„Nagy eséllyel Down-szindrómás babájuk lesz”

Zanza!

Kivételesen nem szülésleírást olvashattok ma: egy apuka azt meséli el, hogyan élte át első magzatuk elvesztését, a következő terhességet, a rossz vizsgálati eredményeket, amely szerint 1:32 az esélye a Down-szindrómás a babának. Ennek ellenére nem szakíttatták meg a terhességet. A döntés őket igazolta.


Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

A történetünk két évvel ezelőtti vetéléssel indult, amikor szembesülnünk kellett azzal, hogy nem minden alakul úgy, mint ahogyan elképzeljük. Hathetes korában vesztettük el a babát, nem volt szívhang az első ultrahangon, nagyon meggyászoltuk. Hogy el tudjuk engedni, elneveztük Illésnek, egy fehér lufira ráírtuk a nevét, és a Szabadság hídon elengedtük (volna) de a szél mindig visszafújta.

Sok-sok nehéz nap jött ezután. Most négy éve vagyunk házasok, én negyven éves vagyok, feleségem 33. Az ő megnyugtatására otthagytam sok tízezer forintot a körúti orvosi centrumban, de minden leletem azt igazolta, hogy egészséges vagyok, és feleségem is ezeket a vizsgálati eredményeket kapta nőgyógyászától. Szóval nagyon vártuk a babát, karácsonykor még imádkoztunk is, hogy az idei ünnepet már hármasban tölthessük.Januárban vettünk egy tesztet, és ujjongtunk, amikor megláttuk, hogy "többpálcás" lett. Feleségem azonnal betegállományba ment veszélyeztetett terhesként, hiszen nem akartunk kockázatot vállalni, hogy ezt a gyermeket is elveszítsük. Emlékszem, mennyit rohangáltam este az áruházakban, hogy sárgadinnyét tudjak szerezni neki. Nagyon odafigyeltünk az étkezésére, és hogy sok zöldséget-gyümölcsöt fogyasszon. Nagyon megijedtünk, amikor a 12. héten elvégzett kombinált teszt eredménye azt mutatta, hogy 1:32 az esélye annak, hogy Down-szindrómás babánk lesz. Éjjel sokáig beszélgettünk, és arra az eredményre jutottunk, hogy mindenképpen szeretnénk ezt a gyermeket, (egyébként hívő emberek vagyunk,) és hitből reménykedünk, hogy egészséges lesz, de ha nem, akkor is elfogadjuk olyannak, amilyen. Hála Istennek, szinte végig problémamentes volt a terhesség, és utólag kiderült, hogy egy héttel elmérték a terhesség kezdetét, ezért lett a vizsgálati eredmény rossz.

Kisfiam, Benjamin nagyon jó baba, szépen fejlődik, és édesanyja is jól van, aki nem kevés szenvedés árán tudta megszülni természetes úton, de végig vele voltam a szülőszobán, segítettem őt a vajúdáskor, és éreztem, hogy mennyire fontos egy nőnek, hogy a férje mellette legyen, amikor ilyen nagy esemény történik az életünkben. Emellett nagy élmény volt az is, hogy amikor Bendzsi megszületett, akkor kis sírás után tisztába tették, és megkaphattam a pólyában, és ringathattam egy órán keresztül, amíg az édesanyját varrták,  és "rendbe tették".

Nagyon hálásak vagyunk Istennek a kisfiunkért, és mindenkit biztatok, hogy ne adja fel se a reményt, hogy lesz baba, sem pedig azt, hogy egészséges lesz, hiszen évente az új és pontatlan vizsgálatok miatt több száz kisgyermeket segítenek sajnos a másvilágra. Természetesen nem mondom azt, hogy kizárólag pontatlan vizsgálati eredmények születnek, de sajnos ez egy nagyon megbízhatatlan teszt.

HologramEmber & Gaby

Blogmustra