SZÜLŐSÉG

Negyvenévesen véletlenül teherbe estem

2009. szeptember 5., szombat 10:22

Felütés

Itt ülök, az elvileg 20 perc alatt elkészíthető jelentésen kotlok több mint fél napja, illetve dehogyis. Túrom a netet, pro és kontra. Miért igen és miért nem. Valaki mondja meg a frankót. De itt rögtön, azonnal.

Nulladik nap

Két hete ünnepeltem a negyvenedik születésnapomat. Csendben, családi körben, némely kései szüretelésű ezt-azt szopogatva, amit még a két héttel azelőtti tokaji kirándulásról hoztunk. Meg is jegyeztük, azon a vidéken rohadt sok a gólya, szinte minden kéményen-háztetőn. Gólya és késői szüret. Hogy mit szimbolizált, azt csak tegnap este óta tudom.

Negyvenévesen állítólag havonta 5 százalék a teherbeesés esélye. Ha nem védekezel. Nos, mi védekeztünk, ketten együtt kilencven évesek vagyunk, van közös saját gyerekünk és van „félágas” de alapjában véve közösnek tekintett nagy gyerekünk is kettő, akik már valójában felnőttek, tehát nem lennénk éppen utód nélkül, van elég. Két-három éve, amikor minden velem együtt szülő ismerősnél megérkezett a kistesó, akkor azért kicsit irigykedtem. Most, a cseperedő ötéves mellett kezdem élvezni a táguló önállóságot, bár a feladatok mennnyisége nem csökken és változatlanul nem menedzselhető simán, de immáron nem elsősorban a gyerek miatt. Jó munkám van (nem olyan rég vállaltam új állást), amit a válságban illik megbecsülni, normális feltételekkel, javadalmazással, alapvetően családbarát hozzáállással, jó kollégákkal, szeretem. Szóval negyven után két héttel én lelkileg elég jól elvoltam azzal, hogy nevelgetjük ezt az egy kicsit, sokat vagyunk a nagyokkal, meg lehetőség szerint egymásra is kéne (több) idő.

Két, majd három nappal később

Egészen hétfőig. Amikor gyanússá vált, hogy három nap késés van, márpedig késés itten nem szokott lenni. Soha. Klimaxnak kissé korai volna azért. Vagy mégis?

Kedden egész nap hivatalos tárgyalások, vacsora, este holtfáradtan hazaesés. De mikor végetért a hivatali móka, elemi erővel tört rám a tudhatnék. A zuramra is, mindketten vettünk tesztet aznap estére, én kettőt is. Két csík, secperc, döbbenetes erővel. És most nézek – mi folyik itt? Csak pislogunk, mint pocok a lisztben. A másik két tesztre nincs szükség, azóta is bontatlanul csücsülnek a fiókban.

Anyai családfám legmagasabb ágán nyilván egy nyúl üldögél, mert arrafelé mindenki attól is teherbe esett, ha ránéztek, én nyilván ezt a nemes hagyományt folytatom, bár ifjúságom hálistennek nem kívánt terhességek nélkül telt, nem úgy, mint jó néhány kortársamé. A negyvenéves rémült nyúl, és nála tízessel idősebb párja azonban most csak nézi-nézi a két csíkot, és tűnődik, felelős magatartás-e felvállalni, hogy a most megfogant gyermek húszéves korára a szülei nyugdíjasok lesznek, vagy kis híján nyugdíjasok, nagyszülő persze addigra már nyomokban sem lesz, hacsak anyáink nem célozzák meg a 100 évet, mert matematikailag mindkettő kilencven felett lesz addigra, nagy valószínűséggel meg sehol. Nagypapa már most sincsen egy darab sem.

Szóval. Anyagi érvek – nem ez a legsúlyosabb oldala, a dolgok momentán viszonylag rendben mennek, a jövőt meg ki tudja, gyerekkel vagy anélkül. De az egyebek – meg bírjuk-e adni egymásnak, neki, magunknak amit szeretnénk? Mi lesz, ha tízéves, tizenöt éves kora körül vagy előbb történik velünk valami? Tudom, ez huszonöt meg harminchárom éves korban is bekövetkezhet (sajnos van rá példa saját köreimből), garancia nincs.

De szabad-e önzőnek lenni és kimondani, hogy köszi, nem kérek több kaki-pisi-büfi-fogzás-hiszti kombót, az álmatlan éjszakákról nem is beszélve, mert öregek, fáradtak és alapból túlterheltek vagyunk? (van a gyereken kívül idős gondozottunk is, a gyerek piskóta hozzájuk képest) Valahol nem véletlenül van ez úgy kitalálva, hogy ideálisan huszonévesen szülünk, nagyanyám 29 évesen szülte a negyedik, egyben utolsó gyermekét. Jóóó, tudom, Psota Irén anyja meg 47 éves korában, de Szöllősy Irén, a legendás Cica-Mica hangja is jócskán túlvolt a negyvenen, mikor megszülte egyetlen lányát, aki aztán felnőttként megírta neki a Marcipán Cicát. Mégsem lettek lelki betegek ezek a későnszülöttek, sőt.

Ezzel együtt nehéz ügy. Mit mondjak, szeretnék már egy nagyot úszni a Balatonban vagy a tengerben, megnézni néhány kiállítást, kiruccanni Bécsbe (valaha kéthavonta megfordultam ott, most szerintem hét éve nem), viszolyogtat a gondolat, hogy tejfelfogó párnákkal kitömött melltartóban rohangáljak hónapokig, hogy a reggeli-délutáni alvás határozza meg a napirendet megint, és háromfelé főzzek, hogy mindenki egyen. Viszont majdani apró öregasszonyként boldogan tekintetnék a minél nagyobb számú (na jó, ha ez a történet valahogy végetér, akkor bizisten soha többé, tényleg bezár az úszóiskola), szép, okos, kedves, felnőtt gyerekemre. De hol van az még, a közeljövő az álmatlan éjszakák, a kakis pelenka, oltások-gyerekbetegségek rémével riogat, bár tudom, annak a korszaknak is megvannak a szépségei, örömmel emlékszem vissza rá a lányommal. De most még egyszer.....hát, nem tudom.

Annál már csak az alternatíva riaszt jobban – papírok, védőnő, aki türelmesen elmondja, százak várnak babára, meg még a családi pótlékot se vették el megszorítás címén, és különben is, milyen dolog ez, amikor már ver a szíve. Amit persze tudok én is – kevés volt olyan elsöprő erejű pozitív élmény az életemben, mint amikor a doki, aki azóta nyugdíjba ment, kihangosította a milliméteres kis lény szívhangját, tele volt vele a szoba.

Két nappal később

Elmegyek a védőnénihez (stikában, ha már a bank közelében van), nincsen épp fogadóórája, tehát adminisztrálni nem tud, jövő héten szabadságra megy, de azért elmondja, részben. Ingatja a fejét, ha még fogamzás előtt akarnék babát, akkor talán nem beszélne rá egyértelműen, a korunk miatt - de hát nem előtte, utána vagyunk. Elmondja kolléganője elérhetőségét a jövő héttől, és szívből reméli, hogy soha nem fogok hozzá elmenni. Kezembe nyomja a szokásos brosúrát a magzati élet fejlődéséről – a hátulján mondat: „Szeresd őt és engedd élni!”. Hmm.

Valamilyen sugallatra megnézem gyerekkori legjobb barátnőm lapját az iwiwen. Új fotók, amiken a kezében egy vadonatúj baba lapul. Írok neki (külföldön él), a baba szülinapja a már meglévő gyerekem születésnapjára esik, napra pontosan. Amúgy egyidősek vagyunk, elsőszülötteink közt 3 hónap van. Az ő másodikja hamarosan egyéves.

Abortuszkép és videó bőven van a neten. Előbbit meg merem nézni, utóbbit már nem. A Néma Sikolyt sem láttam soha. De amit leírnak, hogy mi történik, az sem olyasmi, amit nyugodt szívvel bevállal az ember, legalábbis én nem.

Másnap reggel autózom az autópályán kifele. Hirtelen beúszik a tudatomba egy név, először ingatom a fejem – már megint lány?, neee....aztán hangosan felröhögök. Feltámad bennem az anyatigris meg a hormonok. Nem adlak, kisember. Akár fiú leszel, akár lány.

Tíz nappal később

Ott a gyerek – mondja a doki, pedig jóformán kezébe se vette az ultrahangot. És né, tényleg ott van. Kis izé a monitoron, jó szívhangokkal. Na mi legyen vele, kérdi. Kijelentem, nem akarok súlyos fogyatékost, inkább akkor a kockázatosabb vizsgálatok. Ja és nem akarok feküdni, betegállományban lenni sem, nem akarok veszélyeztetett lenni, elég a „normál” terhesség, arra se könnyen szánom rá magam.Nem beszél le arról, hogy vállaljuk, sőt. Ha maga így teherbe esett, akkor emberi számítás szerint arra is alkalmas, hogy kihordja és megszülje. Onnantól meg már nem az én feladatom tanácsot adni... szedjen folsavat.

Misztikus dátumok. Az UH és a számolgatás eredménye az, hogy a baba anyám születésnapján fogant, és a nagyanyám születésnapján jön majd világra. A világ és az ő folyása.

Hát, nem látszol feldobottnak – mondja a kedves asszisztens a pultnál. Naná, miért is lennék, az ebihalacska erősen keresztezte a számításainkat.

Hazafelé felhívom anyámat, nem áll szándékomban még elmondani, de kibukik a dolog. Nem lelkesedik az újabb unokáért, pedig életét-vérét, szinte minden energiáját -szabadidejét a meglévőre áldozza, 13 hónapos és 3 éves kora közt ő volt vele gyesen. Végülis megértem én őt is. Hetvenegy éves, szélsőségesen kockázatkerülő, aki szerint ez maga a felelőtlenség. Aki énutánam születhetett volna, azt ő nem vállalta akkor, az élet pedig később nem igazolta, hogy olyan nagyon vállalnia kellett volna, negyvenegynéhány éves korában maradt özvegyen, még én is általánosba jártam csak. Értem. De ő ő volt, én meg én vagyok, az akkor volt, a most pedig most van.

Ülünk a teraszon az emberrel, mutatok papírt-képet. Rám néz. Eddig finoman szólva ő sem lelkesedett a dologért (megőőrültél, NEGYEDIK?), volt jó néhány, felszínen teljesen másról szóló veszekedés az elmúlt napokban. Elmosolyodik halványan, rámnéz és megkérdezi: és te igazából mit szeretnél? Meghatódom, és kis híján a nyakába borulok. Talán mégse véletlenszerűen választottam.

Tudod, legszívesebben azt, hogy se szülőszoba, se abortusz. De mivel hogy ez már nem lehetséges, hát akkor inkább.....majdcsak felnő valahogy. De a gyereknek még egy szót se...ráér.

Isten hozott, kisember, a Föld nevű bolygón, kezdődik a kaland, és garancia nincs semmire sem. Jól meggondoltad? Mi várunk téged, ha már így alakult.

Este bebújok a hálóingembe, amire egy nagy nyúl és egy kisebb nyúl van ráhímezve. Cégünk logója és reklámja, nyilván.

Majdnem másfél hónappal később

Az Istenhegyi Géndiagnosztikán ragyogó pofával nyomják a kezembe a Down-kór vérvizsgálati és ultrahang eredményeket. Eddig kitűnő. Otthon az egyik képet ottfelejtem a számítógépnél. A lányom nézi, ez miiii, űűűrlény? Nem, az a testvéred.

Miiii? Én neeeem akarok kistestvééééért. Neeeeem akarooom. Neeeeeem. Neeeeeem.

Na jó, ha muszáj, akkor legalább hugi legyen.

Tudod mit, kispofám? Egyelőre erre azért nagyobb az esélyed, mint a lottó ötösre.

Ötven százalék, kereken.

Vakmacska

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.09.06 21:10:31Heatherette

    akkor újra:

    "azutan most le vagyok lombozva, hogy idejon Heatherette es azt mondja, egy baszom oreg ven 40 eves az ne szuljon, vazze."

    másutt, kicsit unom, h folyton megkapom, h én ne szóljak, csak mert nekem nem illik, mert kisebbség vagyok. attól még az én szememben is vannak dolgok, amiket nem tartok jónak. nem csak ezt, azt sem, ha egy drogosnak gyereke lesz, v amit pár buzi ismerősöm művel: megcsinál egy gyereket,h legyen, és 2 hetente 1x megnézi, már amikor. de elmondhatja, h van. ezt ugyanúgy gáznak tartom.
    gratulációra nem is számítottam anno, bizarr is lett volna ezek után. ami zavart, nyilván az a hozzáállás, h a Heatherette csak szar lehet, csak szar dolgokat csinálhat, csak felelőtlen lehet, csak önző lehet, csak elbaszhatja a dolgokat, ő csak instabil kapcsolatokban létezik, mert flörtöl a pizzásfiúval stb.
    így van, semmit sem tudtatok a háttérről, többek között, h ki nekem ez a lány. én tudtam azt már akkor is, hogy mindenem megvan ahhoz, h felvállalhassam. mikor megkaptam a fikahalmot, elolvastam mindegyik kommentet többször, és két napig ezen kattogtam. átgondoltam a dolgokat. aztán arra jutottam, h a kritika nem szólhat nekem, mert én nem ilyen vagyok, ez csak egy negatív kép, ami kialakult rólam itt.
    nem mondtam, h egy 40+ éves ember ne lehetne jó szülő. egyszerűen csak arról van szó, h számomra nem fér bele, én nem vállalnék 35 felett gyereket amiatt, amit már fejtegettem fentebb. lehet, h 5 év múlva már nem így gondolom, de az is lehet, h így maradok. és akkor mi van? nincs jelentősége, felesleges ezen a véleményen bárkinek is kiakadnia vagy próbálni meggyőzni. és nincs igazatok: ez nem ítélet. azt mondom, én nem tenném a helyében, ő meg ettől függetlenül pont azt csinál, amit akar.

  • 2009.09.06 21:31:24manka78

    Erről én is így gondolkodom. Én szerintetek fiatalon szültem, nekem így jó. Mások 40 körül szülnek, nekik úgy jó. Én mégis úgy érzem, hogy többet nem szülök, pedig közel sem vagyok 40, nagyon nem. Aztán még bármi megtörténhet. Viszont azt is kifejtettem, ha besikerülne még egy bébi, lehetek akár 40 is, megtartanánk.

  • 2009.09.06 21:40:45Magenta

    manka, "bezzeg" én fiatalabban szültem, beeeeeee... :)

    (bocs, most direkt jól bezzegelni fogok, ahol csak tudok)

  • 2009.09.06 21:43:12manka78

    Mert te végig sem gondoltad.:))))))

  • 2009.09.07 00:46:46baudolinA

    "Ilyenkor érzem, hogy tuti, hogy lesz még egy vagy két porontyunk, bár most a kettővel nagyon kerek a család, de kell még terhesség, kell még kisbaba azt hiszem."

    KELL?

  • 2009.09.07 08:26:11rita a felcser

    Az INDIT Közalapítvány "Tükör" Somogy Megyei Drogambulancia és Kaposvár Szenvedélybetegek Nappali Ellátója egy fő férfi pszichiáter szakorvost keres, teljes, vagy részmunkaidő betöltésére Kaposváron. Az intézmény vezetője dr. Szemelyácz János. Feltételek egyeztetése telefonon: 30/824-8588, Zsoldos Andrea szakmai vezetőnél.

    NA szerintetek ezeket a faszokat be lehet perelni diszkriminacioert?

  • 2009.09.07 08:34:38manka78

    Rita! Meg fogják indokolni.

  • 2009.09.07 08:35:31szövetszöcske

    Hajrá Vakmacska
    (és végre egy nem műanyag poszt, amit végig tudtam olvasni, nem ugrottam át a kommentekre három mondat után ...)

  • 2009.09.07 09:18:00Silverveil

    Úgy látom az én kommentemet elvitte a rézf. bagoly.
    Summary:

    Vakmacska,
    Remek írás és sok szeretettel gratulálok!

  • 2009.09.07 10:44:55másutt

    Heatherette
    meg mielott te magad is elhiszed, hogy diplomatikus vagy, es
    "nem mondtam, h egy 40+ éves ember ne lehetne jó szülő. egyszerűen csak arról van szó, h számomra nem fér bele.."

    Olvassunk egy kicsit vissza!
    Gyumolcsos poszt:

    "2009.09.03 14:24:19Heatherette
    én felelőtlenségnek tartom az annyira későn (40 felett) szülést, mert az ilyen szülő sosem gondol arra, h annak a gyereknek később lesz-e anyja vagy sem. vagy h milyen anyja lesz, tudja-e segíteni. azért 60 évesen sokan már elég rozzantak tudnak lenni, nem mindenkit tart fiatalon csak az, h gyereke van, meg ezerféle nyavalya bejön már. nem jó az, lehet, h de cuki-muki 40 évesen szülni, de a gyerekkel kibaszás."

    ez mar nem hangzik olyan diplomatikusnak, hm? nekem inkabb biralkozasnak tunik. "gyerekkel kibaszas"?????

  • 2009.09.07 10:45:43másutt

    es par oraval kesobb, ugyanabban a posztban igy deklaraltad, hogy te magad keptelen vagy hosszutavu, vagy vegleges donteseket hozni barmirol:

    "2009.09.04 12:31:06Heatherette
    másutt
    ez ostobaság és naivitás. én pl úgy 5 éve még meg voltam győződve arról, h max. 40 éves koromig akarok élni, mert utána már csak a szar van. és nem csak úgy lazán meg nemkomolyan, hanem tényleg így akartam. rá se tudtam gondolni, h lesz vha egy olyan életem, amiben terveim is vannak. ezek az emberek megteszik, mert megteszik nekik, és utána 5 év múlva fordul a világ, akkor mi van? úgy vagy vele, h megérdemli a hülyéje? azt kéne, igaz. felnőtt ember döntést hoz a sorsáról, mert annyit nem feltételez, h a dolgok változhatnak."

    hat en annal veglegesebb es megvaltozhatatlanabb dontest, mint egy gyerek, nem tudok elkepzelni.

    El tudom elkepzelni, hogy az irasaid alapjan miert gondoljak sokan, hogy TE lennel alkalmatlan szulo, es miert veszik a batorsagot sokan, hogy TEGED biraljanak. Mert nalad nem 1 tenyezo all fenn arrol a listarol, ami alapjan biralnak szuloket, hanem saccperkabe 4-5.

    Nem vagyok egyedul, aki attol tart, hogy TE magad fogsz raunni a cuki-muki gyerekre, mire kinyilik a csipad es elered a 30-at. Mint eleg sokan masok.

  • 2009.09.07 11:20:15Heatherette

    ahhoz képest, h nemrég még itt picsogtál, h mennyire megbántad az ítélkezést, most sem teszel mást. ez a szar benned, mindig csak elméletben működik nálad ez a tolerancia dolog. én megmondtam, h 35 év felett felelőtlenségnek tartom, és ja, kibaszás a gyerekkel. nem vagyok diplomatikus, nem vagyok pc, de attól még azt csinál, amit akar. nem fogja befolyásolni a véleményem, én meg nem fogom azon törni magam, h meggyőzzem, pláne h visszatartsam.
    az idézet meg egy faszság. én mindig belekalkulálom, h a dolgok változhatnak. h a nagy szerelem lehet,h nagy szerelem lesz 5 évig. nem leszek vak, és beszélek be magamnak semmit. ez még nem azt jelenti,h ne gondolkodnék a hosszútávú kapcsolatban, csak azt, h mindig van egy vészterv. eléggé megszoktam már, h az életben időközönként mindig vannak nagy fordulatok, nagy pofáraesések, nagy átgondolások stb. jó vicc, h neked ebből annyi jön le, h én képtelen vagyok hosszútávú/végleges döntéseket hozni az életemben.

  • 2009.09.07 11:22:14monsterwoman1

    2009.09.07 10:45:43másutt
    kíméletlen volt, de szívemből szólt. Főleg az utolsó bekezdés.
    (nem, nem utállak H.Kívánom, hogy rácáfolj a félelmeimre)

  • 2009.09.07 11:25:28Tpancs

    szuperjó poszt, köszi!
    én is így döntöttem volna.

  • 2009.09.07 12:09:18asdfg123

    Hát a vitához csak annyit, hogy senki sem tudja meddig él. Anyám 30 éves volt mikor szült, apám 41. Anyám 47 évesen meghalt, apám azóta is él, pedig elvileg ő volt a betegesebb.
    Nagyanyám anno háború idején 37 évesen szülte anyámat, ami akkor tényleg késői volt. Ehhez képest túlélte a saját gyerekét 5 évvel.
    No most akkor kinek van igaza?

  • 2009.09.07 12:59:31Vakmacska

    Mindenesetre a baba már meghozta az első ajándékát....

    Ennyi (nagyrészt vadidegen) ember még sose gratulált se a mihez, se a hogyanhoz.

  • 2009.09.07 13:06:51Temptation

    Vakmacska: én is nagyon jókat kívánok Neked, és a egész családnak. Nagyon értem a döntésedet.
    Most van egy ismerősöm hasonló helyzetben, bár ő még 35 körüli, de nem akartak babát, és most döntenie kell. Elküldtem neki ennek az írásnak a linkjét.
    Nagyon jó az írás, nem érzelgős, és mégis minden benne van.

  • 2009.09.07 13:35:07Vakmacska

    Karrier, alkotó energia meg gyerek tekintetében meg ezt bírtam lopni Palya Bea blogjáról (Beja, elnézést, de 4 napja fogva tart a lemezed, macskástul:)):

    "Azt gondolom, hogy egy nő – meg egy férfi is - rengeteg alkotó erővel rendelkezik. És ez akkor sem apad el, ha épp anya az ember, csak átalkul a ritmusa. És aztán az alkotó energia megsokszorozódik a szülés élményével, a gyerek mosolyában lévő erővel.
    Ki mondja meg, hogy nem lehet valaki egyszerre anya és író, tanító, festő, énekes, fordító, bármi? (Mitől féltek a nagy, gyermektelen dívák? Hány meg hány elhullatott könnyről hallottam történeteket... Nem hiszek a színpad törvényének mindenhatóságában.)
    Vagy ki mondja azt, hogy egy életre csak egy szakma juthat? Mi van, ha valaki a szoptatás mellett távol van ugyan a színpadtól, de a közben kivirágzó gondolatokat összegyűjti, leírja? Vagy megfesti? Vagy bármi.

    Én persze mindezen még innen, de azt látom a környezetemben, hogy szinte sugallják azt, hogy ez a dolog nehéz, és akkor fel kell áldoznod magad a gyerekért. Lehetne ezt másképp gondolni?

    Na, miért is írom mindezt? Jó, jó, nekem is vannak félelmeim. Persona, Bergman? A megnémult színésznő, aki nem tudja szeretni a gyerekért. Távol vagyok már ettől, de 10 éve nagyon erősen hatott rám.
    Átkódolom én ezt. Megérintenek a körülöttem lévő anyák, a szüléstörténeteik, a gyerekek, az alkotó anyák."

  • 2009.09.07 14:19:09Miss Marple

    De kár, hogy csak ma olvasom a sztorit! Legelsőként szerettem volna gratulálni!


    Isten éltessen titeket, Vakmacska!

    Én 42 évesen estem teherbe véletlenül, meg is szültem egy szikra kétség nélkül a gyönyörű egészséges negyedikemet. Így van ez jól.

  • 2009.09.07 15:54:37opti

    Baud,
    igen, kell. Miért?

  • 2009.09.07 20:46:04baudolinA

    másutt,
    nem akarok beleszólni a vitátokba, de lehet, hogy jobb lenne, ha kicsit több empátiával állnál hozzá a dologhoz. Te magad írtad, hogy összességében a legfontosabb az legyen, hogy valaki nagyon akarja a gyereket. Nos, ő nagyon akarja. Csak abba gondolj bele, hogy ez az ember olyan, amilyen: a maga gondjaival, múltjával, jelenével. Bejelenti egy ilyen blogon, hogy gyereke lesz, erre megkapja a hidegzuhanyt szinte mindenkitől. Hogy jogosan vagy sem, erről már esett szó, és arról is, hogy van-e egyáltalán jogunk fölötte ítélkezni. Véleményt formálni igen, az ítélkezés már zűrösebb. A lényeg az, hogy egy olyan blogon ordítjuk le a haját többen is, ahol a nagy vigyorral bejelentett gyerekek érkezését és a terhességet általában örömmel fogadják.

  • 2009.09.08 07:08:54Veg_

    Gratula :-) Furcsa lesz, mikor a nagyoknak is lesz már gyereke, és tesóknak nézik őket, biztos különleges élmény :-) Még nem olvastam a hszeket, de gondolom most te is parásabb vagy, meg tapasztaltabb is, minél jobban gyere ki ebből a kombóból ;-)
    Jah! és ha lányt akarsz, legyen lány :-DDD

  • 2009.09.08 07:39:24Veg_

    "2009.09.05 13:16:03másutt
    Apam 68, napi 12 orat dolgozik a szakmajaban, amit imad es jarja a vilagot Nepaltol Rioig."
    Nem tudtam, hogy van egy tesóm! :-D

  • 2009.09.08 08:49:41Veg_

    "2009.09.06 13:34:51rath.dinen
    Mindenesetre én a szüleim-nagyszüleim generációjában nem azt látom, hogy a barátok olyan nagy szerepet játszanának. ... 60 feletti embert nem is hallottam még olyan emberről beszélni, aki nem volt rokona, szomszédja, vagy akit nem látott a tévében :-)"
    Hát ha a szüleim (akik közelebb vannak a 70hez, mitn a 60hoz) ilyen témákkal lennének teli, valaki ismerős tuti rájuk hivná az ideggyógyászatot... Mivel a nyáron többet voltak külföldön mint itthon, most hozzák be a barátokkal a találkozót. Mult héten két részletben cca 20 fős baráti különitmény volt náluk (különitmény: barátok, haverok, kollegák, hozzájuk tartozó függelékek), a héten ujabb hasonló kupac jön, és még kétszer 15en jönnek hó végéig... Onnan tudom, mert muterral dumáltunk a mi lesz a kaja témakörben (ugyanezekhez az emberekhez ők mentek nyáron, most viszontlátogatások vannak), és svédasztalos hidegkonyhai cuccost, meg mit lehet előre minél jobban előre odatenni cuccosokat beszéltünk (ugyanis teli vagyok recipékkel). Sose voltak nagy rokonozók, akikhez gyakran mennek, azoknál évente 2-3× is vannak. De minden héten, mikor itthon vannak, minimum egy haver átugrik, vagy ők mennek valakikhez. Napi szinten mi szkájpolunk + emil, mert kb 2-3 hetente megyünk mindkét családhoz a párommal. Jah! És még mindketten dolgoznak, mert imádják, amit csinálnak. És az ismeretségi, baráti körben cca ugyanez megy. És persze, hogy szóba kerülnek a gyerekek/unokák, de többet beszélgetnek mondjuk a nehéz volt-e megmászni az Etnát témakörökről, meg kártyáznak, ilyesmik. Tévében max politikát néznek, vagy filmet, ami nincs meg dvd-n.

  • 2009.09.08 08:53:48Veg_

    Jah! És mielött valaki félre akarná érteni: ebben a lényeg a baráti kör, és a nem család téma volt, totál vegyes korban, nemben, anyagi helyzetben a bagázs, és nem, a 70éves kisnyugdijas telekszomszéd se csak a családról és a tévécelebekről tud beszélgetni, mikor átmegy...

  • 2009.09.08 09:14:38Silverveil

    Veg,

    Ez remek, hogy a Te szüleid így élnek, de én valamiért több olyat látok, hogy az idősebb korosztály tagjai magányosak.
    Számomra ez elképzelhetetlen, de ettől még sok ilyen van sajnos. :(

  • 2009.09.08 09:42:42Veg_

    2009.09.08 09:14:38Silverveil:
    Ez igaz, de ő ugy tüntette fel, mintha nem is létezne más létforma, mint a rokonyokkal meg a szomszéd márinénivel a gyerekekről, unokákról meg celebekről beszélgetve lassan leépülni :-(

  • 2009.09.08 11:48:29ragdoll

    Végigizgultam az egész írást, reméltem, hogy megmarad a baba! És így lett!! Gratula, és sok boldogságot hozzá!! (Na meg türelmet :) )

  • 2009.09.08 16:19:23ködszurkáló

    Nem volt időm végigolvasni a kommenteket. Grat az írónak, nagyon tetszett!! Bár én még csak 24, kisfiam pedig fél éves lesz a hó végén...

  • 2009.09.08 21:55:34Anyatünde

    vakmacska, épp erre tévedtem hónapok óta először, és milyen hírre! :))
    gratulálok!

  • 2009.09.28 13:49:25ireland

    Sziasztok! Új vagyok a blogolásban, bár szoktam olvasgatni az írásokat, eddig hűvös kívülállóként, mondhatni. Aztán kicsit úgy jártam, mint Anyatünde, régen nem jártam erre, és micsoda írásra találtam. Először is Vakmacska, gratulálok. A példád megerősíti az elhatározásomat, hogy negyvenkét évesen valószínűleg én is újból gyerekvállaláson gondolkodom. Azaz most próbálkozunk, persze orvosi konzultáció után, bár ezt kb. fél éve nem hittem volna. Az elmúlt pár hónapban ugyanis fenekestül felfordult az életem, elváltam, új párom lett, és mindkettőnk nagyfiai mellett megdöbbentő erővel tört fel az érzés bennünk, hogy szeretnénk egy közöst. Nagy izgalommal és kicsi félelemmel nézek a dolgok elé.

  • 2009.09.28 13:56:44madz

    ireland, hajrá

  • 2009.09.28 14:27:30ireland

    Madz, aranyos vagy, de várom ám az aggodalmaskodó és keményebb beszólásokat is.

  • 2009.09.28 15:08:18baudolinA

    ireland,
    most komolyan azért írtad ezt le, hogy beszóljanak neked azért, mert:
    1. 42 évesen gyereket vállalsz;
    2. egy féléves kapcsolatba gyereket vállalsz?

  • 2009.09.28 15:18:09Vakmacska

    Ireland, ha ez biztat, továbbra is jól vagyok, persze még csak félidő környékén trappolok, még lehet bármi. De azóta kiderült, legalább féltucatnyian járnak-jártak hasonló cipőben a környezetemben, akarva a dolgot, vagy hozzám hasonlóan "balesetként".

  • 2009.09.29 08:45:04ireland

    baudolina,
    azért írtam le, mert rengeteg kétely van bennem és keresem a pro és kontra érveket. Amúgy a kapcsolat kimondva tényleg rövid, de ez egy hosszabb történet, valójában majd tíz éve barátomként ismerem a páromat. Abban meg, hogy egyáltalán meg mertük fogalmazni a gyerek iránti vágyat, segít a mások - lásd Vakmacska- példája.

  • 2009.09.29 08:55:21Érvsebész

    ireland,

    ha beszólásért jöttél, azt itt megkapod. Szerintem ne kérdezz senkit, főleg, ha bizonytalan vagy. Ez csakis a kettőtök döntése (bár mi itt hajlamosak vagyunk mindenki helyett lelkesen élni!)

  • 2009.09.29 08:58:29Érvsebész

    OFF

    Micsoda remek szerkesztés, Vakmacska posztjának közepét, ahol a negyvenéves teherbeesési dilemmái kezdődnek, egy - különben roppant mutatós - vodkareklám foglalja el. Hátha tépelődésünk közepette mégis ink-bb a pohárhoz nyúlunk.

    ON

  • 2009.09.29 08:58:55Magenta

    ireland, milyen kételyeitek vannak?

  • 2009.09.29 09:12:48mammina

    ireland
    nekem csak az az egy kerdesem lenne, hogy ha fel eve valtal el, akkor meg csak fel eves ismered - meg annyi sem - az uj parod? normalis hogy az ember szerelmes kozos gyerkocre vagyik, de lakva ismred a masikat. es ezt tiszta szivbol nem kotozkodesnek szantam. te kerdezel, mi valaszolunk.

  • 2009.09.29 09:14:34mammina

    azt nem tudhatod, hogy o hogyan fog reagalni amikor mar valoban elesben mennek a dolgok. a pasik altalaban hamarabb panikolnak az ilyentol, meg akkor is, ha nagyon lelkesek voltak elotte. ez megnehezitheti es bearnyekolhatja az egesz oromot.

  • 2009.09.29 10:12:15Brumibaby

    mammina, ireland fentebb utalt rá, hogy vagy 10 éve ismeri a pasit. A lakva ismerszik meg elve ált.-ban nagyon rendben van, de 42 évesen túlzásnak érzem a gyerekvállalás elé hosszas próbaházasságot kérni. Egyébként meg tapasztalat (innen, a Porontyról is számtalan ilyet tudunk), hogy a pasik akár fiatalabb korukban is elveszíthetik a lelkesedésüket, érdekes, hogy a közvélekedés mégse írja elő huszon- harmincas nők teherbeesésének feltételéül a lankadatlanul lelkes apajelöltet.

    Mi több, még az anyajelölt is elveszítheti a lelkesedését, bármikor, de ez már tényleg az eretnek gondolATOK KETAGÓRIÁJA

  • 2009.09.29 10:13:24Brumibaby

    Bocsánat, kategóriája, és csak megnyomtam véletlenül a capslockot, nem akartam üvöltözni a végén sem

  • 2009.09.29 10:43:07ireland

    Magenta,
    a kételyeink helyesebben kételyeim, mert a páromnak nincsenek. Ezek kb. ugyanazok, amiket Vakmcska is említett, a szülők kora nemcsak most, hanem amikor ovis-sulis szülői értekezletre kell beülni a hoszonéves anyukák közé, aztán a betegségek ötven körüli jelentkezésének nagyobb tapasztalati aránya, hadrafogható nagyszülő emelkedettebb kora. A lakva megismeréstől elsősorban azért tekintenék el, mert ennyi idős vagyok és próbaházasságra aztán nincs idő, no és persze azért, mert már ismerem az "emberemet".

  • 2009.09.29 10:49:25Magenta

    ireland, nekem az első szülőin pl. az volt ciki, hogy megkérdezték, miért a tesó jött el? A harmadik gyereknél hadra fogható nagyszülő egy szál se, illetve van, csak nagyon messze.
    Ha valóban vágytok a gyerekre, akkor ezek olyan "mondvacsinált" indoknak tűnnek.

    A betegségek... Ez ellen talán életmóddal lehet tenni, illetve kitolni őket.

    Mondjuk mi úgy vagyunk vele, hogy ha a következő 10 évben eszünkbe jut még egy gyerek és nincs pl. anyagi akadálya, akkor lesz gyerek.

    :)
    Bárhogy döntesz, hajrá!

  • 2009.09.29 10:59:05nyina&mika

    ireland, abban, hogy esetleg 8év múlva találkozunk a szülőin és én 30 leszek, te meg 50, csak azt látom, hogy kurva jó, hogy mindenki azt teheti, ami tetszik neki.

  • 2009.09.29 11:22:08ireland

    tképpen pont ez a többrétű megközelítés hiányzott, mert én igazából már tudom mit szeretnék, a potenciális apa meg egészen biztos a dolgában. Szóval hajrá nekünk, és ha siker, jelentkezem.

  • 2009.09.29 11:27:46Magenta

    A nagylányomnak van osztálytársa, akinek az anyukája már lassan közelít az 55-höz. Egyszem gyerek, így jött össze.
    A nő tök jó fej, soha senki nem kérte számon rajta vagy nézte ki, amiért idősebb, mint az átlag korosztály a szülők közt. :)

  • 2009.09.29 11:32:03Magenta

    Meg van olyan osztálytárs is, ahol a muter 50 körül, a fater 40 körül (második házasság), és van két jóóóóval idősebb, már felnőtt, 30 körüli testvér.
    Vegyes a felhozatal.

  • 2009.09.29 11:53:10loreál

    na aze lőbb már majdnem leírtam az OFF-hoz, de akkor most leírom ide....

    Egy nagyon kedves barátnőm terhes a második babájával, 41 éves:)) szülinapi ajándék volt(szombaton ünnepelte)..addig nem vette észre, mert teljesen lejötötte, hogy a majd 10 évvel fiatalabb férjénél hírtelen hererákot diagnoztizáltak(gyors műtét, úhy nézki exta mázlista, minden oké:)....Igazi meglepetésbaba, a legjobbkor( amúgy végig azon izgultak, hogy mi lesz ha kap kemoterápiát a férj, nem lehet majd több gyerekük...ő meg közben már rég úton volt:))))

    szóval íme, ennyit a ki hány éves.., hogy bírja..stb

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta