Veszélyes a potyautazás a védőoltások esetében

Zanza!

Mostanában minden napra jut legalább egy új hír a H1N1-gyel és az influenza elleni védekezéssel kapcsolatban, mégis meglepően keveset tudunk a fertőző betegségek veszélyeiről, terjedési módjairól, a megelőzés eszközeiről és a védőoltásokról - derült ki egy friss közvélemény-kutatásból.

Influenza ide, H1N1 oda, a megkérdezettek túlnyomó többsége (60 százaléka) továbbra is a rosszindulatú daganatokat említette első helyen, amikor olyan betegséget kellett megneveznie, melyet a legveszélyesebbnek tart önmaga és családja számára. Ezt a szív- és érrendszeri betegségek követik 17 százalékkal, a H1N1-fertőzésnek pedig - az infarktussal holtversenyben - a harmadik helyet sikerült megszereznie a kétes dicsőségű rangsorban 14 százalékkal.

A többség (78 százalék) ugyan tisztában van vele, hogy egyes vírusfertőzésekkel szemben védőoltással védekezhetünk, arra a kérdésre azonban, hogy „Mi jut eszébe, ha azt mondom önnek, hogy védőoltás?” meglepően kevesen adtak megfelelő választ: 24 százalék tudja, hogy betegségek ellen véd, 22 százalék azok aránya, akik szerint gyerekek kapják, illetve hogy a megelőzést szolgálja, és körülbelül 12 százaléknak az influenza ugrott be a kérdés hallatán. A közvélemény-kutatásról rendezett sajtótájékoztatón Duránszkai Gábor, a TNS vezérigazgatója nem tartotta meglepőnek, hogy a nem kötelező védőoltásokkal kivédhető betegségek közül manapság ugyancsak az influenza elleni oltást ismerik a legtöbben (csaknem 100 százalék), és nem sokkal marad el ettől a kullancs által terjesztett vírusos agyvelőgyulladás és a tetanusz sem. Jóval kevesebben tudják viszont, hogy a méhnyakrákot okozó HPV és a súlyos csecsemőkori hasmenéseket előidéző rotavírus ellen is létezik választható védőoltás.

Mivel a nőgyógyászati daganatok meglehetősen előkelő helyen végeztek a rettegett betegségek sorában, különösen érdekes eredmény, hogy míg a megkérdezettek több mint 60 százaléka nevezte meg a HPV-fertőzést a méhnyakrák okai között, és nagyjából ugyanennyien vannak tisztában azzal, hogy a vírusfertőzés szexuális úton terjed, addig ennek csupán töredéke volt azok aránya, akik azt is tudják, hogy a HPV a fertőzött bőrterületek érintkezésével, illetve egyéb módon (például közös WC-használat útján) is átkerülhet egyik emberről a másikra. A méhnyakrák megelőzésére alkalmas módszerek között egyébként csak a második helyen végzett a vakcina, az első helyre a rendszeres nőgyógyászati szűrés került.

A felmérés eredményeihez kapcsolódva dr. Mészner Zsófia, az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet főigazgatója felsorolta, majd tudományos bizonyítékok alapján cáfolta a védőoltásokkal kapcsolatos tévhiteket és hiedelmeket. Tudományos kutatások eredményeit idézte annak bizonyítására, hogy a szamárköhögés elleni oltóanyag nem rendelkezik agykárosító hatással, valamint hogy a mumpsz, kanyaró és rubeola elleni kombinált vakcinának semmi köze az autizmushoz. Bár a kötelező védőoltásokat gyakran éri az a vád, hogy a csecsemők túl fiatal korban kapják meg ezeket, a valóság az, hogy a csecsemőket nagyjából féléves korukra - vagyis addigra, ameddig az anyai ellenanyagok védő hatása tart - védetté kell tenni a legfontosabb betegségek ellen. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy nem állja meg a helyét az az érvelés sem, hogy a védőoltások gyengítik az immunrendszert, mert a védőoltásokkal bejuttatott antigének valójában nem gyengítik, egyszerűen „csak” működtetik az immunrendszert.

Megemlítette azt is, hogy az immunrendszer védőoltásokból adódó terhelése korántsem olyan nagymértékű, mint gondolnánk, hiszen a vakcinagyártás fejlődése is lépést tartott az idővel. Ennek eredménye, hogy míg 1960-ban az ötféle betegség ellen adott kötelező oltásokkal több mint 3200 antigént juttattak a szervezetbe, addig mára a bevitt antigének száma mindössze 123-126-ra csökkent - az ezekkel kivédett betegségek száma viszont 11-re emelkedett!

Sajnos nincs igazuk azoknak sem, akik szerint védőoltásokra semmi szükség, hiszen megfelelő táplálkozással, vitaminbevitellel, az immunrendszer erősítésével és a higiénés rendszabályok betartásával már mindent megtettünk a betegségek elkerülésére. Ennek cáfolataként az elmúlt évek ausztriai és németországi kanyarójárványainak szomorú adatait idézte, ahol a szülők szabad döntési jogukra, illetve vallási okokra hivatkozva nem adatták be gyerekeiknek a védőoltásokat. Egy pontig ugyan elegendő védelmet nyújthat a „potyautas-jelenség”, amikor valaki a nagy többség oltási hajlandóságára apellálva zárkózik el a célzott védekezéstől. Ez azonban csak addig működik, amíg nem döntenek túlságosan sokan úgy, hogy maguk ugyan nem kérnek a vakcinából, de oltassanak mások - a kanyaró esetében nagyjából 5 százalék a határ, mely felett már nem biztonságos potyautasnak lenni, mert a betegség „megtalálja” a védteleneket.

Az OGYEI főigazgatója kiemelte, hogy a védőoltások oly sikeresen eliminálták a betegségeket, hogy ezek eltűnésével párhuzamosan csökkent a velük szemben érzett félelem, ezzel párhuzamosan pedig fokozódott a mellékhatások miatti szorongás, a veszélyek indokolatlan túlértékelése. Ahhoz pedig, hogy a védőoltások ne legyenek saját sikereik áldozatai, az kell, hogy az orvosok megfelelő formában, közérthetően adják közre az ezzel kapcsolatos ismereteket, a laikusok pedig ne dőljenek be az alaptalan rémhíreknek.

Blogmustra