"Teljes erőből nyomjon, nem baj, ha szétszakad!"

Zanza!

Mikulás napján egy bő lére eresztett szüléstörténetet olvashattok, amelynek főszereplője Zsuzsi, aki elmeséli, hogyan szülte meg első gyermekét.

Marci

Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Fél éve már tűkön ültünk, leginkább én ültem a tűkön, és vártam azt a kis csodát, akit az orvosom februárra jósolt. Bárcsak ne tette volna, mert így március első hete is olyan türelmetlen várakozással telt, mintha már akkor túlhordtam volna. Aztán még a kiírt időpontban, nyolcadikán se történt semmi, pedig már nagyon szerettünk volna találkozni Vele, így, nagy betűvel, a kis tökössel, akiről csak találgattuk, hogy milyen lesz.

Teltek-múltak a napok, én már nagyon figyeltem a jeleket, kérdezgettem Mikit, nem püffedtebb-e az arcom a szokásosnál, lejjebb van-e már a hasam, és minden ötödik percben, amikor vécére kellett mennem, azt figyeltem, távozott-e már a nyákdugóm.

Nem féltem én már semmitől, se a fájdalomtól, se az ismeretlentől, csak egyet akartam, hogy induljon már meg végre a szülés, és hogy láthassam végre Őt, idekint legyen velünk, a karjaimban, apukája karjaiban, éjjel mellettünk a kiságyában. De őfelsége csak nem akart jönni.

Végül aztán egyik éjjel görcsöket éreztem. Reménykedtem, hogy ezek már AZOK a görcsök, habár egyáltalán nem fájtak. Aztán találkoztam azzal a bizonyos dugóval is, és akkor már tudtam, hogy Marci elindult! Nem kapkodta el, szépen lassan készülődött, én egyre izgatottabb lettem, semmit nem aludtam, átnéztem a cuccaimat ezredszer is, lezuhanyoztam, előkészültem, ahol kell, itthon elpakoltam, aztán elfogytak a teendők, nem maradt más, mint figyelni az órát.

A görcsök még mindig picik voltak, de szép szabályos 7 perces időközönként jöttek, én meg izgultam, mert az összes szülésfelkészítőn azt mondták, kb. 10 percesekkel kezdődik, első szülésnél figyeljünk, várjuk az Ötperces fájásokat (igen, nagybetűvel), jéézusom, az mindjárt itt van. Éjjel volt, a szülésznőt nem akartam hívni, azt beszéltük meg, majd az Ötperceseknél hívom. Miki aludt, hadd aludjon, kemény munka vár rá. A fórumos csajok is aludtak mind, kellett nekem éjjel vajúdni... Nem maradt más, netezgettem, rejtvényt fejtettem és szép szorgosan írtam, hogy hány percesek a fájások.

De csak nem akartak 7 percnél sűrűbben jönni. 5 körül aztán nem bírtam, elaludtam, de csak fél órát sikerült aludni, aztán felébredtem. A fájások abbamaradtak. Mi?? Nem állhat le! Igen, van ilyen, a jósló fájások leállnak, de ez most nem állhat meg! Marci biztos (biztos ;)) meghallotta, és készülődött tovább, újra jöttek a görcsök, még mindig nem fájt, de legalább sűrűsödött, már 6 percenként írogattam a füzetbe. 7 körül aztán felhívtam a szülésznőt, ki tudja, hol van, milyen messze a kórháztól, lehet, hogy már 2 perc múlva jönnek az Ötpercesek, nehogy aztán máshoz kerüljek. Nem attól féltem, hogy másnál fogok szülni, tudtam, hogy az első szülés nem annyira gyors, de jó lett volna, ha ő készít elő és ott van, amikor beérünk.

Szegényt felkeltettem, azt mondta, majd hívjam újra, ha jönnek az Ötpercesek, közel lakunk, nem kell előbb bemennem, addig pihenjek. Pihentem. Ötpercesek sehol. Elmúlt 10 óra, még mindig hat percnél jártunk. Gondoltam, nem lesz ez így jó, aludni kéne már, Miki is aludt, készült ő is, az aznapi melót még reggel lemondta. Végre sikerült elaludni, a szülésznő hívására ébredtem fél óra múlva: "Zsuzsikám, mi van, hol tartunk?" Hú, hát nem is tudom, épp most ébredtem, de várjunk, nem is érzek már semmit. Az lehet, hogy elmúlt? Lehet. Pedig olyan szép szabályosak voltak és már hatpercesek. Nem baj, van ilyen, előfordul, hogy LEÁLL a dolog. Pihenjen, majd jelentkezzen, ha újraindul. Jó, úgyis mennem kell a szívhangvizsgálatra, időpontom van fél 1-re, majd ott kiderül.

Felöltöztem, készülődtem a kórházba, így vagy úgy, de nekem mennem kellett. Biztos, ami biztos, vittük a cuccomat is, hátha. Csalódott voltam, az nem lehet, hogy Marci már megint meggondolta magát, front sincs, biztos nincs dömping a szülészeten, ideális időpont, apukája már úgyis itthon van, csütörtök van, az még tejfakasztó buli szempontjából is a lehető legelőnyösebb nap (minden körülményt figyelembe kell venni ugye...), a 2009.03.12 pedig olyan jó kis szám, 3+9 az pont 12, stb. És hát, Marci ugye nagyon okos gyerek, a szívhangvizsgálatra várva újraindultak a görcseim. A gép egyértelműen mutatta: nagy összehúzódások, Marci szívhangja jó. Na de miért nem szabályosak a görcsök? Miért nem erősebbek? Nem is fájnak.

Irány a dokim, aki azzal fogadott, hogy hétvégén miattam nem mert sörözni, pedig a fia hozott neki valamilyen különleges sört valahonnan, de ugye akkorra voltam kiírva, ő várt, de nem szóltak neki, hogy menjek. Kösz, én is szívesebben jöttem volna a hétvégén, de hát Marci a főnök. Megvizsgált, megerősítette, amit akkor már mindketten tudtunk, megindult a szülés, már egyujjnyi a tágulás. (1 ujj az 2 cm, 5 ujjnyira, azaz 10 centire kell tágulni a szüléshez) Cuccom van? Van. Akkor már ne menjek haza, úgyis kell kapnom antibiotikumot. Sétálgassunk picit, aztán 3 körül csekkoljak be a szülőszobán.

Kint nagy levegő, igen, SZÜLÜNK!!! Repestem az örömtől, a gyomrom görcsben az izgatottságtól, hirtelen azt se tudtam, mit csináljak, mit mondjak. Gyorsan körbeüzentünk mindenkinek, telefonáltunk, lementünk újságokat venni, nekem ennem KELLETT egy melegszendvicset, a görcsök csak jöttek és jöttek, nem is figyeltem hány percesek, már olyan mindegy volt! Aztán tovább sétálgattunk, kerestük a dokimat is, de eltűnt, engem meg jól leszidtak a nőgyógyászati osztályon, hogy mit keresek én vajúdva a folyosón, irány a szülészet!

Felgyorsultak az események, 3 után doki megjött, bementünk a szülészetre, Miki felhozta a cuccokat. Aztán hirtelen mindenkinek dolga akadt: a dokim mondta, hogy ő még hazaugrana, mert családi szülinapozás van otthon, a szülésznő elment kismamaklubba foglalkozást tartani és Mikinek is el kellett mennie, mert mikor romoljon el a családjában az egyik autó, ha nem pont most, és neki SOS menni kell autót cserélni.

Király, akkor már azt akartam, hogy lassuljon a dolog, nehogy már tök egyedül szüljek, se doki, se szülésznő, se Miki. Közben szülésznő azért be-benézett, előkészített, ezt inkább nem részletezném, legyen elég annyi, hogy volt 2 perc, amikor nem mertem lehajolni. És csak vajúdgattam szépen egyedül, már kezdett fájdogálni, de még elég messze volt attól, amit a vajúdásról meséltek, olvastam, láttam, hallottam. 6-ra aztán szinte egyszerre befutott mindenki, apuka jöjjön be, öltözzön át, Zsuzsikám, költözzön át a szülőszobába, melyiket választja?

Folytak körülöttem az események, esélyem se volt izgulni, sürögtek-forogtak körülöttem, vizsgáltak, nem fájt, miért nem, én arra készültem. Jajj, de szépen tágul (kösz!) burkot repesztünk, hogy minden rendben van-e odabent. (Ezt azért csinálták, hogy megnézzék, tiszta-e a magzatvíz, mert a dokim szerint, meg egyébként is túlhordtam ugye.) Jó, repesszünk. Hálistennek nem néztem oda, Miki mesélte később, (és még most is ezt meséli el először, ha kérdezik, milyen volt a szülés) hogy egy jó alkarnyi hosszú tű tűnt el bennem. Elöntött a forróság, jól van, szép tiszta (ez szép tiszta?), tiszta véér!!! A magzat szívhangja OK, ők most magunkra hagynak, menjünk nyugodtan a zuhany alá, ücsörögjek a labdán. Én szorgosan ücsörögtem is, fél 7-től megunásig. Apuka szépen zuhanyozgatta a hátam, a hasam, a derekam, én meg a közben felerősödött és egyre jobban fájó fájások alatt Miki nyakát átölelve róttam a jógán tanult végteleneket a csípőmmel. Nagyon jól esett, Miki is nagyon ügyes volt, habár baromira izgult, de legalább volt neki is feladata. Aztán fázni kezdtem, kimentünk a szobába, itt dumáltunk, sétálgattam, ha kellett, róttam a végteleneket.

Időnként bejött a szülésznő, hol tartunk, hány percesek, mittudomén, eszembe se jutott figyelni az órát, de fáj már azért, jól van, szépen haladunk. Miki figyelt, hogy igyak, hozta a tálat, amikor inkább mégis kint akartam tudni a melegszendvicset, végteleneztünk, masszírozta a derekam, egyre nehezebb a kezed, ne nehezesítsd rám, már meleg is, ne tedd rám, csak ölelj, úú, egyre sűrűbb, egyre jobban fáj, de NEM, NEM FÁJ, nem erre gondolunk, mindjárt itt van Marci. Doki is bejött, szépen tágul, szívhang rendben, Marci jól érzi magát (hálaistennek!), fél 9-re kint lesz. MI? Az már csak egy óra!

Közben elfáradtam, lefeküdtem a fájások között, jól esett kicsit pihenni, lecsukni a szemem, de jajj, fájás jön, de nehéz felállni, inkább fekve maradok, Miki hozz vizet, kortyolgass, ne igyál sokat. Doki újra benéz, ajjaj, tágulás leállt, Borikám (szülésznő) kösse be a hmmhhm-t. Ez oxitocin?? Az, doktor úr, várjunk még, hátha, várhatunk ASSZONYOM, de ahogy most áll, akár hajnali háromig is várhatunk, elfárad, a baba is sokat tölt a szülőcsatornában, ja, jó, akkor adjuk, csak minden oké legyen. Oxitocin be, Zsuzsikám, már ne álljon fel, jó, nem is tudnék, ajjaj, ez egyre jobban fáj, Miki addideakezed, hozz vizet, töröld le az arcom, ne, ne menj el, gyere vissza, de jó, hogy itt vagy. Jajj, már összefolynak, Borika, jó étvágyat, hogy tud így itt enni, megszoktam, kimegyek, megpirítom a másik szeletet is, szóljon, ha kakilni kell, mert akkor szólunk a doktor úrnak. Már kakilni kell, fájásszünetben is, csak alatta, akkor ez még nem az, akkor szóljon, ha akkor is. 9 óra, jajj, már fájások között is kakilni kell, Miki szaladj, szólj a szülésznőnek, jajj, ne menj el, gyere vissza, nem érted, GYEREE!!!

Zsuzsikám, ez már a kitolás, mindjárt meglesz, szuper, doktor úr, végre, szívhang rendben, fél 10-re meglesz! Ágy átalakít, jajj, már nagyon kell kakilni, az szuper, hova tegyem a lábam, Miki, fogd a kezem, hadd kapaszkodjak a másik kezemmel is valamibe, hallóittbencsik, gyorsvonat érkezik az ötös vágányra, kb. negyed óra múlva, mivaaan??? Doktor úr, ne telefonálgasson, már nagyon kell nyomni, jól van Zsuzsikám, jövök, csak hívtam a csecsemősöket, ha jön a következő fájás, nyomjon, mmmm, ez baromira fáj, istenem, szétszakadok, ne így nyomjon, csukja be a szemét, Miki fogd a kezem, mmmmmmmmmmmmmm, így kell?

Majdnem, ne spórolja le a fájás elejét, jó, de nem érzem, sose szültem még, nem jó, erősebben, a kutacsa kicsit nagy, mivaaan, mmmmmmmmmm. Na jó, ez így nem lesz jó, teljes erőből nyomjon, nem baj, ha szétszakad, úgyse fog, mitől fél? Azt nem tudom, de mindjárt összeszedem magam, Miki, töröld meg az arcom, most összpontosítok, segítsenek, hogy mikor kell nyomni, szóljon, doktor úr, oké, ide teszem a karom, segítek a babának, ne ijedjen meg, nem lesz baja, nagy levegő, hhhhhhhhhhfffffff, nyomjonnyomjonnyomjon, ittafeje, apuka, nézze, kintafeje. Megsimogathatom? Várjon, Zsuzsikám, nem látom! Igen, mert visszament, jajj már ott a feje, hfhfhhhfhhf, nyomjonnyomjonnyomjon, mmmmmm, szétszakadok, jézusom, ne nyomjon, doktor úr, egy kis segítség kell, megyek, nyissz, jajj, de rossz hangja volt, na most nyomjon, hfhfh, nyomjonnyomjonnyomjonnyomjon, mmmmmmMMMMMMMMMM, szétszakadok, nem adom fel, mindjárt itt van, nyomjonnyomjonnyomjon, mmmmmmmmMMMMMMMMMMMM, sóhajtsonsóóóhajtsonSÓÓHAJTSON!!! Ja, elnézést, annyiranyomtamnemhallottam, kintafejemegfoghatja, jézusom, ott egy fej, DECSÚNYAVAGY, nemondjonilyet, miért, tisztavér, nagyonlila, jajjdenagyon hosszú henger, nyomjak? nenyomjon, sóóóóhajtson, jólvan? jólvan, sóhajtson, úristen, még érzem odabent a vállát...

Itt kicsi képszakadás, én úgy emlékszem, már nem kellett nyomnom, na de akkor hogy jött ki? A szülés időpontja 21 óra 28 perc, naugyemegmondtam, 9.30-ra kint lesz, bocsánat, doktor úr, miért nem szólt, két percet még bent tudtam volna tartani. Hú, visszajött a humorom, nézze, Zsuzsikám, most kakil a baba, marcifiam, tojszanyádra, miért nem sír, mindjártmégnemszoktak, még itt a köldökzsinór, apukaelvágja? El, nem megy, nem túl jó az olló, kicsit nehéz, GRATULÁLOK! De aranyos, odateszem, gyere Marci, Sziaaaa, KISFIAM!!! Miki, fényképezz, holafényképező, nemtom, a szatyorban, miért nem vetted még elő?!

Most megfürdetik, mindjárt visszakapja, mikorjöttekezekbe, mikimenj, fényképezz, jujj, de rózsaszín, háromezernégyszáz gramm, ötvenhét centi. Doktor úr, mit csináljak én most az 56-os ruhákkal, direkt megkérdeztem, azt mondta, pici baba lesz. Nem, én csak azt mondtam, nem lesz nagy. Apukának odaadjuk, nekünk még van egy kis dolgunk. Úgy néz ki, mint egy hentes, de nagy az a tű, jajj, jajj, ne ficánkoljon, de fáj, jéézusom, ez rosszabb, mint a szülés. Ugye, Miki? Miki!!!! Mi van?? Jaa, igen. Ne csak a gyerekkel foglakozz, de olyan szép, de szépek vagytok együtt, holafényképező, fotózok párat, köszönjük, doktor úr.

Közben valamikor végzett a varrással, én felültem, csecsemősök is kimentek, valamikor cicire is tették, itt nagyon sok minden összefolyik, sok olyan részlet van, amire Miki sem emlékszik. Fél 10 körül hármasban hagytak minket és 11-ig csak mi voltunk hárman. Hát így érkezett meg Marci, ezt még így sose írtam le, de most visszajöttek az emlékek, mint egy film, csak pergett újra a szemem előtt, a felétől még a könnyem is folyt, olyan jó volt újra "átélni". És már fél éve történt, az emlékek egyre halványodnak, fogalmam sincs, hol fájt aznap, képtelen vagyok felidézni, sok dolog sorrendje sincs meg, de nem is számít ez már, a lényeg Marci, ő itt van velünk, immáron FÉL ÉVE.

Legyél nagyon boldog ebben a világban, Kisfiam!!!

Zsuska

Blogmustra