Terhesnapló 5.0: Jenőke vajon fiú vagy lány?

Zanza!

20. hét

+5,0 kg

Az emberekben két ellentétes vágy küzd egymással. Az egyik mindent tudni akar előre és utálja a meglepetéseket. Ennek a vágynak köszönhette a karrierjét Teiresziasz, a görög mítoszok vak jósa, ebből él az összes meteorológus, és ezért alakult ki a sok mendemonda arról, hogy meg lehet jósolni, hogy egy nőnek fia lesz, vagy lánya a spéci kínai naptárból, a növekvő hasa formájáról, az aranygyűrűs trükkből, vagy arról, hogy miket kíván a mama enni. A másik oldalon meg van az a hang, ami imádja a meglepetéseket. Emiatt a belső hang miatt nem akar valaki előrelapozni a krimiben az utolsó oldalra, hogy megtudja, ki a gyilkos és emiatt kéri meg az ismerősét, hogy ne árulja el az izgalmas film végét, amíg nincs ideje azt megnézni a moziban. A legtöbb ember nem túrja fel a lakást december közepén a karácsonyi ajándékaiért, és nem egy nő életének kedvenc pillanata, amikor párja váratlanul, minden előjel nélkül elé áll egy gyűrűvel és felteszi azt a bizonyos kérdést. Most ez a két hang vív csatát bennem, és képtelen vagyok döntést hozni, pedig órákra vagyok az ultrahangtól. Megkérdezzem, hogy fiam lesz, vagy lányom, vagy ne?

A legutóbbi terhességem alatt ez az egész a következőképpen nézett ki: elhatároztuk, hogy erősek leszünk és nem kérdezzük meg. A fő ok erre az volt, hogy első gyerek lévén teljesen mindegy volt, hogy fiú, vagy lány. Na meg szeretjük a meglepetéseket. Párom arról fantáziált, milyen klassz lesz felkiáltani a szülés alatt, hogy "kisfiú!" vagy "kislány!" Ezt a feladatot fenntartotta magának, és ezt bele is raktuk a szüléstervbe, azaz írásba foglaltuk. Az ismerősök és rokonok elismeréssel bólogattak és dicsérték az akaraterőnket. Egyetlen kivétellel. Az illető végighallgatta az ömlengésem arról, hogy milyen kevés igazi klassz meglepetés maradt meg nekünk modern embereknek, és hogy mi szeretnénk várni a szülésig, és egy pár másodpercnyi gondolkodás után, nagyon lassan azt mondta: "Ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam!"

Hát igen, ez egy olyan téma, amiben mindenki szeret véleményt nyilvánítani. Végül egy nálunk sokkal nagyobb erő győzedelmeskedett. Úgy sétáltunk be a 20. heti ultrahangra, hogy erősek leszünk. De amikor a szonográfus nő megkérdezte, akarjuk-e tudni, begyakorolt kórusként, teljes szinkronban vágtuk rá, hogy "IGEN!" Így megtudtuk, hogy lány. Ez van. Kicsit váratlan volt, ami történt, de jól esett. Nagyon mélyről jött az a hang, ami felkiáltott.

Most pedig minden kezdődik elölről. Ez a kérdés nem arról szól, hogy minek örülnénk jobban, mert még mindig úgy érzem, hogy teljesen mindegy nekem, hogy fiú, vagy lány. Nagy lelki rákészülésre nincsen szükségünk. A gyerekszobát nem kell kifesteni, a falak fehérek, a bútorok sötétbarnák, a fali képeken bohókás kis állatok vannak, sehol egy királykisasszony. A legtöbb újszülöttnek való ruhácskánk hófehér, a babakocsi pedig fekete. A családban egyik nem sincsen túlreprezentálva, hiszen alig van gyerek bárhol, még unokatestvéreink sincsenek. Nincsen ősi nemesi családi nevünk, amit mindenképpen tovább kellene vinni. Tényleg mindegy. A kérdés csak az, hogy érdemes-e az embernek elfojtania a kíváncsiságát és négy és fél hónapig várni valamivel, ami az övé lehet most rögtön.

Nézzük csak az érveléseket mindkét oldalról.

Jó előre megtudni a gyerek nemét, mert:

  • Könnyebb úgy gondolni a gyerekre, hogy tudja az ember, hogy fiú vagy lány
  • Csak egy nevet kell választani, és elég bonyolult feladat az is
  • A rossz nyelvek szerint a újszülöttholmikat 3 színben lehet kapni: rózsaszín, világoskék és csúnya.
  • Elég meglepetésben lesz részem a szülés napján így is
  • Mindenki előre örülhet
  • Van idő hozzászokni a gondolathoz, ha titokban mást reméltünk
  • Miért ne? Hiszen csak meg kell kérdezni. Minek kínozni magunkat?

Jó, ha az ember nem tudja előre a gyerek nemét, mert:

  • Olyan csodás dolog egy igazi meglepetést kapni
  • A várakozás hónapjai alatt el lehet játszani a gondolattal, így vagy úgy
  • A szülés alatti izgalmas felfedezést meg lehet hagyni az apukának is
  • Szórakoztató az ismerősök és a rokonok tippelgetése és vicces a frusztrációjuk
  • Nosztalgikus, a régi időkre emlékeztető, ősanyás érzés
  • Most már ez az alternatív hozzáállás, és sokan élvezik a különcködést

A múlt hétig az volt a családi álláspont, hogy nem akarjuk megkérdezni, és ezúttal emberfeletti önuralommal megálljuk, irgum-burgum. Azután párom egy esős reggelen, miközben a nyakkendőjét kötötte, rám nézett, és azt mondta váratlanul:

"Tudod mit? Én meg akarom tudni, hogy Jenőke fiú vagy lány."

Mivel ez engem teljesen felkészületlenül ért, elbeszélgettünk a dologról. Párom érvelése, hogy "használjuk már ki, hogy a XXI. században várunk gyereket", teljesen elfogadható. De mégis, ez azt jelenti, hogy talán soha nem fogjuk már átélni a szülés alatti "Kislány!" vagy "Kisfiú!" pillanatot. A kompromisszumos közös nevezőnk egyelőre az, hogy ha teljesen egyértelműen látszik, és leköszön a képernyőről, akkor megtudjuk, azaz nem takarjuk el a szemünket, de ha nem egyértelmű, vagy titkolja, akkor semmiképpen nem erőltetjük a dolgot.

Hát.... meglátjuk. Vagy az emberi kíváncsiság győz ma, vagy a természet misztikuma.

Tippeljetek, melyik verzió valósul meg ma az ultrahangon! Az eredményt délután kettőkor tesszük közzé.

Mi történik a mai ultrahangon?

  • A 274
  • B 169
  • C 156
  • D 43

A. Hát naná, hogy nem bírtuk ki. Nem is tudom, hogyan képzeltem azt, hogy kibírjuk. Megkérdeztük. Kislány! Még egy kislány! Mennyi szép ruha várja majd! Már csak száznegyvenkettőt kell aludni és két kislányom lesz.

B. Hát naná, hogy nem bírtuk ki. Nem is tudom, hogyan képzeltem azt, hogy kibírjuk. Megkérdeztük. Kisfiú! Olyanunk még sosem volt. Milyen izgalmas lesz! Már csak száznegyvenkettőt kell aludni és fiam is lesz, meg lányom is.

C. Hát kérem, a méhem megőrizte titkát. Hogy mikor fogjuk megtudni, azt nem tudom, de nem ma, az biztos. Őkegyelme gondosan eltakarta magát. Sebaj, száznegyvenkét nap és kiderül, hacsak előbb nem.

D. Hát, ezt nem néztem volna ki magunkból, de kibírtuk. Nem kérdeztük meg.  Az igazi meglepetés ma az, hogy nem volt meglepetés.  És már csak száznegyvenkettőt kell aludni, hogy megtudjuk.

Másutt.

Breaking: az A. verzió nyert.

Blogmustra