SZÜLŐSÉG

Amerikában szültem, avagy a cipzár-hadművelet

2009. szeptember 27., vasárnap 10:14 |

Fut, robog a piros kocsi a kórház felé, benne két izgatott, leendő szülővel és egy még üres hordozóval a hátsó ülésen. Ma van június 5, a programcsászárom napja. Ezt is megértük. Már lassan 3 éve várunk erre a kisbabára, aki épp akkor jött, mikor már nem számítottunk rá.

cant1

Cserébe renitens maradt abban a kérdésben is, hogy miként akar megszületni. Dúlából, kádból és természetes szülésből ő nem kért, minek forduljon be Batman-pózba, ha keresztbe farosan is lehet sziesztázni? Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Tehát: császár. Én még nem izgulok, de a férjem, az én logikus, precíz, GPS-koordinált férjem úgy vezet, mint Stevie Wonder. Császár előtt a kórházat kell még élve megközelíteni, azért sasolok és navigálok. Megértem, életének két legfontosabb szereplője kerül ma kés alá, de mégis átvenném a kormányt, ha nem tengődnék már 12 órája étlen-szomjan. Ma szerepet cserélünk, én vagyok az értelem és ő az érzelem.

Leparkolunk a kórháznál, fel a lifttel a negyedikre tömött sporttáskával, regisztráció, biztosítási kérdések tárgyalása. Mindezzel negyed óra alatt végzünk, aztán kiülünk két öblös fotelba, és várunk a nővérkére. Párom a kezemet szorongatja, szemével kérdi: készen vagy? Készen erre...ez vicc.

Megkapom hamarosan a hátulkötős köpenyt, csúszásgátló zoknit, életjeleim jók, pulzusom szapora, de a hasamra kötött szerkentyű szerint a baba teljesen nyugodt, szíve egyenletesen ver.

Egy huszonéves szőke lányka ciklámen körmökkel közelít felém tűvel, hogy ő most beadná az infúziót. Mi? Hisz most végezte a nővérképzőt, tapasztalatlan, hozzanak mást! Félelmem alaptalan, szúnyogcsípést sem érzek. Majd a másik nővér elmondja a kórház szabályzatát, óva int, hogy csak arra jogosult személynek adjam oda a bébit. Közben a férjem kap egy köpenyt, papucsot, beöltözik és rajta nevetek (tiszta X-aktás fizimiska), őt nyugtatom. Figyelemelterelésnek sem utolsó.

Már csak egy óra van a hátra, s megjelenik a rettegett anesztes. Magas, jóképű, mély és hipnotikus hangja van. Elmagyarázza, mi fog következni. Kérdésemre, hogy mi lesz, ha bemozdulok, kapok egy “ugyan már” mosolyt. Majd szétválik a családi egység, férjem külön szobában várja meg a felkészítésemet. A nővérke határozottan húzza előre a vállamat, az anesztes sármőr kommentája, mi következik. Hideg krém, hideg érzéstelenítő, még több hideg krém. A csigolyáimat tapogatja, apró szúrást érzek. Fordítanak a hátamra. Mi, hogy már benn is van a spinális? El sem hiszem, hisz nem fájt! Az utókornak, akik szintén tűfóbiásak, továbbadom a titkot: ne nézzétek meg, mekkora a tű.

cant2

Közben a doktornőm is megérkezik, átölel. Hatalmas barna szemeibe kapaszkodok. Timeout, mondják a háttérben, majd a nevem és a műtét megnevezése következik. Férjem bejöhet, fejemnél ül. Még félek, mert érzek mindent, próbaszerűen szurkálnak, de jön a jótékony melegség és a felismerés, hogy a terhesség kezdete óta most először fekszem kényelmesen háton. Homlokomat a férjem és az anesztes simogatják felváltva. Kérdésemre, hogy mikor lesz baba, az anesztes hosszan lehunyja szemét: nemsokára.

Innentől kezdve minden hi-tech, profi és kiszámított. Összehangolt csapat dolgozik az én kis csodámért, én meg oldalra kinyújtott kezekkel, az Ezerwattos Napba bámulva várom a megváltást. Dől velem az asztal jobbra, mert a baba még bújna, végül a lábainál fogva emelik ki délután 12:38-kor, 3145 grammosan és 51 centivel született. „Gyönyörű kislány, micsoda szempillák!“ – hallom lánykám életének első bókjait. Komplett NICU-team várja érkezését, s veszik kezelésbe, leszívják a váladékokat, ellenőrzik az életfunkciókat. Végre felsír, férjemnek felmutatják, s pityereg ő is. A fényképezőről meg is feledkezik, nincs mérleges és magzatmázas képünk. De most már mutassák nekem is iziben, hol van hát? Férjem megkapja a kis csomagot és végre köszönthetem a nagy, fekete tüsihajú, meglepően fehér bőrű gyermeket, akit aztán további vizsgálatokra elvisznek. Most már nem is olyan rossz a tudat, hogy elviszik, egészséges, 9-es APGART kap az első 5 perc után, férjem megy vele a csecsemőosztályra, én meg összetoldozva lábadozni.

A felgyógyulás azonban húzós, az első nap azt hiszem, soha nem fogok tudni egyenes gerinccel járni. De minden nap jobb lesz, laktációs nővérkéknek köszönhetően a tejszívó vámpírtanfolyamot jelessel végzi picinke cinkém. Az 5. napon már embernek érzem magam, fáj és lüktet a seb, de már nem éles, piercingelt acélkampókat juttat eszembe. Levágják hát a baba lábára tett nyomkövetőt, kapok egy ajándék pelenkázótáskát minden földi jóval, berakjuk az ordító kisdedet a hordozóba s irány az otthonunk.

Fut, robog a piros kocsi hazafelé, immár családot szállít; velünk van egy kislány, akinek haja fekete, mint az ében, bőre hófehér, ajka meggypiros. Jót tettük, hogy hittünk a tündérmesében.

cantaloupe

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.09.27 23:38:32nyúlmama

    Akkor isznak, amikor akarnak.Udvarra viszünk ki vizet, de ha valaki máskor akar inni, akkor bemehet.
    Ha játszótérre megyünk, oda is viszek ki. Inkább az a gond, hogy van , aki nem akar inni.
    Meg gyümölcs evés is van délelőtt.

  • 2009.09.27 23:38:43renege

    Azt hiszem, a probléma lényegét nem értitek. Én az átadom-átveszem protokollt hiányolom, vagy nem látom, mi a formája. Bennem mindenesetre hiányérzet marad akkor is, amikor megyünk, és akkor is, amikor jövünk el.
    mondjuk egy szia Bálint, gyere, ülj ide hozzánk típusu mondat is már megtenné, ami néha el is hangzik, gondolom, olyankor nem is érzem azt, hogy csak úgy a semmi közepén hagytam ott a gyerekem.
    Én nem azt várom, hogy minden nap meséljenek, bár igen jó lenne.
    Nem mellesleg itt csak 10 gyerekről van szó, és általában, mikor elviszem, már az udvaron játszanak, nem társasoznak, hanem a padon beszélgetnek.
    De midnegy is, mert én úgyis csak itt panaszkodtam kicsit, továbbra is oda járunk, és továbbra sem lesz sokkal nagyobb a gondom, pláne nem annyira, hogy ezt megpróbáljam megbeszélni velük. Bizonyára nekem kell alkalmazkodnom, és csak elpanaszoltam, mert valójában nincs kinek panaszkodnom.
    Köszi, hogy meghallgattatok.

  • 2009.09.27 23:41:31nyúlmama

    Nem renege, mondjad nyugodtan. Azért a köszönés soha nem marad el, ez természetes kellene , hogy legyen mindenhol.
    És miért nem beszélsz erről? Én mindig azt mondom, hogy mindent beszéljünk meg, mert az a legrosszabb, ha félreértések maradnak az emberben.

  • 2009.09.27 23:42:16nyúlmama

    Az én fiam is Bálint!

  • 2009.09.27 23:47:20dodóó

    Reggel beviszem át cserélem a benti cipőt és mehet be.Köszönünk Óvó néni is meg daduska is köszön.
    Szia Mirike,de csini vagy,jól aludtál?
    Szép a csatod.
    Ez és ez lesz reggelire,szereted?
    Ilyeneket én mindig hallok.

    Köszönj el anyától és mehetsz az ablakhoz integetni.
    Lányom nyűgös:Gyere Mirella játszunk nézd a többiek már vártak és már segíti is bekapcsolódni a többiekhez a játékba.
    Illetve rövid integetés után ölbe!veszi és vigasztalja.

  • 2009.09.27 23:48:20renege

    Nem tudom miért. Én ilyen vagyok. Kerülöm a konfrontációt. Meg kicsit én is úgy vagyok vele, hogy bele kell szokjak.
    Az első héten pl. az egyik óvónő eléggé unszimpatikus volt. Kifejezetten nem éreztem elég kedvesnek, közvetlennek, pedig azt "vártam" volna, hogy egy óvónéni az ilyen (mondom, én a két bölcsisnéniből indultam ki, mint egyetlen referencia).
    Aztán most három hét után sokkal kedvesebbnek tűnik, meg kicsit (nem sokkal) közvetlenebbnek is. Szóval változott ő is, vagy az én megítélésem. Vagy épp rossz hete volt. Nem tudom.
    Szeretek kivárni, ez néha csak bénaság, néha tényleg jó ötletnek tűnik.
    Beszélni meg azért nem tudok róla, mert elváltam. A nagyszülőkkel tudnánk beszélgetni, de pont az óvónéniről nem merek/arakor, mert olyankor általában a fiam is ott van, őt meg semmiképp nem akarom befolyásolni, pláne nem panaszokkal.

  • 2009.09.27 23:48:21dodóó

    Asszem nagyon kifogtuk.

  • 2009.09.27 23:49:58nyúlmama

    Na, ez van nálunk is reggelente,megspékelve néha egy kis sírással, de az már ritka.
    Az, hogy óvónéni nem köszön ,az szomorú.

  • 2009.09.27 23:51:40dodóó

    esetleg családlátogatáson megbeszélitek?

  • 2009.09.27 23:52:21renege

    Szerintem ezt rosszul írtam. A sziasztok talán mindig van. A gyere Bálint már sokkal ritkábban. Hogy hogy van, még sosem kérdezték meg. De mondjuk a kistesóra, akivel mindig együtt viszem Bálintot az oviba mondtak már kedveseket :))
    Bálint meg nem az a sírós típus. Köszön, aztán megy be. Lehet, hogy ezért nem kezdik el abajgatni.

  • 2009.09.27 23:52:59renege

    Na, családlátogatásról sem tudok :)
    Az mindenhol van? Vagy kötelező?

  • 2009.09.27 23:56:00nyúlmama

    Nem ismerem az ovitokat, így látatlanban nem akarok/tudok mit mondani. Az én kolléganőm sem olyan közvetlen, mint én, de hát ő ilyen.Én meg dumálós vagyok,szeretek tegeződni is-ezt most ugyan nem lehet-és, szeretem, ha elmondják a bajokat, mert úgy lehet segíteni rajta.
    Egy új csoport azért az óvónéninek is kihívás, sokkal jobban kell figyelnie, meg még ő se tudja, hányadán áll a szülőkkel.
    A gyerek előtt meg tényleg nem jó beszélni.Egyébként, ha a gyerek jól érzi magát, az már jó. Akkor van baj, ha ő nem érzi jól magát.

  • 2009.09.27 23:57:56dodóó

    Nálunk év elején van egy több oldalas kérdő ív.
    Mit szeret a gyerek enni,hogy lehet vigasztalni,érte e valami trauma,igényel-e különösebb figyelmet valami miatt,szeretnénk-e családlátogatást,kaphat-e fájdalom csillapítót.stb...
    Én idén egy dolgot kértem hogy a kislányt orvos ne vizsgálja meg a jelenlétemen kívül.

  • 2009.09.27 23:59:44dodóó

    Péntek az egyetlen olyan nap mikor játékot vihetnek be.Én ennek is örülök,mert előtte rengetegszer előfordult bonyodalom hogy ez elvette,az meg tönkre tette.

  • 2009.09.27 23:59:58renege

    Egyébként igazad van, nyúlmama. A gyerek abszolút jól érzi magát. Vidáman megy, vidáman jön. Ha megkérdezem, azt meséli, hogy nagyon jól érezte magát, bár a részletes mese még nem megy neki (3 éves), de ha ügyesen kérdezgetek, kiderül néhány mozzanat a napjából.
    Mondjuk néha itthon kérdezi, hogy esetleg másnap nem hétvége jön-e végre, mert akkor nem akar oviba menni, de még reggel hasonló problémánk nem volt. Mondjuk, még csak 3 hete jár.
    És amúgy az óvónéniket szeretem, ezen kívül az apróságon kívül nincs bajom velük.
    Szóval túlragoztam a témát, azt hiszem.

  • 2009.09.28 00:01:43nyúlmama

    Nálunk is van ilyen kérdőív.Szerintem ez fontos, de van ,aki meg erre haragszik,kutakodásnak véli.Pedig nem az, csak szeretnénk minél többet tudni a gyerekről.
    A családlátogatásról is van, aki azt mondja, hogy "kémkedés". Pedig sok inden vélik érthetővé a gyerek viselkedésében, ha látom otthon. És a gyerekek évekig emlegetik, hogy milyen volt, amikor ott voltunk nála.

  • 2009.09.28 00:05:18dodóó

    renege én már vittem a lányomat úgy oviba hogy bele ugrott egy hatalmas pocsolyába csak hogy lekéssük a buszt mert ugye haza kellett hoznom átöltöztetni.
    Illetve mikor a bőlcsibe vittem lefeküdt a földre és szinte húztam.A bölcsi kapuba meg azt mondta na jó bemegyek,de siess értem.
    Totál koszosan ment be.Senki nem gondolta volna hogy előtte mekkora hiszti volt.

  • 2009.09.28 00:07:07nyúlmama

    renege, nem, csak a te gyereked, érthető, hogy a legjobbat akarod neki. És biztos fura otthagyni a gyereked egy végül is idegen embernél.Az meg, hogy szertne otthon maradni, nem feltétlenül azt mutatja, hogy nem szerte járni, csak azt, hogy veled szeretne lenni. Az meg jó. Nekem a szívem szakadt meg, amikor egyik séta alatt-pár éve- két gyerekem beszélgetett, és az egyik azt mondta, hogy a világon a legjobb az oviban lenni. A másik halkan mondta, hogy azért otthon a legjobb, nem?nem, az oviban, mondta a másik. Jól esett, hogy szeret ott lenni, de azért ...
    A kicsik meg azért nem mesélnek, mert az nekik rengeteg idő, ami eltelik a hazamenetelig.

  • 2009.09.28 00:08:03dodóó

    Már nem emlékszem hogy mi volt a kérdés,de tudom hogy egy kérdésre nem válaszoltam.
    Senki nem problémázott rajta.
    Én megértettem hogy ők kíváncsiak ők megértették hogy én meg nem mondom meg.


    Passz tényleg nem tudom mi volt a kérdés.

  • 2009.09.28 00:10:46dodóó

    nyúlmama az én kislányomat gyakran piszkálja egy másik kislány.Csipkedi,meg üti,elveszi a hajpántját és eldobja.
    Anyukájának már szóltam de még nekem kellett jó pofiznom,mert ugye megsértődött.
    üssön a gyerekem vagy tűrjön.

  • 2009.09.28 00:12:34dodóó

    Felébredt a kis csaj valamiért megyek...
    nyúlmama nem azért nem írok vissza ha válaszolnál mert nem akarok,hanem gyorsan megyek simizni hogy vissza aludjon.


    Jóéjt.


    neked is renege!!

  • 2009.09.28 00:14:16nyúlmama

    Hát, ez nehéz kérdés. Sajnos, van ilyen, és nagyon nehéz megfékezni, ha otthon meg így állnak hozzá. Én nem szeretem, ha azt mondják, hogy üss vissza, mert bizony nálam van olyan gyerek, aki már automatikusan mindig üt(ne), akkor is, ha a másik véletlenül megy neki.
    Óvónéni mit tud erről a dologról?

  • 2009.09.28 00:14:46renege

    Jó éjt dodóó!
    Én már épp túlvagyok egy "bepisiltem, anyu!" ügy kezelésén. Az ágy 80%-a alatt van gumilepedő, ő most kettőből kétszer a maradék fejrészre pisilt :( :)))
    Amúgy már szobatiszta, mielőtt kérdeznétek, csak ritkán még előfordulnak éjszakai malőrök.

    nyúlmama, édesek lehettek a gyerekeid, ahogy így egymással beszélgetnek :)) Ezt a korszakot már én is várom :) Bár így is aranyosak tudnak lenni.

  • 2009.09.28 00:15:04nyúlmama

    Amúgy mindenkinek jó éjt tőlem is, majd folytatjuk, de irtó késő van már.

  • 2009.09.28 00:17:13renege

    Jó éjt!

  • 2009.09.28 00:17:53nyúlmama

    Mármint ovis gyerekeim beszélgettek, nem a sajátjaim.
    Éjjeli bepisilés eben a korban még teljesen okés, ne izgulj!
    Most tényleg megyek, mert holnap almaszüretre megyünk, és nem venné ki jól magát, ha az óvónéni elaludna:)

  • 2009.09.28 01:39:46tildy:)

    2009.09.27 22:27:45cantaloupe
    Ez a nyomkövető nem rossz dolog. Engem majdnem elvittek a nem idén barnultak a kórházból(szüleim mesélték), mert azt hitték romalány vagyok, akkora hajam volt, meg a bőröm se volt hófehér...

  • 2009.09.28 06:24:34fatyol11

    Cant! Mi a fene oka volt annak, hogy nem szoltal ram, hogy emitt is tudjam, hogy ki vagy?? A lanyod itt is gyonyoru-))))) a torteneteden megint joerzessel idoztem, orom volt ujra olvasni"kyss

  • 2009.09.28 07:26:09Farkasokkal táncoló

    Renge,
    az a helyzet, hogy míg a bölcsöde egészségügyi intézmény, és fő feladata a gyerekGONDOZÁS, addig az ovoda már oktatási intézmény, és fő feladata a gyerekNEVELÉS. Nyilvánvaló, hogy egy bölcsödében bezsámolnak róla, hogy sírt-e, hogy volt e hasmenéses széklete, hogy aludt e délután, evett e rendesen.

    Az ovodában erre már nincsen idő. Ne félj, szólnak ha valami nem stimmel, addig örülj, ameddig nem szólnak semmit. Nekem pillanatnyilag két ovira van rálátásom: a régi oviben kiscsoportban még nagyon jó volt, kis-nagy vegyescsoport volt, az iskolába menők babusgatták a kicsiket (és ezzel sok gondot levettek az ovónők válláról is legalábbis érzelmileg), és ott volt idő arra is, hogy mikor elhoztam, akkor mindig mondtak pár szót róla. Viszont a következő évben már elballagtak a nagyok, és jött még több kicsi, és bölcsen még az ovónőket is kicserélték, na az maga volt a pokol. (Idén hallom, hogy most is átcsoportosították a gyerekeket és megint új ovónő van, már csak nevetni tudok azon, hogy kicsit féltettük az új környezettől..)

  • 2009.09.28 07:31:34Farkasokkal táncoló

    Az új ovoda egészen más, itt is középső csoportba került, mert úgyis csak 7 évesen megy iskolába, így két évig az állandóság biztosítottnak látszik. Ovodakezdés előtt még a nyári szünet végén elvittük a gyereket az ovodába, beszéltünk a jövendő ovónőkkel, megmutatták neki az ovodát, mindent.

    Itt hallatlan szervezettség van, nincsen soha kiabálás, a gyerekeknek a teremben halkan kell beszélni, az ovónők is halkan beszélnek, olyan nincsen, hogy köszönés nélkül bemenjen a gyerek, az a szertartás, hogy reggel belép, "csókolom izémizé néni", "szerbusz Iván", elmenetelkor ugyanez, olyan nincsen, hogy csak kikapom az udvarról, és odaintek, hogy elvittem - a régi ovodában ez volt. Multkor siettünk, és ezt tettem, no meg is bántam, mert utánunk futott az ovónő, és végig kellett csinálni a köszönés. búcsúzás rituálét, "csókolom izémizé néni", Szerbusz Iván, kellemes hétvégét" :-) De a gyerek egyszerűen imád ide járni.

  • 2009.09.28 07:34:06Farkasokkal táncoló

    Ja és nincsen sem verekedés, sem csúfolódás, az szigorúan tilos. És érdekes módon valóban nincsen. Szóval nagyon jól szoktatják őket, bár néha kicsit félek mi lesz, ha majd az iskolában egészen máshogy szocializálódott gyerekek közé kerül...

  • 2009.09.28 08:47:12BlackCat

    Tényleg gyönyörű kislány! Gratulálok!
    És a hajára én is kíváncsi lennék. Bár van egy sejtésem, hogy ettől csak sokkal több lehet.:)))

    Subb.!
    Sok boldogságot kislányodnak (így utólag)! :)))

  • 2009.09.28 08:51:14zsebdög

    Canta, ez szuper, nekem is reményt adott, és jót bőgtem is! jó értelemben... :) a kislány meseszép! és a bőre szerintem nem is lesz olyan hófehér, legalábbis a képről ítélve. ezekkel a szemekkel máris valóságos cukiság-fegyvertára van...

  • 2009.09.28 08:55:39bombalurina / nácivadász tűsarkúban

    ritka szép baba, igazi Hófehérke!! És a legszebben, legstílusosabban megírt szüléstörténet amit itt valaha olvastam (az összeset olvastam).

  • 2009.09.28 10:10:59Yamita

    Gratulálok!!
    Gyönyörű a baba, vigyázzatok magatokra és sok-sok mosolyt kívánok nektek!!
    Nagyon tetszett a történet nekem is, kirázott a hideg tőle :)

    A két tirpákon meg mindig elszomorodom. Egyszerűen hihetetlen, hogy embereknek erre van ideje és ereje.

  • 2009.09.28 13:53:57hivatalipatkány

    Gyönyörű a bébi! Ezek szerint nemcsak nekem volt durva a császárból felépülés...
    Amerikában jön császár után gyógytornász, vagy ez csak nálunk divat?

  • 2009.09.28 14:00:56keke80

    Hivatalipatkány: Németo.-ban is jön!!! Nekem külön jól esett, vannak gyakorlatok, amiket még mindig lelkesen csinálok!!!

  • 2009.09.28 14:16:17hivatalipatkány

    keke80: utólag tudom hogy hasznos volt, de akkor ott annyira nem szívleltem a gytornász csajszit.

  • 2009.09.28 15:42:05mickimacko

    Valaki feldobta a kommentek közé ezt a linket a modorosblogra, mint "modoros szülést". Pedig szerintem ez nem is az :-) És gyönyörű a baba!

  • 2009.09.28 18:47:44cantaloupe

    Köszönöm a további kedves kommenteket...haha, nem gondoltam, volna, hogy a modorosblogra felkerülök vele, szerintem egy sima, komplikáció nélküli császár volt, szép élmény.

  • 2009.09.28 19:01:08Kipikopii

    Nagyon edes a kislanyod Cantaloupe! Tenyleg meglepoen feher a bore. A tusi fekete haj a csucs :-)
    Azon csodalkozom amugy, hogy ezek szerint mas korhazban is ilyen sapkat varrnak, a takaronk is ugyanilyen volt, meg nalunk is Pampers pelenkat adtak. Azt hittem, ez korhazankent valtozo. Kaptatok cumit? Mi nem, de van olyan korhaz, ahol adnak valami speci cumit, ami a SIDS ellen jo, allitolag.

  • 2009.09.28 19:28:56cantaloupe

    Igen, egy takarót el is vihettünk ajándlkba, meg a kis cérnasapkát. Cumik voltak, de az én lányom nem kérte, plusz engedélyem nélkül nem is adhatták volna neki.

  • 2009.09.28 19:38:07Kipikopii

    a kis cernasapka jo emlek :-) lehet, hogy a takarot el kellett volna kerni nekunk is. Bar a rendeloben kaptunk ajandekba reklam "receiving blanket"-et, az jol is jott.

    A haja most milyen?

  • 2009.09.28 20:00:10nyúlmama

    rnege, ha majd erre jársz! Írjál ám, mi a helyzet felétek, ovi ügyekben!

  • 2009.09.28 20:00:47nyúlmama

    Renege, bocsi!

  • 2009.09.28 21:35:02renege

    Nyúlmama :). Köszi az érdeklődést. Ugye ma nagymama ment érte. Reggel tudtam beszélni az óvónénivel, mondtam, hogy a nagymama jön délután, ő meg, hogy átadja az üzenetet a délutánosnak, sőt, még a csütörtöki ebédet is sikerült lemondanom, mert akkor megyünk szemészetre egy újabb kontrollra.

    A nagymama simán el tudta hozni Bálintot, direkt rákérdeztem anyukámnál, hogy hogyan volt. Mondta, hogy Bálint már messziről örvendezett, hogy jön a nagymama, így mikor odaért, az óvónéni már kérdezte, hogy ugye Bálintért jött. Direkt üzente nekem, hogy Bálint nem aludt délután (én általában ennek drukkolok, mert ha alszik, este 10-ig nem bír elaludni, és csak küzdés van itthon. egyedülállóként nekem nagyon kellenek az esték, és ez szín tiszta öznőség, tudom).
    Szóval, vicces, de, hogy elpanaszkodtam magam, vagy én látom azóta másképp a dolgokat, vagy épp változóban vannak. Mindenesetre ma minden szuper volt :)))

  • 2009.09.28 21:42:03nyúlmama

    Na,ennek nagyon örülök. Sokszor csak az is segít , ha az ember elmondja a bajait. Néha ilyenkor jobban át is lehet gondolni.
    Érdekes ez az alvás dolog,az enyémek aludtak akkor is, ha délután aludtak, de már több ember mondta, amit te.
    Viszont az oviban muszáj letenni őket, mert az egész napos zaj után/közben kell egy kis nyugi az idegrendszernek.Mi nagycsoportban már úgy oldjuk meg, hogy alvás időben megyünk pl. korizni, úszni, így csak 2x fekszünk le a héten, akkor is rövidebb időre.Viszont " csendespihi" akkor is van, ha uszi, vagy korcsolya van, mert kell a csend egy kis időre. Mese, zenehallgatás, relax 15-20 percig.
    Nem lehet egyszerű két ilyn kicsivel egyedül.

  • 2009.09.28 21:50:25renege

    Bálint már egészen kicsi kora óta nehezen elalvós típus volt. Egy időben éjfél előtt nem sikerült sosem elaltatni, és egy idő után nem is próbálkoztunk vele, mert csak órákon át tartó fetrengés volt a következmény. Persze, jöttek a családból a megjegyzések, hogy ez nem egészséges, de nem tudtunk a napirendjén úgy változtatni, hogy beálljon az esti elalvás idő. Reggel meg aludt 10-11-ig. És mindent bevetettünk, de nem ment. Ugyanez volt igaz a délutáni alvásra, volt, hogy másfél órán át altattam, hogy aztán egy órát aludjon.

    Aztán mikor a kistesó megszületett, egyszerűen már nem volt időm az altatás hosszú procedurájára délután, így az kimaradt. Még csak sokkal nyűgösebb sem volt tőle, viszont onnantól kezdve megoldódott az esti altatás, 8-9 körül simán elalszik, minden gond nélkül.

    Néha van, hogy napközben mégis elalszik (tipikusan, ha utazunk), akkor ismét előjön a régi verkli, 10-ig, néha tovább lehetetlen elaltatni. Amúgy rendes gyerek, megmarad az ágyában, csak annyi mindent kitalál, hogy azzal is lefáraszt, dolgozni meg nem merek nekifogni addig, míg tudom, hogy perceken belül ismét kell itatni, pisiltetni, megnyugtatni, betakarni :)
    Tényleg nem egyszerű, leginkább lelkileg sajnos. Minden más könnyen megoldható és áthidalható, azt hiszem.

  • 2009.09.28 21:56:45nyúlmama

    Hát az enyémek nagyon durmolósak voltak-kivéve a hétvége,he-he-,elég hamar aludta éjjel is, nem tudom ,kinek legyek hálás érte.Persze, próbálkozások voltak nálunk is-pisi, kaki, szomjas vagyok, ilyesmi.De alapvetően elaludtak.Meg volt susmus is este,két év korkülönbség van, jól elvoltak a sötétben.
    A lelki gondok a legnagyobbak, sajnos. Tényleg, sok minden jobban megoldható.De a kölkök biztos aranyosak.
    Jó éjt!

  • 2009.11.12 09:10:58L'Angelus

    Hogy ennek a cikknek mi értelme volt...

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta