SZÜLŐSÉG

Megszületett a kislányuk, haza tudnak jönni?

2009. október 17., szombat 09:41 |

Három és fél év. Milyen hosszú idő, ha várakozásról van szó! Mennyi minden történik! Ez alatt az idő alatt többször felfordult már fenekestül az életünk. Leginkább egy németországi költözés okozott izgalmakat, de hát ha szólít a munka, nincs mit tenni, menni kell, ha menni lehet. Három és fél év, és megint eltelt egy nyár, egy várakozásokkal terhes nyár. Pedig ebben a nyárban nagyon bíztam, hogy akkor most, most igen, eljön hozzánk is a gólya. De nem jött. Persze nem csoda, hiszen olyan görcsösen vártam, hogy még vécére sem mertem telefon nélkül menni, a nyaralást sem tudtam amúgy rendesen kiélvezni – pedig egy egész hetet tölthettünk gyerek nélkül egy vitorláshajón.

Aztán a nyár végén felhívtam a Gabit, mert indulnunk kell, vissza Németországba, a fiunk kezdi az iskolát, ott aztán nincs kecmec, 6 évesen menni kell, és szerencsére menni is akar. „Persze, menjenek csak, most nincs semmi, szóljanak, ha megint itthon vannak.“ Jó.

Megérkeztünk oda haza, és én elengedtem a kistesót, megnyugodtam és örültem, hogy teljes energiámmal az iskolakezdésre koncentrálhatok és ez sikerül is – felszabadító érzés. Még van szűk két hetünk az „éles indulásig“, addig beszerezzük együtt a még hiányzó tanszereket, elkészíthetem a meglepetés Schultütét, naná, hogy focisat.

Csütörtök reggel elvittem Benit a napközibe, aztán elintéztem a nagybevásárlást, elszaladtam a rég halogatott orvosi beutalóért, beadtam a szabóhoz a nadrágomat felhajtatni, hazamentem. Kipakoltam, leültem a gép elé. Egyszer csak megszólalt a magyar mobil. Férjem vette föl, de én azonnal tudtam. Ő hirtelen felindulásból odadobta nekem a telefont egy „Ők azok!“ felkiáltással.

„Jó napot kívánok, Móruczné Gabi vagyok a Gólyahír Egyesülettől. Van itt egy kislány, tegnap született.“ Úristen, ő az! Úristen, mi Németországban vagyunk. Úristen, szombaton évnyitó. Úristen, úristen... De hát kislányunk született!

„No, mit szólnak hozzá?“ Jaj, mit szólnék, igen, IGEN! „Mikor tudnak hazajönni?“ Háááát, én most ülnék fel az első repülőre vagy vonatra, vagy kamionra akár, ami hazafelé tart, de hát az évnyitó, az nagyon fontos, főleg a fiunknak. Vasárnap hajnalban jó lesz még? „Jó, jó, persze, ne izguljanak, minden rendben, akkor vasárnap a kórházban találkozunk, az életet adóval is tudunk találkozni. Akkor a papírjaik rendben vannak?“ Huh, a papírok, igen. Igen, mindent összegereblyézünk, meglesz hétfőre, mehetünk a Gyámhivatalba. „Jó, akkor vasárnap várom önöket, csörögjenek a határról“.

Te jó ég, de lassan vánszorog az idő. Te jó ég, milyen kevés időm van. Mit kell vegyek? Pelenka, tápszer, cumi. A cumi igenis fontos. Csak néhány kisruha, egy rugdalózó, amiben kihozzuk a kórházból. Beninek is volt, Rebusnak is kell. Naná, hogy rózsaszín. Úristen, vajon egészséges? Igen, azt mondta Gabi hogy teljesen egészséges. Te, te hogy bírsz ilyen nyugodt lenni??? Én nem bírok magammal, olyan ideges, izgatott, mittoménmilyen vagyok.

Beni, Beni! Megszületett a kistesó! Itt maradsz a nagyiékkal, amíg mi apával hazamegyünk érte? „Hurrááááá! Kistesóm született! Igen, persze, a nagyiékkal jó lesz! A suliban meg gyorsan megtanulok olvasni, hogy minél előbb olvashassak Rebekának esti mesét. És anya, ne izgulj, én leszek a legjobb az osztályban!“ Sírok. Az évnyitón is sírok, bár próbálok könnyek nélkül, ez egyszerűen túl sok, nekem még hagyján, de a hatévesemnek?

És eljött a vasárnap hajnal, irány Magyarország, csak úgy vánszorognak a kilométerek, de ennél gyorsabban már nem szabad hajtani, egyrészt a bírság, másrészt most már kettőért felelünk, félünk, aggódunk, élünk. Menjünk már, menjünk már. Nem, nem kell pisilni, meg ne álljunk, ugye nem gondolta meg magát? Áááá, már telefonáltak volna. Édes istenem, vajon milyen az anyuka? (Fantasztikus lány).

A kórházban a liftes bácsi hatalom, a rohadt életbe, soha nem indulunk el, 6 emelet választ el a lányomtól, az első találkozástól, hol az a rohadt lift? Miért nem indulunk már, muszáj tényleg megvárni, míg úgy tele lesz, mint egy szardíniás doboz?! Na végre, indulunk. Hatodik. Mindjárt szívrohamot kapok. Beengednek. Már hozzák. Ő az! Itt van a karomban. Egyszer csak rám néz. Azzal a mindent tudó, mély, újszülöttkék szemével, és akkor, ott tudtam, hogy tudja. És ez volt az a pillanat, amikor én teljes szívemből az anyukája lettem.

Köszönet a Gólyahír Egyesületnek, személy szerint Móruczné Gabinak, és ismeretlenül minden segítőjének azért az odaadó  és önzetlen munkáért, amivel családok százait segítik gyermekáldáshoz és amivel életet adók százait segítik terhességük alatt, és sokszor még azután is.

ruju

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.10.19 22:17:27horadi

    Nyúlmama! Sajnos a lányaimon látom, mennyit sérültek attól, hogy 10 hónapos koruktól 29 hónapos korukig ide-oda rángatták őket! :-(
    A legtöbb öf. szerintem előre nincs is igazán tisztában ezekkel a problémákkal, csak akkor szembesül velük, mikor már benne vannak.

  • 2009.10.19 22:19:12horadi

    renege! Én nagyon sok leendő örökbefogadóval beszéltem és sajnos sokan visszalépnek inkább, mert a sokévi küzdelem után erre a csatára már nem maradt erejük.
    Persze, sokan vannak, akik ezt tudomásul veszik, így is vállalják, de én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy egy ilyen döntés hány család egymásra találását akadályozza majd meg... :-(

  • 2009.10.19 22:20:41nyúlmama

    Ezt mondom én is, horadi. Csakhogy a szakembereknek igenis tisztában kellene ezzel lenniük, és nem a szülő érdekeit nézni elsősorban, és minden esetben. Mert szerintem lehet látni egy szülőn, hogy tényleg van-e remény arra, hogy ő nevelje fel a gyereket.Ehhez nem kell egy év, de még fél év sem.

  • 2009.10.19 22:22:40nyúlmama

    Én megértem aki visszalép,mert a hat hét nagyon sok idő tud lenni.És gondoljon bele mindenki, hogy egy gyerket fogadni mivel jár- kiságy, ez-az.Aztán ott marad minden?!

  • 2009.10.19 22:28:24nyúlmama

    Horadi, bocsi a kérdésért, nem kell válaszolni, ha nem akarsz. Ti voltatok a Nők Lapjában egyszer?

  • 2009.10.19 22:29:26horadi

    A mi esetünkben még azzal a is bonyolítva volt a helyzet, hogy a vsz. szülők mindketten állami gondozottak voltak és ugyanaz a nő volt a gyámügyintézőjük anno, mint nekünk most a lányoknál. Érezhetően feléjük húzott a nő, mivel ő annyira éles különbséget látott kettőnk helyzete között, sajnálta a vsz. anyát.

    Olyan apróságokat csinált a gyámügyes nő, hogy "elfelejtette" átküldeni a jogerőre emelkedett öf. határozatot az anyakönyvi hivatalba, így a lányoknak több hónapig nem voltak papírjaik. Pl. csak a gyerekorvosunk jóindulatán múlott, hogy a lakcímkártya és a taj-szám hiánya ellenére addig is ellátta a lányokat. Arról nem is beszélve, hogy 5,5 hónap volt, mire megkaptam az első gyes és csp utalást a Mák-tól, hiszen annyi kavarás volt a papírjainkkal...

  • 2009.10.19 22:34:47horadi

    "2009.10.19 22:28:24nyúlmama
    Horadi, bocsi a kérdésért, nem kell válaszolni, ha nem akarsz. Ti voltatok a Nők Lapjában egyszer?"

    Igen :-)

    Nekünk többször lefújták a hazahozatal időpontját, mert nem igazán volt a tegyeszes ügyintéző a hivatása csúcsán. Az utolsó időpont május 7-e volt és volt képe a nőnek 6-án délután 2-kor rámcsörögni, hogy megint toljuk el még 2 héttel a lányok hazavitelét...
    Ezután napokig nem voltam képes bemenni a már teljesen berendezett gyerekszobába. :-(((

    Végül 2 hónapig barátkoztunk a lányokkal, mire beültethettük őket a kocsiba és hazaindultunk velük.

  • 2009.10.19 22:45:07nyúlmama

    Nagyon édesek voltak a lányaid a képeken, és már akkor is ki voltam akadva .Gratulálok, hogy így végig tudtátok csinálni!
    Most jó éjt, holnap munka, és elalszom!

  • 2009.10.19 22:46:29Pött

    Horadi, ez nagyon szomorú, őrületesen nehéz lehetett neked! :o( Hogy lehetett kibírni???

    puszi

  • 2009.10.19 22:58:36horadi

    Nyúlmama, köszi! :-)

    Pött! Én sem tudom, hogy bírtam ki... ráadásul amikor megkerestem az ügyintéző felettesét, hogy szóljon már rá a beosztottjára, mit művel, akkor még ő volt kiakadva és azt mondta, hogy én ugrálhatok nyugodtan, de az ne felejtsem el, hogy még mindig ők döntik el, megkapjuk-e a lányokat.
    Nem sokszor akad el a szavam, de akkor teljesen padlót fogtam. :-(


    Meg is lett az eredménye ennek a huza-vonának: hetekig fejfájásom volt a sok idegtől, sokáig érzelmi hullámvasúton voltam, hol nagyon optimista voltam, hol összeroskadtam sírva, ahogy a férjem kilépett reggel az ajtón.
    Nagyon sokáig nem mertem elhinni, hogy a lányok most már az én lányaim, nem veheti el őket senki.
    Szóval alaposan megkeserítették az első pár hónapunkat együtt.

  • 2009.10.19 23:42:56oreille

    írtam ma este a Bölcső alapítványnak, hogy szeretnénk valakinek elküldeni az eddig és a jövőben összegyűlő kinőtt gyerekholmikat. fél óra múlva itt volt a reakció, még nincs konkrét személy, de meglesz :-)

  • 2009.10.19 23:59:26psyché

    horadi, elborzadva olvasom a törteneteket. hihetetlen, hogy ennyire kegyetelenek es embertelenek voltak veletek es föleg a lanyokkal. lattam a kepeiket, amiota nalatok vannak, teljesen megvaltoztak, megszepültek. latszik rajtuk, hogy jo helyre kerültek. nem ertem, es valoszinüleg sosem fogom megerteni, ezt az egesz rendszert.

  • 2009.10.20 09:32:12horadi

    Psyhé!
    Sajnos nekünk is pechünk volt. Sokan jó véleménnyel vannak a tegyeszről és a gyámhivatalról, mert normális az ügyintézőjük, de nincs mindenkinek ilyen szerencséje. A gyámügyintézőről már írtam, neki egyszerűen nem voltunk szimpik, ráadásul sajnálta a vsz. anyát, keresztbetett mindenhol.
    A tegyeszes ügyintézőnek meg csupán az volt a baja, hogy részmunkaidőben dolgozott, csak kedden, szerdán és csütörtökön fél napot, így elég nehézkes volt az ügyintézés, ráadásul éppen nyugdíj előtt állt, mi voltunk az utolsó ügye, így ennek megfelelő belesz.rással intézte, fél lábbal már otthon volt. :-(

    Ettől függetlenül persze kérdés, miért kellett 19 hónapig parkoltatni a lányokat a gyermekvédelemben, hiszen ebben a pici korban 19 hónap nagyon sokat jelent! Meg persze olyan apróságok, hogy miért nem vette észre senki 19 hónapig, hogy nincs oltási könyve a lányoknak... ezt is nekünk kellett utólag beszerezni, csupán fél év telefonálgatásba került.

  • 2009.10.20 09:33:25horadi

    2009.10.19 23:42:56oreille

    Nagyon rendes tőled, jó helyre fognak kerülni a babaholmik! :-)

  • 2009.10.20 09:40:12manka78

    Horadi! Tudod mi szomorú, ha most nem lenne oltási könyvük, titeket jól előszednének miatta.:(

  • 2009.10.20 09:52:25ruju

    horadi, ez nagyon durva! Teljesen elképedve olvastalak, eddig nem is fogtam, hogy micsoda kálváriátok volt. Megkérdezhetem, hogy ti miért nem valamelyik alapítványnál próbálkoztatok? Ne érts félre, tök jó, hogy sínen vagytok végre, de sztem ez az, amire mi már képtelenek lettünk volna.

  • 2009.10.20 10:56:19horadi

    2009.10.20 09:40:12manka78
    Horadi! Tudod mi szomorú, ha most nem lenne oltási könyvük, titeket jól előszednének miatta.:(


    És még annyi jóérzés sem volt bennük, hogy legalább az új nevekre töltötték volna ki a másolatokat. Marha jól néz ki, hogy mindenhová a lányok eredeti vezetékneve és a vsz. anyjuk neve van írva és én áthúztam az egészet és föléírtam az új adatokat.
    Amúgy meg nesze neked személyiségi jogok meg titkosság. Kinek, mi köze van a lányok eredeti vezetéknevéhez és a vsz. anya adataihoz?! Még nekem sincs semmi közöm a vérszerinti anya nevéhez, ezért hívják titkos örökbefogadásnak!

  • 2009.10.20 11:01:48horadi

    ruju!
    A Bölcsőnél is sorban álltunk, csak a tegyesz volt gyorsabb! :-)

    Egyébként csak pár nappal volt gyorsabb, mert mikor mi megismertük a lányokat, másnap felhívtam Budavári Zitát (Bölcső), hogy vegyen le minket a listájáról, akkor éppen elkezdte mondani, hogy van egy kislány, aki most született és ránk gondolt.
    Persze fordult velem egyet a szoba, de pár perc gondolatkavargás után a lányokat választottuk. :-)

    Akkor még nem tudtuk, hogy mennyi szívás lesz az ügyintézés során, főleg ahhoz képest, hogy az újszülött kislányt 1 hét múlva már haza is vihettük volna, minden bonyodalom nélkül, a lányokért meg még 2 hónapig harcoltunk és jártunk az ország másik felébe hetente 2x.
    Ettől függetlenül, mostmár tudom, ennek így kellett történnie, ők nekünk születtek meg. :-)

  • 2009.10.20 11:19:24Vakmacska

    megáll az ész, komolyan. Amúgy sztem ha már létezik a jövő nemzedék ombudsmanja (tudja valaki, sikerült megválasztani?), akkor a nyakára járni, hogy a gyerek érdeke legyen az első, az őt otthagyó (ha tényleg otthagyja kórházban-gyerekotthonban, nem aki harcol érte) szülő, tegyesz, kis...m meg mehessen ehhez képest a csudába.

    Ja és pl. ha az ügyintézőre öf. szülők részéről rendszeresen panasz van (x db pl egy évben), akkor menjen kötelezően ő is alkalmassági vizsgálatra! Pszichológus, környezettanulmány, rejtett motivációk, mifene, hogy rájöjjön, mire megy ki a játék. Ha valaki a rendszerben megkérdőjelezhetné az Ő motivációit, és tudatosítaná benne, hogy valójában mi a dolga, akkor talán ha nem is humánusabb, de kötelességtudóbb lenne. MOndjuk ilyen szakmában én olyan kegyetlen pályaalkalmasságit csinálnék az elején, hogy minden autoriter-hatalomfitogtató, érzelmileg károsan belevonódó, önkényesen dönteni hajlamos repülne onnan, jó messze. Meg az is, aki úgy gondolja, ez jó buli, a "jobb" gyerekekért szép nagy barna borítékot kérni....

  • 2009.10.20 11:38:13horadi

    Vakmacska :-D

    Ez tényleg jó lenne, de sajnos nem lehet széllel szemben pisilni.
    Én kuratóriumi tagja vagyok a Támogatást Születendő Gyermekeinkért! Lombikbaba Közhasznú Alapítványnak és mi 2007. szeptemberétől 2008. áprilisáig folyamatosan a Parlamentbe járkáltunk, tágyaltunk, üléseztünk, próbáltuk elérni, hogy változzon a helyzet, legyen nagyobb kontroll az ilyen ügyintézők felett, legyen kinek elszámolniuk, hogy változzanak a törvények, legyen gyorsabb az egész folyamat, de hiába.
    Amíg a tegyesz fejpénzt kap a gyerekek után, meg minden egyes gyerek a rendszerben munkahelyeket jelent, addig soha nem lesz érdekük az örökbefogadás felgyorsítása. Amíg az ügyintézők munkája során nincs olyan mértékű elszámoltatás, mint mondjuk egy multinál, addig nem is fognak úgy dolgozni. Hihetetlen, hogy például a gyámhivatalos nő 2-3 órás ebédszüneteket tartott, mi meg addig ott vártunk rá a folyosón és szaladgáltunk ki a parkolóautomatához újabb pénzeket bedobni, a munkahelyünkön intézett szabadnapról már nem is beszélve.

  • 2009.10.20 11:41:28horadi

    Egyébként az első Nők Lapjás cikk után, született egy másik is, amelyben az újságíró (Koronczay Lilla) leírta, hogyan szivattak meg minket a lányok hazahozatala körül, illetve, hogy miért volt ez a 2 gyerek 19 hónapig a gyermekvédelem rendszerében, annyira felháborította ez a dolog, mikor meséltem neki.

    Amikor ezügyben meginterjúvolta a bp.-i tegyesz vezetőjét, akkor ő erre azt válaszolta, hogy ők nem egy zsák krumpliról döntenek, hogy sűrgessék őket.
    No comment.

  • 2009.10.20 11:52:56Vakmacska

    Hát pont azért kéne pedálozniuk a nyavalyásoknak, mert nem egy zsák krumpli! (dolgoztam külföldi közigazgatásban, úgyhogy azt is tudom, hogy nem képtelenség elvárni mindenféle minőségi mutatókat, nem a lehetőség, az akarat hiányzik sajnos).

    A kutatásom alatt szembesültem azzal is, hogy pl. van "bölcsődei lobbi" is, akik annak ellenére vannak pl. a családi napközi ellen, hogy világosan ki lett mondva, hogy nincs arra lehetőség s pénz, hogy az ő körülményeiket jelentősen javítsák vagy a bölcsődei férőhelyeket rapid módon és jelentősen bővítsék és fenn is tartsák (építeni lehet uniós pénzből, csak épp működtetni nem), ez a megfelelő körökben köztudott, kifelé meg megy a....izé, vakítás.

  • 2009.10.20 12:28:44horadi

    Igen, számunkra, nem politikusok, meg hivatalnokok számára sokszor érthetetlen ez a kavarás és kétszínűség.

    Én akkor fogtam padlót, mikor a Parlamentbe járkálásaink során mindig azt láttam, hogy a 2 oldal politikusai, akik a sajtóban egymás torkát harapják át, élőben egymást ölelgetik, nevetgélnek, együtt büféznek.
    Naiv vagyok, mindig rá kell jönnöm. :-(

  • 2009.10.20 13:43:26psyché

    Horadi, örülök, hogy boldog vege lett a törteneteteknek. :-)
    Csak az haborit fel, hogy hany jobb sorsa erdemes kisgyerek kallodik el a bürokracia es a rossz indulat miatt. Mi a f*xert sajnalta a ti ügyintezötök a vsz anyat jobban, mint a pici babacskakat? Miert akart a ti lanyaitoknak is ugyanolyan sorsot elöiranyozni, mint a szerencsetlen vsz anyjuknak? miert nem tudott örülni annak, hogy legalabb ez a ket kislany kikapaszkodhat abbol a környezetböl, ahonnan indultak? Tudom, ezekre a kerdesekre nincs valasz, de szamomra, a hozzaallasa tovabbra is embertelen, erzeketlen marad. Hihetetlen, hogy el akarta rontani az anya utan a lanyok egesz eletet is.:-((

  • 2009.10.20 13:51:49horadi

    Köszi!
    Én már ott megakadtam, mikor kiderült, hogy a lányoknak több vérszerinti testvére is van és őket meg otthagyták a családban. Őértük nem kár?
    A lányok valószínűleg a koraszülöttségük miatt bírták nehezebben a gyűrődést, ezért kerültek többször kórházba és így egy idő után a gyámhatóság látókörébe.
    De az erősebb, egészségesebb testvéreiknek nem volt ilyen "szerencséjük"...

  • 2009.10.20 13:51:55másutt

    Horadi tortenete a legszebb, legfelemelobb, legjobb tortenet, amit valaha itt olvastam.
    Annyi minden benne van.

  • 2009.10.20 13:57:20meeko

    El tudja valamelyikőtök küldeni a Nők Lapjás cikkek linkjét?

  • 2009.10.20 14:00:09psyché

    a linket en is kernem.:-)

  • 2009.10.20 14:02:18psyché

    horadi törtenete egyreszt nagyon szep, masreszt viszont nagyon felhaborito. nekem fel megy a vernyomasom, ha a segitökesz ügyintezöre gondolok. az a szo hogy azonnali hatallyal kirugni fejezi ki legjobban, amit gondolok.:-)

  • 2009.10.20 14:14:00Vakmacska

    horadi, én is jártam a falramentben néhányszor, hasonló tapasztalatok...

    de a legnagyobb biztosítékkiverős dolog az volt, mikor megy a bizottsági ülés (nekünk néhány mondat sokmilliós veszteséget csinálhat lazán...), képviselőnő besétál kb. 15-20 perc késéssel, kezében haboskávé, kb. 6 percig folyamatosan köszönget (mondom, megy az ülés!...), valamit nyomkod a telefonján, majd habos kávé elfogyasztása után távozik.

    Akkor legszívesebben a hely egész napi haboskávékészletét egyszerre borítottam volna a csinos fejére, porcelánnal együtt:(((

  • 2009.10.20 15:03:50horadi

    A Nők Lapjás cikknek csak a második része van meg a neten, egyébként a 2008. szeptember 3-án megjelent számban volt benne.

    http://www.nlcafe.hu/aktualis/20081120/ti_irtatok_-_az_orokbefogadasrol


    Ezek pedig a Porontyos posztjaim:

    http://velvet.hu/poronty/2007/10/04/meddoseg/

    http://velvet.hu/poronty/2007/10/16/orokbefogadas/


    http://velvet.hu/poronty/2008/12/25/orokbefogadas_4/


    És amúgy szeretném előrebocsátani - ugyanis most megnéztem az akkori fotókat magamról és sírvafakadtam -, hogy már 25 kg-val kevesebb vagyok azóta! Tudom, hiúság, asszony a neved! ;-)

  • 2009.10.20 15:08:08horadi

    Vakmacska!
    Amikor mi még a Lombikpetíció (akkor sikerült elérnünk, hogy a lombik alatt munkajogi védettség járjon) kapcsán járkáltunk a Parlamentbe, akkor az egyik Egészségügyi Bizottsági ülésen nyíltan nekünkszegezték, hogy biztos azért nem jön össze a gyerek, mert nekünk egy csomó abortuszunk volt, meg egy csomó pasitól kaptunk el nemi betegségeket, meg mit tudom én, mennyi marhaságot összehordtak ott felnőtt és sokszor orvosi végzettségű emberek! :-(((

  • 2009.10.20 15:09:57meeko

    Köszönöm a linket, és minden jót kívánok nektek szívből.

  • 2009.10.20 15:15:04meeko

    De szép kislányok :)
    Azóta minden teljesen rendben velük (az élet apró nehézségeit leszámítva) ?

  • 2009.10.20 15:38:20horadi

    meeko!
    Köszi! :-)
    Igen, jól vannak, most kezdtek el oviba járni, mindjárt szaladok is értük. :-)
    Niki azóta kinőtte a laktózintoleranciáját, Dzseninek pedig félévente kardiológiai kontrollra van szüksége, de egyébként más karbatartást nem igényel a betegsége.

    Olyanokkal még mindig küzdünk, hogy az átlagnál bizonytalabbak, nem mernek annyira feloldódni sokszor, amennyire más gyerekek. Nyomot hagyott azért a lelkükben, hogy 2,5 éves korukig nem volt állandó pont, személyek, helyek az életükben.
    Sokszor spontán megkérdezik tőlem (pedig elvileg nem emlékezhetnek a korábbi életükre tudati szinten), hogy "ugye nem odaadsz senkinek?". Ilyenkor sírni tudnék, mennyi kis félelem lehet bennük... :-(

    Illetve sokszor van még olyan, hogy falják az ételt, annyira, hogy ha nem figyelek és reagálok gyorsan, akkor fulladni kezdenek. :-(
    Ez még az életük korai szakaszában elszenvedett sok éhezés következménye. A gyerekorvos szerint ez zsigeri szinten lehet, hogy örökre bennük marad.

    Szerencsére nagyon rendes óvónőket fogtunk ki, akikkel ezeket öszintén meg lehetett beszélni és nagyon figyelnek rájuk. :-)

  • 2009.10.20 15:49:09meeko

    Akkor nem kevés győzelem van az utóbbi pár évetekben. Kijelenthetjük, h ez egy happy end :)

  • 2009.10.20 15:51:58horadi

    2009.10.20 15:49:09meeko

    Ámen! :-)

  • 2009.10.20 16:27:40loreál

    horadi,

    azt tudtátok előre, hogy a lányoknak vannak édes testvéreik(akik ráadásul továbbra is a vérszerinti szülőkkel vannak) vagy csak utólag derült ki???

  • 2009.10.20 20:45:18horadi

    loreál!
    Amikor elvették őket a vérszerinti családtól, akkor már 3 nagyobb testvérük volt, ezt tudtuk már az elején, de úgy tudom, hogy azóta már született ugyanennyi.

  • 2009.10.20 21:41:28psyché

    horadi, szuper, hogy meg 3 gyereket a vilagra segitettek.:-(( tudom, hogy emberi jogok + ilyesmi, de akkor is azt hiszem, jobb lett volna az anyat + az apat is sterilizalni...

  • 2009.10.20 21:56:39renege

    Horadi: "Sokszor spontán megkérdezik tőlem (pedig elvileg nem emlékezhetnek a korábbi életükre tudati szinten), hogy "ugye nem odaadsz senkinek?". Ilyenkor sírni tudnék, mennyi kis félelem lehet bennük... :-("

    Én azzal a kijelentéseddel vitatkoznék, hogy nem tudnak emlékezni tudati szinten. Ezt miből gondolod? Az én fiam 2 éves volt, amikor az apja elköltözött tőlünk, most 3 éves és 3 hónapos, de millió meg egy dologra emlékszik az apjáról. Egészen apróságokra, hogy milyen mintája volt a takarójának, hova mentek együtt, milyen közös élményeik voltak. Félelmetesen sok mindenre emlékszik akár már egy másfél éves korából is.

    Úgyhogy én a helyedben úgy gondolnék a lányok félelmeire, gondolataira, amik bizony valós emlékeken alapulnak. Persze, egyetlen minta, a saját gyerekem alapján nyilván.

  • 2009.10.21 15:05:08horadi

    "2009.10.20 21:41:28psyché
    horadi, szuper, hogy meg 3 gyereket a vilagra segitettek.:-(( tudom, hogy emberi jogok + ilyesmi, de akkor is azt hiszem, jobb lett volna az anyat + az apat is sterilizalni..."

    A gyámhivatalban azt mondták, hogy minden szülés után próbálták rábeszélni az anyát, hogy kötesse el magát, de nem akarta. És ez ugyebár csak önkéntes alapon mehet.

  • 2009.10.21 15:09:41horadi

    2009.10.20 21:56:39renege

    És szerinted el is tudják majd mesélni, ha rákérdezek?
    Azért gondolom egyébként, hogy nem emlékeznek semmire, mert néha nézegetünk fényképeket a régi életükről, amik kaptunk velük. Ilyenkor semmi reakciót nem látok rajtuk.

  • 2009.10.21 15:30:12renege

    Horadi, remélem, nem értettél félre, én nem akartam ám beleszólni az életetekbe, vagy okoskodni, csak a saját tapasztalatomat írtam le, hátha az segít.

    Elképzelhető, hogy nem emlékeznek, vagy direkt nem is akarnak, elég sok variáció előfordulhat. Ugye azért az különbség, hogy az én fiam az apját pozitív élményként dolgozta fel, és úgy mesél róla. (Nyilván az, hogy elment, negatív, de én úgy látom, azt nem is fogja fel. Minden nap mondja, hogy az apja is hozzánk tartozik, és majd visszajön ?(((( ) Nálatok a negatív élmények biztosan inkább kerülnek rejtett rekeszekbe a kis fejecskékben.

    Én inkább azt gondolom, hogy ha előjönnek is emlékek, az kevésbé a Te rákérdezéseid alapján fognak, inkább szituációból adódóan. Legalábbis én szoktam néha kérdezgetni ezt-azt (mondjuk fogalmam sincs, hogy ezzel jót teszek-e vele, vagy rosszat), de olyankor kevésbé hajlandó válaszolgatni. Máskor viszont saját magától kezd el mesélni régi emlékeket.

    Te amúgy szeretnéd, ha emlékeznének?

  • 2009.10.21 15:37:26Vakmacska

    Basszus horadi most olvastam amit tegnap visszaírtál, hát komolyan, indítsunk népszavazást, hogy le a listás szavazással, minden tahó (tök mindegy hány diplomával...) oda ülhet a mi pénzünkön, akiket "Valakik" ráraktak valami listára. Broáf.

    Renege, arra vagyok kíváncsi, hogy majd kb. 7 év múlva mire emlékszik ezekből? Mert állítólag (valahol olvastam) az agy valamikor 11 és 13 év közt végez valami marha nagy nagytakarítást, és akkor egy csomó gyerekkori élmény, emlék vagy kiesik, vagy bekerül olyan rétegekbe, ahonnét csak hipnózis, meditáció stb segítségével bírod elővenni. magadtól meg nem.

  • 2009.10.21 15:39:10Vakmacska

    és azt viszont tapasztalatból tudom, hogy a rossz dolgok konkrétum szintjén hajlamosak kiesni. vannak hetek, hónapok az életemben, amikről egyszerűen nem tudok elszámolni, hogy mit csináltam. Azt hogy miért esett ki azt tudom, de attól még kiesett frankón.

  • 2009.10.21 17:26:01renege

    Vakmacska, én is azt gondolom, hogy ezek az emlékek nem fognak sokáig megmaradni, de nem tudtam, hogy pontosan mikor fognak "kiesni".
    Meg gondolom azon is múlik, hogy mennyit emlegetjük.

    Én persze reménykedem, hogy "apa" előkerül majd valamikor, de egyelőre nulla az esélye. Sajnos.

    Mondjuk nekem van több emlékem is 2 éves koromból, úgyhogy azért nem kizárt, hogy valami meg is marad belőlük.

  • 2009.10.21 17:53:48másutt

    Nem az emlekeken van itt a hangsuly.

    Az elet elso 3 eveben torteno dolgok nagyon befolyasoljak a szemelyisegfejlodest...
    Foleg a szeretet, gondoskodas (vagy ezek hianya) es a trauma.
    Akkor alakulnak ki az azok az alap dolgok, mint a ragaszkodas kepessege, az embertarsakban valo megbizas, avagy ezek hianyaban a szorongas, agresszio, stb.
    A masik, ami nagyon fontos, hogy megfelelo mintakat lasson a gyerek a szuloktol, az emberi kapcsolatokrol.
    Ezert jobb, ha csak egy szulo van, esetleg mas szereto felnottek, mintha agresszio, hidegseg, uvoltozesek otthin.
    A folyamat nem megfordithatatlan, de nagyon sok minden eldol 3 eves korra... es gyakran ezek a befolyasok nem hagynak emleket egyaltalan!

    Amikor pl. hideg-rideg kornyezetben, intezmenyesitve felnott 3-4 eves gyereket vesznak csaladhoz, csak oriasi kuzdelem aran lehet beloluk kotodesre kepes, boldog kicsi gyerek, vagy kesobb felnott.

    Az emlekek nem minden!

  • 2009.10.21 17:54:42másutt

    renege, fontosabb az "apa" elokerulesenel, hogy pozitiv kapcsolatokrol lasson a gyerek peldat. lehet ez szuleiddel, uj ferfiismerossel, barattal.

  • 2009.10.24 14:24:10Lagoon

    a Bölcső alapítvány elsődleges célja a krízisbe került kismamák támogatása, és annak elérése, hogy a születendő gyermeket visszahelyezzék a vér szerinti családjába. Két anyaotthont is üzemeltetnek, illetve egyéb területen is igyekeznek segítséget nyújtani. Ha ezt nem sikerül elérni, akkor következik a nyílt örökbefogadás.
    És akik nem tudják elképzelni, hogy jut el az örökbeadásig valaki, megtörtént példa: Nőnek van egy 4 éves lánya. Férje veri. Kimenekül a házasságból, új kapcsolata lesz. Közös gyereket vállalnak. Új kapcsolat a terhesség 4. hónapjában tönkre megy. Tehát a fenti anya albérletben egyedül él, nincs mellette senki, aki segítsen, próbálja eltartani magát, és a kiskorú elsőszülöttet. Ha nem dolgozik éhenhalnak. Felelős és piszok nehéz döntést hoz: örökbe adja az újszülöttet.
    Ez csak egy példa, számos más út vezet idáig.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta