SZÜLŐSÉG

A Közel-Keleten nem verik gyerekeiket a szülők

2009. október 1., csütörtök 15:02 |

Vajon milyen egy külföldön élő magyar család élete? Mi a különbség az ottani és a magyarországi egészségügyi rendszer, a terhesgondozás, az életritmus, a gyerekek óvodai ellátása, a gyereknevelés között? Új sorozatunkban családjukkal külföldön élő anyukák számolnak be tapasztalataikról. Aki külföldön él és szeretné megosztani élményeit, küldjön e-mailt a címemre, továbbítom neki a kérdéssort, amely alapján egyszerűen megírható a beszámoló. A kérdésekért köszönet Anyamadárnak!

A történetünk a férjem kamaszkorában kezdődött, csak akkor én még nem tudtam róla. Tizenhárom éves volt, amikor eldöntötte, hogy követi idősebb testvéreit, és a diplomaosztója után kivándorol Izraelbe. Közben bejöttem én a képbe, és amikor a barátság komoly szerelembe fordult át, akkor döntenünk kellett. Azt tudni kell, hogy én nem akartam Izraelbe jönni. Magam is cionista vagyok, szerettem ezt az országot már akkor is, de nagyon féltem. Féltem a merényletektől, féltem a háborútól, féltem attól, hogy be kell vonulni katonának. De ha nekem meg a férjemnek nem is, a gyerekeimnek mindenkeppen, sok évre (ez utóbbi rettegesem mai napig nem múlt el, de lassan muszáj hozzaszoknom a gondolathoz), és nem éppen a Petőfi Laktanyába. Nem volt könnyű a helyzet, de a kompromisszum megszületett, kezdődhetett a készülődés. A kompromisszum maga az volt, hogy egy év próbaidő után közösen eldöntjük, hogy boldog vagyok, boldog lehetek-e itt. Illetve hogy a férjem sem vonul be. Harmadik lényeges pont az volt, hogy leendő lakóhelyünket közösen választjuk, hosszas megfontolás után. Mármint a várost, mert ugye a lakás az magától értetődik. Ez utóbbi kérdés azért fontos, mert anyósomék és a megmaradt egy testvér egy olyan kisvárosban élt, ami közelebb volt Ramallahoz, mint Jeruzsálemhez. Nagyon tetszett a hely, az emberek kedvesek, az infrastruktúra kiváló, a táj gyönyörű, a klíma kiváló, de nem éreztem elég biztonságosnak. Jelzem, azóta is itt élünk, itt vettünk lakást egy év albérlet után, ide járnak a gyerekeim bölcsibe, oviba, és ha rajtunk múlik, soha nem költözünk innen sehova. És abszolút biztonságosnak érzem. Így változik meg az ember, amikor itt él a vad Közel-Keleten, de ez már egy másik poszt témája lenne...

Szóval egy szép tavaszi napon kicuccoltunk a reptérre, körülöttünk dobozokban az egész életünk, ruhák, könyvek, emlékek. Nagyon izgatott voltam, 4 nappal voltunk az esküvő után, és 4 hónappal a fiam foganása után. Annyi minden járt a fejemben, hogy nem értem rá aggódni, és ez az állapot kitartott az egész első évben.

Az első félévben anyósoméknál laktunk, ami egyfelől nagyszerű volt, másfelől meg borzalmas. Nekik is szegényeknek, de amint sikerült elköltöznünk, sokkal jobb lett a helyzet, es azóta is hálás vagyok, hogy nekem itt is van családom. Még ha nem is a sajátom, egyedül borzalmasan nehéz lett volna. Mondjuk így sem volt könnyű megtenni az első lépéseket. De az Izraelbe való kiköltözés az egész világon egyedi. Mármint ha valaki úgy dönt, hogy kivándorol. Ingyen van a repülőjegy, ad az állam támogatást, az első összeg kb. egy havi átlagbér, utána egy éven át minden hónapban egy kicsivel nagyobb összeg, mint hogy jelképes támogatás legyen. Ezen kívül ingyenes egy évig a nyelvtanfolyam (szintnek és céloknak megfelelően), és vannak különböző egyéb kedvezmények is. Az első fél évben például az állam fizeti a betegbiztosítást.

Sajnos a helyi egészségüggyel gyorsabban mélyült el a kapcsolatom, mint szerettük volna, ugyanis kiderült hogy terhességi diabéteszem lett, és ezzel össszefüggésben már a huszonnegyedik héttől erős összehúzódásaim voltak, rövidült a méhszáj. Vizsgálatok, gyógyszerek, pihenés, kórházi kezelés, ebbe most nem is megyek bele, mert soha nem érünk a történet végére. Ez az időszak nagyon nehéz volt lelkileg. A babáért soha nem kellett aggódnom, valahogy éreztem, hogyha kihúzzuk a minimumig, akkor ő rendben lesz. De nagyon bedarált egy számomra teljesen idegen rendszer. Alig gagyogtam valamit héberül (két hónapig jártam csak tanfolyamra, utána jött a házifogság), a férjem munkát keresett, úgyhogy mindent egyedül kellett, félig angolul, félig héberül intéznem. Autónk nem volt, állandóan parában voltam, hogy rossz helyen szállok le, elterelik a buszt és nem találok haza. Mit nekem egy merénylet, bőven elég volt csak úgy, békeidőben, bejutni a kórházig, meg haza. Közben intézni a papírmunkát, belügyminisztérium, állampolgársági ügyek, bankszámlát nyitni, telefont venni. És persze mindenekelőtt elintézni a biztosításunkat.

A betegbiztosítás itt úgy működik, hogy van egy alapcsomag, amit az állam fizet a friss bevándorlóknak, a jövedelem nélkülieknek (egy ideig), a szociálisan rászorulóknak. De ezt nagyon ajánlott minél hamarabb kiegészíteni saját, fizetős biztosítással. Van 4 betegbiztosító az országban, az ellátás színvonala közel azonos, de például utólag tudtam meg, hogy speciel a védőnői szolgáltatás ott a legjobb, ahova mi mentünk (véletlenül). Az emberek többsége úgy választ, hogy éppen milyen akciók vannak, illetve a lakásához melyik van a legközelebb. A biztosító általában 3-4 különböző csomagot kínál, és azt kell mondanom, hogy mindenki számára elérhető áron. Nyilván a legolcsóbb csomagban nincs annyi fizetett szolgáltatás, de a legfontosabb dolgok benne vannak. Nekünk alapcsomagunk volt, amit csak az első, problémás terhességem után váltottunk le magasabbra. De ha olyan vizsgálatra volt szükségem (sajnos volt), amit az alapcsomag nem fedezett, akkor a számlát és az orvosom levelét be kellett vinnem a körzeti rendelőbe, és onnan elküldték az adminisztátorok a központba. Kb. két nap alatt mindig megjött a válasz, hogy térítik, és újabb két nap után már a számlánkon volt a pénz. A nőgyógyász és a családorvos is nagyon kedves volt az első perctől fogva, rengeteg segítséget nyújtottak. És mindketten tudtak jól angolul, csakúgy mint a védőnő. Tudom, hogy ez röhejesen hangzik, de voltak idők, amikor nekem ez volt az első számú szempont.

Végül a terhességem 34. hetében a fiam úgy döntött, hogy neki ennyi elég volt, elfolyt a magzatvíz (két nappal azután, hogy úgy engedtek el a kórházból, hogy találkozunk a 40. héten...hát, nem röhögtem halálra magam). Öt órával és egy gyors, egyszerű, gátmetszésmentes szüléssel később már a kezemben is volt a fiam. Sajnos öt napra a PIC-re került, mert kicsi volt, lila, majd később sárga. Még később vörös az üvöltéstől. Színváltós gyerek. A kórházról most nem tartok részletes élménybeszámolót, azért választottuk azt, mert nagyon jó benyomást tett ránk a szüléselőkészítő is, meg a sürgősségi szülészet is (voltam ott vagy négyszer, volt időm megismerni). A nővérek kedvesek voltak, a kórház tiszta és jól szervezett, 4 ágyas kórtermek vannak ott, saját zuhany és vécé minden szobához. TV szerencsére nincs sehol, viszont hotelszoba az van, úgyhogy miután engem hazaküldtek a második napon, így volt hol mégis a fiunkkal maradni. Az mondjuk nagyon szokatlan volt, hogy az anyukákat hangosbeszélőn hívják szoptatni (itt a rooming-in azt jelenti, hogy este 10 és reggel 6 között kell csak beadni a babákat, akkor viszont kötelező). Én első körben nem élhettem ezzel a lehetőséggel, mert a koraszülöttek teljesen máshol, más rendszerben vannak, és hát se tejem nem volt, se szopási inger a fiam részéről. Fogalma sem volt, hogy mit akarok tőle, amúgy is napi 22 órát aludt, úgy kellett tömni mint egy libát, szó szerint, simogatni kellett a torkát. Minden kortyot megünnepeltem, és végül úgy engedtek haza, hogy elértük a minimum 35 ml tápszert egy evésnél. De ami elmúlt, azon jobb nem rágódni, ma már 103 cm és 14 kg.

Anyagi helyzetünk gyorsan normalizálódott, azután, hogy a férjem munkát kapott egy nagy IT cégnél. Nagyon büszke voltam, és vagyok rá, amiért ott és olyan munkát kapott, amit. Idegen környezetben, idegen nyelven, új szokások és előírások között sikerült minőségi munkát nyújtania, és még élvezi is. Mikor a fiam 4 hónapos lett, elköltöztünk albérletbe, majd egy évvel később vettünk egy saját lakást. Persze bankhitelből, de itt ez nem ugyanaz, mint Magyarországon. Ott kezdődik, hogy olyan, akinek van állása, az mindig hitelképes. Tök mindegy mekkora a jövedelme, ha van neki, akkor kap hitelt. Ha vállalja persze az iszonyat kamatot meg a 35 év eladósodást, de olyan nincs, mint amit a vállalkozó nővéremnek és szintén vállalkozó férjének mondtak Budapesten, hogy hiába van jövedelmük, nem hitelképesek, mert bármikor szerződést bonthatnak velük. Mi is 20 évre vettünk fel hitelt, és persze folyamatosan nőnek a havi törlesztések, de nem a banknak keresünk, és ezzel mindent elmondtam.

Felvettük a helyi ritmust, megszoktuk, hogy itt mindenért dudálnak az emberek, hogy mindenhol, mindenért lehet, sőt, kötelező alkudni (Brian élete rajongók előnyben, ami ott vicces, az itt a mindennapok része). Egy év után meglepve vettem észre, hogy már tökéletesen tájékozódom a városban, a környéken, nem szorul össze a gyomrom, ha ügyeket kell intéznem, és ha valaki megkérdezi, merre kell menni erre vagy arra, akkor tudok válaszolni. Felemelő érzés volt.

Amikor a fiam egyéves lett, kerestünk neki egy bébiszittert. Itt ez kb. úgy működik, mint a magánbölcsik Magyarországon. Adott egy nő, aki a saját gyereke, unokája mellé bevállal még néhányat. Többnyire feketén, nincs ellenőrzés, nincsenek EU előírások. De mégis, és ezt komolyan mondom, soha olyan még nem volt, hogy bűncselekmény, gondatlanságból súlyos baleset történt volna ilyen helyeken. Persze, mondjátok, csak nem derült ki. Nos, ha történik, kiderült volna, a gyerek az nem tréfa itt sem. Sajnos az ovikban, iskolákban itt is vannak botrányok, nem egy tökéletes rózsaszín vattacukor ez a hely sem. A szülők ezernyi szempont alapján választanak bébiszittert, a miénk egy 60 év körüli ex-bölcsis dadus volt, aki a saját unokája mellé keresett még 3 kisbabát. Tökéletesen meg voltam elégedve vele, később a lányomat is hozzá vittem, megszokni a közösséget. Miután a fiam nagyszerűen vette az akadályt, sőt, hosszabb szünet után kacarászva döcögött be Alizához, egy év 3 hónaposan bölcsibe adtam. Itt ez teljesen átlagosnak, sőt, az átlagnál későbbinek számít. Sajnos csak 14 hét fizetett szülési szabadság jár a nőknek. Lehet trükközni az éves szabadságokkal, az íróasztal mellől elmenni szülni, és lehet kivenni (már ahol) fizetés nélkül még egy-két hónapot. De a legtöbb szülő 4-6 hónappal a szülés után kénytelen bölcsibe adni a babát, vagy keresni egy bébiszittert, ami napi 8 órában sokaknak megfizethetetlen. A bölcsiért is fizetni kell, de ha mindkét szülő dolgozik, akkor arra ad támogatást az állam. Egészen pontosan a Munkaügyi Minisztérium. No comment.

A bölcsis dadusok színvonala sajnos nagyon változó, a fiammal nagy szerencsém volt, nem is okozott neki különösebb gondot a beszokás (itt három nap, első nap 10-ig, végig a szülővel, második nap egyedül délig, harmadik nap alvással, kettőig vagy négyig, egyedül). A bölcsi 7-től van nyitva 4-ig, de bármikor el lehet vinni a babákat. A dadusok nagyon kedvesek, bár nekem megdöbbentően fiatalok voltak, kb. 20-22 évesek. És nincs pedagógiai képesítésük, többségük házasság előtt álló vallásos lány, akik pénzt és tapasztalatot akarnak gyűjteni az esküvő, a saját baba előtt. Ez nem valami ideális állapot, de a kedvességük és az energiájuk sok mindenért kárpótolt minket. Az óvoda már sokkal szigorúbb körülmények között működik, a gyerekekkel mindig ott van egy óvodapedagógus és egy segítő, aki többnyire éppen óvodapedagógusnak tanul. Egy csoportban 25 gyerek van. Reggelit nekem kell készítenem, meleg ebédet a napközisek kapnak. Ja, mert az ovi az csak reggel 7-től fél 2-ig van nyitva. Utána fizetős napközi, a szerencséseknek ugyanott, ahol a rendes ovi van. A kevésbé szerencséseknek át kell menni egy másik épületbe, ne kérdezzétek, hogyan oldják meg, fogalmam sincs. Mi direkt olyan ovit kerestünk, ahol van napközi, mert közben a kislányom is bölcsibe került, és én meg dolgozni kezdtem, napi 7 órában. Egyetlen komoly problémám van az ovival: nincs alvás. Egyszerűen nincs, nem divat, nem nevelési irányelv, nem minisztériumi előírás (mint mondjuk a saját fésű minden gyereknek, amit szigorúan ellenőriznek, a gyakori fejtetű járvány miatt). Még keresem a választ, nem adtam fel. Mondjuk annyira nem tragikus, mert az én fiamnak amúgy is nagyon kicsi az alvásigénye, és így is este fél kilenckor megy aludni, de ismerek családokat, ahol az első 3 hónapban teljesen lütyő lett a gyerek. Elvben leteszik a nagyon fáradt gyereket aludni, van kiságy, de a közös helyiségben, és most őszintén, ki az az öntudatos 3 éves, aki aludni akar, amikor a többiek játszanak?

A gyereknevelés amúgy egy érdekes kérdés itt. Először is el kell mondanom, hogy nagyon függ az egész életstílus attól, hogy valaki honnan származik, illetve milyen közösségbe olvad be. Ég és föld a különbség a vallásos és nem vallásos, a keleti és askenázi (keleti, azaz arab vagy afrikai országból érkező, askenázi azaz európai vagy angolszász országból érkező) között. Nem is beszélve az oroszokról és az etiópokról, akik külön világban élnek. És persze itt vannak a muzulmán arabok, a keresztény arabok, a druzok, a karaniták, a beduinok, és még millió más rassz. Millió szokás, millió nevelési elv. Abban a közösségben, közegben, ahol mi élünk, a gyerekek többsége nem jól nevelt (általánosságban véve, magyar szemmel). Hangosak, erőszakosak, nem ismerik a nem fogalmát, büntetés, pláne fizikai fenyítés nincs. De valahogy mégis, segítőkészek, értelmesek, vigyáznak a kisebbekre. A többségük jól teljesít az iskolában, iskolán kívüli feladatokat vállal, nagyobb korában önkéntes munkát keres, és zokszó nélkül vonul be katonának, lehetőleg nem irodai beosztásba. (Újra elmondom, ez a társadalomnak az a picinyke szelete, amiben én élek.)

Még nem fejtettem meg, hogy ezek a neveletlen, öntörvényű, makacs kis ördögök a folyamat melyik pontján változnak át értelmes, okos, felelősségteljes kisfelnőttekké. A fiam még csak 3 és fél, a lányom 2 éves. A helyi átlaghoz képest erősen túlfegyelmezettek, de én nem bánom. Úszom az árral szemben, és bízom benne, hogy azért nem nevelek kakukktojásokat, és integrálódni fognak a többiekhez. Mindenesetre büszke vagyok rájuk.

Borzasztó nehéz összefoglalni, hogy milyen itt az élet, milyen a gyereknevelés, mennyire más, mennyire változott meg az életünk. Nagyon megváltozott az életünk, a legtöbb dologról már kialakult véleményem ellenére is egy csomó mindent máshogy gondolok, érzek, élek át, mint korábban. Másfajta ételeket eszünk, másfajta zenét hallgatunk, más tájakon kirándulunk. Máshogy írok, máshogy beszélek, más a helyi humor, más az életstílus. A gyerekek és a felnőttek is teljesen másképpen viselkednek, mint Európában. Ez a Közel-Kelet, ennek megfelelően piszkos, hangos, balhés, állandóan zajlik az élet. Az autósok jobbra indexelnek, ha balra akarnak kanyarodni, a sávtartásról azt hiszik, hogy valami egzotikus növényfajta, de soha nem éreztem magam veszélyben azért, mert valami miniisten le akar szorítani, vagy nem akarnak beengedni. Állnak a dudán, kiüvöltenek az ablakon, de elsőre beengednek. Türelmesen végigvárják, amíg a szerencsétlen nő/férfi beilleszti az autóját 15. nekifutásra a kamionnyi helyre. És ez a stílus az élet összes területén jellemző. Nagy hűhó, fejrázás, mutogatás, aztán valahogy mégis minden megoldódik, mégis mindig van segítség, megoldás vagy kiskapu. Ne aggódj, ne idegeskedj, minden el lesz intézve, ihije beszeder. Mi meg néha sírunk, néha nevetünk, néha a fogunkat csikorgatjuk, de maradunk, mert ez lett az otthonunk. Az ég segítségével örökre.

Meni

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.10.04 22:28:30nyuszianyu

    "nekem az simán belefér, h elnézést kérjek azoktól, akiknek ártott az államunk, még ha az én családom (talán) pont nem."
    De tényleg már miért kéne elnézést kérned? Ha te nem, a családod nem, akkor? Mert ez a szokás és aki nem kér elnézést, az micsoda rohadt alak? Annyi mindenkitől lehetne, kellene elnézést kérni, ebben az ügyben meg már tele vele a padlás. Történelem.

  • 2009.10.04 22:32:56nyuszianyu

    H, ez egy érdekes követelés lenne, itt töprengek pár perce, hogy mivel lehetne indokolni a követelésedet, és a jogfolytonosságot a 60egynehány évvel ezelőtt megölt melegek és közted... :)
    asszony rendben, bébi növöget?

  • 2009.10.04 22:37:36Heatherette

    oh, köszönöm a kérdést, kedves tőled
    testileg jól van, lelkileg nem annyira, de amúgy rendben van.
    hm. hát nagyon egyszerűen lehetne kárpótolni a meleg közösséget: házasság, örökbefogadás. nem kerül pénzbe, mindenki jól jár :)

  • 2009.10.04 22:48:02nyuszianyu

    Mi a lelke baja? flessel a szülés miatt? vagy lassan megy az idő? de te ápolod a lelkét, ugye?
    Ja, kárpótolni lehetne, de az előbb még magadnak akartál kt-t, most meg az egész közösségnek...döncsed má el! És szerintem így is indokolhatatlan lenne, előre szólok, nem akarlak megbántani, de gondold át: 60x éve megölték a melegeket, ezért te most mehess hozzá a pasidhoz és a sajáton kívül kaphass 2 lelencet...sántít, na.

  • 2009.10.04 22:57:18Heatherette

    hát nem tökéletes kárpótlás az, h jogokat adnak végre? 60 év után???
    nem, nem a szülés miatt. párkapcsolati téma.

  • 2009.10.04 23:08:50nyuszianyu

    De, kárpótlásnak biztos tökéletes lenne, és eléggé "odavagyok", úgyhogy ma a jogokon se kezdek vitázni( csak annyit, hogy a heteró-felvonulást minden indok nélkül betiltották...:) ), csak szerintem nem lehetne bírósági úton érvényesíteni.
    A csajnak üzenem, hogy a férjemmel ez a 6. közös terhességünk, és mindegyik alatt előkerült a válás, mint lehetőség.és a 6-ból 3 nem tartott tovább 12 hétnél...

  • 2009.10.04 23:13:21nyuszianyu

    Nyilván temperamentum kérdése, de a terhesség meg a párkapcsolat nálunk nem passzol össze. Szívem szerint ilyenkor a hímet kiköltöztetném, és beköltöztetnék helyette egy vibrátort. Zavarogjon máshol. Aztán mikor kint a gyerek, elmúlik a stressz,helyreáll a házasság is.

  • 2009.10.04 23:34:11nyuszianyu

    Na szereztem fagyasztott joghurtot...
    Szóval a tapasztalat az, hogy terhesen ne egye magát az ember senki fia miatt, és nem szabad hosszú távú (főleg párkapcsolat-témában) következtetéseket levonni, mert egyik napról a másikra változhat a vélemény, ha a másállapot véget ér, mert tényleg MÁSállapot.
    Nálatok meg, bár a teljes sztorit nem ismerem, külön extra a helyzet, az lenne a csoda, ha nem lenne lelki baja...úgyhogy szerintem ápold a lelkét!

  • 2009.10.05 09:09:38baudolinA

    jazmine,
    ja, nem is erre gondoltam, ezt én sem így gondolom teljes egészében. Bár ugye Mo. mint olyan az osztrák elnyomás alatt nem igazán létezett (és most nem perelem be Bécset a németesítés és II. József kalapos nemkirályunk miatt). :) De eltúlzottnak tartom a büntetést és azt, hogy ezért generációknak kell szenvedni.

    Farkasokkal táncoló,
    már meg ne haragudj, de akkor Németországnak miért volt joga újraegyesülni? Mintha ők is hadat üzentek volna, vagy valami ilyesmi rémlik... És most nem azt mondom, hogy Erdélyt vissza, mindent vissza, hanem hogy ha az egyiknek szabad (és azért hozzátenném, hogy ha rangsorolunk, az akkori Németország mégiscsak Magyarország előtt áll a "bűnök rangsorában"), akkor a másiknak miért nem? Csak kérdezem. (Ami a magánvéleményemet illeti: én független Erdélyt szeretnék.)

    Vagy most szívjanak az afrikaiak, mert az okos gyarmatosítók úgy rajzolták meg az országhatárokat? Mert a megrajzolt országhatárok szentek? Végülis szívnak: ölik egymást, és nem olyan rég volt a ruandai genocídium sem. Hála a gyarmatbirodalmaknak. Amúgy én nem nyalogatom a sebeimet (bár kétségtelen, hogy volna néhány ötletem), csak erről kezdtünk beszélgetni, és gondolatkísérletnek mindenképpen érdekes.

  • 2009.10.05 09:14:52Farkasokkal táncoló

    Baud.,
    gondolom azért, mert az ujraegyesítést mindkét fél akarta. Ami igazán nem mondható el mondjuk Magyarország-Románia viszonylatában. Tekintve, hogy Erdély nem önálló, ez elég kilátástalannak is tűnik. Csehország és Szlovákia is szétvált, mert mind a ketten akarták..

  • 2009.10.05 09:25:37szövetszöcske

    Érdekes, hogy egy állam az mégiscsak valami élettelen keretrendszer, egy adott területen élők közösen létrehozott intézményeit fogja össze. Aztán hiába élettelen, néha mint egy zombi önálló életre kel, érdekei lesznek meg jogia megmittudomén. Lehet hogy senkinek nem jobb, senkinek nem érdeke, ha összeháborúzik a szomszéd országgal, vagy a saját polgárai ellen fordul, de mégis ezt csinálja mer ez az érdeke, ettől lesz nagyobb-erőssebb mittudoménmi. Mintha egy élettelen dolognál ezek értelmezhetőek lennének. Aztán utólag meg fura, hogy egy ilyen önálló életre kelt államnál most akkor azokat akik ott csücsülnek az intézményekben felelősségre lehet-e vonni olyan dolgokért amit az állam a zombiidőszakban elkövet, vagy azt az állam követte el őt kell megbüntetni...

  • 2009.10.05 10:14:51csutkababa

    Szövet
    Érdekes, valóban. Erről az jutott eszembe, hogy nem az állam üzen hadat, hanem egy igen szűk réteg, ami hatalmon van, és az érdekei háborút akarnak.
    És klasszul megetetik a néppel, hogy aztán ők is akarják, és ne vegyék észre, hogy csak ágyútöltelékek lettek.

    A legborzasztóbb a volt Jugoszlávia. Hogy egy karadzsidzs, milosevics sziréndalára a 20 éve szomszédhoz átmentek emberek és kiirtották őket...

    Ja, és a vezető réteg érdekeit szépen mutatják a titkos svájci bankszámlák és offshore szigetek, a fegyvergyárosok vagyona, stb...

  • 2009.10.05 10:23:20szövetszöcske

    csutkababa, a szűk réteg hiába üzenne hadat, kutyát nem érdekelné. A szűk réteg valahogy rá tudja manipulálni az államot, hogy rámozduljon a dologra, aztán pedig megindul a lejtőn az állami gépezet, amiben mindenki benne van aki az adott országban él, te is, én is. Hiába is tiltakozol, miközben az épp háborúra készülődő országodat a te adód is élteti, és a te szabálykövetésed legitimálja az intézményrendszert (azokat az intézményeket is amivel nem is értessz egyet).
    Majd később évek múlva ezt agyament történészek úgy magyarázzák, hogy az államnak érdekei voltak, mert így könnyebb elképzelni.

  • 2009.10.05 10:43:04Papírbika

    Ha valami háborúszag kezdene terjedni itthon, húznék külföldre. Nincs az az ideológia, amiért veszélyeztetném magam.

  • 2009.10.05 10:53:54szövetszöcske

    Papírbika, viszed a családot, szüleidet, testvéreidet, szomszédot meg mindenkit oda a külfölre?
    Egyébként nagy háborúk esetén tipikusan nem az a helyzet, hogy a határok nyitva, te meg békésen eladod a lakásodat, összecsomagolsz és költözködsz, az ország örömmel elenged, a szomszédok pedig vidáman és tárt karokkal befogadnának téged menekültként (gondolj mondjuk az afrikai polgárháborús részekből érkezőkre, akiket az olaszok-görögök-spanyolok minden erővel próbálnak megakadályozni, hogy partot érjenek náluk).

  • 2009.10.05 10:54:11csutkababa

    De a szűk réteg nem az ÁLLAMOT, hanem az azt vezető csoportot veszi rá zsarolással, lefizetéssel, és ugye ha demokrácia, akkor szavazás róla. Ha diktatúra, akkor meg nincs miről beszélnünk.

    papírbika
    Igazad van. Többek között a hazaszeretet ogalmát is bőven tönretették azok, akik sűrűn használták feddőnévként a saját céljaik elérésére.
    Moore Kóla ,puska, sültkrumpli- ban van egy rész, ahol a közel-keleti affér, és Afganisztán ügyében héja képviselőket kérdezi, a fiaik mennek-e harcolni effektíve? Milyen érdekes, nem mennek. Ma az USA sereg a gyökértelen és jövőtlen bevándorlók tömegéből áll, akik enélkül nagyjából éhenhalnának.
    Tábornoki kar persze WASP ...fehér, angolszász protestáns

  • 2009.10.05 10:58:19szövetszöcske

    csutkababa, háborút csak állam tud csinálni. Ha nem az állam nevében megy a dolog, akkor az polgárháború. És az a gáz, hogy a háborúnál egy idő után mindegy is, hogy hogyan indult, az állam minden polgára nyakig benne lesz, akkor is ha nem szeretne.

  • 2009.10.05 11:10:29csutkababa

    Igen. Állam csinálja. De az állam egy elvont fogalom, nem szeméy. Az állam nevében fellépő érdekcsoportok csinálják, akik az általad leírt módon utólag vagy azonnal az állam érdekének tüntetik fel a dolgot.

  • 2009.10.05 11:20:36Papírbika

    Szövetszöcske: csak asszonyt és gyereket. A házat leírnám veszteségként. Háborús helyzet meg azért nem egyik napról a másikra szokott lenni.

  • 2009.10.05 11:29:21madz

    a férjem meg az apja annak idején két bőrönddel jöttek át Nagyváradról. mindent otthagytak.

  • 2009.10.05 11:37:57szövetszöcske

    Papírbika, te például a mai Mo-on meg mernéd jósolni, hogy éppen polgárháború készülődik, vagy csak vihar készül a biliben, ezér a nagy feszkó? Vagy hogy a világválság miatt deklasszálódott munkanélküliek mikor érik a világban a kritikus tömeget és kezdik szépen felrobbantani/kifosztani a felhőkarcolókat? Szerintem pont azért mert nem egyik napról a másikra kezdődik, aki benne él a helyzetben, egyszerűen megszokja a dolgokat, fel sem tűnik neki merre sodródik éppen az ország amiben él...

    Csutka, amit szerettem volna mondani, hogy utólag mindegy, hogy ki kezdte el a balhét, az államnak te is része vagy, így a felelősség valami pici része mindig a tiéd is.

  • 2009.10.05 11:39:19Papírbika

    szövetszöcske, igaz.

  • 2009.10.05 11:46:38csutkababa

    Szövet
    Hümhüm...

  • 2009.10.05 12:26:03Veg_

    Meni: Most olvastam az irásod, nagyon érdekes! Szerintem jól fogtad össze, kb. ezeket kérdeztem volna amugy is :-)

  • 2009.10.05 13:14:08baudolinA

    Farkasokkal táncoló,
    igen, de Koszovót pl. nem akarták "elengedni" a szerbek. És most nem háborúra buzdítok, csak mondtam, hogy van ilyen is. :)

    csutkababa,
    a ruandai mészárlásról olvastam egy riportkönyvet (Jean Hatzfeld: A bozótvágó kések évszaka), és ott mondja el az egyik gyilkos a "mindennapjait": felkeltek, megettek egy csomó húst, aztán elmentek ölni. A "munka" végét sípszó jelezte, aztán a kocsmában "megpihentek"...

  • 2009.10.05 19:39:25Zamat

    Ft, meg ilyen sem létezett korábban, h Szlovákia, akkor mi alapján húzták meg a határokat, a háborút a Monarchia viselte, aminek Erdély, éppúgy része volt, mint a későbbi szlovákiai területek is, többek között, ill. h ki ne hagyjam a legfontosabbat Ausztria, ami mint tudjuk a főnök volt, ehhez képest frankón elosztották Trianonban a határokat.
    A háború véleményem szerint, mindig egy szűk réteg érdeke, amelyiknek elég hatalma -legyen az politikai, v gazdasági-van ahhoz, h keresztül vigye az akaratát.
    szép estét kívánok mindenkinek, egyébként:)

  • 2009.10.05 19:48:22Farkasokkal táncoló

    A 2. vh.-ban nem monarchia volt, hanem Magyar Királyság, Ausztria nem szállt bele a háborúba (csak éppen elfoglalták a németek, az más), Románia meg időben kiugrott, emiatt kapta meg Erdélyt. Magyarország az utolsó katonáig kitartott a németek mellett, hála a sok szélsőjobbos hazafinak és az általános antiszemitizmusnak ez az igazság.

  • 2009.10.05 19:57:40Pms

    Szerintem zamat az I. vh-ra gondolt most.

  • 2009.10.05 19:59:57Zamat

    Ft, azt hiszem félreértettél, én az I.vh-ról beszéltem...., aminek egyenes köv. volt Mo. 2.vh-s szereplése.

  • 2009.10.05 20:02:39baudolinA

    FT,
    de azt ugye tudod, hogy a trianoni békediktátumot 1920-ban írták alá?

  • 2009.10.05 20:06:27Farkasokkal táncoló

    Na igen, de Hitler visszaadta nem?
    Na én meg a 2.vh-ról beszéltem... :-)

  • 2009.10.05 20:14:04baudolinA

    FT,
    értem, hogy miről beszéltél, de ugye fennebb szó esett arról, hogy meddig is megyünk vissza. Akkor pedig miért állunk meg a második vh.-nál?

  • 2009.10.05 20:16:16Farkasokkal táncoló

    De hát könyörgöm meddig menjünk vissza a nagy rőmai birodalomig? Vagy a honfoglalásig? (Utóbbi esetben Szlovákia bekebelezhetne bennünket, hiszen csellel vettük meg Szvatopluktól a földet...)

  • 2009.10.05 20:19:05Farkasokkal táncoló

    De az 1.vh-ban is az volt, hogy elvesztettük a világháborút, mert az Antant nyert, és a Monarchia volt a konc. Szóval én inkább azt mondom, hogy jobb lenne többet nem háborúzni, mert még a Dunántúlt is elveszítjük, ha így megy tovább.

  • 2009.10.05 20:19:49Pms

    Nem vagyok túl jó töriből, ezért kérdezem: a II. vh utáni határok meghúzásánál a trianoni határokra hivatkoztak?

  • 2009.10.05 20:22:20Zamat

    Ft, mit is adott vissza Hitler pontosan? azért a két vh között lényegesen kevesebb idő telt el, mint a honfoglalásig, legalább is emlékeim szerint:)), a 2 vh-t együtt érdemes nézni, és értelmezni sztem.

  • 2009.10.05 20:24:37Zamat

    Pms igen, és még egy kicsit faragtak is rajta, természetesen nem a mi javunkra.

  • 2009.10.05 20:28:22Pms

    Természetesen:(
    baud, tetszik a független Erdély gondolata, sokkal jobban, mint a mindent vissza.
    Egy független Erdélynek lenne esélye normális államot felépíteni, a magyarországi agyloboktól mentesen.

  • 2009.10.05 21:10:43Zamat

    baud, pms sztem is kizárólag egy független erdély oldhatja meg a problémát, én a kormány helyében ezt szorgalmaznám, csak ugye a román rész teljesen balkanizálódna, azt ugye meg nem akarják, de a sok hülyét addig is kitiltanám erdélyből többet árt, mint használ.

  • 2009.10.05 21:14:07Pms

    Én néhányat Magyarországról is:)))

  • 2009.10.05 21:34:46no comment 01

    tünde..kérdés hova várod erről a beszámolókat..

  • 2009.10.05 21:38:50Tünde

    no comment: tunde kukac mail.velvet.hu

  • 2009.10.05 21:44:37no comment 01

    köszönöm..ezt a cimet adom meg a húgomnak..biztos lesz mit megosztania..jó éjt!

  • 2009.10.05 21:53:21jazmine

    Az Erdélyt vissza ellen sokszor pont az erdélyiek lázadnak, mivel elég sokat volt független vagy nem teljesen függő. Ahogy a Vajdaság is, erre írtam, h a történelemtanításunk elégé leegyszerűsítve adja át, h jaaajj, szétszabdaltak, de nem utal vissza, h nem a honfoglalástól voltak ám ezek a határok...

  • 2009.10.05 22:00:16Zamat

    Pms :))))))))))))))))
    jazmine, de utal rá, nem is keveset, a jaj szétszabdaltakról pedig annyit, h színtiszta magyar lakta területeket is csatoltak el,sőt zömében ezeket, és ha egy kicsit jobban visszaemlékszel a tanultakra, akkor az is kiderül, h hogyan mi módon kerültek az ország területére a más nemzetből valók.

  • 2009.10.06 10:08:49baudolinA

    FT,
    Szlovákia dolgával az a helyzet, hogy Szlovákia Szvatopluk idején finoman szólva nem létezett, Magyarországról meg Szent István óta azért tudunk. Változó határokkal ugyan, de azért legalább létezett ilyen nyelvű állam. Nem beszélve arról, hogy azért te is tudod, hogy az első világháború "békeszerződése" gyakorlatilag nem sok lehetőséget hagyott Mo.-nak, ha egyszer az elvesztett területeket vissza akarta szerezni. Nem akarok senkit sem felmenteni, de a két vh.-t nem lehet egymástól elszigetelten megérteni. Nagymamám mesélte, hogy mennyire örültek, mikor bevonultak a magyarok. Meg tudom érteni.

    jazmine,
    én is erdélyi vagyok, és pontosan emiatt nem akarok "mindent vissza". Meg nyilván a mai Mo.-nak sem kell többmilliós román kisebbség. Ide nekem Bethlen Gáborral. :)

  • 2009.10.06 10:26:12másutt

    baudolinA, a Szabadsag Hid magassagaban van egy hungarikumokat arulo ajandekbolt, ahol a kovetkezo feliratu kituzoket lattuk (nem vettuk meg)
    "Idosebb vagyok, mint Szlovakia!"
    "Mondj EGY szlovak kiralyt!"

  • 2009.10.06 20:25:06Zamat

    ok másutt, mit szerettél volna ezzel mondani?hogy hülyék itthon is szép számmal akadnak? és miért nem vettél ilyen kitűzőt?

  • 2010.06.04 09:53:05gyöngy1

    Tegnapelött meglepödtem. A lànyaimat probàlom arra nevelni, hogy ök magyarok és belgàk, hogy ismerjék a magyar törit stb DE nem jutna eszembe elvinni öket egy magyar nacionalista tüntetésre.
    Es tegnapelött a metroban làttam egy 3-4 éves forma kislànyt, lekendözött feju marokkói anyjàval, palesztín zàszlóval a kézben.
    Nem, ez nekem sok. Függetlenül attól, hogy most Izraelnek igaza volt vagy sem. Egy ilyen kis gyereket belevonni egy ilyen komplex vallàsi/területi hàborùba...

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta