Anyák, süssetek kenyeret!

Alig hiszem, hogy egészen két évvel ezelőttig egyszerű rettegtem az élesztőtől. Ma is misztikus csodának tartom, ahogy életre kel a tészta, ahogy nő és formálódik, de már nem félek tőle, hanem használom.

Lelkesen biztatnék mindenkit arra, hogy süssön kenyeret, péksüteményt, kalácsot a családjának. Ha egyszer belejön az ember, már abba sem akarja hagyni a sajtos kiflik, diós fonottak meg baguette-ek gyártását. Persze, jó ötlet a kenyérsütő gép is, hiszen minimális energia-befektetéssel ébredhetünk kenyérillatra reggelente. Nekem mégis az vált be, ha saját két kezemmel dolgozom meg a tésztát. Ráérek, elvégre itthon vagyok. Begyúrni 10-15 perc, aztán a kelesztési időt úgysem kell mellette toporogva tölteni. A gyerekek szeretnek lisztezni, gyúrni, formázni, nyers tésztát enni. Szóval ez nekünk már régen nem az a kényszermunka, ami régen a kenyérsütés volt.

Hogy jobb-e, mint a bolti? Nekünk jobban ízlik, bár soha a büdös életben nem lesz olyan, mint a gyári péksüti. Biztathatom magam azzal, hogy némileg egészségesebb, hiszen én nem pakolok bele adalékanyagokat meg állományjavítókat. Olyan lisztet használok, amilyet akarok. Ha van rávaló, akkor éppen a biolisztbe is beruházok. Ízfokozónak meg be lehet vetni valami jóféle sajtot, diót, pirított hagymát, sütőtököt, szóval mindent, ami éppen a kezem ügyébe kerül.

A hozzátáplálásban a gluténallergia veszélye miatt érdemes várni 8-10 hónapos korig. De aztán, ha nincs ilyen hajlam a családban, a gyerekek nagyon lelkesen fogják rágcsálni a kenyér ropogós héját. Egy kisebb darabot lecsippentek a tésztából és sodrok belőle pár csíkot, azaz grissinit készítek. Ezek a kenyérrudak százszor jobbak, mint a ropi, éppen kinövő fogakkal csodás élvezet ezeket rágcsálni, majszolni.

Leggyakrabban úgyis a lehető legegyszerűbb receptúrához nyúlok, abból aztán lehet mindenféle formákat alkotni, akár kiflit, akár kis lepénykéket. Ugyanezt használom pizza-alapnak, sőt az édes kalácsok is csak abban különböznek, hogy azokba teszek tojást is. Túl sok trükköt nem is ismerek, de ha kicsit is odafigyelek, akkor biztos, hogy sikerül az alkotás.

Úgy kezdem, hogy odafigyelek, minden legalább szobahőmérsékletű vagy langyos legyen. 15 g friss (vagy fél csomag száraz) élesztőt feloldok 3-3,5 dl langyos vízben,1 kanál cukorral. A folyadékot le lehet cserélni tejre, joghurtra, tejsavóra is, de az élesztőt mindig pár kanál vízben érdemes feloldani.

Fél kiló kenyérlisztet teszek egy tálba, összekeverem 1 kiskanál sóval. Hozzáöntök 2-3 evőkanál olajat vagy olvasztott vajat. Amikor felfutott az élesztő, összekeverem a liszttel, addig gyúrom, míg rugalmas tészta lesz belőle. 5-10 perc gyúrásra mindenképpen szüksége van, de ezt elvégezheti a robotgép, kenyérsütő gép is. Úgy vettem észre, hogy a nem ragacsos, de kicsit nedves tészta a legjobb kiindulópont. Még gyúrás közben is lehet korrigálni kevés liszt vagy víz hozzáadásával.

Ahhoz, hogy a kenyérnek megfelelő állaga legyen, a fél kilóból legalább 30-40 dekát érdemes megtartani kenyérlisztnek, de a többit gyakorlatilag bármire le lehet cserélni: teljes kiőrlésűre, zabpehelyre, kukoricalisztre, darált olajos magvakra. Ezektől lesz igazán izgalmas a házi kenyérsütés.

Gombóccá  formázom az átgyúrt tésztát, kicsit belisztezem a tetejét, tálba teszem és lefedem egy konyharuhával. Legalább 3 órára magára hagyom.

Amikor a gombóc óriássá dagadt, újra meggyúrom, ismét legalább 5 percig dolgozok vele. Hosszúkás kenyérré formázom, a tetejét bevagdosom. Sütőlapra teszem, közben a sütőt felfűtöm 220 fokra. A kenyeret hagyom kelni, úgy szemre legalább a kétszeresére nőljön. Berakom a sütőbe, a tetejét igyekszem vízzel megfröcskölni, ettől lesz ropogós. Kicsit több mint fél órát sütöm, szép barna lesz, de közben át is sül. Ha kell, akkor közben lejjebb veszem a sütő hőmérsékletét. Hagyom kihűlni, bár mi még olyan majdnem-forrón is neki szoktunk esni, de akkor még nem lehet szépen vágni.

Ági, az Ági főz blog szerzője

Oszd meg másokkal is!
Mustra