Bébinapló: Anya újra szerelmes

10. hét

6100 g

Ezúttal nem magas, jóképű, jólábú és jóseggű férfi imádatom tárgya, hanem egy hatkilós, kerek fejű, nagy szemű, mosolygós lény, akinek isteni illata van, aki rajongva néz rám és akinek tutibiztos én vagyok az első.

Legszívesebben álló nap puszilgatnám, nézném, ahogy boldogan nevet, kommunikál és ölelném éjjel-nappal.

A szerelem akkor teljesedett ki, amikor a héten egy előző napi hosszúra nyúlt céges vacsorát követően, miután elengedtem oviba-suliba a nagyokat, visszafeküdtem az ágyamba. Vittem magammal Mankát is, aki szó nélkül csatlakozott a cicire, majd miután jóllakott, elszenderedett – velem együtt. Leírhatatlan élmény volt összebújva szunyókálni az apró, meleg testtel, gyakran félig kinyitottam a szemem és a félhomályban simogattam az illatos puha fejecskét, miközben megállapítottam, hogy milyen jó fej a kölyök, érzi, hogy anyának egy kis plusz alvásra van szüksége, ezért ő is alszik vele.

Most értettem meg azokat, akik együtt alszanak a babáikkal, és új megvilágításba került az igény szerinti szoptatás is. Ezen a délelőttön valóban igény szerint evett a gyerek: ha megéhezett, csak rácuppant a mellemre és már szívta is a tejet. Szinte fel sem ébredtem rá. Azt az időt is félálomban töltöttem, amikor ő teljesen ébren volt – diszkréten kurjongatott, gőgicsélt, a takaró szélét húzgálta, meg az alvómacskámat buzerálta. Amikor pedig kinyitottam a szemem és összetalálkozott a tekintetünk, rögtön elmosolyodott, de úgy, hogy még a fülcimpája is nevetett. Csak nézett, nézett boldogan és én abban a pillanatban lettem szerelmes belé. Délig ki sem másztunk az ágyból.

alvóállat a fejen
alvóállat a fejen

Sajnos nem tehetem meg, hogy minden nap délig heverésszek babaillatot szimatolgatva, de legalább a hajnali/reggeli első szoptatást az ágyban ejtem meg, ez a fél óra csak a mienk. Ilyenkor nem érdekel semmi, csak a pufók kis piránya, aki az éjjeli 6-10 óra folyamatos alvás után mohón táplálkozik, majd elégedetten néz rám, a tej kifolyik a szájából, úgy mosolyog, kezei-lábai járnak. A látványt és az érzést magamba szívom, és raktározom egész nap. Nap közben is gyakran elfog a vágy, vadul ugrom a gyerekre és addig puszilgatom a nyakát, amíg hangosan nevetni nem kezd. De a legjobban szemezni szeretek vele: hosszú másodpercekig összefonódik tekintetünk, ragyognak a szemek, az idő megáll, a boldogsághormonok pedig száguldoznak bennem. Ez az élmény megfizethetetlen.

Oszd meg másokkal is!
Mustra