SZÜLŐSÉG

A Szövetség szívatja anyát

2009. szeptember 10., csütörtök 10:38

Egy szép novemberi napon megszületett a kislányom. Az akkor másfél éves fiam, akiről előre lehetett sejteni, hogy jó testvér lesz, különösebb fennakadások nélkül vette tudomásul, hogy vége a királyságnak. Így utólag mi, szülők többet aggódtunk az ő hatalmas lelkén, es annak előre várható sérülésein, mint kellett volna. Az első három hónapban gyakorlatilag nem változott semmi a fiam körül, a pici teljesen passzív volt. Evett, aludt, nézelődött a kiságyban. Bőgött, széttépte a mellemet, csak mellettem-rajtam volt hajlandó aludni, de hát ez kívül esett az ex-Kisherceg hatáskörén. Ő igazából akkor vette észre, hogy valami örökre megváltozott, amikor a lányom hosszas készülődés után kirándulni indult a játszószőnyegről.

Vett egy nagy lendületet, es öt perc kemény munkával eljutott a fiam kedvenc piros traktorjához. Elégedett mosollyal a fején magához ragadta, es rögtön kb. másfél liter nyállal borította be szegény munkagépet. A fiam dermedt mozdulatlanságban ült a traktor mellett, és sehogy se bírta felfogni, hogy az a kis izé hogy merte ezt megtenni. Aztán szépen - az agresszió teljes mellőzésével - kivette a húga kezéből a játékot. És a következő pillanatban kitört a világháború békés kis otthonunkban, és azon kaptam magam, hogy mindkét gyerek bömböl, taknyuk-nyáluk egybefolyik, a kicsi lila fejjel kalimpál a hátán fekve, a nagy meg úgy kapaszkodik belém, mintha valaki el akarta volna rabolni.

Ugyanis a lányom nem a fiam, határozottan nem. Sokkal pontosabban tudja, hogy mit akar a világtól, és a világnak kutya kötelessége hasmánt csúszni előtte, és lesni a kívánságait. Ergo ha ő a piros traktorral akar játszani, akkor a piros traktorral fog játszani és kész. Itt kezdődött kettőjük - mármint a fiam és a lányom - kapcsolata, és sokáig ezen az alapon is maradt. Elvette. Visszavette. Megharapta. Megütötte. Kitúrta. Rálépett. Megsimogatta. Puszit dobott. És így tovább.

Eltelt az első év, a kisasszony hatalmas vigyorral, nyálas puszival fogadja a bátyját. Reggel első dolga, hogy körülnéz a szobában, és megkérdezi: Dadi? És ha Dadi (babanyelvből bukásra állók kedvéért: Dani) már kint issza a kakaóját a nappaliban, akkor a kislányom már kéri is le magát a kezemből, és jellegzetes fenékriszálós járásával már szalad is kifelé a bátyjához. Reggel, este keresik egymást, reggeli puszi, bölcsi előtt puszi, napközben látogatják egymás (más szobában de egyazon bölcsiben töltik a napjaik egy részét). Az elmúlt két hónapban szinte napról napra nő az az idő, amit úgy tudnak egymás társaságában eltölteni, hogy egyikük sem sírja el magát, vagy szalad hozzám.

Soha nem felejtem el az első közös játékukat, amikor főzés közben egyszer csak feltűnt, hogy a két kis lurkó nem császkál a lábam körül, viszont hangosan röhögnek valamin. Lábujjhegyen a szobájukhoz lopództam (közben újfent felmerült bennem, hogy be kéne kamerázni a gyerekszobát), és sikerül kilesnem őket. Egymás mellett ültek a fiam ágyán, és felváltva puszilgatták egymás hasát, úgy ahogy azt én milliószor játszottam már velük. Sikerült halkan pityeregnem, nem vettek észre. És mondom, azóta a világ legtermészetesebb dolga, hogy bölcsi után minimum fél órát, maximum másfél órát eljátszanak együtt, vagy egymás mellett. Imádom nézni, imádom hallgatni, imádom mesélni. Bezzeganya, de ügyes vagyok....

A rózsaszín felhőmbe legelőször három hete keveredett némi epezöld árnyalat. Egy kánikulai délutánon a ventillátor zümmögése mellett halk kuncogásra lettem figyelmes. A lányom - ki más lenne az értelmi szerző, a kis boszorkány - felmászott a dohányzóasztalra (annak is dohányzóasztala van, aki soha életében rá nem gyújtott? na mindegy....izé...), és ott táncol. Anya rászól. Semmi. Ha kutya lenne, talán megbillentette volna a fülét, de mivel határozottan nem az, még ennyivel sem jelezte, hogy hall engem. Anya megint rászól, kicsit erélyesebben, az udvariassági kiegészítéseket immáron mellőzve. Semmi. Anya felemeli a hangját, jön a nu-nu-nu (ne tessék röhögni, itt ez dívik), és már indulok is leszedni az asztalról. Eddig a szokásos forgatókönyv. Aznap azonban a fiamat is megszállta a kisördög, és amint lekaptam a lányomat az asztalról, a fiam már mászott is felfelé, hangosan röhögve. Őt nem kezdtem el kérlelni, rögtön levettem én. Közben a lányom visszamászott. Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint valami szar amerikai családi filmben, csak még annyira sem volt vicces. Itten engem szívatnak, kérem. Igyekeztem volna humorosan felfogni a dolgot, talán ott szúrtam el az egészet, hogy nem szálltam be én is az asztaltáncba, és röhögtem velük egy jót. Mea culpa, mea maxima culpa, a szabályok ilyentén áthágása nálam nem generál jókedvet, sőt.

Nem ragozom tovább az első esetet, már csak azért sem, mert ezt követően jöttek sorban a továbbiak. Most ott tartunk, hogyha fáradtak, túl vannak pörögve, vagy éppen csak ilyen kedvük van, akkor egy pillanat alatt, összebeszélés, cinkos pillantások nélkül, zsigerből szövetséget kötnek. Ellenem. Még akkor is, ha előtte egy perccel örök harag és zokogás, mert az egyik elvette, a másik rálépett és a többi. Anyát szívatni jó buli. Jobb buli, mint egymással civakodni. Szövetség van a „Vécédeszkával nem játszunk” szabály ellen, az „Anyáék hálószobájában nem játszunk” szabály ellen, az „Asztalra nem mászunk” szabály ellen. És még sok minden más szabály ellen, bár ezek a favoritok. Néha viccesek, aranyosak, főleg ha én is tudok vicces és aranyos lenni. Ez többnyire akkor jön össze, ha a Szövetség nem okoz ön- és/vagy közveszélyt. Mondjuk amikor gyanús a csend, és rájuk nyitom a hálószobánk ajtaját, és mindkettő hangosan visítva menekül ki, hogy hatalmas, földön fetrengős röhögésbe törjenek ki (hiszen jól lebuktak), az aranyos. Amikor pakolok el a konyhába, és felváltva tolják nekem a játék babakocsijukat, és látják az arcomon, érzik a hangsúlyomon, hogy elérték a határt, akkor az nem aranyos. Az meg pláne nem, amikor büntetésbe vágom őket. Közös szoba, közös büntetés. Ami nem büntetés. Inkább burleszk.

A forgatókönyv a következő: egyiket felkapom, beviszem a szobájába, közben mondom a magamét. Nem szabad, rossz kislány, veszélyes, bemész a szobádba, büntetés, kijöhetsz, ha lenyugodtál. Egyik a rácsos ágyba, másik a simába. Amikor rájuk csukom (rosszabb napjaimon csapom) az ajtót, akkor egy perc szünet, majd másodpercre egyszerre kitör a zokogás. Ha egyedül kerülnek büntibe, akkor ez tart jó két percig, utána csend, hüppögés. Utána fiam kinyitja az ajtót, bűntudatos pofával kiszól: „Anya, megnyugodtam. Kijöhetek?” A lányom csak szimplán nyivákolni kezd: „Annnnya!” És ha bemegyek, nyújtózkodik kifelé a kiságyból, és bújik, és puszilgat. És ami még fontosabb, abbahagyja az őrültködést. Viszont ha ketten egyszerre vannak büntiben, akkor a sírásból röhögés lesz, és mire két perc múlva benézek hozzájuk, a fiam már régen bemászott a kiságyba, és páros lábbal ugrálva őrjöngenek tovább. Oké, erre az a logikus válasz, hogy külön helyiségbe kell "száműzni" őket. Ezen is túl vagyunk. Többé-kevésbé működik, bár az alapproblémát továbbra sem oldja meg. A szövetség továbbra is él és virul.

Kérdésem a következő: ennek most örülni kell vagy nem? Örüljek neki, hogy a gyerekek jóban vannak, igazi jóbarát-balhékat csinálnak együtt, és csak akkor avatkozzak közbe, ha tényleg a főszabályok ellen mennek? Vagy a szabályok közös megszegése teszi őket igazi jó testvérré, és próbáljam meg nem észrevenni? Vagy legyek szar anya (itt akkor leszel szar anya, ha fegyelmezed a gyereket és "nem hagyod kibontakozni az egyéniségét"....legalább annyira idegesítő, mint a magyar megfelelője), és határozottan állítsak le minden ilyen közös rosszalkodást? Segít a büntetés akkor is, ha közösen kerülnek bele? Érdemes arra játszani, hogy a nagy majd leállítja a kicsit, ha igazán veszélyes dologgal szórakoznak (Kisfiam, te vagy a nagyobb, ha olyat csinál a húgod, ami veszélyes, akkor szóljál anyának!)? Gyakorló anyák, írjatok, van-e szövetség ellenetek is? Hogyan kezelitek? Kezelitek egyáltalán?

Meni

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.09.10 11:17:13Subbantósdi

    Nálunk a lányom nagyon apás, sokkal inkább, mint anyás, a fiam nagyon anyásnak "néz ki", egyenlőre, úgyhogy azt azért tapasztalom, hogy időnként a férjem a lányommal "egy követ fúj", én meg jobb, ha engedek... :o)

  • 2009.09.10 11:19:10Subbantósdi

    Szóval szegény fiam felett megy a nevelés, duplán, triplán, ha még a férjem is beszáll...Talán így lesz igazán jólnevelt fiatalember a végén, mert még véletlenül sem tud kitérni? Vagy egy büdös kölke, akit majd az utcán lehet majd összeszedni, cserébe, lázadás, stb..... :o)

  • 2009.09.10 11:22:21mickimacko

    Meni, örülj neki, hogy ilyen jóban vannak, ez nagy ajándék. De a szabályokat be kell tartatni. Szerintem nem bomlasztja fel a Szövetséget, ha megtartod a nevelési elveidet, sőt. Majd kitalálnak mást :-)

  • 2009.09.10 11:41:53keke80

    Meni: én , mikor anyu a hugival hazajött, másnap közöltem vele, hogy akkor most vigye is vissza oda, ahonnan hozta. Ez a kapcsolat sokáig megmarad köztünk. Csak mostanra, felnöttként javult annyira, hogy már magunktól hívjuk egymást, a hugom a lányom keresztanyja, stb. Tedd össze a két kezed, és örülj neki, hogy ennyire jóban vannak!!! Ezt ugyanis eröltetni nem lehet!!

  • 2009.09.10 11:49:29másutt

    "mikor anyu a hugival hazajött, másnap közöltem vele, hogy akkor most vigye is vissza oda, ahonnan hozta."

    Brutal.
    Minden masodikat (es sokadikat) varo anya paraja az ilyen.

  • 2009.09.10 11:52:20normama

    A családi legendárium szerint a nővérem amikor meglátott, elhúzta a száját és csak annyit kérdezett: eeeeeeeeeeeez?
    Azóta beszélünk egymással normálisan, mióta egyikünk sem él otthon.
    Akkor már inkább a Szövetség! :-)

  • 2009.09.10 11:56:51keke80

    másutt: vagy bejön a kistesó, vagy nem. Nálunk sajna ez utóbbi. De mint normama mondja, mára minden oké.

  • 2009.09.10 11:57:47Temptation

    Meni: szerintem a szövetség jó dolog, bár szülőként nem könnyű kezelni. A büntit külön kell megoldani, mert együtt csak egy újabb szórakozási forrás.
    De azért túl sok reményt ne fűzz ahhoz, hogy a nagy visszafogja a kicsit a veszélyes dolgoktól.Én azt tapasztaltam hogy a "szövetség állapotában" a nagy visszalép az időben, és ő is inkább kicsiként viselkedik, mert akkor és ott a buli a lényeg, és nem az okos nagyos viselkedés, pláne nem a szülői elvárások.Hisz pont ez a szövetség lényege: rést ütni a szülői hatalom pajzsán:-)

  • 2009.09.10 12:02:44Alessia2

    Subbantósdi nálunk fordítva van, a most 3 éves szól rá a nagytesóra, hogy ezt nem szabad, ezt ne csináld, stb a nagy meg ordít, hogy: "nemTEmondodmeg, nemTEvagyafenőőőőőőőőőtt!!!"én meg nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek:))

    Meni: ez nálunk is így van, imádják egymást, néha ölik egymást, de KIVÉTEL nélkül összefognak ellenünk:))és ez így van jól......bár már félek, amikor tinikorban majd egymást fedezik....:)))

  • 2009.09.10 12:04:14Alessia2

    Ja és nálunk is külön bünti van.Közös a szoba, ilyenkor egyik ott ÜL, a másik a fürdőben egy széken (veszélyforrás nincs)

  • 2009.09.10 12:11:17Subbantósdi

    Alessia2: Ez érdekes. :o) Lehet, hogy nálunk is fordulni fog a kocka? De ehhez azért az is kell majd, hogy a kisebbik is tudjon beszélni.
    Bár az is igaz, hogy mindig a lányom lesz a nagyobbik és inkább ez a nevelési ösztön a lányokban van meg, a fiúk nem igazán szokták a húgukat leszólni, még ilyenkor, később lehet...már sulis korukban. :o)

  • 2009.09.10 12:11:52Magenta

    Meni, nagyon klassz írás! :)))))

    Örülj a szövetségnek, férjemék pont ilyenek voltak a családi sztorik szerint és most, 30 és 33 évesen is a legjobb testvérek, sőt a legjobb barátok.
    Én kimondottan örülnék, ha a nagyok szövetségesek lennének - akár ellenem.

  • 2009.09.10 12:17:50eszterke

    Meni,
    nálunk is pont ugyanez van, ráadásul ugyanúgy 1,5 év korkülönbség, a nagyobb fiú, a kicsi lány. Személy szerint jó dolognak tartom a szövetséget, mert nekem a bátyámmal sosem volt, pedig szinte ugyanez volt az alapállás.

    Nálunk a nagy elég komolyan szabálykövető, ami a biztonságot illeti és ez szerencse. Szól is, ha látja, hogy a húga olyat tesz, amit én nagyon veszélyesnek tartok, de nagyon durva kihágásokat nem nagyon szoktak elkövetni, de az is lehet, hogy én kezelem lazábban a dolgokat. Valószínűleg, ha nem vagyok nagyon fáradt, pl. az asztalra mászás esetén, ha látom a lelkesedést és a nehezen megállíthatóságot, megpróbálok valamilyen helyettesítő mókát kitalálni és azt együtt velük csinálni. De tudom, hogy ezt nem lehet mindig.

  • 2009.09.10 12:21:15eszterke

    Büntetés, ha feltétlenül kell, külön természetesen. Vagy valami kedvelt együtt végzett foglalatosság közös megvonása, pl. fagyizás, mesefilm, stb.

  • 2009.09.10 12:22:46eszterke

    Nálunk a kicsi kezdte rávenni a nagyot a csibészségre, de mára gyakoribb értelmi szerző a nagy.

  • 2009.09.10 12:48:18Miss Marple

    Bocs, szerintem nincs jó tanács, úgyis megoldod, mert jó anya vagy és passz.

    Viszont nagggyon jót röhögtem, akkor is, ha neked már nem is volt vicces, közben meg a jó magyar érzés kerített hatalmába, hogy hál'Istennek megdöglik a szomszéd tehene is! :) :) :)

  • 2009.09.10 12:52:44mammina

    meni,
    ez a legjobb dolog amit ket testver tehet! hajra. az enyemek ugy tartjak a szajukat ha a masik valami "rosszat" tett, hogy soha ki nem derited mi is tortent igazan. :-) szovetkeznek is, de en orulok ennek (ahogy fentebb irodott apaval harmasban is megy a szovetkezes). az en tesom ot evvel volt idosebb, soha semmi kozos nem jott ossze, es mire felnottunk es kezdtunk kozel kerulni egymashoz, kozos programokat szervezni, sajnos elvesztettem.

  • 2009.09.10 12:57:37Alessia2

    Subbantósdi: a kicsi a lány nálunk is...vártuk, hogy már beszéljen, néha most azt kívánom, hogy 2!!! percig maradna csendben :))))))Anya csak azt akarom mondani és blablablablaaaa:))))

  • 2009.09.10 13:15:15kriszi

    A Szövetség klaaaasssz :D Amikor először szívattak meg ezzel az asztalosdival (bár nálunk ez csak akkor probléma, ha elfajul, ugrálnak róla vagy lökdösik egymást), akkor először is potyogni kezdtek a könnyeim, aztán azon könnyesen röhögve lekaptam őket a két hónom alá egyszerre, és rommá dögönyöztem őket (jó napom volt). De ez tényleg nagyon jópofa volt, Meni, gratulálok hozzá :)

  • 2009.09.10 13:16:31Ronja

    Jaj de jo iras, jaj de jo iras, pont ilyet szerettem volna mar olvasni!! es pont masfel ev :D ennyi lesz nalunk is, tan holnap kiderul h hugival v ocsivel bovulunk..

  • 2009.09.10 13:19:27oreille

    Meni, nagyon jó írás és szerintem isteni, hogy ők már most tudnak szövetségesek lenni. már majdnem feledtette velem az egymást folyamatosan gyilkolászó testvérekről hallott sztorikat :-)

  • 2009.09.10 13:20:33mickimacko

    Mi is falaztunk egymással a húgaimmal, közösen betyárkodtunk, persze gyilkoltuk is egymást. Bár hárman háromfele élünk ma már, a mai napig ők állnak hozzám legközelebb, minden barátnőnél jobban. Holnap este is együtt megyünk mulatni. Éljen a Szövetség! :-)

  • 2009.09.10 13:57:46Chelly2

    Meni

    Ez nagyon jó írás volt!!! Jókat vigyorogtam. Már alig várom, hogy ez legyen nálunk is. Bár nálunk 3,5 év a korkülönbség. Remélem ilyen szempontból nem lesz rossz.

  • 2009.09.10 14:01:56drlucifer

    Meni!
    Látom sötét jövőmet... :DDD Szerintem ezek hárman pont így fognak engem is szivatni.
    Amúgy meg tényleg örülj, hogy ilyen jól megvannak, persze, ne legyen ön-és közveszély, de szerintem így tanulják meg, hogy számíthatnak egymásra.

  • 2009.09.10 14:04:24manka78

    Nálunk nincs ilyenféle szövetség. 6 és fél év a korkülönbség, a kicsi csak 20 hónapos. Nem is számítok ilyenre. Ettől függetlenül nagyon jó tesók eddig. A csíntevések is megvannak. Miért szeretnek a gyerekek az asztalra mászni?.:) Nálunk a kicsi folyton mászna. A múltkor feltette a dohányzóasztalra a műa. motorját, és ott ült a tetejére. Kétszer leszedtem, harmadjára elkéstem, leesett a motorral együtt, rá az alatta szétszórt építő játékra. Szerencsére nem lett belőle nagy baj.

  • 2009.09.10 14:14:46drlucifer

    Manka!
    Mi levittük a dohányzóasztalt a pincébe, majd eegyszer csak visszakerül... :D

  • 2009.09.10 14:18:05manka78

    Nálunk is le volt szedve róla az üveglap. nagyon jó nézett ki csak a váz a nappaliban, ezért visszatettük.

  • 2009.09.10 14:35:40keke80

    Na, asztalra mászáshoz nem kell tesó, a lányom magától produkálja a hülyeséget. A kanapéra is felmászik, pedig tudja, hogy tilos. Föelg, mióta 2hete levitorlázott róla. A dohányzóasztal élén volt egy köztes landolás, majd a szönyeg. Aztán a kórház, mert duplájára dagadt a feje. Hüteni nem negedte, tipikus gyerek. szerencsére apuklin kívül nem lett más baja. Azóta nem mehet fel a kanapéra, ha nem vagyunk a közelben.

    Igazából már nem is vágyik rá...:D

  • 2009.09.10 14:38:31manka78

    Nálunk már az asztalról a kanapéra átugrálás megy. Hajam meg őszül tőle.:)

  • 2009.09.10 15:43:07pidon

    Tetszett, még most is vigyorgok:)
    Én már nagyon várom a szövetséget (mi még az elvette, nyálazza, visszaveszem résznél tartunk, szerencsére még bőgések nélkül, viszont nekünk az eleje nem volt ilyen sima), mert sztem ez a későbbi jó kapcsolat alapja lehet. Egyébként így kívülről inkább vicces, mint idegesítő, de erre majd térjünk vissza egy év múlva:)

  • 2009.09.10 15:44:37Magenta

    Meni, ha jársz még erre: gondolkodtál már azon, hogy ha összejön a harmadik baba, akkor vajon tagja lesz a szövetségnek vagy kívülálló?

  • 2009.09.10 15:47:14csutkababa

    Erről eszembe jut, amikor a kicsi szerzett egy puklit a homlokára. Elővettem a legnagyobb késemet, hogy jó nagymamai módra lelapítsam a penge lapjával.
    A kicsi szeme nagyobb lett, mint az arca, és sikítva kérdezte, mit akarok csinálniiiii????
    Tanulság?
    Előre magyarázz...

  • 2009.09.10 15:52:04Kipikopii

    Aranyos volt Meni.

    Detto itt is minden. Persze neha faraszto, de en orulok a szovetsegnek es a huncutsagnak, ezt tartom normalisnak.

  • 2009.09.10 16:24:47fülemüle

    Nagyon jó írás! Nekem két és fél év van a gyerekek között. A kicsi még csak hét hónapos, de már huncutkodnak együtt :-O
    A nagy alvásidőben elkezd sikongatni, a kicsi folytatja. Nagyokat kacagnak és kurjongatnak alvás helyett. Pedig előrelátóan az ágyat úgy helyeztem el a szobájukban, hogy ne lássák egymást az ágyban. Én nagyon remélem ez a viszony tartós lesz náluk!
    Nekem egy hét évvel fiatalabb hugom van, nekem ilyen élményeim nincsenek, szinte egykének érzem magam.

  • 2009.09.10 16:31:42baudolinA

    Meni,
    ez nekem is tetszett!

  • 2009.09.10 17:14:47Felicitasz

    Hát ez nagyon jó :-D Nekem egy gyerekem van, tanácsom csak könyvből lenne, mert azt viszont olvasok dögivel, de most nincs kedvem okosnak látszani, csak nagyon-nagyon élveztem a posztot és hagyjatok meg engem a vigyorgásomban. Meni, jó család lehettek, nekem tetszenek a gyerekeid :-)

  • 2009.09.10 19:45:59Meni

    Sziasztok! Orulok hogy sikert aratott az iras, igazabol tenyleg baromi aranyosak egyutt, tobbnyire inkabb en is buszke vagyok rajuk...

    Ronja, ezt neked es a tobbi "kiskorkulonbseges" anyukanak akartam ajanlani, csak elfelejtettem :D

    Magenta, gondoltam ra, hogy a harmadik vajon mennyiben fogja megvaltoztatni a szituaciot, de erre egyreszt az a megoldasom, hogy jojjon mar vegre, masreszt meg nem allunk meg haromnal :)

  • 2009.09.10 20:09:54nyúlmama

    Meni ez nagyon jó volt!
    Ez nálunk is így működött. Két év különbség van köztük, a lány a nagyobb.Pont úgy volt, ahogy te írod. Amíg a kicsi "mozgásképtelen" volt, gond nem volt ( ha csak a hisztiket nem veszem, de most nem ez a téma)Aztán, ahogy te írod, jött a gubanc.Egy darabig használt, hogy a nagyobb játékai feljebb kerültek, de ez ugye, csak egy darabig működik. Aztán jött az, hogy a kicsi elszedte a dolgokat. Namármost, ugye a nagynak mondva volt , hogy nem szabad bántani a kicsit. Erre mit láttunk? A kicsi bántja a a nagyot, aki szegény tűri. Na , ekkor mondtuk neki, hogy nem kell mindent tűrnie. innentől szabadult "pokol".A hajam téptem, amikor már tíz perce indulnunk kellett volna, de még a cipő se volt a lábukon,mert sürgős veszekedhetnékjük volt. Ekkor jött a "szétültetés", amitől viszont azonnal nagyon szerették egymást, és létrejött az általad említett szövetség. A legjobban azt bírtuk a férjemmel, amikor kézen fogva mentek előttünk, és nagy pusmogva minket szídtak,valami oltári igazságtalanság miatt.(Nem kaptak még egy fagyit, pl.)
    Bünti szerintem is külön,és egyébként meg semmi gond, tök jó ez így.Az enyémek már megnőttek, és most jó tesók, pláne, hogy az egyik már el is költözött.

  • 2009.09.10 20:42:01Kísérletinyúl

    látom kivételesen mindenki egyetért az írással kapcsolatban,ez igen ritka itt :)
    meg ahogy nézem a abban is,hogy jó dolog a szövetség
    egyébként tényleg az
    mi is ütöttük,vertük egymást,sosem tudtunk beszélgetni
    ez csak 3 évvel ezelőtt változott,mikor megszületett a fiam
    29 év eltelt háborúval :(

  • 2009.09.10 20:47:08Magenta

    Meni: :)
    Köszönöm a választ.

  • 2009.09.10 21:05:24Panzej

    Meni, ez olyan klassz volt, nagyon élveztem!
    És igen, nálunk is van szövetség. Annyira, hogy sokszor ha Lackóra mérges vagyok, és büntibe rakom, Mici sokszor sírva fakad. Fordított esetben meg Lackó sokszor az ajtó előtt várja (az előszobában van nálunk a büntihely) hogy a Mici szabaduljon.. :-) Aztán meg együtt süketek, együtt szemtelenkednek, együtt viháncolnak. És szerintem már várják a Palkót is. A Szövetségbe. :-)))
    Látom, Ti nem álltok meg háromnál? Hányat terveztek, ha nem vagyok indiszkrét?

  • 2009.09.10 21:30:33bella cullen

    Bátyám és köztem kereken 10 év van, egy hónapban, egy napon születtünk! :) Néhány pozitív emléket leszámítva sosem voltunk igazi tesók. :( Most meg még jobban elhatárolódott tőlünk, mert ismét nősült és a feleségéhez - és annak a felső tízezerhez tartozó családjához - jobban húz. :( Én azért azt mondom, legyenek boldogok. Amúgy én is kb. egykének érzem magam, ahogy azt valaki fentebb írta. :S

  • 2009.09.10 21:52:55manka78

    Nálunk ma is volt alkalom, hogy a nagy kifejezze a kishúga iránt érzett imádatát. A kicsi egy kis gyöngyöt dugott az orrába, elég mélyen, de még látszott. Nézegettem, hogy miként tudnám kiszedni. Belenyúlni nem mertem, mert esetleg beljebb tolnám. Előszedtem a porszívós orrszívót, azzal sem jött ki. Apjuk dolgozik, felhívom, adjon ötletet. Azt mondta, hogy szedjem szét az orrszívót és csak a csövével szívjam. Sikerült, kijött. Az az aggódás, amit a nagy levágott. Még pityergett is. Kár, hogy ilyen áron láttam.

  • 2009.09.10 21:53:55Vakmacska

    Meni, én is az irigykedők táborához tartozom. Egyrészt mert gyerekkoromban nagyon szerettem volna ilyet (csak részben pótolta az unokatesóm, akivel 3 év van köztünk, na a mi kapcsolatunk ilyen volt, de sajna általában nem laktunk együtt, csak nyáron nagyszülőknél), másrészt mert a lányom még mindig leginkább a "nemakarokhülyefejnehézcsecsemőt" állásponton van, ami persze abban nem akadályozza meg, hogy a fejét a hasamra téve nyomozza a kicsi életjeleit és fejnehéz magzatokat nézegessen a neten.De talán olyan lesz a kicsi, akivel jóba tud végül lenni, egyik barátnőm meg a nővére a viszonylag nagy korkülönbség ellenére alkot szövetséget (igaz, azt felnőttként is hozzáteszi, hogy a bátyáááám....na az hülye...)

  • 2009.09.10 22:10:58Ronja

    Meni, nagyon koszonom a tobbi 'kiskorkulonbseges' anyuka neveben is!! :D

  • 2009.09.10 22:15:20jazmine

    Meni, gratula a cikkhez, főként a gyerekeidhez :) Szerintem is örülj nagyon.
    Enyémeknél nagy esély van, h a kicsik szövetkeznek, pl. kaja közben simán ad a lány kaját a fiamnak, mikor épp ő nem kap, mert teljesen tele a szája - nem ritkán addig, míg megfordulok valamiért, közben persze vigyorog ezerrel. Erre a nagy is képes: eleinte még megkérdezte, mit ehetnek, de mióta egy kaján vannak, ad kérdés nélkül is...

  • 2009.09.11 02:51:57inmem

    20 hónap különbség, most indul a szövetségesdi. Imádjuk :) Remélem ez már így is marad :)

  • 2009.09.11 08:59:47lm

    Nagyon jó írás, Meni! És azt hiszem, hogy ez a fajta szövetség is jó. Nálunk is volt egyféle szövetség, de mondjuk szerintem nem a jó fajtából, ugyanis két testvér (legnagyobb, legkisebb) szövetkeztünk a középső ellen.

  • 2009.09.11 09:11:06drlucifer

    Jazmine!
    Nekem is mindig kérdezi a nagy, hogy mit ehetnek...
    Nálunk tuti a hármas szövetség, az ikrek nem akkor sikítanak, amikor az apjuk hazakerül, hanem amikor meglátják a nagytesót. :D

  • 2009.09.11 11:48:32Meni

    Na jo, akkor megerositettetek benne, hogy a szovetseg jo dolog, majd igyekszem erre gondolni, mikor kevesbe vicces es/vagy rossz napom van. Koszonom!

    Panzej, negy vagy ot gyereket szeretnenk, ez itt teljesen atlagos, de persze nagyon fugg attol, hogy harom utan mennyire birjuk energiaval, szeretettel, odafigyelessel. Es penzzel. De a haromhoz ragaszkodunk :)

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta