Bébinapló: Anya félhullán is tejet termel

Zanza!

2. hét
3570 g

Először azt gondoltam, az anyóséktól hozott bejgli a ludas, amiért karácsony másnapján  ölelgetni kezdtem a fajanszot, amikor viszont felment a lázam is, már biztos voltam benne, hogy benyaltam valami vírust. Talán a céges bulin, vagy amikor földalattival mentem átvenni a Metallica koncertjegyeket – igen, meglógtam itthonról két szoptatás között, minekazilyennekgyerek? - hát büntetésül három napig olyan rosszul voltam, hogy fel sem bírtam kelni. Még jó, hogy van egy férjem, aki tartotta a frontot és üdvözletem a természetnek, aki úgy rendezte, hogy a tejtermelés mindenek fölött áll és kiszáradva is képes voltam produkálni a táplálékot a kis pirányámnak.

Ez igencsak meglepett, nem gondoltam volna, hogy ennyi hányás és folyadékvesztés után, nulla táplálékkal lesz egyáltalán tejem – ráadásul szinte olyan mennyiségben, ami kielégíti a kicsi igényét. Azért bevallom, két szoptatás helyett tápszert kapott, amikor éreztem, hogy két kortynál több tej nemigen lehet az amúgy hatalmasra nőtt melleimben. A kölyök egyébként jó étvágyú, és egyelőre nagyon jó baba, gyakorlatilag eszik, alszik és nézelődik. Akkor ereszti csak ki a hangját (van mit), amikor éhes, ilyenkor pár percem van, hogy a szájába tömjem a tejet adó mellet, különben az ablakok is beleremegnek az ordításba.

A napirend is kezd kialakulni; bár tudom, hogy még korai lenne hosszú távú következtetést levonni a viselkedéséből, de egyelőre nem panaszkodom. Nap közben körülbelül háromóránként eszik, rengeteget alszik, este 8 körül – ahogy az igény szerinti szoptatás miatt kijön a lépés – fürdik (amit egyre csendesebben tűr, sőt, megkockáztatom, már-már élvezi is), utána szoptatom, majd megy a kiságyába és tele pocakkal pár perc alatt bealszik. Ekkor egy hosszabb álom következik, 4-5 órát képes egyhuzamban durmolni - van, hogy nekem kell felkeltenem, amikor a melleim szétrobbanni készülnek a felgyűlt tejtől. Ezen kívül hajnalban (5 és 7 között) eszik még egyszer és 9-10-ig kiságyába visszahelyezve alvásból repetázik.

A nagylányaim jól vették az akadályt, amit Manna jelent, a világ legtermészetesebb dolgaként fogták fel, sőt, egészen új oldalukat ismertem meg őket (jó volt a nevelés), maguktól, kérés nélkül segítenek: például néhány nap alatt megszokták, hogy szoptatás közben megszomjazom és ha nincs előttem innivaló, észreveszik és hoznak egy pohárral. A finnyás Málni a használt pelenkát is szó nélkül kiviszi a szemetesbe, kedvenc elfoglaltságuk pedig továbbra is az itatás.

Blogmustra