Elkényeztetett generációt nevelünk

Zanza!

Szülői tekintély hiányában elkényeztetett generációt nevelünk, melynek sokrétű társadalmi következményein kívül akár egészségügyi kihatásai is lehetnek - állítja Aric Sigman amerikai pszichológus, aki ezzel kapcsolatos gondolatait „Spoilt Generation” című könyvében is megfogalmazta.

Sem a szülőknek, sem a pedagógusoknak nincs többé tekintélyük a mai gyerekek előtt, akik ráadásul hozzászoktak ahhoz, hogy minden kívánságuk azonnal teljesül, ennek káros következményei pedig máris megmutatkoznak az élet minden területén, a jövő pedig szinte beláthatatlan - mondja Aric Sigman amerikai pszichológus, aki évtizedek óta él az Egyesült Királyságban, így megállapításait is a szigetországban szerzett tapasztalatai alapján fogalmazta meg.

A mostani helyzet alapvető gyökerének azt látja, hogy maguk a szülők sem tudnak különbséget tenni jó értelemben vett szülői tekintély és a rossz értelemben vett tekintélyelvű nevelés között, melynek nyomán elmosódnak - vagy soha ki sem alakulnak - a szabályok által egyértelműen kijelölt határok a gyerekek életében. A jelenség nem osztályfüggő, hiszen a jómódúak körében ugyanúgy kimutatható, mint a társadalmi vagy anyagi szempontból lecsúszott rétegeknél - állítja Sigman. Ennek káros hatásai már korán érvényesülnek, hiszen már a kisiskolások, sőt az óvodások között is megmutatkoznak: egyre általánosabb az agresszió, a felnőttek tekintélyének semmibe vétele.

Igen sötét képet fest a pszichológus az idősebb gyerekekről is, amikor az utcai erőszak és a fiatalkorú bűnözés elharapózására figyelmeztet. Emellett közvetlen egészségi hatásokat is kapcsolatba hoz a túlságosan szabadelvű neveléssel, amikor az elhízást a szükségletek azonnali kielégítésének vágyával állítja párhuzamba (a két tényező összefüggését egyébként már számos korábbi vizsgálat is bizonyította). Ezen kívül kétségtelen párhuzam vonható a felnőttek által gyakorolt kontroll elutasítása és a fiatalkori alkohol- és kábítószer-fogyasztás, valamint az antiszociális magatartásformák között is. Ez utóbbival kapcsolatban Sigman úgy látja, hogy mostanában indokolatlanul gyakran dobálóznak a figyelemhiány/hiperaktivitás szindróma diagnózisával, mivel valójában csupán arról van szó, hogy az e címkével illetett gyerekek jelentős része szülői nevelési elvek hiányában soha nem tanulta meg, hol van a határ a szabad és nem szabad, a társadalmival elfogadható és elfogadhatatlan között.

A megoldás? A pedagógusokat sem a társadalom, sem a közvélemény nem becsüli kellőképpen, ráadásul egy esetleges atrocitás esetén sem kapnak kellő védelmet sem a közösségtől, sem a jogalkotóktól és -érvényesítőktől, ezért Sigman meggyőződése, hogy mind a mindennapi életben, mind jogi és politikai vonatkozásban alapelvnek kellene nyilvánítani, hogy „a felnőtt - legyen az szülő vagy pedagógus - mindig jobban tudja, ezért mindaddig igaza van, amíg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik”.

Blogmustra