SZÜLŐSÉG

Szülőanya kerestetik!

2010. január 18., hétfő 15:34

Kezdek ideges lenni. Ígéretet tettem, hogy segítek megkeresni valakit, akiről csak a nevét tudom és azt, hogy 37 évvel ezelőtt egy szép tavaszi napon gyönyörű kisfiúnak adott életet a megyei kórházban. A fiúról, aki ma már házas ember és van egy csodálatos kisfia, szinte mindent tudunk. Milyen magas, milyen színű a szeme, mekkora a lába, mekkora súllyal és hány centivel született, mi a kedvenc hobbija, hol dolgozik. Az anyja nevét is tudjuk, igaz, neki nem a szülő-, hanem a nevelőanyja neve szerepel az igazolványaiban. A férfi édesanyának szólítja őt. Nem is tehetne másként, hiszen egy hónapos korában került a középkorú házaspárhoz, akik akkor már tíz éve vártak egy saját gyermekre.

Boldogan éltek hármasban. A szülők mindent elmondtak a fiúnak, nehogy váratlanul érje őt, ha valahonnan meghallja, hogy őt örökbe fogadták. Kisvárosban laktak, ahol hamar kiderült az igazság és bizony szegény fiút sokan csúfolták miatta.

30 évesen vette el feleségül élete szerelmét, akitől két évvel ezelőtt kisfia született. Azelőtt is sokszor gondolt a szülőanyjára, rengeteget beszélgettek a párjával arról, hogy vajon van-e köze a problémáinak ahhoz, hogy őt nem akarta az anyja. Vajon valóban olyan szerencsés-e, mint ahogyan azt mások is gondolják az örökbeadott gyerekekről, miszerint egy jól felkészült, alaposan átvilágított, tehát szülőnek tökéletesen megfelelt pár nevelhette fel őt? Vajon milyen nyomokat hagyhatott benne a nem kívánt terhesség és a rácsos ágyban töltött egy hónap a szülészeti osztályon? Van-e valamilyen öröklött betegsége, hajlama? A kérdések megválaszolatlanul maradtak, mivel a beszélgetés rendszerint azzal fejeződött be, hogy a férj lezárta a témát. Valójában gyűlölte a nőt, aki életet adott neki.

Kisfia születésével azonban változott a helyzet. Megtapasztalhatta, hogy milyen csodálatos érzés apának lenni. Ott volt a szülésnél, látta a feleségét, hogy milyen érzések kavarognak benne, és rájött, hogy a szülőanyját is ugyanezek az érzések keríthették a hatalmukba. Éppen úgy dolgozhattak benne is a hormonok és az ösztönök, de az okot, amiért ott kellett őt hagyni a kórházban egyedül, azt nem tudja. Eleinte csak pár szóval, majd egyre gyakrabban és hosszabban beszélgettek a feleségével arról, hogy mi lenne, ha megkeresnék és felkutatnák a nőt. Ki lehet ő? Hogy néz ki? Egyáltalán él-e még? Egészséges? Mivel foglalkozik? Vannak gyerekei, esetleg unokái? Tudja, hogy ki az apa? Ő él még? Egészséges? Neki van családja? Mennyi kérdés...

A gyomrom két napja görcsben. A férjemé is. Sőt, az övé van csak igazán. Eldöntöttük, hogy megkeressük a szülőanyját, de hogy utána mi lesz, arról fogalmunk sincsen. Egyelőre a neten kutakodtam, nem sok sikerrel, bár van néhány nyom, amin elindulhatunk. Már csak szabadidő kéne, meg egy kis segítség, de a férjem azt kérte tőlem, hogy ne mondjam el a családból senkinek. Megértem őt. A cikket az ő engedélyével írom így névtelenül, részben azért, hogy tanácsot kérjek, hogyan indulnátok el egy név, egy szülési helyszín és időpont valamint az akkori tartózkodási hely (megye) ismeretében. Másrészt kíváncsi vagyok, hogy mással is történt-e már hasonló eset.

Elindultunk hát egy ismeretlen úton, tele izgalommal, félelemmel és várakozással. Ha rátalálunk a férjem vér szerinti családjára, bevallom, nem tudom, hogy mitévők leszünk. A férjem sem. De abban az egyben biztosak vagyunk, hogy meg akarjuk találni őket!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.01.21 18:20:16kvnl

    jazmine:
    igen, tudom. Ezért megértettem,miért mondták el nekem anno az igazat.

  • 2010.01.21 19:06:51verkaverka

    Az eltitkolás veszélyes, szerintem nem csak akkor ha kiderül, hanem akkor is megmérgezi az életet ha sosem derül ki, a szülők mindig szorongani fognak hogy mi lesz, ha kiderül, a gyerekben is furcsa rossz érzések lesznek, mert valami furcsa, valami nem áll össze, a szülőknek rossz lesz a lelkiismerete, a gyerek mondjuk ha a terhességről kérdezősködik és furcsa válaszokat kap, azt hiszi nem akarták a szülei... régen egyébként ez egyszerűbb lehetett, mikor még nem illett születésről meg terhességről beszélni meg kérdezősködni, meg bármikor rá lehetett szólni a gyerekre hogy eredj innen ne kérdezősködj, mert ez volt a szokásos válasz egy kíváncsi gyereknek, de ez ma már nem így megy.

  • 2010.01.21 19:08:33verkaverka

    De az viszont igaz, hogy ha nem folyamatosan a kezdetektől beszélnek róla, hanem később egy ponton ültetik le a gyereket, és mondják el, ott már nagyon durva töréseket okozhat. A szüleiben csalódik a gyerek (két adagban), plusz megkérdőjeleződik, hogy ki is ő, na ez így együtt bárkinek sok lenne.

  • 2010.01.21 20:11:16jazmine

    kvnl, azért a tietek nem egy "átlagos" öf történet, már ha van ilyen egyáltalán, főleg a visszaadott tesóval...

  • 2010.01.21 20:33:00kvnl

    jazmine:
    igen, igazad van.

  • 2010.01.21 20:43:57bajor gizella

    kvnlén azt szeretném kérdezni hogy jelenleg milyen a kapcsolatod a szüleiddel? mármint írtad hogy haragot éreztél irántuk, és az érdekelne hogy ez rendeződött e benned azután hogy találkoztál az igaz anyukáddal? szerinted tudná valami is enyhíteni ezt az érzést valami? mármint a biztonságérzet megerősítésén kívül?

  • 2010.01.21 21:11:54kvnl

    Kapcsolatom a szüleimmel távolságtartó. Mikor rájöttem,h sosem fog megkeresni a szülőanyám mert nem érdeklem őt, felhagytam (valamennyire) a vágyakozással. Miután találkoztam vele rájöttem arra,h mi mindent tettek értem a szüleim. Azóta kicsit szorosabb a kapcsolatunk, de jónak nem mondanám - azt viszont leszögezném,h nem az örökbe fogadás miatt vagy nem csak amiatt nem volt jó velük a kapcsolatom.
    Enyhíteni az tudná szerintem,ha beszélne velem néha, felhívna, találkoznánk.

  • 2010.01.21 21:27:49ruju

    de ha nem olyan jó a kapcsolatod a szüleiddel, akkor nem ezért nem tudod elengedni igazán a szülőanyádat? mert van egy álomkép, amit dédelgetsz és amibe kapaszkodsz, hogy van valaki, aki hátha "jobb fej" mint a szüleid? Félre ne érts, nem "bántásiból", csak kérdezek továbbra is, mert ez IS egy olyan aspektussa az öf-nak, amire soha nem gondoltam.

  • 2010.01.21 21:35:57loreal

    kvnl,

    azzal amúgy tisztában vayg miért fogadtak öröke.
    Mármint, nem lehett saját gyerekük és nagon vágytak egyre. Vagy a környezet várta el tőlük, vagy mondjuk szerettek volna "jót" cselekedni..stb

  • 2010.01.21 21:36:44Wish1973

    régebben olyasmit hallottam/olvastam, h az öf gyerek úgy is megélheti, h míg a vér szt-i gyereket a "gép dobja", addig őt személyesen választották,mert épp őt akarták. ebben is lehet azért vmi.
    persze ebbe is bele lehet kötni, h persze, húsbolt, válogatás, miegymás. ló nincs, a szamár is jó... blabla
    azon gondolkodtam, h, ha én jó helyre kerülő öf gyerek lennék, én igenis hálás lennék, h nem intézetben kellett felnőnöm, és, h volt vhol egy házaspár, akinek épp én tetszettem.
    megmondom a frankót, ezen a tesó-visszavitelen azért felhúztam a szemöldököm. ha én most megnyekkennék, akkor vajon melyik gyerekemet adnám intézetbe? nyilván egyiket sem, ez nem lenne opció.

  • 2010.01.21 21:39:21bajor gizella

    az örökbefogadás ténye ezek szerint kevésbé zavar már mint ami aztán következett? érdekesek tartom ezt a szülőanyával való találkozást mert az hogy valaki rideg és távolságtartó talán egy ideig a zavarnak is betudható. voltak még későbbi próbálkozások is a kapcsolatfelvételre, vagy anyira elutasító volt hogy nem került többre sor. azért kérdezgetem mert az egyik legjobb barátom kisgyermek kora óta elszakadt az eredeti családjától és 23 év után talán most fog találkozni az édesanyjával elöször. már csak egy-egy arcvoására emlékszik, hosszú a sztori, és nem hasolítható a tiédhez, csak talán a találkozás része. ezért érdekelne. hülye kérdés de hol találkoztál vele? tényleg nem akarok ilyen nyomulós lenni, de féltem ezt a fiút mert sokszor ok nélkül támad a mostani szeretteire, és teljesen ambivalens érzelmei vannak mindenki iránt...féltem nagyon.

  • 2010.01.21 21:49:24bajor gizella

    wish én is nagyon furának tartom ezt a dolgot, mivel hogy általában normál körülmények között ilyen nem fordul elő, de aztán megismertem ezt a fiút akiről fentebb írtam, és rá kellett jönnöm, hogy bakker minden megtörténhet...persze ilyenkor van egy ilyen köszönöm tévé hogy láttam hogy van nálamnál rosszabb helyzetű érzés. de sajnos nekem ez nem elég. ezekről a dolgokról nekem kényszerem van beszélni, írni, filmet csinálni, álmodni róla, és napjában többször is rágondolni stb...persze lehet hgoy csak nekem.

  • 2010.01.21 21:53:26ruju

    Nekem már egészen világos, hogy minden egyes "eset" valóban egyedi és nem hasonlítható semelyik másikhoz. Wish, nekünk őt "dobta a gép", nem válogattunk, persze ha én szülhetem meg, én is őt szültem volna :-D, kvnl, mi a kezdetektől nyíltan kezeljük a témát, hogy ne 11 vagy akárhány-évesen kelljen ezt elmondani, amikor amúgy is nagyon sérülékeny az ember, vagy hogy ne adj' isten vmi "jóakaratú" ismerős világosítsa fel. A mi babánk újszülött (5 napos) korától velünk van, van egy bátyja, aki vérszerinti gyerekünk, szóval egyszerűen az öf tényén kívül nincs más hasonlatosság SENKI történetéhez, mint ahogy kvnl története is egyedi és horadiéké is. De nagyonnagyonnagyon jó, hogy itt erről tudunk beszélgetni, mert nekünk - sztem nem csak nekem - rengeteget segíthet így, hogy mindez még előttünk van. Bár ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy mi is fogunk akár ordenáré hibákat is elkövetni (megjegyzem, a fiammal is követek el szarvashibákat :-))

  • 2010.01.21 22:11:37eino.

    2010.01.21 08:03:52baudolinA

    eino,
    én megértem, hogy érdekli a biológiai anya is. De ha jó a kapcsolatom a szüleimmel, biztosan beszélnék velük a tervemről.

    ------------------

    Igen, megérteni én is megértem - annak ellenére , hogy szerintem engem nem érdekelne (persze kívülről könnyen gondolom ezt)- , csak azt nem, hogy a jó kapcsolat ellenére nem beszéli meg a szüleivel. Írták itt többen a hála kérdését, de ez nem erről szól. Azért létezik egy elvárható kapcsolati minimum a szerető szülő felé, ami szerintem a bizalom. Igen, a gyereknek - felnőtt gyerekről van szó, könyörgöm - is kell tennie valamit a szüleiért. Legalább ennyit. Ez nem a hála, hanem jó esetben belső igény.

    Az is lehet, hogy nem akarja őket megbántani. De úgyis ki fog derülni. Akkor viszont még inkább sikerül. Ha meg nem, marad a nyomasztó titok. Tehát, ha már muszáj megkeresni anyut (aput ménem?), előtte mindenképpen kellene beszélni a szülőkkel. Tulképp a többieknek írom, mert ahogy látom, veled ebben egyetértünk :)

  • 2010.01.22 06:56:39ruju

    Jó kérdés, hogy aput miért nem. Szerintem első körben azért, mert egy ilyen helyzetben az anya biztos. Aztán lehet, hogy kiderül az is, hogy ki az apa, és akkor meg lehet őt is keresni. Másrészt viszont minden gyerek az anyjától várja az érzelmeket és a válaszokat egyaránt, mivel SZTEM nagy valószínűséggel az anyáké volt a végső döntés, hogy "nem kell" a gyerek (azért az idézőjel, mert ez így elég sarkos).

  • 2010.01.22 09:16:59kvnl

    loreal:
    igen, tisztában vagyok azzal,h miért fogadtak örökbe, elmondták.
    ruju:
    szerettem volna megkeresni az apámat is,de a szülőanyám nem engedte, nem árulta el,h ki ő, a nevét sem mondta meg.A gyámhivatali papírjaimon "apa ismeretlen" beírás szerepel.

  • 2010.01.22 09:48:24I. Pipi

    Az is lehet hogy anyukadat megeroszakoltak.

  • 2010.01.22 10:15:53kvnl

    pipi:
    nem

  • 2010.01.22 10:16:46kvnl

    annyit elmondott, h családos ember volt, szülőanyámmal lépett félre és rólam hallani sem akart

  • 2010.01.22 10:29:48bella cullen

    Sziasztok!
    Én inkubátorba tettem a kislányomat. :( Hosszú és bonyolult a történet, lényeg, hogy kb. 1 hét múlva már velem volt és velem van azóta is. Sosem szerettem a kisgyerekeket, de akkor, azt a mindent elsöprő anyai ösztönt nem tudtam legyőzni. (Szerencsére.)
    Tudom, hogy nem poszthoz illő a téma, talán csak annyiban, hogy az én lánykám is öf. lett volna, ha...

  • 2010.01.22 11:02:20Dee_

    Wish: Nem értek egyet azzal, hogy az örökbefogadottnak hálásnak kellene lennie, mert örökbe fogadták, vagy mert élhetne rosszabb körülmények között is. Apám szerint nővéremnek hálásnak kellett volna lennie, hogy úgy kezelte, mintha vér szerinti lánya lenne. Én meg azt vallom, ha tényleg úgy kezeli, akkor ez a mondat sosem hangzik el... Vagy legyek hálás, mert nekünk volt kocsink iskolás koromban, vagy mert vannak testvéreim, vagy más azért, mert az osztálytársaimnak mind összeházasodtak a szülei az enyémekkel ellentétben? Hiszen ebbe születtem, ebben nőttem fel, nekem ez az életem, ez a természetes... El sem tudom képzelni egy bizonyos korig, hogy lehetne máshogyan is.
    Akkor gondolom érezhet hálát, ha tudja a különbséget a régi és a mostani körülmények között, de ennek a hiányát számonkérni rajta nem helyes. Hiszen nem éppen az a cél, hogy az új, a gondosan megteremtett világ legyen neki a természetes?

    Később, ha kinyílik a világ, és egyre több sorsot ismer meg a felnövő gyerek, akkor esetleg megtanulja értékelni azt, ami neki jutott. De ha eszébe sem jut a különbség, az is rendben van.

  • 2010.01.22 11:11:56Rosa Rugosa

    Ugyan már!
    Micsoda butaság ez. Ha a sarkon találsz egy kölyökkutyát és hazaviszed, annak se mondod, hogy legyen hálás, hogy itt lehet, nem?
    Így döntöttél, azért mert te akartad, onnantól nincsen múlt, csak jövő.

  • 2010.01.22 12:16:07ruju

    bella cullen, szerencséd, hogy még "megvolt" a babád. Elárulnád, hogy amikor oda tetted miért tetted?

  • 2010.01.22 12:38:54bella cullen

    ruju,

    most utánagondoltam és még egy hét sem volt a külön töltött idő. Ennél azért sokkal több kell ahhoz, hogy egy baba örökbeadható legyen, nem?

    Mert titokban tartottam a dolgokat, azt gondoltam, le tudok mondani róla és akkor "megy minden tovább, ahogy eddig". Tévedtem, hál' istennek. :)

  • 2010.01.22 12:39:31jazmine

    2010.01.22 11:02:20Dee_

    Az a baj, h sokan sötétek. Milyen hülyeség már ELVÁRNI érzelmeket. Ha valakit örökbe fogadtak, attól sokan elvárják, h legyen jó gyerek, húzza meg magát, tanuljon, egyáltalán folyamatosan bizonyítsa, h érdemes volt erre a kegyre.
    Csakhogy az örökbefogadottak többségének azzal kell megküzdenie, h a szülei bármilyen ok miatt nem akarták. Ezen túllépni csak úgy lehet, már amennyire, hogy az öf szülők bizonyítják be NEKI, h ő mennyire értékes, szerethető stb., pont olyannak amilyen. Hogy nem azért akarják ők, mert jó, meg hálás stb.; hanem magáért. Az, h van, akik szeretik, nem változtat azon, h volt, aki nem akarta: ez teljesen két dolog és úgy is kellene kezelni.

    Hogy fel lennénk itt háborodva, ha az lenne a közfelfogás, h egy megcsalt nő/ffi legyen hálás, mert a következő párja nem csalja/hagyja ott.

  • 2010.01.22 12:44:20jazmine

    Egyébként nekem azért "tetszik" jobban a nyílt öf, mert ott, talán, idővel segít a gyereknek, h az anyja keresett neki szülőket, rájuk bízta, nem csak úgy beadta valahová.

  • 2010.01.22 13:06:30jazmine

    Kel a bukta :)

    kvnl, a szülőanyád teljesen "normálisan" viselkedett, nyilván lezárta magában a születésedet, legalább is szeretné; nem akarja, h bármi emlékeztesse, pláne kiderüljön. Van egy a születésed utáni élete, amit nélküled épített fel - ahogy alapvetően neked is.
    Persze lehetett volna máshogy is, ha időközben megbánta, mert úgy alakult az élete vagy a gondolkodása.

  • 2010.01.22 13:51:56kvnl

    jazmine:
    igen, így van
    meg kell tanulni elengedni

  • 2010.01.22 14:42:29loreal

    bella cullen,
    ha jól emlékszem pont Ruju mondta, hogy ők 5 naposan kapták meg a babát....és még valami oylan is rémlik, hogy ennyi si csak a külföldi tartózkodás miatt volt, ez lehett volna még pár nappal hamarabb.
    De ha nem igaz, majd ruju kijavít.

    Persze azt nem tudom egy ilyen inkubátorban hagyott babánál is mehet e ez ilyen gyorsan.

  • 2010.01.22 14:52:16Vakmacska

    bella cullen, hát ez megérne egy posztot!

    átlagember ugyanis általában azt gondolja, hogy alapból két féle nő van - az egyik a 30as iq-jú mélyszegény szerencsétlen, akinél legtöbb esetben a szerencse vagy váratlan impulzus dönti el hogy a baba a kukába vagy az inkubátorba kerül, meg a másik fajta, aki kortól, anyagi és családi háttértől függetlenül átmegy a falon ha kell is és mindent megtesz, de a gyereket, azt nem adja soha, senkinek.

    Budavári Zita persze mesél néha másféléket, de a többség (alapból én se gondoltam mást) fejében élnek ezek a sablonok.

  • 2010.01.22 15:37:38ruju

    loreal, a miénk nyílt öf volt, de igaz, 5 naposan, de ez csak azért lehetséges, mert az anyuka azonnal lemond a babáról, így már én hozhatom ki a kórházból. Sztem az "inkubátoros" babáknál nincs lemondó nyilatkozat, ezért bekerülnek a titkos rendszerbe, ahol el tudom képzelni, hogy rossz esetben akár évek is eltelhetnek, mire örökbeadható lesz a baba. de ez valszeg csak a legrosszabb eset. bella cullen sztem is megérne egy posztot, hogy legalább ő is árnyalja a képet azokról, akik úgy döntenek, hogy nem kell a baba (attól függetlenül, hogy ő aztán meggondolta magát) Bár szegényt nem kéne kitenni talán mégsem annak, amit itt kapna sokaktól...

  • 2010.01.22 17:43:34bella cullen

    Vakmacska,

    én az a 145- ös IQ- jú vagyok, aki semmi áron nem bántotta volna a babát, csak az inkubátort tartottam - akkor - az egyetlen lehetséges megoldásnak. Aztán még a falon is átmentem, mindentől függetlenül, hogy visszakapjam. :) Hát, ilyen fajta is van/ vagyok. :)

    A poszton gondolkozom, bár nem tudom, mennyit "ferdülne" a szerkesztőség által...

  • 2010.01.22 19:01:59csacsogó

    Sziasztok!MOst regisztráltam,bár sokszor szoktam olvasni az írásaitokat.Ezért előre is bocxsi ha bénázom!!!!Nekem két gyönyörü öf.kislányom van.Az egész család és a barátok is elfogadták a helyzetet.imádjuk őket a férjemmel értük élünk!!!!!A nagylányra 10 évet vátunk.HA érdekel a történetünk szívesen megosztom veletek.

  • 2010.01.22 20:42:33ruju

    csacsogó, érdekel, nagyon is, engem mindenképpen :-D

  • 2010.01.23 18:00:17csimpilimpi

    bella cullen - engem is nagyon érdekelne a történeted! (de azt is meg bírom érteni, ha nem akarod leírni részletesen.)

    és mondd, klasszikusan csináltad? szóval titkoltad a környezeted előtt a terhességet? és nem is vették észre? senki? és megszülted otthon egyedül a wc-n? és fizikailag hogy bírtad?

  • 2010.01.23 18:25:03loreal

    csacsogó, szerintem itt mindenkit érdekel....pláne úgy, hogy ahogy hallom happy endes a dolog:DDD

  • 2010.01.23 21:14:20csacsogó

    SZiasztok!Újból megírom a történetem,mert a kislányom frankón elkódolta amit már megírtam!Ő segít nekem írni.SZóval:1 év házasság után sem akart a baba összejönni.Pedig rajtunk nem múlt!!!Mikor már 2 éve nem sikerült az orvosunk azt tanálcsolta lépjünk tovább ő már nem tud segíteni.Így kerültünk Pestre.Nagyon drága és idegtépő hetek hónapok következtek.Sajnos mind az 5 beültetés vetéléssel végződött!!!!SZerintem akkoriban nem sírt senki annyit,mint ÉN!

  • 2010.01.23 21:20:51csacsogó

    U.I. NAGYON ÖRÜLTEM,HOGY NEKEM IS ÍRTATOK!!!!!A férjem azt mondta olyan zizi vagyok,mint a nagylányom.Puszi nektek érte!!HOLNAP FOLYTATOM.

  • 2010.01.23 21:47:11muci

    Csacsogó, engem is nagyon érdekel, csak nem akartam tolakodó lenni.:))

  • 2010.01.24 14:11:25csacsogó

    SZivesen írok róla,már túl vagyunk rajta.Hátha segít valakinek.Egyik d.u.-tán a barátnőmet kísértem orvoshoz mikor megláttam 1 plakátot.Rajta 1 tel.szám.Felhívtam és elindult!!A területi gyámhivatalnálkell kezdeni.Tesztek sora,környezettanulmány következett.Amikor jogerőre emekedett a határozatunk ,csak várni kellett.10 éves házasok voltunk mikor megszólalt a telefon.

  • 2010.01.24 16:59:39Wish1973

    Dee, ezt a hálát én felnőtt fejjel gondoltam és nem elvárás, csak sztem "logikus" érzés. tegnap nyomasztó élményem volt. annál a rokonnál voltam, akit örökbe fogadtak ovis korában. az anyja "nagyot alakított"-nem részletezem, de egyöntetű vélemény volt, h nem kellett volna. először a lánya is ki volt bukva rajta, aztán kezdett elbizonytalanodni. és bár nem mondta, de végig az volt az érzésem, h azon agyal, megteheti-e az öf. anyájával szemben, h nem ért vele egyet, nem áll ki a hülyesége mellett. ami még botrány volt, 3 olyan mondata is volt az anyjának, amiben azzal vicceskedett, h lám-lám, ez is anyai ágon öröklődik. sztem nem kéne ezt percenként felhoznia.

  • 2010.01.24 20:48:44csacsogó

    A nagylányomra 3hónapot "kellett"csak várni.A kicsire 6 évet.1 hónap volt már csak a határozat végéig.Mind a 2 nyílt ö.f.volt.Ismerjük a szülő anyát.Nagyon sok mindenen mentünk keresztül míg idáig elértünk.Nem bántam +semmit!!!!Nagyon szeretjük őket!!A nagylányom mindent tud.születésük óta naplót írok.Ha bármi kérdésetek van válaszolok rá!!!!!

  • 2010.01.24 22:21:01csutkababa

    Írok ide, mert unom nézni a bomlott agyút a kínálaton.

  • 2010.01.25 07:40:25csacsogó

    ÉN,mint ö.f.szülő az első naptól azon töprengek mi lesz ha eljön az a nap mikr kimondja azt a mondatot hogy kíváncsi vagyok...Nagyon szeretem őket.Őszinte vok velük.A nagylányom a kicsi születése után kezdett érdeklődni.Válaszolok rá de kiváncsi lennék mi jár a kis kobakjába!!!RUJU:Írnál 1 pár sort magatokról???

  • 2010.01.25 07:58:52Panka ustokos

    Ismeritek a Sehanyeves kislany-t?Szepen elmeseli a lurkoknak, hogyan lesz a gyerek.Van egy valtozata,ami az of.gyerekeknek meseli!
    Az is nagyon jo!

  • 2010.01.25 09:32:20ruju

    csacsogó, a mi nagyfiunk vérszerinti gyerek, 6,5 éves, a kicsi lányunk pedig öf gyerek, 4 hónapos. bővebben a rujublogja pont blogspot pont com-on olvashatsz, csak azért nem írok ide most többet, mert a többiek már elég jól ismerik a sztorit, bár mesélni bármikor szívesen mesélnék róla :-DDD

    Panka, igen, nekem megvan, valaki talánpont a porontyról elküldte vagy feltöltötte, mert a könyv sajnos már nem hozzáférhető.

  • 2010.01.25 09:52:39Panka ustokos

    Ruju

    :))))))

  • 2010.01.25 09:57:26horadi

    A Móra kiadónál megint rendelhető a könyv!

    http://mora.hu/shop?todo=product&from=search&id=2424&n=Nekem+két+születésnapom+van

  • 2010.01.25 10:05:31ruju

    horadi, köszi!!!!!!!!!!

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8

Blogok, amiket olvasunk

TÖRI MÁSKÉPP Így nevelték a kis Habsburgokat

Már a kicsi születése előtt kiválasztották a nevelőnőt, aki aztán a királyi gyermek mindennapjait felügyelte, gyakorlatilag az anyukájává vált. A saját szülei naponta egyszer, a buzgóbb szülők akár kétszer is meglátogatták a porontyaikat.

STÍLER 6 zseniális koktél forró nyári napokra

A nyár a hűsítő és frissítő italok szezonja. Napközben szürcsölgetheted a kedvenc házi limonádédat, este pedig jöhet a koktél, amit pillanatok alatt elkészíthetsz.

EGY SZAKÁCS Azért mert az életed elb.sztad, a vacsorát nem kéne

Három hónap alatt 8 nap volt, mikor nem részegen aludtam el. Minden egyes nappal egyre mélyebbre kerültem. Megbánás, bűntudat, lelkiismeretfurdalás. Remek hármas, és csak még többet vonz, ha nem képes kezelni őket az ember.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta