A brit tudósok legújabb kutatásából arra derült fény, hogy az anyukák reggel a legidegesebbek, és tíz dolgozó anyából négy már azelőtt stresszel, hogy egyáltalán beérne a munkahelyére. A reggeli pakolás, öltözködés, etetés többnyire mind az anyák dolga, a legtöbbjük azonban akkor a legidegesebb, amikor kocsiba ül, hogy elvigye a gyereket az iskolába. Ez az idő pedig 8.25 perc. Eddig a Telegraph híre, én pedig nem győzök csodálkozni, hogy mi a fenén idegeskednek ezek, ha olyan szerencsések, hogy csak kilenckor kezdődik az iskola.
A nyolc órás iskolakezdés szerintem a legnagyobb kitolás, amit országunkban kitaláltak, - egyetemben azzal, hogy a nyugat-európai időzónához csatlakoztunk a keleti helyett. Tizenkét éven keresztül úgy éreztem, meghalok, ha még egyszer fel kell kelnem negyed hétkor. Főleg, hogy gimnáziumban, érettségi előtt az ember jó, ha hajnalban lefekszik. Arról nem is beszélve, hogy pont kiskamaszkorban lenne szüksége a gyerekeknek a legtöbb alvásra. Úgy tekintettem az egyetemre, mint megváltásra, soha többet nem keltem korán, - a legtöbb bölcsész ilyenkor jól el is kényelmesedik.
A munkahelyek nagy része is átállt már a kilenc órás munkakezdésre, én legalábbis minden munkahelyemre kilencre jártam. Aztán az ember gyereket szül és kezdődik újra a korán kelés, és mire a szegény gyerek megtanulna aludni, és szívesen ágyban maradna akár nyolcig is szülőjével egyetemben, akkor puff, kezdődik az iskola, és a hajnali kóválygás. Gyereknek is, meg a szülőnek is: szendvicskészítés, táskabepakolás, sok helyen már háromnegyed nyolcra be kell érni.
Nekünk legalább a bölcsivel szerencsénk van, nem korlátozzák a beérkezést, fél tízig adnak reggelit. Ezzel szemben az egyik ismerősünk gyereke olyan bölcsibe jár, ahová háromnegyed nyolcig oda kell érni, különben nincs reggeli. Nekünk még sok, öt évünk van az iskoláig, remélem addigra bevezetik a kilenc órás iskolakezdést. Mindenkinek könnyebb lenne.
