Más gyereke olyan, mint a kutyaszar?

Zanza!

Ha olvasunk Homárt, akkor egészen biztosan megismerkedünk a Nagy Magyar Valósággal, sőt, ha elég deviánsak vagyunk, ez bizonyára szórakoztatni is fog minket, persze mialatt sírunk is egy picit. Egy korábbi Homár-posztból például megtudhatjuk, hogy nemcsak a biztonsági őrök utálják a gyerekeket, hanem a kommentelők szerint a magyarok is. Az említett cikkben rövid tájékoztatást kapunk arról, hogyan zavarták el a gyerekeket a hétvégén a Budai várban megrendezett Borfesztiválon a színpad elől, vagyis utasították őket távolabb, legalább öt méterre, mert zavarták a nézők békés szórakozását. A kommentelők többsége helyénvalónak találta a szitut, mert ha a büdös kölke hangos és nyüzsög, akkor biztosan a szülő rontott el valamit. Például, hogy borfesztiválra vitte a gyerekét.

Nyilván létezik olyan kódex, ami meghatározza, hogy hová illik gyerekkel menni, s hová nem, de akinek van gyereke, az pontosan tudja, hogy ha a kölyköknek emelkedett a hangulata, vagy ellenkezőleg, elkeseredett, bizony nehéz csöndes keretek közé terelni őt. Ráadásul a gyerek, mint olyan, általában hangos teremtmény (sőt, csomó testnyílásán folyik mindenféle, ezért gyengébb idegzetűeknek nem is ajánlom, mármint a gyereket). Sokan mégis úgy gondolják, hogy a szülő csak akkor jelenhet meg nyilvános helyek a gyerekével, ha az néma, vagy ha leragasztotta a száját és benyugtatózta.

A posztot olvasva egyébként önvizsgálatot végeztem és önmagamon is felfedeztem antiszociális jeleket. Egy hétvégi kirándulás alatt például, amikor mindenki leadta a gyerekeit a nagyszülőknek, hogy felnőtt szórakozást csaphassunk, egy pár, szorult helyzetében kisbabával érkezett. Olyan állapotban voltam, hogy még a gyerek után rohangáló szülők látványa is fárasztott és hát gondoltam én mindenfélét, de még ott, azonnal beláttam, hogy a hülye én vagyok.

Pedig sok ember fejében élnek a sztereotípiák, például olyanok, hogy kisgyerekkel ne menjünk boltba, vagy ügyeket intézni, sőt, ne is menjünk sehová, csak játszótérre és más gyerekes családokhoz, de a legjobb az lenne, ha rezervátumba költöznénk. Mintha a gyerekviselés fertőző lenne, de legalábbis annyira zavaró, mint a kutyaszar.

A történetről a Homár olvasóinak véleményét ismerjük, kíváncsiak vagyunk a Porontyosok véleményére, hogy mi, gyerekesek is utáljuk-e más gyerekét. Mert ki tudja…

forrás:homar.blog.hu

Blogmustra