Bébinapló: Adod már azt a cicit?!

Zanza!

7. hét

5200 g

Szia, anya, igen, felébredtem. Olyan kedvesen nézel rám, hogy ezért megérdemelsz egy mosolyt, nesze. Látom, tetszik. Repetázhatsz, ha szeretnél. Na, megelőlegezek neked még egy angyali mosolyt. Örülsz neki, mi? Ha már ilyen idióta hanglejtésben beszélsz, megpróbállak utánozni. „Hőőőő. Haaaaa.” Na, most meg bárgyúbban vihogsz, mint én, hogy csinálod? Ez az, hívd ide apát is és újságold el neki, „mennyire tündér ez a baba”, rá is fogok somolyogni, csak hogy örüljön ő is. Ez az.

Na, most már lassan elég a színházból, megkaphatnám a cicit egy kicsikét? Elcsócsálnám és jól bealudnék rajta. Mi lesz már? Kénytelen leszek erélyesebben fellépni. Furcsa, hogy te még mindig elgondolkozol, vajon „miért sír a gyerek”. Megtanulhatnád már, hogy én csak akkor hisztizek, ha éhes vagyok. Mint most. Úgyhogy ne hajolj fölém összeráncolt szemöldökkel, hanem csomagold ki a kannákat és usgyi, már a számban érzem a tejecske ízét. Hmm, ha ez így megy, kénytelen leszek kiereszteni a hangomat, a gyámügynek meg magyarázkodhatsz, hogy nem azért hívta ki őket a szomszéd, mert versz. ADJ MÁR KAJÁÁÁÁT! Na végre, leesett. Nnnna, így már minden más. Ahogy telik a pocakom, úgy laposodnak a szemeim, már alfában vagyok, viszlát később.

Anya, felébredtem! Kicserélnéd végre azt a hűvös, nedves csomagot a lábaim között? Most már kezd zavarni! Ezt hamar megérted szerencsére. Pucér fenékkel nagyon vidám az élet, kurjongatok is, az mindenkinek jó. Ez az, nagyon jól esik az az illatos krém, amit rám kensz. Mi lenne, ha huncutkodnék egyet? Megvárom, amíg alám teszed a tiszta pelust és eligazgatod. Most! Nyom, nyom, nyom, és kééész. Játékosan bosszankodsz, és pelenkagyilkosnak nevezel. Na, akkor rászolgálok a nevemre. Eljátszom ugyanezt még egyszer. Mégiscsak jobb tiszta pelenkába rottyantani. Most pedig elég a mókából. Tudod magadtól is, hogy kajás vagyok, vagy megint kiabálnom kell veled? Már húzod felfelé a pólód, úgy látom, jól neveltelek.

Mi ez már megint? Jajj, neee. Idetette a kék zsákruhát mellém és vigyorogva gagyogja, hogy „Megyünk sééétááálniii, nyuszipók.” De nekem jó itt bent, utálom a hideget. És nyuszipók a Náncsi nénikéd. Lássuk csak, hogyan tudnám szabotálni a kirándulást. Most cserélt pelenkát, első körben bevetem a „nyakig összeszarom magam”-hadműveletet. Amint ezzel végeztünk, jöhet a „visszabukom a félig megemésztett tejet”-akció, lehetőleg úgy, hogy ruhát kelljen cserélni. Ha még mindig nem vettem el a kedvét a sétafikálástól, akkor addig ficergek, amíg szétcsúszik oldalt a pelenka, amit mindig olyan sután bír feltenni szegény, és csupa pisi lesz a rugdalózóm. Az átöltöztetéssel értékes perceket nyerek. De nem, nem gondolja meg magát. Ordítok egy kicsit, amíg rám adja a sapkát és belegyömöszöl abba az idétlen csacsis zsákba, még a lépcsőházban is morgok egy kicsit. Aztán beletörődve hagyom, hogy elhelyezzen a babakocsiban és sértődötten elalszom.

Nahát, hogy anya milyen vidám ma! A szokásosnál is többet mosolyog, sokszor felvesz, és még énekel is valami tandörsztrakkot meg hájvéjtuhellt. Mi a fene ütött belé? Jé, nem a tejfoltos póló van rajta, hanem egy csinos ruha, és mintha a szeme se állna jól, furcsán csillog, és körülötte barnás valami van, szempillái hosszabbak és a szája is fénylik. Egyszer már láttam ilyet tőle. Mi is történt utána? Ja, megvan! Itt hagyott három órára a szívtelen! Szegény nagyinak kellett ölben ringatni, amíg vissza nem jött (ezt persze nem árulta el neki, azt füllentette, hogy végig aludtam). Nem hagyhatom, hogy megint lelépjen! Jöhet az eltántorító harc a fentebb említett módszerekkel. Hatástalan. Jajj, már a csizmáját veszi. Ordítok, hátha megsajnál. Apró győzelem, visszajön és felvesz. Bevetem az utolsó fegyvert, az ő ruháját is lehányom egy kicsit. És még ez sem érdekli, rutinosan letörli egy vizes törülközősarokkal. Úgy látszik, nem tudok újat mutatni neki.

Nicsak, a narancssárga törülköző! Ez azt jelenti, fürdeni fogunk! A nap fénypontja. A fárasztó nap után nekem is jár egy kis kényeztetés, élvezem, ahogy a meleg víz lágyan körülölel, apára meg villantok egy elégedett mosolyt, hogy aztán mesélhesse mindenkinek, mennyire szeretek fürdeni, mert ő fürdet. És ebben igaza is van. Utána jöhet anyától egy gyengéd masszázs a jó illatú testápolóval (ennyi a minimum azok után, hogy galád módon magamra hagyott a minap), aztán jön az öltözködés, amit nem igazán szeretek, de mivel pontosan tudom, hogy fürdés után kaja jön, csendben tűröm. Néha még a nővéreimmel is kokettálok közben, csak hogy ők is büszkék legyenek rám és mesélhessék az oviban meg a suliban, hogy milyen jó fej húguk van. És igen, az esti kajálás után még kapok egy kis extra tápot üvegben, jól megtömöm a bendőt, aztán békésen pislogok a kiságyból anya felé. Mivel ilyen jó fej volt, hajnal 3-ig vagy 4-ig nem ébresztem fel, hadd aludjon. Szemeim lecsukódnak, halvány mosollyal az arcomon alszom el: végtelenül elégedett vagyok.

Blogmustra