Jogunk van kiűzni a gyereket az anyaméhből?

Zanza!

Manapság egyre többen választják a programcsászárt, mert féltik a testüket vagy mert félnek a szülés fájdalmaitól és sajnos sok orvos enged is a nyomásnak, holott egészségügyileg egyáltalán nem lenne indokolt a beavatkozás. Főleg nem, ha a mániákus szülő egy bizonyos dátumhoz ragaszkodik és ha kell, lefizeti a szülészt, hogy teljesüljön a kívánsága. Vajon beavatkozhatunk-e ennyire durván a szülésbe és jogunk van-e szülőként kiválasztani, melyik napon szeretnénk világra hozni gyermekünket? Heti kérdés.

Azt gondoltam, sosem kerülök majd ilyen helyzetbe, eddig mindkét szülésem spontán indult és bármit megtettem volna, hogy ne kelljen műteni. Aztán a sors most úgy hozta, hogy a kiírt dátum is eltelt, a lányom pedig még mindig nem akar kibújni. A természetes szülés híve vagyok, azaz ha lehet, elkerülném a mesterséges beavatkozásokat, de vajon meddig várhatok? Nyilván nem fogja engedni az orvos, hogy a szülés ideje átcsússzon a következő évre, no meg a fogamzás napjának pontos ismeretében elszámolásról sem lehet szó.

A saját kényelmetlenségem feletti sopánkodás természetesen nem befolyásoló tényező, ám a méhlepény öregszik, és korábban mindkét gyerek már jóval a szülés előtt elkezdett fogyni odabent. Az idő tehát sürget – az orvosom pedig felajánlotta, hogy szerdán megpróbálkozhatunk az indítással, ha én is szeretném. Természetesen várhatunk még, amíg a ctg eredményei azt jelzik, hogy jól van bent a poronty, de azért nem a végtelenségig. Hozzátette, hogy ha péntekig nem születik meg a baba, a karácsonyt a kórházban fogom tölteni. Nekem kell dönteni: várok türelmesen, amíg magától beindul a szülés (mi van, ha nem?), vagy bevonulok szerda reggel az intézménybe és zselével vagy burokrepesztéssel rövidre zárjuk a kérdést.

De van-e jogom kiűzni a lányomat a biztonságot adó anyaméhből?

(Amikor Tünde a posztot írta, még nem sejtette, hogy a problémája könnyen és gyorsan megoldódik – A szerk.)

Blogmustra