SZÜLŐSÉG

Miért nincs még gyereked?

2010. január 14., csütörtök 16:58

Azon gondolkodom, hogy ha ma találkoznék saját magammal, és esetleg pár szót is váltanék velem, mi lenne az első benyomásom rólam. Azt hiszem, tipikus. Kicsit lesajnálóan jegyezném meg, hogy lám, még egy harmincéves nő, akinek a karrierje fontosabb, minthogy gyereke legyen, majd biztos valami macskás néni lesz belőle, vagy épp harmincöt évesen kezd el kétségbeesetten rohangálni orvostól orvosig, hogy rakjanak bele gyereket, mert eddig önmegvalósítás, és hasonlók. Ha kicsit tovább beszélgetnék frissen megismert önmagammal, az is kiderülne, hogy most váltam el, és épp próbálom helyrepofozni az életemet. De ez sem lenne mentő körülmény, hiszen ha harmincévesen lett vége a házasságomnak, miért nincs legalább egy gyerek a tarsolyban, akinek a láthatásán lehetne civakodni?

Minden adott volt. Tündérmesének tűnt. Húszévesen ismertem meg, négy év után házasodtunk össze, ház, kert, kocsi, jó állás mindkettőnknek. Ránézésre mi voltunk az ideális pár. De csak ránézésre. Az esküvő után felhoztam a gyerektémát, hiszen a házat is úgy vettük meg, hogy a legnagyobb egyetértésben vállaltunk két gyermeket nyolc éven belül. A válasz az volt, hogy még éljünk kicsit (miért, a gyerekeket halottak nevelik fel?), meg kell még egy autó, bankszámlán pénz, stb. Kifogás hegyek. Várjak, ráérünk még.

Vártam. És vártam, és vártam. Dolgoztam, egyre szebb karrierem lett, csak épp tombolt bennem a gyerekvágy. Elkezdtem Porontyot olvasni, elméletben mindent tudok már terhességről, szülésről, hozzátáplálásról. Csak éppen a férjem nem akart még mindig gyereket.

Jöttek az először kedves, majd egyre inkább számonkérő kérdések a családtól, rokonoktól, ismerősöktől, hogy miért nincs már baba. És mivel ő nem volt hajlandó válaszolni, még én védtem őt, és hivatkoztam karrierre, pénzre, világmegváltásra. Mindenre, csak nekem ne kelljen hangosan kimondanom azt, hogy én akarok gyereket, ő nem, mert milyen kínos az már, hogy a férjemnek nem kell (még) tőlem baba. Kiborultam csendben, mikor a nővérem terhes lett, kiborultam a babás ismerősöknél, és mosolyogtam közben szakadatlanul, hogy milyen jó nekem a gyerekmentes élet is. Aztán elváltunk, és bár találtam egy olyan társat magam mellé, akinél jobban hozzám illőt el sem tudnék képzelni magam mellé, a gyerekvágyat megint félre kell tenni, valószínűleg 1-2 évre.

És ha még tovább beszélgetnék saját magammal, akkor rájönnék, hogy valószínűleg nagyon sok olyan nő van, aki akar gyereket, de nem rajta múlik, és nem azért nem fiatal anyuka, ahogy azt kislánykorában megálmodta, hanem azért, mert vagy még nem találta meg a megfelelő párt maga mellé, vagy csak azt hiszi, hogy megtalálta, és türelmesen, széthasadva a belső türelmetlenségtől várja azt, hogy egyszer csak „megengedik” neki, hogy teherbe essen. Vagy mint egy ismerősöm ismerőse, a férj háta mögött teherbe esik, és „meglepődik”, hogy nem hatott a fogamzásgátló tabletta, amit hónapok óta nem szed.

Vajon hányan vagyunk rejtett Poronty-olvasók, akik csak várnak és várnak, miközben ránk sütik a szingli / karrierista / önző / meddő bélyeget? Hányan tudjuk elméletben mindazt, amit évek óta szeretnénk már a gyakorlatban is megtapasztalni, hányan szurkolunk minden egyes kismamának, hányan szurkolunk csendben a korababás anyukának, vagy épp ugrunk fel megnézni, hogy az aktuális várandósnapló írója épp megszült-e már?

Miért címkézzük fel magunkat, vagy miért hagyjuk felcímkéztetni? Éveken át igazoltam mindenki előtt, hogy miért nincs gyerekünk, ahelyett, hogy felvállaltam volna, hogy a volt férjem az egyedüli akadálya. Hányan várunk arra, hogy zöld utat kapjunk, és közben bújunk el a megszégyenüléstől félve a karrier, pénzhiány, utazás, stb. álcája mögé?

Biztosan van olyan pár is, ahol tényleg fontosak ezek a dolgok. Mégis úgy érzem, hogy általában nem rajtunk, nőkön múlik, hogy mikor vállalunk gyereket.

tökcsősz

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.23 12:34:33tökcsősz

    Ribizlee: pont ezt nem akarom. 16 voltam, amikor anyám átment - igaz, hogy ő pszichiátriailag - roncsba. EZT nem akarom a gyerekemnek.

    Lehet, hogy írok ebből egy posztot, érdekes vita - nem szájkarate!!! - lehet belőle.

  • 2010.03.23 12:35:28Auguszta Romanova

    De Ervsebesz a ferfinak nem lehetett gyeree vagy nem akart?

  • 2010.03.23 12:37:02tökcsősz

    C.Angyal: soha, egyetlen percig nem bántam meg a válásomat.

    Boldog vagyok. Olyan férfi van mellettem, akiért összeteszem a két kezem. Csak meg kell tanulnom elengednem egy vágyat..

  • 2010.03.23 12:37:11panna cotta

    tökcsősz: értem. Nagyon sajnálom! És minden tiszteletem ez esetben.

  • 2010.03.23 12:38:44örömkönny

    málnabálna

    Valószínűleg igazad van. Nem tudok a családban ilyen emberről, de egy körülszaglászást megérdemel a dolog.Páromnak próbálom magyarázni, hogy akarok meg minden, meg jó beszélni róla.Szerintem nem vágunk bele, kiváltom azt a csúnya piros receptet. Aztán majd 3 hónap múlva ismét elgondolkodok a dolgon.
    Köszönöm.

  • 2010.03.23 12:40:03málnabálna

    tökcsősz,

    akkor ha csak Tőled akart ebben a büdös életben gyereket és senki mástól, akkor nincs miről beszélni!
    Én persze, most csak a helyedbe próbálom képzelni magam...ha nekem a pasim nem akarna gyereket senki mástól, csak tőlem és tudva h ki tudja meddig leszek velük egy család, én nem önzőségből, hanem mondjuk inkább szeretetből megadnám magam és belevágnék!
    Láttad esetleg a Shadowlands c filmet, asszem magyarul Árnyékországnak fordították le... Debra WInger és Anthony Hopkins játszik benne. Elsőre kb.16 évesen láttam, nagyon megérintett a történet, később újra megnéztem, hatás ugyanaz!
    Röviden a sztory: C.S.Lewis író és egy amerikai költőnő érdekházasságot köt, nőci elvált egy 10 éves kisfiúval, nem élnek együtt a formális ceremónia után sem, de hivatalos helyeken házasként jelennek meg, midnig irodalmi kérdésekről vitatkoznak, angyon jó partnerek, csak az ágyban nem kötnek ki soha...majd a nőci halálos beteg lesz, s a pasi kötelességének érzi magához költöztetni a nőcit, ápolja, egy ágyban alszanak, stb, a gyerekkel nem tud bánni, de lassan és biztosan kezdenek egymásra hangolódni a fiúval... nőci egyre rosszabbul és rosszabbul lesz, végül kh-ba kerül s a végefelé önmagának és a lelkésznek is meg kell vallania SZERETI a feleségét, aki nem is volt eddig a felesége "csak" papíron... megrendítő jelentek... majd a kh-ban "hivatalosan" is isten színe előtt összeházasodnak és nincs náluk boldogabb pár a világon s ott a fiú, aki lényegtelen, h nem is az ő közös fiuk!... nem folytatom... a lényeg számomra, h a család akkor is család, ha már az egyikük nincs, ők már hárman alkottak egy tökéletes hármast a maguk módján.

  • 2010.03.23 12:40:20panna cotta

    Érvsebész: Ok :-) Nem akartalak megbántani.

  • 2010.03.23 12:45:51jazmine

    Másutt, én akartam gyereket, mire az első megszületett, mág 5 éve tervezetten is nagyon-nagyon. És igencsak vártam a terhességet is, ettől még sokszor eszembe jutott az Alien :) Biztosan már túl öregen lettem terhes, addigra megszoktam, h a testem az enyém. nagyon szerettem szoptatni is, de előtte-utána kicsit csodálkozok, h a mellemből evett ez a 3 gyerek, ha darabjával számolom őket, akkor összesen 30 hónapon át - közben pedig még most is, már több mint 1 év után, hiányzik a szoptatás maga.
    Attól, h szerettem terhes lenni, szülni is (tényleg), szoptatni, még simán éreztem, h a testem is akarom vissza.

  • 2010.03.23 12:47:15jazmine

    Bocs, Mazsolának ment..

  • 2010.03.23 12:54:38málnabálna

    ..elmulasztottam említeni, ha párom nagynénjének sm-je van, igaz, h már a fia megszületése után derült ki, DE állítása szerint vállalta volna az sm-tudattal is... nehéz így utólag megítélni, h valóban úgy gondolta volna-e 30 évvel ezelőtt... neki sikerült kiröpítenie a gyerekét, aki messziről is látogatja, ám nagy dolog, h a párja mellette van s egymást támogatják (annak vmi gerinces problémája van szintén otthon van vele tehát)... nekik nagyon xar lenne, ha nem lenne kire várni, nem lenne kiért izgulni, ha 2 éve nem lettek volna ott a fiuk gyönyörű esküvőjén, stb.. most egy unokáért drukkolnak, h még megérje!
    Mindentől függetlenül tök pozitív és életigenlő nőcike! Mindig azt mondja célok kellenek, ha még kicsik is, amiért küzdeni kell, lehet és érdemes!

  • 2010.03.23 12:58:51jazmine

    Tökcsősz, sok erőt nektek!

  • 2010.03.23 13:01:18Rosa Rugosa

    Jazmine, hehe, Alien... mi úgy neveztük őket néha, sorszámozva, nem pocaklakónak.:))

  • 2010.03.23 13:02:28jazmine

    Ahhoz, h elhagynám-e, ha neki nem lehetne gyereke: nem, nem hagynám el. Ha nem akarna, akkor igen.
    Viszont első esetben van még 2 lehetőség:
    -donorsperma
    -örökbefogadás

    Ugyanez fordított felállásnál nehezebb, mert "csak" az örökbefogadás van.

    Mi azt beszéltük, h a 2. sikertelen lombik után elkezdjük az örökbefogadási folyamatot.

  • 2010.03.23 13:02:42Rosa Rugosa

    "Éveken át igazoltam mindenki előtt, hogy miért nincs gyerekünk, ahelyett, hogy felvállaltam volna, hogy a volt férjem az egyedüli akadálya. Hányan várunk arra, hogy zöld utat kapjunk, és közben bújunk el a megszégyenüléstől félve a karrier, pénzhiány, utazás, stb. álcája mögé?"

    Ez borzasztó.
    Majdnem olyan rossz lehet, mint amikor valakit ver a férje. Mert majdnem olyan.
    Hol van az őszinteség egy ilyen kapcsolatban?
    Nem piszkálódom.

  • 2010.03.23 13:04:19tökcsősz

    Rosa: nem volt. Ezért lett válás a vége.

  • 2010.03.23 13:06:35málnabálna

    off
    RR,
    párom dettó alien-ezi a gyerkőcöket :D nyugi, ha nem jön ki lent, majd kirágja magát, stb..
    most pl.parázom már most (15.hét) a köv.szüléstől...erre picit picsogok, h uram isten mindjárt újra szülők, mert csak 25hét van hátra jó esetben, Ő erre: nyugi az elsőt is túlélted, ha nagyon izgulsz nézz meg egy Alien-részt. Köszi :D

  • 2010.03.23 13:13:46C.Anagyal

    Azért a szülés sem könnyű..... De a neheze csak utána jön!

  • 2010.03.23 13:13:53málnabálna

    tökcsősz,

    csatlakozom és én is azt mondom, h sok kitartást, bárhogy döntesz gyerek-ügyben totális jó döntés nem létezik ugyebár.

    Más pl. egy ringatós csoportból ismert kissrác egy buta baleset révén 2évesen agykárosodott lett és most mindenféle kezelésen esik túl, szépen fejlődik fizikailag továbbra is, de éber kómában vagy miben van, so felébresztették, de még nem kommunikatív, küzdenek szülők érte, mint állat s nem törődnek semmilyen beszólással, h hagyni kéne meg lépjenek túl rajta, vállaljanak egy másikat és kész... nagy célt tűztek ki: egészséges felnőtt és teljes életet élő gyereket, felnőttet faragnak belőle, é a fiú küzd!-napról-napra jobban és jobban, mert ezt "látja", tapasztalja a szülőktől is... Bazi nagy erő kell ehhez, türelem nah meg kitartás, nem vitás!
    Sztem legtöbbünk ezer körömmel ragaszkodna és körüljárná a világot a gyerekével minden kezelési technikát feltérképezve, s ne mondja senki, mint ahogy ennek AZ anyának páran mondták, h CSAK 2 évet volt eddig velük el kéne engedni és csá, ha nem vagy benne nem tudod h reagálnál!

  • 2010.03.23 13:16:01málnabálna

    2010.03.23 13:13:46C.Anagyal
    nekem mondod, akinek a 26hónapos fia a hisztikből hisztikbe csap és nagyon rafináltnak kell lennem, h szépen terelgessem másfelé...3hete meg folyamatosan nyűgös, mert minden xart benyalt bölcsiben és többet van itthon, mint az intézményben, amit nem bánok, csak a nyűgje, betegségei rám is ragadnak sajna...
    Ám egy percét se adnám ezeknek a nyűgjét asszem! :)

  • 2010.03.23 13:20:44C.Anagyal

    málnabálna

    Te hoztál fel nemrég egy filmet itt a fórumon! Azt ugyan nem láttam, de az Ébredéseket, azt igen! Nem tudom,hogy láttad e! Megtörtént esetet dolgoz fel!

  • 2010.03.23 13:33:24málnabálna

    Igen, az se rossz film! :)

  • 2010.03.23 13:38:39C.Anagyal

    Angie-t? (Gina Davis-szel a főszerepben)

  • 2010.03.23 13:45:53málnabálna

    tökcsősz,
    ami még főzés közben most eszembe ötlött Veled kapcsolatban, lehet még túl korai, meg még Te is csak "ismerkedsz" a dologgal, de másutt-osan szólva tedd perspektívába a dolgokat!
    Nehogy a betegséged körül forogjon most már csak az életed!
    Ugyanaz már sose lesz az tuti, DE ÉLJ, MERT ÉLNED KELL!!! Vkiért, vmiért, önmagadért! Nagy szavak, de jönnek a kicsik is nyugi :) szóval süt a nap, itt a tavasz, minden madárcsicsergés egy mosoly. Xar szitukban, nagyon magányosan pl.pont egy-egy hülye természeti csoda vagy egy boltos jó szava dobott fel s már jobb volt!
    Én és asszem senki más nem akar itt "rádumálni" egy gyerekre, csak mi is elmondjuk pl.mi a jó benne (és mi a "rossz") és hogy érdemes belevágni.
    A fent említett anya, ha tudja előre mi lesz 2évesen a fiával szted belevág?! sztem tuti senkinek nem hitte volna el!...
    Amondó vagyok, h franc tudja mi lesz velünk 5-10-20 év múlva éljük az életünket -ki hogy és a maximumot hozzuk ki belőle.
    (Én vágytam már az első előtt is legalább 3 gyerekre, mégis -hiába volt tervezve- megijedtem a 2 csík láttán, s urambocsá pánikoltam, h baxus tényleg jön a második... párom lenyugtatott, h OK minden OK lesz... tudni kell, h bazi nagy változások előtt állunk: új ország, új állás páromnak, lakás eladása, talán később építkezés, mögöttünk szörnyű anyagi válság a párom állásának elvesztése, stb...majdnem semmi sem stabil körülöttünk, csak Mi egymásnak!! s persze születnek a célok és átalakulnak nap mint nap, és tökjó már minden itt legbelül bennem..végre elszállt pár mumus)

  • 2010.03.23 13:49:02málnabálna

    Angie-t nem :( de megnéztem itt[link]
    a plot-ját és nem rossz így első pillantásra

  • 2010.03.23 13:55:30C.Anagyal

    Akkor csak annyit fűznék hozzá, hogy dráma! Régen láttam ugyan, de a sztori az, hogy Angie véletlen (vagy direkt) terhes lett és a Pasija lelépett! Utálja az egészet, végig megy a film a 9 hónapon! de ahogy közeleg az idő, Angie megváltozik..... és hát dráma, mint írtam! Szóval szép és megható film!

  • 2010.03.23 13:58:59tökcsősz

    málnabálna: persze, hogy élek. Mosolyog rám a nap, a dokim jófej, a párom szeret. Humorral fogom fel, különben megzakkanék. Elvégre orvosi papírom, sőt felvételem van arról, hogy 1. van agyam, 2. nincs benne minden rendben :D amit ugyebár eddig is tudtunk, csak most le is írták :D

  • 2010.03.23 14:01:11málnabálna

    tökcsősz :D:D OK, okos csaj vagy és lüke ez jó kombó, nah :)

  • 2010.03.23 14:16:21tökcsősz

    málna: köszi. nem gondolom magam annak. sőt. nem vagyok tökéletes.. inkább tökéletlen, de még mindig jobb, mintha töketlen lennék :D

  • 2010.03.23 14:33:48Brumibaby

    hajrá, tökcsősz

  • 2010.03.23 15:26:01muci

    tökcsősz
    Ez egy kiemelten támogatott kutatási terület. Csodák talán nincsenek, de a tudomány halad.

  • 2010.03.23 19:27:15vivace

    2010.03.23 11:31:39panna cotta

    mazsola, ne húzd fel magad.
    Úgy tűnik, neked adott esetben fontosabb az, hogy lehessen gyereked, mint a párod.
    Van ilyen. Bár én ezt nem értem.
    --------

    Azért nem érted, mert a világképed egocentrikus. Egy pasival együtt lenni, elhinni, hogy szeret életed végéig - nagyságrendekkel kényelmesebb, mint gyereket nevelni.
    Az önzésben semmi fennköltség nincs , bár egyre többen ámítják magukat ezzel.

  • 2010.03.23 19:32:17vivace

    A meddőségre régebben igen jó gyógymód volt a falu rejtett bikája (vagy Gedeon bácsija, kinek hogy tetszik).

  • 2010.03.23 19:34:02vivace

    2010.03.23 13:58:59tökcsősz

    Spektrumon volt az sm-mel kapcsolatban: méhszúrás terápia , tarkón.
    Nagyon sajnálom, ami veled történik :-((((, de tényleg nézz utána.

  • 2010.03.23 22:51:48DenisaM

    Panna, fentebb megkérdezted van e élet a gyerek után? Határozottan állítom, van. Miközben a 4 éves békésen szunyál mögöttem, és én Porontyot olvasok és vámpíros filmet nézek :D
    Nem egyszerű, de azt senki nem ígéri, viszont akkor érdemes bevállalni, ha tényleg szeretnéd. Zsarolásra nem szabad.
    Másutt barátnőjét viszont nagyon sajnálom. Ő az, akire azt mondom, nem muszáj a férjnek lenni az apának, vagy elfogadja, hogy a csaj gyereket akar, és szerez egyet, vagy engedje el becsülettel, mert ez így kib..szás a csajjal.
    Nyúlmama, már kezdtem azt érezni, én vagyok csak tök földönkívüli itt, szintén 24 évesen szültem, de úgy, hogy 20 éves koromtól meg volt a pasi, akivel egyformán szerettük volna, és meg voltam érte zakkanva, hogy gyerekem legyen. Az már másik része a dolognak, hogy más a gyerekem apja (akivel haverivé változott vissza a kapcsolatunk) és más életem szerelme.
    Azt viszont nem értem, miért kéne a kettőnek ugyanannak lenni?!

  • 2010.03.23 23:01:43Rosa Rugosa

    Élet van a gyerek előtt és után is. A gyerek az élet része. Nem egy börtön, nem egy béklyó. Egy teljesen normális dolog.
    Mindenkit a saját gondolkodásának korlátai tartanak, vagy tesznek rabságba, nem a körülmények. Egy gyerek meg végképp nem.

  • 2010.03.23 23:08:45tildy:)

    Egyszer éljem át ezt. Eddig még soha nem éretem, hogy meg lennék egy gyerekért zakkanva.

    Jahm, amit mutatni akartam még korábban, arra reflektálva, hogy szerintem másutt ismerősének esetében a gyerekakarás takarózás:

    "A pasi ugyanis racionális szempontból megvalósítja magát, a nő viszont nem. Az ilyen nőnek az önmegvalósítása, a sikerélménye a gyerek marad. Nem ért semmihez sem, nem mer kilépni az életbe, így elkezd takarózni az anyasággal. Villámgyorsan teherbe esik, így önző szempontból ÖNMAGÁNAK szüli a gyereket, hogy megindokolja a saját létezését, valamint azért, hogy megmutassa a férfinak, hogy ő is fontos.” "

  • 2010.03.23 23:11:02tildy:)

    De ezt nem rá értem, csak hogy van ilyen, van amikor a gyerekakarás szimplán takarózás, valami másabb problémának az elfedése.
    ( szóval másutt ne vedd "barátnődre", hiszen a leírtak alapján ő művelt, tanult, jól szituált nő ) .

  • 2010.03.23 23:19:11vivace

    2010.03.23 23:08:45tildy:)

    Tehát a gyerek, azaz a biológiának való megfelelés (ha már mindenáron muszáj annyira földhözragadtnak lenni) pótcselekvés lenne?
    Basszus. :-)
    Azért azt jó lenne tudni, hogy: miért is?

    Tildy, gondold át, és azt is, hogy Másutt barátnője tényleg csak takarózásnak akarja a gyereket. A gyerek akarása nagyon erős ösztön. Nem feltétlenül van meg mindenkiben, de akiben igen, abban óriási hiányérzet keletkezik, ha nem lehet.

  • 2010.03.23 23:24:14vivace

    2010.03.23 22:51:48DenisaM

    Én még fiatalabb voltam, amikor szültem. És az én életemnek sincs vége. Sőt, mire leérettségizik, én még mindig a nagyon aktív korszakomat élem. :-)

  • 2010.03.23 23:24:45foreigner

    "2010.03.23 11:10:14Wish1973

    panna cotta, lehet, h tök eretnek gondolat, és nincs élő ember a földön, aki ezt vállalná, de lehet, h megpróbálnék keresni vkit, aki skype-on át vállal pár beszélgetést. számlaszámon utalod a konzultáció díját, kamera, mikrofon, és mehet a csevej. mondom, nem tudom,h van-e ilyen, de psziho-fórumon lehet, h utánajárnék-ha fontos lenne."


    Van ilyen.

  • 2010.03.23 23:47:02tildy:)

    vivace: a nem lehetről szerintem később érdemes beszélni, nem 30 éves korban. Nem ismerjük őket, de ha a férj valóban nem számít még a gyerekre, gondolom csak védekeznek valahogy , így meg nehéz kideríteni, egyáltalán lehet-e a nőnek.

    én nagyon sok esetben láttam már pótcselekvésnek a gyereket. Mert pl. a férfi nem szerette eléggé, vagy mert őt nem szerették eléggé, ezért valakit tutujganti akart, vagy mert a környezet kérdezgette folyamatosan , vagy férjfogónak stb. Nem olyan ritka ez, mint ahogyan gondolod....

  • 2010.03.24 02:29:44a szív fészkei

    Na, ilyenkor már csak én őrködök :-) A posztírónak legyen úgy, ahogy számára a legjobb!
    De ez a mikor és mikor nem?-kérdéskör... 30 éve még benn volt a levegőben, hogy gyerek jóformán muszáj. Nem rossz értelemben. De meg is voltunk támogatva - otepe-kölcsön +gyes - így környezetemben mindenkinek volt vagy készült a hasában. (saját tapasztalat egyetemről, Budapestről 1980-ból)
    Mi kicsit más, bonyibb eset voltunk: egy igen randa válóper után (a kisgyerek, akit addig szinte csak az apja nevelt, a szentanya zsaroló üzemmódjára lett beállítva élethosszig) azt kérte a meghurcolt és gyötört férj, hogy ne azonnal akarjak tőle... Majd szól, ha készen lesz rá.
    Kb. egy év volt ez a türelmi szakasz. Megértettem. Egy gyönyörű fügeligetben jottünk rá a tenger közelében ősz elején, hogy állapotos vagyok. :-) Voltak problémák családdal, első kölyökkel, szóval nem volt tök zavartalan a dolog azért...

    Én akartam, mert akkor értéke volt annak, hogy anya vagy. Ha értelmiségi nő voltál, ha nem. Pluszt adott. Önző és hiú állatja voltam az istennek, de örültem, hogy teherbe estem: ez mutatta számomra, hogy valóban nő vagyok. Mindenki azt mondta, biztos nagyon szép kölyköm lesz, szóval nem is paráztam, bíztam (azt se tudtam, mi az az ultrahang. Folsavat kaptam, slussz). Meg akartam mutatni a férjemnek, hogy szülök én neki olyat, hogy ihaj! (ez azért visszaütött sajnos, mert peresze nem tudtam pótolni az elsőt.)

  • 2010.03.24 02:43:04a szív fészkei

    Meg - és ezen is lesz nagy elcsudálkozás - nagyon akartam unokát a szüleimnek. Akiktől nem volt nagyszülőm, mert maguk is kirtandó selejtként vegetáltak ugye különböző fasza helyeken - és épp, hogy megmaradtak... Azt akartam, hogy a világ legszebb unokáját szülöm meg nekik, hogy tudják: jó folytatása lesz a génjeiknek, mindennek, ami ők. amit úgy leírt volna a mocsok történelem. (és amire lenne igény ma is. Azért így se könnyű itt , mit mondjak. De leszarom, ez legyen az ilyenek baja)
    Féltem, nehogy apám - 64 volt már - ne érje ezt meg. Hálisten, szinte felnőttkorukig kísérhette őket, anyám meg most is látja mindkettőt sokszor. Ő megkapta azt is, hogy noha velem ugyan nem nagyon volt topon anyaként, de az unokákkal zseniális nagymama lett. Imádták, imádják a tökéletes kapcsolatért. Apám is megélte, milyen két kisgyerek őszinte ragaszkodása. Ennél többet nem tudtam volna adni neki.
    Van diplomám, lehetett volna még (bár lusta vagyok), hogy büszkék legyenek rám - de ez volt a legjobb válasz volt arra, hogy értéktelenek-e ők és a génjeik?
    Nem tudom, érthető vagyok-e, Ha nem, akkor is, jó leírnom. Tény, hogy speciális eset vagyok, nem válasz az itteni pronlémákra.
    A kölykeim nélkül nem az lennék, aki. A legjobb, ami megtörtént velem, az ők. Elmentek tőlünk, ám elhozzák néha a párjaikat, és ők is szeretnek minket. Millió gond van velük, még most felnpttként is, de ettől nem szabad félni. Valahogy mindig megoldódik minden. Nagyon szeretnék én is unokákat. :-)

  • 2010.03.24 09:27:46DenisaM

    Szia Szív, olvastam a kommented, és szíven simogatott. Végre egy rokonlélek.
    Akármilyen furcsa, egy gyerek nem csak pótcselekvés lehet, van aki igenis konkrétan erre vágyik. Nem azt jelenti, hogy a továbbiakban mindenről le kell mondani, sőt.
    Tény, hogy olvasva a többi kommentet már látom, a családi háttéren múlik minden.
    Aki fiatalon lesz anya, de úgy, hogy valóban akarja, rengeteg előnye van. Aki 30-on túl lesz anya, annak meg számolni kell az esetleges nehézségekkel,(kisebb teherbírás, megviseltebb szervezet, nagyobb esély down kórra, stb)
    Egy valamit nem szabad: Olyanba belemenni, amit nem akar a leendő szülő, mert mint a fenti hozzászólásokból kiderül, így lesznek a mérgező családok...

  • 2010.03.24 14:03:37a szív fészkei

    DenisaM, kösz. :-)
    Én a magam 27 majd 29 évével anno vénnek számítottam, így is kezeltek a kórházban. (Budapesten, nem egy tradicionális faluban!)
    A lányom korában két gyerekem volt és örültem, hogy már így van. Ő meg... (na jó, biztos anyagiak is kellenek, ami akkor tutibban volt, az tény)

    Gondolom, ezt az érzést nem lehet erőltetni. Pedig tényleg nekem nem volt kistestvérem, se kicsi a rokonságban( rokonság se nagyon), szomszédban, nem is szerettem soha babázni ((macikkal játszottam), hiú voltam az alakomra a végtelenségig: élveztem, hogy nem kell melltartót hordanom, vékony vagyok, stb... Hogy sikereim vannak nőként. De fel nem merült, hogy ne szoptassak, amíg jó nekik meg ilyesmik, mert akkor a melleimmel mi lesz?? Rájöttem idejében, hogy azok azért nőttek oda :-DDD.
    Semmit nem bántam meg - se hogy mikor, se hogy hányat szültem.
    Látom anyámon, aki a szakmájban nagyon ott volt, hogy mi marad öregségére abból az embernek. Neki a család; már hallani se akar a hajdani szerelmetes karrierjéről.
    De ez megint csak az én szűk horizontom. Belőlem ez tört elő sok éve, másból meg más.
    Az tényleg szörnyű, hogy mérgezik egymást családban az emberek.

  • 2010.03.24 15:07:52tildy:)

    2010.03.24 09:27:46DenisaM:
    Azert valljuk be, tul van ez a 30 tuli szules misztifikalva, hogy o jajj, ilyen olyan baja lesz, blablabla...

    Nagyobb az elofordulasi esely ez igaz, de meg igy sem akkora, hogy ettol ennyire kene kongatni a veszharangot.

  • 2010.03.24 15:10:37thylla

    a vicc az, hogy ezt a tök természetes dolgot így túlbonyolítjuk, nem?
    mikor, meg kinek, meg pótcselekvés-e, meg kiteljesedhetsz-e...

    szóval MINKET is megszültek, meg mindenki volt gyerek, mindenkinek volt anyja...
    nem mondom, hogy ne gondolkodjunk rajta, de néha ugy érzem, hogy valami egészen különleges és ritka állatfajról van szó, akihez külön szakképesítés kell, és annyit tárgyalunk róla, mint egy gazdasági válságról. Gyerek mindenhol van, ha körülnézünk, nem valami egzotikus dolog.

    másrészt a gyerek nem cél, pótcselekvés, önmegvalósítás elsősorban. A gyerek a JÖVŐ. lehet, hogy nem pont én szülöm meg, de gyerekek nélkül nincs élet. Ilyen egyszerű.

  • 2010.03.24 15:18:58tildy:)

    2010.03.24 15:10:37thylla


    "Gyerek mindenhol van, ha körülnézünk, nem valami egzotikus dolog."

    Jahm, meg is latszik nemelyiken, hogy hopp a gyerek csak ugy van. Aztan csodalkozunk, ha olyan ember lesz belole.

    Lehet elvetemultnek tartotok, de ugy gondolom, sok esetben lehet nem artana valami fele vizsgahoz/vizsgalathoz kotni a gyerekvallalast.

  • 2010.03.24 15:21:29tildy:)

    Amugy meg sok esetben jobban jart volna mindenki, (koztuk en is) , ha az anyja nem szuli meg. Aki nem erett a gyerekre, aki nem tudja szeretni a gyereket, annak minek gyerek ? Felelos gyerekvallalas , vagy mifene. Az kene. Sok embernek.

  • 2010.03.24 17:15:29thylla

    de itt visszatérünk az előzőekre

    mi a felelősségteljes gyerekvállalás = mitől vagy jó anya? kommentek fele ezen vívódik

    másrészt azért, mert előtte úgy érzed, h már beértél rá , ettől még elszúrhatod
    ha véletlenül esik be, attól még belejöhetsz...

    egyébként meg a másik téma a szexuális felvilágosítás, amiben eléggé el vagyunk maradva

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta