SZÜLŐSÉG

Bingolul tanul a gyerek

2009. szeptember 9., szerda 10:03

Vera Ilona 2005. június 9-én született és reményeink szerint hamarosan két nyelven beszél majd. Az anyanyelv elsajátítása nagyjából a 3-4. életév alatt befejeződik, de gyermekünk agya még „nyitva áll” erre a folyamatra, ez tehát a legideálisabb időszak arra, hogy megismertessük őt egy új nyelvvel.

Verus

Egynyelvű család vagyunk, ahol minden máshogy alakul majd, mint az anya- és apanyelvű családban nevelkedő porontyok esetében, Helen Doronra sem jártunk, az előképzettséget Spongya Bob rajzfilmje biztosították.

A teraszon ültünk Heni barátnőmmel és valami igazán fontos, nem gyereknek való témát tárgyaltunk ki éppen. Nem akartuk, hogy Verus megértse, ezért angolul. Az én kétévesem halálra sértődött, és miután felvilágosítottuk, hogy az angol is egy nyelv, ránk kiabált:

- Ne beszéljetek bingolul!

Hamarosan tényleg át kell váltanunk a németre, ha titkos tárgyalásokat akarunk folytatni, mert ősszel 3 hónapra Bingolországba (Amerikába) megyünk és Verus profi lesz. Onnan tudom, hogy már most alakulgat.

Az idei júniust már kint töltöttük, még nem járattuk gyerekközösségbe, de érdekes volt megfigyelni, hogy ennek ellenére mennyi mindent elsajátított. Először is észrevette, hogy ez a bingol dolog tényleg létezik, van egy népcsoport, aki ezen a nyelven kommunikál és látszólag meg is értik egymást minden gond nélkül. Találkoztunk 5 és 7 éves belga testvérekkel, akik már csak angolul beszélnek, annak ellenére, hogy az anyanyelvük flamand. Édesanyjuk ezt az állapotot úgy próbálja enyhíteni, hogy kizárólag az anyanyelvükön szól hozzájuk. A gyerekek angolul válaszolnak, de még értik az anyanyelvüket is.

Megismertük az ötéves Ania-t, akinek ukrán az anyanyelve és a szülei kizárólag ukrán nyelven kommunikálnak vele, ha angol nyelven kezd el beszélni otthon, rászólnak, hogy sajnos nem értik. Sokat játszottunk Alissiával, akinek az édesapja német, anyukája orosz, őt mindkét szülője a saját anyanyelvén szólítja, közösségbe pedig szintén angol nyelvű intézménybe fog járni.

Érdekes volt megfigyelni Verus első reakcióját az ismeretlen nyelven beszélő gyerekekkel kapcsolatban. Eleinte 70-es évek béli pénztárosnőhöz méltóan elkezdett nagyon hangosan beszélni, hátha eléri a hatást. Mikor rájött, hogy nincs dekód, kiskutyát kezdett utánozni, - a kutyák ugyanis minden nyelven ugatnak és szaglásznak-, ezzel szavak nélküli játékra buzdítva a játszótársat. ersze egy idő után ez a kutya-dolog is unalmassá válik, így mással próbálkozott a lányom.

Azt gondolta magában, hogy ez a bingol érthetetlen, valószínűleg az sem érti, aki használja. Átváltott tehát halandzsára, tökéletes angol akcentussal és hanglejtéssel. Ez nagyon felkeltette a beszélgetőpartner figyelmét, Verus határozottságát látva gyakran el is gondolkozott az illető gyerek, hogy a hiba az ő készülékében van. Ha nem is értette meg, mit akar közölni a lányom, azon nyomban intelligensnek, méltó partnernek találta és boldogan kezdtek el bújócskázni. Ekkor vált világossá számomra, hogy a beszéd dallama és a hangsúlyozás az első dolog, ami belemászik egy gyerek fülébe, és ez az első rokoni szál két különböző nyelvű óvodás között.

Aztán következett a „hey how are you”, a bye és a thanks. Gyanítom, hogy a beszédhelyzet késztette a gyereket, nem hinném, hogy pontosan értette, inkább érezte ezeknek a szavaknak a jelentését. Az „I love you”-nál tartottunk, amikor haza kellett jönni, de reményeim lankadatlanok, tudván, hogy onnan fogjuk folytatni. Megfigyeltem, hogy nyelvterületen történő nyelv-elsajátítás esetében (direkt nem a tanulás szót használom, hiszen ez inkább tapasztalás) kétféle gyerek van: az egyik csendesen figyel és vár, amíg végre megérti a hallottakat és akkor kezd csak beszélni, ha már valamennyire biztos a dolgában. Ezek a gyerekek a saját nyelvükön sem kifejezetten verbálisak, beszélnek, ha beszélgetnek velük, de nem kommentálják életük minden pillanatát és az anyanyelvüket is csak kétéves koruk körül kezdik aktívan használni.

A másik csoportba, ahova Verust is sorolom, a folyamatosan beszélők kerülnek, akik nem bírják ki, hogy ne hallassák a hangjukat, imádnak csacsogni, korán is kezdik, és onnantól kezdve abba se hagyják soha. Kíváncsian várom, vajon az én amerikai óvodásom sorsa hogy alakul majd, de fogadni mernék, hogy ez a három hónap rengeteg fejlődést hoz (jobban örülnék, ha ő lenne jó az angolban és nem az óvodástársak a magyarban).

Kint is, és hazaérkezésünk óta itthon is kizárólag angol nyelvű mesék vannak a lejátszóban. Verus a kellő helyen nevet a poénokon (persze rajzfilm esetében ez nem akkora csoda, hisz a komikum grafikai elemekkel is alá van támasztva), de jó nézni, hogy élvezi, és nem kér magyar rajzfilmet. Tegnap pop ment a rádióban és imádom, ahogy a lányom bingolul ordít, mert persze Lady Gagával is együtt kell kommunikálnia (az éneklés szót még túl erősnek érzem), hogyaszongya „papapa fogkefész papa fogkefész”.

Réka

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.09.10 09:45:19mammina

    baud - eszembe jutott mikor mi probaltuk a haromeves csajszinknak leforditani a rock a by baby on the tree top zongemenyt. feladtam. :-) most a lanyom van neha olyan helyzetben, hogy a nagyiknak szeretne elmondani egy viccet, de leforditva nem jon ki a poen. megtanult improvizalni, hogy jol jojjon ki. :-)

    sztroberi - tenyleg letezik ilyen, hogy felmentik?? jesszus, nem is tudtam

  • 2009.09.10 09:45:40Farkasokkal táncoló

    Hát ezt nem hiszem el... először is nem a nev.tan adja ki a papírt, hanem a tanulási képességeket vizsgáló bizottság, oda nem lehet csak úgy besétálni, a vizsgálatra a várakozási idő több hónap, és kb 2 órás felmérés után adják ki a papírt vagy nem adják ki.

  • 2009.09.10 09:48:31sztroberi

    FT: a nevtan is ad ki ilyen papírt, több ismerősöm dolgozik nevtanban.

  • 2009.09.10 09:51:43sztroberi

    (azt már csak halkan teszem hozzá, hogy olyan országban élünk, ahol kapcsolatokkal/pénzzel még arról is kaphatok hivatalos papírt, hogy 8 lábam van és pók vagyok...)

  • 2009.09.10 10:04:14másutt

    hat, en is hallottam mar tobb "papirrol" amit hasonlo keppen szereztek.
    nem pokok voltak mondjuk, de ugyancsak vicces volt.

  • 2009.09.10 10:14:56loreál

    szia Cat,
    mi volt tegnao? hogy ment??? írj, megőrülök az izgalomtól!

  • 2009.09.10 10:35:50baudolinA

    mammina,
    a szóvicc a másik. A kedvencem, amikor az előadó viccel. Bakker, úgy izzadok a fülkében, hogy csak. Még egy "közönséges vicc" csak-csak, de a szóviccek többségét nem lehet csak úgy kapásból lefordítani, hogy még élvezze is a közönség. Egy kollégám mondta, hogy egyszer az előadó bemondott valami olyan szóviccet, ami nemcsak szóvicc volt, hanem ismerni kellett volna Tony Blair néhány bakiját. Mindezt egy magyar közönségnek, amelyik nem politikusokból állt. A kollégám faarccal bemondta, hogy "az előadó most lefordíthatatlan szóviccet mondott. Kérem, nevessenek." Hatalmas nyerítés lett a teremben. :D

  • 2009.09.10 12:08:02gyöngy1

    Nàlunk nagyobbikot tesszük néha probàra, hogy a màsik nyelven hogy mondanà.
    Egy-két évvel ezelött a koccintàsnàl szokàsos "egészségedre" lett volna a feladata (franciàra). Vàlasza: "Tchin-tchin"

  • 2009.09.10 12:42:17mammina

    baud :-))
    ez joooooo.

  • 2009.09.10 12:57:40mpbm

    :)

  • 2009.09.10 13:05:08Temptation

    Reka_Verus: itt találod a dyslexia jellegzetes tüneteit:
    http://www.beszed.hu/diszlexia_tunetei_figyelemfelhivo_jelek

    http://www.szaboferenc.hu/fme/200201-03.htm

  • 2009.09.10 13:34:32BlackCat

    loreál

    Mél ment! Nem túl jó a helyzet, majd még este írok, ma is lesz egy forduló délután.:(

  • 2009.09.10 13:39:34BlackCat

    OFF
    Ja, már olvastad. :)
    Mindenképpen írok, nem igérem, hogy 10 előtt odaér, bár igyekezni fogok, mert kíváncsi vagyok a véleményedre! Köszi!

    ON

  • 2009.09.10 14:15:32Starlark

    Sztroberi: matematikából hogy a fenébe mentették fel dislexiával? diskalkuliával még érteném.
    dislexiás vok én inkább fogalmazásból és helyesírásból szerettem volna felmentést :) Akkor még ezzel nem nagyon foglalkoztak, gyakorolj volt a válasz :)

  • 2009.09.10 14:24:17sztroberi

    Starlark: diszkalkuliával mentették fel őket, mint írtam vala.
    ("némi pénzmagért cserébe kaptak papírt, hogy diszkalkuliások")

  • 2009.09.10 14:49:43Starlark

    felületes olvasás rulez :)

  • 2009.09.10 14:52:44Reka_Verus

    Köszi Temptation! Loreal, enyémet is olvastad?

    R.

  • 2009.09.10 15:03:28Reka_Verus

    2009.09.10 14:24:17sztroberi

    erről beszéltem...

  • 2009.09.10 15:15:23cantaloupe

    Baud,
    és a kislány, Goldilocks nevét mire fordítottátok?

  • 2009.09.10 15:33:11baudolinA

    Azt hiszem, Aranyfürtöcske volt.

  • 2009.09.10 15:58:47loreál

    Reka,

    mail ment...bocsi, csak kissé el vagyok havazva

  • 2009.09.11 01:39:39Anke

    Már lepergett a téma, de hadd javasoljak a 0-3 éves kor közötti kisgyerekeseknek egy statisztikán, kísérleten alapuló tudományos könyvet, például alapkönyvnek Pinker: Nyelvi ösztön -ét. Ebből ki lehet indulni, hogy mit miért tud megtanulni egy gyerek és mit nem. De nagyon hasznosak Robert Winston tanulmányai a témában, angol nyelvtudók előnyben, mert magyarul nem jelent meg könyve, viszont a Spektrumon, BBC-n néha adják a filmjeit, hasznos film az Ember gyerek is (Human Baby), ebben is van utalás a nyelvi fejlődésre.
    Pinkertől szabadon idézve: olyan nyelvet tanítani egy kisgyereknek, mintha ülni akarnánk megtanítani, úgy mint az őseink, dédszüleink ették ezt, holott ma már tudjuk, hogy a gyerekeknek az a legjobb, ha maguktól tanulnak meg ülni. Nagyon nagyon nagyon röviden a gyereknek az a leghasznosabb - akár egynyelvű, akárcsak több, akár idegennyelvű környezetben van, akár nem -, ha a szülő naponta, azaz rendszerességgel akár félórácskára bekapcsolja a gyereknek az idegennyelvű rádiót, ugyanis a korai 0-tól max. 3 évig terjedő életkorban a hangsúly nem a szavak biflázásában és ismételgetésében van, hanem a HANGOK elsajátításán. Vannak olyan nyelvek, melyeknek egyes hangjait anyanyelvi szinten max. fél-1 éveskorig tud a gyerek elsajátítani. Minél idősebb lesz a gyerek, annál jobban szűkül a lehetősége a kiejthető hangok elsajátításához, ez a nyitottság nagyjából 3 éves korban lezárul. A rádió hallgatástól beszélni valóban nem tanul meg a gyerek, de a szülő megadhatja neki azt a képességet, hogy bármikor kezd neki a jövőben az idegennyelv tanulásnak, képes lesz az adott nyelv hangjait anyanyelvi szinten kiejteni.

  • 2009.09.12 18:44:59Mima50

    Ha jól tanítják, elsajátítja az idegen nyelvet, és azt a képességet, hogy kifejezze magát. Én például álmodok is németül. Álmaimban se tudok helyesen (Istenem, az a der-die-das!), ragozni - de pl. helyesírási hibát ébren se csinálok. Amiért ezt a szörnyű hosszú episztolát írtam: Aki teheti, igen, taníttassa a gyerekét idegen nyelvre (Ne saját maga tanítsa - anyák anyanyelvet, apák apanyelvet persze; harmadikat ne!), biztosítsa a lehetőséget a tanulásra. Nézzétek meg a skandináv országokat: Mindenki megtanul angolul (szinte második anyanyelvként) - de az iskolában kb. 12 éves korukig csak beszélnek a gyerekek, no írásbeliség, különösen no nyelvtan! Mert sajnos még mindig sok a "Hogyan vegyük el a gyerek kedvét xxxx nyelv megtanulásától" típusú oktatási forma... Erre legjobb bizonyíték az a két generáció, akik kb. 1950 és 1990 között járt iskolába, és írhatna egy nagy tanulmányt "Hogyan nem tanultunk meg oroszul" címmel. De ez már egy másik tanulmány. Tanuljatok idegen nyelvet, amilyen korán csak lehet, és találjátok meg az örömet a nyelvtudásban!

  • 2009.09.12 18:45:36Mima50

    Oké, ez a kommentem vége, az eleje elszállt :-(

  • 2009.09.12 18:52:44Mima50

    eleje (hátha most sikerül...)
    Nyelvtanulásról: Szeptemberi születésű lévén (1950) 7 éves koromban kezdtem az iskolát. Józan, céltudatos, reális édesanyám úgy gondolta, az a gyerek nem nőhet úgy, mint a gomba, és megtalálta azt az öregkisasszonyt soknyelvű kisvárosunkban, aki született németként az első világháború után Magyarországon "ragadt" - majd a második világháború után magára maradt (mert a családot, akiknél ún. gyereklányként dolgozott, kitelepítették) - és éhenhalás helyett úgy tudta fenntartani magát, hogy házakhoz járt németórát adni. (A "házaknak" elég bátornak kellett lenni, ha a gyereküket merték erre az akkoriban államilag nem túlságosan kedvelt nyelvre taníttatni...) Nem lévén pedagógus, csak egy aranyos idős hölgy (sose árulta el,hány éves), imádkozott, énekelt, verset tanult, játszott velünk - vagyis nem éreztük, hogy "tanítva vagyunk". Egy nagy szatyorban cipelte a könyveket, amikből olvasott (én még a gót betűket is ismertem, csak iskolakezdéskor a felnőttek jobbnak látták, ha nem gyötörnek vele, mert nem tudtam elég gömbölyűre kanyarítani a betűket a sok szálka után), ma is emlékszem a rajzokra, amik egy elsős olvasókönyv kemény táblájának a belsején voltak a nagybetűknél -

  • 2009.09.12 18:53:15Mima50

    minden betűnél valami, aminek az illető a kezdőbetűje. Nem biztos, hogy németül tanultam meg, de az idegen nyelven gondolkozni igen. Vagyis, ha németül (középiskolás korom óta angolul is, de németül sokkal nagyobb a szókincsem) beszélek, nem gondolom ki magyarul, mit akarok mondani, és fordítom németre. Igaza van Rékának. Az embergyerek agya, ha megtanulta az anyanyelvét (ha kétnyelvű családba született, akkor persze, hogy az anya- és apanyelvét egyszerre!), "nyitva marad" a nyelvtanulás számára.

  • 2009.09.12 18:53:56Mima50

    És most jön ez:

    2009.09.12 18:44:59Mima50

  • 2009.09.12 21:52:03Farkasokkal táncoló

    A kétnyelvű gyerekek felnőtt korban milyen nyelven álmodnak? (Azaz álmukban milyen nyelven beszélnek?) És magukban milyen nyelven számolnak, ha fejszámolásról van szó?

  • 2009.09.12 21:56:52baudolinA

    Farkasokkal táncoló,
    nekem azt tanították, hogy mindig van egy dominánsabb nyelv, és azon. Úgyhogy kétnyelvűség ide-oda, csak van egy "anyanyelv" (értsd: dominánsabb).

  • 2009.09.12 21:59:05Meni

    FT, nem tudom hogy felnott korban ez hogyan alakul majd a gyerekeimnel, de most allitom, hogy a fiam (a lanyom meg tul kicsi, csak most lesz ketto) heberul almodik es heberul szamol fejben. Mondjuk szamolni tobbnyire szoban is heberul szamol. De az almodas akkor sem valtozott, ha 3 hetig csak magyar nyelvi kornyezet vette korul. Minden reggel heberul kezdi meselni az almait, kell neki 5/10 perc, 5/10 magyar mondat, mire visszaall...

  • 2009.09.12 22:19:32Farkasokkal táncoló

    Meni, akkor az az anyanyelve.
    Bár voltak ismerőseim, akik nagyon nagyon régen (még 56 előtt, 48-ban) vándoroltak ki az államokba, és ők mesélték, hogy egy bizonyos idő után - de ez jó hosszú volt - már angolul álmodtak és számoltak.

    Van egy másodunokaterstvérem - már öregasszony -, de régen ismerem. Ő 14 éves volt, amikor disszidáltak Innsbrucba, és mikor 1985-ben meglátogattuk, TÖKÉLETES magyarsággal beszélt velünk. Viszont volt egy másik rokonom, aki 68-ban disszidált Kastl bei Ambergbe (volt NSZK), itthon MAGYARTANÁR volt, és az ambergi MAGYAR iskolában (magyar disszidensek gyerekei tanultak ott) szintén magyart tanított, és amikor hosszu évek után (mondjuk 10 év) hazalátogatott, wasmaschin-nek nevezte a mosógépet, vernséhen-nek a televiziót és egyáltalán... jaj de utáltam.

  • 2009.09.12 22:41:15anyamadár

    Gyereknek nyelvtanulás:
    igen a hangokat megtanulja, felszed olyanokat amik a saját anyanyelvében nincsenek.
    A lányom már kijavít sokszor ha egy angol szót magyarosan mondok, pedig én is igyekszem legyalulni az akcentusomat, ezért tartom sokszor kifejezetten rossznak mikor olyanok tanítanak egészen kicsiket akiknek ordító akcentusuk van, akkor már egy óra énekhallgatás, mesehallgatás többet ér.
    A minap találkoztam egyik magyar mesecsatornán egy mesével amiben számoltak, meg néhány mondatot mondtak angolul (a néző gyerekeknek meg ismételniük kellett) hát borsódzott a hátam.
    Persze az akcentus nem baj, sőt szerintem ha érthető a szöveg nem is számít ha van, de pont kisgyerekeknek akik még képesek megtanulni a "furcsa hangokat" ilyen módon átadni...

  • 2009.09.12 22:43:50másutt

    FT, 20 eve elek angol nyelvteruleten es mindig azon a nyelven gondolkodom (es almodom) ami eppen a dominans (ahol vagyok). Kb 19 eve.
    1-2 nap atvaltani.
    Tudok egy 3. nyelvet is, abba at tudok valtani gondolkodni, de almodni nem. De ott meg sosem laktam hosszu tavon.
    Angolul beszeleokkel megengedem magamnak, hogy hunglish-ul beszeljek, es becsuztassak angol szavakat (pl itt elo magyarokkal).
    Magyarokkal, Magyarorszagon nem akarom megengedni magamnak, de neha sajna becsuszik egy par az elso heten. Utana cool vagyok. :D

  • 2009.09.12 22:47:00anyamadár

    2009.09.12 22:19:32Farkasokkal táncoló
    ha sokat élsz külföldön, akkor néha elég nehéz visszaváltani a saját anyanyelvedre. Más mondatszerkezetek, a naponta használt szavakat vissza kell cserélned (mosógép, kenyér) vannak akiknek ez nehezebben megy.

    Sokáig azt hittem amerikai nagyapám csak felvág az englisével, de mióta én is külföldön élek sajna itthon sokszor jön a számra "thanks", meg a "please" köszönöm és kérem helyett azután megszokom, visszaállok és kint örvendeztetem meg a buszsofőröket a magyarommal. :)))

  • 2009.09.12 23:00:03psyché

    nalam pl az a gond, hogy vannak dolgok, amiket itt csinaltam elöször es ezen a nyelven tanultam meg a hozzatartozo szavakat. Most pl az egyetemet vegzem nemetül es keptelen vagyok a temakrol ertelmesen magyarul beszelgetni, mert egyszerüen nem tudom a szakszavakat. tudom, hogy mit jelent a szo konkretan, körbe is tudom irni, de nem tudom, h a magyar szakkönyvekben hogyan hivjak az adott dolgot (arrol mar nem is beszelve, hogy teljesen mas a magyar ill. a nemet kepzes). ugyanezt latom a fiaimnal is: vannak szavak, amelyeket az oviban szoktak naponta hasznalni, amelyek bizony nemetül egtek bel az agyukba es nem tudjak a magyar megfelelöjet. nagyon aranyosak egyebkent, mert kerdezgetik, hogy ezt + azt, hogy mondjak magyarul, igy azert ismerik ezeket a szavakat is, de ösztönösen nemetül jön a szajukra. ök amugyis nagyon magyar nyelv centrikusak (pedig nem neveltem tudatosan erre öket).

  • 2009.09.12 23:00:40Farkasokkal táncoló

    Jó, én elhiszem. Volt egy unokatestvérem Amerikában, kétévente hazalátogatott a rendszerváltás után (jaj de untam, mert mindig csak arról beszélt, hogy milyen jól tette, hogy kiment), ő is akcentussal beszélt stb. de nála érthető volt. Vizsont annak a külhonban tanító magyartanárnőnek nem bocsátottam meg, hogy ennyire játszotta az eszét.

  • 2009.09.12 23:05:54psyché

    FT, latod en a nemet kiejtest nem vagyok kepes elsajatitani. a szavak tenyleg szinte ragadnak ram, viszont a kiejtesem egyszerüen siralmas. igaz, mostanaban a nagyobb fiamnak hala sokat fejlödött, de meg igy is egyertelmüen erzödik, hogy bizony ez külföldröl jött, söt azt is meg szoktak mondani, hogy Magyarorszagrol.:-) ugyanez volt az angollal is nalam: egesz magas szinten sikerült elsajatitanom a nyelvet, de a kiejtes bizony nagyon nem volt jo.

  • 2009.09.12 23:10:40Farkasokkal táncoló

    NO igen, a magyar mindig az első szótagot hangsúlyozza... :-)

  • 2009.09.12 23:10:45manka78

    Pont tegnap, mikor mentem a lányomért a suliba, az egyik anyuka felhozta, hogy tavaly elsőben heti 2 órában tanultak a gyerekek angolt, az idei órarendjükben pedig csak 1 van. Miért csökkentették le, ha már angol tagozatos a suli? Nem tudjuk, mondtuk, hogy szülőin felvetjük a kérdést.
    A férjem unokatesója 80-tól él azu USA-ban. Elég ritkán jár haza, én a 13 év alatt kb. 3-4-szer találkoztam vele. Tavasszal volt itthon, a lányom megmutatta neki az angol tankönyvet, valamit kérdezett tőle, amit nem tudott a leckéből. Az unokatesó azt mondta, hogy egyszerűen nem érti. Elég fasza tankönyv lehet.:(

  • 2009.09.12 23:14:11Farkasokkal táncoló

    Na túl korán nyomtam le. Szóval minden nyelvnek megvan a maga dallama és ritmusa. A nagyobbik lányom - mint már régebben írtam - kéttannyelvűben végzett, és előtte egy büdös szót nem tudott franciául. Viszont a zenei hallása jó volt (igaz, azt a felvételin nem mérték, csak a szövegértést, a logikát és a matekot).

    VAN NYELVI TEHETSÉG. Ezt tagadni nem kéne. Van akinek nem megy egyetlen másik nyelv elsajátítása sem, és mások meg játszva megtanulnak akár 6 nyelvet is akár szórakozásképpen is...

  • 2009.09.13 00:03:05nyúlmama

    Ft, így van. Élő példa rá a férjem, aki képtelen megtanulni egy idegen nyelvet. Hála az égnek, a gyerekek ebben nem rá hasonlítanak.

  • 2009.09.13 00:11:58anyamadár

    Ki tagadja, hogy van nyelvi tehetség? :)
    Nekünk is van a családban, azon gondolkodik folyton milyen nyelvet tanuljon még meg kis szabadidejében. :)))

  • 2009.09.13 00:19:59Farkasokkal táncoló

    Nyúlmama én is az vagyok, akinek egyszerűen nem sikerült egyetlen nyelv elsajátítása sem, pedig sokat tanítottak rá... valami miatt nem megy.

    Hálistennek az én ezirányú génjeimet a lányok nem örökölték, az egyik igazi nyelvtehetség,a másik meg csak afféle normál, de ő is letett két nyelvvizsgát.

  • 2009.09.13 00:25:06nyúlmama

    Rám meg ragad a nyelv, csak tanulni kéne, de vén vagyok én már, meg lusta!

  • 2009.09.13 00:52:18Farkasokkal táncoló

    Nagymamám 60 évesen tanult meg olaszul... pár évvel ezelőtt a kezembe került a naplója, amit 4 nyelven írt, többek között olaszul (előtte magyarul, németül, franciául angolul). Anyám 45 évesen tanult meg spanyolul (előtte csak angolul, németül, franciául tudott), igaz, külker levelezőnő volt és a szaknyelvet tudta inkább, de aztán csak kedvtelésből beiratkozott egy nyelvtanfolyamra (a válallat fizette), és megtanult portugálul is.

    Én meg oroszból éppenhogy átbucskáztam bukás nélkül, és uyganez votl a gimiben franciából is... nekem nem megy.

  • 2009.09.13 00:58:51nyúlmama

    Mondom, lusta vagyok,. Nekem is volt nagybátyám, aki 70 évesen arabul kezdett tanulni.

  • 2009.09.13 01:00:48nyúlmama

    Elszáll az agyam már, és megjött a gép jogos tulajdonosa, úgyhogy jó éjt!

  • 2009.09.13 09:26:22Starlark

    hmmm álmodás. Én csak 1 évet laktam Londonban de álmodtam angolul utána itthon is.
    1 év után már ha angolul szóltak hozzám automatikusan angolul feleltem, de ha gyorsan akartam mondani vmit pl vészhelyzetben az akaratlanul magyarul ment.

    Az álmodáshoz szerintem n em kellenek hosszú évek számolni meg az anyanyelvemen se tudok sajnos fejben...

  • 2009.09.13 10:10:18baudolinA

    nyúlmama,
    70 évesen arabul: bátor ember. :) Komolyan.

  • 2009.09.13 18:30:06nyúlmama

    Az volt, így utólag-sok éve halott már-fantasztikus volt az öregúr. Egyedül élt, bár volt négy gyereke.Két feleségét, testvérét temette el.De utazgatott, tanult, élt.Kubában járt, meg Mongóliában is. Néha gondolkozom, mikor nyögök,ők még más fából voltak faragva?

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta