SZÜLŐSÉG

Palkónapló: Mesebeli szilveszter

2010. január 1., péntek 15:59 |

Itt ülünk a fa alatt Palkóval, és élvezzük a pillanatot. Szilveszter ide vagy oda, nekünk idén ma is inkább karácsony van, olyan álmos nyugalommal telik az év utolsó napja. Még itt leng körülöttünk a csillagszóró-illat, ha nagyon megkotrom a spájz alját, még van egy fél rúd a bejgliből, és Palkó is talál még érdekesen zörgő csomagolópapír-fecnit, amivel aztán elmorzsolódik egy kellemes félórát. A karácsonyfa alatt szétszórt játékok között ül a két nagyobb, hatalmas egyetértésben játszanak. Mici épp Lackó bevásárlókosarát pakolgatja a játékkassza szalagjára, és fontoskodva mondja, hogy tizenhét, mármint hogy ennyit fizet Lackó, aki azóta ugyan már legóautó-építésbe fogott, de azért visszafordul, és belenyomja Mici kezébe a játékpénzt.

Csak ámulok, milyen aranyos gyerekeim vannak. Még a falakból is árad a nyugalom, az ebéd kész, mosni, vasalni nem kell, tisztára mint a mesében. Úgy ötpercenként végigcikázik rajtam az érzés, hogy biztos elfelejtettem valamit, az nem létezik, hogy nekem egész nap semmit nem kell csinálnom, de mivel tényleg nem, ezért csak magamra förmedek, hogy ne görcsölj már folyton, dőlj hátra, Hamupipőke, még bálba sem kell menned, és felállunk Palkóval, hogy közelebbről is megnézhessen egy csillogó gömböt a fán.

Palkónak is régóta ez az első nyugodt napja. Karácsony előtt a készülődés jegyében rángattuk, az ünnepek alatt pedig a rokonlátogatások miatt kellett minden nap máshová cipelni, új lakások, új arcok, hektikus alvásidő, egy szó, mint száz, minden vendégséget Palkóordítás zárt. Nem egyszerű dolog ez az Újévbe fulladó karácsony. A nagyobb gyerekek a késői fekvéstől és a rengeteg rokontól kergülnek meg, Palkóból pedig az alvásmegvonás és az örökös biztos pont, a mami eltűnése vált ki kétségbeesett reakciókat. Mert hát ilyenkor azért én is ki akarom venni a részem a vendégségből, beszélgetésből, és néha eltűnök a látókörből, Palkó meg azt hiszi, neki végleg befellegzett, itt marad ezzel sok idegen nénivel meg bácsival, szokhatja az új szisztemet, amiben úgy látszik, nincs már többé alvás, sem összebújás, a szoptatásról nem is beszélve. Persze a mami mindig visszatér, de ebbe egy kicsit bele is fárad, hogy nincs öt perce szabadon végigdumálni az izgalmas pletykákat, vagy éppen csak befejezni egy mondatot. Így aztán végül, azt a pár suta próbálkozást is feladva leginkább egymás közt szocializálódunk Palkóval, egymással pletykálunk, politizálunk és mulatozunk, a közönség meg messziről mosolyog, hogy jaj, de cukik, anya a kisfiával, és csak mi ketten érezzük, hogy nem, nem vagyunk mi odavalók, én azért nem, mert csak Palkóval tudok foglalkozni, Palkó meg azért, mert csak a fáradtságával tud foglalkozni.

Mégis, minden évben elindulunk, végigjárjuk, örülünk, bosszankodunk és belefáradunk. És két hét múlva már csak a szépre emlékezünk. Mert kellenek ezek a családi összejövetelek. Kellenek ezek az izgalmak, rángatások. Mert addig jó, míg nagy a család, míg van hová menni, van kit látogatni, míg van, aki megsértődik, ha kifelejtjük. Mert itt érzi az ember, hogy hiányolják, hogy kíváncsiak rá, hogy – talán – szeretik. És kellenek ezek a napok, hogy hangsúlyt nyerjen ez a mai idill, hogy igazán élvezhessem a csendet, és álmodozva azt gondoljam, hogy talán mégiscsak ez az igazi ünnep, amikor csak öten vagyunk itthon, játszunk, beszélgetünk sütit eszünk, és a kölkök dalolva szaladnak délután aludni elmúlt napok izgalmaira. Csak aztán bele ne éljem magam. Mert mindjárt indul a hétköznapi mókuskerék, bedarál a hétfő, vigyázz, kész, rajt..

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.01.02 10:39:19loreal

    Tejbajusz!

    Remélem Január közepére kihevered a dolgot, mert megyek haza;)
    Mindjárt írok mailt a részletekkel.

  • 2010.01.02 10:47:25loreal

    Másutt,

    lehet, hogy nem volt tiszta a hozzászólásom, nem a szülőkkel ez a megállapodás, hanem a párommal. Az pedig nekem fontos, hogy a gyerekeimnek legyen karácsonya.Na nem ez a kész KO ami egyre inkább divat, hogy elárasztjuk őket kismillió vacakkal. De azért a fa, meg egy kis bontogatás stb kell.

    Én amúgy menős ember vagyok, és gyerekkel is csak így tudom elképzelni. Ezzel nincs is gond.Nekem az extra felhajtással van a gond, a kismillió+1 ajándékkal amit be kell szerezni, mert különben ciki vagy. A kéthavi kajávak amit meg kell csinálni, mert különben...

    Én idén abba a csapdába estem, hogy mint fiatal(külföldön élő) egyfolytában mentem, de miután a szülőknél voltam , állandóan jöttek is és ugye segíteni kell anyunak a készülődésben, mert....

    Amúgy pedig van két 80 felletti 90-hez közelebb lévő nagymamám akik már 50km-ert sem szívesen mennek, szóval miattuk tuti nekem kell hazamenni és nagyon temélem ,hogy még jó sokáig kell ehhez alkalmazkodnom:D

  • 2010.01.02 10:48:00loreal

    Na, majd meglátjuk mire jutottunk jövőre, ígérem megosztom majd mindenkivel:D:P

  • 2010.01.02 11:27:46I. Pipi

    Hat nem tudom, en nagyon tisztan emlekszem, hogy szentestet mindig a nagymamanknal toltottuk, es hogy utana este nem volt mar tomegkozlekedes, es megis anyu mindig felkerekedett velunk, a ket kisgyerekkel, aztan zuglobol a keletihez mehettunk haza gyalog. Baromira utaltam, amikor mar kezem labam lefagyott hazafele es folyamatosan kerdeztem anyut, hogy mikor erunk mar haza... :(
    Na, most hogy van sajat gyerkoc, ezt mindenkeppen el akarom kerulni. Ha valaki elvarna, hogy kisgyerekkel utazzunk, akkor az az illeto ugyanezzel a lendulettel akar ki is johet hozzank (akar otthon lakunk, akar itt kint Dublinban) Ha viszont nem jon mert nagy ut... akkor elvaras se legyen, hogy mi menjunk.

  • 2010.01.02 11:49:09jazmine

    FT, nagyon egyszerű a megoldás: vagy svédasztalos evés van vagy ha ennyire központi kérdés, h nagy asztalnál egyen mindenki: összedobni annyit a fiatalok lakásvásárláslásakor, h NEKIK legyen ekkora asztalhoz hely. És asztal is. Ha erre nincs pénz/akarat, akkor elfogadni, h ez a helyzet és a szokásokon alakítani.
    Amúgy nem azért, de 3 fogást ritkán csinálok egyszerre, mármint időben, egymás után meg megy simán, pláne ha a gyerekek nincsenek a lábam alatt.
    De nem, inkább megy a sírás, h nem jönnek a gyerekek, pedig itt akkora a hely. Most akkor a helyről szól a karácsonyozás vagy a családról?

  • 2010.01.02 12:43:53pirosalma

    Nálunk is téma ez a ki utazzon kihez karácsonykor. Legfőképp Anyukám a sértődős. Mint idén is.:(
    4 hónapos lesz a kislányunk, de a karácsonyi rokonlátogatások miatt autóztunk több 100 kmt. Hidegben, úgy-hogy meg kell állni útközben szoptatni stb.

    És ő volt megsértődve, hogy csak du-ra értünk fel, meg hogy aztán alvós lett a baba, nem lehetett vele játszani.:S

    Idén húgomék jöttek le hozzánk, mert olyan rosszul voltam 23-án, hogy azt hittem nem is lesz karácsony.:( De lett, mert jobban lettem és nagyon jó volt pár napot itthon lébecolni. Nem startrakészen állni 25-én.

    Én nagyon bírnám, ha a szüleim vennék a fáradságot, hogy ők jöjjenek le hozzánk. Bár nincsenek beszélő viszonyba se, szóval egyszerre nem menne.

    De miért ne lehetne, hogy kisgyerekeshez mondjuk visznek főtt kaját meg sütit. Nem kell nekik főzni. Sokkal kényelmesebb lenne.

    Nálunk az a baj, hogy nekünk van csak autónk. meg alapból tekergősek vagyunk és így elvárják, hogy mindig mi utazzunk. De akkor legalább azt ne várják, hogy pontosan déli harangszóra érkezünk.
    Meg az autózás is veszélyes téma, féltem a kicsit.

    És tényleg jó lenne, ha a családról szólna az ünnep, nem arról, hogy "pedig mi terített asztallal vártunk titeket már 3 órája"...

  • 2010.01.02 12:50:50pirosalma

    Viszont szilveszterkor bevállaltuk az utazást egy gyerekekkel tűzdelt házibuliba.

    Tök jó volt! A kislányunk meg jól tud időzíteni.
    Pont a himnusz előtt éhezett meg és így ő anyatejjel koccintott!:DDD Azt hiszem rá még nem vonatkozik a vigyázzba állás és tsai.:)

  • 2010.01.02 12:57:31Rio2003

    En kb. mara hevertem ki a karacsonyt. Szenteste 16-an voltunk nalunk (ferjem egesz csaladja), es 4 fogasos vacsorat foztem. Masnapra az eletkedvem is elment, nem ment a karacsonyozas, egyszeruen nem. Ugyanis karacsony elott mar hetekkel sikerult kiborulnom pontosan a ferjem csaladjan. De olyanok hogy nincs ertelme szolni barmiert is. Az egyetlen strategia ami hat a tavolmaradas.

    dec 26-an hazautaztunk, es Pesten toltottuk a karacsonyt az en csaladommal egy szallodaban, es aztattuk a gyerkocoket a medenceben. En total megfaztam, fejem felrobbant es meg most is alig latok ki, hallani meg plane. El kell mennem egy fuleszhez.
    Szilveszter este utaztunk haza, meg eppen leszallt velunk a gep, mert utana bezartak a repteret a havazas miatt..... na azota ki sem mozdultam a hazbol. Regeneralodok, a 3 gyerek meg vegre nyugiban orul a karacsonyi ajandekainak es angyalian jok, jatszanak.

  • 2010.01.02 13:38:54madz

    azért furi, hogy mennyi sértődős ember van. vajon miért lehet ez?

  • 2010.01.02 13:50:17farkasokkal tancolo

    Jázmine, engem nem kell győzködnöd! Magam is azt írtam, hogy a karácsony ott legyen, ahol a gyerek van, mert szerintem főleg az övék ez az ünnep. Ha nálunk az lenne a helyzet, hogy nem egy házban lakunk a lányommal, hanem még mindig Kőbűnyán laknának, akkor mi mennénk oda. A magam részéről BOLDOGAN átengedném az ünnep megrendezését bárkinek. Csak éppen egyik lányom se célozgat rá... :-)

  • 2010.01.02 13:52:59madz

    egyébként az imént ment el tőlünk az utolsó adag karácsonyi vendég, miután leöntötték a fiamat még egy raklapnyi játékkal.
    kaját hoztak, meg is hagyták, szóval nekem már jó :D

  • 2010.01.02 14:20:03anyatájger

    nálam mondjuk lement a karácsonyi bekattanás 23-án du., amikor is végleg világossá vált számomra, h jóanyám és a férjem nem fog csak az én kedvemért jópofizni egymással a fa alatt (két hónapja csúnyán összevesztek).
    mondjuk ezt a helyzetet meg kell oldanunk hamarosan, mert a kölök már megkérdezte, h hol van apa, de letudtam azzal, h a barátjához ment át, mert ő egyedül van (ez mondjuk igaz is):(

  • 2010.01.02 14:23:50madz

    á, tájger, ez annyira szar tud lenni. szerencsére nálunk csak lájtos verzióban megy, sosincs hosszútávú sértődés. remélem, jól meg tudjátok oldani.

  • 2010.01.02 14:34:38anyatájger

    madz, én is reménykedem, bár bevallom őszintén, annyira durva nálunk a helyzet, h szinte már csak a képmutatás marad, mint legjobb megoldás :( márcsak azért is, mert én sem vagyok túl jóban anyámmal. nem tudom, mi lenne a megfelelő viselkedés ebben a helyzetben, egyértelmű, h a kisfiam érdekeit próbálom szem előtt tartani.

  • 2010.01.02 14:34:41Rosa Rugosa

    2010.01.02 12:43:53pirosalma

    Szerintem ezt anyukádnak kéne elmondanod.:)

    Mondjatok nemet egyszer, aztán ha kitartóak vagytok, majd megenyhülnek.:)

  • 2010.01.02 14:37:25Rosa Rugosa

    anyatájger

    A kisfiadnak az a legfőbb érdeke, hogy te meg az apja jóban legyetek. Nem tudsz a végtelenségig egyensúlyozni a férjed és az anyád között, olyan nincs -sajnos-, hogy mindenkinek jó legyen.
    Hasonló helyzetben neked is az lenne a jó, ha a férjed melletted állna, nem?

  • 2010.01.02 14:42:25madz

    tájger, hát, csak személyes vélemény, de néha asszem el kell tudni fogadni, hogy nem szerethet mindenki mindenkit. ezt meg lehet csinálni balhézás nélkül is. de a megoldás mindig a helyzet elfogadásából indul ki.
    na megint okos vagyok már :D

  • 2010.01.02 14:46:43anyatájger

    Rosa, mindkettőnek megvan a maga hibája, legfőképp az, h nagyon makacs emberek. persze, h a férjem mellett állok, de itt már nem csak róluk van szó, hanem legfőképp az anyámról és rólam :(
    hosszú lenne leírni mindazt, amin mi már keresztülmentünk, tény, h néha nagyon rosszul tud esni a dolog, de sokszor leszarom inkább. ahogy nő a fiunk, egyre nehezebb lesz tartani a normális viszonyt sztem. de majd meglátjuk! fő az optimizmus :)

  • 2010.01.02 14:49:48anyatájger

    madz, teljesen egyetértek.
    felnőtt létem egyik nagy próbatétele a megfelelő helyen és időben végrehajtott kussolás :)

  • 2010.01.02 14:56:40Panzej

    Sziasztok!
    Sajnálom, hogy ennyi a rossz tapasztalat. Nálunk nemcsak a fiatalok látogatnak, hanem mindenki elmegy mindenkihez karácsonyfanézőbe. Nagy kaja csak a nagymamánál van, amúgy csak sütik, üdítő, kávé, ülünk egy másfél órát, aztán továbbállunk. Kivétel a 100 km-re lakó nagymamám és az ott élő család, oda egy vagy két napra szoktunk menni, inkább mi, mert a nagymamám már idős, nem szeret kimozdulni. Karácsony negyedik napja körül pedig van egy össznépi családi banzáj, alapvetően a férjem családjával, általában ott szoktunk végleg kipurcanni a kajálástól meg a gyerekzsivajtól.
    Én szeretem ezt a jövés-menést, a gyerekek is imádják, mert mindenhol ajándékot kapnak, hatalmas a nyüzsi, annyi sütit esznek, amennyi beléjük fér, és sokáig fenn lehet maradni. Palkónak az első két karácsonyt kell kábé "átvészelni", aztán már neki sem lesz vészes az egész. Ami sokkal nehézkesebb viszont, az az időpontok egyeztetése. Ebből volt már sértődés, kalamajka, minden, de evvan, eddig túléltük :-)

  • 2010.01.02 14:57:25Rosa Rugosa

    Hát nem lehet könnyű, az biztos. Főleg ha a gyakran vagytok együtt.

  • 2010.01.02 14:59:08Panzej

    Kipikopii, tényleg ugyanaz a ruhácska lehet, mert ehhez is van egy kék nadrág, és mi is nagyon szeretjük, mert puha, meg meleg, és nincs ráírva semmi bugyuta szöveg. Az a pingvin meg cuki, na, most mit tagadjam :-)

  • 2010.01.02 15:00:47Panzej

    Ja, még egy infó, pontosabban reklám. Úgy néz ki, hogy Palkónapló kéthetente péntekenként lesz, ha valaki kíváncsi ránk, akkor megtalál.

  • 2010.01.02 15:03:49anyatájger

    Panzej, én is nagyon csípem, h a kölök ennyire élvezi a jövést-menést.
    na, végre felébredt a kisfiam, lépünk is tesómékhoz megint :) majd benézek még, mert le akarok írni pár sztorit a karácsonyról.

    Rosa, szerencsére nem vagyunk gyakran együtt :)

  • 2010.01.02 15:06:52Panzej

    Tájger, nehéz lehet neked, én is voltam hasonló helyzetben, utálatos dolog, mikor két általad szeretett ember nem szereti egymást. Brrr.. Nehéz okosnak lenni, szerintem csak az idő segít ilyenkor.

  • 2010.01.02 21:56:53deborah

    Addig jó, amíg van kihez menni. Most jöttünk vissza Magyarországról. Évről évre csökken az élő családtagok, meglévő barátok száma. Igen, néha fárasztó volt a vendégség, mégsem cserélném el bármilyen otthon töltött tévézgetős ünnepre. Mert fontosak azok az emberek. És talán mi is fontosak vagyunk nekik, ha már annyira készülnek. Nekem külföldön nem ünnep az ünnep. Ezért megyünk haza Karácsonyra. Mindig.

  • 2010.01.02 22:58:34R2D2 & C3PO

    FT.
    Pár napja láttam egy LED-TV-t és fantasztikus! Teljesen beleszerelmesedtem. Minden boltban reklámtermék, érdemes leülni elé. (Volt mélysége a képnek, térhatású képet láttam egy olyan filmmel, amit nem 3D-ben gyártottak, és egyébként már láttam.) Mi azt a tanácsot kaptuk, hogy érdemes megvárni a 2. generációt. Persze én nem igazán szeretnék 55 centinél nagyobb TV-t...

    Madz, a megsértődéses dolog családi játszmázás - legalábbis, amit én eddig láttam, az mind az volt. Én jókat szoktam nevetni az ilyeneken.

  • 2010.01.02 23:06:17madz

    ártu, okés, de miért jó ez? mi a cél?

  • 2010.01.03 00:33:02Tejbajusz

    Hogy mi a célja a családi játszmázgatásoknak? Bizonyára ahány család, annyiféle lehet, bár nem cél szerintem, hanem csak egy buta eszköz. Ünnepek alkalmával kiélesednek az érzelmek, sok rejtett dolog a felszínre bukkanhat. Tudod, van az a mondás, hogy a családodat nem válogathatod meg, csak a barátaidat.
    Kívülállóként tekintve valóban nevetséges, bent állva a körben már kicsit sem az.
    De egy tuti: sosem éri meg! Valaki mindig sérül - szerencsés esetben csak lelkileg :-).

  • 2010.01.03 06:23:20Rosa Rugosa

    A cél?
    Mint a "mókus, mókus ki a házból" játéknál!
    Csak egy maradhat!:DDD

  • 2010.01.03 09:41:55madz

    RR, a "csak egy maradhat" a Hegylakó játékszabálya :D

  • 2010.01.03 11:29:47Rosa Rugosa

    Tudom...:)
    Meg az általam említett játéké... Ilyen filmet rendez, aki sokat játszott mókusost!:)

  • 2010.01.03 11:55:10madz

    RR, én csak azt ismerem, hogy egéregér kiaházból, mostjöttema kávéházból. ez ugyanaz?

  • 2010.01.03 16:58:45bavette

    Mi 4 napra mettünk haza karácsonykor (szinte ténbyleg csak az ünnep 3 napjára - a hazat volt az 5. nap). A Palkóval egyidős lányom nagyon élvezte, hogy a szüleim nagy nappaliját is bejárhatta. A ritkábban látott "arcokkal" se volt gondja. Sőt szerintem inkább élvezte, hogy ő volt a középpontban. Ajándékot (játékot) nem kapott annyit, mert minek (jobban elvolt a csomagolópapírokkal, dobozokkal), inkább ruhákat kapott helyette.
    Én örültem, hogy otthon voltunk, mert nekem a karácsony családi ünnep, és míg én sajna nem tudok elszállásolni mindenkit, az otthon megoldható. Így - bár pici a gyerek - inkább mi megyünk. Azért is, mert a nagyijaim már nem nagyon szeretnek utazni, és ők is odavannak a piciért. Nekem meg örömet okoz, ha emiatt csillog a szemük. (No meg én pihenek ilyenkor, hiszen mindig van valaki, aki szívesen pelenkázza/fürdeti/felveszi a lányomat, vagy csak játszik vele. És főznöm se kellett. :))

    Biztos hozzáállás kérdése is, de mi megyünk, ha így jobb mindenkinek. És szerencsém van, mert ha nem mennénk, se sértődne meg a család. Max szomorúak lennének.

    Ja és tök jó, hogy marad a Palkónapló, akkor is ha csak kéthetente! És nagyon jó volt megint ilyen jóhangulatú írást olvasni! A karácsony nekem is olyan ünnep, hogy akkor a legjobb, ha együtt a család. :)

  • 2010.01.03 18:02:10gyöngy1

    Idén elöször ünnepelt együtt a csalàd: szüleim, növérem a pàrjàval és 7 éves kislànyukkal, mi 4-en (lànyok 5,5 és 4 évesek). 15-én érkeztünk és 26-àn mentünk, és ennyi épp elég volt.
    Anyukàm nem nagy szakàcs, és ràm vàrt, hogy milyen kajàt készitsen (naprol-napra).
    Növérem nagyon megörült, hogy a lànyok együtt lehetnek, igy a 10 éjszakàbol 6-ot az unokahugom is velünk töltött és kb ugyanennyi napot. Persze a növérem nem volt velünk, igy a szabadnapjaimat bébiszitterkedéssel tölthettem. Mert persze a nagyobbik lànykàm egy hétig làzas volt (mandulagyulladàs).
    25-én, a növérem és szüleim annyira összevesztek, hogy a férjem elment 4 oràt sétàlni a hidegben.
    Vagyis kicsit lefàrasztott a "pihenés" a szüleimnél. Persze, jó hogy a lànyok együtt vannak, de az hogy én talàljam ki a foglalkozàsokat és felügyeljem öket nem volt az uticélom.
    A növérem felajànlotta, hogy jövöre önàla lesz a szenteste és ö föz. Egy a gond: sem a férjemnek, sem nekem nincs kedvünk hozzà. Tuti stressz és veszekedés lesz a vége. Növérem szereti megadni a módjàt a dolgoknak (összeillö teritö és szalvéta, aperitif, elöétel, több köret, desszer, a megfelelö borok stb), szüleim pedig a hagyomànyok, olcsó, praktikus vonalat követik (és nagyon hamar kritizàlnak).
    Tavaly, a Szentestét négyesben töltöttük, és mivel mi inkàbb a kellemes légkört részesítjük elönyben, tapas vacsora volt (meleg kolbászkarikàk, chilisbab, articsoka, görög töltött szölölevél, guacamole és tacos, padlizsànpüré stb mindenböl egy kicsi). A lànyok imàdtàk, és nem kellett oràkat tölteni a konyhàban.
    Jövöre tészta lesz szenteste, többféle szósszal (azok elöre elkészíthetök). Persze, a szüleimnél kizàrt, hogy valami nem hagyomànyos legyen (hal, pulyka, kàposzta)...

  • 2010.01.03 18:31:20dodóó

    24.-én délelőtt bekapcsoltuk a tv-t és együtt néztük a mese filmeket.Kora délután kimentünk a temetőbe,aztán közösen feldíszítettük a fát.
    Vacsiztunk,kibontottuk az ajándékokat,leültünk játszani a kislánnyal.
    Bekapcsoltuk a telefonokat és pár percet szántunk arra hogy ismerősöknek ,barátoknak,rokonoknak Boldog karácsonyt kívánjunk.
    25.-én elmentünk a dédiékhez vittünk sütit meg töltött káposztát ott ettünk,beszélgettünk,26.-án jöttek anyáék,őket haza vittük.
    Kissebb nagyok hangulat változásokkal de szépen telt a karácsonyunk.

  • 2010.01.03 21:00:28anyatájger

    mi 24-én du. elmentünk anyósomhoz. a kisfiam már ott annyira felpörgött az ajándékoktól, h azon gondolkodtunk a férjemmel, h talán nem adjuk oda este otthon az összes játékot. aztán mégis. hazajöttünk és kibontottuk a dobozokat. mindegyik bejött nagyon, a gyermek egyszerűen nem akart lefeküdni, csak játszott és játszott, mi meg néztük őt. ja, nem engedte, h mi is játszunk velük, pedig tök jó autószállítót vettünk :)
    aztán nagy nehezen lenyomtuk őt, majd hajnali kettőkor arra ébredtem, h hangosan szól, h anyukaaaa, vizet kérek! felkapcsoltam egy kislámpát félkómában (itt rontottam el), odaadtam a vizet, majd dőltem volna vissza, amikor a gyerek megkérdezte, h hol van az ajándék kukásautó, teherautó és autószállító. mondom, visszatettem a fa alá (énmarha), jóéccakát, aludjunkmá! erre lecsapta a vizespalackot, kimászott a kiságyból, félrelökött és elcsörtetett a fához, majd boldogan játszani kezdett. könyörögtem, alkudoztam, de hajthatatlan volt. fél 4-ig autózott vígan :)

  • 2010.01.03 21:34:29R2D2 & C3PO

    A témában Eric Berne: Emberi játszmák, illetve Sorskönyv; a '60-as években kitalált, majd továbbfejlesztett (?) elmélete, elég sok helyzetre igaz (pl. az alkoholista játszma; a sértődés lehet, hogy csak időtöltés amúgy - nem igazán vagyok szakember). Én szeretem a stílusát, szórakoztató. (Többször olvastam mind a kettőt, és utána mindenkinek ezzel példálózok...)

    Az egész azért van, hogy az emberek az amúgy unalmas életüket valahogy feldobják. Az un. pszichés haszonért játszák ("igazam van", meg ilyesmik). És ezek a játszmák nem feltétlenül károsak.

  • 2010.01.03 21:43:58madz

    ártu, ezt olvastam. szórakoztató és tanulságos, de utána az ember erre próbál minden élethelyzetet ráhúzni, pedig ennél azért kicsit komplexebbek a dolgok

  • 2010.01.03 21:56:09R2D2 & C3PO

    Egyetértek. Elkezdetem itt tanulságos történetet írni hozzá, aztán abbahagytam, mert val'sz'eg egy jobb pszichológusnak is évekbe telne, hogy kibogozza a szálakat...

    Viszont élőben is ismerek egy csomó anya-lány, illetve meny-anyós párt, aki ezt a sértődős játékot játsza. Biztos nem viccből. ;-)

  • 2010.01.03 21:57:02R2D2 & C3PO

    -e

  • 2010.01.03 22:23:46hétszűnyű kapanyányi monyók

    R2, vagy energianyerészkedésből...
    sztem viszonylag kevesebb az uncsizó ember, mint a nyomorult, a játszmák nagy része meg arról szól, hogy ki gyakorol hatást kire.

  • 2010.01.03 22:28:04hétszűnyű kapanyányi monyók

    A Mennyei Prófécia sztem tökjól leírja a játszmázást érzelmi szemponból (más kérdés, hogy az indianajones-os vonalat kihagyhatta volna belőle Redfield).

  • 2010.01.03 23:06:33farkasokkal tancolo

    Hát ami az emberi játszmákat illeti, szerintem mindenki játszmázik valahol. Engem egyedül az energiavámpírok készítenek ki.


    Nem tudom definiálta e már a tudomány ezt a fajtát, de ez az a fajta, aki ha felhív, már idgees leszel, mert tudod, hogy valami problémát fog a nyakadba varrni, és addig nem hagy békén, amíg valami módon nem segítesz neki. És érdekes módon mindig neki kell segíteni, és ezt ő természetesnek tartja, a segítség lehet anyagi vagy lelki, de mind a kettő után kifosztottnak érzed magad, ismertek ilyeneket?

  • 2010.01.03 23:28:55hétszűnyű kapanyányi monyók

    én azt a fajtát ismerem (pl.anyám), aki lyukat beszél a hasamba, és mikor elválunk egy kifacsart citromnak érzem magam.
    a "beszégetéseinkben" kb. háromszor makkantok valamit, amitől egy pillanatra megakad benne a levegő, aztán gőzerővel nyomatja tovább, borzasztó.

  • 2010.01.03 23:36:48farkasokkal tancolo

    Hétszűnyű, ez nem az energiavámpír, ez a szófosó. Én azokra gondolok, akikkel MINDIG valamit törődni kell, mert különben egy riherongynak érzed magad, hiszen olyan szerencsétlen ugye. Volt ilyen barátnőm, évtizedekig álltam mellette, MINDIG volt valami lelki problémája. A végén már teljesen lelki szemetesládának éreztem magam.

    Másik fórumon összegabalyodtam egy másik ilyennel. Öngyilkos akart lenni, próbáltam lebeszélni meg segíteni neki, de hónapokba telt, hogy rájöjjek, menthetetlen, mert önsorsrontó. Napi mail váltások, már mindent tudtam a magánéletéről, mindenkiről... mások mailben figyelmeztettek, hogy hagyjam abba nem érdemes, és aztán egy napon én is rájöttem, hogy a fene fog éjszakáig fennmaradni, hogy lesse éle még és jelentkezzen.

    És itt van az öcsém is, na ő is egy energiavámpír, az anyámat már kiszívta, engem is kóstolgatott, de egy idő után én már nem hagytam magam hálistennek. de azóta is, ha felhív, érzem azt a görcsöt azonnal a gyomromban, hoyg úristen, megint mi történhetett??? (És ahogy látom az eseményeket, bármikor jöhet egy ujabb telefon... és a lánya ugyanez basszus, akit félig én neveltem 8 éves koráig...)

  • 2010.01.03 23:52:24hétszűnyű kapanyányi monyók

    "És itt van az öcsém is, na ő is egy energiavámpír, az anyámat már kiszívta, engem is kóstolgatott, de egy idő után én már nem hagytam magam hálistennek."

    :D :D :D

    ugye-ugye, minek az embernek ellenség, ha ott a családja is?
    legközelebb csakis fokhagymafüzérrel a nyakadban vedd fel a telefont:)

  • 2010.01.04 02:07:18R2D2 & C3PO

    (Én kérek elnézést: az idilli családi karácsonyból energiavámpír-topicot sikerült csinálnom. :DDD)

  • 2010.01.05 16:11:40Panzej

    VHK, köszi, jólesik, pirulok.. :-)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta