Apa stoppal érkezett vajúdó feleségéért

Kata második szülésének történetét meséli el, melynek eleje izgalmasan telt: az apuka csak késve érkezett haza, hogy a kórházba vigye feleségét - a 45 éves bogárhátújukból ugyanis menet közben kifogyott a benzin, így kénytelen volt stopolni hazáig. A kitolási szakasz viszont nem váratott magára sokáig, burokrepesztés után 17 perccel megszületett a 3600 grammos Nóri. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Problémamentes terhességgel voltam kiírva szeptember közepére kislányommal.  Augusztus 31-én, pénteken (Édesapám születésnapján) reggel fél kilenc tájékán, porszívózás közben éreztem meg az első fájásokat. Gondoltam, befejezem. Mire cirka félóra alatt végeztem, már 5 perces fájásaim voltak. Édesanyámék voltak itt, hogy a nagyobb gyerekre vigyázzanak. Felhívtam a szülésznőt, aki azt javasolta, hogy üljek be egy kád meleg vízbe, engedjem a meleg vizet a hasamra, hátha elmúlik. Biztonság kedvéért felhívtam a férjemet is a munkahelyen, hogy mi a helyzet, készüljön, hogy jönni kell. Közölte, hogy most készítik a reggelijét, majd hívjam vissza. Eltelt 15 perc, már kb. 3-4 percesek voltak a fájások, mikor már úgy hívtam a férjem, hogy azonnal induljon haza, itt ma gyerek lesz. 10 óra után indult el.

Ekkor már annyira sűrűn jöttek a fájások, hogy a szüleim nagyon aggódtak, ők évek óta nem vezettek, mi lesz, ha nekik kell bevinni a kórházba. Én ültem a gumilabdán a fájások között és nyugtattam mindenkit, hogy nem kell aggódni, a férjem hazaér és bevisz. Lassan 10.45 lett, a férjem sehol, a szüleim a kapuban várják, csak nem jön a 45 éves bogárhátú. Majd lefékez a ház előtt egy másik autó, a férjem kipattan: kifogyott alóla a benzin, stopolni kellett hazáig. Minden rendben, itthon a másik autó, indulhatunk.

Az autóban már viszonylag szenvedve, majd a Szent Imre kórház körül két fájás közt az autóból kiszállva foglaltam a parkolóhelyet. Beértünk. 11.15-kor, gyors átöltözés és borotválás után a szülészorvosom szabadsága miatt a fia vette át a szülés levezetését, burkot repesztettek (11.25-kor), már 4 ujjnyira voltam kitágulva. Mondta az orvos, hogy most álljak fel, sétáljunk, majd jön, de előbb adminisztrál és felvesz az osztályra, itt délnél előbb nem lesz gyerek. Mondtam neki, hogy én innen már nem kelek fel. Majd kimentek a szülésznővel. Ezután gyors egymásutánban jött három olyan fájás, amit sose feledek, a férjem karján a kék foltok sokáig ott voltak. És a szomszéd szobából jött át egy szülésznő, hogy mi a nagy kiabálás, majd futva távozott a dokiért, mondván, hogy már látja a gyerek fejét. Így csodásan könnyű szüléssel 11.42-re megvolt ez a kisgyerek, Nórikánk, 3600 g 56 cm. Még, hogy délnél előbb nem lesz gyerek.

A nagy sietségben, ahogy rám tették születése után, külön kérésemre nézték csak meg, hogy valóban kicsi lány lett-e, avagy a doki viccelődésével élve esetleg Norbert. Az osztályon a nővérek azt mondták, hogy aki ilyen gyorsan szül annak egy tucatot kellene. Na de a hülyék a túloldalon sétálnak.

Nos nem Norbert, hanem Nóri, egy isteni kis csoda, aki annak ellenére fogant, hogy a kisfiamért hosszasan küzdöttünk és végül inszeminációval fogant, ahol nem egy orvos állította, hogy spontán soha nem leszek terhes, így most 20 hónap van a két gyerek között.

Kata

Oszd meg másokkal is!
Mustra