Néha azt gondolom, valamelyik gyerekemet elcserélték a kórházban. nem értem, két azonos tőről fakadt gyerek hogy lehet ennyire különböző "külsőleg és belsőleg" egyaránt. A nagy hosszú és vékony, mint a ceruza, szőke hajú és világos bőrű, a kicsi pedig tömzsi és masszív, sötét hajjal. A nagyobb szemei kicsik és mélyen ülők, míg a kisebbnek hatalmas, kifejező szemei vannak méteres szempillákkal. Csak a szemszínük egyezik meg.
A különbség a természetükben is szembeötlő: az idősebbik lányom félénk, halkszavú és visszahúzódó, a játszótéren is inkább egyedül játszik, nem igényli mások társaságát. Nehezen barátkozik, idegen társaságban hosszú idő kell, míg feloldódik. Húga az ellentéte: cserfes, be nem áll a szája, akárhová megyünk, egy percen belül átveszi a "társaság középpontja" szerepet és pillanatok alatt begyűjt egy tucat új barátot.
Tiszteletben tartom a jellemüket és nem akarom megváltoztatni őket, de ami az egyikben zavar, annak pont az ellentéte nem tetszik a másikban. Sajnálom, hogy a nagy ennyire bizalmatlan és félős, ugyanakkor úgy érzem, a kicsi erőszakossága és rámenőssége túl sok. Kíváncsi vagyok, mennyire fog megváltozni a jellemük felnőtt korukra, érdekel, vajon hogyan formálódnak az őket ért ingerek, élethelyzetek által.
És nem utolsó sorban kíváncsian várom, hogy a születendő gyerekem milyen lesz: félénk, erős egyéniség vagy a kettő között? Talán ez lenne a legoptimálisabb. És vajon a kistestvér hogyan fogja formálni a nagyokat?
