SZÜLŐSÉG

Terhesnapló 5.0: A kismama éjjelente szül

2010. február 17., szerda 07:57

18. hét

+4 kg

Apám hetek óta kérdezi, minden egyes telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy "mozog-e már a gyerek?" Erre én menetrendszerűen azt válaszolom okoskodóan, hogy "mozog az már, nagyon régen, láttam is az ultrahangon, csak én nem érzem még". Jó ötödszörre ismételtem el ezt a mondatot, amikor felfogtam, hogy bizony kicsit nagyképű a válaszom. Az ultrahangok elterjedése előtt ez egy létfontosságú kérdés volt. Amikor az anya először érezte a gyerek mozgását, akkortól számított biztosnak a terhesség, és akkor lélegezhettek csak fel az előttünk levő generációk. Az ultrahang és egyéb tesztek híján évezredekig a terhesség legmeghatározóbb pillanata volt ez. Nem egy országban sokáig az abortusz addig volt legális, amíg a magzat mozgása nem volt nyilvánvaló az anya vagy a külvilág számára, mert addig az nem számított emberi lénynek.

Nem vártam, hogy korán érezzem a magzati mozgásokat, a lányomat csak a 22-23. hét magasságában éreztem először. Akkorra az "októberre kiírva" terhesfórum szinte minden tagja már hetek óta erről a témáról beszélt, én meg kétségbeesve próbáltam megtudni, hogy miről is lehetne megismerni a korai kis rúgásokat, és milyen érzés az. Egyenes választ elég nehezen lehetett kihúzni bárkiből, csak azt mondogatták, hogy majd biztosan megismerem, ha arra kerül sor. Magát az érzést mindenki máshoz hasonlította: kis légbuborékokhoz, aranyhal fickándozásához, pillangószárny verdeséséhez, belső kapirgáláshoz. Amikor azután egy szép este, a tévé előtti üldögélés közben a leányzó rendesen belém rúgott belülről, és biztos lehettem abban, hogy nem a káposztaevés hatását érzem, vagy képzelgem, már olyan erős volt a rúgás, hogy párom maga is kitapinthatta a következőt, pár perc múlva.

Akkor hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy a rúgások miniatűr, enyhébb verzióit már hetek óta éreztem, de nem rúgásoknak tulajdonítottam. Sebaj, nem késtem le semmiről, utána még nagyon sok héten át élveztük együtt a kis lurkó rúgásait és bokszolását. Hajnalban és kora reggel volt a legaktívabb, mialatt én még aludtam. Párom néha azért késett el a munkahelyéről, mert az ágyban fél órán át a hasamra tett kézzel "gyönyörködött" a lányában, mialatt én még csak nem is voltam magamnál. Szóval teljesen fel voltam arra készülve, hogy még heteim vannak hátra, mire apámnak végre elújságolhatom, hogy érzem a kisbabát, de jött a meglepetés.

A múlt szombaton késő este éppen pisiltem, alaposan előrehajolva, ahogy azt tanították (egy terheskönyvben olvastam, hogy ha a kismama alaposan előredől pisilés közben, akkor jobban kiüríti a hólyagját, és így ritkábban kell szaladgálnia a mosdóba), és már felállni készültem, amikor megéreztem az eltéveszthetetlen kapirgálást a köldökömtől 4-5 centire lefelé. A biztonság kedvéért vártam pár percet, és az érzés megismétlődött. Semmi máshoz nem hasonlítható, "Szia, mama!" kis köszönés volt.  Vigyorogva visszasétáltam a nappaliba, és elújságoltam a hírt, hogy Jenőke megmozdult, mert Jenőke a pici nemtől független családi beceneve. Azóta többször is megismétlődött az érzés, és szinte mindig akkor, amikor üléskor alaposan előredőlök, törökülésben, keresztbe tett lábbal, vagy a vécén.

A baba mozgásának realizálásán kívül a héten egy különös álom is meglátogatott, immáron a második ilyen. Az ijesztően életszerű, furcsa álmok, amiknek témája gyakran a terhesség, a szülés és a kisbaba, sok nő 9 hónapját végigkísérik, de velem ez csak másodszorra fordult elő. Az első eset, a terhességem legelején, az első pár hét valamelyikében volt, és nagyon sokkolt, mert nem voltam rá felkészülve egyáltalán. Amikor a lányommal voltam terhes, soha nem voltak gyerekkel vagy szüléssel kapcsolatos álmaim. Az álomban a 28. hétre, kórházban szültem meg egy átlagos újszülött méretű, három és fél kilós, teljesen jól fejlett gyereket, aki lány lett. A nemét a szülést megelőzően nem tudtam. Bár az emberek körülcsodálták a szép nagy és makkegészséges korababát, én nem voltam boldog. Mindenkivel közöltem, hogy nekem lány nem kell, mert olyanom már van és én fiút szerettem volna. Az emberek megpróbáltak meggyőzni, hogy fogadjam el az újszülöttet, de én hajthatatlan voltam, és otthagytam őt a kórházban, nélküle mentem haza. Teljesen összezavarodva és nagyon rossz hangulatban ébredtem. Az álom minden részlete előttem volt, mintha valóban átéltem volna. Előtte egyszer sem gondoltam arra, hogy fiút szeretnék-e inkább, vagy lányt, és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy bármelyik születése boldoggá tenne. Hetekbe tellett, amíg a bűntudatom elmúlt és meggyőztem magam újra, hogy nagyon jó lenne még egy kislány, és az álom nem jelentett semmit.

Az eheti álmom, ha lehet, még bizarrabb volt. A fürdőkádban ültem, langyos és teljesen áttetsző tiszta vízben, amikor mindenféle fájdalom és előjel nélkül megszületett a baba. Csak úgy kicsusszant belőlem, köldökzsinór és vér nélkül. Ijedten kotorásztam utána, de ő azonnal eltűnt a víz mélyében és egy percbe is beletelt, mire ki tudtam onnan húzni. A korának megfelelő mérete volt, kb. 15 centi, és kisfiú. Ő is teljesen fejlett baba volt, bár kicsit soványka. Inkább játékbaba formájú, méretarányos. A tenyeremre fektettem és felsóhajtott, rám nézett a nagy szemeivel és közben rugdalt icipici lábaival. Én nagyon megdöbbentem ettől, mert még álmomban is biztos voltam abban, hogy egy ilyen korai, 18 hetes baba semmi eséllyel nem maradhat meg. De ez a gyerek nem csak, hogy megmaradt, de olyan egészségesnek tűnt, hogy el sem mentem vele a kórházba. Beraktam a blúzom alá a melltartómba, és ott hordoztam, bármerre is mentem, és megtanultam úgy szoptatni, hogy azt senki észre ne vegye, menet közben, bár a blúzom kidudorodott egy kicsit, és néha mozgott is.

Nem mondom, eléggé meglepett, hogy mikre képes az agyam, mialatt gyanútlanul alszom. Főleg ez az utolsó, múlt heti álom, amit Hieronymus Bosch, vagy a modern szürrealista festők is megirigyelhetnének, még nagyon gyakran eszembe jut. Tudom, hogy csak a hormonjaim játszottak velem, de én nem nézek elébe a következő bizarr álombeli szülésnek. A szakemberek még mindig kutatják, hogy álmaink hogyan és miképpen keletkeznek, és a terhesség alatti álmok okai még az átlag áloménál is komplexebbek. Egyelőre ellenálltam a  kísértésnek, hogy álmoskönyvben vagy az interneten megnézzem, mit is jelenthetnek az agyrémeim.

Napközben továbbra is aggodalmak és tudatos félelmek nélkül, boldogan gondolok a kisbabára, a terhességre és a szülésre. Még akkor is, ha meleg fürdőt az elmúlt pár napban nem igazán volt kedvem engedni magamnak, inkább gyorsan lezuhanyzom. Azt hiszem érthető, hogy miért.

Másutt

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.02.17 23:35:42madz

    egyébként ez az állandó ironizálás valami k-európai specialitás lehet, már máskor is feltűnt, hogy nyugatiak valahogy nem annyira fogékonyak rá.

  • 2010.02.17 23:45:16Magenta

    Hű, másutt, sose eresztelek össze beszélgetni a férjemmel...
    :D

    Döbbenetes pókerarccal tud előadni bármekkora marhaságot és igencsak szeret ironizálni. Még panaszlevelet is úgy ír, hogy én szénné röhögöm magam rajta.

  • 2010.02.17 23:47:05nyúlmama

    Na, Magenta, az enyém is. Még én is beveszem néha, olyanokat ad elő halál komolyan.

  • 2010.02.17 23:50:32Moira

    Magenta: volt egy exem, na az volt nagy mókamester. Főlhívta egy régnemlátott ismerősét akinek reformboltja volt, és elváltoztatott hangon előadott egy sztorit, hogy az ő bió terméküket forgalmaznák-e.
    -Jó de mi az.
    -Szőrsajt.
    -??
    A disznóvágáskor lekapargatják a szőrt és abból a disznósajthoz hasonlóan "sajtot" csinálnak, bió és egyészséges, csupa ásványianyag, stb.
    na ezt fejtegette fél órán keresztül, majd közölte: te hülye, Lajos vagyok b+ nem ismersz meg?
    :-))

    Később jött az intarziás fogpiszkálóval is, az is jó volt. :-)

  • 2010.02.17 23:52:33Magenta

    :D:D:D

  • 2010.02.17 23:54:37másutt

    Ne felejtsétek el, hogy nagyon régen nem lakom otthon. 21 éve.
    Az irónia cucc Európában minden nap hiányzik, ez afféle hendikep. Párom kiröhög érte, de megtanulta kezelni. Ö is egy pókerarcú kopé.
    Mag, ha figyelmeztetnek elöre, akkor okés vagyok. :)

  • 2010.02.17 23:59:01Moira

    másutt: és az angol humor? az se semmi :-))

  • 2010.02.18 00:00:34madz

    ja. mi a helyzet az abszurddal?

  • 2010.02.18 00:04:42Magenta

    Gyalog galopp. :)))

    De Mr. Beant utálom, idegesít.

  • 2010.02.18 00:11:15Moira

    Monty Python mindent visz, múlkor végre megnéztem az Élet értelmét, hát szétröhögtem magam

  • 2010.02.18 07:41:10LogiCa

    másutt!
    Az, hogy a lánygyerek génjei többségét az apai nagyanyjától örököli, nagyon érdekes.
    Nekem is mindig az volt az érzésem, hogy ahhoz a nagyanyámhoz vonzódtam jobban. És magamban egy csomó tulajdonságát vélem felfedezni. Bár a másik mamám sokkal jószívűbb és engedékenyebb volt, mégsem tudott hozzám közel férkőzni.
    Amikor megszületett a lányom, az anyuékat sokkolta, mennyire a férjem anyjára hasonlít. Ha csak ez lenne, akkor nem jár rosszul, mert nagyon szép nő volt fiatal korában az anyósom. A szorongós, mindenen aggódós, örökös áldozat vagyok személyiségét azért remélem nem örökli.

  • 2010.02.18 07:43:59LogiCa

    Ja! És Mr. Bean tényleg idegesítő, a Brian élete, és a Csengetett Mylord a kedvenceim!

  • 2010.02.18 09:18:24Silverveil

    Úgy tűnik nem csak engem idegesít Mr Bean :))

    Mr Bean nagyon vicces volt, amíg gyerek voltam. Utána elkezdtem önállóan bevásárolni és ott jöttem rá, hogy a "Mr Beanség" sokak számára mindennapi realitás. Sok nő ilyen pasival él együtt. Lehetne persze röhögni is ezeken, de sokszor inkább sírni lenne kedvem. Közben hálát adok az égnek, hogy nekem felügyelet nélkül is működő pasit dobott a gép:))

  • 2010.02.18 09:56:19baudolinA

    másutt,
    ez az apai nagyanya most kiakasztott. Bár minket egyáltalán nem preferált, pedig még válogathatott is volna. :D
    Na jó, kifejezetten ki nem állhatta a fia gyerekeit. És most írhatnék oldalakat arról, hogyan bánt a saját gyerekeivel.

  • 2010.02.18 10:18:32másutt

    Hát igen, azt tudjuk, hogy a gének átadása semmit nem garantál, még emberséget sem.
    Engem is kiakasztott. Anyósom nem a kedvenc emberem a világon, de ezzel együtt nagyon sok jó tulajdonsága van, és átlagon felül inteligens. Ja és gyönyörü lány volt.

  • 2010.02.18 10:36:48Silverveil

    Hát az anyai nagymamámtól nem sok mindent szeretnék, emberséget meg nem is tudnék tanulni, abból neki magának sem jutott elegendő.

  • 2010.02.18 11:06:20mazsola84

    Basszus másutt, eddig lányt szerettem volna, de ha olyan lenne, mint anyósom, akkor inkább legyen 5 fiam.

  • 2010.02.18 11:08:02mazsola84

    Egyébként nálunk is volt olyan a családban, mint Meniéknél. Dédnagymamámnak csak lány unokái és dédunokái születtek. Van olyan kép, ahol együtt vagyunk lányok a dédi körül, imádom.

  • 2010.02.18 11:09:21Magenta

    mazsola, nyugi, azért nem törvényszerű, a nagyobbik lányom külsejében csak rám és az apjára hasonlít (illetve így az apai nagyapjára), a természete szintén és marha szerencsés, mert egy dolgot leszámítva, mindenhonnan csak jót örökölt.

  • 2010.02.18 11:15:43másutt

    Egyebkent azok a dolgok, amik "kialhatatlanok" egy emberben (agresszio, mindenttudas, megaszondas) szerintem nagyreszben eltanultak, es nem genetikusak.
    Azok a dolgok meg, amik esetleg nem olyan csinosak (elhizas, apolatlansag, ronda haj) nagyban befolyasolhatok.

  • 2010.02.18 11:19:29Magenta

    másutt, nekem pl. rövid, tömpe ujjaim vannak, alig kisebb a jegygyűrűm, mint a férjemé. Befolyásolni semmivel sem tudom.

    Ellenben a lányom pl. örökölte az apja hosszú ujjú és körmű zongoristakezét. Szóval van, amit örökölhetünk szerencsésen és szerencsétlenül. :)

  • 2010.02.18 11:30:32másutt

    Az a legviccesebb, hogy szerintem azok a dolgok, amik legtobbet szamitanak az eletben (ambicio, rugalmassag, "viharbirosag", a bajok gyors kiheverese) szerintem nem genetikus, nem oroklodo, nem eltanulhato, hanem valami veletlen "joker" lap, amit kihuzunk.
    Akarmilyen tehetseg, ami oroklodik, szart sem er, ha nem parosul kitartassal, szenvedellyel es ambicioval.

    Detto szep vonasok, egeszen mashogy nez ki ugyanaz az arc, ha 30 kilo felesleg van az illeton es egy eve nem volt fodrasznal...
    A vilagtortenelem meg tele van "nagy" (hires, tehetseges, gazdag) csaladok elkanaszodott gyerekeivel. Meg langelmek gyerekeivel, akiket nem tudtak a szulok ravenni, hogy barmibe erot fektessenek.

  • 2010.02.18 11:42:27mazsola84

    Másutt, nem is a külső érdekel engem (anyósom régebben kimondottan csinos volt), hanem a betegségei (szívbetegség gyerekkora óta, és gyenge a szervezete nagyjából minden szempontból), illetve pont azok a joker dolgok (rugalmasság, optimizmus, viharbíróság, ilyesmi), na ezek nincsenek anyósomban, sőt a férjem családjában egészben. Ez a para.

  • 2010.02.18 11:45:06másutt

    Viszont, hogy megint optimista legyek... :) erre vannak a gen-parok. A gyerek kap egyet az anyai agrol, egyet meg az apairol, mindenre, hogy a "hibak" kijavitattassanak.
    Az erosebb, jobb gen gyoz.
    Na.
    Szoval, ha a ferjed nem rokonod, minden okes. :D

  • 2010.02.18 11:53:56baudolinA

    mazsola,
    meg szeretnélek nyugtatni, hogy ez egyáltalán nem törvényszerű. :)

  • 2010.02.18 11:59:35mazsola84

    Na, jóvanakkor, meggyőztetek. Akkor mégis egy lány rendel :)))

  • 2010.02.18 12:00:30Magenta

    mazsola, nálunk meg pont fordítva volt, bennem nincs különösebb kitartás, ha valamibe belekezdek, az ex pont a fordítottja (többre is vitte :D), azért mégis szültem.
    Kinyírjam őket? :DDD

    A nagylány szerintem az apjától örökölte a kemény szorgalmát és akaraterejét.

  • 2010.02.18 12:06:02mazsola84

    Magenta, én inkább a mentális dolgoktól félek a férjem ágáról.
    Bár, ha azt nézem, akkor azok a dolgok, amiktől igazán fosok (a betegségeken kívül) inkább tanult dolgok, viselkedésminták.

  • 2010.02.18 12:20:56Magenta

    A tanult dolgok ellen is lehet tenni, nekem abszolút visszatetsző volt az ex családjában, hogy mind a három "gyerek" folyton azt nézte, nehogy a másik véletlenül is többet kapjon, legyen szó akár karácsonyi ajándékról, akár bármi másról. A szülők meg inkább összevásároltak hülyeségeket, csak meglegyen az összeg.

    Én ezt nem vagyok hajlandó csinálni és bár a gyerekeim mindkét mintát látják, mert az apjuknál még mindig ez megy, úgy látom, sikerült ellensúlyozni a dolgot. :)

  • 2010.02.18 12:21:58másutt

    mazs, nalam anyam agan vannak mentalis problemak.... sok depresszio, jonehany ongyilkos, a nagyapam is, de en rendben latszom lenni, es nem felek. a nagyresze a "fejben dol el" de tenyleg.
    aki azt ismetelgeti, hogy nagyapam ongyilkos lett, dednagyapam ez meg az volt, stb, az eleve rosszul indul. en elhataroztam, hogy NEM hagyom magam.

  • 2010.02.18 12:28:12Magenta

    NINCS olyan család, ahol minden fronton minden okés, egészségileg is, mentálisan is.

  • 2010.02.18 12:28:52verity777

    Én nem is ismertem az apai nagyanyámat. Már apu sem nagyon ismerte, mert 2-3 éves lehetett, mikor meghalt. Fényképet egyet láttam róla (az sincs meg, mert a nagynéném örökösei lenyúlták...)
    Szép asszony volt. (Na ezt nem örököltem.) Két gyereke volt 2 különböző apától, és mivel mindkettő az ő nevét viselte, valószínűleg az egyik sem volt a férje. (Pasizásban sem voltam bajnok, ebben sem ütöttem rá.)
    Valamit azért biztos örököltem tőle. Kicsit hasonlítok a nagynénémre (másra nem is a családból), csak sajnos én nem vagyok szép. Meg örököltem a szereplési vágyat (de az anyu felől is jöhetett). Szóval nem tudom.

  • 2010.02.18 12:56:25R2D2 & C3PO

    Én tényleg ráütöttem. (Bár a másik nagymamám szerint nem. Inkább rá. ;-D)
    Mikor járni tanultam, akkor állítólag nagyapám sóhajtozott, h. pont úgy megyek, mint a felesége. :-DDD
    (És ezért rettegek a cukorbetegségtől. A nagymamám tök fiatalon halt meg benne, mielőtt én megszülettem...)

  • 2010.02.18 13:16:32Veg_

    Másutt:
    Poén, hogy igy hoztad ki :) Amit negativumként sorolsz fel: "azok a dolgok, amik "kialhatatlanok" egy emberben (agresszio, mindenttudas, megaszondas)" és amit pozitivumként: "azok a dolgok, amik legtobbet szamitanak az eletben (ambicio, rugalmassag, "viharbirosag", a bajok gyors kiheverese)"
    Attól függ, ki nézi és milyen élethelyzetben, akár ugyanazt is jelentheti. Pl. hogy lerázom magamról a bajt és hamar tul tudok rajta lépni, azt (akár ugyanabban a szibuban) értékelték rugalmasságnak, viharállóságnak, agressziónak (um: nagyképü kis pina, fennhordja az orrát), mindenttudásnak (azt hiszed, hogy mindent meg tudsz oldani - igen, nincs olyan, hogy semmit se lehet tenni. mert ha nem lehet, akkor azzal oldod meg, hgoy nem teszel semmit), és megaszondásnak (elmondtam, kérdésre, mit csináltam, és oda értékelték. Ha nem kérdik, nem mondtam volna)
    Ugyanarról a konkrét dologról volt szó, látták hogy történt, hogy dolgoztam fel, illetve megkérdezték mi történt, és hogy dolgoztam fel. A lényeg, hogy ugyanaz, és negativként is, pozitivumként is értékelték, attól függően, hogy elhitték amit láttak/hallottak vagy nem, illetve hogy utáltak vagy nem :)

  • 2010.02.18 13:44:19másutt

    Veg :D
    hat persze. Az ügyvédtöl, aki egy perben engem véd, elvárom a fentieket. Az anyosnál mindez máshogy sül el.
    (agresszio, mindenttudas, stb)
    az meg hogy valaki el tudja donteni, hogy mikor kivel mennyit engedhet meg magának, es hol lehet durva, hol meg simi simi, az nem genetika, szerintem.

  • 2010.02.18 13:56:03Veg_

    2010.02.18 13:44:19másutt
    Hát azt biza meg meg lehet tanulni :)

  • 2010.02.18 14:03:13verity777

    Nem. Egyszerűen van, aki pl. tud bánni az emberekkel, más meg nem. Van, aki ki tud állni és beszélni, van, aki nem. Van, aki tud tanítani, van, aki nem. Ezek a készségek valamennyire tanulhatóak, de akiből hiányzik, annak taníthatod...

  • 2010.02.18 14:08:06bajor gizella

    belőlem hiányzott az írni akarás. aztán meg hgoy megtanultam:)

  • 2010.02.18 14:13:39snoopykutya

    verity777

    Annyira orultem, hogy leirtad nalatok hogy volt! Bevallom en pont forditva vagyok, nekunk meg azert sincs gyerekunk, mert en mindenkeppen lanyt akarok majd. Mindenki azt mondja, hogy ha mar ott az ember akkor a fiunak is orul, de en tudom, hogy csalodott lennek.
    Szoval meg varok, hatha megvaltozik ez. Mert en csak lanyokat szeretnek. Masodjara is esetleg majd.

  • 2010.02.18 14:24:24oreille

    álmomban a Porontyon azt hazudtam magamról, hogy gyógyszerész vagyok. igen szarul éreztem magam, mikor Másutt feltétlenül konzultálni akart velem valami szakmámbavágóról. és nem tágított :-)))))

  • 2010.02.18 14:32:29verity777

    2010.02.18 14:13:39snoopykutya
    Legkésőbb, mire megszületik, már természetes, hogy az, ami és nem is lehet más. Ne aggódj ezen, jön. Bizton mondhatom.
    Lehet persze trükközni, hogy mikor és hogyan fogan lány vagy fiú. De ha az ember gyereket vállal, a végére úgyis örülni fog annak, amit kapott. Szerintem.
    De tényleg nem árt időben tudni, mert akkor felkészülhet az ember. Én nem szeretem a meglepetéseket...

  • 2010.02.18 17:57:34Tejbajusz

    Osztom mazsolát.

    "Mert az apai agu nagyanyatol van a legtobb genje a kiscsajoknak."

    Eddig kislányt szerettem volna, de nem akarnék mindenáron a gyerekem ellensége lenni. Manapság 145 cm-rel nehéz boldogulni!

    Úgy néz ki, pár hónap és a 16 hónapos kisfiam elhagyja a nagyikáját magasságban.

  • 2010.02.18 18:58:33másutt

    oreille, ne felj, olyanunk van a csaladban, nem foglak gyogyszeresztemaban nyaggatni. :D

    tejbajusz, anyosom kb 150, de a kiscsaj egyelore jol alla szamokkal. :)
    anyosom APJA 195 volt!
    barmilyen huncut gen elojohet.

  • 2010.02.19 00:30:26tildy:)

    Most olvasom az emberi jatszmak könyve, nagyon jó példaterep rá a poronty. Lehet tudni, kinek a családjában hogy alakult a családfa, hány férfi van , és hány nő, ahogyan azt is ki mire büszke mi mire nem
    Verityvel nagyon nem tudok egyetérteni. Lehet a nők szülnek , de a kötelező gyereknevelést nem mondanám kizárólag női feladatnak , sőt.
    Lehet szar anya lenék ilyen szempontból, hiszen nem első számú életcélom a gyerek, (lehet emiatt sincs még) , a karrierlépcsőm felfelé lépdelés sem érdekel, egy dolog foglalkoztat: azt amit szeretek, abban expertnek lenni.

    Lesz majd gyerkem- ha úgy hozza a sors, lesz majd család, de az , hogy beálljak abba a sorba, hogy jaj mindent magamra veszek, jaj a háztartás, a gyerek blabla, na ebbe a mókuskerékbe nem vagyok hajlandó beszállni.

    Reménykedem benne, hogy megfelelő férjjel ez nem szenvedés, sokal inkább öröm lesz. és remélem, a gyerek legkésőbb 1 éves kora után egyenlő arányban vesszük ki a dolgokbóla részünket.

  • 2010.02.19 00:33:45tildy:)

    Verity még valami: felejtsd el , amit el akarnak hitetni veled. Főleg ezt a hülyeséget, hogy így a nők, úgy a nők . pl a nehezebben boldogulnak terepen...

    Jómagam rengeteg férfi közt dolgozom, tényleg kevés a nő, de aki ott van, az ott van a toppon.

    Igazság szerint szerintem neked meg is felel ez a szerep, hogy többre nem is viheted szakmailag, bebeszélték te meg elhitted...
    Kár érted.

  • 2010.02.19 07:50:35Magenta

    Az én exanyósom 150 centi, após 155 volt. Az exférjem a legalacsonyabb gyerekük 180 centivel. :D
    Az én szüleim is picik, a vállamig érnek.

  • 2010.02.19 08:46:09Veg_

    2010.02.18 14:03:13verity777
    Tévedsz. Nincs ember, akiből teljesen hiányozna (persze egészséges ember, nem pl. sulyos autista, de az enyhébb formákban is lehet fejleszteni, megtanulni, csak alacsonyabb szinten). És olyan ember sincs, aki ne tudna jóval többet tud tanulni emberismeretből és bánásmódból, mint amire képesnek hiszi magát. Olyan van, hogy van, akire ragad, másnak komolyan kell tanulni. Meg olyan is van, aki tojik rá, mert senki se ébresztette rá, milyen fontos. De igen, ha valaki akarja, tanulható. Nem lesz olyan jó, mint akinek hajlama van rá + tanulja is tudatosan, de megtanulhat bánni az emberekkel, és észreveheti, kivel meddig mehet el. Hiszen erre mondtad, hogy nem tanulható meg :)

  • 2010.04.05 00:35:33másutt

    Itt a legujjabb almom, eros idegzetueknek: a lanyom a mult ejjel a fogaival (!!) elragta a sajat koldokzsinorjat a mehemben, ezert ki kellett szedni csaszarral, de minden rendben volt. :DD

  • 2010.04.05 00:42:32másutt

    azt a 2."j"-t az ordog tette oda, en biztosan nem.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta