A legtökösebb apa is elbőgi magát a szülőágynál

Családbővülését ma kivételesen egy apuka meséli el a néhány héttel korábban induló fájásoktól és a testvér megnyugtatásától kezdve a vajúdási szakaszon át a kitolásig, amely után szerinte a legkeményebb pasik is elérzékenyülnek.

korbalazs

Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

csütörtök hajnali 3:00
A feleségem ébresztett, hogy neki fájásai vannak, én kb. 1,5 órája feküdtem, úgyhogy nagy kómásan annyit bírtam mondani, hogy feküdjön vissza és majd elmúlik. Kaptam tőle egyből, hogy te hülye, ez nem vicc, több mint fél órája fenn volt már és cseppet se, egyáltalán nem múltak. Körülbelül itt esett le mindkettőnknek, hogy ez most akkor tényleg nem tréfa és valószínűleg nem jóslófájások.

3:15
Méregetünk 4 perc, 5 perc, 9 perc, 7 perc nem túl szabályos, de azért mégis most mi legyen? Kis kitérő: hivatalosan október elejére voltunk kalkulálva, fogantatás alapján 36. hétben, ultrahang adatok alapján a 34. hétben jártunk. Ez még éppen a koraszülött időszak vége, tehát volt min aggódni. Bekapcsoltam a gépet és megkerestem a kórház adatait, valahol megvolt a számuk, de egyikőnk se tudta merre.

3:30
A portás bácsi második kapcsolása után sikerült is egy nővérkével beszélni, aki azonnal berendelt minket, hogy majd ott megnézik és megmondják, mi a helyzet, sőt, lehet, hogy meg tudják beszélni a kicsivel, ugyan már maradjon még pár hetet. Gyorsan összepakoltunk, hívtuk a nagyszülőket, hogy hát úgy néz ki, fel kellene jönni, a nagymama és a párom nővére szintén készülődött és célba vette Pestet.

4:02
A taxi megérkezett, az anya bepattant és indult a kórházba, vicces, mert jövő héten mentünk volna megnézni a szülészetet, ezért amikor beért, kevergett kicsit, mire megtalálta az éjszakás kismamás csapatot.

4:20
Az ultrahangvizsgálat alapján rendben találtak a babát, megszülethet a kórházban (a vizsgálattal az is kiderült, hogy nincs visszaút, itt ma gyerek lesz, hozzáértőknek: 4 centis nyitott méhszáj), de ha valamit nem találtak volna rendben, akkor át kellett volna menni egy másik kórházba, ahol fel vannak készülve (és vannak megfelelő eszközeik) a koraszülött kisbabák fogadására.

4:40
Várom a nagymamit, anyuka kapott egy szülőszobát.

5:03
Felébredt a Béni, vártam picit, hátha elalszik, nem, nem, anyát keresi. Bementem, hátha meg tudom győzni, hogy még koromsötét van kinn, dőljünk vissza és aludjunk. Erre berágott, jött le az ágyról és anyát kereste. Láttam, hogy ebből már nem lesz visszafekvés. Jött a felvilágosítás: gyere, nézd meg, anya nincs az ágyában. (Hol van?) Be kellett mennie a kórházba. (Miért?) Hát, kisfiam, úgy néz ki, hogy ma megszületik a kistesód, jön a nagyi és itt lesz veled, apa megy be anyához. A gyerek hallgat, kis hatásszünet, majd rábólint és azt mondja: JÓ! (Én komolyan hiszem, hogy megértette, amit mondtam!) Majd szünet nélkül folytatta, hogy: Játsszunk! (Értette, de nem érdekelte olyan szinten, mint az apját, akinek már folytak a könnyei.)
Elkezdtünk legózni, innen üzenem az alattunk lakó néninek, hogy bocsánat a zörgésért.

6:00
Megérkezett a nagyi, apa mehet ahová akar, gyerek egyből a nagynénjét és a mamát kezdte nyúzni. Én összepakoltam, elköszöntem és leléptem. Anya már nagyon várt.

6:30
Beértem, szobánk megvan, dumálunk. Még mindig kb. 5 perces fájások vannak, ha így haladunk lehet, hogy nem csütörtökön születik meg. A fájások picit erősödtek, de semmi komoly.

8:00
Még mindig 5 percek, most már kérdezősködünk. Méhszáj ~6cm, kb. 13-at kellene elérni.

kb. 9:00
Burokrepesztés, eléggé fájdalmas lehetett, Ági könnyes, kivörösödött szemekkel jött vissza.

9:20
Felgyorsultak az események, nem is kicsit, exponenciálisan emelkedő fájások (a reakciókból kb. ezt szűrtem le) anyának sehogy se jó, ülve, fekve, labdán, állva, sehogy fáj, fáj, FÁJ, FÁÁÁÁÁJ. Én meg csak állok tehetetlenül, nem tudsz mit csinálni állsz, beszélsz, biztatsz, készen állsz, ha ájulás van, elkapd. Az esetlegesen durva, bántó, nem megszokott stílusban jövő reagálásokat szépen meghallgatod és a másik füleden kiengeded.

9:40
Kaptunk szurit, a doki azt kérte, ha lehet, kevés gyógyszer legyen, de ilyenkor a fájdalomküszöb meg még annak a sokszorosa lehet próbára téve. A Béninél ezt a részt magzatvíz elfolyás után, epidurális érzéstelenítéssel “végignevetgéltük”. Úgy érzékelem, az injekció nem hat, vagy olyan dolgok zajlanak ott belül, amit így kívülről még csak meg saccolni se tudok, milyen érzés lehet, a látottak alapján elég embert próbáló! Sőt, a több szobával arrébb lévő anyukák átszűrődő hangjai alapján ott se fenékig tejfel az élet.

kb. 10:00
Méhszáj 8 cm körül. A szülésznő szerint 12-re meglesz a kicsi. Készülődnek mindenféle tálkák, géz, törülköző, stb. minden ami kellhet be lett hozva, jön a doki, csekkol, majd szól, hogy nemsokára indul a mandula. Anya nagyon kész van már.

kb. 10:30
Mindenki jelen: szülésznő, gyerekorvos, asszisztens, szülésorvos. Emlékeim szerint 4 vagy 5 kitolási “hullám” volt, közte olyan szinten “pihi” van, hogy az anyuka mintha nem is épp a szülés kellős közepén lenne, de amikor jön a nyomás, azt bazdmeg nem látod, nem hiszed el! Amit a filmekben látsz, az semmi, túró! „ÁÁÁÁ-ÁÁÁÁ kinn a gyerek” - a fenéket! Nagy levegő szájon át, benntart, nyom, nyom, nyom levegőt nem engedi ki, nyom, nyom még nyom az anyuka, még egy kicsit, gyerünk most jó, erősen, tovább, tovább, még egy picit! Ezt én ott a fejét tartva alig bírom egy levegővétellel, ők, a hősnők meg kinyomják a gyerkőcöt! A 2. vagy 3. ilyen hullámnál megjelent a gyerek feje, ez megint olyan, nem vagy ott, nem hiszed el, örülsz, félsz, aggódsz, büszke vagy a párodra, magadra, hogy ott állsz és még nem ájultál el. Az adrenalin szétvág. Anya pihen, doki nyugtat, elmagyarázza még egyszer levegőt ne engedje ki, nyomjon, nyomjon, stb. elmagyarázni egyszerű. Még két ilyen kör és készen vagyunk!

10:45
Simon Balázs megérkezett. Lehetsz akármilyen kemény csávó, ha itt jelen vagy és látod a gyermeked, sírni fogsz! Megkönnyebbülsz, a párodról mintha leparkolna az IFA ami eddig terhelte, örömkönnyek és büszkeség: igen, ez az én fiam és feleségem megcsinálták és most itt hevernek előttem. Nagyon, nagyon büszke vagyok rájuk és hihetetlen boldog, amit így kívülről érzékel az ember, fel nem fogható: mekkora meló lehet ez a szülés!

10:50
9 pont a 10 pontos Apgar tesztre csak a bőrszín miatt járt a pontlevonás. A dokik szerint nem is olyan kicsi ez a gyerek, azt kérdi a doki: Mit ígértünk, fiút? Az lett!” Anyán pihen a kicsi, közben elvágják a köldökzsinórt, “megszületik” a méhlepény, teszik a dolgukat, én meg nézem a tökös gyereket és az anyukáját.

11:00
Fürdetés, hajtisztogatás, fésülés, mérleg (2590g), hossz (51cm) és egyéb részletek, majd pelenkázás, ruci és mehet vissza a szülőkhöz ismerkedni. Egy bő órát, másfelet barátkozunk, szétküldünk vagy 100 sms-t, csodálkozunk, húúú de pici.

kb. 13:50
A picit elvitték le az osztályra, mivel koraszülött, de mindent rendben találtak, nem került inkubátorba, viszont 3 óránként ellenőrzik a vércukorszintjét. Ettől is teszik függővé a hazamenetelünket, ha a baba szépen fejlődik, jól alakulnak az értékei, akkor vasárnap vagy hétfőn távozhatunk.

15:30
Visszakaptuk egy csepp Balázst, meg kell próbálni szopiztatni, állítólag ez a cukorban gazdag előtej jó kis anyag nekik. Meg kell zabálni, a haján még van egy kis máz, emiatt mint a punknak, középen feláll a haja. Az orra lapos és nagy, mint aki már legalább 10 éve bokszol, imádjuk! A füle gyűrt, mint a bátyjáé, az álla az anyukájáé, meg kell zabálni.

Benjámin

Oszd meg másokkal is!
Mustra