SZÜLŐSÉG

Anyuka, elkössük a petevezetékét, ha már úgyis felvágjuk?

2009. szeptember 13., vasárnap 11:00

Első szülésének rémálma után Hűbele kórházat és orvost váltott, remélve, hogy szebb emlékeket hagy majd benne a következő szülése. A kórháztesztnek is beillő szüléstörténetből kiderül a császármetszést megelőző érzéstelenítés körüli káosz, az orvos érthetetlen kérdése a meddővé tételről, a csecsemős nővérek nemtörődömsége és a segítőkészség hiánya.

hubele2

Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Tavaly áprilisban megírtam kisfiam születésének történetét a Porontyra, remélve, hogy le tudom magamban végre zárni, és el tudom engedni az újabb szüléssel kapcsolatos szorongásaimat, hogy jöhessen a kistesó. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy kb. 2 hétre rá meg is fogant.

A rémálomra emlékeztető első szülésem után egyértelmű volt, hogy orvost váltok. Ezúttal elsőként a kórházat választottam ki. Most már pontosan tudtam, hogy mi az, ami nekem fontos, így a következő szempontok alapján választottam: legyen PIC (nem akartam még egyszer napokig távol lenni a kicsitől, ha baj van), legyen 24 órás rooming in, császár esetén is bent lehessen a férjem (az előzmények után sejtettem, hogy valószínűleg császár lesz, és tudtam, hogy könnyebben viselem, ha közben fogja a kezem) és bármikor, bárki bejöhessen látogatni (vagyis a férjem, esetleg édesanyám bármikor tudjon segíteni, és a szüléskor 20 hós kisfiam is megnézhessen minket. A közvetlen családtagokon kívül természetesen eszemben sem volt mást becsődíteni.). Így esett a választásom a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórházat, ahol 30 évvel azelőtt én is születtem. Sajnos egyetlen péterfys orvost sem ismert senki a környezetemben, így az interneten, más kismamák tanácsai alapján tájékozódva kötöttem ki az egyik orvos magánrendelésén.

Nagyon szimpatikus, gondos orvosnak tűnt a terhesgondozás során, mindig szánt rám elég időt, korrekten tájékoztatott, minden kérdésre készségesen válaszolt. Azt mondta, ha nem ragaszkodom mindenáron a hüvelyi szüléshez, az előző császár és a komplikációk miatt császármetszést javasol, EDA-val vagy spinális érzéstelenítéssel, az akkor épp dolgozó altatóorvostól függően. Én erre rábólintottam, mert ez előzmények után ezt éreztem biztonságosabbnak a baba számára, bár eléggé féltem attól, hogy ébren leszek, miközben a hasamat felvágják, nekem a császármetszés hallatán mindig különböző horrorfilmek képei ugrottak be. Korábban ráadásul volt egyszer egy ambuláns műtétem, a kezemről távolítottak el egy kisebb kinövést, hát, én ott – szégyen vagy sem – kis híján elájultam a műtőasztalon, pedig ott csak egy 2 centis kis heg maradt utána, ami a császárhoz képest elég nevetséges. De gondoltam, mindegy, össze kell kapnom magam, mert ez most nem rólam szól, jobb a babának, ha az anyukája fent van, és legalább az altatószerből sem jut a szervezetébe.

A kórház által tartott szülésfelkészítőn csak egyszer tudtam részt venni, de legalább megnézhettem rendesen a szülészeti osztályt, és meg tudtam kérdezni a számomra fontos dolgokat a szülésznőtől. Megtudtam, hogy 14 éven aluli gyerek nem mehet be a szülészeti osztályra látogatni (no, ezt kifelejtették a kiadványból, ami alapján választottam), elvileg. Közben viszont épp egy apuka kergette 3-4 év körüli kisfiát az osztály folyosóján. Kérdésemre, hogy mit csináljak, ha nem szeretnék 4 napra csak úgy eltűnni a 20 hónapos kisfiam életéből, mit tehetnék, közölték, hogy akkor délután jöjjön be látogatni, mert akkor kevesebb az orvos, a nővérek meg úgysem szólnak, megértik a dolgot. Szerencsére így is lett.

A kórházi protokoll szerint a programcsászárt a 38. héten végzik, így kb. a 36. héten engem is beírt az orvosom a műtéti naptárba. (Azért kb., mert nálam a teherbeesés idejére csak tippelni lehetett, mert akkor még szoptattam és az utolsó menstruáció ideje alapján nem lehetett számolni, mert a fiam születése óta összesen egyszer menstruáltam.) Annyi előnye volt a „programozásnak”, hogy így könnyebben meg tudtam szervezni a 20 hónapos kisfiam felügyeletét, igaz, az utolsó napot végigbőgtem, mert még soha nem aludtunk egymástól távol a fiammal. Kedd reggelre voltam kiírva, de már hétfőn kora reggel (7 óra) be kellett feküdnöm a kórházba, aminek máig nem látom értelmét. Kérésemre 2 ágyas alapítványi szobába kerültem. Itt volt hűtő és mikró, ami a kórházi adagok ismertében nálam szinte életmentő felszerelés, de igazából nem is ezért választottam az alapítványit, hanem azért, mert saját vécé és mosdó tartozott hozzá. A császárosok tudják, hogy nagyon nem mindegy, hogy a műtét után 6 órával csak a szoba másik végéig kell az embernek elvonszolnia magát pisilni, vagy egy jó hosszú folyosón, látogatók és kismamák között kell kiverekednie magát, majd visszavánszorogni. Minden tiszteletem azoké, akiknek ez nem okoz gondot.

A nap folyamán túlestem egy uh-n (eredmény: 3 kg körüli lesz a baba, és a hegem nagyon vékony, így indokolt a császár), egy ekg-n (minden OK) és egy ctg-n (szintén), meg egy vizeletvizsgálaton, ennyi, kb. 1 óra összesen, ezért kellett befeküdni. Egyébként annyira figyeltek rám, hogy ha nem kérdezek rá, hogy mikor ehetek utoljára, bizony senki nem szól volna, hogy műtét előtt ne egyek. Így elvileg délután 5 után már nem ehettem, azért este még egy kakaót leküldtem a túlélés érdekében. Azt persze megkérdezték, hogy beöntést kérek-e, köszönettel lemondtam róla.

Reggel háromnegyed 7-kor szóltak, hogy mehetek a szülőszobára. Itt a szülésznő bekötött egy infúziót (baromira fájt, égett utána a karom, ha csak megmozdultam, és napokig lila volt, pedig máskor sose volt gond az infúzióval) és leborotvált, a műtét miatt természetesen kötelező a friss borotválás. 8-kor megérkezett a férjem. Elvileg fél 9-kor lett volna a műtét, de nem találtak altatóorvost, így az időt további infúziókkal ütöttük el, én pedig ennek hatására 10 percenként rohangáltam a vécére, egyik kezemet mereven kinyújtva, mert abba ment az infúzió, másik kezemmel meg a zacskót tartottam a fejem fölött, szép látvány lehettem, de legalább kiderült, hogy tényleg felesleges lett volna a beöntés. Dokim közben bejött, és közölte, hogy még alá kéne írnom valamit, majd vázolta, hogy ilyenkor lehetőség van elköttetni magam, ha már úgyis fel vagyok nyitva, akkor egyidejűleg ezt is meg tudják csinálni, és alá kell írnom a nyilatkozatot, hogy kérem-e vagy nem. Köpni-nyelni nem tudtam, valahogy nem éreztem úgy, hogy ezt a lehetőséget műtét előtt pár perccel a szülőágyon kéne felvetnie, noha számomra ez nem volt kérdés, hiszen reméljük, hogy majd lesz harmadik gyerek is. A következő fél óra a személyzet ideges veszekedésével telt, altatóorvos sehol, még mindig nem lehetett tudni, hogy ki lesz, és így azt sem, hogy most akkor EDA vagy spinális érzéstelenítés.

Aztán végre dúlva-fúlva, veszekedve megérkezett egy középkorú vagy kicsit idősebb, szigorú arcú hölgy, az altatóorvos, hogy ő nem érti, hogy lehet ilyen, hogy egyszerre több helyre van kiírva, és nem tud osztódni. Hát, kicsit aggasztott, hogy valaki ilyen állapotban fog a gerincembe szúrni. Elmondta, hogy ha belegyezem, akkor spinális lesz, ha nem, akkor altatás, majd pár szóban elmagyarázta, hogy fog zajlani az érzéstelenítés. Természetesen beleegyeztem, és megkérdeztem, hogy mikor kelhetek fel utána. Meglepetésemre azt mondta, hogy 6 órával a műtét után mindenképp fel kell kelni, és lehet mozogni, minél többet. Az esetleges fejfájásról való kérdésemre pedig azt mondta, hogy attól, hogy mozgatom a fejem, az égvilágon semmi bajom nem lesz, ezt már rég bizonyították, csak városi legenda. Valóban jelentkezhet erős fejfájás annál, aki amúgy is hajlamos rá, de ez egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy mennyi ideig fekszem és mozgatom-e közben a fejem. Ezután szólt a műtősfiúnak, hogy vigyen át a műtőbe, de ő éppen a dokinak segített valamit a műtő előkészítésében. Lett is nagy patália, az altatóorvosom jól letolta az összes dokit, hogy a műtősfiú segítsége most neki kell, és minek kezdtek bemosakodni, úgyis 20 percet várni kell még, miután megszúrt, hogy hasson a szer, és addig ők vigyázban fog állni bemosakodva, vagy korábban kezdik, vagy mi lesz? Mindezt a fülem hallatára, köszi. Azok után, hogy 34 évvel ezelőtt ugyanit édesanyámat rosszul altatták, minek következtében beszélni nem tudott, de mindent érzett a császár alatt, valahogy nem lelkesített a gondolat, hogy esetleg nem várják meg, amíg tényleg hat az érzéstelenítés.

Végre fent ültem a műtőasztalon, miközben a párom a szomszéd szobában épp beöltözött a zöld műtősruhába, és jöhetett az érzéstelenítés. Kicsit előre kellett görnyednem, és az első szúrás nem ment, egy csigolyával feljebb kellett próbálkozni, de tényleg csak annyi volt az egész, mint egy kellemetlenebb csípés vagy oltás. Aztán hirtelen azt éreztem, hogy zsibbadnak a lábaim, mondtam is az orvosnak. Mondták, hogy akkor gyorsan feküdjek fel a műtőasztalra, de azt nem árulták el, hogy zsibbadt lábakkal mégis hogyan. Végül segítettek. Kiszíjazták a kezemet is, majd a hasamra spricceltek egy kis vizet, tűvel is megböködték, és kérdezték, hogy mit érzek. Mondtam, hogy azt, hogy vízzel spriccelnek és tűvel böködnek, és közben erőteljesen reméltem, hogy még tényleg várnak. Korábban láttam egy német krimit, amiben élve boncolták és preparálták az embereket, ez persze most eszembe jutott nagy örömre. Aztán hirtelen nagyon rosszul lettem. Fulladtam, és nehéz leírni, hogy mit is éreztem, olyan volt, mintha egy mocsár húzna lefelé. Mozdulni se bírtam, és halálfélelmem volt, szavakkal nem tudom visszaadni, de borzalmas élmény volt. Csak suttogtam, hogy rosszul vagyok, rosszul vagyok, nem kapok levegőt. Fogalmam sincs, meddig tarthatott ez az érzés, közben kaptam az arcomra oxigénmaszkot és intravénásan is benyomtak 2 adagot valamiből, amitől kicsit jobb lett, de a levegőhiánnyal végig küszködtem. Közben a hasamat is eltakarták, de meglepetésemre nem csak egy függőlegesen kifeszített anyaggal, hanem vízszintesen a fejem fölött és még oldalt is volt valami, hogy tényleg ne nagyon láthassak semmit, épp csak oldalra egy picit, ha nagyon elfordulok, olyan érzés volt, mintha egy dobozba zárták volna a fejemet. Piszkosul nyomasztó. Miután ez is megvolt, végre bejöhetett a férjem.

A műtét maga sokkal kevésbé volt rossz, mint amire mások leírása alapján számítottam, semmi fájdalom, csak enyhén éreztem, hogy valami történik, még amikor kinyomták a babát, az is csak picit volt kellemetlen. Csak az oxigénért ne kellett volna folyamatosan küzdenem, emiatt egy kicsit pánikoltam, csak az nyugtatott, hogy a férjem simogatta közben az arcomat. Bántott nagyon, hogy a rosszullét miatt képtelen vagyok arra koncentrálni, hogy mindjárt megszületik a kislányom, és anya leszek, csak arra tudok gondolni, hogy legyen már vége. Viszont amikor meghallottam, hogy felsír, legyen bármilyen közhelyes is, abban a pillanatban minden bajomról megfeledkeztem. Egy pillanatra odahozták a fejemhez és megmutatták – gömbölyű, lila kis csomag hatalmas hajjal - ez volt az én lányom. A férjemet megkérdezte a csecsemős, hogy megy-e velük, ő azt válaszolta, hogy inkább mellettem marad – látta, hogy nagyon megviselt vagyok. Mondtam, hogy inkább menjen a kicsivel, én elleszek, neki most nagyobb szüksége van rá. Máig nem tudom eldönteni, hogy a rosszullétemnek, a fulladásnak mennyire voltak fiziológiás és mennyire lelki okai, de ahogy a férjem elment, sokkal rosszabbul lettem megint.

Közben, mint később megtudtam, a kicsit megmérték (3680 gr. - „3 kg körüli” ha-ha, 56 cm), letörölték, leszívták a váladékot, majd szóltak a férjemnek, hogy látták, hogy egy órával ezelőtt állítgatta a fényképezőgépet, szóval tán ideje lenne elővenni. Ő teljesen megfeledkezett erről a nagy izgalomban, de így a nővérke jóvoltából elkészültek az első képek. Aztán műtét közben még behozhatta a férjem a kicsit, életem végéig előttem lesz a kép, ahogy jön a zöld műtősruhában (az járt a fejemben, hogy milyen jól néz így ki, meg az, hogy nem vagyok normális, hogy most ilyenekre gondolok) és hozza a babánkat „itt van a kis vakarcs!” felkiáltással. Ez utóbbin az orvosok jól szórakoztak. Külön büszke voltam a férjemre, hogy milyen magabiztosan tartja, a kisfiunkat pár nappal a születése után is csak alig-alig merte megfogni. Kicsit nézegethettem a picit, de megfogni sajnos nem foghattam meg, hiszen a kezeim le voltak kötözve. Aztán pár perc múlva a férjemnek vissza kellett vinnie a csecsemőshöz, hogy egy órácskára berakják melegedni az inkubátorba, a császáros babáknál ez a protokoll, de ígéretet kaptunk, hogy majd az őrzőben ismét megkapjuk.

Miután a férjem visszajött, feltűnt, hogy már nem az arcomat, csak a kezemet simogatja. Később derült ki, hogy mi is történt: miután odaadta a babát a csecsemősnek és jött vissza a műtőbe, gondolta, ha már arra jár, megnézni, hogy is festek belülről, vagyis rápillantott a műtéti területre. A látványból ítélve valószínűleg kint volt a méhem és éppen pucolták, amikor az én kíváncsi férjem megszemlélte, mi történik. Utána bizony le kellett ülnie, ezért volt, hogy csak a kezemet tudta fogni. Nem tudom, a műtét még mennyi ideig tarthatott, nem voltam jól, csak arra koncentráltam, hogy kibírom, mindjárt vége, kikerülök innen, megkapom a kicsit és minden jó lesz.

Amikor végre tényleg vége lett, jött a műtősfiú, felkapott miközben nekem a nyakába kellett kapaszkodnom, és áttettek a műtőasztalról a szállító ágyra, bizony a friss műtéti terület baromira fájt. Áttolt a kb. 15 lépésnyire lévő szülőszobába, majd újra eljátszotta az átpakolást. Miután ezen túl voltunk, megkönnyebbültem, fokozatosan kezdtem jobban lenni. Közben a férjemnek le kellett mennie a parkolóórába pénzt dobni, mert természetesen egy kórház közelében megoldhatatlan, hogy 2-3 óránál többet dobjon be egyszerre. Viszont a kicsit csak sajnos nem hozták. 1-1,5 órát lehettem az őrzőben a férjemmel kettesben, aztán visszavittek a szobámba – gondolom, kellett másnak a hely. Itt az éppen hazainduló szobatársa elújságolta, hogy volt bent a csecsemőosztályon, és látta már a lányomat, úgy ordított, hogy zengett tőle a szoba. A bent töltött 3 nap alatt szerzett tapasztalatai alapján azt javasolta, ne várjunk arra, hogy a csecsemősök kihozzák a kicsit, mert arra ugyan estig is várhatnánk, hanem az apuka menjen érte. Férjem be is kopogott a csecsemősökhöz, és már hozhatta is a lányunkat. Szuper, máig sem értem, miért nem lehetett ezt előre mondani.

Nekem még feküdnöm kellett, és az egyik kezem infúzióra volt kötve, de szerencsére ez nem akadályozott a szoptatásban, a kicsi pedig kiváló technikával látott neki a dolognak. Érzelmileg borzasztóan feltöltött ez a fél óra összebújás. Aztán a férjemnek sajnos muszáj volt mennie, így vissza kellett adnia a kicsit a csecsemősöknek. Azt mondták, miután majd felkeltem, és jön hozzám látogató, akkor a látogató ismét kikérheti a picit, de ha elmegy, vissza kell vinnie. Hát, meg kell mondjam, hogy az előző szülésemnél az István Kórház sokat szidott csecsemősei ennél százszor figyelmesebbek voltak, nem derogált nekik kihozni a csecsemőt pár percre az anyához.

6 óra elteltével valóban felkelhettem, de mivel lassan 24 órája nem ettem, 2 lépés után kezdett minden elsötétülni előttem, inkább visszavonszoltam magam az ágyhoz. A nővérke nagyon segítőkész volt, felajánlotta, hogy hoz egy kis meleg levest, az biztos segít, de aztán kiderült, hogy az bizony már elfogyott. Sebaj, mondta, hozassak be valamelyik látogatómmal egy kis húslevest. Mondtam, hogy anyám mindjárt itt lesz, a metrón már nem nagyon tud levest főzni, de van szendvicsem azt szívesen megenném. Á, azt nem lehet, mert kihányom. Végül sikerült meggyőznöm, hogy az előző szülésem után is akkor lettem jobban, amikor végre ehettem egy normális szendvicset, továbbá letettem a nagyesküt, hogy becsszóra nem hányok, szóval megehettem, jobban is lettem. Olyannyira, hogy mire du. 5 körül bejöttek szüleim és a kisfiam, majdnem vígan sétáltam ki a fürdőbe és még a kisfiam is bekucorodhatott az ölembe, hogy onnan nézze a kicsit. Egy régebbi Poronty-poszt járt a fejemben, amikor szülés után az anyuka megfőzte a családnak a karácsonyi vacsorát, gondoltam, na, az is valami, ez nekem császár után is menne. Aztán kiment a dupla adag fájdalomcsillapító hatása, és ezzel egyenes arányban az arcom is jóval kisebb lett. Attól kezdve napokig én is görnyedt háttal vonszoltam magam.

Este fürdés után visszakaptam a kicsit, a csecsemős, aki kihozta, azt mondta 1 vagy maximum 2 órára itt hagyja (a protokoll szerint a császárosoknak csak a szülést követő naptól van rooming in), és kölcsönkérte az asztalon heverő újságokat, elvitt vagy hármat. Úgy látszik, érdekes újságokat választottam, vagy nagyon lassan olvasott a hölgy, mert a következő 4 órában nem is láttam, ami csak azért volt kellemetlen, mert a picit úgy tette le, hogy abban az állapotban nem tudtam felkelni az ágyból, fekve pedig nem tudtam átemelni a másik oldalamra. Esélyem sem volt például a fájdalmasan göcsölő hólyagommal kijutni pisilni, pedig az ilyenkor különösen fontos. Végül az éjszakás nővér szólt a csecsemősnek, aki elvitte magához a kicsit, én pedig 2 nap után végre lehunytam a szemem, és elaludtam... úgy 20 percre. Akkor a csecsemős visszahozta a kicsit, mondván, hogy ordít. Legközelebb csak reggel jött vissza, megköszönve az újságokat. Gondolom kellemes, nyugodt éjszakája volt, nekem az enyémről a kiszolgáltatottság és az elgyötörtség jut eszembe. Reggel az éjszakás nővér pedig figyelmeztetett, hogy egy-egy fájdalomcsillapítót még érdemes bevenni ilyenkor, csak szóljak valamelyik rokonomnak, hogy hozzon be, mert ők már nem tudnak adni.

Nap közben sajnos szegény kicsim szinte végig sírt, hiába tettem mellre szinte folyamatosan, az még sajnos nem sokat segített rajta. Délutánra már én is bőgtem a kimerültségtől és a tehetetlenségtől, szegény nővérke próbált vigasztalni, kérdezte, hogy mi a baj, de mondtam, hogy semmi, csak a ho-ho-hormonok hüp, de majd elmúlik. Aztán este először jött be egy csecsemős, hogy 2 másodpercnél többet töltsön a szobában és megnézze, minden rendben van-e. Mikor előadtam, hogy a baba gyakorlatilag órák óta csak sír, először értetlenkedett, hogy miért nem itatom meg a vízzel, amit a kollégái adtak, aztán amikor kiderült, hogy senkinek esze ágában nem volt erről engem tájékoztatni, hozott egy pohár cukros vizet, amiből a kicsi kortyolt vagy hármat-négyet, aztán elégedetten elaludt. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy milyen gyorsan megoldódott a probléma, én ezért a mai napig hálás vagyok. Azt azért hozzátenném, hogy ekkor már látszott, hogy a kicsi szopótechnikájával nem lesz baj, és én is ismertem már a testem annyira, hogy tudtam, a tejjel sem lesz probléma, ha kihúzzuk másnap reggelig.

Este jött egy másik éjszakás nővér a fürdetés után, lelkesen újságolva, hogy ma éjszaka már velem lehet a pici, Mondtam, hogy köszönöm, adja csak, de már a tegnapi éjszakát is velem töltötte, 20 percet leszámítva. Mire a válasza: á, az kizárt, első éjszakára nem adják ki a babákat. Még szerencse. Nem mondom, ez az éjjel se volt könnyű, de össze se lehetett hasonlítani a műtét utánival: ez már olyan volt, hogy az ember összeszorítja a fogát, és végigcsinálja, közben pedig örömmel néz a mellette szuszogó csomagra és végtelen hálát érez érte. (Hiába, no nincs szüléstörténet cukrostakony nélkül). Másnap reggelre pedig a tej is megérkezett, így a kicsinek is mindjárt jobb lett a hangulata. A farkasétvágya azóta is megmaradt, lassan 8 hónapos, eléri a 9 kg-t, és már most nagyon egy hullámhosszon vannak a bátyjával.

Hűbele

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.09.14 12:34:06Silverveil

    Sztroberi már megfogalmazta a lényeget: Semmi baj a banyatankkal, amíg nem fegyverként használják. Nekem a banyatank már a fegyvernek látszó tárgy kategória:))

  • 2009.09.14 12:34:51Silverveil

    Ribizlee, ugye csak a publikus gondolataimat olvasod?:)

  • 2009.09.14 12:34:53Farkasokkal táncoló

    Nekem is van banyatankom. Mert a férjem gyűlöl piacra járni, én meg szeretek. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy én bkv-zom odafelé az üres banyatankkal, ellébecolok, vásárolok a piacon húst és zöldséget meg tojást, és amikor a banyatank megtelt, akkor mobilon hívom, ő meg értem jön autóval. Máshogy nem is menne, mert teli banyatankkal képtelenség lenne a buszra le-felszállni, errefelé csak magas lépcsősek vannak.

    Még egy történetem van banyatankról: ismerős anyuka belerakta a jó nagy banyatankba az elfáradt gyerekét heccből (gyerek kérte), majd bementek a patikába, aholis amikor fizetni kellet ösztönösen elengedte a banyatankot - gyerek orral előreesett, kitört a két metszőfoga...

  • 2009.09.14 12:38:30Ribizlee

    Silver :-)

  • 2009.09.14 12:41:47babó

    én már most szeretnék banyatankot. főleg, ha teljesen gyalog vagyunk: kisebbik felkötve kendőbe (mert a sportkocsiban még nem tud ülni) nagyobbik meg mondjuk sétál. na ha ilyenkor vásárolok, jó lenne egy :))

  • 2009.09.14 12:54:16kriszi

    Na látjátok, jó az :)
    A csúcsforgalomról nem tudok nyilatkozni, én időseket aztán mindig látok buszozni, csúcson vagy mélyponton, tényleg mindig. Azt viszont konkrétan tudom, hogy anyukámnak varratszedésre (szövetminta után) reggel hét és nyolc között kell odaérnie holnap. Ezt másképp képtelen lesz kivitelezni, csak csúcsforgalomban. Banyatankja ugyan nincs, de buszozni egészen biztosan fog.
    Nem tudom továbbá, hogy ki mennyi és milyen gyógyszert szed itt és hány orvoshoz jár rendszeresen. Időseknél ezt is bele kell kalkulálni, egyrészt a rendelési időket, másrészt az időpontokat, harmadrészt a gyógyszerek beszedési kombóját. Ezek együtt azért összehozhatják a csúcsforgalmi tömegközlekedés konstellációt.
    De lehet, hogy naiv vagyok, mert igaziból minden idős ember sportból bkv-zik csúcsidőben, olimpiai számokra osztva, és a nyertesek kapnak egy plusz tankot havonta, hogy lehessen mivel ütni a lúzer utastársakat a járműveken.
    (Bocs, sztroberi, tényleg szemétség volt tőle bevágódni eléd és lecsapni, nem téged cikizlek.)

  • 2009.09.14 12:57:47nyina&mika

    babó, az ikeában csini tankokat árulnak, már én is szemeztem velük

  • 2009.09.14 12:58:27Magenta

    kriszi, hát nem? Pont úgy, mint a kismamák. :)
    Hiszen az is elhangzott már itt egyszer-kétszer, hogy "nem értem, aki gyerekkel mereszti a seggét otthon, miért csúcsidőben jön ki a lakásból egyáltalán".

  • 2009.09.14 12:59:51Farkasokkal táncoló

    MIndenesetre, ha banyatankot akartok venni, akkor mindenképpen nagy kerekeset vegyetek, NE görgőset, az iszonyat.

  • 2009.09.14 13:00:16sztroberi

    kriszi: azt is teljesen elfogadható, h van, hogy _kell_ buszozni csúcsidőben. öregnek is, nyilván. de nemár, h minden idős, aki a csúcsban bkv-zik, az mind épp orvoshoz megy (olyan vonalon is, ami köszönőviszonyban sincs semmilyen egészségügyi intézménnyel), és annyira fitt a gyakori orvoslátogatás mellett, h richtig banyatankkal-piaci/temetői cuccal felszerelkezve kell mennie, mer összeköti a kellemest a hasznossal, és megy utána a vásárolni, temetőzni, bridzsklubozni, hamár az orvoshoz úgyis mennie kellett...

    munkából hazafele még a külső vonalakon is úgy fest kb a kép, h minden széken idősebb ember ül (70 felett, szigorúan), a többiek meg emiatt heringszerűen nyomorognak. az ülők nagy csomagokkal, többször teljes nyugdíjasklub is van. ők barhiból együtt járnak a dokihoz?

    viszont azt télleg nem gondoltam, h engem cikiznél, már csak azért sem, mert néha tényleg azt hiszem, a nyugdíjaskluboknak van vm hasonló versenyszáma, ahol komoly díjakat oszthatnak ki. :)

  • 2009.09.14 13:04:15Ribizlee

    nem kötözködni akarok én se, de a gyerekemre a buszon múlt héten rászólt egy "temetős néni", hogy vegye le a hátizsákot (iskolatáska), mert 2 ember helyét foglalja el.
    levette, erre egy megállóval arréb rákiabált egy másik néni, hogy mi a fenének rakta le azt a ... táskát, el fognak esni benne az emberek. :-(

  • 2009.09.14 13:04:37cidre

    Babó, nálunk most merült fel az elkötés kérdése, a harmadikat várom, nem szeretnék többet, az előző két császár után ez is az lesz, s valami miatt mégsem egyértelmű számomra, hogy ezt választanám, pedig józan ésszel olyan egyszerű lenne.
    Valahol csonkításnak érezném a visszafordíthatatlansága miatt: azt mondtam, hogy ha tovább lehetne adni a termékenységet, s utána nem esnék teherbe, akkor minden szívfájdalom nélkül továbbadnám egy barátnőmnek, hogy ne kelljen lombikoznia (persze ez nem lehetséges), de valahogy az elkötés gondolata egyelőre inkább taszít, mint vonz - holott egyszerű megoldás lenne.

  • 2009.09.14 13:05:27Ribizlee

    +b

    ma nem megy a hejesirráss

  • 2009.09.14 13:06:58Magenta

    Ribizlee, szegény lányod, jól kifogta. :(

    Viszont a háton tartott hátitáska rosszabb fegyver, mint a banyatank.

  • 2009.09.14 13:16:51Ribizlee

    Magenta, pláne azért, mert most kezdett egyedül buszozni, és ez az egyik első élménye...

  • 2009.09.14 13:28:00Heatherette

    ah, egy kérdés: a kismama bérlet csak kismamáknak jár?

  • 2009.09.14 13:28:45Vakmacska

    Anyámnak is van banyatankja, használja is. Gyalog. Ami a hiperből, piacról kell, azt én hordom, neki is. Kocsival.

    Én előző melóhelyről próbáltam néha hazacuccolni lomokat BKV-val, szerintem 3-4 kg felett a szétborulós nejlonzacskó legalább olyan veszélyes, le is szoktam róla gyorsan. Aztán a BKV-ról is, de az másik történet. Babakocsival két kezemmel meg tudom számolni hányszor mentem busszal, és még így is kis híján lelöktek vele együtt egyszer a kockaikarusról Kőbányán, mondjuk kettővel (gyerek) meg nem tudok majd bringázni, a „nagy” a tizenkettesével repeszt ugyan, de a közlekedési szabályokat folyamatosan üvöltözve lehet csak betartatni vele, tehát főútvonal esélytelen.

    Cidre sztem a legtöbb doki alapból nem vállal negyedik császárt, tehát ha mégis teherbe esel, hát....asszem jó választás nincs abban az esetben.

    Jajj, a százkilós hátizsákkal forgolódó ifjak sztem is veszélyesek, na nem az alap iskolatáska, hanem a fejlett huszonévesek verziója a negyvenötös sportcipővel meg a teniszütővel...

  • 2009.09.14 13:29:18drlucifer

    Villamoson szereztem jó élményt még anno, amikor a naggyal terhes voltam. Nem volt tömeg, volt szabad ülőhely bőven. Én letettem a fenekem meg a pocakom az ajtóhoz legközelebbi ülőhelyre. Következő megállónál néni felszáll. Megáll mellettem és jelentőségteljesen néz. Vár. Majd a kérdés: nem gondolom, hogy át kéne adni a helyet? Válaszom: nem. Még a sofőr is csúnyán nézett rá, a 7. hónapban jártam, elég nehéz volt nem észrevenni a pocakom.
    Szóval persze, közlekedjen, de azért mert idős, ne legyen önző, nem csak ő van a világon.

  • 2009.09.14 13:30:29Cobold

    2009.09.14 13:28:00Heatherette

    Kismamabérlet annak jár, aki gyes-en van. Nem kismamáknak, nem terheseknek, nem gyed-en lévőknek, csak aki gyes-en van.

  • 2009.09.14 13:30:33zuzmó

    Biga-Csiga: azért kérdeztem csak, mert kíváncsi vagyok, másnak mi a véleménye erről a szülészetről. Én januárban szültem itt, de nem sok jó tapasztalatom van,főleg a szülésznőkkel kapcsolatban :(

  • 2009.09.14 13:32:07drlucifer

    H!
    Nálunk a részletek helyi rendeletben vannak, nekem pl. GYED mellett nem jár, csak a GYESen lévőknek, meg akik talán GYET-et kapnak, de erre nem emlékszem pontosan.

  • 2009.09.14 13:38:45Heatherette

    *A jogosultságot a gyes vagy gyet folyósításáról szóló határozat vagy igazolás bemutatásával és budapesti lakcímkártyával lehet igazolni.

    viszont azt már nem írja a bkv honlapja, h ez hány százalékos kedvezmény

  • 2009.09.14 13:42:00drlucifer

    H!
    Nálunk felébe kerül a kismamabérlet.

  • 2009.09.14 13:42:10cidre

    Vakmacska, ma már nem csinálnak azért nagy ügyet a negyedik császárból egy csomóan, kapásból tudok rá példát mondani, na nem mintha erre hajtanék.
    Csak rossz kimondani, hogy igen, beleegyezem, hogy soha többé ne legyen gyerekem, s ha később a fejem tetején pörögve szeretném, mert mitudomén, úgy hozza a sors, akkor sem tudom visszacsinálni.

  • 2009.09.14 13:46:28Tabriz

    Budapesti bérlet: 9400 Ft, kismama bérlet: 3700 Ft, kb 60% kedvezmény.

  • 2009.09.14 13:47:30Heatherette

    az nem is rossz :)

  • 2009.09.14 13:50:41baudolinA

    sztroberi,
    most le fogsz ütni, de ha pl. piacra megyek nagy tételben zöldséget-gyümölcsöt venni (pl. eltenni), akkor nem a déli órákban megyek, hanem lehetőleg minél korábban (nyolc óra tájban). Mert válogatós vagyok, és nem szeretem a löttyedt gyümölcsöt. Bár nekem nincs banyatankom. Van viszont egy 80 literes hátizsákom, amivel általában végigállom az utat. :)

  • 2009.09.14 13:53:31Magenta

    Mrs. Duggarnak is három császárja volt eddig, ha jól emlékszem. Vajon most hogy fog szülni szerintetek?

  • 2009.09.14 13:56:15Vakmacska

    kismamabérlet csak gyesre....peeeersze gondolják 90 ezres gyedből fasza kifizetni tíz százalékot bérletre. Ezeknek is el van gurulva a gyógyszere.

    Rászorulók, mi? A szabályalkotó meg szoruljon rá.....a Nemzeti Vágta győztesére (a lóra gondoltam, naná)

  • 2009.09.14 13:57:53sztroberi

    baud, félreértetted, soha senkit nem szoktam leütni. :)

    piacra én is korán megyek, igaz hétvégén.
    ettől még nem gondolom egészen jó elgondolásnak, hogy direkte a csúcsidőre igazítja mindenki a nagytételes bevásárlásait, akinek nem lenne létszükség akkor menni. :)

    (más kérdés, h abban nem értek egyet Magentával, h hátizsákkal nagyobbat lehet ütni, mint banyatankkal, de ebből is rendezhetünk vm vurstli keretében nyerőszámot, hogy kiderüljön :D)

  • 2009.09.14 14:02:15Magenta

    90 ezres gyed?
    Öhm... :)

  • 2009.09.14 14:04:32Magenta

    sztroberi, én utálom a hátizsákot a buszon. Ha valaki azzal van, vagy arrébb megyek, ha nem tudok, akkor megkérem, hogy vegye le. Eddig még nem volt gond belőle. (de minnyá jön szöcske kiosztani, hogy hülye kirekesztő vagyok szegény hátizsákosokkal szemben)

    Egyedül a fiammal vitás téma, ami kb. úgy hangzik, hogy "századszor mondom, kisfiam, hogy veddmáleaztakurvazsákotahátadróltömegben!"

  • 2009.09.14 14:05:41drlucifer

    Vakmacska!
    Az állatkínzás bűncselekmény, le is csukhatnak érte (a lóra gondoltam). :D

    Magenta!
    A max. GYED annyi nettóben (én annyit kapok és pirulósszmájli)

  • 2009.09.14 14:07:50Magenta

    Tényleg? Én max. gyedet kapok és az 70ezer forint, bár én nem kértem adókedvezményt, mert egy összegben szeretném év elején.

  • 2009.09.14 14:11:03sztroberi

    Magenta: az oké, sztem is jobb levenni (nem csak tömegben), már csak azért is, mert ha a hátizsák a földön, az növeli az ember stabilitását, meg egy földön eldőlő zsák nyilván kisebbet üt, mint egy háton lendülő fékezéskor. én is leveszem buszon, ha osztályos, csoportos stb. kirándulás van, gyerekekről levetetem, jobb az úgy.

    a kijelentésem arra vonatkozott, hogy olyat azért még nem láttam, h vk direkte "ütött" volna a hátizsákkal, míg a banyatankkal azért többször láttam ilyet, viszont egy véletlenül lendülő zsák és a direkt lendített banyatank közül az utóbbi jobban fáj. :)

  • 2009.09.14 14:15:53Heatherette

    ugyanazon a napon, amikor az öregek kiosztottak, a metrón egy csaj mélyesztette az amúgy is görcsölő vesémbe a könyökét, mert pont a kanyarban akart az ajtóhoz kászálódni, én pedig nem léptem félre azonnal, aztán felszállt egy másik nő, ő meg szinte a pofámba állt, már ez se tetszett, aztán fogta magát, nagy lendülettel hátat fordított, és belebaszta a hátizsákját a gyomromba. a hátizsáktól én is frászt kapok, mintha ezek az emberek totál megfeledkeznének arról, h kiáll vmi belőlük, amivel aprítják a mögöttük állókat.

  • 2009.09.14 14:16:15Magenta

    Ja, igen, hát ez tényleg így van. :)

    Nálam ébredezik a gyerek (ez a kifejezés elég Poronty-kompatibilis vajon, vagy ettől is felfordul pár ember gyomra? :D), úgyhogy mára sziasztok!

  • 2009.09.14 14:16:19Silverveil

    Strawberry-vel értek egyet, nekem tört el a lábam tizenévesen banyatank-harcban, mondjuk ott nagyon trükkös volt a nyanya, gyakorlatilag még akkor is ütött, amikor már a földön feküdtem.

  • 2009.09.14 14:17:01Silverveil

    Bocsánat, sztroberivel*

  • 2009.09.14 14:22:48cidre

    Ennyi horrort, én nagyon sokat tömegközlekedek főleg gyerekekkel együtt, de néhány kirívó esettől eltekintve inkább jó tapasztalataim voltak, rengeteg segítséget kaptam a le- és fölszállásnál, üléskeresésnél. Oltári nagy szerencsém volt eddig, s bármikor jöhet a feketeleves?

  • 2009.09.14 14:23:35Silverveil

    Másik buszos történet:

    Egy régi barátommal találkoztam egyszer és látom rajta, hogy olyan furán feszeng, láthatóan valamitől kellemetlenül érzi magát. Kérdeztem tőle, hogy tudok-e valahogy segíteni neki, erre elkérte a kardigánomat és a derekára kötötte. (Gondoltam fázik a dereka) Akkor láttam meg, hogy a nadrágján elől egy szép nagy vízfolt terjeng. Egy nő zacskós, csupa víz és jéghideg literes tejet nyomott oda középtájra szegény srácnak, aki a szardíniásdobozra emlékeztető buszon nem tudott hová elhúzódni:))

  • 2009.09.14 14:28:19drlucifer

    Magenta!
    Én kértem az adókedvezményt, akkor ezért az eltérés. Bevallom őszintén, el vagyok kényeztetve, TB-s ügyintézőnk küldi a papírokat, megmondja, mi kell még és nekem annyi dolgom van, hogy kitöltsem-aláírjam és küldjem.

  • 2009.09.14 14:31:02rita a felcser

    Ez semmi.
    Nalunk minden 60ev feletti mebernek ingyenes a berlet MINDEGYiK vonalon.ELkepzelhetitek,hogy nagyresze bameszkodni ul fel a buszra.Felszallsz es az atlageletkor a buszon 70 ev.Azonkivul nem mosdanak mert draga a viz es ugysincs munkahelyuk.

  • 2009.09.14 14:31:56drlucifer

    Luci is el .Ikrek alszanak, nagy elvan, vár a mosás-tergetés-hajtogatás... Brr.

  • 2009.09.14 14:35:39Timtim

    Na én ezért járok autóval!Amíg csak egy gyereket terelgettem addig buszoztam hetente kétszer a Petőbe.Mikor indultunk haza,akkor volt,hogy nem fértem fel a buszra mert tele volt.Azt hittem benéztem és ez valami nyugdíjasklub különbusza,de nem!Mire sikerült felpréselni magunkat,addigra a babakocsiknak szánt rész foglalt volt.A következő megálló a rendelőintézet...Inkább nem részletezem,hogy miket kaptam a pofámba.
    De volt jó fej sofőr is,aki addig nem indult el amig át nem adták a babakocsis helyet.:-)

  • 2009.09.14 14:39:05cidre

    Rita, nálunk 65 év felett ingyenes.
    Valahogy én még soha nem gondolkoztam el azon, hogy az, aki buszon-metrón-villamoson ül, az mégis mi a fenét keres ott, miért nem marad otthon, hiszen nyugdíjas, kismama, üljön inkább a fenekén. Na jó, ha nem zavarja a komoly embereket éppen, előmerészkedhet. Dolga van és kész. Lehet, hogy ez a dolog "csak" annyi, hogy felkeresi a helyi ötye-klubot, s egy kávé mellett beszélgetnek, de akkor is: mi jogon kérdőjelezném meg, hogy feltétlenül szükséges-e ez itt és most? S ha csupán tenni akar egy kört a busszal, akkor sincs jogom emiatt morogni.

  • 2009.09.14 21:23:07Buttercup

    Én a Péterfyben szültem, ügyeletes orvosnál. Mivel veszélyeztetett terhesként háromszor is élveztem a vendégszeretetüket bátran merem állítani,hogy ilyen bánásmód, amit a cikk írója közöl a kórház dolgozóiról,nincsen. Az összes orvossal és nővérrel találkoztam, soha egy fillért nem adtam, mégis maximálisan törődtek velem.
    Az én szülésem történetét itt nézhetitek meg:

    http://csordasdaniel.blog.hu/2009/06/26/megszuletett_effi

  • 2009.09.14 21:38:14baudolinA

    sztroberi,
    én akkor megyek piacra, amikor időm van. És ez nem feltétlenül hétvége. :) Most olyan volt a hétvégém, hogy inkább munkás hétköznapnak nevezhettem volna, viszont a mai napom viszonylag nyugodt volt.

    Magenta,
    én le szoktam venni a hátizsákot, most akkor rendes vagyok? :) Sőőőőt, úgy állok, hogy a lábam közé veszem a zsákot, hogy ne dőljön senkire. Volt hol gyakorolni: öt évig utaztam vonattal úgy, hogy legalább 20 kiló volt a hátamon. És volt olyan, hogy annyian voltunk, hogy az ütközőn is álltunk, és le sem lehetett venni a hátizsákot. Tisztára, mint Indiában: fürtökben lógtak az egyetemisták a vonatról.

  • 2009.09.15 14:36:33Biga-Csiga

    zuzmó: nagyon különböző véleményeket hallottam én is. a doki nálam nagyon rámenős volt. (egyágyas szobába kerültem, csak ott volt hely. lehet, hogy azt hitte, puncsos vagyok) és minden alkalommal elmondta, mikor lesz még elérhető (dec. 20-án szültem, szóval karácsony....)
    de hallottam olyat, hogy valakinek visszaadta a pénzt.
    a szülésznők nálam irtó rendesek voltak. de hallottam más véleményt is
    a csecsemősök viszont elég gáz, amit csináltak.
    ahogy kifogod. de ezért is írtam, hogy ki kell nyitni a szánkat, akkor tudnak másképp is viselkedni

  • 2009.09.16 15:23:55kerti zuhany

    Három gyerekem született Vp-ben. Az elsőnél minden pocsék volt, csak a szülésznő volt szuper. A másodiknál minden teljesen rendben volt, a harmadiknál majdnem minden. Mindez gyors egymásutánban történt. Ennyire különböző helyzetek.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta