SZÜLŐSÉG

Ragadozók és prédák a játszósarokban

2009. november 30., hétfő 07:35


A minap egy játszósarokkal felszerelt önkiszolgálóban kaptunk be pár falatot családilag, a pasimmal és a másfél éves lányunkkal. Amíg ettünk, fél szemmel figyeltem a játszósarok eseményeit: volt ott egy tündéri, csendes, talán kétéves, vagy kicsit fiatalabb kislány, akivel egy kicsit nagyobb, nem kevésbé aranyos kisfiú próbálta felvenni a kapcsolatot. Amikor látta, hogy szelíd eszközökkel nem fog menni a dolog, hirtelen belekapott a kislány arcába, és elkezte szorítani. A kislány egy árva hang nélkül tűrte, majd odament az apja, leszedte a kisfiú kezét a lánya kipirosodott arcáról, és szépen türelmesen elmagyarázta neki, hogy ez nagyon csúnya dolog volt. Ekkor érkezett meg lélekszakadva, az asztalok közti keskeny utakon át furakodva a kisfiú anyja, és őszinte, sűrű bocsánatkérések közepette magyarázta ő is a fiának, hogy ezt nem szabad, és vitte is ki a játszósarokból. Eddig a pontig tehát egy átlagos játszótéri jelentről beszélünk, ahol szerény véleményem szerint minden résztvevő szülő a maximumot hozta ki a helyzetből.

A furcsa csak az volt, hogy ezek után a kislány anyja úgy ültéből még odaszólt a kisfiú amúgy láthatóan máris kellőképp megsemmisült anyjának, és jelentőségteljesen ecsetelni kezdte, hogy milyen szürnyű látványban is volt része az imént. Ráadásul mindehez olyan képet vágott, mintha az övénél pár hónappal idősebb gyerek esetében az már a minimális elvárás lenne, hogy tökéletesen, mintegy felnőttként legyen képes viselkedni társaságban. Ekkor még csak azon gondolkoztam el, hogy vajon mi történik majd, ha egyszer az ő tökéletes gyermeke hozza majd őt kínos helyzetbe. Nem mintha támogatnám a gyerekek közti agresszív viselkedést, de minthogy az anyuka a lehetőségeihez képest mindent megtett és őszintén szarul érezte magát, egyszerűen nem értettem, miért volt erre még szükség. El is meséltem gyorsan a sztorit az asztalhoz éppen visszatérő pasimnak.

Lassan aztán mi is befejeztük az evést, és a saját háziterroristánkat is beengedtük a játszósarokba, aki persze azzal kezdte, hogy mindenkihez odament ölelkezni, és amikor nem járt sikerrel, bevetette a játékelvevős-figyelemfelhívós trükköt. Kezdett is megenyhülni bennem a bezzeganya, mert éppen a kislány anyukája volt a strázsán, és gyorsan megelőzve a problémát (és a kapcsolatteremtést) minden gyereknek a kezébe adott két-két plüssállatot, majd, láthatóan a lányának, akit viszont épp nem érdekelt túlzottan a dolog, odatett egy szorobánt is. Egyetlen magzatom vette is az adást, odaguggolt a szorobán elé, és lelkesen elkezdte magyarázni a kislánynak, hogy egy-kettő, de nem ment vele sokra, így aztán megfogta a kislány kezét is, hogy rátegye a gömbökre és együtt tologassák.

Sajnos azonban az ifjú hölgy továbbra sem reagált, s a lányom most már igazi kihívásként élte meg, hogy megteremtse kettejük között a kommunikáció valamilyen formáját: újra az öleléssel próbálkozott. Ekkor pattantunk fel szinte egyszerre a pasival, mert a kislány inkább előredőlt a közeledés elől, a lányom pedig teljes testével elterült a kis teknősbéka hátán. Leszedtem szépen a kislányról, de a kihívás az kihívás: nem adta fel a "harcot", inkább belecsimpaszkodott a kislány ruhájába is.

Ekkor hangoztt fel a hátam mögött, hogy "Na, itt a másik kis ragadozó!" Felnéztem a pasimra egy "Hallod?" erejéig, és csak utána kaptam fel a lányomat. Mikor leültünk, még hallottam, hogy a csajszi (a kislány anyja) még közli a barátaival: "Szerencse, hogy ilyen jól tűri."

Amikor eljöttünk az étteremből, megérdeklődtem a pasimtól, hogy mit gondol a dologról. Ő büszkén vigyorogva közölte, hogy csak azért nem szólt be a csajnak, mert ha már ragadozókról és áldozatokról beszélünk, örül, hogy az ő lánya a ragadozó, és különben is milyen érdekes, hogy az a kislány 5 perc alatt két gyerekből váltott ki agressziót, kb. ugyanazzal a "módszerrel".

Én viszont elgondolkoztam: A magam részéről cseppet sem éreztem bántónak a "leragadozózást", viszont bennem valahogy eddig sosem merült fel, hogy másfél-kétéves gyerekeket a ragadozó-préda viszonylatban határozzak meg. Még sosem láttam olyat, hogy ekkora gyerekek puszta agresszióból vagy akár hatalomvágból bántsák egymást. A legtöbb esetben csak az történik, ami itt is: az egyik jobban szeretne közeledni, mint a másik; vagy ki akarják próbálni, hogy reagál a másik. Vajon tévedek? Jobban tudnám kezelni a hasonló helyzeteket, ha én is inkább ragadozókat és zsákmányt látnék a kis játszótéri kétlábúakban?

Azon viszont igazán meglepődtem, hogy a kislány anyja szerint "szerencse, hogy ilyen jól tűri". Ha csak a saját esetünk lett volna, még talán igazat is adtam volna neki, mert a lányom végülis csak a kiscsaj ruhájába kapaszkodott bele. De a kisfiú rendesen pirosra markolta az arcát, és a kislány nemhogy nem próbálta megvédeni magát valahogy, de még csak el se sírta magát. Ha mindezek után még azt is hallja a szüleitől, hogy "szerencse", hogy így viselkedik, vajon nem azt fogja megtanulni, hogy az a jó, ha meg sem próbálja megvédeni magát?

Tessina

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.11.30 15:20:26madz

    Tejbajusz, a gyereked valószínűleg nem élte meg agreszióként a csapást. mint ahogy nem is volt az.
    és én a posztíró szövegében sem látok olyat, hogy mosolygással provokált volna bárki...

  • 2009.11.30 15:20:35Magenta

    Jávorka, én is kb. ezt csinálom, határozott hangon. Mivel azt megérti, hogy "kérem szépen", mert odahozza és odaadja, ami a kezében van, biztos vagyok benne, hogy ezt is meg fogja. Lehet, hogy többször kell neki elmondani, mint egy, de ez már csak ilyen. :)

  • 2009.11.30 15:21:03Tejbajusz

    Hát, nehéz lesz lebontani.
    Tudom, hogy vannak önkéntelen mozdulatok, de ez az amúgy angyalarcú Marci eddig csak ütni tudta a gyerekemet. Heti három-négy alkalommal összefutunk a játszón.

    A tapasztalataim már többévesek, nővéreméknél is két fiú van.

    Testvérem azt mondta, hogy az a tapasztalata, hogy előbb-utóbb a gyerekek szépen kiválasztják, kikkel akarnak barátkozni és kikkel nem. És láss csodát, pont azokkal a szülőkkel lesznek jóban, akiket a gyerekek kiválasztottak. A "jóban levést" értsd pl. azonos nevelési elvek, szemlélet, stb.

    Bocs, mennem kell, este visszanézek, sziasztok.

  • 2009.11.30 15:23:51zsemlemorzsa1

    Tejbajusz, nincs igazad. Ha egy kisgyerek rácsap egy másikra, bármilyen szándékkal, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezt a modellt látja otthon.
    Az én szüleim sem verekedtek, mégis csépeltük egymást a tesómmal.
    Egy 16 hónapos gyerek nem azért üt, hogy szándékosan fájdalmat okozzon a másik gyereknek. Fel sem fogja, hogy fájdalmat okoz vele (ha egyáltalán annyira erősen rácsapott, de a kisfiad reakciójából ítélve nem is történt ilyesmi). Inkább a közeledésnek egyik formája ez az ő megítélése szerint.

  • 2009.11.30 16:15:05Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és az Állatkert

    psyché,

    de te akkor odacsapsz a férjednek? vagy mi? attól, hogy agresszív leszel, még kéne a gyerekre ügyelni, hogy ne tépje szét a másik gyereket, csak mert az enyém agresszív lesz a kommunikációhiánytól... és akkor nem a másik gyereket kéne okolni az őt ért bántalmazásért, hogy ő váltotta ki...

    miért kellett volna a kislánynak arrébb mennie, kommunikáció gyanánt? nem akart kommunikálni, és kész. arról nem is beszélve, amit valaki más írt, hogy lehet, hogy lefagyott. minden további nélkül el tudom képzelni, főleg egy arcramarkolásos megtépés után. nem mindenki tudja a felé irányuló agressziót úgy lekezelni, hogy visszaüt, vagy mond valami jó csattanósat. van, aki ledermed, megfagy, nem is tudja hová tenni az ellene irányuló agressziót, nem tud vele mit kezdeni, EL SEM TUDJA KÉPZELNI /HINNI, HOGY EZ MOST ITT, EBBEN A PILLANATBAN VELE MEGTÖRTÉNIK.
    rosszul esett a pasijának a ragadozós mondat? de hiszen az ő gyerekük mászott rá arra a kislányra... nem a kiscsaj bántotta az ő kislányukat, hanem pont fordítva... (oké nem "bántotta", hanem nem igazán díjazta, hogy csesztetik akarata ellenére)

    lailath,

    a szövegértelmezés szubjektív dolog. én így értelmezem, te meg úgy. nekem ezt jelenti.

    jogfolyt. selkt

  • 2009.11.30 16:20:22rath.dinen

    Csatlakoznék, hogy az ebben a korban mutatott agresszió sokszor hónapok alatt nyomtalanul elmúlik.

    Egyébként az én gyerekem is nehezen tűri az ismerkedést, hogy hozzáérnek stb. Próbálom bátorítani, de szerintem ez genetika. Én meg tök más típus vagyok, mindenkivel leállok dumálni, itt is kötetnyi hosszúságúak a hozzászólásaim sokszor... Nem tőlem látja, nem tőlem örökölte, ilyen és pont.

    Viszont attól agybajt kapok, hogy "puszild meg a kislányt" felkiáltással ráuszítják a fiúkat a lányomra. Egyrészt ez egy tök beteg minta, hogy a pasiknak joguk van a szemmel láthatólag elutasító csajt tapizni-fogdosni stb, másrészt így már szedtünk össze fertőző betegséget.

    Aranyos, aranyos, ha egy gyerek puszit meg simit akar adni minden szembejövőnek, de sok gyerek ezt ugyanolyan agresszióként éli meg, mint a verekedést. Sőt, még rosszabbnak, mert a verekedőktől megvédi őket az anyja, ezeknek meg odalöki, hogy "de hát barátkozzál, látod milyen aranyos a Petike, nem bánt" stb.

  • 2009.11.30 16:25:00rath.dinen

    Egyébként meg 3 éves kor alatt még egyáltalán nincs megalapozva a közös játék. Igénylik a gyerektársaságot, de a fő kapcsolat ilyenkor még a szülő. Teljesen hülyeség elvárni egy gyerektől, hogy 3 éves kora előtt barátkozós vagy nyitott legyen, ez egyszerűen nincs benne az alapfelszereltségbe (sőt, szerintem jobb is, ha nem bratyizik le minden ismeretlennel...)

    Ha meg beszól az anyuka, miért a kislányát kell fikázni? Attól még, hogy az anya bunkó megjegyzést tett, a gyerek egyáltalán nem viselkedett abnormálisan szerintem.

    Miért várjuk el a gyerekektől, hogy mint valami kis kurva, mindenkivel rögtön kedvesek meg mosolygósak legyenek???

  • 2009.11.30 16:38:44summarygloss

    Egyet kell értenem Selkt-Sával, a Vérnyúllal és rath.dinennel is. A gyereknek igenis van saját személyes tere, és ahogy a felnőttek, ők is különbözőképpen kezelik, ha ebbe valaki betör.

    Az én kiscsajom csendes, rendes, szép és kedves. Szerintem mamlasz, de mindenki más odavan érte, beleértve a többi gyereket is: ő is folyton alanya az ilyen bepróbálkozásoknak (puszi, ölelés, az egyik kissrác még vetkőztetni is kezdte). Egy ideig csak ledermedt és ijedten cumizott, de a dackorszak kezdetével aktívabb lett, és most már megválogatja, kit enged közel. A többiekre rákiabál, hogy "menj innen", ha hozzá akarnak érni. Személyes tere és preferenciái vannak, el kell fogadnunk.

  • 2009.11.30 19:05:08Tessina

    2009.11.30 10:10:39WiliamWallace érdekes a felvetésed: szóval csak az örülhet anak, ha a gyereke nem passzív típus, aki önmaga agresszív? én spec. pont az ellenkezőjáre vagyok példa, máig gondot okoz érvényesíteni a saját érdekemet sajnos. Én éppen ezért örülök annak, hogy a lányom az _eddig_ jelek szerint ebben nem rám hasonlít. Amúgy ha érdekel, tisztes kispolgári családban élek, a pasimmal majd egy évtizede vagyunk együtt, aki egyébként a férjem és a gyermekem apja egyben, csak éppen a hosszú, békés boldog évek alatt megszoktam ezt a megszólítást:P de egészségedre:)

  • 2009.11.30 19:06:29Tessina

    egy fontos kiegészítés, úgy látom többekben felmerült, hogy csak túloztam: a kislány tényleg nem reagált semmit, még egy grimaszt sem vágott. Én is ezen lepődtem meg.

  • 2009.11.30 19:09:33Tessina

    2009.11.30 13:22:38Selkt-Sa psyché és Laliath lényegében már megválaszolta helyettem a kérdésed.
    Egyébként abszolút tiszteletben tartom mindenki jogát a saját test integritásához, mintahogy én is elvárom ugyanezt, éppen ezért erre nevelem a lányomat is, amennyire ez egy másfél éves esetében realizálható. Mint írtam, közbeléptünk, itt most nem is erről volt szó.

  • 2009.11.30 19:18:06Tessina

    uhh, páran nagyon félreértettetek, a kislányt egy percig sem fikáztam, próbáltam deskriptív lenni, amúgy iszonyú édes kislány volt, a pasim még le is fotózta, amikor rámosolygott, tehát bizonyos mértékig még barátkozós is volt, nem erről beszéltem, csak arról, hogy számomra furcsán reagált, illetve pont nem reagált az agresszióra, de igazából az anyuka viselkedése késztetett töprengésre.

  • 2009.11.30 20:12:21dit7

    Mi is a passzív kisebbség vagyunk a játszókon, úgy veszem észre.
    Legjobban labdázni szeret a lányom, de mikor kiérünk a játszóra, csomó gyereknél megfigyeltem, hogy egyszerűen kiveszik a másik kezéből kérdés nélkül a játékot. Szerintem egy kétéves gyereknek azért el lehet magyarázni hogy nem szép dolog kérdés nélkül elvenni, de az anyukák szóra sem méltatják. A lányom pedig néha nem engedi, de legtöbbször nem agresszív csak szóvá teszi hogy elvették a labdáját. Úgyhogy mi már két- három labdával megyünk a játszóra. Vagy elmagyarázom kedvesen a másik félnek hogy most mi szeretnénk játszani vele.. ez majdnem mindig így van. Csak akkor meg a másik kezd el sírni, elég kevésszer adja vissza. Másik, hogy szerintem a kétévesek még nem igazán játszanak egymással, hacsak nem ismerik jól egymást, de idegen gyerekkel nem nagyon. És akkor jönnek a szülők hogy Danika, labdázzatok, dobd oda te meg vissza.. meg lehet próbálni, csak azt is megértem hogy ha végre kijut a szabadba a labdájával a gyerek, ő szeretne vele játszani és nem feltétlenül akarja odaadni..

  • 2009.11.30 21:24:25psyché

    szerintem, nem azzal volt gond, hogy a kislany visszahuzodo, hanem az anyukaja viselkedesevel. ezt azt hiszem mar irtam. szerintem sincs rendben, ha vkitöl kerdes nelkül elveszik a jatekat, szerintem is meg kell tanulnia a gyereknek tiszteletben tartani a masik akaratat/testet. viszont egy 1,5 eves kisgyerek ennek a tanulasi folyamatnak meg elegge a kezdeten all. a fent vazolt esetben mindket "aggressziv" gyerek anyukaja/apukaja közbe lepett, visszafogta a gyermeket. innentöl kezdve undorito dolog leragadozni egy picit, aki egyszerüen csak jatszani szeretett volna a masik kislannyal.

  • 2009.11.30 21:54:52rita a felcser

    Biztos en vagyok hulye,de ha ennyire passziv szegeny,en arra gondolok hogy egy most kezdodoo metabolizmus betegseg lehet.De mielinizacio,Niemeann pick,am az idegeket eszi lassan.Becsszo ez volt az elso gondolatom.Remelem ,nem igy van.

  • 2009.11.30 22:09:41rita a felcser

    kimaradt egy vagy

  • 2009.11.30 22:51:01phoboss

    rita, nekem becsszo az az elso gondolatom a hozzaszolasaidat latva, hogy te genetikailag vagy annyira hulye helybol, mint mas nekifutasbol..

  • 2009.11.30 22:57:57cozumel

    Phoboss

    ebben most mi rossz volt, konyorgom?
    nekem is megfordult a fejemben valamifele "agyi" problema, csak en nem vagyok orvos, konkret betegsegeket nem tudtam volna felsorolni.

  • 2009.11.30 23:02:17madz

    nekem az autizmus jutott eszembe, de én mostanában mindenre azt parázom rá...

  • 2009.11.30 23:07:06másutt

    egy ismerosomnek volt egy nebancsvirag lanya masfel evesen, mindig az anyja lababa kapaszkodo.
    az en lanyom siman lenyult tole minden jatekot a jatszohazban, o meg csak nezett, meg se lepodott.

    azutan elkezdett bolcsibe jarni, es 1 honap alatt osszeszedte magat es nagyon jol szocializalodott. nem mondom, hogy valaha egy pitbull lesz, mint az enyem, de most mar siman megvedi magat.

  • 2009.11.30 23:11:37zsemlemorzsa1

    Nem kizárt az agyi probéma (bár ennyiből semmi nem következtethető ki), de Rita ettől függetlenül sem semmi :P

  • 2009.12.01 07:53:21Rosa Rugosa

    Nem volt a gyerek autista? :)

  • 2009.12.01 07:55:12Rosa Rugosa

    Na, el se olvastam, aztán 10cm-el felettem madz leírta.:)

    De lehet, csak szereti a kicsi a verést.:)

  • 2009.12.01 09:29:23anyatájger

    úgy látom, már madz leírta, amit gondolok a dologról. egy két éves gyerkőcnél teljesen természetesnek mondható, ha kérés nélkül vesz el valakitől egy játékot. megtanítani arra, h el kell kérnie pedig nem úgy kell, h százötvenszer elismételjük, h kérdelszépenmicikétől, hanem mondjuk úgy, h tőled azt látja, h elkéred az ő nevében a játékot, aztán ha nem kell már, akkor szépen visszaviszitek és megköszönöd neki és az anyjának.

    a posztban szereplő kislány magatartása tényleg fura, bár én is találkoztam már egy ilyen lánnyal vendégségben. igaz, ő mosolygott, miközben nyúzták.

    ui.: a gyerekem megőrült! eszi a budipapírt!

  • 2009.12.01 09:46:22Tessina

    anyatájger:)))

  • 2009.12.01 15:12:08Selkt-Sa

    mi baj van ritával, nekem is az autizmus jutott rögtön az eszembe, csak nem szeretek károgni...

  • 2009.12.01 15:15:57Zsuzsi főz

    Anyatájger, az enyém meg a nyers krumplit próbálta enni délelőtt (kioltam vele, megfőztem neki ebédre)

  • 2009.12.01 15:19:31Farkasokkal táncikáló

    Valahol a kommentekben olvastam, hogy a kislány rámosolygott, no akkor autista biztosan nem lehet. Autisták nem néznek a másik szemébe, pláne nem mosolyognak rá.

    Egyszerűen ilyen. Jelenleg.

  • 2009.12.01 15:21:09madz

    FT, az autizmus nem ilyen bináris jelenség, hanem inkább spektrumszerű.

  • 2009.12.01 15:28:17Farkasokkal táncikáló

    Tudom, de eddig akárhány autista gyerekkel találkoztam (kb 4 volt), egyik se mosolygott vissza rám. És volt köztük olyan is, akiről soha nem gondoltam volna, hogy az, és mégis ezt állapították meg róla.

  • 2009.12.01 15:36:19Kipikopii

    FT: akkor valoszinuleg nem ismered fel az autista gyerekeket (en sem). Most van a fiam ovis csoportjaban egy autista kisfiu, mosolyog, nagyon aktiv, leallithatatlan. Na, o a spektrum masik veget kepviseli.

  • 2009.12.01 16:29:48Jávorka

    Egy cikkben megjelent jellemzés alapján autizmust kiáltani szerintem több, mint meredek.

  • 2009.12.01 16:37:05madz

    Jávorka, nem kiáltjuk, csak motyogjuk :)

  • 2009.12.01 16:38:13Rosa Rugosa

    A szülőknek békén kéne hagyni a gyerekeiket, hogy normális társadalmi életet tudjanak élni.:)

  • 2009.12.01 18:10:55Farkasokkal táncikáló

    Kipikopi, olyannyira nem is merem fel az autista gyerekeket, hogy - tudtommal - Magyarországon csak két hely van, ami ezt fel tudja teljes biztonsággal ismerni, kezelés rá meg nuku. Illetve van fizetős, háromnegyed óra 4000 ft. Van pár bentlakásos hely pár férőhellyel a legsúlyosabbaknak oszt annyi.

  • 2009.12.01 18:20:25cozumel

    Ket netes ismerosomnek is van autista gyermeke, kislanyok.
    Az egyik teljesen jol kommunikal, legalabbis ismerosokkel, kerek mondatokban beszel, lehet vele szemkontatkot teremteni.

    A masik kislany -mots 10 eves- egyszer megszolalat, hogy "anyukam, edes anyukam".

    Se elotte, se azota...

  • 2009.12.01 18:41:32rita a felcser

    PHOBOSS

    lattal te mar Niemann Pick betegseget?
    nem?

    Akkor menj,nezd Izaurat.

  • 2009.12.02 19:02:10ági anyu

    2009.12.01 15:28:17Farkasokkal táncikáló
    Nekem volt egy autista magántanítványom. Okos értelmes, reagáló. Még szemkontaktus is volt egy idő után. De a kommunikációban erősen érezhető volt

  • 2009.12.02 20:14:52nanemárrr

    2009.12.01 18:10:55Farkasokkal táncikáló
    Kipikopi, olyannyira nem is merem fel az autista gyerekeket, hogy - tudtommal - Magyarországon csak két hely van, ami ezt fel tudja teljes biztonsággal ismerni, kezelés rá meg nuku. Illetve van fizetős, háromnegyed óra 4000 ft. Van pár bentlakásos hely pár férőhellyel a legsúlyosabbaknak oszt annyi.

    FT, szerencsére azért ennyire nem rossz a helyzet autizmus ügyben, bár kétségtelen, hogy az állapot e témában még kielégítőnek sem nevezhető.
    Elvileg minden Szakértői Bizottságban van olyan szakember, aki felismeri...valóban a köztudatban a Vadaskert Alapítvány és Autizmus Alapítvány létezik e téren, de szerencsére egyre többen "specializálódnak". Ellátásuk valóban megoldatlan nagy részben, erről szól egy újabb (jó sokba kerülő) ombucccccmani vizsgálat, de és itt is azt írom, hogy szerencsére azért vannak helyek számukra...jóval kevesebb, mint kellene, de mégis vannak.
    Persze ez is pénz kérdés, nagyon sok pénz szükséges a spec. oktatásukhoz/nevelésükhöz.
    És igen, a kislány fentebb gyanús, de ennyiből azért nem vonnék le messzemenő következtetést annak ellenére, hogy autista gyerkőcökkel foglalkozom!

  • 2009.12.02 20:17:49nanemárrr

    Ja, és a mosolytalanság azért még nem autizmus...ismerek olyan hideg nőt, akit még mosolyogni sem láttam soha...na az ő lánya aztán szintén nem egy "mosoly album"!
    Az autizmus pedig nagyon sok színű dolog, nem egyszerű felismerni a spektrum szélein "mozgó" gyerekeket/fiatalokat/felnőtteket! Még a szakembereket is képesek elbizonytalanítani.

  • 2009.12.02 20:50:08Farkasokkal táncikáló

    Nanemárr, hát én igazán nem akarok okoskodni autizmus témában. De az biztos, hogy ha valakinek autista gyereke születik, akkor NAGYON KEVÉS megfizethető lehetősége van a fejlesztéséhez. Ismerek egy 4 éves kisfiút, egyáltalán nem emlékeztet a Rainman c film főhősére, normál ovodába jár, nincsenek magatartási zavarai, csak kicsit furcsa. És megállapították róla, hogy autista. No jó, az istennek nem akar szobatiszta lenni, ha nem kínálják meg a kajával (amúgy nagyon jóétvágyú), akkor egyszerűen nem eszik, vannak beszédészlelési és szövegértési problémái stb. Szóval csupa olyasmi, ami önmagában nem lenne feltűnő, és ha nem lenne mellette még két normál testvér, egy egyetlenke esetében nem is vinnék szakemberhez.

    És akkor azt mondja az anya, hogy na jó, de akkor hogyan tovább? És erre mindenki csak csóválja a fejét, hogy hát annyira nem súlyos, viszont fejleszteni kéne, de erre csak magánúton van lehetőség.
    Sőt, egy ellenőrző szakvizsgálat is kb 150 ezer ft-ba kerülne. Mert hátha nem az...

    MIndazonáltal készséggel elismerem, hogy RENGETEG emberben vannak autista vonások, csak éppen eddig ezeket nem neveztük a nevén.

    És azt is, hogy a nullához viszonyítva, tényleg vannak helyek itt ott... csak éppen a szükséglethez képest lepkefingnyi.

  • 2009.12.03 09:05:38nanemárrr

    FT, tényleg kevés a hely, de azért akad...nem tudom, hogy merre laksz, illetve az ismerősöd merre lakik,de szívesen segítek ha tudok abban, hogy sulit/ovit javasoljak nekik...a vizsgálat sajnos az alapítványnál valóban pénzes, mivel megvonták tőlük az állami támogatás nagy részét (vagy az összeset, ezt nem tudom pontosan), de mint fentebb említette azért a Szakértői Bizottságokban is szinte mindenhol van autizmus területén jártas szakember. Esetleg ebben is tudok segíteni ötlet szinten, ha leírod, hogy melyik városban laknak az ismerőseid.

  • 2009.12.03 12:33:27Farkasokkal táncikáló

    Nanemárr, Bp.-en laknak. És boldogan továbbítom neki az ajánlásaidat, ha írsz egy mailt a szendrene01 kukac gmail com - ra.
    Előre is köszönöm.

  • 2009.12.03 14:53:28nanemárrr

    FT, mail megy hamarosan!

  • 2009.12.03 21:39:05epresmaci

    Én csak azt nem értem, hogy az ölelegetős, puszilkodós gyerekek szülei miért nem veszik észre magukat. Miért hiszik, hogy az kedves dolog, ha a gyermekük odamegy egy vadidegen kisgyerekhez és letámadja az ölelgetéssel, puszival? Szerintem ez egyáltalán nem kedves dolog, sőt...

  • 2009.12.07 11:28:12lelelel

    Miért ne lenne kedves dolog az ölelés és puszilás? Nem értem a logikát. Talán undorítónak találod? Beteg egy elme vagy...

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta