SZÜLŐSÉG

Húzz az ágyamból, büdös kölök!

2009. szeptember 15., kedd 08:43

Reggel van, de felőlem akár este 11 óra is lehetne. Úgy kelek föl az ágyból, mintha nyolcvanéves nénike lennék, akinek a hátát hasogatja a csúz, vagy akit egész éjjel vertek.

bed

Miközben kitöltöm a kávém, a vállamat lapogatva arra gondolok, hogy meddig mehet ez így, mert egyszer biztosan vége lesz, de mikor? Amikor kidőlök a Kökin, mert az alvásmegvonás már kóros, vagy a fiam fog egy reggel a saját ágyában ébredni, mert megvilágosodott?

„Mennyi idős is pontosan a fiad?” - jön a kérdés, megviselt ábrázatom és panaszaim után, én meg faarccal közlöm, hogy négy. A reakció ezután néhány másodperc döbbent csönd, mert ezek a távoli ismerősök tuti azt hiszik, hogy minimum szoptatok éjjel, vagy fogzunk, de azt egészen biztosan nem, hogy a négyéves, nagy öntudattal rendelkező fiam éjszakai kanosszajárást tart. És minden éjjel jön, mintha fizetnének érte, ha visszaviszem a helyére, akkor is, és kakas-, azaz órakukorékolásig bokszolunk, hogy legyen helyünk, hogy legyen takarónk, hogy ne rúgjanak torkon, tarkón és egyéb veszélyeztetett helyen. S hogy a helyzet komolyságát illusztráljam, rögtön a bevezetőben elsütöm azt a szakállas poént, hogy megkérdezzem: szerintetek az érettségi bankett után is itt fog zavarogni ez a kis büdös?

A helyzet az, hogy ezzel az alvásproblémával nem nagyon akartam eddig foglalkozni, mert alapvetően nem rossz dolog az, amikor egy puha pracli átöleli a nyakad éjjel és hozzád bújik. Az utóbbi időben azonban úgy vagyok vele, hogy valamit mégiscsak kéne tenni, mert a kevés alvástól hamar megöregszem, meg a sertésinfluenza is biztosan hamarabb ledönt a lábamról. A dolog azon része, hogy ciki lenne ez az össznépi egy kupacon alvás, egyébként nem izgat annyira, mert úgy érzem, hogy mellettem mennek el az események. Elmondom, hogy miért.

Az első időkben, amikor elkezdődött a tényleg MINDEN éjjel átjárás, én szorgalmasan hurcolgattam őt vissza. Aztán, amikor megint jött, megint vittem a helyére, sőt, amikor már nagyon kész voltam, dobtam egy hátast az ő ágyába, azt gondolva, hogy kicseleztem a gyereket és aludtam (volna) ott tovább. A kölyök azonban szagot fogott, hogy túlságosan elfér az apja mellett, ezért visszajött, én menekültem a helyemre, ő megint utánam. És ez sokáig így ment, olyanok voltunk, mint egy rossz rajzfilm, ráadásul mind a ketten nagyon hisztisek is lettünk, a családi boldogság tehát azt kívánta, hogy rendezzem a sorainkat. De hogyan?

Az ajtót csak nem csukhattam rá szegény gyerekre, még ha néhány hozzáértő ezt tanácsolta, akkor sem, mert szerintem az gonoszság. Fenyegetni és ijesztgetni sem akarom. Az agyára bizonyára valamennyire hatok, mert este mindig a saját ágyában alszik el, ez a technikai minimum egyébként. Ezen felül semmi nem segít. A kilátásba helyezett lefizetős manőverek is kudarcba fulladtak, nagy rákészüléssel, hogy „de ügyes leszel”, „de ügyes leszek, úgy fogok örülni a seggenfütyülős kiskakasnak, stb.”, aztán meg jött a nagy csalódás, hogy nem, mert a higanylábak öntudatlanul is áthozzák a gyereket. Az elmúlt fél évben egyszer egyébként elfelejtett átjönni, de akkor is fölébredtem arra, hogy túl kényelmesen alszom.

A természet mindenesetre valahol jó akar lenni hozzám, így történt, hogy egyszer csak nem ébredtem föl ezekre a dolgokra, csak szerzetesi alázattal odébb húzódtam, aztán hagytam, éjjel hadd legyek egy kis harci kakas bokszzsákja. Mostanra viszont elegem lett, mert öregnek és fáradtnak érzem magam és legfőképpen kilátástalannak látom a dolgokat. Hát sosem lesz már vége? Mert hiába alszom hétvégén akár 9-10 órát is, pont úgy érzem, mintha az árokparton vedeltem volna a pálinkát hajnalig. Elég volt! Kérem vissza az ágyamat! Most! Segítsetek!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.09.16 12:48:04drlucifer

    Csutka!
    A hóhért akasztották? :P Amúgy komolyra: mázlid volt, nem is kicsi.

    Baud!
    Ne tudd meg, hogy ilyenekkel mit el bírok rontani. Na meg van egy másikprobléma is, azt mindjárt megírom iwiwen, mert nem publikálnám.

  • 2009.09.16 12:52:45Silverveil

    BaudolinA,

    Ezek olyan dolgok, hogy nyilvánvaló, hogy meg tudjuk csinálni az újratelepítést, de az én pasim úgy nézne rám, mintha elvettem volna a kedvenc játékát gyerekkorában, ha hirtelen nem sertepertélhetne látványosan a gép körül. Hadd érezze magát egy kicsit a tudás szubjektumának:) Ez sok helyen része a családi rituálénak:)

  • 2009.09.16 12:59:44Silverveil

    Hm, most úgy állítottam be a pasim, mintha másban nem érezhetné magát a tudás szubjektumának, ez messze nincs így.
    (Intelligenciában és műveltségben egy nálam magasabb kategóriájú pasit választottam)

    Mindenesetre "a számítógépet gyötörjük ébrenlétünk 90%-ában" az igaz rá:)

  • 2009.09.16 13:00:15Alessia2

    Csutkababa, szerencséd volt, a kettes ilyen szempontból nagyon gáz:( Fura lehetett tényleg a mentőben Neked...

  • 2009.09.16 13:06:41Laliath

    csutka,
    szerencse, hogy te viszonylag könnyedén megúsztad. Kocsit sajnálom, remélem legalább a biztosító nem fog veled kötözködni.

  • 2009.09.16 13:14:39psyché

    másutt, igazad van.:-) mondjuk, ha megyünk valahova, akkor en is koran kirangatom a gyerekeimet az agybol. amugy hagyom öket aludni. nekem most, egyebkent, inkabb az a problemam, hogy befejeztek az ebed utani alvast. egyszerüen nem hajlandoak ra. en pedig nem tudom, hogy most mit is csinaljak velük abban a 2 oraban, ami idaig pihenö idönek szamitott.

  • 2009.09.16 13:16:59csutkababa

    Laliath
    :)) Ez 5 éves történet. A másik fél nem fogadta el a rendőrségi határozatot, (ő is ott maradt, mert ő is kicsit belecsúszott 100 m-rel odébb az árokba,ami ott már csak fél méteres volt, mire odaértem, már vontatták ki, el akartak menni). Bíróság, elnapolás, 1.5 éves hercehurca, nem jelent meg, hamis orovsi igazolás, satöbbi, szerencsémre egy tökös bíró bemorcult, és a javamra ítélt.Ezúton is örök hálám a dunakeszi bíróság tökös bírójának, ő volt a harmadik az ügyben!
    A biztosító természetesen addig szóba sem állt velem.A roncs állt a mentőudvaron.
    Az elévülésre játszottak, egyértelmű. Csak szabálysértés volt, mert 8 napon belüli volt a sérülésem.
    A mentőben alulról, fekve személni a világot, meg hóttkomolyan betolva lenni hordágyon, az eddigi legfurcsább élményem volt:)
    Bocs, OFF vége.

  • 2009.09.16 13:17:05Cobold

    2009.09.15 13:17:55keke80
    Az enyém is ilyen volt. Utálta a hordozókendőt, a kengurut, mindent. Kézben, egy bizonyos pozícióban, amikor kitekintgethetett és örülhetett a világnak, nna, az az egy jó volt.
    Más kérdés, hogy mégis muszáj volt hordozni, mert kénytelen voltam bkv-val nagy távolságokat megtenni vele (egészségügyi okokból), és amíg én bírtam, inkább vittem így.

  • 2009.09.16 13:19:02drlucifer

    Psyché!
    Az én nagyom sem alszik kb. egy éve. Én csendespihenőt vezettem be. Vagy lepihen a szobájában, vagy ha erre nemhajlandó, nézhet TV-t, de pihi van közben a kanapén.
    Éppen most abszolváljuk (Roary, a versenyautó társaságában).

  • 2009.09.16 13:25:07psyché

    drlucifer, nalunk a kicsi sem hajlando aludni menni, ha a batyjanak nem kell. TV-nezesre en is gondoltam mar, de ütközik az elveimmel.:-) ha pedig nem teveznek, akkor bizony nekem kell aktivan meset olvasnom, tarsasoznom velük. mondjuk, igy estenkent egy fel oraval korabban tudom letenni öket aludni. nem mintha az olyan sokat szamitana.

  • 2009.09.16 13:32:04drlucifer

    Psyché!
    Mi sem TV-zünk nyakló nélkül, de vagy ez, vagy pörög és hisztizik egész este. Szerencsére azt elfogadja, hogy cenzúrázom, mit nézhet és a távirányítót sem tudja kezelni.

  • 2009.09.16 13:38:20Meni

    Csutka, ijeszto elmeny lehetett meg "mentosnenikent" is. A fiamnak per pillanat a mentozes a dilije, ha elbotlik a jatszoteren, akkor mar kozli, hogy o most elesett, es akkor jon erte a mento, es o most azt megvarja. Amikor most Bp-en voltunk, akkor megneztuk a Red Bull Air Race-t. Na most a masodik repcsi utan kozolte, hogy "Jaj anya, ott egy abmulance (ilyen keveredesben vagyunk), nezzuk meg!" Majd kibuliztam neki, hogy nyissak ki a mentot, es ott alltam vagy egy orat, mire szepen kibameszkodta magat....en meg egyfolytaban azt mantrazom magamban, hogy I-sten ne adja, hogy egyszer tenyleg jojjon erte a "mentobacsi"...

  • 2009.09.16 13:40:52psyché

    drlucifer, lehet, hogy nalunk is ez lesz a megoldas, de meg gyözködöm magam.:-)

  • 2009.09.16 13:42:34Silverveil

    Én annyira tudnék aludni a gyerekek helyett, akár minden délután is vállalnám :(


    Farkasokkal táncoló,


    Ha kidőltek mára a farkasok, feljöhetnél és válaszolhatnál Te is nekem, hogy mennyi alvásigényed van és kevesebb-e mint huszonévesen volt. Úgy szeretném tudni.

  • 2009.09.16 13:51:13Cobold

    2009.09.15 13:24:25Dekatlon
    Anya szól előtte a gyereknek, vagy szó nélkül megy ki? Az enyém, ha nem szóltam volna neki, 2 évesen üvöltött volna, de ha szóltam volna neki, el is köszönt volna tőlem.

  • 2009.09.16 13:56:05Farkasokkal táncoló

    Silver.,
    lánykoromban a 8 óra megvolt, terhesen több, csecsemők mellett egész nap aludtam volna (aludtam is, csak közben automatice mozogtam meg csináltam mindent).

    Ami az évek során lényegesen változott az az, hogy míg fiatal koromban a "pacsirta" típusba tartoztam - azaz korán fekszik, korán kel, addig mára igencsak a "bagoly" lett rám jellemző, ha úgy adódik vígan fenn vagyok éjszaka kettőig, de 9-nél előbb nem lehet engem kirázni az ágyból, és ha valaki ilyenkor telefonál, legszivesebben megölném.

    Mondjuk nekem a 6 óra alvás rendszeresen nem lenne elég. Nem lettem kisebb alvásigényű, csak inkább hajnaltájt aludnék meg reggel.

  • 2009.09.16 13:56:47drlucifer

    Meni!
    Enyémnek a tűzoltóautó a mániája, de már 2 éves kora óta. Mi lesz ebből... :S

    Silver!
    FT a másik poszton van.

  • 2009.09.16 14:07:59Silverveil

    Farkasokkal táncoló,

    Köszönöm, még az általam fel nem tett kérdést is megválaszoltad, szuper :)

  • 2009.09.16 14:28:11Dekatlon

    Cobold: Madz belinkelt egy oldalt, ahol jobban le volt írva a kísérlet:
    http://www.kotodes.hu/kotodesrol

  • 2009.09.21 10:20:46Cobold

    2009.09.15 14:26:36nyünyőke
    Sztem a következetességnél egy fokkal fontosabb, hogy szeresd a gyerekedet, ezt kimutasd felé általa érezhető formában. Az is fontosabb, hogy őt el tudd fogadni a tulajdonságaival együtt, és mondjuk a tulajdonságainak a pozitív vonatkozásait bontakoztasd ki. (Ne makacs legyen, hanem kitartó, pl.)
    A következetesség jó dolog, és van is, amikor érdemes, de a szülő is ember, nem isten, és a kamasz gyerek jobban értékeli, ha emberi légkör van otthon - állítólag kevesebb a probléma is ilyenkor. A következetesség mellett a szülő is hibázhat. Törekedni lehet rá, de nem érdemes emberfeletti erőfeszítéseket tenni, szerintem. Ha a gyerek pl. beteg, sokkal többet ér a melegség, a törődés, az odabújás mindenféle következetességnél. Tapasztalataim alapján a gyerek tudja, hogy a megkülönbözetetett engedékenység a szituációnak is szól, és ha elmúlik a szituáció, akkor visszaáll a régi rend.

  • 2009.09.21 11:36:03Cobold

    2009.09.15 14:57:44Ribizlee
    Sztem nem az egyenrangú partnerként kezeléssel van a baj, hanem azzal, hogy sok szülő számára ez azt jelenti, hogy hagyja a gyerekét a fejére nőni. A két dolog rohadtul nem ugyanaz. Az egyenrangú partnerként kezelés nem zárja ki a nevelést, hanem nagyon jól megvannak együtt, a nevelés egyik eszköze lehet.

  • 2009.09.21 11:54:40Ribizlee

    Cobold, én is azt hittem hogy működni fog a partnerként kezelés a nevelésben, de csúnyán pofára estem!
    egyáltalán nem hagytam a fejemre nőni, nem is ez okozott gondot, hanem az hogy a lányom elkezdte magát 10 évesen felnőttnek tekinteni és kishíján elvettem tőle a gyerekkorát mindezzel.
    2 évnyi munka (vér és veríték) kellett ahhoz, hogy visszakerüljenek a helyükre a szerepek.

  • 2009.09.21 12:12:33Farkasokkal táncoló

    Gyereknevelésben nem működik a demokrácia, ott kérem diktatúrának köll lenni! :-)

  • 2009.09.21 13:43:57Cobold

    2009.09.15 21:39:08cantaloupe
    Tényleg tudhat ilyet 3 hónapos. Volt már ilyen a családunkban is.

  • 2009.09.22 10:22:21Cobold

    2009.09.15 22:37:14cantaloupe
    babybjörn:
    Nekem van, nekem nagyon nem jött be. Kölcsönadtam húgomnak, neki nagyon bejött. Az én megfigyelésem az, hogy kifejezetten vékony alkatú, keskeny vállú nőnek a björn nem jól beállítható, hiába a frankó háttámasz, pont nem símul a hátra sehogyse, és nem kényelmes. Testesebb hölgyek (úgy értem, nem soványak), viszont jól tudják beállítani.
    Nekem az ergo baby hordozó jött be, van hozzá hasonló olcsó magyar is (liliputi), az viszont pont fordítva van: vékony nő könnyen beállítja, testesebb, főleg, ha alacsony, nem tudja jól haszálni.

  • 2009.09.22 10:34:13Cobold

    2009.09.15 22:43:47madz
    A babybjörn-nek az újszülött üzemmódban, nem 10 cm a közepe, hanem közel 20 (most nem tudom megmérni). Nem tudom, te milyet láttál, az enyém nem merev. Van tartása, de nem merev. Simul a babára szépen.
    A kifelé hordozásról meg: az én lányom semmilyen befele hordozó üzemmódot nem viselt el, semmilyen hordozó eszközzel, és a háti hordozást sem szerette. Csak a kifelé fordított, nézelődős hordozással nem üvöltött, vagy ha álmos volt. De ez is csak rövid ideig felelt meg, mert a kézben hordozás, nna, az volt neki a menő.
    Kb. 1 éves korától viselte el, ha befelé fordítottam, különben üvöltött, ha nem volt álmos.

  • 2009.09.22 10:46:09Cobold

    2009.09.15 22:49:20madz
    http://liliputi.hu/index.php?m=product&a=productList&catId=13
    Ez az ergo magyar változata.
    Kapható még Magyarországon a Manduca babahordozó is, az is hasonló:
    http://kekpanda.hu/category.php?bid=MN650B

  • 2009.09.22 11:23:44madz

    Cobold, köszi, de erre a pár hónapra már jó lesz a meitai :)
    esetleg a következőnél...
    egyébként a 20 cm is elég kevés, a térdéig biztos nem ér el. egy újszülöttet szerintem amúgy sem jó még függőlegesen hordozni, inkább bölcsőtartásban

  • 2009.09.22 13:30:24Cobold

    2009.09.16 08:41:42Silverveil
    Nekem volt egy félév, amikor napi 4-6 óra alvás jutott. Teljesen megzakkantam a végére, elviselhetetlen voltam, fájt a fejem, lezsibbadt az agyam, minden bajom volt. Kb. 1 év kellett, mire rendbejöttem.
    Ha mostanság 2-3 napig csak 3-4 óra alvás jut, szó szerint ön és közveszélyes vagyok. (pl. nem veszem észre, hogy autó jön, és kilépek elé.) Ez pedig a gyereknek is rossz.
    Szal, az én alvásom előbbre való, mint hogy éjszaka is minden kívánságát teljesítsem, körbeugráljam, mert az neki úgy látszólag jobb.

  • 2009.09.22 14:30:19Cobold

    2009.09.16 10:15:44Meni
    Ezt csinálom én is :) Tökjó, mert szép nyugiban megreggelizünk, aztán húzás el.

  • 2009.09.22 14:36:57Silverveil

    Cobold,

    Rám is hasonló hatása volt az alvás megvonásnak, bár én jól kialudva sem vagyok könnyű eset :))

  • 2009.09.22 22:42:45Cobold

    2009.09.16 12:12:59madz
    Nem vagyok a szavak embere, biztos igazad van. Megnéztem az általad belinkelt oldalt, de őszintén nem értem. Mindazonáltal most olvastam el másfél könyvet a témában, és azért nekem eléggé az jött le, hogy a kötődés és a szeretet nem független dolgok. (Gyerekre hangolva, PET).
    Az egészséges kötődéshez szükséges a szeretet. Én így gondolom. Ergo szerintem nem írtam hülyeséget.

  • 2009.09.22 22:45:12Cobold

    2009.09.16 12:16:08Magenta
    Nekem tökjófej anyósom van. Vannak persze emberi hibái, de kinek nincsenek.

  • 2009.09.22 22:48:43Cobold

    2009.09.16 12:26:56madz
    So what? Az idézet ellenére nem értem, miért ne lenne köze a kötődésnek a szeretethez. Az, hogy szeretem a gyerekemet, nem jelenti azt, hogy nem hagyom függetlenedni.
    Azt szerintem én sem írtam, hogy a két dolog ugyanaz, de szerintem a kötődéshez igenis szükséges a szeretet. Amiben persze benne van az "élni hagyni" is.
    A szeretetet tudni kell úgy kifejezni, hogy a másiknak jó legyen.

  • 2009.09.22 22:58:47Cobold

    2009.09.21 11:54:40Ribizlee
    Mi már egy ideje így csináljuk, partnerként kezeljük a gyereket, és nagyon sok eredményünk van. Biztos lesznek kudarcaink is. De nálunk a demokrácia - persze korlátozott demokrácia - egyelőre tökjól működik. Hosszútávon makacs problémákat tudtunk vele megszűntetni, míg pillanatnyilag nyilván egyszerűbb lett volna uralkodni a gyereken - és konzerválni a problémát.
    Nagyon kiegyensúlyozott gyerekünk van. És egyenlőre optimista vagyok. Ha majd pofára esek, lehet, hogy azt mondom, igazad van, de most azt gondolom, hosszútávon az lesz a könnyebb, ha a rövidtávon nehezebb utat választom.

  • 2009.09.22 23:00:28Cobold

    Tökjól elbeszélgetek itt magamban. Már régen szinte senkise olvassa ezt a posztot. Csak én meg néhány kóbor lélek :) Namindegy.

  • 2009.09.22 23:02:42Cobold

    2009.09.21 11:54:40Ribizlee
    Mondjuk nálunk a partnerként kezelés nem azt jelenti, hogy egy az egyben bevonjuk a saját problémáinkba, és kis felnőttet csinálunk belőle, hanem az ő problémáit és a közös problémáinkat próbáljuk ilyen úton megoldani.

  • 2009.09.22 23:07:52psyché

    Cobold, en most olvasgatlak. Hogy csinalod ezt a korlatozott demokraciat? Es milyen problemakat oldott meg? (ha nem titok)

  • 2009.09.22 23:12:05Cobold

    2009.09.16 12:12:59madz
    Közben rájöttem, hogy szerintem nem a kötődés fogalmán érthetünk mást, hanem a szeretet fogalmán. (A cikkben ez a szó, szeretet, nem is szerepel.)
    Nekem a szeretet nem egy érzés önmagában. Sokkal inkább egy aktív szerep, amit adok-kapok alapon meg kell élni, és nekem ebben erősen benne van az, hogy nem csak érezni kell a szeretet (másét illetve magamét mások iránt), hanem tudni kell jól is szeretni. És a jó kapcsolatnak, valamint a jó kötődésnek ez a jó szeretet (jól megélt szeretet) az egyik alapja. Az általad belinkelt cikkhez képest ez lehet, hogy fogalmi zavar, de nekem más forrásaim vannak, és mások is értik így, ahogyan én.
    Ez van. De szerintem ezen nem fogunk összeveszni.

  • 2009.09.22 23:19:36Cobold

    2009.09.22 23:07:52psyché
    Pl. általában szoktam hagyni, hogy a hazafelé úton a játsszótérről minden bokornál megálljunk, bár ez engem eléggé fáraszt. Néha van, hogy a szokottnál jobban fáraszt, vagy sietni kell valahova. Az én lányomnál állatira működik, hogy bár ha lehet, akkor alkalmazkodom az igényeihez, ha nekem gondom van, és szembesítem az én igényeimmel, akkor az esetek döntő többségében tudomásul veszi, hogy most sietünk, mert anya fáradt, és akkor ő is siet. Én pedig nem szoktam visszaélni ezzel.
    Vagy másik, hogy amíg egészen pici volt, minden házimunkában segített, ha kellett, ha nem. Jelentősen felgyorsítva a folyamatot :P Mostanában gyakran volt hiszti, hogy nem, nem, anya ne teregess, most játsszunk, stb. Most ehelyett az van, hogy mondjuk elmesélek egy rövid mesét, de előre szólok, hogy nincsen több időm, mert teregetni kell. Mese után pedig megkérdezem, van-e kedve segíteni, mert nekem muszáj teregetni. Általában van kedve, néha nincsen, és akkor elfoglalja magát. Mostmár hatékony segítség, amúgy. A lényeg, hogy hagyja, hadd csináljam a dolgomat, és nincsen balhé.
    Ilyenekből van több tucat.
    Kicsi a gyerek, szóval, "kicsi problémák" ezek, de működnek.

  • 2009.09.22 23:20:47Cobold

    Ja, a játsszótérről haza témából kimaradt, hogy régen ha sietni akartam, akkor földönfetrengés meg üvöltés volt.

  • 2009.09.22 23:21:54Cobold

    De az igazság az, hogy kezdő vagyok, és különben is, minden nap új problémákat hoz :)

  • 2009.09.22 23:30:55psyché

    en azt figyeltem meg, hogy ha a fiaimmal intenziven jatszom egy ideig azt, amit ök akarnak, akkor utana sokkal könnyebben tudom csinalni a sajat dolgaimat, jobban elvannak együtt 2-en es jobban beken hagynak. ha olyat jatszunk, amihez nekem van kedvem, akkor az vagy jol sül el es beken hagynak, vagy rosszul es meg jobban nyavalyognak. igy probalok gyakrabban olyat jatszani, amihez nekik van kedvük.

  • 2009.09.22 23:32:52Cobold

    2009.09.22 23:30:55psyché
    Ja, valami ilyesmi szokott lenni nálunk is. Csak nálunk az esetek döntő többségében a meseolvasás az igény újabban :)

  • 2009.09.22 23:40:52psyché

    cobold, a meseolvasas az nagyon jo. nekem folyton kalozos-lovagos-vikinges szerepjatekokat kell jatszanom nemi fogocskazassal füszerezve. ma pl sarkany voltam a jatszoteren es ott kergettek a lovagok. hat, nem a kedvencem.:-)

  • 2009.09.22 23:46:59O.U.T.

    velem születése óta velem alszik a Kisnyúl, ami már hajszállal több, mint egy évet jelent. imádok vele aludni...mondjuk mostanra már eljutottunk oda, hogy a kisrácsosba pakolom be (miután a kezemben elaludt - hahahahaha), de hajnal 1-2 körül felnyafog,és akkor átemelem magamhoz (egyedülálló anya rulez). tudom, hogy ez nem jó, és majd még szar is lesz legalább, de azzal most nem foglalkozom...

  • 2009.09.22 23:49:24psyché

    OUT, ha mindkettötöknek jol esik, akkor szerintem, nincs gond. aludjon csak veled a pici.

  • 2009.09.23 00:18:39O.U.T.

    psyché

    de még milyen jól... ahogy befúrja a nyakamba a hortyogó kis fejét... egyszerűen szerelmes vagyok belé...

  • 2009.09.23 00:22:42psyché

    :-)))

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta