SZÜLŐSÉG

Gyereknapló: Abigél, az agresszív robot

2009. október 5., hétfő 07:42

Mostanában minden hétre jut valami izgalmas dolog az életünkben, először a bölcsi, aztán ez az allergia-dolog (ami szerencsére azóta nem tért vissza), a héten pedig lenyomtunk egy költözést. Azt hittem, ezt az egészet nem fogom idegösszeroppanás nélkül átvászelni, ehhez képest csak egyszer kaptam zokogórohamot, ami azt gondolom, igazán jó eredmény.

abi1005

Ráadásul nem egy szimpla költözésen vagyunk túl, - bár nyilván az sem semmi, - mi ugyanis nem elköltözünk, pusztán kiköltözünk, arra az időre, amíg a lakásunkat szétverik, hogy mondjuk legyen benne végre normális fűtés, kicserélik az ablakokat és leválasztanak még egy szobát. A kivitelező által beígért két-három hónapot egy barátunk lakásában töltjük, negyven négyzetméteren.

Így hát majd' beleőrültem a válogatásban: ez nem kell, ez kell, szandál nem kell, átmeneti kabát kell, bundás csizma, hm, bundás csizma, kell vajon decemberig a bundás csizma? Vagy addig nem fog esni a hó? Vagy mégis inkább elvigyem? Á, inkább nem, túl sok helyet foglal. És a tortaforma? Fogok majd ott sütni? A kicsit vigyem, vagy a nagyobbat? És a sütőmérleg? Még az a szerencse, hogy Abigél ezt az egészet élvezte, beköltözött egy-egy dobozba, és ott töltött órákat az állataival. Pedig leginkább az ő lelkét féltettem, hogy nem lesz-e túl sok változás ez neki. De mindenkitől azt hallottam, ne izguljak, a gyerekek jól tűrik az ilyen változásokat, ami nekem szintén új volt, eddig azt hittem, a gyerekek az állandóságot szeretik.

Abigél előtt mindenesetre le a kalappal, tényleg jól tűri, a bölcsit továbbra is nagyon szereti, és elfogadta, hogy most itt lakunk, ebben a nagykapus házban, nem mondogatja, hogy menjünk haza, csak a macskát emlegeti néha, azt ugyanis nem tudtuk magunkkal hozni. Az alvásán sajnos nem tudom lemérni, hogy mennyire nyugodt, ugyanis Abigél még mindig nem alussza át az éjszakákat, illetve az a ritkább, amikor igen. De továbbra is nagyon vidám, kiegyensúlyozott, ha hazaérünk, ugyanúgy örül, mint amikor a rendes lakásunkba értünk haza.

abi1005a

Mielőtt azonban azt gondolnátok, hogy egy jól idomítható robottal élünk együtt, gyorsan elárulom, hogy azért látszanak rajta a változások, én legalábbbis látom. Először is némileg agresszívebb lett, és mostanában mindent dobál. Nem találom ezt különösebben furcsának, a bölcsiben jó gyerek, próbál mefelelni, itthon viszont cserébe rosszabb. Persze néha agyamra megy, hogy nem lehet eltölteni egy normális délutánt békében és összebújva, dehát most sajnos nem lehet, talán akkor sem lehetne, ha mindezek a változások nem is történtek volna meg. Most egyszerűen jobban szereti a dolgokat földhöz vágni, szerencsére olyat nem, amit törik, de a babákat, a cipőket, meg a gyurmásdobozt mindenképpen. Gyűjtöttünk rengeteg gesztenyét, hogy készítsünk belőle emberkéket, de odáig sajnos nem jutottunk el, mert még a parkban szétdobálta az összeset, - mondjuk azt nem csak agresszióból, tetszett neki, ahogy pattog. A dobálás mellett még nyávog, feltűnően szenved, és sikítozik. Látszik rajta, hogy most egészen magának akar, néha még arra is féltékeny, ha az apjával beszélgetek, azonnal hoz valami könyvet, hogy ne figyeljek másra. Ha viszont csak vele foglalkozom, akkor végtelenül boldog.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.10.05 09:39:17kele

    Kicsit ijesztő volt a cím, de megnyugodtam:)
    Nem irigyellek a költözés miatt, mi nyáron csináltuk ezt végig, még mindig nem találtam meg minden kacatot...
    A dobálás miatt ne aggódj, legalább levezeti kicsit a feszültséget Abigél, azért biztosan ő is megérzi, hogy mások lettek a körülmények. Ha jól tudom, a tárgyak eldobálása elválási jelzés, de biztosan van itt szakember, aki ezt jobban tudja:)
    Nagyon édes amúgy, ahogy a dobozba bújik, olyan nagylányos már!
    Kicsit off: volt alvós-Abigéles poszt már, vagy lemaradtam róla? Nagyon ritkán tudok csak porontyozni...

  • 2009.10.05 09:44:19dodóó

    Abigél nagyon aranyos.
    40 négyzetméteren meg el lehet lakni 3 embernek.
    Ha a barát is ott lakik akkor már húzósabb,de azt nem írtad.

  • 2009.10.05 09:52:28Farkasokkal táncoló

    Nálunk ugyanez volt dettó, amikor az unokám 2 éves volt. Akkor vette meg a lányom tőlünk a ház egy részét, és akkor kellett szétverni, hogy egyrészt bizonyos felújítási munkák legynek, másrészt meg a lányomnak legyen külön lakása benne. Igaz, előtte volt a válóper is, és nyár végén meg a bölcsöde kezdődött.

    A gyerek látszólag nagyon élvezte a bérlakást ahová szintén 3 hónapra (haha, úgy jöttünk haza, hogy még tiszta sitt volt az egész lakás, és még mindenütt dolgoztak), bebújt az üres gardrob szekrényekbe, meg száguldozott boldogan, de bizony meg kell mondjam, hogy életének legzizibb korszakát éltük át vele. Vissza se szeretek erre emlékezni... :-(

  • 2009.10.05 10:20:41muzsa

    Mi nem is költöztünk, a bölcsit is visszamondtuk, csak egy kicsit ingerlékenyebb vagyok (mert egy hathetes van a hasamban, legalábbis ráfogom) és a 2 éves gyerekem így is dobál ezerrel, szerencsétlenségemre általában filceket, kupak nélkül :( vagy a bilijét - mondjuk azt üresen. de az üvegajtónak. szóval ez a dobálás ügylet szerintem kicsit életkori sajátosság lehet... azt tudom, hogy kisebb korban a gravitációval ismerkednek, meg a mélységet érzékelik vele, tesztelnek. de most így két évesen inkább azt tesztelik már, mennyit bír ki egy szülő :)

  • 2009.10.05 10:39:55Labrador

    Én mindig elolvasom Abigél naplóját, nagyon aranyos huncut kislány. Az én lányom 14 hónapos. :)
    A környezetváltozás valóban ,,dráma,, de azért 40m2 élni nem az. Mi nem az elkövetkező 2- 3 hónapban lakunk ekkora helyen, hanem az elkövetkező 2-3 évben is.
    Szerencsések vagytok, hogy el tudtatok költözni a lakásfelújítás idejére. Mi a 1,5 szobában csináltuk végig a felújítást, nem volt lehetőség másra.
    Nem nagy tragédia...

  • 2009.10.05 10:47:05csongi07

    Abigél nagyon aranyos, és mintha csak a fiamról olvastam volna (épp egykorúak). A dobálás nálunk is megvan egy ideje, és már nem tolerálom annyira jól, mint az elején, bizony néha már felemelem a hangom (sajnos). A doboz-szerelem nálunk még télen kezdődött, mikor lecseréltük a gáztűzhelyet, és a dobozából csináltam neki egy kis kunyhót ablakkal-ajtóval, kívülről öntapadós tapétával megerősítve. Azóta is imádja, állandóan belebújik játszani (addig legalább nyugisan tudom a dolgaimat csinálni) :)

  • 2009.10.05 10:49:27anyatájger

    Hát nem irigyellek a költözés miatt, de még mindig jobb, mint otthon maradni és kerülgetni a felújítókat.

  • 2009.10.05 10:49:32dolcevita

    biztos a költözés miatt van? Az én fiam is ilyen mostanában, az oviban (szeptembertől jár) nagyon jól viselkedik, ahogy hazahozom látom rajta, hogy azonnal kitombolja az a feszkót, amit az egész napos "viselkedni kell" kényszer okozott benne. Sztem ez teljesen természetes

  • 2009.10.05 11:05:22hinta-palinta

    Valamelyik mostani Nők Lapjában volt egy Vekerdy (jaj itt némelykor egyik sem népszerű)tanács, vélemény.Anya panaszkodott, a bölcsiben jól viselkedő, nyitott, értelmes szófogadó, illemtudó gyereke otthon visít, csapkod, hisztis, neveletlen.A válasz az volt,ez így tök természetes, a gyerek közösségben ''viselkedik', otthon meg A BIZTONSÁGBAN levezeti a frusztrációit.

  • 2009.10.05 11:14:59madz

    ezt én is olvastam. az tényleg aggasztóbb, mikor egy gyerek a bölcsiben/oviban tombol, mert az otthoni frusztrációit kell máshol levezetnie...

  • 2009.10.05 11:16:56Szilvamama

    Nálunk is így működik a gyermek: bölcsiben viselkedik, otthon levezet :)

  • 2009.10.05 11:32:50loretta_

    nálunk is így van, pedig csak 3 napot megy bölcsibe. de ott szépen elaszik, eszik, itthon meg minden elalváskor kb 1 órás hiszti meg huzavona van. És pont most kistesó is érkezett, ez még rontja a helyzetet. Van erre megoldás? Hogyan kezelitek az otthoni őrjöngést? A veszekszemvele egész nap az nagyon rossz, meggyőzöm szépen csak ritkán sikerül, elterelem a figyelmét is csak néha megy. Van erre jó módszer? Akár könyv is érdekelne, rossz nézni ahogyan direkt rosszalkodik hogy rá figyeljünk, pedig amúgy is csak rá figyelünk. És látom a szemében, hogy teljesen zavart és rossz neki is ez a helyzet.

  • 2009.10.05 11:41:10másutt

    az enyem egyaltalan nem megy bolcsibe, soha, es ugyanezt csinalja.
    csapkod, orjong, dobal es 1 perccel utana angyalka.

    ennek semmi koze a koltozeshez, a bolcsihez. ez a korral jar.

  • 2009.10.05 11:53:51ditakai

    jajjmá.., másutt ez most nagyon megalapozott komment volt :-)

  • 2009.10.05 12:04:17másutt

    en erre valaszoltam:
    "Mielőtt azonban azt gondolnátok, hogy egy jól idomítható robottal élünk együtt, gyorsan elárulom, hogy azért látszanak rajta a változások, én legalábbbis látom. Először is némileg agresszívebb lett, és mostanában mindent dobál"

    szoval szerintem a viselkedesnek semmi koze a koltozeshez, amikor egy helyen lako gyerekek millioi lesznek hirtelen dobalodzoak es agresszivak kb 2 eves korukban...
    angolul a kifejezes ra: "the terrible two", biztros van hasonlo magyarul is...

  • 2009.10.05 12:06:00Farkasokkal táncoló

    Hát megalapozott vagy sem, de így igaz, a legrettenetesebb kor a két év körüli a hiszti és akaratosság szempontjából. Ilyenkor próbálgatja a határait, és ilyenkor lehet legjobban elrontani is a nevelését. Nyugalom, következetesség, és remény, hogy el fog múlni, (el fog múlni) ez az egyetlen célravezető módszer.

  • 2009.10.05 12:09:13Farkasokkal táncoló

    Ja a férjem is mondta, hogy az angolban külön kifejezés van erre a korra - meg is értem! :-D

  • 2009.10.05 12:11:16csutkababa

    Azért az tecc, hogy komoly felnőtt emberek gyerekpsziché diplomával megfigyeknek dühödt kétéveseket, akik ugye még nem bírják elmondani, mit is éreznek legbelül, hiá
    ba is üvöltözne velük Csernus...nem tudja elmagyarázni, mit fojt el, mit kompenzál, mi frusztrálja.
    Aztán kijelentik az okos diplomások, hogy ez a viselkedés azért van, mert...és sorolják.

    Megfigyelések alapján. Szerintem ez pont olyan, mint az állatvilág megfigyelése és kielemzése.Etológia.

  • 2009.10.05 12:13:58ditakai

    whatever...

  • 2009.10.05 12:52:55Magenta

    És mit csináltatok a macskával Mother Mary?

  • 2009.10.05 13:18:23macskaszemű

    Pont azon agyaltam, mitől van ez a dobálózás, mert az én gyerekem (2év)is hajigál mindenfélét. Akkor ezt most befejzem, mert látom, tömeges jelenség. Mondjuk van mit leveztenie, a kistesó elég nagy változás.
    Abigél meg gyönyörű.

  • 2009.10.05 13:36:14zabpehely02

    nálunk is megy a dobálás, főként a kedvenc babáját dobálja a kis húszhónapos rosszcsont. eleinte meglepődtünk, de aztán rájöttünk, hogy biztos vele vezeti le a feszkót, ennél durvábbakról is hallottunk már. így hát mi nem szólunk rá, de mindig ledöbbenek, hogy az ismerősök, nagyszülők rászólnak, hogy ne dobáld, meg hogy hogy fájhat szegény babának. de ez már inkább más topik, a neveljük meg más gyerekét, akkor is, ha ott az anyja-apja...

  • 2009.10.05 13:36:19kisbalas

    Az enyém is meg van őrülve, ő is most ment bölcsibe, meg folyamatban van a költözés is, el az imádott nagyikától (mondjuk egy utcával arréb csak). Látszik rajta ez is, de szerintem az "akarok akarni" üvöltéssel megspékelt hisztériák azért nem csak ebből fakadnak... Ha látom rajta h nincs mit tenni, balhés kedvében van, akkor megyünk gyalogolni, meg virágot szedni. A játszótér sem nagyon játszik ilyenkor, de ha elsétálunk olyan helyre, ahol el lehet engedni őrjöngeni, akkor általában kitombolja magából a hülyeséget, és utána aranyos.

  • 2009.10.05 13:36:32korcsolya

    Kedves MM, azért értelek meg maximálisan, mert ugyanebben vagyunk mi is nyakig - csak mi költözünk is. Mi több, nekünk ugyanazon a napon született a második gyerekünk, amely napon megvettük és átvettük az "új" lakásunkat, melyet már hetek óta újítunk. :) Izgalmas az élet mostanában nálunk. Egyfolytában azon agyalok, hogy mi legyen a két kisfiammal (20 és 1 hónapos srácok), amikor költözünk, dobozolunk. Meg fogja-e viselni a nagyot a környezetváltozás? (Mi kerületet is váltunk, itt hagyjuk a jól ismert játszót, a parkot...)
    A nagyobb fiam nekem is hajigál, dobál mindent, előszeretettel a parkettára. Ilyenkor nem ő, hanem a dobált tárgy kerül "büntetésbe": a szekrény tetejére néhány napig. Volt, hogy az összes kedvence odafent sorakozott, lentről néztük őket könnyes szemmel... :) Aztán persze mindig visszaadom neki. A kedvenc kisautóját viszont kidobta a franciaerkélyről, s mire lementem érte, valaki elvitte...

  • 2009.10.05 13:37:37zabpehely02

    jaj, ezek a huncut szemek! imádnivaló...

  • 2009.10.05 13:39:16kisbalas

    Ja, a bölcsiben ő is "angyalka", meg vannak menve a gondozók, hogy ilyen aranyos gyereket, meg de hamar beilleszkedett... hát inkább nekem tomboljon, így könnyebb kezelni a helyzetet.

  • 2009.10.05 13:42:22kisbalas

    Nálunk a dobálás mellett az ütögetés megy, de én csak akkor szoktam rászólni, ha embert üt meg, vagy ha valami olyat csépel, ami tönkre tud menni tőle, szoktam neki mondani, hogy ez veszélyes. Valakinek tapasztalat ezügyben?

  • 2009.10.05 13:49:10herbivore

    Mother Mary,
    HOL VAN ZAZI?

    Abigél gyönyörű :)

  • 2009.10.05 14:56:53Mother Mary

    hihi, zazika megvan, sokat agyaltunk rajta, de végül úgy döntöttünk neki jobb ha, marad a kertben, amit megszokott, mint itt legyen bezárva. úgyis megyünk oda minden nap megetetni, és amúgy is félig a szomszédban lakik, mert ott van öt másik macska, szomszéd néni imádja:-) de azért kicsit kivan ő is...

  • 2009.10.05 16:37:39herbivore

    megnyugodtam :)

  • 2009.10.05 19:58:55mormi

    muzsa: ugy latom nagyon hasolno szituban vagyunk, ugyanis nekem is van egy dobalos-rugdosos ketevesem, es egy 6 hetes a hasamban:))) Mi ugyan nem koltozunk es bolcsibe sem megyunk, de a nagyfiam is allandoan rajtam log, csak en vagyok neki jo mindenre, miota megfogant a pici...

  • 2009.10.05 20:28:46Kipikopii

    "De mindenkitől azt hallottam, ne izguljak, a gyerekek jól tűrik az ilyen változásokat, ami nekem szintén új volt, eddig azt hittem, a gyerekek az állandóságot szeretik."

    Az allandoasag nem azt jelenti, hogy az egesz eletet ugyanabban a hazban, keruletben kell leelni, inkabb a csaladi rutinokat (reggeli, jatszoter, ebed, alvas, jatszoter, vacsora, hancur apaval, meseolvasas anyaval, stb.). Ezeket az uj helyen is ugyanigy ki lehet alakitani. Ennel sokkal nagyobb megrazkodtatast tud jelenteni betegseg, kisteso szuletese, rossz bolcsivalasztas, stb.

  • 2009.10.06 14:36:26Dortje

    Hát mi 50 nm-en élünk 3-an, lassan 4-en.Ez úgy látszik már nagyon gáz?!!?

  • 2009.10.06 16:15:51mormi

    Dortje, szerintem itt nem arrol van szo, hogy gaz az, ki hany nm-en el. Az en olvasatomban inkabb az a tenyallas, hogy valtozas fog tortenni, ami gyereket, felnottet ugyanugy megvisel, megijeszt, de legalabbis kihat az eletere valahogy.

  • 2009.10.06 20:50:43jou

    Nagyon szeretem a történeteidet, MM, és tündéri a kislányod!

    A dobálós témára, már ha így felmerült, akkor kérdezném, hogy akkor mi a teendő, ha ütöget, dobál, de nem ám a szobába szanaszét(ott is), hanem minket a FÉM KISAUTÓIVAL, távirányítóval, könyvvel. Na? Rászólunk szépen, türelemmel, határozottan, mindenhogy, mostmár ő is hunyorog(nálunk már kialakult egy védekező mozdulat kéz az arc elé:( és néha magát üti. Most ilyenkor valami ötlet?

  • 2009.10.06 21:08:28Farkasokkal táncoló

    Jou, tán nem szépen türelemmel, hanem igenis MÉRGESEN kéne rászólni.

  • 2009.10.06 21:26:37psyché

    jou, ha nem hagyja abba a dobalast, akkor vedd el töle a jatekot. elöször 1 percre. utana add vissza neki. ha megint hozzatok vagja, akkor vedd el töle hosszabb idöre, esetleg egesz napra. közben legyel nyugodt, de nagyon hatarozott es magyarazd el neki, hogy miert vetted el: megdobtal az autoval, ezert elveszem töled a jatekot egy percre.

  • 2009.10.06 21:35:10Farkasokkal táncoló

    Nagyon nyugodtan és határozottan rá lehet szólni MÉRGESEN, hogy ez nem való, sokkal direktebben bejön. Őszintén szólva ilyenkor szoktam én mérges lenni, amikor a mindenttűrő anyuka képtelen a gyerek tudomására hozni, hogy EZ NEM VALÓ. Aztán két év mulva mennek a nevelési tanácsadóba, hogy miért is hisztis még mindig a gyerek?

  • 2009.10.06 21:47:01psyché

    FT, igazad van. a gyereknek meg lehet azt is mondani, hogy most nagyon merges vagyok rad / haragszom rad, mert hozzam vagtad a kisautot. ez nekem nagyon faj. szeretnelek megkerni arra, hogy ezt ne csinald többet. ha megis csinalja, akkor jön az, amit az elöbb irtam: elvenni töle az ominozus jatekszert.

  • 2009.10.06 21:54:48madz

    jou, mennyi idős?
    és ti mit csináltok éppen, mikor rátok támad? játék közben történik vagy éppen valami mással foglalkoztok?
    ha utóbbi, akkor lehet figyelemfelhívás durva formája...

  • 2009.10.06 22:15:38Anke

    Jou, mennyi idős? szerintem a figyelmeteket akarja felhívni magára. Valamilyen szituációt súlyos gondként élhet meg.

  • 2009.10.06 22:29:23jou

    Nem vagyunk mindenttűrők, elég erélyesen szólunk rá, megfogom a kezét erősen(nem fájdalmasan), mondom nem szabad, rá is kiáltunk, ha látjuk hogy lendíti a kezét. Talán épp ezért a műsorért csinálja, mert tudja, hogy nem szabad, de élvezi a reakciót. Először higgadtan kezdtük mondani neki, pont azért, hogy ne legyen cirkusz, ami miatt újra csinálja. 21 hónapos, nagyon értelmes és szófogadó(!!) amúgy, csak ez a dobálás... Először az apját kezdte ütni, ráütött a távirányítóval mikor aludt szegény, nyilván nem értette miért nem mozdul, miért nem vele játszik.
    Azt értem, hogy feszegeti a határokat, de magát miért üti újabban? Ilyenkor megfogom a kezét, és megsimogatom a kezével a fejét, közbe mondom neki, hogy simogassál, stb.

    El fogom venni a játékelvevős módszert, bár ha eldobta már úgysincs nála:/

  • 2009.10.06 23:13:44Anke

    Picit más a véleményem így a játékelkobzásról, miután megírtad, hogy mennyi idős. Egy 21 hónapos még nem érti az ezzel járó alkut, neki még erősebb irányítás kell. Nagyobb gyerekeknél, amelyik rongál, rendetlen, veszekszik a másikkal stb. viszont nagyon nagyon hatásos.
    Első körben, mond azt neki, amit már ajánlottak, hogy ez nektek rosszul esik, még kérdezd meg, hogy mi az, ami bántja (de ezt csak négyszemközt elvonulva, és fizikailag úgy helyezkedsz, hogy ne fenntről tekints le rá, hanem szemtől szemben az ő magasságában legyél). Ha nagyon kicsi és épphogy csak beszélni tud, akkor próbáld Te a szájába adni a kérdéseket és rákérdezni az ő kommunikációs szintjén, mindenképpen derítsd ki, hogy mi az ami bántja. A hangos kiabálás mindig ellenállást vált ki. Azt mindenképpen tedd világossá neki, hogy a viselkedése a rossz, nem pedig ő. És ha épp jó, akkor dicsérd, jutalmazd ezerrel. Viszont látatlanban nem hiszem, hogy reális megoldás lenne osztogatnom a tanácsokat, mert rengeteg oka lehet a viselkedésének. Ezért második körben, (bár fizetne ezért a kiadó), ajánlani szeretném Jo Frost: Szuperdada című könyvét. Ha van kis időd, fejezetenként a könyvesboltban is kiolvashatod, (mert nem olcsó könyv) és akkor kezd az idevágó fejezettel. Látszólag általánosságokról szól, de nagyon jól összeszedi, hogy hol és miért romolhat el a kommunikáció a gyerek és a szülő között, valamint kitér arra is, hogy a gyerek mit fog fel abból, amit mondunk, mutatunk neki, hogy miért nem működik valami a 2-3 évesnél,míg a 4-5 évesnél már beválik.

  • 2009.10.06 23:15:06Anke

    Egy másik könyvben az Okosan nevelni tudni kell-ben (buta cím szerintem is), pedig az érzelmi jóllétről ír a szerző, ez annyiból érdekes, hogy érthetővé válik, hogy a kortizol, az opioid stb., hogyan befolyásolja a baba, a gyerek viselkedését, érthető leírások vannak ezekről a folyamatokról és olyan apróságokra hívja fel a figyelmet, amit egy gyerek máshogy él meg, mint egy felnőtt.

    Egy tippem azért még lenne, azt írod az apukát kezdte el ütni és a távirányítóval, lehet, hogy ezen az úton kellene kezdeni a probléma feltárást.

  • 2009.10.06 23:51:05jou

    Köszönöm a jótanácsokat!
    Anke, apuka hagyta, és nem állította le idejekorán az őt ért ütéseket, de hogy miért használ eszközt az ütéshez, nem tudom honnan vette. Talán ez is csak a véletlen műve, megtetszett neki, milyen balhé van belőle.
    Apuka gyakran ideges, emelkedettebb a feszültségszint, ha otthon van, gondolom ez nem segít, de én sem tudom ezt megváltoztatni. De engem is meg-megdob, úgyhogy passz. Látja, és mondjuk neki, hogy fáj, ami néha nem színjáték, mert tényleg baromira tud fájni, ha jól eltalál.
    Ahogy boncolgatjuk a témát, szinte látom a megoldást, mégtöbb játék, koncentráltabb figyelem, gyerektársaság. Majd (mégjobban ) odafigyelek.

  • 2009.10.07 00:00:33Anke

    Sok sikert jou, drukkolok!

  • 2009.10.07 00:21:45jou

    Köszönöm:)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta