SZÜLŐSÉG

Pokoli éjszaka: félkómában pánikol a hároméves

2009. december 14., hétfő 13:50

Az egész úgy kezdődött, mint egy átlagos este. Fél nyolckor közös fürdés a kishúgával, aztán mese, kakaó és irány az ágy. "Vigyél be, mint egy babát!" "Puszit!" "Fogd a kezem egy kicsit!"...a szokásos menetrend. De most nem engedett ki. Ahogy elengedtem a kezét, kapott utána egyből, és szorította magához. Pár perc várakozás után újabb próbálkozás, ezúttal kijutottam az ajtón. Igen ám, de még a nappaliba sem jutottam el, már hallottam, hogy hív vissza. Nem akar aludni, nem akar egyedül lenni. Mondtam neki az okos dumát: „De hát nem vagy egyedül, itt alszik (alszik egy fenét, tágra nyílt szemmel figyelte a műsort) a húgod lent. "Anya, vele akarok aludni!" Itt már éreztem, hogy ez most valami egyedi dolog, hát mondom, próbáljuk meg. Leköltözött, a húga rögtön odamászott hozzá, és végre csend lett. Igen ám, de amikor eljutottam én is az ágy közelébe, akkor Dani hangosan felzokogott. Mit zokogott, sikoltott. Rohantunk be, kikaptam az ágyból (legalább a húga aludjon), és átvittem a mi szobánkba. És itt kezdődött a rémálom. A miénk, mert az övé éppen akkor ért véget, csak ő még nem hitte el.

A gyerek csukott szemmel szorongatja a párnáját, és üvölt, ahogy a torkán kifér: „Anyaaaaa!” Ide-oda gurul az ágyunkon, vergődik, magzati póz, csapkodás, kiabálás. Próbáljuk megnyugtatni, mondjuk neki, hogy itt vagyunk, ne féljen, nyissa ki a szemét. Semmi változás. A gyerek mintha transzban lenne, félig alszik, félig ébren van. És ez így megy 20 percig, egy pillanatnyi szünet sincs. Egy csecsemő is elég zajos tud lenni, de amikor egy 3 és fél éves üvölt ennyi ideig, akkor az azért elég ütős. Kérdezgetjük, ölelgetjük, próbáljuk kakaóval, majd hideg vízzel itatni, semmi. Alig tér magához, látszik rajta, hogy valamitől nagyon fél, de nincs annyira fent, hogy meg bírjuk nyugtatni. Apja nem bírja tovább, és igaza van, kiviszi a fürdőszobába, hallom, hogy megy a harc, aztán csobog a víz. Megmossa a gyerek arcát hideg vízzel, és attól felébred annyira, hogy eljusson a tudatáig: ott vagyunk vele.

Nem kell visszamenni a szobájába, sőt, aludnia sem kell, ha nem akar. Akar-e beszélgetni? Akar-e kimenni a nappaliba? Akar-e mesét hallgatni? Igen. Jó, akkor kimegyek az egyik kedvenc könyvéért. „Neeeee, anya, ne hagyj itt!” Jó, akkor apa megy ki. „Neeee, apa ne menjen ki!” Na most akkor mi legyen, nem vagyok egy Harry Potter, az invito Tesz-vesz város nem működik nálunk (ez egyébként máskor is nagy gáz). Felnyalábolom a 15 kilós gyereket, kisétálunk, megkeressük a könyvet, vissza a szobába. Ott kezdődik a harc újra, nem akarja, mégis inkább beájul, úgy tűnik mintha aludna. Kezdünk megnyugodni, az idegeinken lazulnak a csomók. Persze hiba volt, 3 perc alvás után kiabálva ébred. Nem bírom tovább, félek nagyon, hogy felébred a húga. Felkapom a gyereket, és kiviszem a vendégszobába, ahol a számítógép is van. Akarsz mesét nézni? Nincs válasz, befúrja magát a kezeim közé, hüppög, nyöszörög. Jó, próbáljuk ki. Elindul a kedvenc meséje, a negyedik mondat körül elalszik. Fél perc után már nyitott szájjal, mélyen alszik, teljesen elengedi magát. Oké, akkor talán kapcsoljunk át a Verdákról a Gilmore Gilsre, hogy mi viszont ne aludjunk el. Alig halljuk, mit mondanak, de nem is fontos, mert újabb 10 perc nyugi után kezdődik elölről a műsor. Visszaváltunk újra a mesére, örök hála Hollywoodnak az egész estés mesékért, ennek nincs vége 3 perc után, így bőven van idő mély álomba ringatni a fiamat. Nem mozdulunk vagy fél órát. Utána megpróbáljuk a lehetetlent, egyesül erővel felemeljük az emeletes ágyba a teljesen elernyedt gyereket. Nem ébred fel.

Mi is bedőlünk az ágyba, nincs erőnk agyalni, hogy mi is volt ez, és főleg mitől. Hajnali fél kettőkor sikításra riadunk fel: „Anyaaaaaaa!' Rohanunk be, kikapjuk a gyereket, vissza a hálószobába. Most már felriad a húga is, így én maradok vele egyedül. Ugyanaz a műsor, nem lehet felébreszteni, félálomban, de inkább félkómában pánikol. Nagy nehezen megnyugszik, mintha múlna a félelem. Egyszer csak felül, és elkezdi kiabálni az óvó nénije nevét. Aha, szóval az a "perszóna" csinált vele valamit, világosodom meg. Aztán leesik, hogy a gyerek azt kiabálja: „Tubit akarom! Hol van Tubi?” (Bocs, ez nem a papagájunk neve, így hívják az óvónőt). Aha, hát kisfiam, éjjel van, most Tubi otthon alszik. Érdekes, ez valahogy átmegy rögtön. De aludni továbbra sem akar. Férjem már teljesen hulla, az a terv születik, hogy ő kint alszik a nappaliban (így legalább hallja, ha a kislányunk újra felsír, fogzás rulez), én meg magamra zárom a hálószobát, és valamit kitalálunk. Meg is születik a mentő ötlet: „Akarsz bebújni a takaró alá? Akkor nem talál meg minket amitől félsz.” Igen. Közben felbukkan az agyamban egy valahol olvasott szakértő véleménye, hogy nem szabad belemenni ebbe a játékba (játék? hát kurva jót játszottunk, mindannyian nagyon élveztük), hanem meg kell győzni a gyereket, hogy amitől fél, az nincs. Oké, ezzel majd ráérek foglalkozni később, egyelőre örülök neki, hogy csend van. Fiam szorosra zárt szemekkel, görcsösen szorongatja a párnáját és engem, de lassul a légzése. Még tisztázzuk, hogy apa nem ment el, hanem kint a nappaliban vigyáz ránk. Fél háromra megnyugszik teljesen, nem veszi észre, hogy lehúzom a takarót a fejünkről (hiába, az a fránya oxigén), és amikor alvás közben a hasára fordul, akkor tudom, hogy nyert ügyem van. Hajnal körül lekapcsolom a lámpát, és alszom kemény két és fél órát. Közben kétszer nyekkent a fiam, de már nem riad fel, elég megsimogatni.


Szokásos időben, fél hatkor szeme felpattant, mosolyog, puszi, kéri a kakaóját. Az agyam lassan indul újra, bár tudom hogy nem szabad, azért rákérdezek: jól vagy? Már nem félsz? Nem, már nem fél. Ha már elcsesztem, akkor azért megpróbálom kiszedni belőle, hogy emlékszik-e, mi volt a baj. Nem emlékszik. Oké. Rutin-reggel, szólunk az oviban, hogy extra álmos lehet, ha akarja, akkor tegyék le aludni (alapvetően nincs alvás náluk). Délután mosolyogva fogad, álmosságnak jele nincs, a délutános óvónő szerint nem volt fáradt, nem is aludt, olyan, mint máskor. Mesélem neki is, hogy mi történt, megkérdezi a gyereket: sírtál sokat éjjel? Gyerek szégyenlős mosolyba vágja magát, majd közli hogy nem is sírt, ő már nagyfiú, ha sötét van akkor alszik. Jaaa, hát akkor ezt hagyjuk is.


Amikor még volt időm szakkönyveket olvasni, akkor az altatási problémák és azok megoldásai után rögtön a rémálmok jöttek. Még jó, hogy átolvastam őket. Igen, a szorongós gyerekek, jellemzően a fiúk, gyakran előadják ezt. Nem szabad faggatni őket, nem szabad emlékeztetni őket a dologra, mert többnyire elfelejtik. Ellenben ki kell beszélni a feszültségeket, rá kell jönni, hogy mi generálta a dolgot, főleg ha ismétlődik. Na most ezt akkor hogy? Nincs más lehetőség, végiggondolom én az elmúlt 48-24 órát, de nem találok semmit. Semmi új élmény, semmi új közösség, semmi új mese. Rutin. Hát akkor ez van. Kezem szétteszem, és reménykedem benne, hogy túl sok ilyen pokoli éjszakánk nem lesz.  És továbbra is igyekszem beszélgetni a gyerekkel, csak hát kissé nehéz, ha minden kérdésre azt válaszolja, hogy nem akarom megbeszélni veled. Feszülten kagylózok, hogy mit mondanak az autói amikor játszik velük, de többnyire semmi érdekeset. Mindennapi dolgok. Az mindenesetre jó jel, hogy a következő éjjel nyugodtan telt. Talán egyszeri eset volt. Remélem, mert sokkal ijesztőbb volt a kruppozásnál, igaz, arra számítani lehetett. Ezzel meg úgy voltam, hogy ugyan már, ez velünk úgyse fordul elő. Oké, aláírom, hülye voltam. Azt mindenesetre őszintén javasolom, hogy mindenki olvasson ennek a jelenségnek kicsit utána, mert ha anya is bepánikol, akkor az tuti nem segít.

Meni

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.12.14 16:18:45Vakmacska

    És csutkához csatlakozva, nálunk viszonylag sok ilyen rossz közeli hozzátartozó halt meg gyerekkoromban, minekutána én 11-15 évesen is felkeltem néha, ellenőrizve hogy a velem levő családtag rendesen alszik-e. Szerencsére sokan horkoltak, így a dolog elég nyilvánvaló volt.

  • 2009.12.14 16:21:39csutkababa

    Polcz Alaine tényleg jó forrás, Napelem.

    Én meg még most is emlékszem, 4 éves lehettem, hisztizve toporzékoltam anyunak, hogy ne engedjen engem soha meghalni, én nem halhatok meg, és ők se...
    Nagyjából akkor eshetett le, mit jelent a halál. Így reagáltam elsőre.

  • 2009.12.14 16:27:40Vakmacska

    Nálunk a jószágokkal kezdődött, kiskacsa, kiscsirke, aztán az első macska. De úgy emlékszem, sajnos elég hamar leesett, hogy a dolog az emberekre is érvényes.
    Szerencsére falun természetesebben álltak a dologhoz, legalább nem rémültek el tőle, ha normál körülmények közt történt a dolog (öreg volt, beteg volt...)

  • 2009.12.14 16:31:09Vakmacska

    Viszont frászt nem ezektől kaptam kicsi koromban, hanem amikor egyszer télen felébredtem vmi tévéműsorra, ugyanis nagyszüleim télen csak egy szobát fűtöttek, és a kiságyat letakarták egy pokróccal, a la papagáj. Én meg kinéztem rajta, nem vették észre, és pechünkre valami világháborús film ment, ahol egy összeégett katonatársat hurcolnak a bajtársai csatahelyszínről csatahelyszínre. na azzal sokáig álmodtam rémeseket, csak mert a sminkesek és a szinkron "túl jó" munkát végzett.

  • 2009.12.14 16:33:01csutkababa

    VAkmacska
    A mai kölköknek a szeme sem rebben az eredeti Kör láttán sem...én meg hideglelést kaptam anno még az Ördögűzőtől is...

  • 2009.12.14 16:36:58rath.dinen

    napelem

    Őszinte részvétem! Szerintem is a haláleset miatt van, főleg, hogy nyilván ti sem tettétek magatokat túl a dolgon 4 hét alatt, és a gyerekek nagyon érzik az ilyesmit.

    Szerintem nagyon jó, hogy veletek tölthette a pici az utolsó perceit, ha én választhatnék, én is a családi ágyban szeretnék meghalni. Viszont az tény, hogy a mai túlsterilizált világunkban nehéz lehet ezt feldolgozni a családnak.

    Nagyon nehéz, hogy egy két éves mit ért meg a magyarázatokból :-( Szerintem ha van rá igénye, vegyétek be kicsit az ágyatokba. Így azt is el tudnátok neki magyarázni, hogy a családi ágy nem valami veszélyes hely, hanem pont, hogy egy meleg, védett hely, és azért volt ott a pici, mert már nagyon gyenge volt és a legjobb helyre akartátok tenni.

    Nem tudom, ez segít-e. Attól tartok, hogy ez egy olyan helyzet, amiből nem lehet egyszerűen kikászálódni, de talán nem is kell :-(

  • 2009.12.14 16:37:24Vakmacska

    Én azt nem értem, miért nézik? Én a saját rémálmaimtól is frászt kapok (néhányat eladhatnék B kategóriás Hollywoodi stúdióknak), a máséra meg tévé meg mozi formájában abszolút nem vagyok kíváncsi.

  • 2009.12.14 16:43:45rath.dinen

    Én úgy emlékszem, idősebb koromban kezdtem el éjszaka félni egyedül betörőktől, meg hogy megerőszakolnak, vagy hogy néz valaki, amíg alszom, illetve hogy benéz valaki az emeleti ablakon, meg hogy elvisznek az ufók :-)) Ez most vicces, de akkor nagyon féltem. Most se szeretek egyedül lenni a lakásban sötétedés után.

    És igen, a macska nagyon sokat segít. Mindig arra gondoltam, hogy ha valami motoszka lenne, a macsek biztosan meghallaná, nem doromobolna olyan nyugodtan.

    A pici gyerekem is megnyugtat, amíg ébren van. De ha elalszik, és már sötét van, akkor azért el tudom képzelni, hogy jönnek a betörők és felkoncolnak mindkettőnket.

    Valami biológiai dolog lehet ez, hogy ha veled van ébren egy másik élőlény, még ha csak egy csecsemő is vagy egy zebrapinty, nem indulnak be a horrorfilmek az agyadban. Legalábbis nekem nem.
    Egyszer mintha olvastam volna erről egy brittudós tanulmányt, hogy azért olyan megnyugtató az akvárium a fogorvosnál, mert az állatok nyugodt mozgásából azt a tudatalatti következtetést vonod le, hogy minden rendben, nem jön se ragadozó, se szökőár. Engem legalábbis 100%-osan megnyugtatott a macsek nyugodt testtartása függetlenül adtól, hogy zombiktól rettegtem-e éppen vagy professzionális betörőktől.

  • 2009.12.14 16:51:10napelem

    Vakmacska: hogy miert nezik, na ezt en se ertem. Sose ertettem, miert nez valaki thrillert meg horrort. Van epp eleg borzalom a valo eletben is, hogy meg fizessek is azert, hogy riogassanak???

    Rath.dinen: maradhattunk volna a korhazban, de haza akartuk vinni. A legjobb hely erre az otthon melege. Es nem is maradt rossz erzes senkiben emiatt. Legalabbis azt hiszem. A csaladi agy a moka es a jatek helye, zsippzsuppolunk a takaroval, birkozunk az agyon, szaladgalunk korulotte, stb. Csak aludni ne kene, legalabbis a fiam szemeben...

  • 2009.12.14 17:01:28ági anyu

    2009.12.14 14:32:46Vakmacska
    Érdekes, hogy ezt írod - nálunk is a fülgyuszi előtt történtek ilyenek, míg kisebbek - 2-5 évesek - voltak a nagyok. A kicsinek egyszer volt középfülgyulladása, de akkor még pici volt ehhez a produkcióhoz...

  • 2009.12.14 17:01:45Vakmacska

    azt viszont nem értem, hogy bír téves negatív lenni egy korionbiopszia. Bár amilyen alapossággal vizsgálnak mostanában bármit sok helyen.....én arra számítottam pl. hogy negyvenévesen majd agyonvizsgálnak. Hát nem, még az sincs, ami a lányomnál még volt, magamra és néhány szakosodott magánintézményre (meg a saját anyagi bázisunkra) vagyok utalva. De nagyon. Még sose éreztem ennyire ezt.

  • 2009.12.14 17:14:21rath.dinen

    Vakmacska: szerintem összecserélték a mintákat :-(


    napelem: olyan jó, hogy így döntöttetek.

  • 2009.12.14 17:23:19schmo

    Sziasztok !

    3 éves fiamnál van hasonló "rémálom" - amiből nem lehet felébreszteni, de szerencsére (a szülőnek ez tényleg horrorisztikus) évente 2-4x max. Annyiban különbözik, hogy egy este csak 1x történik meg (szerencsére)
    A neten kutatva, leirásokat tüzetesen összevetve a legvalószinübb, hogy "lidércnyomás"-a van (pavor nocturnus)
    Akit érint, olvassa át, hátha...
    http://www.babazo.hu/szakertok/20070305alidercnyomasrol.html
    Hát, nem tudom, ezzel segitettem vagy sem :)

  • 2009.12.14 17:40:49Vakmacska

    rath.dinen, ha tényleg összecserélték, akkor megérdemelnék, hogy bepereljék őket. És baromira nem érdekelne a sírás, hogy mennyiből kell megcsinálni. Jól behelyezett kartonokkal is ugyanannyiért.

  • 2009.12.14 18:14:28napelem

    Sajnos nem csereltek ossze. A chorionbiopszianak is van hibaszazaleka. 16 ev alatt mi voltunk a harmadik eset. Ketszer is megneztek. Nagyon ritkan de elofordul, hogy a placentaszovet osztodas kozben kijavitja magat es abban nem kimutathato, csak a magzatvizben.

  • 2009.12.14 18:22:15fantaghiro lesz a lanyom

    De ultrahangon nem latszottak a rendelenessegek???

  • 2009.12.14 18:23:35napelem

    Egyebkent meg ha ossze is csereltek, ez min valtoztat? Akkor sem tudtak volna meggyogyitani a kislanyomat. Nem szakitottam volna meg a terhesseget semmikepp, szoval igazabol nincs jelentosege.

  • 2009.12.14 18:27:07napelem

    Nem, nem latszottak, mindene normalisnak tunt. Az egyetlen jel az volt, hogy kisebb volt az atlagosnal, de mivel en is 152 centi vagyok es 52 kilo, a ferjem se egy nagy ember, siman betudta mindenki ennek. A 35. heten egy oranyi ulrahangozas utan harom kromoszomarendellenessegekre szakosodott specialista is csak annyit tudott mondani, hogy haaaat, talan latunk valamit, de igazabol nem tudjuk, csinaljuk placentaszovet es magzatvizvizsgalatot. A placentaszovet teves negativot adott, a magzatviz kimutatta.

  • 2009.12.14 18:33:07Meni

    Napelem, muszaj kerdeznem valamit, de kerlek hidd el nekem, hogy nem fikazasbol vagy beleugatasbol kerdezem, mert hala az egnek nem voltam a helyetekben. De igy utolag, hogy a kisfiad latta az elmulast, es probalta felebreszteni a kishugat, nem bantatok meg, hogy igy dontottetek? Nem erzed ugy, hogy jobb lett volna megkimelni ettol a kisfiut? Igy utolag is ugy erzed, hogy ez igy volt helyes? Ki tudja mit hoz meg az elet, azert kerdezem...

  • 2009.12.14 18:37:53napelem

    Nezd Meni, a kislanyunk is a mi gyerekunk volt es mindig az is marad. O is megerdemelt annyit, hogy hazavigyuk, hogy az otthonaban halhasson meg az anyja karjaban, nem pedig a korhazban magara hagyva.
    A kisfiam fel fogja dolgozni idovel es szeretnenk ebben a leheto legjobban segiteni neki.

  • 2009.12.14 18:39:55Meni

    Koszonom hogy valaszoltal nekem, es szivbol kivanom, hogy mindannyian amilyen hamar csak lehet feldolgozzatok ezt a traumat!

  • 2009.12.14 18:51:18Tom Apó

    Ha van időtök olvassátok el mit írt a témában Ranschburg Jenő:

    http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=3315

    Szeretem az írásait, a könyveit, mert érződik, hogy nagyon szereti a gyerekeket.

  • 2009.12.14 18:57:38ági anyu

    2009.12.14 15:22:43napelem
    Szívből sajnálom!
    Én ilyenkor kicsit mindig elszégyellem magam, hogy mennyit tudok nyüglődni apró-cseprő bajaimon...

  • 2009.12.14 19:17:58R2D2 & C3PO

    Őszinte részvétem. Nagyon szomorú, ami Nálatok történt.

    A haláltól én is nagyon féltem. Irreálisan.
    Már elmúltam 20, mikor az esti elalvási szertartásomat abbahagytam (kb. 4-5 évesen találtam ki), de inkább a francia ágy miatt, mint hogy a félelmeim elmúltak volna.

    Az élet kockázatos.

    De talán segíthet Nektek is a példám: ki kell dolgozni egy védő szertartást, ami megóv tőle. (Tudom, hogy hamis képzet, de nem érzem. ;-D)

  • 2009.12.14 19:35:30eino.

    Meni, pár éve hallottam a rádióban (minden hétköznap van egy fél órás, gyerekekkel foglalkozó műsor), hogy ilyen halálfélelmet az orrmandula is kiválthat. Alvás közben gyerek az orrmandulától oxigénhiányos állapotba kerülhet, gyakorlatilag fulladást élhet át.
    A megoldást is megmondták: gégészet, és ha szükséges (azaz beigazolódik a gyanú), műtét. Amitől nem kell félni, az enyémnek is kb. ennyi idős korában vették ki, másnap már semmi baja nem volt. Szerencsére sokkal lazább az egész, mint a normál, torokban található mandulák kivétele.

    Nem mondom, hogy nálatok ez lehet, de akár ez is előfordulhat. Egy vizsgálatot megér.

  • 2009.12.14 19:42:23schmo

    Meni, Eino:
    Orrmandula mint kiváltó ok: mi épp most vetettük ki neki, remélem, egy év múlva arról tudok majd beszámolni, hogy a lidércnyomások megszűntek, és a gyerek iszonyat jó alvó lett :)

  • 2009.12.14 20:09:39eino.

    Schmo: hajrá! :))

  • 2009.12.14 20:22:35mohaéspáfrány

    Traumákra: Világjáték program - Polcz Alain honosította Mo.-on - de kizárólag olyan pszichológusnál próbálkozzatok, , akit előtte "lekádereztetek". :)

    Ha nem találtok előzményt: Varga Domokos: Kutyafülűek c. könyve. - remekül írta le saját tapasztalatait.

  • 2009.12.14 21:17:08Jávorka

    2009.12.14 18:37:53napelem

    Régen sírtam el magam más bánatán, de ezt annyira megrázóan emberien írtad, hogy nem bírtam sírás nélkül.

  • 2009.12.14 21:37:27Felicitasz

    Napelem, őszinte részvétem, és kívánom, hogy épüljetek fel a megpróbáltatásból mindannyian. Meni, Napelem, Csutkababa, Vakmacska, Mindenki, poszt + kommentek, elképesztő, elgondolkodtató, szívszorító anyag lett ebből, és nagyon hálás vagyok a rengeteg tanulságért, köszönöm szépen. Elteszem magamnak a 18:33 / 18:37 kérdés-választ, de adja meg nekem az ég, hogy soha ne legyen rá szükségem.

  • 2009.12.14 21:44:20nanemárrr

    napelem, most én is elsírtam magam! Gyönyörűen "beszélsz" a kislányotokról és az, hogy hazavittétek az otthonába, a családjához, az még ennél is gyönyörűbb! A fiatok pedig fel fogja dolgozni és ha nem is mérhetően/láthatóan, de több lesz ettől az emléktől!
    Őszinte részvétem nektek így ismeretlenül is!

  • 2009.12.14 21:47:20Rosa Rugosa

    napelem
    Ez annyira szomorú és annyira jó azt olvasni, hogy így döntöttetek. Szerintem mindenkinek így a legjobb. Nektek is. Mert tudjátok, hogy nem hagytátok magára.

    "Tortent valodi trauma, de akkor ugy nezett ki, hogy o nem sokat ertett meg az egeszbol"

    Erről csak az jut eszembe, hogy a fiam és a lányom között 15 hónap a különbség.
    Első éjjel betettük az ő szobájába a kislányt. Amikor felébredt éjjel és sírni kezdett, mert szopi idő volt, akkor a fiam annyira elkezdett sírni -tényleg, szinte pánikba esett és alig tudtuk megvígasztalni-, hogy rögtön kivittük onnan a kiságyat át a mi szobánkba. Utána is ahányszor sírni kezdett, mindig olyan ijedt volt szegény nagy. Hiába magyaráztam, hogy azért sír, mert beszélni nem tud...

    Ez, amit én írtam nem is egy komoly dolog, mégis ilyen volt a hatása. Az, hogy a te gyereked elvesztette a kistestvért az igen. És tudja ő nagyon jól, hogy valami nem úgy történt, ahogy arra mindenki készült.
    Én annyira sajnálom.

  • 2009.12.14 21:49:53nanemárrr

    A gyerekek sokkal de sokkal okosabbak, mint azt mi felnőttek gondolnánk!

    Jó éjt mindenkinek!

  • 2009.12.14 23:36:13Kis Hableány

    Én nem tudom ki hogy van vele de mikor anno régesrégen az enyém üvöltött valamitől úgy 10-20 percig egyhuzamban,akkor én utána úgy éreztem magam mint ha átment volna rajtam egy katóberger.Rettenetesen kifárad az ember egy ilyentől.Nekünk szerencsére nem voltak ilyen eseteink hogy félt volna,sőt szinte soha semmitől nem félt.

  • 2009.12.15 00:15:18jou

    A sötétség önmagában szeparációt idéz elő, önmaga vagy a környezet eltűnését, gondoljunk csak arra, amikor egy kisgyerek eltakarja a szemeit, ha azt akarja, hogy ne lássuk, amikor pl. megszidjuk. Amikor ez általa irányított, akkor ez kellemes, de ha az õ szándéka nélkül előidézett, akkor egyenesen tragikus lehet, ugyanis az (is) tűnik el, aki, ami neki mindennap szükséges, az anya személye. Vagyis az anyától, szülőtől való elkülönülési félelmét a sötétre vetíti át. Előhozhatja akár a szeparációs szorongást is. Erre még rátevődik az, hogy a sötétben elvesztődik a mozgás biztonsága, nem lehet tudni, mibe ütközik bele, vagy minek megy neki, és ráadásul pedig ugyancsak a sötétben aktiválódik a fantáziavilág, előkerülhetnek a félelmek a szimbólumoktól, a külső világra vetített belső világ következményei. Ez így együtt egy olyan kombináció, ami nem segít a gyereknek sem elfogadni, sem megszeretni a sötétet, addig, amíg nem érzi azt, hogy dominálja, és akármikor megszüntetheti.

    Nemcsak a szembehunyás vagy az elbújás, de az éjszakai sötétség is szimbolizálhatja a gyermek számára a szeparációt, önmaga vagy a szülő eltűnését, ez pedig - ha nem maga szabályozhatja, mint a játék során - a legfélelmetesebb dolgok egyike a kicsik számára.

  • 2009.12.15 00:27:01jou

    amíg a gyerek két-három évesnél kisebb, a valóságos állatoktól fél, kutyától, lótól, aztán, három éves kora után majd a mesevilág által alkotott szörnyektõl fél, mint pl. sárkány, meg, különbözõ, negatív szereplõjü állatoktól. A hozzáértõk szerint ez bizonyos mértékben elfogadható, ugyanis ha fél egy képi reprezentációtól, az azt jelenti, hogy van neki, tehát fejlõdik az intelligenciája, viszont ez ne legyen blokkoló hatású életére, hogy megakadályozza intelligenciája további fejlõdésében... Ha ezt a félelmet nem lehet enyhíteni, és rettegéssé fajul, akkor több mint valószínû, hogy szimbólikus félelemrõl van szó, és akkor a félelem igazi tárgya nem a sárkány, hanem valaki más, vagy valami más, amely õt fenyegeti.

    A pszichológiai tapasztalatok szerint a sárkányköntösbe bújtatott rettegés tárgya valójában az apa személye, abban az esetben ha valamilyen okból fájdalmas lehet neki az igazira gondolnia, pl. a megtorlástól való félelmében, ezért félelmét átvetíti egy olyan személyre, aki, ami hasonlóságokat mutat az õ számára. Lehetséges az is, hogy a konrét személy ellen kinyílvánítania érzéseit korrában nagyon sikertelenségbe fulladt. Ez az egész átvite lényegében személyiségének sikertelen védekezése, a félelmet, amitõl menekülni akar, naponta újra és újra átéli

  • 2009.12.15 04:19:30glad az egyetlen

    napelem

    valójában 2 éves gyerek még nagyon máshogy fogja fel a dolgokat (minőségben és mennyiségben is) szóval én egyedüliként azért hajlok arra hogy a pszichológusnak igaza van.
    Lehet hogy inkább abból vett le többet ami a családban és annak légkörében volt érezhető.

  • 2009.12.15 04:30:36glad az egyetlen

    Mondjuk ezt most olvasva:
    "...Ha valamelyikunket aludni latja, akkor viszont azonnal fel akarja ebreszteni. Arrol akar megbizonyosodni, hogy fel tud ebreszteni...."

    azért így már sanszos ....

  • 2009.12.15 06:22:48Brumibaby

    napelem
    egy nagy ölelés nektek

  • 2009.12.15 07:14:24saphena

    napelem
    Azt hiszem a ti blogotokba "futottam" bele... Egyszerűen nem tudom abbahagyni a sírást...
    Minden részvétem a tiétek.
    Petike nagyon édes, csodálatos!
    Tényleg a világ legnagyobb ölelése megy nektek!

  • 2009.12.15 07:40:44Meni

    Eino, koszi az otletelest, a gegeszet nekunk allando program, speciel a mandulai nincsenek megnagyobbodva, es szuletese ota most eloszor latom rajta egyre tobbet, hogy az orran veszi a levegot alvas kozben. De azert ha lesz meg ilyen panik-roham, akkor megemlitem a dolgot a gegesznek, ugyis esedekes a latogatasa...

  • 2009.12.15 09:19:38keknyul

    Napelem! Eloszor is csodallak az erodert, es teljes szivembol kivanom, hogy fel tudjatok dolgozni ezt az egeszet. A kisfiad miatt viszont en a helyedben keresnek egy masik pszihologust, pszichiatert, mert aki ennyivel elintezi, hogy 3-4 het alatt ennek el kell mulnia, az nem tunik igazan kompetensnek. Es azert mert nem tud beszelni, meg ki lehet "jatszani" a benne rejlo felelmeket. Jajj nem akarok okoskodni, csak ugy tunik, ez a pszichologus elegge lerazott benneteket..

  • 2009.12.15 09:48:07manó99

    #
    2009.12.14 18:37:53napelem

    Nezd Meni, a kislanyunk is a mi gyerekunk volt es mindig az is marad. O is megerdemelt annyit, hogy hazavigyuk, hogy az otthonaban halhasson meg az anyja karjaban, nem pedig a korhazban magara hagyva. "


    Ettől kész vagyok,és potyognak a könnyeim.:((

    Csodállak az erődért.
    Remélem sikerül megnyugtatni a kisfiadat.

  • 2009.12.15 09:56:34farkasokkal tancolo

    Napelem, nagyon sajnálom a mi történt.
    Unokámat is kellett vinni cihológushoz, akkor még nem nagyon lehetett érteni mit bezsél, de a nő akkor is csodát tett. Babaházzal játszatta a gyereket, és nekünk is ajánlotta, hogy vegyünk vagy csináljunk egyet, apa-anya-stb figurákkal otthonra.
    Sokat elárul, hogy mit csinál a figurákkal, hová helyezi őket hogyan rendezi be a házat.

  • 2009.12.15 10:26:51örömkönny

    Sziasztok!

    Nem vagyok szakember, csak szocped-et végeztem. Ott tanultunk ezekről a tünet együtesekről.Pavor nocturnus-nak hívják, és teljesen lefedi ezeket a tüneteket, amiket Meni írt.
    Éjszakai felriadás, féléber állatot, óvodáskor, sokszor nyugtathatatlan sírás, nem tudja miért, mitől fél.
    Ez leggyakrabban a mélyalvás fázisában bukkan fel, olyan éjfél körül (függ a lefektetés idejétől).

    Keresek rá nektek egy cikket.
    Ha ez mégsem az, akkor ne hari.

  • 2009.12.15 10:28:48örömkönny

    http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=3315

    A cikk második fele írja a pavor tüneteit.

    Remélem tudtam segíteni.

  • 2009.12.16 10:52:56Veg_

    2009.12.14 15:00:54Vakmacska:
    Macskára reagálva: ismerősöknél aludtam, előre elnézést kértek, hogy olykor bezizzen a macska, ha a lábamnál dagaszt valami karmos, nem az alien támad, csak megint kinyitotta az ajtót, nyugodtan keltsem fel, mert idegeneket rosszul birja, majd ő kiteszi. Mondom nem baj, nekem is volt már macs, amugy is szeretem a szörmókokat.
    Éjjel valóban jött az alien, és karmolászta a talpam. Rászóltam, de nem hatotta meg. Gondoltam egy merészet, és mint anno a sajátomat, megfogtam, és mint egy plüssjátékot a hónom alá csaptam, és félig a párnának használva aludtam tovább. Jól meglepődött :) Reggel ott találták, amint békésen aludt mellettem, mint a rongy. Volt nagy döbbenet, hogy a vérmacskájuk milyen békés :)

  • 2009.12.16 11:25:50Veg_

    napelem: ez szörnyü érzés lehetett :( Részvétem! Remélem, ha sikerül megbeszélni, lassan a nagy is elfogadja, hogy nem az ágy a hibás, és a szülők reggel fel fognak ébredni. Drukkolok nektek.

  • 2009.12.28 15:37:55toria

    Még jó, hogy volt ez a cikk, karácsonykor 2 éjjel is belefutottunk.... egy jó alvó nyugis gyerekkel. Kivártuk az időt, ennyi, nem tudtunk mást tenni.

  • 2009.12.28 18:51:44Meni

    Toria, ez a legnagyobb pozitivuma a Porontynak, es orulok, hogy sikerult hasznos iromanyt osszehozni. Remelem tobbet nem lesz "szerencsetek" a dologhoz...

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta