SZÜLŐSÉG

Alvás-saga II. - anya bekeményít

2009. október 1., csütörtök 07:52

Az elmúlt hét a fájdalmas reformok jegyében telt. Fájdalmas volt nekem is, de Palkónak is, aki – most már kénytelen vagyok töredelmesen bevallani – teljesen a fejemre nőtt.

palko1001

A helyzet tarthatatlanná vált, Palkó az utóbbi időben már többnyire csak cicivel a szájában bírt aludni. Elaludni mindenképp, de az utóbbi időben a nappali alvások nagy része is a szoptatás fedőneve alatt zajlott, és élelmes gyerekem persze hamar rájött, hogy ha lehet ezt így nappal, hát miért ne vezessük be éjszakára is?

Ám amikor az egyik reggel hulla fáradtan arra ébredtem, hogy a mellbimbóm körülbelül hajnali négy óta a gyerek szájában ázik, majd a hálószobából kilépve megakadt a szemem a minimum három Hamupipőkét felemésztő vasalásmennyiségen, a szanaszét futó lakáson, és az asztalon púposodó, elintézésre váró papírhalmazon, szóval akkor és ott úgy döntöttem, lépnem kell. Mégpedig azonnal.

És miközben őpasasága képzelt hatalmának birtokában önfeledten viháncolva lábizott a pelenkázó tetején, bennem a lázadás csírái már szárba szökkentek, virágot bontottak, hogy nemsokára véget vessenek Palkó kis kókuszdiófejű pünkösdi királyságának.

Elhatározásom nagyon szilárd volt, egészen addig, amíg a tíz óra körüli szoptatás és az ahhoz kapcsolódó alvásidő el nem érkezett. Palkó hozzám simulva étkezett, én pedig nézegettem a gödröcskéket, nyomkodtam a puha kis párnákat, szívtam be a finom, bódító babaillatot, és minden olyan tökéletes volt. Igen, ekkor már egészen másféle szilárdságot éreztem, és éppen készültem ebek harmincadjára vetni az összes önbecsülésemet, amikor egyszer csak apró kattanás hallatszott a konyha felől, és leállt a mosógép. Sakkozni kezdtem. Délben nincs idő, délután nem leszünk itthon, marad tehát az esti őrjöngő teregetés a fürdetés, vacsora és fektetés rémháromszögében, aztán az újabb kupac vasalni való ruha. Döntöttem. Nem telt bele öt perc, és Palkó feneke közeli kapcsolatot teremtett a kiságy matracával, aminek egyenes következménye egy hatalmas levegővételből eredő erőteljes hangszálrezegtetéssel egybekötött komoly gimnasztikai gyakorlat lett, azaz Palkó ordítva felment hídba, én pedig hanyatt-homlok menekültem.

Behúztam az ajtót, még belenéztem a rettenetesen csalódott kék szemekbe, aztán lelkiismeret-furdalástól fuldokolva belevetettem magam a teregetésbe. Óra mellém, öt percet adtam magamnak, addig ki kell bírni, NEM megyek be hozzá. Ordítás, ordítás, ordítás. Még kettő perc. Hirtelen megszólal a telefon. Kimegyek vele a konyhába, hogy halljak is valamit a barátnőm házassági válságának legújabb fejezetéből, aztán ott is ragadok, mert kell egy kis lélekápolás. Mire visszaérek, csend van. Ránézek az órára, tizenöt perc telt el. Benézek a szobába, gyerek tátott szájjal alszik. Nekiállok vasalni, aztán egy kupac után elmegyek pepecselni a konyhába, haladok ezzel, haladok azzal. Palkó két órát aludt egyhuzamban. Aztán persze délután borult minden, de a következő nap délelőttjén ismét eljátszottuk a határozott lefektetősdit, ekkor már tíz perces határidővel. Nem volt sikerszaga a dolognak, a kilencedik percben az ordítás még töretlen volt. Ám ahogy feltápászkodtam, hogy véget vessek Palkó kínjainak, hirtelen csend lett. Persze, nagy levegőt vesz, gondoltam menet közben, de azért óvatosan nyitottam az ajtót. Palkó tátott szájjal aludt. Megint majdnem két órát.

Aznap délután már nem sírt olyan felháborodottan, és megint szépen aludt. És azóta is, szépen haladunk. Megállom a kísértést, hogy keblemen nyugvó Palkómat alvás közben melléájulásig dédelgessem, és Palkó is többé-kevésbé beletörődött a hirtelen puccsba. Ma pedig, hetek óta először, nem érezte forrónak a matracot, hanem körülnézett, szépen elhelyezkedett, és ebben a percben is csak a szuszogását hallani. Hogy amikor felébred, minőségi időt tölthessünk együtt, és én se legyek ideges, hogy nem haladnak körülöttem a dolgok, és ő se nyűglődjön azon, hogy aludjon-e. Hogy kiszámíthatóbb, kerekebb legyen a világ. Mind a kettőnknek.

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.10.03 21:43:33madz

    mw, akkor ahelyett, hogy mosolyogva olvasod, tessék beszámolót tartani, de iziben
    (én a fentieket egy waldorfos fórumon olvastam, szintén waldorfos anyukáktól)

  • 2009.10.03 21:47:22renege

    2009.10.03 09:38:20Panzej
    "Renege, nagyon tisztelem az egyedülálló anyákat. De hidd el nekem, el sem tudod képzelni mit termel ki egy öt személyes család kaja-ruha és zűrzavar szempontjából. Segítségem nincsen."

    Panzej, hidd el, pontosan TUDOM, hogy mit termel, éppen ötszemélyes családban nőttem fel.
    Én amúgy nem éreztem úgy, hogy ítélkezek, vagy leszólok, sajnálom, ha így jött le valakinek. Akár neked. Én elmondtam a véleményem egy témához, ami személy szerint nekem fontos (mint ahogy az igény szerinti szoptatás is az NEKEM).
    Amit leírtam, vegyétek úgy, hogy szerintem bizonyos keretek között az ember preferenciái mentén sok mindent meg tud csinálni. Ha neked a vasalt ruha a fontos, és kevésbé a nem sírós gyerek, vasalsz. Ha nekem a mosolygós gyerek adja az örömet, és nem érdekel, hogy mennyire vasalt a ruhám, akkor én meg pattanok, ha sír (és nyilván nem akkor, amikor épp a wc-n ülök, persze).

    Amúgy a segítség nincs meg elég szomorú. Bár én elváltam, de a férjem még az elköltözése utolsó napján is segített a háztartásban (nyilván már nem olyan lelkesen, mint az elején). És itt megint azt mondom, személyesen nekem fontos az, hogy a páro segítsen abban, amit ő is aktívan használ, kvázi amortizál, mint ahogy én és a gyerekek is.

  • 2009.10.03 22:11:40monsterwoman1

    Igen, valóban mondanak fohászt minden étkezés előtt.Nálunk kapnak húst, de hagyományosan a w elutasítja ezt. Inkább a gabonaféléket, zöldséget, gyümölcsöt preferálja.Mindenben a természetességre törekednek. Az étkezésben is a természet adta táplálékot részesítik előnyben.Igazából annak tisztelete hatja át az egész nevelést. Nemcsak annak, hanem egymásnak, a környezetnek, és önmagunknak a tisztelete. Furcsa erről írni, mert ha visszaolvasom, tényleg nekem is valami szektafíling jön át.
    A w nevelés periodikusan a keresztény ünnepkörökre épül.
    Hetente ugyanazokat a tevékenységeket végzik, napokra lebontva. Egyik nap rajz, másnap euritmia, harmadnap dagasztás, sütés, etc. Nincsenek műanyag játékok, csak természetes anyagok.Sok a közös tevékenység, ami elég szoros kötődést eredményez.
    Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy miben más a mi ovink, mint egy önkormányzati. Abban mindenesetre, hogy nincsenek "direkt fejlesztő" foglalkozások, viszont rengeteg olyan inger éri a gyereket, aminek köszönhetően "önmagától" is kiválóan fejlődik.

  • 2009.10.03 22:13:07rita a felcser

    Aztan ez utan nem is csodalkozom,hogy banod hogy csaszarral szultel eloszor.Latom megtertel a termeszetes alapanyagokhoz.

  • 2009.10.03 22:17:27monsterwoman1

    Hát rita, a császáros kálváriám, és az azt követő "megtérésem" ennél egy kicsit bonyolultabb.

  • 2009.10.03 22:17:37Farkasokkal táncoló

    monsterwoman1,
    én is ezt olvastam ki, és ez tényleg nagyon aranyos meg minden, csak éppen ez nem egy olyan módszer, ami a hétköznapoban és az általános oktatásba egy az egyben átépíthető.
    És ne haragudj, hogy ezt mondom, de ÍGY EBBEN A FORMÁBAN valóban szektaszerű.

    Vannak benne olyanok, amiket - lecsupaszítva a természetanya tisztelettől meg a vegetarianizmusról és egybekről - BOLDOGAN fogadnék el, mint általános oktatási módszert. De már arra is rájöttem, hogy egy ilyesfajta párbeszéd a vérbeli waldorfosok és a köznép között tökéletesen értelmetlen lenne.

  • 2009.10.03 22:18:43Magenta

    A húst nem a természet adja? :)

  • 2009.10.03 22:19:35renege

    ja rita, ez folyamatosan alakult ki :)
    a császárt meg csak azért bánom, mert így nehezebb sokat szülni (ok, már férj nélkül is sokat romlottak az esélyeim :P)

    tudod, első gyereknél még a férjem ugrott éjszaka ringatni, nem igen kellett igény szerint szoptatni :) sírni már akkor sem hagytuk,
    amikor meg egyedül voltam a másodikkal egyszerűen csak kényelmesebb és könnyebb volt azonnal pattanni, ha sír, megszoptatni (itt egybeolvasztottam a két dolgot, hehe), és aztán visszatenni aludni, én meg folytathattam a munkám. Nálam ez vált be. Remélem, nem baj.

  • 2009.10.03 22:21:54renege

    és most rita, már nem is tudom, kinek szóltál be :)))

  • 2009.10.03 22:22:30monsterwoman1

    Ft,
    persze. Nem kell kötelező érvényűnek felfogni ezt a módszert. Megférhet egymás mellett sok egyébbel. Nekem ez jó, másnak más. Épp ezért én nem térítek semmilyen szinten. A választás lehetősége midenki számára adott.

  • 2009.10.03 22:23:49monsterwoman1

    Magenta,
    :))) Hát, abban a formában, ahogy fogyasztjuk, nem.
    Milyen lett a torta?

  • 2009.10.03 22:31:02Magenta

    mw, ok. :)

    Isteni finom lett, de a szépséget még gyakorolni kell vele.
    A kicsi is evett belőle pár falatot (elvégre félig az ő tortája volt), de nagyon nem hatotta meg.

  • 2009.10.03 22:31:20méregzsák

    mw1: szia!!!!! Jól vagytok?

  • 2009.10.03 22:31:41Magenta

    Viszont le tudtuk fotózni a sütit turkálva, meg fülig csokisan. Ez volt a lényeg. :)

  • 2009.10.03 22:34:33baudolinA

    monsterwoman,
    akkor a zöldségeket is kizárólag nyersen lehet enni?

  • 2009.10.03 22:35:18rita a felcser

    "a császárt meg csak azért bánom, mert így nehezebb sokat szülni (ok, "

    Ez igaz.De van 9 csaszarmetszes is,ugyhogy nem baj.

  • 2009.10.03 22:35:44renege

    a főzés már nem számít természetesnek? az ember nem számít a természet részének? és így, amit az emebr csinál, nem úgyanúgy természetes, mint amit a pávián vagy a giliszta?
    honnantól lesz valami nem természetes?

  • 2009.10.03 22:35:56nyúlmama

    Abban mindenesetre, hogy nincsenek "direkt fejlesztő" foglalkozások, viszont rengeteg olyan inger éri a gyereket, aminek köszönhetően "önmagától" is kiválóan fejlődik.

    Na , ezt utálom. Nincs olyan, hogy önkormányzati ovi. Ovi és ovi közt nagy a különbség.Nálunk is éri inger a gyereket, ami meg a direkt fejlesztést illeti:ott is van , csak máshogy hívják, mint náluk. Rajzolnak, nem? Na, nálunk is. Énekelnek nem? Na, nálunk is. Akkor?

  • 2009.10.03 22:46:39méregzsák

    mw1: változatlanul érdekel, mi van Veletek, csak muszáj lelépnem, egyedül vagyok, és éjfél körül zűrösen alszik a kicsi, addigra fent kéne lennem. Holnap visszanézek! Jó éjt!

  • 2009.10.03 23:01:32monsterwoman1

    Örülök, hogy finom lett a torta, Magenta.Aranyos lehetett a csokis picur.

    Baud,
    nem csak nyersen lehet. Viszont a húst meg nem lehet nyersen.

    Renege,
    de igen. Pontosan azon van a hangsúly, hogy az ember a természet részének számít. Manapság ezt igyekszünk nem észrevenni. Inkább felette állónak érezzük magunkat.(na, ez jó szektás lett megint:D)

    Méregzsák,
    örülök, hogy látlak. Én is nagyon kíváncsi vagyok, mi van P-vel, Veletek.Majd írok.
    Most meg lépek. Jóéjt mindenkinek!

  • 2009.10.04 08:09:53Panzej

    Szia renege, azért ne gondold, hogy nem degradáló, amikor azt írod, hogy Neked fontos a mosolygós gyerek, nekem meg kvázi nem. De fontos, és furcsa módon Palkó talán a legmosolygósabb gyerekem, és mielott azt mondanád, hogy persze, a többi biztos nem mosolygott, gyorsan hozzáteszem, hogy rengeteget mosolyog, hangosan kacag stb. Én tényleg nem érzem, hogy a tíz perccel elrontottam az életét, ez erős túlzás, igenis. Gondolom Te majd felnőttkoráig tökéletesen a könyvekből fogod nevelni a gyerekeidet, én meg ezt nem gondolom fontosnak. Én nem könyvből nevelem őket, és eddig sikeresnek érzem magam mint anya.
    A segítséghez pedig annyit, a férjem ahol tud segít, még vasal is ha kell, de egy ideje rettenetesen elfoglalt, és egy darabig még így is lesz. Értsd reggel 8-tól este 8 -ig, sokszor hétvégen is. Ez nem mindig van így, szerencsére. Ja, és öltönyös, ami sajnos a fizuján nem annyira, de a ruháján viszont látszik. Azaz minden nap vasalt ing.
    öttagú családban felnőni pedig még mindig sokkal könnyebb, mint azt vezetni. Édesanyád, ha még él, nem úgy mint az enyém, biztosan el tudja majd mesélni neked. Egyébként tényleg, téged (már persze ha nem vagy első gyerek, mert akkor tárgytalan) mindig első nyekkre kikaptak az ágyadból?
    Véleménye pedig tényleg mindenkinek lehet, nekem is.

  • 2009.10.04 11:18:04baudolinA

    monsterwoman,
    tehát valahogy úgy értsem, hogy csak azt lehet megenni, amit egyébként nyersen is meg lehetne? Tehát a főzés az csak extra? Bocs, hogy ilyen butákat kérdezek, tényleg csak kíváncsi vagyok.

  • 2009.10.04 11:39:30renege

    Panzej, tényleg sajnálom, ha degradálónak érzed minden szavam.
    Amúgy harmadik gyerek vagyok, valószínű nem kaptak ki azonnal, és valószínű nem emiatt, de nem is vagyok normális. Erről azt hiszem ennyit.
    Az már más kérdés, hogy az én véleményem összekevered máséval, mert én sehol nem írtam, hogy egy életre elrontod a gyereked, sem azt, hogy könyvből nevelnék, azt anke írta, ha jól emlékszem. Érdemes a véleményeket különválasztani, még akkor is, ha valamilyen téren hasonlóak.

    Ja, és azt is írtam, az én véleményem is pl a második gyerek nevelésére alakult így ki, az elsőnél még másképp láttam, de én úgy láttam, így jobb.

    Nem mondtam, hogy a gyerekeid ne lennének mosolygósak, csak próbáltam megvilágítani, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy az ember ideje korlátos, így mindent nem is kell tudnia megcsinálni, de a preferenciái mentén tud disztingválni. Kinek mi a fontos, éljen úgy.

    De azt hiszem, a Te anyai magabiztosságod sincs a tetőfokon, ha bár mondat rögtön bántó és degradáló, mert más más véleménnyel van róla.
    És én biztos vagyok benne, hogy nevelhetném jobban is és kiegyensúlyozottabban is a gyerekeim, de nekem nem megy. Igyekszem mindenesetre.

    Legyen szép napod, és próbáld meg pozitívabban értékelni mások véleményét.

    És mellesleg szuper ám, hogy Én bezzeg nem tudhatom, milyen egy öttagú családot vezetni (bár abban felnőni, és segítkezni biztosan vakká tesz), mert azt csak te tudhatod, míg te simán tudod, milyen egyedül nevelni két gyereket nulla szabadidővel, mert apa sem viszi el őket egy percre sem láthatásra. Azért remélem észreveszed a saját felsőbbrendűségi érzéseidet a szuper 3 gyereket is nevelni tudó anyaattitúdödből.

  • 2009.10.04 12:01:15Rosa Rugosa

    Kedves bA!

    Ha elolvasod a korábbi írásokat, talán (másik világ) kitisztul a kép.

    De azt hozzátenném, hogy pl. nem értek egyet azzal, hogy az ember 30 km-t utazzon kocsival minden nap a munkahelyére, még sem maradok itthon, hanem eljárok dolgozni, mert szükséges.:) (Még mielőtt megkérdeznéd, miért kocsival, válaszolok, azért, mert tömegközlekedéssel arrafelé egyáltalán nem lehetséges.:))

    A számítógépet pedig itt nálunk muszáj egy gyereknek ismernie, mert pl. 7.-ben a házi feladatát azon kell megcsinálnia. És ennek nem sok köze van a Van Dame filmekhez.
    Valamint informatika órán is részt vesz már az alsó tagozatban is.

    A honfoglalás koráról pedig olvass többet.

    A női egyenjogúságról meg csak annyit, hogy szerintem az az egyenrangú nő, aki annak érzi magát az életében és úgy alakítja azt.

    A névleges vívmányok meg nem sokat érnek annak, aki ugyan szabadon szavaz, aztán hazamegy és kék-zöldre verik otthon.

    Nekem pl. semmi bajom nem volt azzal, hogy a dédszüleimet magázni kellett. Tök normálisak voltak és nagyon szerettem őket, akkor egyszerűen nem zavart, ma pedig úgy érzem, hogy az a tisztelet jele volt -nem is éltek vissza vele.

  • 2009.10.04 12:28:24baudolinA

    Rosa Rugosa,
    olvasok, rendben. Ajánlj hiteles forrást arról, hogy a honfoglalás korában egyenjogúság volt. Az általam olvasott szövegek ugyanis nem erről szólnak, de nyitott vagyok.

    "A női egyenjogúságról meg csak annyit, hogy szerintem az az egyenrangú nő, aki annak érzi magát az életében és úgy alakítja azt." Mondd ezt egy szaúdi nőnek. Vagy egy "hagyományos családmodellben" élőnek. Pontosan arról van szó, hogy a névleges vívmányok semmit sem érnek, tehát ha másképp szocializálnak, akkor lőttek a vívmányoknak. Mind érezhetsz te így meg úgy, ha
    1. nem látsz alternatív életmódot magad körül;
    2. nem tudsz szabadulni, pl. anyagi függőség miatt. És még sorolhatnám...

  • 2009.10.04 12:30:49rita a felcser

    Még mielőtt megkérdeznéd, miért kocsival, válaszolok, azért, mert tömegközlekedéssel arrafelé egyáltalán nem lehetséges.:))


    Lataom mar egyes forumokon meg kell indokolni ,hogy miert jar az ember kocsival.Mert az szenyezi a kornyezetet.Anyam borogass.
    Akkora Nissan Patrolt veszek magamnak az elkovetkezendo 5 evben,hogy alig latszom ki a kormany mogl.
    Meghogy indokolni a kocsit.
    Igen,mert tomegkozlekendi bio.HA szoptatsz rajta kiraly vagy.

  • 2009.10.04 17:55:23Cobold

    2009.10.02 23:32:42Anke
    Több dologban sem értek veled egyet. Én sem vagyok sírni hagyó szülő, sőt, még hiszti esetén is igyekszem kezelni a helyzetet, nem magára hagyni a gyerkőcöt. De nem igaz, hogy egy pici gyerek nem tud hisztizni, akármit is mond akármelyik szakirodalom. Nem egy egészen kicsi gyereket, 6-8 hónapost is láttam már, mikor egyértelmű volt, hogy erről van szó (egy példa: 6 hónapos unokaöcsém pl. kitalálta magának, hogy az anyja vezetgesse. Ha kezet kapott, fellökte magát álló helyzetbe, amennyire bírta, és rakogatta a lábait. Húgom ezt több okból sem akarta, pl. mert a gyerek sem volt még elég erős ehhez, meg az ő háta se bírta. Láttam emiatt dühbegurulni a kisrácot.)
    A másik, hogy ha valaki rendszeresen megbőgetéses módszerrel old meg ilyen problémákat, az gáz. De ha valaki egy problémát így oldott meg, az még szerintem helyrehozható károkat okoz a gyermeki léleknek.
    Nekem amúgy nem 5 perc a teregetés, ehhez külön gratulálok, ha ilyen jól csinálod. Ami a szárítógépet illeti, nem fér el a legtöbb lakásban. A mosógéppel egybeépítettek meg böhömnagyok, és ezt a funkciót tudtommal nem igazán jól látják el. Nekünk mosógépből is a legkisebb kapható van, mert különben nem tudnánk moccanni sem a fürdőben, a konyhánk meg még kisebb.

  • 2009.10.04 18:05:17zoxó

    Lehet, hogy Anke addig jutott el, hogy a nők is ugyanúgy megülték a lovat? Vagy hogy a férfiak távollétében férfimódra állták meg a helyüket? Mert ez elég messze van az egyenjogúságtól.

  • 2009.10.04 18:08:12zoxó

    Elnézést, Rosa.

  • 2009.10.04 19:19:17Cobold

    2009.10.03 00:05:50Anke
    Én mondjuk nagyon is el tudom képzelni, hogy valaki nem bírja tovább, és 1x elköveti a sírnihagyást elvei ellenére. Azt is el tudom képzelni, ami balesetből 1x nálunk is volt, én annyira kimerültem, hogy olyan mélyen aludtam, hogy nem ébredtem fel a sírásra. A férjem meg fejhallgatón hallgatott valamit, hogy minket ne zavarjon. Csak saccolom, hogy kb. 5-10 percig sírhatott a lányom, mikor beszűrődött valahogy álmomba.
    Azóta a férjem óvatosabban fejhallgatózik.

  • 2009.10.04 19:26:43Cobold

    2009.10.03 09:05:09Fencsy
    Azért nem mindenhol ilyen egyszerű a dolog. Az én babám kezdettől fogva nagyon hasfájós volt, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag délután 4től kb. éjfélig folyamatosan üvöltött, ha nem szopott. Ő nem volt cumizós, ha jóllakott, nem kellett a cici. Kb. 3 hónapos kora körül mérséklődött ez a szitu, addigra cseszhettük a "kezdetektől így szokta meg" dolgot. (Most is szívunk.)
    Persze tudom, hogy okos embereknél a hasfájás is annak a jele, ha anyuka rosszul csinál valamit, de nálunk tényleg gond volt, aludni sem tudott tőle, csak bölcsőben ringatva.

  • 2009.10.04 19:31:01cantaloupe

    Renege,
    annak ellenére, hogy én sem hagynám sírni a babámat, az azért szerintem is degradáló, amit a mosolygós bab kontra vasalásról írtál. Mert aki házimunkát is végez, annak nem fontos a gyereke boldogsága? Hülye hasonlat volt, na. És felejtsük el a vasalást, de ott van a másik két gyerek is, akik igényei az anyára már fontosabbak a vasalásnál.

  • 2009.10.04 20:06:11Cobold

    2009.10.03 11:37:32Rosa Rugosa
    Pl. az én lányom sem volt hajlandó szopizni, csak teljes nyugalomban, kizárólagos figyelmet követelve. Ha egy szót mertem szólni az apjához, elengedte a cicit, és megrovóan nézett ránk.
    Remélem, a fiam nem ilyen lesz :)

  • 2009.10.04 20:16:45renege

    Cantaloupe. Rendben, hülye hasonlat volt, de a lényeget úgy látom, valahogy nem akarjátok fogni. Én csak annyit próbáltam megértetni, hogy PREFERENCIÁK. Amibe minden belefér, ami az adott egyénnek fontos. És ha már posztot ír róla, ne csodálkozzon, ha jönnek ellenvélemények is.

    Amúgy, ha már a hasonlatnál tartunk, mégis csak onnan indult ki az egész, hogy a posztban szerepel a vasalatlan ruhakupac, és egyéb papírhalmaz, de kb egy szó sem esik a többi gyerek igényeiről.

  • 2009.10.04 20:27:59monsterwoman1

    baudolinA,
    nem kérdezel butákat. Amikor mi odakerültünk az oviba, még nálunk sem kaptak húst a gyerekek. Maguk főzték az ebédet, és a kisétkezések ételeit is az óvónők, dadák készítették (a gyerekekkel közösen). Nekem azt mondták, csak bio ételeket esznek, teljes őrlésű kenyeret, cipót (amit maguk sütnek), sok gabonát (pl kásának megfőzve). A húsmentességet azzal indokolták, hogy otthon úgyis hozzájut a gyerek ahhoz a fehérjeforráshoz(zsírokhoz, etc), amire szüksége van a normális fejlődéshez. Steiner vegetáriánus volt (nyilván spirituális okokból). Én ezzel a részével nem foglalkoztam különösképpen, de azt tudom, hogy a mai táplálkozástudományi szakemberek is a nyers zöldség, gyümölcs fogyasztásra,teljes őrlésű gabonára helyezik a hangsúlyt. Kis mértékben javasolják a húsfogyasztást, mert habár valóban szükséges a gyerekek fejlődéshez, az emésztőrendszerre (főleg a belekre) nincs kedvező hatással.
    Mi eszünk húst, habár én két évig voltam vegetáriánus. Elkészíteni nem annyira szeretem (a nyers állapotától undorodom),a gyerekeimtől nem vonnám meg, mert tudom (ha nem is nagy mennyiségben), de szükségük van rá.

  • 2009.10.04 20:38:28baudolinA

    monsterwoman,
    köszönöm.

  • 2009.10.04 21:18:28Panzej

    Szia renege, határozottan tiltakozom a bezzeganyázás ellen. Hiszen az Te vagy! Ezért szóltál hozzá, nem? Kioktatni a magamfajta mű veletlen anyákat.. ;-) Belefáradtam, részemről világbéke, ajánlom mindenkinek a kettesen a Kusturicát (Az élet egy csoda) egy kis agymosásnak! Sziasztok!

  • 2009.10.04 22:03:42renege

    Szia Panzej.
    Én bezzeg anya tuti nem vagyok, mint ahogy írtam fentebb is, van még hova fejlődnöm. Én két dolgot tartok jelenlegi gondolatvilágomban fontosnak a csecsemőgondozásban, ez az igény szerinti szoptatás, és a kötődő nevelés részeként megvalósított ringatjuk/simogatjuk/bármi, amit épp szeretne megoldás a megyugtatásra, és amibe nem fér bele a hagyom sírni. Sőt, itt is tettem kivételt, miszerint, ha épp a wc-n ülsz (egyéb hasonló opció), akkor megint nem várom el senkitől, és magamtól sem, hogy mosolyogva, szaros seggel ringassa a gyereket.

    Én ezt megírtam, rögtön jött sok irányból a bezzegelés, az összemosás más véleménnyel és a degradáló stílusom kritikája, mely hasonlóan degradálóra és előítéletesre sikeredett.

    Nem sokszor szoktam hozzászólni, bár én is 3 éve olvasom a porontyot. Biztos az a baj, hogy mostanában magányosabb vagyok esténként, mint amennyire már bírom. Ja, és én nem vasalok ilyen szuper magányos, felesleges időmben, hanem a porontyon tájékozódom, vagy mostanság hímzek.

    De a világbékét elfogadom. Igyekszem csöndben maradni továbbra is.
    Jó éjt!

  • 2009.10.04 22:21:51nyúlmama

    renege, mi újság az oviban?
    A nem hagyom sírni részhez. Van ám olyan is, hogy nem jön be semmi.Amikor már azért bőg, mert olyan álmos, de nem tud elaludni.Nekem is volt ilyen: mindent megcsináltam, de már a kezemben is üvöltött, szopni se akart. Bizony, letettem. Bőgött, aztán elaludt.
    Az órákig sírni hagyni, meg mindennap sírni hagyni nálam sem opció, de van olyan eset, amikor tényleg nem lehet mást tenni.

  • 2009.10.04 22:31:17psyché

    Most jut eszembe, hogy en mit is csinaltama kisebbikemmel, ha semmi sem segitett. Fogtam lefektettem magam melle a nagy agyra, ugy hogy lassa az arcom. aztan nem csinaltam semmit csak nyugodta arccal feküdtem mellette, nem simogattam, nem szoltam hozza, csak "arasztottam" a nyugalmat magambol. egy könyvben olvastam valahol ezt a modszert. a kicsinel altalaban bejött, egy idö utan lenyugodott. a nagynal nem probaltam, mert pont a 2 szüles közötti idöszakban olvastam valahol.

  • 2009.10.04 22:39:03Vvuk

    ha én nem tudtam elaltani a nagylányt pici korában, nálunk akkor jött az "apa magic".
    apa módszere időnként változott, egy ideig ez jött be aztán az, de a lényege az volt hogy ha én már nem tudtam akkor jött ő és megoldtotta. anya meg nem szólt bele közben, nem ment be, ilyenkor csak apa volt.

  • 2009.10.04 22:43:20renege

    Jó, akkor mondjuk azt, sírni hagyás és sírni hagyás között is van különbség. Ami ellen sokan ágálnak, az tipikusan az, amit épp Panzej ír lesz a meséjében, miszerint letesz, sír, de azért rácsuk az ajtó, kint vár, esetleg néha benéz, de annyi.
    Én ezzel nem tudok egyet érteni.

    A másik, amikor már nem tudsz vele mit kezdeni, sír, és sír, és hiába ringatod, szoptatnád, de nem akar, énekelsz, de még dühösebb. Rendben, leteszed, DE mellé fekszel/ülsz. Ott vagy vele. Érzi, hogy nincs egyedül. Egyszer csak lenyugszik, elalszik. Mondhatjuk, hogy hagytuk sírni, de mégsem magára hagytuk a problémájával, hogy oldd meg kölyök, ahogy tudod. Leginkább úgy, hogy beletörődsz a sorsodba.
    sok baba hamarabb beletörődik, másik adag meg később, vagy egyáltalán nem.

  • 2009.10.04 22:46:08renege

    Ha kell ehhez személyes sztori. Az én lányom egy időben 10-szer keltett éjszaka. Működött, hogy mentem, 7 perc szoptatás (ezt csak unalmamban mértem ki, hogy kb mindig ennyi volt), majd visszatesz. Baromi fárasztó volt, másnak nem is ajánlom, ha nem szívvel lélekkel tudja így cisnálni, nekem bevált.
    Ám egyszer csak megyek a szokásos éjjeli felsíráshoz, kivesz, magam mellé fektet, cici a szájába dug, mire aztán olyan dühös lett, hogy csak néztem. Még rosszul is esett. Ordított egyre jobban, ha simogatni akartam, szintén még dühösebb. Na, akkor tipikusan én sem tudtam mást csinálni (ringatni már pár hetes kora óta nem hagyta magát), hogy feküdtem mellette, és bíztam benne, hogy nemsokára megnyugszik. Bejött. Elaludt, visszatettem az ágyba.
    1 éves kora óta átalussza az éjszakát, azt hiszem, baromi nagy mákom miatt, semmi mást nem okolok ezért.
    De, nem hagytam magára, ha baja volt. Ez is számít. Ismétlem, hogy szerintem.

  • 2009.10.04 22:50:01renege

    nyúlmama, amúgy az oviban komolyan minden egyre jobb :)) nem is hinnéd, igaz?
    legutóbb pl volt egy olyan aranyos sztori. Kell vinniük mesepárnát, amire akkor ülnek, ha mesét hallgatnak. Meg is vettem neki időben, de elfelejtettük bevinni, egyrészt, mert én úgy emlékeztem, még ráér, másrészt rá akartam varrni a jelét.
    Aztán egyik nap a szemüvegtokjában (amit minden nap viszünk meg hozunk, mert a fél napos szemletakarás miatt a szemüvegét is váltjuk közben) szóval a szemüvegtokban volt egy cetli, hogy "mesepárna". Így aztán aznap nem felejtettük el bevinni, bár a jele nem került fel, mert khm, amilyen háziasszony én vagyok, nem volt fehér cérnám, mással meg nagyon csúnya lett volna.

    Beszéltem is épp az óvónénivel, mivel rákérdezett, hogy mi volt a szemészeten, és megegyeztünk, hogy majd a szemüvegtokban üzenget, mert milyen jól bevált :)))

    Néha még most is van, hogy úgy hozom el, hogy csak biccentünk egymásnak, de azt hiszem, rávilágítottál ennek az okára, és már értem, és elfogadom.
    Szóval ovi egyelőre happy :) Most inkább a szemprobléma, amin parázok. Mindig van valami nyűgöm :)))

  • 2009.10.04 23:40:58nyúlmama

    renege, örülök, hogy jól alakulnak a dolgok. A szemes történetnek is remélem, jó vége lesz, de ez most csak egy hülye közhely, jobb nem telik, de tényleg átérezem, milyen az ,a mikor nem tudjuk, mi a baj, és mi a megoldása.
    A szemüvegtokos meg jó ötlet, tetszett:))
    Jó éjszakát!

  • 2009.10.05 10:49:37Veg_

    Hü, de pörögtetek :-)

  • 2009.10.05 11:05:24soci

    ja, ez egy erdekes es mindenkinek tanulsagos iras/vita volt.

  • 2009.10.05 11:17:06Veg_

    2009.10.02 20:38:03kriszi:
    Nemtörődömség kapcsán nem tudok neked mit mondani, de az biztos, hogy ha valakinek bármilyen baja van (akár eltört a lába, akár komolyan beteg lett, akár nehezen tanul, mindegy), és nem akarják miatta betegként kezelni, hanem sokat beszélgetnek vele, és megtanitják megoldani/feldolgozni saját problémáit, legyen az az, hogy igenis tudok pl. nem dadogva beszélni, vagy hogy saját módszert fejleszt ki valaki a tanulásra, mert hagyományossal nem megy, vagy enyhébben autista, és tanitani kell megérteni az érzelmeket - még ha nem is tudja kifejezni jól -, vagy valami más baj van, emellett mindent megtesznek, hogy ugy élhessen, mint akinél ez a probléma nem jelentkezik, azoknak a gyerekeknek sokkal nagyobb önbizalma lesz - hiszen olyan problémát oldott meg, ami nem megy mindenkinek, és ezt tudatositották is benne. Ha belegondolok lehet, hogy FT szomszédasszonyánál a gyerek arra volt büszke, hogy egy csomó mindent egyedül meg tudott csinálni, amit másnak a mamája csinált meg...

  • 2009.10.05 11:17:38Veg_

    2009.10.05 11:05:24soci: olvasgatom, tényleg nagyon érdekes.

  • 2009.10.05 13:03:08Veg_

    "2009.10.03 21:20:19zolnaid
    Még az is lehet hogy túl igényes magával szemben és mivel nem úgy megy ahogy szeretné, inkább nem rajzol. "
    Látod, ez tényleg lehet... Muter megpróbált mindenféle rajzolgatásba bevonni, közöltem, hogy amit csináltam, ronda, és többet nem birt odavonszolni... Ovis voltam. Most meg állandóan festegetek, és nagyon szeretem :-)

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta