Kezdem megtanulni, hogy a nehézségek mindig teljesen váratlanul érkeznek, nem akkor, amikor számítunk rájuk, és nem is az, amire számítunk, hanem rendszerint valami teljesen más. Tartottam a bölcsitől és az érzelmi nehézségektől, féltettem Abigél lelkét, na meg az enyémet. Ehhez képest továbbra is imádja a bölcsit, szívesen megy, sokat emlegeti, mindig elsorolja itthon az öszes csoporttársát. Viszont hétfő este, mikor fürdéshez vetkőztettem, hatalmas, húsz forintosnyi vörös foltokat találtam az egész testén. Ronda volt, meg ijesztő is, mert nem apró csalánkiütés volt (bár neki még olyan sem volt soha,) hanem egybefűggő, vörös foltok. Adtam neki kalciumot, meg Fenistil cseppet.
Másnapra halványodott, de nem múlt el, így az orvosnál indítottunk, aki megállapította, hogy allergia, és adjak neki kalciumot meg Fenistilt. Mondtam, hogy ez már megvolt, így azt ajánlotta adjak még több kalciumot, és ne aggódjak, két-három nap alatt elmúlik. Abigél mindeközben vidám, aktív volt, és egyáltalán nem fájtak, vagy viszkettek neki a foltok, mert amikor kenegettem csak röhögött, és ez még rejtélyesebbé tette az egészet.
Kérdeztem a bölcsiben, hogy mit evett hétfőt, de csak borsólevest meg szilvát, kértem, hogy akkor ne adjanak neki szilvát. Nem is adtak, de a vörös foltok nem tágítottak, egy részük eltűnt ugyan, de jött helyette több, az arcán kívül szinte mindenhol. További kalciumtabletták után csütörtökre viszonylag normalizálódott a helyzet, a foltok halványodtak, de nem múltak el teljesen és társultak hozzájuk apró pöttyök is. Mindeközben egész héten mindketten az internetet böngésztük, hogy mitől lehet, hét vége felé már alig mertünk neki adni valamit. Az allergiáról szinte semmit nem tudunk, ételallergiája egyikünknek sincs, - eddig Abigélnek sem volt- azt sem tudtuk, merre kutassunk, de mivel a foltok állandóan jelen voltak, és nem tűntek el egy percre sem, azt gyanítottuk, hogy valami folyamatosan allergizálhatja.
Péntekre már éppen kezdtünk megnyugodni, a foltok nem tűntek ugyan el, de nem is lettek csúnyábbak, és akkor egyszerre több hibát is elkövettem, amiért mindegyikért egyenként meg tudnám ölni magam: nem szóltam a bölcsiben, hogy ne adják neki oda a csokipudingot (ugyanis az volt az uzsonna, és ilyet még soha nem evett), bekentem a foltokat ekcéma elleni ápolóval, amit a gyógyszertárban adtak, és éjszakára adtam neki egy kanál fájdalomcsillapítót, a foltokat ugyanis le sem szarta, viszont egyszerre öt foga jön, amitől eléggé szenved. Nem tudom végül melyik tette be a kaput, de másnap reggel a gyerek úgy nézett ki, hogy én szó szerint sokkot kaptam, remegtem, és azt hittem, elhányom magam az idegességtől.
Abigélen ugyanis most már nem látszottak a foltok, hanem az egész gyerek egy darab, hatalmas vörösen izzó folt volt, fehér hólyagokkal, ami még nem is rémisztett volna meg annyira, de az egész teste be volt dagadva. És valami egészen érthetetlen módon ő továbbra sem vett észre az egészből semmit, nem fájt neki, és nagyon jó kedve volt, cukrászdába akart menni meg a bölcsibe. Helyette viszont a Budai Gyerekkórházban kötött ki, ahol szintén csak annyit mondtak, hogy allergia, kapott egy ló-adag kalciumot, meg valami gyógyszert, hazavittük, lefeküdt aludni, és az óriásira dagadt, vörös testű gyerek úgy kelt fel, hogy az egész testén nem volt egy árva pötty sem.
Én meg állok itt, a történtekből semmit sem értve, sírni tudnék, nesze neked „fél évig csak anyatej”. Folyamatosan jár az agyunk, hogy mi a fenét ehetett, amit eddig nem, volt az a csokipuding, de hát a foltosodás már jóval azelőtt kezdődött, a szilva nem igazán allergén, tejet alapból soha nem iszik (még mindig rizstejen él), ezen kívül egyetlen ételt eszik a bölcsiben, amit itthon nem, margarint (mi mindig csak vajat használunk), de azért két rámás kenyértől nem hinném, hogy feldagadna a teste. Most épp a szőlőre gyanakszunk, mert azt sokat evett, hogy esetleg nem volt elég jól megmosva, de hát ez sem nagyon valószínű. Úgyhogy most elkezdjük a mindenféle allergiavizsgálatokat, mert ezt nem szeretném még egyszer eljátszani.
