SZÜLŐSÉG

Négyéves kortól sportolhat a gyerek

2009. november 4., szerda 11:46 |

Ma már szinte nincs olyan óvoda, ahol ne lenne valamilyen sportfogalkozás, ezért minden szülőben felmerül a kérdés: dzsúdóra vagy úszásra járassa-e a gyerekét? Vagy esetleg mind a kettőre? De kell-e egyáltalán egy óvodás korú gyereknek sportolni?

sport

Lakatos Katalin mozgáspedagógus szerint mindenképpen, a mai gyerekek ugyanis nagyon keveset mozognak. Régen egy ennyi idős gyerek is besegített a házimunkába kint a mezőn, a maga szintjén természetesen, ha meg nem, akkor futkározott egész nap. Ma viszont a gyerekek sokat ülnek otthon, ha rossz az idő, az óvodában sem biztos, hogy kimennek az udvarra.

A sportolást azonban nem csak szervezett keretek között lehet elképzelni: ha egy gyerek napi 2-3 órát levegőn van, biciklizik, szaladgál, és ráadásul hétvégén a szülőkkel nagyot kirándul, az bőven elég neki. Lakatos Katalin szerint fontos, hogy legalább 4-5 játszótérre járjunk, olyanokra, ami tetszik a gyereknek, mozgásra készteti, nem az a cél, hogy a homokozóban ücsörögjön, - bár sajnos a játszóterek többsége is túlzottan statikus. Ha a napi rendszeres mozgás nem oldható meg, vagy látszik a gyereken hogy nagy a mozgásigénye, esetleg alvászavara is van, akkor négyéves kor körül elkezdhetünk gondolkodni a sporton. De vegyük figyelembe, hogy a nem megfelelően kiválasztott sport, nem megfelelő edzővel szorongást is kelthet a gyerekben, hiszen egyedül van, és nincs sikerélménye. Márpedig a gyereknek az önizalomszerzés a legfontosabb, és ezt ilyen korban még inkább az adja meg neki, ha egyedül megold valamit, például felmászik egy fára.

Leggyakrabban válaszott sport az úszás, bár az úszásérettség nagyjából az iskolérettség körül alakul ki, hiszen az úszás kitartást és önfegyelmet igényel. Előtte legfeljebb vízhezszoktatásról beszélhetünk, amivel semmi baj nincs, ha a gyerek élvezi, - és ha nem túl hideg a víz, nincsenek túl sokan, nem veszik túl komolyan, és jó az edző. Elég sok mindere kell tehát figyelni. A gyerekek különbözőképpen reagálnak a vízre, van, aki azonnal beleugrik, van, aki tart tőle, ha nagyon heterogén a csoport, az nem jó. De jól és biztonságosan úszni csak 6-7 éves korban tanulhat meg egy gyerek.

Népszerűek a küzdősportok is, ide két okból szoktak gyereket beíratni: vagy azért mert félénk, vagy azért, mert túl sok az energiája, esetleg egy kicsit verekedős. Lakatos Katalin szerint az utóbbi a szerencsés választás, az ilyen gyerekeknek ugyanis remek energialevezető és fegyelmező eszköz lehet egy ilyen sportfoglalkozás, egy félénkebb gyerek azonban a nála erősebbekkel összekerülve negatív élményeket szerezhet. Szintén 4-5 éves kortól ajánlott a korcsolya vagy a síelés, utóbbiban egy jó edzővel gyorsan haladnak a gyerekek. A néptánc is jó választás lehet, de itt is figyelni kell, hogy a zene és a lépések nagyon egyszerűek legyenek, a zenészeknek és a tanárnak legyen türelme kivárni, hogy a gyerekek nagyon lassan haladnak, egyáltalán nem kell őket bonyolult lépésekkel terhelni, óvodás korban még a körtánc a legmegfelelőbb.

Kisiskolás korban a legfontosabb az lenne, hogy a gyerek minden reggel gyalog menjen az iskolába. Ha ez megvan, és még a tornaórák is jók, aktívak, nincs is szükség külön sportra. Ha mégis úgy ítéljük meg, hogy gyerekünknek nagyobb a mozgásigénye, már egy-két csapatsportot, például a focit is el lehet kezdeni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.11.04 15:29:04hegyilany

    Azért is jó kis korban elkezdeni az úszást (persze CSAKIS jó oktatóval), mert minden izmot egyszerre fejleszt és megakadályozza, hogy kötötté váljon az izomzat, ami később sok sportnál lehetne hátrány (pl. lovaglás).

  • 2009.11.04 17:42:03Pekár Szabi

    tornázgatás a nájke cipőkbn mi? aminek az anygitol bőrrákod lesz? uszimuszi az agyonklórozott vízben amitől meg asztmás lesz, mi? sokeszű banda - gyerekgyilkosok

  • 2009.11.04 18:11:23Kipikopii

    2009.11.04 13:59:42mpbm
    ha az 5 evesed mar egyelun gorkorizik, akkor mikor kezdte? Nekem azt mondta egy profi sielo baratom, hogy a sieleshez, korizashoz elobb meg kell erosodnie a labaknak elegge, nem erdemes eroltetni, ezert en ezzel nem is foglalkoztam.

    Hogyan kezdtetek a gorkorizast?

  • 2009.11.04 18:33:02Farkasokkal táncoló

    Bla

  • 2009.11.04 18:33:35Farkasokkal táncoló

    Asztakurva semmi kedvem mégegyszer ennyit írni, pedig nem volt 2000 karakter az biztos... .-(((

  • 2009.11.04 19:37:44Rosa Rugosa

    2009.11.04 17:42:03Pekár Szabi
    :)))))))

  • 2009.11.04 20:59:02manóc

    Csib és a többiek: itt mindkét kicsi 2,5 évesen kezdett el síelni tanulni. A nagyobbik most 6 éves, meg van őrülve a piros pályákért, szédítő sebességgel hasít. Velük az volt a legnagyobb gond, és még mindig, hogy egyedül nem tudnak felszállni egy-két liftre, mert annyira aprók. Heti 2-3 alkalommal járnak síelni 5 hónapon keresztül, belerázódtak, hozzáerősödött a lábuk. Ovival kiscsoporttól évente egy-két hétre mennek síelni, korcsolyázni középsőben kezdenek el tanulni. Heti egy reggel pedig az erdőbe járnak sétálni télen, az állatok nyomait keresik. Mondjuk mi az Alpokban vagyunk. Olimpiai síugró sánc van mellettünk, születésüktől kezdve az olimpia és a sport imádatát szívják magukba. A nagyobbikat felvették a helyi sportklubba, mivel 6 éves, még lazán kezelik őket (mondjuk már ehhez is egy durva felvételin kellett átesniük), de jövőre már heti három edzésük lesz, nagyon magas lécet kell venniük.

  • 2009.11.04 21:17:20Farkasokkal táncoló

    Manóc bazzeg, ez egy beszélgetős és nem egy dicsekvős fórum, én úgyse hiszem el, hogy a két és fél éves gyereked síelt na. De még azt sem, hoyg akkor kezdett.

  • 2009.11.04 21:22:48nyina&mika

    ha jól emlékszem, manóc nem a saját gyerekeiről beszél, mert nincs neki.
    minek dicsekedne?

  • 2009.11.04 21:29:49nyúlmama

    A sport szerintem is nagyon fontos. mi az ovival járunk korizni, középsőben kezdtük.Nagyon jó sport, nagyon sok területet fejleszt,pláne az egyensúly szervet, ami nagyon fontos minden területhez. Úszni viszont csak a nagyokat visszük, mert az összetett mozgást igényel, és amivel a kicsikkel hónapokig vacakolnak, azt a nagy egykettőre megtanulja.
    Magenta, én is két és fél évesen vittem először jégre a gyerekeimet, kétélűvel.

  • 2009.11.04 21:33:04manóc

    Nem, tényleg nem az enyémek. Szóval nincs miért dicsekednem. Amúgy sem lesz belőlem bezzeganya. Szimplán: itt az összes kölök síléccel a lábán születik. És tényleg ennyi idősen kezdték. A kicsivel egy télen keresztül minden áldott alkalommal ott kellett dekkolnom a síovi mellett, mert a gyerek minden lesikláskor integetett. A helyi síiskola igazgatója röhögött rajtam állandóan, hogy még mindig nem enged el a kicsi? Mikor végre elindultak a pályákra, akkor meg azzal nyúzott, hogy menjek a csoporttal, na azt már nem. Én beteg pingvinnek érzem magam a léceken, ők nem. És Ft én kibaszottul sajnálom őket, hogy ennyire hajtják őket itt helyben a síiskolák, mert csak a jövő bajnokait akarják edzeni. És én hányni tudok attól, hogy mindenhol az 1992-es albertville-i olimpia logója van mindenhol, a környék egyetlen múzeuma is miről szól, az egyszeri albertville-i olimpiáról (én pedig megpusztulok, hogy végre normális kiállításra mehessek).

  • 2009.11.04 21:53:09ági anyu

    2009.11.04 21:17:20Farkasokkal táncoló
    Hagy védjem meg manóc-t! Szlovákiában Mi is találjoztunk éppencsak járni tudó gyerekcsoporttal - ők voltak a pozorkák, mert miközben zúgtak lefelé, a kísérőik folyamatosan kiabálták: Pozor! Pozor!

  • 2009.11.04 21:57:26Starlark

    Rosa: nem ment ki a divatból. Én is teljesítménytúrázom. Igaz kisebb távokon :)
    Fiam nagyobb lesz tuti fogom vinni, gyerekek nagyon tudják élvezni hogy bélyegzőt gyűjtenek az itinerre, szép helyeken járnak ha mesélni tudsz róla még jobban értékelik és persze a végén az oklevél és a kitűző is motivál :)

  • 2009.11.04 22:02:11Farkasokkal táncoló

    Hát jó, nekem ez olyan mint az anyatejes szoptató mamáknak az, ha valaki azt mondja, hogy bezzeg az enyim 4 hónapos korában már megkóstolta a gulyáslevest is. Elképzelni nem tudom, de ha ennyien mondjátok... na jó.

    Én csak visszaemlékszem a két és fél éves lányaim meg az unokám mozgáskoordinációjára, és azt mondom, hogy ne neeee... ezt nem hiszem el.

    És könyörgöm... ha beszélgetünk, SENKI ne a tulajdon kiemelkedő képességű gyerekét hozza fel példának ha kérhetem... kilengések mindenhol vannak...

  • 2009.11.04 22:14:02ági anyu

    2009.11.04 22:02:11Farkasokkal táncoló
    Ha nem láttam volna én sem hinném :)

    Mivel kérted, nem írom meg, mikor tanultak meg a fiaim kétkerekűzni - pedig semmi érdemem nincs benne - adottság a jó mozgáskordináció.
    És ez különféleképpen nyilvánul meg.

  • 2009.11.04 22:16:46manóc

    FT, az én két műgyerekem teljesen átlagosnak számít itt. A település abból él, hogy kb. 600 kilométer sípálya van itt. És az oviban kötelező a kiscsoportban évi egy hét sí, középső- és nagycsoportban évi két hét sí. Nem mondhatod, hogy nem viszed, nem adod a gyereket, az oktatás része, annyit választhatsz, hogy milyen nívóra adod. És tényleg annyira törpék, hogy az első egy évben az oktatók viszik léceiket, vagy anyuka/apuka/gyerekvigyázó (mint én). A kicsi egy hét korcsolyázás után kitalálta, hogy akkor szeretné kipróbálni a jéghokit. Februárban volt négy, én rettegek a gondolattól is, de jövő héten megyünk próbaedzésre. Valahogy nem megy, hogy elképzeljem, középsősök hokiznak.
    És igaz, hogy egy 2,5 éves gyerek mozgáskoordinációja nem fényes, viszont képesek siklani. Másabb mozgásformát igényel és sokat ügyesedett a "rendes", léc nélküli koordinációjuk is. Az elején csak az egyensúlyukat kell megtartani, léc nélkül tanulnak és más technikával, mint a felnőttek.

  • 2009.11.04 22:18:18másutt

    FT, en mukorcsolyaztam, es minden oktato gyereke a jegen volt 2-3 eves koraban, siman.
    A balettanarjaim gyerekei ott illegettek magukat a tukor elott, amint felalltak.
    A suszter gyereke a cipokkel jatszik.
    Nem nagy dolog.

    Tegnap tortent:

    Vittem a 2 eves lanyom vasarolni, es gugyogott, beszelgetett magaban. Az egyik boltban az elado megallitott, hogy hany eves a lanyom. Mondom, 2.
    Erre egy teljesen elkeseredett kiseloadast adott, hogy az o unokaja 2 eves es meg nem beszel, semmit.
    10 percig nyugtatgattam. NEM lehet egyetlen kepesseget kivenni a 100 kozul, es bebizonyitani, hogy egy gyerek uber.
    Van, aki 2 evesen mondatokban beszel, de 4 evesig bepisal. (vagy 6)
    Van, aki 10 honaposan lepeget, de 2 evesik nem kepes kanallal egyedul enni.
    Van, aki 3 evesen zongorazik, de nem mehet elsobe, mert vezna, szemuveges, es nem talalja meg a kerek lyukba a kerek fadarabot, hanem a kockat probalja beletuszkolni.

    Szoval a bezzeganyukaknak uzenem:
    mutassak meg, hogy hol all a gyerek mozgasban, beszedben, wc hasznalatban, ejjel alvasban, hegedulesben, kessel-villaval evesben - igen, HUST is, cipofuzesben, kotelmaszasban, es Anyam Tyukja korrekt elszavalasaban, es akkor versenyezhetunk.

    Mert en akarhany bezzeganyaval talalkoztam, mindig volt minden teruletre amiben szupi volt a gyerek, 2 amiben meg nem olyan jo, hanem... haaat...

    Egyebkent meg... nem nagy kunszt sielni, ha sipalya a hatso kert, vagy 2 evesen uszni, ha Los Angelesben elsz es medence van a kertben.
    Ez igy normalis.

  • 2009.11.04 22:25:27nyúlmama

    Ft, én sem azt mondtam, hogy két és fél évesen korizott. Csak elmentünk a barátokkal, kapott egy kétélűt, és ott bóklászott. tetszett neki. Viszont 4-5 évesen már lehet ezt a sportot űzni- no nem trpla ritbergerrel.
    Amúgy a gyerekek tényleg nagyon különbözőek, az tény.A lányom imádta a táncházat 3,5 évesen, a fiam unta, mint a bűn.Ő viszont a műugró medencébe ugrált le az 5 méteresről 6 évesen, az ovis úszáson.Én inkább nem néztem oda.

  • 2009.11.04 22:40:02madz

    szerintem meg igenis dicsekedjék bárki, aki csak akar, nehogymá pont egy babablogon ne lehessen. de ezt a múltkor meg is beszéltük: ha nem a másik gyerekével való versenyeztetés a cél, csak a miénkről való ömlengés, akkor nyugodtan mehet

  • 2009.11.04 22:41:56nyúlmama

    madz, így van, az enyém a csúúúúúúcs!!!!!:)))

  • 2009.11.04 22:44:38madz

    ennél azért bővebben kéne indokolni :D

  • 2009.11.04 22:46:10nyúlmama

    Hát akkor csúcs, mert csúcs, és kész:)

  • 2009.11.04 22:51:57manóc

    Na jó, az én két díszpintyem: a kicsi (4,5) nappal hajlamos bepisilni (éjjel soha), mert sokkal érdekesebb dinoszauruszokkal játszani/bringázni/a bátyjával csatázni, mint időben kimenni a mosdóba, képtelen egyenes vonalat húzni és olyan csökönyös, mint egy öszvér. A nagynak (6,5) enyhe diszlexiája van, kőkemény magatartászavarokkal van megspékelve (ma volt szerencsém hosszasan csevegni a művészetterapeutájával), múlt héten már én mentem kineziológushoz, hogy segítsen, mert nem bírom, hogy állandóan csépeli az öccsét és folyamatosan üvölt. Két hete úgy hozzávágta a műanyag kardját az ajtóhoz, hogy lyukat vágott benne. Azért csapott hisztériát, mert derogált neki becsukni maga után a bejárati ajtót. Ma hallottam, hogy a 10 napos vakáció alatt folyamatosan szét kellett választani őket, az anyja saját bevallása szerint már nem tud nekem semmit sem mondani azon kívül, hogy kitartást, amikor egy nap 12 órát húzok le a két gyerekével. Személyes véleménye szerint kikapcsolódni és lenyugodni jár be dolgozni (3 csillagos hotelt vezetnek, ami elég stresszes). Úgyhogy baromira nem bezzegelek velük.

  • 2009.11.04 22:59:59másutt

    manoc: TUTIRA jol szavalnak! :D
    a kicsi meg, lefogadom, minden baszom dinoszaurusz latin nevet tudja. es a bicajos olimpiai bajnoknal ki nezi, hogy milyenek az ajtok otthon???

  • 2009.11.04 23:02:29nyúlmama

    Huh, manóc, kemény.
    Amúgy az enyémek is tudtak alakítani azért kiskorukban. Amikor már rég indulni kellett volna, de még a cipő se volt a lábukon, mert azzal voltak elfoglalva, hogy egymást piszkálják....és amikor emelt hangon felkértem őket, hogy egyik ide, másik oda, és ne merjenek egymáshoz szólni, de ellenben a cipő a lábukon legyen egy pillanat múlva...na , akkor még ők voltak megsértve. viszont szent volt a béke, mert én lettem a közös "mumus".

  • 2009.11.04 23:05:34Farkasokkal táncoló

    Manóc ez jól esett köszi.

    Mert én is panaszkodhatnék - bár a lányom általában mindig lehurrog és bagatellizál, hogy negíaív vagyok, és ebben igaza is van egy anya dolga az, hogy higyjen a gyerekében és a szívével lásson (á lá Vekerdy), de én meg kissé kritikusabban látom az onokát. Nagyon szeretem, de bizony a többbiekkel összehasonlítva én már csak azért drukkolok, hogy az istenért csak ne legyen valami diszes maradványa, és ne hendikeppel induljon az iskolában... tudom ez se normális, az ember emiatt ne izguljon, ez az anyja dolga, de akkor is... mert én már átéltem ezt az anyjával egyszer... :-(

  • 2009.11.04 23:06:59nyúlmama

    Ft, azt hiszed, én nem izgulok az unokahugaim miatt? Dehonnem.És hol van még az unokám?

  • 2009.11.04 23:24:31manóc

    Nem, nem szavalnak jól. A kicsinek megkésett beszédfejlődése volt (bár mostanra behozta, be nem áll a szája), nem volt hajlandó beszélni és járni is 15 hónaposan kezdett el. Fogalma sincs a dínók latin nevéről. Amúgy a késsel-villával evés is botrányosan megy, már a barátok lepukkant palacsinázójába sem lehet velük menni, mert ég a fejem miattuk. A nagy még mindig nem tud cipőfűzőt kötni.
    Három éve játszották el többször is, hogy buszhoz indulás előtt (persze időre kellett menni valahová, busz 30 percenként jár hivatalosan, gyakorlatilag teljesen hektikusan) bebújtak az egyik szekrénybe. Egyszer elkáromkodtam magam magyarul, hogy nem igaz, indulni kellene és bezzeg mindkettőnek ilyenkor kell megkattania. Erre a nagyobbik kikiabált franciául a szekrényből, hogy mit jelent az, hogy mindkettő. Lefordítottam és utána kirángattam a t. gyülekezetet a szekrényből. Itt minden elindulás nehézkes. Mert kemény mínuszok röpködnek, úgyhogy van cold cream, naptej, mert süt a nap és különben megég, sapka, sál, overall, csizma, bentre váltóruha, váltócipő, ha a hotelbe megyünk ebédelni vasárnaponként, ha síelni indulnak, akkor ehhez jön még 2 pár síléc, botok, sisak, maszk, sícsizma (ezt külön horror rájuk adni). És ha noszogatom, különválasztom őket, én vagyok a gonosz.
    Viszont három év alatt eljutottunk oda, hogy pontosan tudják, mikor káromkodom magyarul (érteni nem értik) és a bassza a meg a jegesmedvéből megtanulták a jegesmedvét, ami jemesmedveként fut náluk.
    Az idei őszi szünet előtt viszont röhögtem a markomba, hogy a szülők egyedül fogják velük végigcsinálni az egészet, mert tavaly én voltam velük éjjel-nappal. Anyjuk Moszkvában volt, apjuk meg az anyjánál. A végére rongyokban lógtak az idegeim, most ők jöttek vissza hasonlóképpen a vakációról.

  • 2009.11.04 23:44:19Farkasokkal táncoló

    Na jó, akkor folytatom... hamár benne vagyunk ugye....


    5 és fél éves az unokám, és születése óta arra vágyom, hogy BESZÉLGETHESSEK VELE, hogy átadjak neki valamit amit én fontosnak érzek, hogy kommunikáljunk, hogy együtt csináljunk valmit ami lehetőleg nem futkározás, mert én arra már nem vagyok alkalmas.

    Hát még mindig várom.. mert ez a gyerek erre nem alkalmas. Aranyos meg minden, de nem találjuk meg a közös hangot... még mindig azzal küszködök, hogy a szavait megértsem, de nem is ez már a legnagyobb baj, mert amit ő mond azt megértem, csak azt nem, mit is akar vele mondani?

    Ami a furcsa, hogy az ovónők és bárki más aki foglalkozik vele azt mondja semmi problem.

    Én meg ennek ellenére nem vagyok nyugodt egy percig sem...)

  • 2009.11.04 23:51:16másutt

    en nagyon futkarozos voltam, es emlekszem az osszes nagyszulomre, pedig 2 nagyon koran meghalt (4 es 7 eves voltam) es NEM futkaroztak velem.
    amire emlkeszem: a targyaikra, a nagyi macskaira, es arra, hogy szerettek.
    mg hogy a nagypapam milyen okos volt, majdnemhogy zseni. a lakasarol a mai napig almodom: irogep, szobrok, szotarak.

    a szuleimen latom, mennyire igyekeznek nyomokat hagyni a gyerekemben, aki most 2.
    aranyos, meghato, es ketsegbeejtoen szomoru egyszerre a dolog.

  • 2009.11.05 00:03:57manóc

    Hm, nekünk a művészetterapeuta mondta, hogy hiperaktív, vagy nagyon annak látszó gyerekeknél meg lehet próbálni egy 2 hetes, teljesen laktózmentes diétát, mert a saját praxisában javulást láttak már ennyi idő alatt is sok gyereknél. A nagy tökéletesen másik világban él mint mi, ez egyre nyilvánvalóbb. A suliban viszont mindig zöld pontokat kapott mindenre, most is minden rendben volt a trimeszter végén, tehát ilyen értelemben tényleg nincs vele probléma. Ő igazából précoce, hors norme, vagyis átlagostól eltérő gyerek. Ez nem jelent feltétlenül kimagasló inteligenciát, viszont egy másabb gondolkodási struktúrát, logikát. A normál iskolarendszer pedig nincs felkészülve az ilyen típusú gyerekekre. Egyébként a diszlexia nagyon sok esetben megfigyelhető ezeknél a gyerekeknél. A vicces az, hogy én is hors norme vagyok, mint ő (hogy mi a francért nincs erre tisztes magyar szó, még az angol gifted és talented is jobb), tehát értem, milyen logika szerint gondolkodik, mert én is így működöm, de én nem voltam/vagyok hiperaktív. És mégsem könnyebb vele a dolgom, mint másnak. Viszont most bedőlök az ágyba, mert holnap reggel korán kezdek velük.

  • 2009.11.05 08:36:19Meni

    Manoc, elmeseled nekem, hogy ok milyen kapcsolatban allnak veled? Nagyon erdekes, hogy ennyit vagy veluk, ennyire ismered oket, ennyire ki tudsz borulni toluk. Nem lehet, hogy megis te vagy az anyjuk? :)

  • 2009.11.05 08:57:57Temptation

    Ft: lehet hitetlenkedni, de a saját unokád és saját lányaid ismét csak nem reprezentatív minta.
    És hogy mondjak olyat is, ami nem saját élmény:
    nemrég volt a tévében egy öt éves kislány, aki remekül gokartozik, nála 2-3 évvel idősebb fiúkat megver, eredményei vannak.Kábé egy éve kezdett gokartozni.
    Az én kisfiam 6,5, nem is gondolnám, hogy neki ez így menne, de ettől függetlenül mégis van olyan, akinek igen.

  • 2009.11.05 13:17:30manóc

    Nem megy át a kommentem, pedig még egy nipp sincs benne...

  • 2009.11.05 13:19:46manóc

    Meni, tuti, hogy nem én vagyok az anyjuk. Sőt, ők a legnyomósabb érv gyerekszülés ellen. Rengeteget vagyok velük együtt, télen öt hónapon keresztül csak engem látnak, a szabadnapomat kivéve az anyjukat reggel 30 percre, apjukat meg heti egyszer, amikor a hotelbe megyünk ebédelni, hogy mégis legyen valami család érzete a dolognak. A kicsi 1,5 éves kora óta vagyok ott, ő nem emlékszik az előttem lévő holland lányra, neki totál evidens, ha anya nincs, ovi sincs, akkor én vagyok. A nyári szünet kivételével (2 hónap) szinte minden este én dugom őket ágyba, az anyjuk még a körmüket sem vágja le, játékot vesz nekik és kész.

  • 2009.11.05 13:20:39manóc

    A nagy az első tél vége után bevágta (akkor hat hónapja nyúztuk egymást), hogy ő milyen piszok mázlista, mert neki két anyja van. Akkor volt 4 éves. Én ott helyben szerettem volna láthatatlanná válni a kocsiban. Ödipusz-komlexusuk velem volt, nem az anyjukkal, még mindig tart a szerelem, már leosztották, hogy melyikkel mikor fogok összeházasodni. Felicitász írta a blogján, hogy a gyerekek kb. 6 éves korukig emlékeznek a születésükre. Kérdezgettem a kicsit, hogy mire emlékszik és úgy kérdezett vissza, hogy amikor a te hasadban voltam? És akkor nagy levegőt vettem és elmagyaráztam, hogy ő soha sem volt az én hasamban. Azt már egyszer bevágták (spontán, játék közben), hogy ugye tudom, ha az anyjuknak bármi baja történik, akkor nekem kell róluk gondoskodni, amíg ők nagyok nem lesznek. A helyiek egy része is szentül meg van arról győződve, hogy ők az én fiaim, hevesen szoktam tiltakozni, hogy ők soha és hajadon vagyok. A franciatanárom fia egy osztályba jár a nagyobbikkal (most elsősök) és vele a nyáron tisztáztuk, hogy a fiúk nem az enyémek, én csak nevelem őket. Ő három évig élt abban a tévhitben, hogy én vagyok a barátja anyja. Valószínűleg a sok együtt töltött időnek köszönhető egy olyan típusú összecsiszolódás, ami behúzza a csőbe a külső szemlélőket. Vagy van bennem valami az anya archetípusából, csak nem tudok róla.

  • 2009.11.05 13:25:05manóc

    FT, a disz maradványok miatt meg ne aggódj, tegnap elfelejtettem írni, hogy az egyik hiperokos francia könyv szerint a diszlexia adomány, hosszasan taglalta is a szerző, hogy miért. Az én első reakcióm az volt, hogy anyád és újra elolvastam, hogy hátha félreértettem, de nem, ott volt feketén-fehéren.

  • 2009.11.05 13:44:40Temptation

    manóc: szívesen kitépkedném szálanként az illető hiperokos francia haját. Vannak dyses gyerekeim.

  • 2009.11.05 13:52:51manóc

    Nekem csak betűcseréim vannak, de az is elég zavaró tud lenni, pláne, ha idegen nyelvet tanulsz. A franciában meg 6 betűből lesz egy hang, vért izzadtam, izzadok a helyesírással. És azért, hogy valaki másként lásson, értelmezzen egy szöveget és einsteini összefüggéseket legyen képes kreálni a diszlexia személyes véleményem szerint túl nagy ár. Szóval én is beszállnék a hajtépdesésbe. Nekem a végső véleményem a hát ez hülye, ki adott ennek diplomát volt. És mindez egy problémás gyerekek szüleinek kifejezettem ajánlott könyvben. Úgyhogy erősen szarkasztikus voltam az FT-nek írt kommentben

  • 2009.11.05 14:48:00Starlark

    Én is kívánom az illető franciának hogy tapasztalja meg sajátmagán mi is az a disexia és próbáljon meg nyelvet tanulni vagy csak egy elolvasott regényre visszaemlékezni 2 hónap után....

    Nekem csak enyhe dislexiám van amit megtanultam kompenzálni magamtól mivel akkoriban az iskolában ezzel marhára nem foglalkoztak. Közölték lusta vagy.

  • 2009.11.05 15:08:07másutt

    Starlark: egy francia? nyelvet tanulni??????
    hiszen az oveke a vilagnyelv!
    mialofasznak?
    :D

  • 2009.11.05 15:30:08manóc

    Starlak, másuttnak igaza van, nyelvet nem tanulnak. De regényt sem olvasnak, maximum képregényt, arra meg minek emlékezni 2 hónap távlatából? A francia családomnak egy darab könyve sincs, ha nem számítjuk az útikönyveket. A gyerekeiknek meg én szoktam könyvet venni.

  • 2009.11.05 15:41:43másutt

    ha tanulnak is, pocsekok.
    az angolul beszelni probalo francia 15 ev nyelvteruleti tartozkodas utan is minden hasonlo szot a francia modon ejt ki es minden masodik mondat vegen megkerdezi, hogy "...non?"

    "what a nice day. non?"

  • 2009.11.05 16:02:16manóc

    Nálunk francia helyespasi kitalálta, hogy beszéljünk angolul, mert nekem akcentusom van, ha franciául beszélek, meg nem akar elfelejteni angolul. Dublinban csinálta a doktoriját, 2 évig élt ott, én mindig nagyon vidám vagyok, amikor élőszóban beszélgetünk. Nagyon vicces, amikor franciául beszél angolul. Párszor kijavítottam (csak a nagyobb hibákat), pár hete egy javítás után azt vágta a fejemhez, hogy ha még egyszer kijavítom az angolját, fenéken billent. Volt, hogy hegymászó baráttal jött, aki szintén francia, a kedvemért angolul beszélgettek egymással egész nap, megszakadtam a röhögéstől.

  • 2009.11.05 17:54:24Starlark

    Jah, bocsánat akkor nekik lehet tényleg áldás a diszlexia :)

    Mondjuk a cambridge nyelvvizsgán mi is drukkoltunk hogy csak nehogy franciát kapjunk párnak :) mert nálunk pl a his és az is között nem volt különbség :) pedig kitudják mondani azt az átkozott H-t csak ugye nem akarják...

  • 2009.11.05 18:05:33Farkasokkal táncoló

    Nagyobbik lányom kéttannyelvű gimiben végzett francia szakon. Minden évben vagy ők mentek frankhonba egy családhoz egy hónapra, vagy mi láttunk vendégül egy francia kislányt.

    Mikor ő ment ki, és az ottani líceumban tanult ő is egy hónapig, teljesen le volt döbbenve, a vendéglátó 16 éves lány nem tudta, hogy hogyan kell helyesen írni azt, hogy "que's que c'est", és nem tudták ki Villon... neki kellett megmondani. A matek oktatás meg megfelelt a nálunk szokásos hatodikos mateknak.

    Mi kettő leányzót láttunk vendégül: az egyik után "megcsókoltam a mozdonyt" amikor elment, mert annyira idegesítő egy perszóna volt, a másikat imádtuk. Ez a kis Yasmine amúgy mohamedán volt jelzem... :-)))

  • 2009.11.05 19:04:42manóc

    Starlak, nekem is át kellett állnom a francia által beszélt angol, mint idegen nyelvre. Nem volt egyszerű. A szó eleji h hangot ki tudják ejteni, de nagy általánosságban nem ott, ahol kellene. A hotel az otel, az ask pedig hask. A francia franciatanárom fordító, az ask az ő szájából is hask. Helyespasinál meg ha nem figyelek oda rendesen, akkor kérdő szemekkel szoktam nézni, miért gondolja, hogy mérges vagyok, csak elbambultam. Ő szokott szabadtkozni, hogy ő azt kérdezte, hogy éhes vagyok-e, mert ő igen, és arra célozna, hogy nekiállhatnék főzni.

  • 2009.11.05 19:25:57másutt

    manoc, pedig ok aztan mindenkit kijavitanak, aki franciaul probalkozik.
    meg a néveloket is.
    merjel egy extrem ritka szo ele rossz nevelot tenni! hah! ugy kijavitanak, olyan magas lorol, hogy a budos eletben nincs kedved beszelni veluk, amig meg nem tanulnak MAGYARUL a csigazabalok arogansok.

  • 2009.11.05 19:46:02manóc

    Á, azért az átlag nincs annyira otthon a saját nyelvtanában. Nálunk vita volt egyszer valamilyen nyelvtani szabályon, nagy sértődés lett abból, hogy nekem volt igazam. Erre ember azzal vágott vissza, hogy megkérdezi a mamáját és ha ő se tudja, akkor a franciák kevesebb, mint két százaléka tudja és akkor aztán tényleg tökéletesen felesleges dolgokat tanít nekem a tanárom (ő egyébként német). Rá egy hétre már a házimat se volt hajlandó alaposabban megnézni, mondván túl bonyolult és nem akar hülyeségeket mondani, szerinte randomizáltan egyeztessek és kész.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta