SZÜLŐSÉG

A fiús anyák elvesztik gyerekeiket?

2009. augusztus 29., szombat 08:27

Jó kis játszóterünk van. Na nem a csili-vili játszóvárak, eu szabvány hinták, csúszdahegyek miatt, mert azok nincsenek. Van viszont jó társaság. A gyerekeknek is, meg nekem is. Olyan anyukák, akikkel lehet beszélgetni, de közben nem feledkezünk meg a lényegről, vagyis, hogy ki miatt érkeztünk és mekkora figyelemre van szüksége. De azért jó egy kis kikapcsolódás, bár a tegnapi beszélgetésünk bennem nagyon mély nyomot hagyott, és rendesen felzaklatott. Szóba került ugyanis a fiús anyukák szerelme gyermekeik iránt.

Na jó, bevallom, ez nálunk is megvan. Aztán egy lányos anyuka véleménye úgy hangzott, hogy ennek – mármint a szerelemnek, a későbbi nehéz elengedésnek, túlzott ragaszkodásnak - az lehet az oka, hogy míg egy anya-lány kapcsolat, ha jó, akkor az megmarad házasság, unokák után is, de a fiúkkal más a helyzet. Ha egy fiú megnősült, főleg ha gyerekei is lesznek, onnantól már elég laza kapcsolatot ápol szüleivel. Teljesen megrettentem, merthogy átgondolva van benne valami.

Ha egy felnőtt nő naponta hívja a szüleit, az rendben van. Ha az unoka születésekor a lányos nagymama besegít néhány hétig, azután is gyakori vendég, az oké. De mit is szoktak mondani egy olyan férfiról, aki ugyanezt teszi? Hát nem azt, hogy ez természetes. Kétségbeesésemben első zseniális ötletem az volt, hogy akkor most azonnal szülnöm kell egy lányt is. Hát nagy ötlet, szó se róla, de hát nekem nem valaki kell mellém majd x év múlva, én a fiaimat nem szeretném elveszíteni.

Nekem kevés a heti egy telefon, amit végiggondolva a környezetemben élő férfiak általában produkálnak. Segít vajon a nevelés? Az, ha jó irányba terelgetem őket? Azóta sokat gondolkodtam ezen, sok példát átgondoltam, és azt hiszem (merthogy akad jó példa is) talán van megoldás.

Egy jó kis középút. Nem túlzott ragaszkodás, nehogy 35 évesen még éretlenek legyenek egy kapcsolatra, főleg családra, de nem is a heti egy telefon. Igyekszem, aztán majd meglátjuk. Úgy 30 év múlva.

Pidon

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.08.29 22:27:43Farkasokkal táncoló

    Pscyhé, ezek szerint jobb a kemény szeretetlen nevelés? Teher alatt nő a pálma? Az se jön be ha a két szülő a legjobbat akarja a gyerekének, és közben rájönnek, hogy nem összatartoznak?

    Legyen tilos a válás, vagy pedig minden elvált ember ezt vezekelje le, ha a gyereke kábszeres lesz?

    Na és ez hogyan függ össze azzal pl. hogy tilos a gyereket akkor egy kézlegyintéssel megütni? Hogyan függ össze azzal, hoyg fúj hézassági papír, inkább leszünk élettársak, csak a szabadságom ne sérüljön?

    MINDENÉRT A SZÜLŐK FELELŐSEK,????

    Kapjatok már észbe...

  • 2009.08.29 22:32:25psyché

    FT, a következetes es szeretetteljes neveles a legjobb. nem a kenyeztetö, mindent megengedö, de szerintem, ezt te is tudod.:-)

  • 2009.08.29 22:36:48Farkasokkal táncoló

    Tudom, de hidd el nagyon vékony ám a jég amin járunk. Soha nem tudhatjuk, hogy mit fordítanak később ellenünk, és mikor jövünk rá, hoyg a legjobb akarattal is elbasztuk ez van.

  • 2009.08.29 22:37:33tildy:)

    2009.08.29 22:03:54Farkasokkal táncoló:
    Én inkább azt látom, sok szülő jobban tudja mi a jó a gyereknek.
    psychével értek egyet ebben a témában , következetesnek és nem midnent megengedőnek kell lenni, de fontos, hogy a gyerek érezze, szeretik. És fontos, hogy bizonyos dolgokban ne a szülő döntsön.
    Nem 1-3 éves gyerekekről beszélek természetesen.

  • 2009.08.29 22:38:29Heatherette

    Ft, megkérdezhetem, mit iszol? kannás bort?

  • 2009.08.29 22:39:35inmem

    "2009.08.29 17:50:20cantaloupe

    Magenta,
    ezzel egyetértek. Mármint hogy az anyós-meny kapcsolatban szeretik az anyóst sárkánynak beállítani, de azért kettőn áll a vásár.

    Lásd a fenti hozzászólót, akinek az is baj, ha az anyós elalszik a kanapéján, hozzon is valamit de csak a kapualjba adja át, unokázzon ezerrel, de ha terhes a társasága, lépjen le..."

    Tudod mit? Kölcsönadom az anyósom 10 percre és visítva fogod visszaadni.

    Halvány lila gőzöd sincs arról, mi folyik nálunk. Úgyhogy ne ítélkezz reflexből. (Érdekes, hogy ha egy menynek baja van az anyóssal akkor az anyós azonnal szent lesz mert kettőn áll a vásár... mindez persze az előzmények ismerete nélkül)

    És igen, ha az anyóst feleszi hozzánk a fene mi meg kitesszük a lelkünket és főzünk rá akkor ne feküdjön le a kanapénkra és horkoljon - miközben én a gyerekekkel semmit se tudok csinálni a lakásban. És ne rohanjon le minket - főleg engem ne. Hozni meg semmit se hozzon, mert csak azért hozna valamit (akármit, nem ajándékot), hogy feljöhessen hozzánk és energiavámpírkodhasson (jellemző, hogy ha meghív magához kajálni -mostanában jó ha sok-sok havonta egyszer megyünk pedig 5 percnyire lakik- akkor a kaja teljes ideje alatt azt kell hallgatni, mennyit is költött a kajára és egész nap csak azzal dolgozott - még akkor is amikor mi visszük a kaja nagyját - így legutóbb már fizettünk a kajáért, hogy legalább ez a része OK legyen.

    Pszichiátriai eset akit nem szeretNÉNK a gyerekeink közelébe engedni ha mi nem tudjuk felügyelni.

    Nekem meg elegem lett, nem akarom látni, nem akarom, hogy az életem része legyen - csak ugye a férjem csatolt tartozéka így kénytelen vagyok néha találkozni vele.

    Sok év és sok minden más kellett ahhoz, hogy az "anyós jó fej bár "kicsit" fura, de jóban vagyunk, vasárnaponként együtt eszünk, nagymamának biztos aranyos lesz" szintről ide jussUNK.

  • 2009.08.29 22:40:47psyché

    FT, ez igy van. es bizony sok mindent elb*sz az ember. de H-nak abban igaza van, hogy ha mar elb*sztam, akkor azert ne dobjam el a gyerekemet egy szo nelkül, amikor jönnek a következmenyek, amikor tenyleg sz*rban van.

  • 2009.08.29 22:47:32Farkasokkal táncoló

    Hát igazad van, én se lettem volna erre képes, de hálistennek nem lettem megméretve (és esetleg könnyűnek találtatva). Va.szeg én is először minden segítséget felkutatok stb... mindenbe belekapaszkodom... mint ahogyan a barátnőm is tette meg a férje meg az anyja... de aztán eljön egy pont, amikor azt kell mondani, hogy elég, nincs tovább, ez az Ő ÉLETE és nem az enyém. És az ilyen szülői magatartást csak ez nem tudja elítélni, aki már benne volt. (Vagy a közelében).

  • 2009.08.29 22:55:24inmem

    2009.08.29 21:39:22mspoppy:

    Jól látod a szitut, az anyós csak érzelmi zsarolásra használ mindent. Kapni semmit se szoktunk (amikor megszületett a nagyobbik lányunk, az egyik pár használt de rosszul kimosott így összement gyapjúzokniját kaptam meg tőle karácsonyra, az unokája semmit, a férjem meg egy olyan csomagot amiről azt se tudta mi van benne (ő is úgy kapta). )

    Nem is kell tőle semmi (amíg tudtunk adtunk - amit ma már bánok), de amikor nekünk sincs ne rinyáljon, hogy neki ez kell, az kell (neki új autója van, a miénket meg már csak a szentlélek tartja össze).

    Nem merjük neki elárulni ha veszünk valamit (azonnal jön, hogy neki is vegyünk - még akkor is ha az egy bicikli), még a nászajándékpénzünkből is képes volt anno kirinyálni magának egy részt pedig ott annyira nem volt pénzünk, hogy ha nem elég adakozó a násznép a kaját se tudjuk kifizetni (oroszruletteztünk:). Kapni persze semmit se kaptunk tőle - max. az őrületbe kergetett az ötleteivel és az állandó kavarásával.

    Unokázni meg nem szokott úgyhogy nem használjuk ingyen bébiszitternek - igaz, miattunk - mert még annyira se volt képes, hogy az életveszélyes (nyitott kút, romok stb.) kertjét gyerekbaráttá tegye plusz ha ott a gyerek, nem figyel rá egy picit sem (!), kész életveszély lenne rá bízni (a férjem sem engedné oda egyedül, nem az én parám, nem vagyok parázós típus - de nem tudjuk milyen érzelmi sérülést okozna).

    Teljesen szét van hullva amit az ember egy ideig elfogad (szegény, kemény élete volt de mégiscsak felnevelte a férjem) aztán ahogy rájön, hogy ez nem csak simán zavaró hanem veszélyes is (és majdnem ki is nyírta, most a sógor van soron) akkor megváltoztatja a véleményét.

  • 2009.08.29 23:12:42dodóó

    Én voltam szarban és anyám mellettem volt.
    Nem azt mondta hogy na látod én megmondtam.

  • 2009.08.29 23:16:00psyché

    dodóó, talán emiatt is tudtál kijönni belöle.:-)

  • 2009.08.29 23:21:25dodóó

    Igen,de ezt így felnőtt(?)fejjel értettem meg.

  • 2009.08.30 01:57:31Tessina

    Semmi értelmét nem látom azon leragadni, hogy milyen gyakran hívja fel az embert a fia-lánya, engem sokkal jobban érdekel az, hogy miért hív. Engem a lányom ne hívjon csak azért, hogy lefussa a kötelező kört és anyuci megnyugodjon, mint a barátnőm, aki délutánonként már szorongva figyelte az órát minden áldott nap a harminchoz közeledve is, hogy nehogy anyuci hívja előbb és lebassza, hogy már nem is gondol rá. Lehet, hogy ufó vagyok, de nekem az is elég lesz, ha egy hónapban egyszer hív, de akkor érzem, hogy azért, mert akkor pont rám volt szüksége és nem másra. Nyilván ez a maga nemében ugyanolyan egoista hozzáállás, ugynaúgy arról szól, hogy én akarok fontos lenni a lányom életében, csak talán kevésbé jelenik meg elvárásként a gyerek életében.... remélem:)
    A másik, hogy miért az merül fel rögtön néhány anyukában, hogy hányszor fogja őt felhívni a fia-lánya? Ez a gondolkodásmód szerintem alapból játszmázásokhoz vezet azon, hogy ki miért mikor gondol a másikra. Miért nem az a kérdés merül fel anyuciban, hogy milyen gyakran fogunk EGYMÁSSAL beszélni, hogy lesz-e olyan a viszonyunk, hogy érdemes legyen EGYMÁST felhívni, ha kiváncsiak vagyunk a másik véleményére, stb.

  • 2009.08.30 02:02:46Új Nick

    tök jók, ezek a történetek, és az a csodálatos, hpgy valahogy mindig úgy van, hogy a faszi anyja a tuskó, tapintatlan bunkó, miközben a csajok anyja meg a nékülözhetetelen és megkerülhetetlen origó.
    azért az elgondolkoztató, hogy a faszik általában (f)elismerik az anyjuk defektjeit, előbb-utóbb, de a kedves MAMA sérthetetlen és tökéletes. elég sok kapcsolatot láttam azon zátonyra futni, hogy hazamenve a mamát kellett kerülgetni otthon, mert ő csak segít a kislányának, szó nem érheti a ház elejét, nem horkol a kanapén... csak éppen OTT VAN. MINDIG... és duruzsol. és mondja... és biztos benne, hogy a lánya ENNÉL jobbat érdemelt volna. és vagy a) ez is olyan semmirekellő, mint apád, te sem tudtál jobbat, vagy b) apád is megmondta, hogy ez egy semmirekellő.
    aztán 20 év múlva már a mama sem kell hozzá, mert addigra a lánya is tudja, milyen rosszul választott. megtanulja.

  • 2009.08.30 02:38:59cantaloupe

    Inmem,
    köszi, nem kell az anyósod. Fenntartom, amit mondtam...ha egy családtaggal tartJUK a kapcsolatot, vagy az én, vagy a férjem kedvéért, akkor nem akadUNK azon ki, hogy vannak rigolyái. Ha olyan elviselhetetlen, egyáltalán nem kell vele kapcsolatot tartani.

    A nászajándékos pénzből sem kellett volna adni, megmondtam volna, hogy befektetjük a jövőnkre, gyerekre.

    És nem ítélkeztem, csupán a soraidból az jött le nekem, hogy te is felnagyítod a másik hibáját, a magadéról szót sem szólsz. Azért kíváncsi lennék az anyósod verziójára is. Akiről jót nem tudsz szólni egy szór sem...

  • 2009.08.30 02:42:06cantaloupe

    Amúgy nekem minden olyan történet gyanús, ahol az egyik felet beállítják rossznak, energiavámpírnak, semmi jót nem mondanak róla, de a maguk hibáit nem sorolják ilyen magabiztosan. Valami nem kóser...

  • 2009.08.30 08:25:10anyamadár

    Cantaloupe, szerintem szerencséd van, hogy még nem találkoztál olyan emberrel akiről tényleg lehetetlen jót mondani.
    Én sem szeretem az egyoldalú történeteket, de sajnos saját bőrömön tapasztaltam milyen gonosz lehet egy egyedülálló nő "mikor a kisfiát (akit kihajított 16 évesen otthonról) egy vén kurva" férjül akarja venni.

  • 2009.08.30 09:03:58tildy:)

    "tök jók, ezek a történetek, és az a csodálatos, hpgy valahogy mindig úgy van, hogy a faszi anyja a tuskó, tapintatlan bunkó, miközben a csajok anyja meg a nékülözhetetelen és megkerülhetetlen origó.
    azért az elgondolkoztató, hogy a faszik általában (f)elismerik az"

    Szerencsére nálunk fordított a helyzet.Anyósjelölt imádnivaló, rendszeresen beszélek vele, van, mikor párom is azt mondja, ha valamit nem vágok, hívjam fel az anyukáját és kérdezzem meg. (Múltkor pont kukoricafőzésnél volt ez, 1 óráig kell főzni , így emlékeztem...)
    Azt viszont látom én is, hogy sokkal jobban próbálja egyengetni párom útját (3 fia van) , és nehezen bízott rá korábban döntéseket. Szerencsére alakul a helyzet, és végre elhiszi, párom is tud jó döntéseket hozni.
    Viszont minden egyéb téren nagy az egyetértés, és mint írtam, nagyon szeretek náluk lenni. Legalábbis anyumhoz képest jobb anyám lett volna:)

  • 2009.08.30 09:14:37anyamadár

    Tildy remélem én is ilyen anyós leszek mint a tied. :)))

  • 2009.08.30 09:21:43tildy:)

    anyamadár:
    Még nem anyós, de jelöltnek kiváló:)

    Szóval igen, lehet abban valami, hogy fiús anyák nehezebben engedik a fiaikat el, de ebben talán álhat egy kis féltékenység, ileltve irigység is, hogy a férfi más nőnek a szavára fog jobban adni.
    Talán.

    Mindenesetre én az egyéni döntéseket preferálom, és úgy vagyok vele, ha párom adott helyzetben adott döntést látott jónak és helyesnek, akkor és ott az a döntés jó volt.

  • 2009.08.30 09:29:48anyamadár

    Bocs, anyósjelölt. :)

    Nekem az volt a tapasztalatom, hogy nagy a különbség a többgyerekes és az egygyerekes vagy egyszemfiús anyukák között.

  • 2009.08.30 10:08:09Nikol8

    Az anyósom és köztünk, kb. olyan a kapcsolat mint amikora munkahelyen a személyzetisnek benne van a munkaköri leírásában a "dolgozókkal való kapcsolattartás" és havonta egyszer bekopog az irodába negédesen megkérdezi, hogy minden rendben van-e, majd a választ meg sem várva, már nyitja a következő iroda ajtaját.

    Na ez az anyósomnál pont ugyanígy van, kötelező pofafizit kb. havonta egyszer, akkor mindig hoz is valamit (pénzt, ajándékot a gyereknek stb.), majd újabb egy hónapig felénk se néz.

    A férjem 7 évig lakott egy tőlük 50 km-re lévő városban (akkor még nem volt családja) és a 7 év alatt egyszer sem látogaták meg, úgyhogy havi egy alkalom, végül is fejlődés.

  • 2009.08.30 10:57:34baudolinA

    "Hogyan függ össze azzal, hoyg fúj hézassági papír, inkább leszünk élettársak, csak a szabadságom ne sérüljön?"

    Nem emlékszem, hogy valaki ezzel érvelt volna a házasság ellen, de lehet, hogy tévedek. A másik posztban már írtam, hogy a "szabadságom" nem sérülne a házassággal sem, mert ugyanúgy élnénk, mint most. Szerintem mást értünk szabadságon.

  • 2009.08.30 11:51:14mspoppy

    2009.08.30 02:42:06cantaloupe

    én mindig elismertem, hogy anyóspajti kiválóan süti a kacsát. :))

    a kapcsolattartás meg nehéz ügy: a férj nyilván nem akarja teljesen megszakítani a kapcsolatot az anyjával, ugyanakkor neki is sokszor terhes az anyja viselkedése, nyomulása.
    biztosan neked is van olyan ismerősöd, barátod, akivel jó elvagy, ha havonta x alkalommal találkoztok, de megőrülnél, ha minden délelőtt ott meresztené a s*ggét a konyhádban.

    Nálunk egyébként az van, hogy a férjem reálisan látja az anyja természetét, de néha szeretné jobbnak gondolni. Meg ő alapvetően mindenkinek jót akar, és azt nézi, hogyan tudna neki egy kicsit jót tenni. Ebből aztán időnként vannak konfliktusok, mert a családjában néhányan (köztük anyóspajti) ezt természetesnek veszik, és eszükbe se jut, hogy más dolga is lenne a férjemnek, mint az ő dolgaikkal foglalkozni.

  • 2009.08.30 11:55:20psyché

    szerintem, lehet "tudatos" anyanak es anyosnak lenni. persze, en is imadom a fiaimat, es biztos baromi nehez lesz elengedni öket. bar, en inkabb ugy allok a kerdeshez, hogy örülni kell annak, ha normalisan levalik rolam, ha talal maganak egy baratnöt, ha elköltözik itthonrol es egyedül is meg tud allni a laban. ha lehet, szeretnem lehetöve tenni nekik, hogy külön alberletük legyen mar egyetemista korukban pl. szerintem, nekik is jobb, mint a hotel-mamaban lakni.:-) igaz, nekem meg messze van ez az idöszak, de mar most keszülök lelekben ra. közben pedig probalom kihasznalni a pillanat nyujtotta lehetösegeket: reggel összebujni velük, amig hagyjak, sokat jatszani, együtt szorakozni velük.ha pedig mar cikisnek fogjak erezni az ilyesmit, akkor tiszteletben fogom tartani a keresüket. anyoskent is erre fogok törekedni: nem beleszolni, hanem tamogatni öket. szörnyü, ha az embernek folyton "jot akarnak" es jobban is tudjak, hogy ö maga mit akar, mi a jobb neki. ezt a sajat szüleimnel tapasztaltam meg, en nem akarok ilyen lenni.

  • 2009.08.30 11:57:18mspoppy

    Anyóspajti pl. csak akkor jön el hozzánk, ha valamilyen alkalomra meghívjuk, és gondoskodunk arról, hogy valaki hozza-vigye autóval. Egyszer kellett busszal hazamennie (50 km), azóta is amikor csak tudja felemlegeti, hogy ő milyen rosszul volt és milyen hosszú volt az út, meg különben is, mindenfelé bócorgott az a busz. (Egy faluba ment be!)

    Egyébként pedig folyamatosan rágja a férjem fülét, hogy jaj de régen látta már az "ő picikéjét", és mikor visszük már el. Mert azt simán elvárja, hogy a gyereket utaztassuk...

  • 2009.08.30 12:00:17psyché

    cantaloupe, egyet ertek veled. en sem birom az anyos fikazast. szerintem, mindenkiröl lehet rosszat mondani (anyosrol is, menyröl is, vejröl is). ha egy kapcsolat belesüllyed ebbe az egymas fikazasaba, akkor az mar regen rossz. egyebkent engem pl bant, ha a ferjem rosszat mond a szüleimröl. lehet, hogy igaza van, de akkor is bant. eppen ezert nem mondok en sem rosszat az ö szüleiröl. nem azert, mert nem lehetne, hanem mert nem akarom megbantani a ferjem. amugy pedig tenyleg nincs velük gond. (pontosabban aposommal nincs gond, anyosom sajnos sulyos alkoholista. :-(( öbele + minek rugjak ezek utan meg en is bele?)

  • 2009.08.30 12:05:31mspoppy

    Ez az "elvárás", hogy a gyerkek-unokák látogassák meg a szülőket, akkor is, ha fordítva könnyebben kivitelezhető lenne, nem újkeletű a férjem családjában: a nagymama (most már dédimama) csak pár utcával arrébb lakott, és megtehette volna, hogy ő menjen el a gyerekeihez/unokáihoz, de nem: ő elvárta, hogy a gyerkei, unokái a meló+bevásárlás+akármi után még elmenjenek hozzá, csak utána húzzanak haza folytatni a házi melót.

    Ja, és a férjem, amikor még az anyjával lakott, minden nap elment a dédimamához, megnézni, hogy minden rendben van-e, vágott neki fát, stb. Ő, ha egyszer nem ment, már megjegyezte a dédi, de hogy a többi unokája hétszámra felé se nézett, az nem érdekelte...

  • 2009.08.30 12:07:50mspoppy

    psyché,

    mi a tesómmal gyerekkorunkban nem értettük az anyósvicceket. vagyis magát a viccet értettük, csak épp az nem mondott semmit, hogy mér' pont az anyósról szólnak.

    most már értem. nagyon is.

  • 2009.08.30 13:06:44Silverveil

    Olyan furcsa azt látni, hogy a saját anyukám, aki a világ legcsendesebb, semmibe bele nem szóló embere, hogy okozott a tesóm exfeleségének olyan kellemetlen perceket, hogy ő maga észre sem vette.

    Biztos vagyok benne, hogy az én anyósom sem szándékosan csinálja amit csinál, vannak emberek akikből egyszerűen hiányzik az önreflexióra, a fennálló hagyományok értelmének megkérdőjelezésére való hajlam. Ő egyetlen egyszer sem gondol bele abba, hogy amiket mond nekünk az miket implikál.

    Anyósom egyébként hősként tűri a nagy számat:)

  • 2009.08.30 13:35:01inmem

    cantaloupe: Rühellem ha valakit csak azért kell tisztelni mert ő az idősebb vagy mert megszült valakit. Ezt ki kell érdemelni.

    Amikor az ember találkozik az anyóssal tiszta lappal indul a kapcsolat. Az anyósnak meg kell tanulnia elengedni a fiát (!!!), nekem meg hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy van egy vadidegen ember aki mostantól családtag.

    Ha az anyós eleve abba a kategóriába tartozik akitől viveri az embert a víz akkor csak úgy lehet normális köztünk a kapcsolat ha tartjuk a 10 lépés távolságot. Vannak kötelező körök, azokat lefutjuk és kész.

    A gond ott kezdődik ha ez az illető nem hajlandó elfogadni, hogy a pici fiacskája egy felnőtt férfi aki bizony nem igényli az anyja tutujgatását (az enyémet sem!), aki kikerült az érzelmi zsarolása alól, aki már átlát a szitán és képes kritikusan figyelni a saját anyját (mindezt tőlem függetlenül).

    Az anyósom számára csak az a családtag aki naponta meglátogatja, aki még azt is elmeséli neki, hogy aznap milyet kakilt (nálam a gátsebem méretéről(!) érdeklődött az unokája hogyléte helyett - nála ez a mérce!). Ha ezt nem kapja meg akkor támad. Mindent kitalál, hogy oka legyen a kisfia életébe belenyúlni és rajta fogást keresve ismét érzelmileg manipulálni.

    Néha belefutunk a csapdájába és bekapjuk a horgot (direkt nagy bajba kergeti a nagyobbik fiát csak, hogy maga mellett tartsa - és persze tőlünk várja a megoldást amit ha tálcán felkínálunk azonnal a kukába dob) de mostanra nekem teljesen elegem lett. Sok éjszakánk ráment a dologra.

    Lehet mondani, hogy ez egyoldalú fikázás (az ő szemében én vagyok az antikrisztus aki elmarta tőle a kisfiát), de nem én keresem vele a kapcsolatot, nem én próbálom érzelmileg manipulálni, nem én zsarolom állandóan. Ő kikerülhet engem, a férjem elviszi hozzá az unokákat - én nem kerülhetem ki őt csak ha borítok.

  • 2009.08.30 13:57:52mspoppy

    inmem, ezt a "tiszteljem, csak mert a férjem anyja" dolgot én sem tartom reálisnak.
    sok mindent elnézek neki, és inkább hallgatok, vagy rövidre zárom a témát, mintsem beszóljak neki - a férjem kedvéért(!!), de nem tudom tisztelni, mert semmi tiszteletre méltót nem találok abban, ha valaki megvárja, míg a fia akkora lesz, hogy mindenben a segítségére legyen, s csak aztán válik el az alkoholista férjétől, majd minden férfi-feladatot, szerepet a fiára zúdít. (az ő olvasatában ez úgy néz ki, hogy ő csak a gyerekek miatt tűrte a férje durvaságát. aha. hát a gyerekeknek nagy élmény volt ilyen légkörben felnőni)
    értsd ez alatt, hogy tárgyalásra, stb. is a férjemmel vitette magát, és a családi gazdaságot is a férjem intézhette ezek után...

    aztán, amikor a kisfia elkezdett önállósodni, akkor azzal idegelte a férjemet, hogy elkezdte magát nyugtatózni,...

    szóval anyóspajtinak volt (és van) jó pár akciója ahhoz, hogy ne tiszteletet érezzek iránta..

  • 2009.08.30 14:07:00tildy:)

    Ezekkel az ilyen "akciózós" emberekkel pszichésen valami gond van. Kapcsolatfüggők vagy nem is tudom. És a legrosszabb, ha maguk sem ismerik ezt ahelyzetet fel.

  • 2009.08.30 14:12:56inmem

    mspoppy: na ja, ismerős reakció. Érzelmi zsarolás a köbön ("mert én feláldoztam értetek az életem"... és? ki kérte? mások miért nem érzik ezt áldozatnak?).

    Szerintem ott ette meg a fene az egészet ha az ember már csak így tudja maga mellé rendelni a gyerekeit.

    A férjem is magától ki tudja milyen gyakran járna haza - és ez több mint ciki.

    Úgy vagyok vele, hogy ha az ember meg akarja tartani a gyerekeit akkor el kell engednie őket - érzelmileg, fizikailag. Utána pedig stabil védőhálót biztosítani (főleg érzelmileg).

  • 2009.08.30 14:19:12inmem

    tildy: na ja... az anyósom is megérne egy egész könyvet, a helfer szindrómája csak a hab a tortán... (amikor mondjuk neki, hogy pszichiáter kéne - akár családterápia is akkor mindig visszavág, hogy először nekünk kellene - amikor mondjuk, hogy jó, akkor mi is megyünk, semmi gond, akkor megsértődik)

  • 2009.08.30 14:34:07mspoppy

    én egyébként igyexem minél kevésbé tudomást venni a dolgairól és ha az én köreimet nem zavarja, akkor felőlem csinálja, de ha a kavarása ránk is kihat, akkor annak rövid úton elejét veszem.
    pl. szerintem nem tesz jót neki, hogy mindig mindenben csak a morognivalót keresi (és találja meg), de ha neki ez esik jól, hát élje így az életét.
    de ha a férjemnek kezdi el sajnáltatni magát, mert ily módon akar valamit elérni, akkor banyek vagyok és rávilágítok a férjemnél arra, hogy ez megint mire megy ki. sajnos a férfiak sokszor túl jóhiszeműek (magyarul bambák) ahhoz, hogy átlássanak az ilyen szitákon.

  • 2009.08.30 14:42:35mspoppy

    inmem, évekkel ezelőtt még nekem is voltak olyan próbálkozásaim, hogy megbeszéljek anyóspajtival néhány olyan dolgot, amit problémásnak éreztem,
    de mivel mindig csak hárított (mindenre volt kifogása, mindig mindenben más volt a hibás, ha mégis valamiben elismerte, hogy ő a hibás, akkor se érezte úgy, hogy a felelősség is az övé lenne, meg hogy a következményekhez is volna némi köze...), hamar letettem róla.

    persze értem én, hogy miért lett ilyen: az anyjától egész életében mást se hallott, csak hogy "szegény kislányom", és ő tényleg úgy érzi, hogy ő semmiről nem tehet, őt mindenért csak sajnálni kell, stb.

  • 2009.08.30 14:46:32Dortje

    Múltkor arra a marha nagy dologra jöttem rá, hogy minden anya olyan családból jött,ahol szükségszerűen van leány gyermek (legalább ő), így van jó/rossz sémája a leány nevelésről.

    De ha egy nőnek csak fiai vannak, akkor egy olyan családban találja magát, amiről nem látott aémát, neki kell kitalálnia.

    Az eredeti témához még egy megjegyzésem lenne: a sok ismerős családban azt láttam, hogy főleg ott nagy a fiú szerelem, ahol csak egy fiú és pl történetesen egy lány van. Ha már valakinek két/három fia van, akkor ez is racionálisabb mederben van. Persze nem reprezentatív a "felmérésem", hiszen 100-nál tutti kevesebb családból szűrtem ezt le.

  • 2009.08.30 15:01:58inmem

    mspoppy: Szerintem ez egy típus. Önsorsrontó fajta.

    Gondolom őt is így nevelték. Sajnálni nem tudom (max. szánni), elfogadni is csak akkor ha ezzel nem gázol bele az életünkbe.

    Élni és élni hagyni...

  • 2009.08.30 15:04:19mspoppy

    dortje, ezt nem értem! légyszi fuss neki még egyszer, olyan szájbarágósan! :))

  • 2009.08.30 15:09:53cantaloupe

    Azt ne is írtam, hogy minden ember tiszteletreméltó. Csak azt, hogy a tisztelt menyek is belegondolhatnak néha a másik álláspontjába.
    A legtöbb porh-anyós pl. azért lesz ilyen, mert egyszerre lesz nyugdíjas és repülnek ki a gyerekei. Gonoszkodásra ez nem ok, mindenesetre én megpróbálnám a fegyverszünetet, ha a békét nem is.

    Fenntartom, hogy nem mindig CSAK az anyós a hunyó.

  • 2009.08.30 15:27:43mspoppy

    Cant, az a baj, hogy ha belegondolok anyóspajti álláspontjába, akkor nagyon is értem, hogy miért csinálja azt, amit, és ezért csak még jobban elítélném. Ezért inkább igyexem nem foglalkozni vele!

    (Anyóspajtit vajon miért nem érdekelte a lánya "kirepülése"? hozzá miért nem ragaszkodott annyira? mert tudta jól, hogy tőle nem számíthat semmire!
    A nyugdíjas kort még nem érte el, de sok mindenben úgy viselkedik, mintha már az lenne - ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy milyen "segítséget" vár el a férjemtől. Viszont a saját szülei - most már csak anyja - felé meg nem érzi, hogy őneki kellene helyt állnia, azt is "átengedi" a férjemnek. Ebben egyébként még a szokásosnál is alamuszibb, mert mindig előadja, hogy jaj-ő-mennyire-nem-bírja-már-a-dédi-hülyeségeit [!], hogy a férjemnek eszébe se jusson őneki bármit is mondani, hogy így-vagy-úgy gondoskodjon a dédiről.)

  • 2009.08.30 19:51:36psyché

    mspoppy, inmen, kivanom csak es kizarolag fiaitok legyenek es utana kapjatok egy magatokhoz hasonlo menyet, akit majd lazan fikazhattok hasonlo stilusban a poronty senioron.

    elhiszem, hogy vannak rossz anyosok, de ennyire nem lehet gyakori. raadasul minden kapcsolathoz 2 ember kell. nem hiszem, hogy ti extrem pozitvan alltatok az alltalatok anyospajtinak nevezett lenyhez. en pl maig nem hivom sem anyosnak, sem aposnak, hanem a ferjem apjana es anyjanak öket. ha igy nezitek, akkor talan latszik a különbseg.

  • 2009.08.30 19:58:10Magenta

    Nekem csak itt anyós-após, amúgy a keresztnevükön szólítom őket.
    Poronty senior... :DDDDDDDDDDDD

  • 2009.08.30 20:06:22psyché

    Magenta, ha beszelek velük en is a keresztnevükön szolitom öket.:-)

  • 2009.08.30 21:46:39mspoppy

    psyché, köszi, már a második kisfiunk van úton. :))
    szerintem a "fikázás" az kb. azt jelenti, hogy elmondom ilyen-olyan akárminek. ehhez képest én elmondtam a viselt dolgait és hogy szerintem miért csinálja ezeket.

    nem tudom, mennyire gyakori a rossz anyós, nekem olyan jutott, amilyen. hidd el, én is örülnék neki, ha áradozhatnék róla, ugyanakkor azt is látom, hogy vannak nála rosszabbak is.

    a 'minden kapcsolathoz két ember kell'-lel kapcsolatban írtam fent, hogy igen, és azonnal bukik a dolog, ha az egyik fél ehhez nem így áll hozzá.
    elismerem, hogy az én véleményem anyóspajtiról meglehetősen szubjektív, csak az a baj, hogy az objektív mércék (családtagokkal való viszonya, barátok hiánya, stb.) is engem igazolnak.

    anyóspajti engem 15 éve nem hajlandó úgy szólítani, ahogy kértem (a nevemen), ezek után talán megbocsájtható, ha abban "élem ki magam", hogy egy fórumon 'anyóspajti'-ként emlegetem.

  • 2009.08.30 22:11:34psyché

    mspoppy, gatualalok! nalunk is ket kisfiu van.:-)

  • 2009.08.30 22:23:32inmem

    2009.08.30 15:09:53cantaloupe

    OK, mondatonként:

    1. "a tisztelt menyek is belegondolhatnak néha a másik álláspontjába."

    Belegondoltam. Ezért engedem hozzá az unokáit (felügyelet mellett). Egyébként nem tenném. Én évekig toleráns voltam (megzakkant egy "kicsit", ennyi) aztán rájöttem, hogy semmi értelme, ellenünk fordítja. Nem akkor kimondva, hanem utólag hátbadöfve (főleg a férjemet!!!).

    2 "A legtöbb porh-anyós pl. azért lesz ilyen, mert egyszerre lesz nyugdíjas és repülnek ki a gyerekei. Gonoszkodásra ez nem ok, mindenesetre én megpróbálnám a fegyverszünetet, ha a békét nem is."

    Az enyém ezer éve nyugdíjaztatta magát. A férjem anno többször is elment otthonról, hazazsarolta, hogy éhen fognak halni. Ja. Kellett a pénze. Én meg "elcsábítottam" a fejőstehenét. A másik "gyerek" 40 felé közelít, kirepülni nem tud - anyós nem engedi (a szokásos módszerekkel köti magához)- ő minden pénzét magára költi, rezsit nem fizet, a férjem tartotta el őt is jó sokáig. Egyszóval én nagyon kicse**tem vele, most tele vannak anyagi gonddal - miközben összességében több pénzből gazdálkodnak mint mi a férjemmel és a gyerekekkel. MINDEN csak a pénzről szól. (Na jó, nem, a sógor az férjesítve van, pont olyanok mint egy rossz házaspár)

    Erre csak az utóbbi időben jöttünk rá, amikor már nem lehetett azt hinni, hogy csak félreértjük szegényt.

    Nálunk nincs háború, az anyós 5 perccel a veszekedés után máris úgy tesz mintha semmi se történt volna, csak az én gyomrom nem vesz be többet, hányingerem van az egésztől. Kellett hozzá néhány év de ez lett a vége.

    De olyan jó, hogy itt mindenki ilyen toleráns.

  • 2009.08.30 23:18:30psyché

    inmem, no ilyen anya nem szeretnek lenni, akinek a 40 eves fia meg vele el.

  • 2009.08.31 05:24:15cantaloupe

    Én erre már csak 1 mondatban válaszolok: igen, borzalmas energiavámpír inmem anyósa, még abban is ő hibás, hogy a kisebb fia nem akar leválni. Amihez mellesleg semmi köze nincs a menynek-szerintem.
    S most, hogy így megyezetünk, milyen némber is az anyós, kinek is lett jobb?

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta