Az anyák helye a fakanál mellett van – még a nők szerint is

Zanza!

Az apa dolga a kenyérkereset, az anya helye a gyerekek mellett van – első pillantásra meglehetősen idejét múltnak tűnő megállapítás, pedig egy friss felmérés szerint maguk az érintettek is úgy vélik, hogy továbbra is a hagyományos családi munkamegosztás az egyedül üdvözítő megoldás.

fakanal

A nagyanyáink korában még megszokottnak tűnő felállás – miszerint az apa munkába jár és biztos anyag hátteret teremt családjának, az anya pedig vezeti a háztartást és neveli a gyerekeket – egyre inkább átalakulóban van. Ennek nyomán a nők mind nagyobb hányadban maguk is pénzkeresővé válnak, ezzel párhuzamosan világszerte egyre több törekvés van arra, hogy a férfiak is nagyobb részt vállalhassanak a gyerekek körüli teendőkből, akár már egészen korán.

Ez utóbbira példa a brit kormány kezdeményezése, hogy – az anyák részére eddig is biztosított szülési szabadság mintájára – az újdonsült apák is hat hónapot tölthessenek otthon a gyerek megszületése után. Ezzel egyébként máris sikerült megosztani a közvéleményt, egyesek a modern korra adott szükséges válaszként értékelik a lépést, míg mások felháborítónak tartják, hogy eztán a nők döntenek a családi kasszáról, míg a férfiakra csak a pelenkacsere és az orrtörlés marad. De valóban annyian szeretnék összekuszálni a szereposztást, ahogyan látszik?

A többek között társadalmi, szociológiai kutatásokkal is foglalkozó jótékonysági szervezet, a Joseph Rowntree Foundation legfrissebb felmérése szerint igaz ugyan, hogy a nők egyre nagyobb részt kénytelenek vállalni a pénz előteremtéséből, a férfiak pedig a gyerekgondozási és -nevelési feladatokból, nagy többségük továbbra is a hagyományos családi munkamegosztás híve lenne, ha minden anyagi és társadalmi kényszer nélkül szabadon dönthetne, mert úgy gondolja, hogy ez nyújtja a legtöbbet mind a szülők, mind a gyerekek számára.

Huszonkilenc családot – részben rossz anyagi körülmények között élőket, valamint bevándorlókat, illetve azok leszármazottjait is – kérdeztek meg arról, milyen családi munkamegosztást tartanak helyesnek. Mind a nők, mind a férfiak körében meglepően nagy volt azok aránya, akik úgy vélik, hogy egy családban mindenképpen az apának kell a kenyérkeresőnek lennie, és a gyerekek életében neki kell a tekintélyt képviselni. Egy fiatal anya például szinte természetesnek tartja, hogy a gyerekek nem fogadnak szót neki, csak az apjuknak, mivel a gyerekek szemében egy férfi mindig magasabb rangban áll, mint egy nő. Ugyanerről egy apa úgy nyilatkozott, hogy egy fiúgyereknek nem is kell respektálnia az anyját, hiszen szükségszerűen eljön az idő, amikor magasabb és testileg erősebb lesz nála, ez pedig megszabja a családban elfoglalt pozíciójukat is.

A megkérdezett családok felében az anya munkája is hozzájárult ugyan a családi költségvetéshez, a nők többsége azonban ilyen esetekben is házastársát jelölte meg kenyérkeresőként. A gyerekek mindennapjaiban azonban már olyannyira nem érződik férfi fölény, hogy a résztvevők többsége szerint e feladatokra természetüknél fogva alkalmasabbak a nők (sőt sokak szerint kizárólag ők alkalmasak), mert természet adta tulajdonságaik folytán jobban ki tudják elégíteni a gyerekek testi és érzelmi szükségleteit; az apára a család védelme és biztonsága hárul – és e szerep szükségszerű kelléke az apa saját önbecsülésének is. Nagyjából ugyanez a kép rajzolódott ki a gyerekek válaszai alapján is: arra a kérdésre, melyik szülőt választaná, ha kettejük közül csak az egyik maradhatna otthon, szinte minden gyerek határozottan az anya mellett döntött.

A szülési szabadság apákra történő kiterjesztését célzó brit kezdeményezés ellenzői nem osztják azt a lelkesedést, mellyel a brit fiatalok jelentős része fogadta ötletet. Ehelyett egyetértenek a felmérés eredményeivel, mert szerintük nem jó irányba fejlődik annak a gyereknek a személyisége, akivel az apa marad otthon az első fél évben. Újra és újra felteszik a kérdést a politikusoknak és az apasági szabadság mellett kampányolóknak: Miért gondolják, hogy ami régi vagy hagyományos, az törvényszerűen rossz és idejétmúlt is egyben?

Blogmustra