivételeket nézzük).
    Arra érdemes erőt befektetni, amit a gyerek egész nap tudna csinálna, amit úgymond játékosan tehet úgy, hogy abból haszna lesz akár már középiskolás korában és később már lehetetlen, vagy óriási erőfeszítést igényel az elsajátítása. Ilyen készség a nyelvtanulás, a matematika és egyéb logika, a természettudományok valamelyike, a mozgás és a kézügyességet fejlesztő órák és a szociális magatartás.

  • 2010.03.09 22:41:20Anke

    A gyerek ezekben az években a legfogékonyabb, és ha jó a tanár, akkor játék a tanulás. Ha pedig így fogjuk fel, akkor igazából nem különórái vannak, hanem plusz játékórái. Ez egy kicsit erőltetett lett, de így gondolom. :)
    Sőt úgy vélem, hogy nem az iskola feladata megtanítani a gyereket tanulni, hanem a szülőnek kell példát mutatnia.

    Ebben a helyzetben két dolgot tennék.
    1. Ezeket különórákat, "játékórákat" úgy szervezném, hogy együtt vennék részt vele legalább az egyik órán, ráadásul a kistesóval, mert ezt egy hatéves már megérti, hogy nem hagyható egyedül egy csecsemő. Szerintem lehetne találni olyan szülőket az iskolában, akik szívesen részt vennének olyan angol/sí/művész/akármilyen órán, ahol együtt lehetnek a gyerekkel, illetve a gyerek együtt lehetne velük. Így van különóra, játékóra, anyával töltött óra, mindenki jól jár. A következő években már biztosan nem lesz erre szüksége a gyereknek.
    2. Egy vagy két olyan óra látogatását lazábbra fognám, pontosabban nem kellene azokat az iskolában tanulnia, amit magam is meg tudok neki tanítani otthon, addig is velem lehet. Ezt nem lazsálásként kell felfogni, mert otthon ugyanúgy tanulási idő lenne, mintha az iskolában töltené ezt az időt. Így mindenféle lelki beszéd nélkül megtanulja a gyerek, hogy nem az iskolának tanul, hanem azért tanulunk, mert a tanulás az életünk része.

  • 2010.03.09 22:43:38Anke

    2010.03.09 21:08:19 Rosa Rugosa
    Ezzel teljesen egyetértek!

  • 2010.03.09 23:02:26nyúlmama

    Egyébként a helyzet az, hogy előfordul, hogy nem akarunk valamit mi sem csinálni.Egy gyereknél is lehet ilyen. és igen, lesz még sz életben olyan, hogy ne megy minden tökéletesen. és nem mindig a másik ember-adott esetben a tanítónéni- a hibás.Szerintem igenis sok az egész nap egy ekkora gyereknek,és most ez meg is látszik a viselkedésén. Ennyi,de azt veszem ki Tünde reakcióiból, hogy ezen meg nem fognak változtatni, mert minden jó így, kell minden különóra. Akkor meg nincs miről beszélni.
    Félreértés ne essék , az enyémek is jártak csak nem ennyire, és nem voltak napközisek, ami azt jelentette, hogy hazajöttek a suliból, és otthon is voltak egy darabig, aztán mentek el-nem minden nap- erre, vagy arra a különórára,ahová én vittem le őket.Tudom, bezzeg anya.Ez az én véleményem, nem kell vele egyetérteni.

  • 2010.03.09 23:18:30no comment 01

    Tünde: A nem akarok iskolába menni egyszerű oka van..a két hét alatt míg otthon volt kiesett a ritmusból..egy gyerekkel meg kell szerettetni az iskolát..nem könnyű feladat, de megoldható..:)próbáld ki a napközit..még,ha otthon is vagy a kicsivel..ott azért játszanak is..stb..utána kösd le..iskolán belüli foglalkozással..nálunk bevált az úszás..de szerintem a napközi fontos..ott kapnak olyan impulzusokat,mint anno az oviban..:)

  • 2010.03.10 08:32:30sztroberi

    "Egy vagy két olyan óra látogatását lazábbra fognám, pontosabban nem kellene azokat az iskolában tanulnia, amit magam is meg tudok neki tanítani otthon, addig is velem lehet."

    és ezt így hogy? az iskola nem opcionálisan látogatható intézmény, oda muszáj járni. általánosban sem hiányozhat a gyerek egy bizonyos óraszámnál többet.

    aztán ugyebár az órák egymás után vannak, elrohanok érte azon az órán, hazaviszem arra a 45 percre, majd visszaviszem a következő 45 percre?

    továbbá kiesik a gyerek a közösségből.

    és miért olyan biztos, hogy egy szülő, még ha jó is 1-2 tárgyból, rögtön tanítani is tudja azt, elsős, másodikos, vagy akár kilenckedikes, tizedikes gyerekeknek?

  • 2010.03.10 09:54:55mylittleboy

    Málni biztosan depressziós lett a nagy hidegben:D, de majd ha jön a jó idő biztosan kivirul. Sztem olyan gyerek nem volt és most sincs aki imádná az iskolát, vannak rosszabb, jobb periódusok. Sajna meg kell velük értetni, h nem opcionálisan választható program az iskola, csinálni kell és kész. Én kifejezetten rühelltem az egészet, mert kiderült elég hamar, h mi az erősségem és mi a gyengém. Utáltam a matekot, kémiát, fizikát és tudtam, h soha nem fogok matek szakra menni egyetemre, DEEE mégis minden szaros dolgozatra tanulnom kellett ha nem akartam kmihullani idő elött. A megváltást a fősuli hozta, a VÁLASZTOTT szakkal, és hát ott lehetett lógni is, ha elfáradt az ember, azt már szerettem. Amikor kicsi voltam, alsós megesett h nekiálltam sztrájkolni, ami annyit jelentett, h nem keltem ki az ágyból. Már erős késésben voltunk, de az Istennek nem bírtak kiszedni..na a tesóm kitalálta a megfejtést:D beront a szobába, MEGYÜNK A BALATONHOZ felkiáltással, na erre a kis hülye kiugrik az ágyból, elkapják, majd rádöbben h január van....hát persze h mentem iskolába:D
    Szóval majd Málna is túléli vhogy ezt az időszakot, kitartás!

  • 2010.03.10 10:00:45mylittleboy

    Ja és középsulis koromban anyám egyfolytában járőrözött nálam, mert állandóan ülve aludtam tanulás helyett, de volt h a spirál füzetben pihentem rugósra a fejem:D Nem könnyű a szülőknek..

  • 2010.03.10 10:58:27Rosa Rugosa

    Azért elkél néha a segítség a tanulásban, csak a tisztánlátás végett...
    A fiamék fizikából a nyomást tanulják.
    Persze tudta a képletet, meg az elméletet, de egy kis sötétség azért honolt a fejében...
    Na hát apa mindjárt egy példával kezdte.
    Vett egy jól kihegyezett radírvégű grafitot, először a gumis végével fejtette ki a nyomást, aztán meg a hegyes grafit végével a gyerek kezére. Mindjárt kitisztult az értelme!
    És megértette!:))))
    Most a hőtan következik....:DDDD

  • 2010.03.10 11:04:58loreal

    RR, akkor most mehet a gyerek keze a forró vízbe :P ;) :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDd

  • 2010.03.10 11:11:44Rosa Rugosa

    :))))
    Vagy felöltetjük a rezsóra...:)))

  • 2010.03.10 11:18:29Rosa Rugosa

    Ültetjük.

  • 2010.03.10 11:48:26Starlark

    Én alsóban nem venném ki a gyerkőcöt a napköziből hacsak ő kifejezetten nem kéri.
    Én nem voltam napközis, ki is maradtam mindenféle bandázásból, nagyon rossz volt.

  • 2010.03.10 16:15:10Sevy

    Szegény kis drága:) Biztosan el fog múlni, ha behozta a lemaradását.

    Meg aztán újra visszaszokik, hiszen a két hét otthon anyával és a kis tesóval biztos nagyon meghitt és szórakoztató volt számára. Egészen más, mint a suli. A pici baba miatt nehéz, de ilyenkor lehetne összevonni a kettőt és meghívni a kislány néhány barátnőjét egy délutánra.

  • 2010.03.10 20:54:55no comment 01

    mylittleboy:hát akkor az én vásott kölkeim biztos kivételek,mert eddig mindkettő imád suliba járni..pedig,már a nagy középsuli..a középső hatodikos..a kisebbik most kezdte a sulit,de úgy látom ő is szeret bejárni...:)

  • 2010.03.12 14:18:29R2D2 & C3PO

    Tudom, hogy ez tényleg az alter altere, de találtam egy rokon-lelket, aki ráadásul még ért is a témához.

    Sok szeretettel ajánlom a következő cikket:
    [link]

  • 2010.03.12 14:43:14csunii

    Végig én sem olvastam a kommenteket, így bocs ha már volt szó róla:

    A gyerekek többségénél az iskolában mutatkozik meg minden változás, ami otthon, a családban történik, de ez csak az egyik kiindulópontja a problémának. ha újra leültök beszélgetni a témáról, érdemes hagyni beszélni.Értő vagy rogersi beszélgetésként találod meg ezt a kommunikációs technikát. sok helyzetben jól jöhet és nem kell hozzá más csak egy kis türelem és gyakorlás.
    Talán így hamar kiderítheted mi a valódi ok.
    Ha úgy érzed sehogy se megy érdemes segítséget kérni, mert egy iskolával szemben negatívan rögzült képet nehéz megváltoztatni.

  • 2010.03.12 14:58:40Lapis Lazuli

    R2D2&C3PO:
    Kösz a linket. Sztem ez _nem_ az alter altere... legszívesebben kiragasztanám a sulinkban. Pedig az egy, hát, legalábbis fél-alter iskola.

  • 2010.03.14 22:59:17evaandrea

    Én azt gondolom, ez a kislány egész egyszerűen túlterhelt.
    Sok minden össze is jött, mert épp a gyerek számára legnehezebb időpontban született kistestvére, és bárhogyan is örül, és szereti, egy 6 éves küzd a féltékenységgel is.
    Másrészt az óvodában bár vannak foglalkozások, de ezek nem kötelezőek, ki lehet váltani szabad játékkal, a suliban lévő foglalkozások pedig kötelezőek, mást nem lehet csinálni...A legtöbb gyerek kifárad már csak ettől is.Hogy feladat van, figyelni kell, meg kell felelni. Ha délben hazamenne, esetleg még aludna is, annak ellenére, hogy már két éves kora óta nem "igényelte" az alvást. Neki még ott kell maradni, mert akkor vannak az "izgi" foglalkozások.Napi 8 óra kemény egy hatévesnek.
    Szerintem semmiről sem maradt volna le ez a kislány, ha elsőben csak írni-olvasni-számolni tanul meg, és az angol, a művészeti képzés stb csak később indul be. Biztos, hogy nem fog jobban tudni angolul, mint azok a társai , akik később kezdik, pár év múlva szinte semmi különbség, nagyobb művész se lesz, mint azok, akik mondjuk 10 évtől kezdenek művészkedni, viszont sokkal fáradtabb, kedvetlenebb, és kevésbé boldogabb a gyerekkora, mint kevésbé túlterhelt társainak.
    Ő ezt a túlterheltséget fogalmazta meg a maga módján, angolra, kézműveskedni akar, csak suliba nem akar menni.Nem tudom, esetleg még nem teljesen iskolaérett, nem alakult ki a feladattudat. Még maradhatott volna 1 évet oviban a különórákkal...
    Sajnálom az ilyen kis manókat, mert bár a szülő jót akar,a gyerek nem tud megfelelni, és ez mindenkinek rossz.

  • 2010.03.17 19:36:57beach head

    conzumel

    nem tehetek róla hogy téged istálóba neveltek és ott mindent szabad volt csinálni

  • 2010.03.25 19:31:16sorstárs

    Az elsősöknél gyakran előfordul, hogy amikor megtanulják a betűket és a számokat úgy gondolják be is fejezik a tanulást. Hiszen mindenki azt súlykolja beléjük, hogy azért kell iskolába járni , hogy ezeket megtanulják. Málninál szerintem az is közrejátszik, hogy megszületett a kistestvér, jött a téli szünet , a betegség és a hosszú otthonlét alatt rájött, hogy sokkal jobb otthon lenni anyával és a kistesóval, mint a suliban. Aminek elvileg örülhetnénk. Nem tudom milyen az osztály, közösségről még nem hiszem, hogy beszélhetünk, de ha lennének Málninak jó barátnői talán jobban szeretne járni. Az én " gyerekeim" még hétvégén is járkálnak egymáshoz játszani.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta