Terhesnapló 5.0: Angliában angolkór fenyegeti a kismamát?

Zanza!

17. hét

+ 4 kg

Az NHS vizsgálataim, amelyekre még mindig járok a privát orvosom mellett is, a következőképpen vannak beosztva: ha nincsen rendellenesség, panasz vagy ok az aggodalomra, akkor 4 hetente lát valaki az első, 12. heti vizsgálattól a 32. hétig, és utána a szülésig 2 hetente. Jelenleg 4 hetente hol a körzeti orvoshoz, hol az NHS bábához kell mennem. Azaz mindkettő 8 hetente lát csak. A jelenések alatt vizeletvizsgálat és vérnyomásmérés van, alapos kikérdezéssel tarkítva. Ezen kívül a bába meghallgatja a magzat szívverését, kitapogatja a méhemet, és a későbbiekben megméri majd annak méretet is.

Hüvelyi vizsgálat, ultrahang, vagy mérlegre állítás nincsen, a súlyomat a legelső látogatás alatt bemondásra elhitték, azóta nem foglalkoztak vele. Volt viszont egy nagyon alapos vérvizsgálat pár hete, 6 kémcső vért vettek le tőlem. Amiről valaha hallottam, hogy vérben nézni lehet, az HIV-től a kizárólag afrikai származásúakat sújtó genetikai rendellenességekig, azt mind megnézték. Amikor a héten a körzeti orvoshoz kellett mennem, átnézte velem a 12 oldalnyi nyomtatott eredményt, és azt sorról sorra megvitattuk. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt az értékekkel, és minden ideálisnak találtatott, két látványos kivétellel.  Ezek viszont annyira váratlanul értek, hogy alig hittem a fülemnek. Kiderült ugyanis, hogy nem csak kicsit alacsony a tartalék vas mennyisége a szervezetemben, de D-vitamin hiányban is szenvedek.

Nekem van vitaminhiányom? Nekem, aki szorgalmasan minden nap terhesvitamin-hegyeket szed, és olyan nagyon odafigyel arra, hogy mit eszik, hogy megijed, ha délután négykor eszébe jut, hogy még nem evett aznap elég állati eredetű fehérjét és friss zöldséget? Mint a jeles tanuló kisgyerek, aki hitetlenkedve nézegeti élete első kettes aláját az ellenőrzőjében, úgy bámultam a piros filctollal bekarikázott számokat a leleten. Még soha semmilyen vitaminhiányom nem volt és a vérszegénységet is csak hírből ismerem. Az orvosnőtől, aki gyanakodva méregette hófehér arcomat, kaptam egy receptet vasra és D-vitaminra, valamint egy kedves figyelmeztetést arról, hogy a D-vitamin hiánya súlyos következményekkel lehet rám és a magzati fejlődésre. Elmondta, hogy a pirulák bevételén kívül próbáljak meg minél többet a szabad levegőn tartózkodni, hogy nap érhesse azt a keveset, ami a télikabátomból, meg a sapka alól kilátszik, és egyek minél több húst és leveles zöldséget a vaspótlás miatt.

A rendelő melletti patikában kiváltottam a bogyókat, és azt csináltam, amit minden más kockafejű kismama 2010-ben csinált volna, rohantam haza guglizni. A sötétszürke ég alatt. Mert nap persze sehol nincs ilyenkor Londonban. Ahogy egyre többet összeolvastam a D-vitaminról és annak hiánybetegségeiről, úgy értek egymás után a meglepetések.  Szerettem volna azt hinni, hogy elég sokat tudok a vitamin-témáról, de be kell, hogy valljam, a D-vitamin fontossága valahogyan nem tudatosult eddig bennem. Pedig egy létfontosságú vitaminról van szó, ami nem is csak egy vitamin, hanem egy gyűjtőnévvel takart vitamincsalád, azonos biológiai hatású, de kémiailag egymástól különböző vegyületek tartoznak hozzá.

A legismertebb hiánybetegség az angolkór (amit az angolok természetesen nem angolkórnak, hanem "rickets"-nek hívnak), a csontok meglágyulása, ami Európa szegényei között főleg a XX. század elejéig volt gyakori, súlyos D-vitamin hiány esetén. De az elmúlt pár évtizedben azt is bebizonyították, hogy az alacsony D-vitamin érték a szervezetben szinte minden betegség kockázatát megnöveli, a rákét, a szív és keringési betegségekét, a magas vérnyomásét, az agyvérzését, a csontritkulásét, és a meddőségét, többek között. A terhes nőknek különösen vigyázniuk kell, mert az alacsony D-vitamin szint a terhesség alatt nemcsak a magzat csontozatának fejlődésére van egy életre szóló rossz hatással, és megnöveli annak esélyét is, hogy a gyermek később cukorbeteg lesz (1-es számú cukorbetegséggel), de megnöveli a terhesség alatti vaginális fertőzés esélyét, és a császármetszés előfordulását is.  Ennek ellenére, különösen a téli hónapok alatt, az Európaiak közel fele nem jut elég D-vitaminhoz, és ez Észak-Európában a legsúlyosabb. Hiszen legfontosabb forrása ennek az anyagnak a természetes napfény, ami a megrövidült napok és a testünket betakaró téli ruhák miatt nem éri el a bőrünket. Nagyon kevés élelmiszerben van elegendő D-vitamin, ezek között vannak az úgy nevezett olajos halak, mint a hering, a lazac és a tonhal. Régebben csukamájolajat adtak a gyerekeknek olyan helyeken, ahol a halfogyasztás és az elegendő napfény nem voltak elérhetőek. Ma már nem divat a csukamájolaj, és részben ennek köszönhetően, részben annak, hogy a gyerekek egyre kevesebb időt töltenek a szabad lég alatt, és egyre többet a képernyők előtt, az angolkór újra megjelent a Szigetországban. Na, mindezt elolvasva sikerült alaposan beparáznom.

Bár napi 10-15 perc napfény az arcomon és a karjaimon elegendő lenne ahhoz, hogy a vitaminhiányom teljesen megszűnjön, ez szinte elérhetetlen most számomra. A napot nem láttam hetek óta, és még valószínűleg jó pár hónap elmúlik, mire ujjatlanban mászkálhatok odakinn. Mint ahogyan a minap megtudtam, az ablaküveg sajnos kiszűri az ultraibolya sugarakat, amik hatására a D-vitamin termelődne. Maradnak így a frissen felírt bogyók, a terhesvitaminom, és az az egy-két pillanat, amit a nap sugaraiból el tudok kapni párnaponta, amikor véletlenül éppen kinn tartózkodom, amikor a felhők nagy kegyesen egy pinduri rést hagynak maguk között. De hogyan történhetett ez velem, amikor egy kiváló magzatvédő vitamint szedek, megállás nélkül, több, mint egy éve? Olyat, amiben állítólag minden benne van, amire szüksége van babának és mamának. A dobozon lévő listán ott virít a D-vitamin, és az, hogy "az ajánlott napi adag 100 százaléka". Akkor mi nem stimmel?

A gyógyszerek és a vitaminok sokunk számára bizalmi dolgok, és mint nagyon sok más idegenben élő kismama, én is külföldről hozatom a magzatvédő  vitaminomat, egy olyat, amiben megbízom. Érdekes lenne egyszer azt megvizsgálni, hogy is van az, hogy az Angliában élő magyar kismamák a nagykörúti gyógyszertárból hozatják látogatóikkal a Béres Gravidát, az Elevitet és a és a gyerek lázcsillapító kúpját, amíg a Magyarországon élő külföldi kismamák postán küldetik maguknak a "hazait" az Egyesült Királyságból, vagy egyéb országukból. Ezt biztosra tudom, mert a határok közötti fuvar mindkét oldalán álltam már. Én a vitaminomat az USA-ból küldetem, mert ott találtam meg "az igazit". Ez a termék sem hányingert, sem szorulást nem okoz nekem (ezek a magzatvédő vitaminok főbűnei), viszont kivirulok tőle, nagyon jó lesz tőle a hajam és a bőröm, még akkor is, amikor a terheshormonok nem fejtik ki áldott hatásukat a hámrétegre, mert nem vagyok terhes. Vitamint külföldről hozatni nyilvánvalóan sok hűhó semmiért, de nagyon sokan megtesszük. Napi 3 gigászi méretű tablettát gyúrok le belőle, mert annyi az adag, és eddig szentül hittem, hogy az elég. De most megtudtam, hogy nem az.

A rejtélyre a megoldást egy "ír tudósok" cikk nyújtotta, amit a múlt ősszel publikáltak Belfastban. A kutatócsoport azt vette észre, hogy az Európa északi felén élő kismamák, akik kevés napfényhez jutnak télen, a terhesség miatt megnövekedett D-vitamin szükségletüket nem tudják fedezni akkor sem, ha terheseknek ajánlott multivitamint szednek rendszeresen, bármelyik márkát. A multivitaminok és az itt viszonylag magas halfogyasztás ellenére vérük D-vitamin tartalma a terhesség alatt így sem nem elég magas. És ez volt a heuréka pillanatom. A terhesvitaminomat felmenthettem az alkalmatlanság vádja alól.

A hét eleje óta szorgalmasan kapkodom a csúnya bogyókat, most már naponta ötöt: hármat a magzatvédőből, egyet a vasból és egyet a D-vitaminból. Várom, hogy a nap kibújjon a felhők mögül, bár az 5 napos előrejelzés 5 nap esőt és folyamatos felhőtakarót jósol. Ezen kívül még több olyan ételt próbálok enni, aminek vastartalma magas: marhahúst, baromfit, tojást, mogyoróféléket, spenótot, babot. Egyelőre vérszegény nem vagyok, de ha esetleg császármetszésre kerülne sor, az orvos szerint nagyon fontos, hogy legyen tartalék vas a szervezetemben. Remélem ezzel megtettem mindent a megfelelő vitamin és ásványi anyag-szintekért. Mert ha nem, én nem biztos, hogy örülnék további színes, büdös bogyóknak. Ha ez sem elég, én azt hiszem elvitetem magam nyaralni valami napos helyre. Ennél jobb kifogásom az életben nem lesz többet úgysem.

Másutt

Blogmustra