SZÜLŐSÉG

Picsogjunk, kismamák!

2009. november 7., szombat 08:46

Van egy szó, amit ha meghallok, végigfut a hátamon a hideg. Nem, most nem a pocaklakóról van szó, ami fura módon engem nem is visel meg annyira, hanem egy másikról, a “picsogás”-ról. Rosszul vagyok ha meglátom, bár kétségtelen, igen kifejező. És hatásos. Én személy szerint azóta picsogok kevesebbet, mióta a fejemre lett olvasva, hogy picsogok, pedig akkor is úgy éreztem, ez igazságtalan belemagyarázás, nem is picsogás folyt, csak problémafelvetés. De azért inkább befogtam a szám, és igyekeztem csak rózsaszín pillanatokban laptopot ragadni, bármit, csak ezt a szót többé ne lássam.

Aztán elmúlt a nyár, lassan az ősznek is vége, és elkerülhetetlenül trappol felém a picsogós időszak. Úgy érzem legalábbis, hogy egyre több a picsoghatnékom, bár most épp süt a nap, nem is értem, hogy miért most írom ezt a picsogós cikket. Bár valószínűleg ettől lesz majd az írás inkább vicces, mint igazán picsogós, de talán ennél picsogósabb amúgy sem lehetne, tekinve, hogy eddig majdnem minden mondatban benne volt legalább egyszer a picsogás. Persze csak azért, hogy tudjuk, miről beszélünk, igen, a picsogásról, el ne felejtsük. Mert itt ugye lehet picsogni, legalábbis az a hír járja, annak ellenére, hogy fenti tapasztalatom nem egészen ezt mutatja. Mert mi történik valójában, ha egy kismama elkezd picsogni? Beindul a láncreakció: először a tökéletesen manikűrözött körmű, kiskosztümös Nők vonják fel az irodában a szemöldöküket, akik évek óta hiába várnak a gyerekre (esetleg már a hozzá tartozó hímneműre is), és rögtön nekiállnak picsogni, hogy mit picsog ez itt, örüljön, hogy gyereke van.

Ezalatt az otthon, mackóban feszítő Kismamák gyerekkel a karjukon, fél kézzel a vasalódeszkán tornáztatják az ujjaikat, hogy aztán hivatásos gépírókat megszégyenítő gyorsasággal bepicsogják, hogy hát ha valakinek, na nekik aztán igazán joguk van picsogni, mert a gyereknevelés bizony nem rózsaszín tündérálom, lehet róla picsogni bőven, kell is, pláne télen, amikor már a játszótér is bezárt, ahol a napi meeting zajlik, és maradt a net, hát mégis, hol beszéljük meg a problémákat? Igenis, picsogjunk, picsogják, de ekkor megjelennek a Bezzeganyák, akik aztán mindkét tábort gyorsan a földbe döngölik, és azon picsognak, hogy ki mit picsog itt, örüljön mindenki, hogy él, és van mit enni (persze csak biokaját, félreértés ne essék), és nosza, inkább foglalkozzon mindenki a gyerekével, vagy azzal, hogy legyen már gyereke, és punktum. Én pedig tényleg egyetértek mindenkivel, csak velem is értsenek egyet, és hagyjanak engem is picsogni egy kicsit.

Szóval ennyi picsogás után a tárgyra térve, itt az ősz, és én gondolkodom, miért is akarok annyit picsogni mostanában. Például, amikor múltkor picsogva teregettem, és épp azt fejtegettem a hulla fáradtan hazaeső férjemnek, hogy milyen szerencsétlen is vagyok, hogy az én életem mindig ugyanaz, hogy a napjaim óráról-órára ugyanúgy telnek (ez persze csak nagy vonalakban igaz, de akkor őszintén úgy éreztem), és nincs kiút a mókuskerékből, és hiába imádom a gyerekeket, lassan szívesen lennék a diplomáimmal akár csaplárné a 254-es számú vendéglátóipari kisegységben, ahol legalább “érdekes emberekkel”(?!) tudok találkozni, mint itthon a főzés-mosás-takarítás triászában kölkökkel gügyögni, néha változatosságképp egy-egy este jó filmmel kikapcsolódni, persze kizárólag vasalással spékelve. És különben is, hagyjon békén a luxusproblémáival, ne picsogjon itt nekem, hogy most menjen-e úszni, vagy sem, mert úgysem lehet annyira fáradt mint én, akinek lehetősége sincs változtatni a dolgokon.

Mire ezt mind összepicsogtam, a férjem összepakolta az úszócuccom, hozzám vágta az úszóbérletét, és egy határozott mozdulattal kilódított a lakásból, kezembe nyomva a kocsikulcsot, hogy akkor most hétig ne lásson (akkor fekszik Palkó), van még másfél órám, picsogjak tovább az uszodában. Kissé hüledezve ugyan, de tíz perc múlva tényleg az uszodában voltam, egyedül, nyugiban, csipogásmentesen, és hirtelen úgy kinyílt a világ, hát ennyit számít egy kis picsogás? Ezt éreztem egészen addig, míg az öltözőben szembetaláltam magam egy egész alakos tükörrel, meg egy csomó huszonötév alatti bombázóval, akik ugyan ügyet sem vetettek rám, én viszont hamar rájöttem, hogy nem igazán volt időm felkészíteni magam külsőleg erre a vetkőzősóra, és ami még rosszabb, kedves férjem egy kábé tízszer húsz centis törülközőt csomagolt be nekem, ami lehet, hogy a fickóknál mindenre elég, az én sonkáimnak viszont a felét sem lehet beborítani vele, szóval megint kerülgetni kezdett a picsogás.

Szerencsére a vízben nem volt min picsogni, úszósapkában mindenki egyenlő, aztán a szaunában picsoghattam volna megint, mert rajtam kívül egy egész nyolcadikos osztály benn szorongott a kötelezően jelenlévő majomember, picsogós öreg néni és pasikon picsogó szinglinők mellett, de ez a szitu is inkább szórakoztató volt, még ha kissé gusztustalan is. Tudjuk be a dolgot az otthonról picsogós kedvében szabadult vállalkozó szellemű kismama perverziójának.

Szauna után még két picsogós hossz következett, mert az időnek sajnos hiába picsogok, az csak telik, úgyhogy a második hossz után egy szégyellős iramodás következett a parton épp karjukat tekergető izompacsirta úszócsapat formás tagjai közt, majd egy falnak tapadt zuhanyozás a leghátsó zuhanyfülkében. Az öltözésről most nem picsognék annyit, bár lehetne, mert ugye úgy lettem kilökve az utcára, épp csak elviselhető ruházatban, és még csak nem is ez volt a legnagyobb baj, no de hagyjunk valamit a fantáziára is. Lényeg az, hogy picsogás helyett pöpecebb kismamának kéne lennem, erre azért rádöbbentem. Vizes hajjal ki az utcára, be a kocsiba, aztán még egy kis picsogás, mert persze rajtam kívül senki nem tud vezetni Budapesten, picsogás, mert nincs meg a szokott helyünk a ház előtt; száguldás a másodikra, cipőt lerúg, gyors puszik és fejborzolások, hogy aztán végre megkaphassam a kókuszdiófejű legkisebbet, aki már kétségbeesetten picsogott, hogy hol van már az anyja, igen, az, amelyik itt egész nap picsogott.

És mielőtt picsogni kezdenétek, gyorsan mondom, semmi szükség rá, ne picsogjatok, mert most már itt a vége, nem picsogok tovább, nehogy azon picsogjatok, hogy túl hosszan picsogtam.

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.11.08 21:56:48lm

    baud, én ugyanebből a háttérből azért látom aggályosnak a román beszüremkedését, mert a beszélők nem kétnyelvűek lesznek tőle, hanem két félnyelvűek, jellemzően amit pl. románból vesznek át annak nem ismerik, nem használják a magyar megfelelőjét.

  • 2009.11.08 21:57:07Rosa Rugosa

    A kevertnyelvűségre gondoltam.
    Vagyis mikortól az és mikortól nem?
    Esetleg években, vagy századokban számoljuk, hogy épp mi a nyelvünk része és mi nem?

  • 2009.11.08 22:11:45madz

    RR, amiről te beszélsz, az nem kevertnyelvűség, hanem jövevényszavak. tehát nem a kisebbségi nyelvhasználatba áramlik be a többségi nyelvből (kevertnyelvűség), hanem egy nyelv bizonyos fogalmakat és a hozzá kapcsolódó szavakat átvesz egy másikból, mert eddig még ismeretlen volt számára. az utóbbi minden nyelv evolúciójának velejárója (hacsak nincs teljesen izolálva). az előbbi meg nem, mert teljesen speciális helyzet eredménye.
    szóval ügyes vagy, hogy ismersz jövevényszavakat, de mi most másról beszéltünk.

  • 2009.11.08 22:21:32Rosa Rugosa

    A szlávnál aláírom, de a sváb szavaknál ez nem mindegyiknél áll.
    Pl. a spájz a kamra, a bakfis a csitri, a flaszter a kövezet, a nassol a torkoskodik, a blamál szégyenbe hoz, stb.
    Ezeket pedig elég régóta használjuk és bizony a betelepített németektől vettük át, akik ha jól tudom már az 1100-as évek közepétől kezdve részét képezték a magyar társadalomnak.
    Arról, hogy a szavakat mióta használjuk, fogalmam sincs, de több mint 100 éve, az tuti.:)

  • 2009.11.08 22:22:33madz

    én meg már nem tudok normálisan fogalmazni (egy hosszúra nyúlt altatás eredményeképpen), de azért remélem, átment

  • 2009.11.08 22:26:56manka78

    Na Szövet baszki, gondoltad volna hova juthatunk el a picsogástól?:)))

  • 2009.11.08 22:35:07madz

    RR, német jövevényszavak kb. a honfoglalás óta vannak a magyarban. ugyanis már István korában települtek be németek és hozták a tárgyi kultúrájukat. ők alkották egészen a 19. századig a városi lakosság többségét, többek között pl. Buda is német nyelvű város volt. ők azonban nem svábok! a svábok a 18. században települtek be, mikor a kivonuló törökök kb. csak a pusztaságot hagyták maguk után, és be kellett népesíteni az Alföldet. akkor jöttek a svábok és a szlovákok is nagy számban. szóval kérlek, ne keverd össze a kettőt. a sváboknak van itt egy nemzetiségi nyelvük, amit használnak, gondolom, a német egy nyelvjárása, de a német jövevényszavainkat nem tőlük vettük át, hanem a középkorban betelepült németektől.
    amúgy sem jön ide, amit írsz, mert pont fordított a helyzet, nem a kisebbség nyelvébe áramlik a többségi, mint a kevertnyelvűségnél, hanem fordítva: a többség tanul valamit a kisebbségtől.
    szóval elhiszed, vagy tényleg le kell írnom mindent, amit történeti nyelvészetből és szociolingvisztikából tanultam?
    (történészektől bocs, lehet, hogy a mesém itt-ott pontatlan volt...)

  • 2009.11.08 22:45:46Rosa Rugosa

    "...vagy tényleg le kell írnom mindent, amit történeti nyelvészetből és szociolingvisztikából tanultam?"

    Szeretnéd leírni?:)

  • 2009.11.08 22:49:06madz

    RR, nem

  • 2009.11.08 22:51:14Rosa Rugosa

    Pedig azt hittem ezért dobtad fel.:))

  • 2009.11.08 22:56:09madz

    RR, rosszul hitted. ha villogni akarok, valami olyan témát választok, ami nem ennyire energiaigényes és hosszadalmas

  • 2009.11.08 22:59:49renege

    nyelvészek, tudnátok nekem segíteni. az egybeírás, különírás, kötőjellel írássav vannak gonjaim.
    ilyenek vannak pl:
    információfelfogás
    kliens oldal
    energiafelvétel
    adathozzáférés
    webszolgáltatás
    felsővezetés
    erőforráskihasználás
    hozzáférésszabályozás
    platformfüggetlen

    és még egy csomó.
    most ezeket hogyan kellene írni. mindet aláhúzza a word, de valahogy a másik lehetőség sem tűnik tökéletesnek.
    köszo előre is.

  • 2009.11.08 23:01:00renege

    jó, és úgy tűnik, a sima helyesírással is, pedig azzal általában nem :D

  • 2009.11.08 23:01:18Rosa Rugosa

    Jól van, na, szép vasárnap este nem kell mérgeskedni.:)

  • 2009.11.08 23:07:19madz

    renege
    erőforrás-kihasználás
    hozzáférés-szabályozs
    a többit pedig úgy, ahogy írtad (bár az az igazság, hogy a kliensoldalt lehet, hogy egybe, abban nem vagyok biztos)
    a lényeg: hat szótagig egybeírunk; hét szótagtól akkor írunk egybe, ha csak kétszeres az összetétel, ha többszörös, akkor kötőjel

  • 2009.11.08 23:10:32madz

    ja, a két- vagy többszótagú igekötő külön elemnek számít, azért lesz kötőjeles a hozzáférés-szabályozás

  • 2009.11.08 23:14:21renege

    madz, köszönöm.

  • 2009.11.09 00:50:09madz

    http://index.hu/kultur/korrektor/2009/11/09/ortograf_seggrepacsi_celebekkel/

    :D

  • 2009.11.09 01:08:23Moira

    madz: olvastam, érdekes. Az a baj, hogy a suliban (gimiben) nyelvtanból elég keveset tanultunk (és már sajna a felére sem emlékszem, pedig nem volt rég), a cikkben említett szabályokról szó sem volt, ilyet max anyámtól hallhatok (ő meg olvszerk, ráadásul magyarszakos, tehát neki tudnia is kell).
    Egyébként meg sajna ha van is szótár, akkor sem használják, volt olyan kolleája aki nem a akarta elhinni, hogy Churchill nevében két ch és dupla l található.

  • 2009.11.09 07:50:00csimpilimpi

    madz, Rosa - szerintem meg úgy volt, hogy mikor átvettük ezeket a szavakat, valóban kevertnyelvűség állhatott fenn (madz, te is írtad, hogy a városi lakosság _többsége_ német volt), csak, mivel már sok idő eltelt azóta, beépültek ezek a szavak a magyarba, és már jövevényszavaknak számítanak.

  • 2009.11.09 08:02:30Magenta

    Hm, engem szavak nem zavarnak, de az emberek hozzáállása igen.

    Ha Vierre/én/terabithia/akárki teletűzdeli a mondandóját alpári szavakkal, az nem gáz, mert a mondandójára kell figyelni. (ez ok, ezt teszem)

    De ha leírom egy kommentben, hogy "pocaklakó" és "apa", akkor jön a fna, vagy mi a fütty és rámugrik, a mondandó mindjárt lényegtelen lesz. Engem ettől ráz ki a hideg.

  • 2009.11.09 08:26:30madz

    Magenta, ehhez képest a múltkori terabithia cikkben többszáz komment ment el arra, hogy most jujjkimondta a bébetűs szót...

  • 2009.11.09 08:27:08kriszi

    A jövevényszavak együttélés következményei, és ha van az adott nyelvben megfelelőjük, akkor nem jellemző, hogy az az átvett szó használatában eltűnne (Rosa példái nagyon jók erre). A kevertnyelvűségnél viszont az egyiket így tudjuk, a másikat úgy, egy idő után nem használnak alternatív alakokat. A nyelvi asszimiláció egyik, aránylag korai állomása. Remélem, nem írok orbitárlis marhaságot (ezzel aránylag régen foglalkoztam, akkor sem sokat), de kb. mintha így lenne:
    - egy generáció még két nyelvet beszél csont nélkül, bármikor váltva, teljes tematikus repertoárral
    - a második már elválasztja a szituációkat, amikor az egyiket vagy a másikat használja (és amit abban a helyzetben nem használ, annak az adott helyzetre vonatkozó szókincse lassan kikopik)
    - a harmadik kevertnyelvű lesz - sőt, ha gyorsabb a folyamat, kreolt beszélnek
    - a negyedik-ötödik már csak az egyik nyelvet fogja beszélni, anyanyelvként.
    Persze ez csak egy lecsupaszított folyamat, rengeteg társadalmi tényező befolyásolja a tényleges menetét egy-egy konkrét esetben.

  • 2009.11.09 08:28:21kriszi

    Csimpilimpi, közben rengeteg átvett szó ki is kopott, meg volt azért a Kazinczy-féle nyelvújítás meg a reformkor környéki gazdagítás, ami sokat változtatott a dolgon.

  • 2009.11.09 08:29:22kriszi

    na egyszer akarom leírni azt, hogy orbitális, akkor is belebotlok :D

  • 2009.11.09 08:31:02kriszi

    Na ha már úgyis itt van a szomszéd ablakban, akit érdekel:
    Labov: A study of non-standard English 1969
    http://eric.ed.gov/ERICDocs/data/ericdocs2sql/content_storage_01/0000019b/80/37/c9/80.pdf

    (imádom ERIC-et :) )

  • 2009.11.09 08:31:24Magenta

    madz, emlékszem, de ha végiggondolod, a kommentekben vagy akár a szüléstörténetekben szereplő pocaklakóra sokkal többen ugranak. Nem értem, hogy miért?

  • 2009.11.09 08:47:14madz

    kriszi, köszi, én már belefáradtam, és szerintem te jóval profibban elmondtad :D

    Magenta, bocs, de én fordíva látom. a pocaklakóra ugranak itt páran meg elpoénkodnak rajta, a mijafaszra meg többszázan ugrottak az önjelölt gyermekvédelmisektől az amatőr nyelvészeken keresztül a prűd újpolgárokig

  • 2009.11.09 08:48:19Magenta

    Nekem jó, egyik se zavar olyan nagyon, hogy említésre méltó legyen. :)

  • 2009.11.09 08:57:45dini78

    Manka: emlékszel B.Petrára? Ő, volt a német tanárunk (Németo.ból). És ő modta egyszer, hogy neki az első szó ami tetszett az a cipőfűző volt. :)

  • 2009.11.09 08:59:39csimpilimpi

    2009.11.09 08:28:21kriszi
    Csimpilimpi, közben rengeteg átvett szó ki is kopott, meg volt azért a Kazinczy-féle nyelvújítás meg a reformkor környéki gazdagítás, ami sokat változtatott a dolgon.

    Igen, én is pont ezt akartam volna mondani. Ha nem jön a nagyon tudatos mozgalom a folyamat megállítására, lehet, hogy egészen máshol tartanánk. Én fenntartom, hogy a maga korában a spejz, flaszter, bakfis stb. szavak igenis úgy működtek, mint most Romániában az abonnement (vagy micsoda) meg a bazen, meg a többi. Az akkori bp-i magyar beszélő tuti nem váltogatta a spejzt a kamrával, meg a többit.

    Aztán persze mostanra más értékük van ezeknek a szavaknak, ez nekem is világos.

  • 2009.11.09 09:10:23dini78

    csimpilimpi: na ezekről a szavakról eszembejutott nagymamám és az ő mindennap használt stavai: sparherd (vagy mi. :)), sifony (azt hiszem ez a kis szekrényét jelentette)... És minidg azt mondta a testvéremnk, amikor jött és nyitvahagyta a kaput, hogy "Öcsi, tedd be a kaput!" Mi meg néztünk, hogy hová kell betenni...közben,meg csak azt szerette volna, ha bezárja a kaput. :)))

  • 2009.11.09 09:11:34dini78

    Bocs az elírásokért, de egy kézzel csépelem a klaviatúrát, másikban a gyerek lóg. :)

  • 2009.11.09 09:32:07manka78

    dini! Természetesen emlékszem:) Szoktam vele elég gyakran találkozni. Még mindig jó fej.

  • 2009.11.09 09:34:40taracktapír

    Én használom viszonylag sokszor a picsogás kifejezést, de nem én alkottam, többeket halottam használni sírás-nyűglődés értelemben. Az én szótáramban ez a problémázó-állandóan nyűglődő-totojázó-rinyáló-dolgokat a szájkarate-elvharc kedvéért, vagy valami kompenzációs célból túldimenzionáló magatartást fedi. Szerintem sem nem pozitív sem nem negatív dolog, a picsogósság egy skatulya(amibe néhány téren én is beleesek), és kész.

  • 2009.11.09 09:34:52dini78

    Manka: na igen...már nem sok tanárra emlékszem...név szerint, de rá igen. :)))

  • 2009.11.09 09:35:58taracktapír

    Ja, én vagyok szövetsz. vendégszámítógépes reinkarnációja (de szerintem meg is tartom ezt a jólsikerülten címkézett megtestesülést)

  • 2009.11.09 09:39:05dini78

    Én nem szoktam használni a picsogás szót...sőt bevallom, eddig még nem is igazán találkoztam ezzel a szóval, de ahogy először olvastam, nekem az ugrott be, hogy aki picsog, az értetlenül, nagy kerek szemekkel néz, mint pocok a lisztben. A sírás-nyűglődésre, a ne kínlódj már vagy a ne szenvedj már annyit szavakat szoktam használni. :)))

  • 2009.11.09 09:40:28dini78

    tracktapír: bevallom, először trackpapírnak olvastalak...de asszem nekem még nagyon korán van...vagy nem is tudom...a lényeg, hogy már ideje lenne inkább aludni...fáradt vagyok. :)

  • 2009.11.09 09:41:52taracktapír

    dini78, azért én tágabb értelemben használom, nem a sírás-nyűglődés értelemben (igazándiból nem a nyűglődés a lényeg, meg aproblémázás, hanem ennek a teátrális volta...)

  • 2009.11.09 09:51:56kriszi

    Szsz - taracktapír (én meg baracktapírt olvastam elsőre :D ), látod, ilyen az, amikor rájövünk, hogy csak hittük, hogy ugyanazt értjük egy szó alatt :) A picsogás nálam tehetetlenkedő-teátrális siránkozás, a funkciója kb. az energiaszivattyúzás. Aki picsog, az nem csinál semmit, hogy megoldja a baját, viszont jó hangosan siránkozik róla, hogy neki mennyire rossz, és ezzel provokálja, hogy tutujgassák egy kicsit. Végső soron hogy figyeljenek rá. Ettől ugyan a baja nem oldódik meg, ő viszont sokkal jobban érzi magát. (És előfordul, hogy amikor már nem figyel rá senki, fogja magát, és a hónapokon keresztül hurcolt naaaaaaaagy problémát két perc alatt, fél kézzel megoldja.)

  • 2009.11.09 09:53:18manka78

    Dini! Nem túl régen a volt oszifőddel beszélgettem, V-nével. Ő is mennyivel másabb volt diák szemmel.

  • 2009.11.09 10:00:11taracktapír

    kriszi, szerintem ez minden fogalommal így van, van neked is és nekem is valami elképzelésem, esetleg azért viszonylag nagy %-ban fedik egymást, de teljesen nem lehetnek ugyanazok, és ettől még ugyanazt a közhasznú címkét aggatjuk rá, a tartalom meg más mögötte. Aztán elvi vitázhatunk a világba, miközben más a fogalomrendszerünk...

  • 2009.11.09 11:14:18dini78

    Manka: na ja...az ofő elég erőskezű és szigorú nő volt...ma már nem tartanék tőle...de akkor asszem mindenkinek összeszorult a gyomra. :))))

  • 2009.11.09 14:10:33kriszi

    tarack,
    nekem mondod?! Most írom a témában a "nagykönyvet" :D

  • 2009.11.09 14:21:14taracktapír

    kriszi, szerintem pont ezért praktikus, hogy ha azt érzem, hogy mások egy adott fogalom mögé mást éreznek mint én, akkor az absztrakció kedvéért én más cimkét használjak, ne legyen felesleges vita. Ilyen például a picsogás is, egy kölcsönvett címke, ami teljesen jó szó, és elég homályos a jelentése, hogy újrafelhasználható legyen egy általam használt fogalomra, amit nehéz lenne körbeírni.

  • 2009.11.09 21:44:42piszti

    jaaaaaaaaaaaaaaaj de jó vót!

  • 2009.11.09 22:09:52madz

    kedves mályvacsiga
    köszönöm érdeklődésed, van életem
    drukkolok neked

  • 2009.11.10 09:41:52kriszi

    tarack,
    csakhogy ehhez folyton reflektálni kellene, amit pedig nem csinálunk :) (például azért, mert ha csinálnánk, piszok lassan tudnánk beszélgetni :))))))) ). Szerintem a homályos elgurul azon, ami nagyjából közös, meg amit hozzáadsz a kontextusból, aztán ha mégsem, akkor nekiállunk tisztázni.

  • 2009.11.14 20:54:27korcsolya

    Sziasztok! Na átköltöztünk, most visszafele olvasom a cikkeket, amikrol lemaradtam. A picsogás szot kifejezetten utálom. :)) Ennél már csak a "Hu, de csecse!" kifejezéstol borulok ki jobban.... :) Panzej, remélem most annyiszor leirtad ezt a kedves kis szot, hogy az eletedben soha tobbe nem kell mar :))

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta